Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-26 / 266. szám, szerda

TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁG NÉPE Egy járás a XII. kongresszus előtti vita tükrében Az utóbbi napokban százával voltak nyilvános pártgyttlések, amelyeken hazánk dolgozói az előző vitamegbeszélések alapján összefoglalták eddigi tanácskozásaik eredményeit, konrét formába öntötték elképzeléseiket, javaslataikat, észrevételeiket. Pártunk Központi Bizottságára százával érkeztek és érkeznek a javaslatok, bíráló megjegyzések, amelyeket *a nyilvános pártgyíílések alapján a járási pártbizottságok foglalnak össze és továbbítanak. A járási pártbizottság és a pártalapszervezetek mindent megtettek annak -érdekében, hogy ezt a történelmi jelentőségű pártdokunientumot a dolgozók legszélesebb tömegei megismerjék és véleményt mondjanak a benne foglaltakkal kapcsolatban. A pártalapszervezetek jé munkáját dicséri, hogy valamennyi munkaszakaszon, üzemekben, szövetkezetekben, állami gazdaságokban, hivatalokban és különböző állami, illetve társadalmi szervezetekben e fontos pártdokumentumot alkotó módon megvitatták. A nyilvános pártgyűlések megtartása előtt a járásban már 559 csoportban közel 13 000 dolgozó ismerkedett meg a jövőnket körvonalazó vitaanyaggal és közel háromezren tettek olyan javaslatokat, amelyek a nyilvános gyűléseken készített beszámolóknak is alapvető részét képezték. Természetesen a |árás jellegénél fogva legtöbb szó esett a mezőgazdaságot érintő kérdésekről. A gyűléseken elhangzott hozzászólások, javaslatok rámutatnak az eddig tapasztalt hibákra, fogyatékosságokra És ami a legértékesebb, a hibák feltárásával párhuzamosan a legtöbb esetben megmondják azt is, hogy a fejlődést, előrehaladást ők hogyan és miben látják. Ha már most a bevezetőben egy-két dolgot summázni akarnánk a mezőgazdaságot érintő kérdéskomplex közül, mindenek elé a gépesítés és a föld jó és gazdaságos kihasználásának kérdéseit helyezhetnénk. A járás mezőgazdasági dolgozói jövőjüket igen helyesen a nagyarányú gépesítésben és a jé talajgazdálkodásban látják. Az alábbiakban közölt, a vitával kapcsolatos szemelvényekből kiderül, hogy a Dun. Streda! járás dolgozói helyesen értelmezték a párt akaratát és minden erejükkel azon lesznek, hogy a vitaanyagban vázolt nagyszerű jövő mielőbb jelenné váljék. Fő a takarékosság A tudomány se legyen öncélú Határidő előtt A helyi gazdálkodási üzemek dolgozói ls a vitamegbeszélések során mérlegelték eddigi munkájukat. A vitamegbeszélések során született meg az az elhatározás, hogy az idei tervüket december 20-ig teljesítik, az esztendő végéig pedig még 200 000 korona értékű munkát végeznek el. A terv túlszárnyalásán kfvül azonban igen sok szó esett a termelési költségeit alakulásáról is. Addig-addig tanakodtak, vitatkoztak, keresték a lehetőségeket, míg végül ls arra a megállapításra jutottak: egy-két dolgon náluk 13 lehet még valamicskét takarékoskodni. A takarékosság, az önköltség csökkentése az alapja a gazdaságos termelésnek, életünk minden mozzanatának, hiszen a termelőnek, sem az országnak nem mindegy, mennyiért termelünk, hogyan gazdálkodunk. A XII. kongresszusra tett kötelezettségvállalások is arra irányulnak, hogy társadalmi, népgazdasági érdekből mindennel takarékoskodjunk. A Nyugat-szlovákiai Nagykereskedelem okoől raktárának a dolgozói is megszívlelték a pártdokumentum erre vonatkozó részét és a gyűlésen elhatározták, hogy újabb vállalást tesznek, miszerint az év végéig az önköltséget 16 000 koronával csökkentik. Egyben vállalták, hogy a túzoki szövetkezetnek segítenek az őszi munkákban. Nemcsak szóval, hanem tettekkel is A járás egyik legnagyobb és legjelentősebb üzeme; a baromfifeldolgozó gyár. Ez az Üzem nemcsak gyártmányairól ismeretes, hanem arról Is nevezetes, hogy termelési feladatait minden esetben becsületesen teljesíti. figy is mondhatnánk a gyár valamennyi dolgozója személyesen is felelősséget érez a termelési terv teljesítéséért, és üzemük jó hírnevéért. Erős náluk a pártszervezet, és a kommunisták, a a párt akarata a termelés mindegyik ágazatában érvényesül. A kommunisták kezdeményezésére nagy arányokat öltött a szocialista kaverseny, a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért Indított mozgalom. Ma már nyolc kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért, és négy munkacsapatnak sikerült is megszereznie ezt a megtisztelő címet. Ezenkívül három munkacsoport versenyre kelt a XII. pártkongresszus brigádja cím elnyeréséért. Most amikor nálunk ls sor került a Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól című pártdokumentum megvitatására, a versenyző kollektívák újból hallatták szavukat. A megbeszéléseken az üzem valamennyi dolgozója részt vett, és közel száz észrevétel, illetve javaslat hangzott el. ígéretet tettek például a negyedik negyedévi termelési terv határidő előtti teljesítésére Adott szavukat 24 egyéni és 54 kollektív kötelezettségvállalással támasztották alá. Ebből az alkalomból az üzem újítói is hallatták szavukat. Összesen 87 újítási, illetve ésszerűsítési javaslatot terjesztettek az üzem vezetősége elé. A hozzávetőleges számítások szerint ezeknek a javaslatoknak a megvalósítása 74 0D0 korona megtakarítást eredményez majd a Dun. Stredai üzemnek. Már évek óta jó hírnévnek örvend a Calovói Nagyhizlalda. Elismerik azonban, sőt maguk mutattak rá, hogy általában a mezőgazdaságban sok még a tennivaló, és ez a meghatározás részben rájuk is vonatkozik. A vitában rámutattak, hogy az elmúlt években országos méretben is jó hírnévre tettek szert. Ezt mindenekelőtt Miért nem jó 3 dunai homok A palkovtíovői szövetkezeteseknek már eddig ts sok gondot okozott a föld termőképességének növelése. Ez a probléma azonban most a pártunk XII. kongresszusát megelőző vita során ismét előtérbe került. Miért? Azért, mert az említett szövetkezet tagsága a mezőgazdasági termelés növelését nem csupán a meglévő szántójöld jobb kihasználásában látja, hanem — és igen helyesen — abban ts, hogy az eddig gyengén vagy egyáltalán nem termő földeket is jó termővé tegye. A vitában konkrétan rámutattak arra, hogy a régebbi csatornák rendbehozásával és újabbak építésével 40—50 hektár földet tudnának, illetve tesznek termékennyé. A felsőbb szerveknek azonban azt az elgondolását már sehogyan sem értik, hogy amikor ők erejüket megfeszítve, anyagiakat nem kímélve termőföldjük bővítésére törekednek, mtért akarnak a határukban homokbányái nyitni. Miért akarnak egy jókora részt kiszakítani a szövetkezet határából, amikor a dunai homok éppúgy ' megfelel építkezési célokra. Nem tudják megérteni a palkovtíovóiak azt sem, hogy miért nem használhatják ők a Duna-iöltést, hiszen nem tennének ők abban kárt, a szövetkezetnek meg kellene a széna. Az illetékesek azonban Inkább az egyéni érdekeket, mtnt a szövetkezetét helyezik előtérbe. Ezt az eljárást pedig az említett szövetkezet tagjai sehogyan sem tudják megérteni, és hogy őszinték legyünk, mi sem. annak köszönhetik, hogy a terv maradéktalan teljesítése mellett két százalékkal sikerült csökkenteniük a termelési költségeket. Rámutattak arra ls, hogy igen helyes a pártnak az az elgondolása, hogy a Csallóközben lehetővé teszi az öntpzéses gazdálkodás széles alapokra helyezését. Így a termelési a kétszeresére lehet majd emelni. Igen sokan — nemcsak a Nagyhlzlaldában, hanem sok szövetkezetben is — felvetették azt a javaslatot, hogy a mezőgazdasági kutató-, illetve magnemesítő Intézetek a jövőben még hatékonyabban segítsék a mezőgazdaságot. Örömmel fogadnák például, ha az éghajlatnak és talajviszonyoknak megfelelően nagyhozamú búzafajtákat és egyéb gabonaféléket kísérleteznének ki. A föld termőképességének fokozása a talajgazdálkodástól függ. Ha annak rendje és módja szerint kap szerves trágyát a föld, s ha a szükséges műtrágyával szórjuk meg, még a mostohább körülmények között is jó termést várhatunk. így volt az idén a Hubicei Állami Gazdaságban ls. Esőt ritkán látott a határuk, ám mind ősziekből, mind tavasziakból jó termést takarítottak be. Miért? Mert jó gazda módján minden esztendőben pótolják be a talaj elhasznált humusztartalmát. A jövőnkről szóló vitaanyag megtárgyalásakor ts az egyik pont éppen a szóban forgó feladat volt. Az állami gazdaságoknak példát kell mutatniuk nemcsak a nagyüzemi munkaszervezésben, hanem abban is, hogyan lehet egyre több terményt kihozni a földből. Meg is született a határozat: évente a szántóterület 30 százalékán szervestrágyával pótolják a talaj elhasznált táperejét. A jó gazdálkodáshoz, a példamutatáshoz ez még kevés. A nagyüzemben szakemberre is nagy szükség van, hiszen a talaj lehet akármilyen jó, nagy táperejű, termést csak akkor ad, ha megfelelő szakértelemmel termesztik a növényt. Arra törekszenek hát, hogy 1965-ig minden 1000 hektár földre egy mérnök-szakember jusson. Egyúttal azonban a mára ls gondolnak, hiszen a fövő elképzelhetetlen, ha rosszul rakják le az alapokat. A gyűlésen egyöntetűen elhatározták, hogy nyolc nappal a tervezett határidő előtt elvetik az őszieket. Elveszett" a lényeg 35 Sok szövetkezetben szóba került, mit vőr a mezőgazdaság a tudományos dolgozóktól. így aztán szinte kapóra jött a Topotníki Magnemesítő Állomás pártalapszervezetének nyilvános pártgyűléséről beküldött határozata. Sajnos, korai volt az öröm. Amíg a szövetkezetek, üzemek, állami gazdaságok határozataiban szinte egymást érték a jobbnál jobb, konkrét javaslatok, az említett határozatban minden egyébről szó volt, csupán arról nem, mit tesz a Magnemesítő Állomás azért, hogy a jövőben gyökeres változásra kerüljön sor a mezőgazda-: Megfontolt tervek, bátor célkitűzések Néhány évvel ezelőtt még az volt a szokásban, hogy a szövetkezet gyűlésein az elnökön, meg a csoportvezetőkön kívül alig beszélt valaki. S ha vitáztak, általában egyéni sérelmek, apró-cseprő dolgok kerültek szőnyegre, a közös ügyes bajos dolgai felett csakúgy futólag elsiklottak. Még sokan azt tartották: Nem a mi dolgunk az „okoskodás", azért van a vezetőség, törjék ők a fejüket, hogyan lehetne jobban gazdálkodni. Az utóbbi években már egyre inkább bele-beleszólt az egyszerű" tag is a közöst, az országos érdekeket érintő dolgokba. Sőt ott, ahol a kommunisták jó munkát végeztek, több nyilvános gyűlést tartottak a falu lakosságával, bátrabban hozzászólnak a „kényesebb" dolgokhoz ls. A vrakuňiak- ról is elmondhatjuk — a gyűlés eredménye is bizonyítja — türelemmel, nagy figyelemmel végigolvasták a pártdokumentumot. A tartalékok feltárásával nagy lépést tesznek a jobb gazdálkodás felé. jókor jött a párt figyelmeztetése, intő szava, okös bölcs tánácsa. A gyűlésen határozat született: gyarapítani kell a szántóterületet. Talán eddig nem akarták, hogy több, termékenyebb szántóföldjük legyen? Eddig nem jöttek rá, hogyan bővíthetnék a termőtalajt? Ki tudja? Ha a párt nem jön a javaslatokkal, talán nem tanácskoztak volna a közös ügyes bajos dolgairól olyan alapossággal, nem beszéltek volna a gyűléseken olyan őszinte nyíltsággal. De mivel a itárt szólt a falu népéhez, ennek mégiscsak súlya van. Meg is született a döntés. Néhány évvql ezelőtt építettek Agközben egy csatornát. Ám nem szolgálja azt a célt, Kilencvenen jöttek össze a vrakuňt szövetkezet üzemi pártszervezetének nyilvános gyűlésén, hogy céljaink, terveink összesítőjét, a jövőnkről szóló vitaanyagot megtanácskozzák. Meghányták-vetetlék az okmány minden részét, ám főképp — és ez érthető — arról esett a legtöbb szó, mit tegyen a falu, a szövetkezet, hogy a jövőben az eddiginél többet teremjen a föld, dúsabb legyen a határ, jobban hízzék a sértés, több tejet adjon a tehén. melyet kellene, ezért betakarják és szántóterületté, jó termőfölddé teszik. Két hektár jó termőtalajt nyernek így. Van nekik egy gazos, cserjés-bokros földjük is. Azt is rendbeteszik, felszántják és bevetik, összesen 4—5 heklárnvi jó termőtalajjal gyarapszik majd a közös. Az első hallásra nem soknak tűnik ez. Sőt valaki azt is mondhatná: Ez nem menti meg a helyzetet. Pedig sokat jelent. Mert Vrakuňban igaz csak öt hektárt, ám az egész járásban már több száz hektárt, s ha az ország minden szövetkezetében „találnak" egy-két hektárt, sok ezer hektár új, jó termőfölddel gyarapszik az orszlg szántóterülete. Sok szó esett a nyilvános gyűlésen a szervezés kérdéséről. Igaz, korábban is beszéltek erről, ám nem ilyen nagy súllyal, nem ilyen nagy felelősséggel, mint most. Kiváltképpen kidomborodott ez az idei aratásban, s megállapíthatjuk, hogy e téren nagy fejlődést értünk el. A jó tapasztalatot most az őszi munkák során is figyelembe veszik, hogy az ősz is, mely sokkal több munkáskezet, gépet igényel, sikeres legyen, mini a nyár volt. Mert ha a többtermelésről vitatkozik a falu népe, most nem maradhat ki, mikor vetik el az őszieket, milyen magot tesznek a földbe, hogvan készítették el a magágyat Csakis ezek összessége biztosíthatja a jövő esztendei nagy termést. Két termést egy esztendőben A Jó gazda módján azt is alaposan megbeszélték, milyen úton-módon akarják fokozni a termelést. Jellemző a gyűlésre, hogy csaknem mindenki a reális lehetőségek megoldását tervezte. Ezért számba vették a lehetőségeket. A jövőben sokkal gazdaságosabban használják majd ki a meglevő öntözőberendezéseket. Az a gondolat öltött testett a gyűlésen, hogy 8 kutat ásnak a határban és két 50 hektárnyi területre szolgáló öntözőberendezést vásárolnak. Azt is tudják, hogy az öntözés nem minden, csupán a víz még nem biztosítéka a nagy termésnek. Ahhoz, hogy súlyos legyen a kalász, nagyra nőjjön a cukorrépa, humuszban gazdag talaj is kell. Ezért felhasználva a lehetőségeket az Idén annyi tőzeget termelnek, hogy az 1963-as esztendőben minden hektár földre 3 köbméter komposztot tudjanak beszántanl. A talajjavítás különféle módjainak alkalmazásával és öntözéssel elérik, hogy a jövőben a földterület 14—15 százaléka két termést fog adni. Előtérbe helyezik ^ köztes vetemények és másodnövények termesztését. Az etetők felelőssége Annak ellenére, hogy az utóbbi idő ben javulás állt be a takarmányozás ban — olvashatjuk a taggyűlés határozatában —, az állaltenyésztés! ter melésben még sok a javítanivaló. Több felelősséget várunk az etetőktől. A jobb munka, a lelkiismeretesebb bánásmód bizony egyik előfeltétele annak, hogy a vrakuňí szövetkezet a jövőben több húst, tejet és más állattenyésztési terméket adhasson el. Takarmányból sem állnak úgy, hogy most már bőven volna belőle, tehát takarékoskodni kell vele. Hogy a jószág átteleltetésével nagyobb bajok ne legyenek, most ősszel 15 vagon különleges silót készítenek a sertések és a baromfik részére. Számbavették a következő esztendő terményszükségletét ís. Bővítik az évelők vetésterületét, több pillangós virágú takarmányt termelnek, ám a takarmányozás gerincét továbbra is a kukorica képezi, melyből jövőre mind szemre, mind silóra többet vetnek, mint az idén. A termelés szakosítása ezt is lehetővé teszi. A szakosítás megvalósításával 2000 tojóstyűk részére megfelelő gépesítéssel átépítenek egy volt tehénistállót, így csökkenteni tudják az önköltséget és több tojást adhatnak a piacra. Megfontolt tervek, célkitűzések — ez a nyilvános taggyűlés gondolata dióhéjban. Az emberek, a szövetkezeti tagok szorgalmára és jó munkájára lesz szükség a tervek végrehajtásában. S hogy a fejlődéssel, az egyre nagyobb mérvű gé pesítéssel lépést tudjanak tartani, megkülönböztetett gondot fordítanak a szakképzettség fokozására. Évente két fiatal megy tanulni a mezőgazdasági technikumra, s 1970-ig három főiskolát végzettséggel rendelkező szakember lesz a szövetkezetben. Ha a rendelkezésre álló műszaki alapot és a kézi erőt már most is helyesen kihasználják, akkor láefében földbe kerül az őszlek magva, lekerül a földről a kapások termése. Ez az első nagy lépés az 1963-as esztendő célkitűzéseinek maradéktalan teljesítéséhez. ságban. Ezzel az elvtársak adósak maradtak, vagy ahogyan a közmondás tartja: a sok bába között elvész a gyerek. Gz esetben a sok beszéd között a lényeg veszett el. Reméljük, hogy az elvtársak ezt a mulasztást majd pótolják! ELSŐ A FÖLD Zsákovlcs József, a gabölkovó! 1 HNB titkára "egyik alkalommal ki' jelentette: „Mindenné! elsőbb a 1 föld és ha jó termést akarunk, ! törődni is kell vele." Gabcikovón azonban nemcsak [ Zsákovics elvtárs vélekedik így, 1 hanem úgyszólván valamennyi szö' vetkezeti tag. Ezt igazolja az. is, 1 hogy a pártdokumentum megvitatása során a földdel kapcsolatban | hangzott el a legtöbb javaslat. Ha imost összegezni akarnánk a felszólalásokat, valahogy így foglal1 hatnánk röviden össze: Az elmúlt | években már közel 800 hektár } földet tettek teljes értékű termő' v®. A talajjavftási munkákat azonban tovább szándékoznak folytat> ni. A szövetkezet varjasi részlegén ŕ 560 hektár alagcsövezését vettek (tervbe. Ezen felül hozzálátnak az j 56 hektáros eredetileg rizsterme, lésre tervezett terület lecsapolásá> hoz Is. Ez azonban a talaj javítási munJkáknak csak az egyik hányada, ímert, hogy úgy mondjuk van a szövetkezetnek sok olyan parcel1 Iája, amelyek ugyancsak szomjaz> nak a nyári hónapokban. Ezért el] határozták, hogy a lecsapolási 1 munkák mellett fokozatosan bövl' tik az öntözőhálózatukat. Ebből a i célbői, ahol a helyzet megkívánja kutakat ásnak és ezeknek a vi' zébol Itatják a szomjazó földet. 1970-ig az évelőket és cukorrépá' jukat öntözni szeretnék. A talajjavító munkának egyik [fontos része a rendszeres és szak> szerű trágyázás. A fő szerep Itt (természetesen a szerves trágyának ; jut. A szövetkezet állatállománya (azonban még számbelileg sincs (azon a szinten, hogy biztosítani > tudná a trágyaszükségletet, ezért i a szövetkezeti tagok elhatározták, ) hogy szervestrágya-szükségletüket j mesterséges úton, komposzt készlj téséve! fedezik. Mindezeknek a ! megvalósítása azt eredményezi > majd, hogy 1970-ben a gabfíikovói > szövetkezet határa a mostani ter, mésnek a kétszeresét adja. SZARKA ?. — MÉRY F. I 1882. szeptember 26. * ÚJ SZÖ 5