Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-19 / 259. szám, szerda

TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁG NÉPE Á nagyszerű célok nagy feliekre mozgósítanak Aligha akad hazánkban olyan dolgozó, akinek a „Szocialista társa­dalmunk további fejlődésének távlatairól" címen kiadott pártdokumen­tummal kapcsolatban ne lenne véleménye, megjegyzése, hozzászólása. Hiszen holnapunkról van szó, melyet a vitaanyag teljes nagyszerűsé­gében elénk tőr. A merész, de reális tervek és célok természetesen valamennyiünkre komoly feladatokat rónak. És ezekről tanácskozik a kongresszusi előkészületek időszakában az ország népe. A szocialista törvényesség elmélyítése Sok gondot okozott, amíg a szövet­kezetben mind a szervezés, mind a termelés terén sikerült megszilárdí­taniuk a munkafegyelmet. Erről be­szélt Kosár Vilmos, a padáfti szövet­kezet elnöke. Azt sem titkolta, hogy pár évvel ezelő.tt a tagok jelentős ré­sze még a háztáji gazdálkodásban kereste a boldogulást. Azért kullogott a padáfti EFSZ a Dunajská Streda-i járásban az utolsók között. A szövet­kezeti alapszabályzat és a házirend betartása, a szocialista törvényesség elmélyítése eredményezte, hogy ma már a közepesek közé került a szö­vetkezetük. — A vitaanyag hangsúlyozza — mondotta Kosár elvtárs —, hogy a mezőgazdasági termelés továbbfejlesz­téséhez komoly erőfeszítésre lesz szükség, s elsősorban ls a szervezést és az irányítást kell tökéletesíteni. Azt hiszem, hogy a vitagyűlésen er­ről is sokat fogunk beszélni. Nekem az a véleményem, hogy szövetkeze­tünk tagságától sok értékes javaslat­ra, hozzászólásra számíthatunk, mert ki ne akarna jobban, boldogabban élni. S ha a vitaanyag irányelvei alap­ján keressük az előttünk álló felada­tok megvalósításának módját, akkor el is érjük céljainkat. Még sok mindenről beszélt Kosár elvtárs, de a sok közül ls különös figyelmet érdemel egy megjegyzése: — Mindenesetre továbbra is na­gyon lényegesnek tartom a szocialista törvényesség betartását a vezetőkre és tagokra nézve egyaránt. Mert sze­rintem a fegyelem segített bennünket ahhoz, hogy kimozdultunk az egyhely­ben topogásbói. Egységes nevelést A holicel iskolában a nevelésről társalogtunk, mert mi másról is len­ne elsősorban véleményük a pedagó­gusoknak. — Hogy nekem ml ragadta meg leginkább a figyelmemet? — ismétel­te a kérdést Vaszik tanító. Elnézett a padsorok felett, de az sem kizárt, hogy tekintete a gyermekarcokon ke­resztül a szülőket látta, mert így nyilatkozott: — Az oktatás és a nevelés nagyon komoly munka, mert azok az embe­rek, akik a jövőre készítik fel az ifjúságot, tulajdonképpen mégis csak a mában élnek. Pár másodpercig hallgatott, majd így folytatta: — A pedagógus még könnyebben alkalmazkodik a feladat nagyságához, mert hivatása az új nemzedék neve­lése. Több s kevesebb sikerrel az ok­tatásban együtt tud haladni a köve­telményekkel, ám a nevelésben már Az alumínium és ötvözeteinek forrasztására szolgőló német P-80/80 AL gép a brnói árumintavásáron: nehezebb a dolog. Hiszen csak akkor érhet el Igazán jó eredményt, ha az ifjúság egységes nevelése érdekében a lehető legszorosabban együttműkö­dik a pedagógus a szülőkkel és az illetékes társadalmi szervezetekkel. Gondolom, hogy ezzel kapcsolatban a holicei Iskolára konkretizálva lesz miről vitáznunk. Elmondotta még, hogy a pedagó­gusok, a szülők és a társadalmi szer­vezetek nevelési módszerelnek és irányelveinek egységesítése érdeké­ben mindenképpen a tanítókra vár a legnagyobb feladat. A mi köteles­ségünk, hogy már most, a vitagyűlé­sen közelebb kerüljünk egymáshoz nevelési problémáink megoldásában, s aztán a gyakoribb szülői látogatások­kal és a társadalmi szervezetekben végzett munkánkkal mindent megte­gyünk azért, hogy a neveléssel és oktatással már a mában kialakítsák Ifjúságunkban a kommunizmusban el­engedhetetlenül szükséges jellemvoná­sokat. Megfontolt javaslat A vitaanyagban ismertetett nyugdíj­rendezés százezreket érint. Természe­tes tehát, hogy sokan mondanak vé­leményt a felvetett kérdésekkel kap­csolatban. Tóth Mihály bácsit, a Vei­ké Koslhy-i szövetkezet tagját azért is érdekelte a dokumentumnak ide­vágó része, mert a nyugdíjjogosultsá­gig, a korhatár eléréséig már csak rövid ideje van. — Két szempontból is ésszerű és megfontolt javaslatnak tartom a nyugdíjrendezést, — mondotta. — Először is azért, mert a magamfajta ember mit is csinálna otthon munka nélkül. — Hogy nem kapom majd a korhatár után a nyugdíj egyharmadát, az szerintem nem hátrány, mert ké­sőbb a javasolt 5—7 százalékkal az úgyis pótlódik. A másik szempontból pedig azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egészségügyi szolgá­lat lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy a 60 éves ember még ne érezze ma­gát munkára alkalmatlannak. S amint a vitaanyag említi, az egészségügyi gondoskodás még tovább javul. Beszélgettünk még Tóth bácsival a mezőgazdaság fejlesztésének lehető­ségeiről, a fiatalokról stb., de befe­jezésül hadd írjam ide, amit búcsú­záskor mondott. — Tudja mit szeretnék? Azt elérni, hogy a nyugdíjkorhatár után még leg­alább 10 évig bírjam a munkát. Mert az én életemben a legnagyobb örö­met, megelégedést mindig a jól vég­zett munka jelentette. Kívánjuk Tóth bácsinak, hogy óha­ja valósággá váljék. H .Gy. Helyzetjelentés az iskolaépítésrő l: Ä nyugat-csehországi kerület vezet A tanévnyitással járó izgalmak él ürömök már elültek. Az első tanítási nap ünnepélyes légkörét a hétköznapok megszokott ritmusa váltotta fel. Számos űj iskola nyílt és ennek köszönhető, hogy vannak olyan járások, ahol sikerült tel­jesen megszűntetni a váltakozó tanítási időt. A gyerekek csak délelőtt járnak iskolába, délutánjaik szabadok, kedvük szerint tölthetik. Az új Iskolák idejében valé felépítése és átadása a nemzeti bizottságok egyik fontos feladata. Az egész országban a nyugat-csehországi kerület az egyetlen, ahol az Iskolaépítés beruházási tervét szeptember l-ig nemcsak teljesítették, hanem túlteljesítették. A többi kerület bizony lemaradt. Ami késik, nem múlik — mondja a régi, jél bevált közmondát, a kerületek a legközelebbi hónapok­ban, legkésőbb az év végéig behozzák a késést. Hogy a terv teljesítése nem ördöngösség és minden különösebb bonyodalom nélkül megvalósítható, azt ép­pen a már említett nyugat-csehországi kerület bizonyítja. portok a lakásegység, az iskola, egy­szóval az általuk átadott épületek minőségéért felelősséget vállalnak és kötelezik magukat: az esetleges hi­bákat az átadástól számított Bt éven belül ingyen megjavítják. Az már az ember természetéből adódik, hogyha valamiért jótáll, akkor tényleg igyek­szik a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. A KorCák-mozgalom követői által átadott épületek túlnyomó több­ségét a véleményező bizottság az el­ső minőségi osztályba sorolta. Még egy érdekes tapasztalatról szá­molt be Grussl igazgató. Sóik fejtö­rést okozott az aránylag nagymér­tékű fluktuáció. Évenként ezret ls kitett azoknak a száma, akik elmen­tek a vállalattól. E nem kívánatos és a hatékonyságot erősen befolyásoló jelenség ellen sikeres harcot kezd­tek. Átszervezték a munkát oly mó­don, hogy egy bizonyos munkakört lehetőleg ugyanarra a csoportra bíz­tak. Például a vakolást, a szerelést stb., mindig ugyanazok végzik, ez­által a nem szakmunkások is jól be­lejönnek a munkába és többet is ke­resnek. Mióta rátértek a munka sza­kosítására, csökkent a munkaerők vándorlása. A rokycanyi kilencéves iskola ls hasonló technológiával épült. Jaros­lav Mik építőmester és társai büsz­kén legeltetik szemüket a tetszetős pavilonokon. Alaposan dolgoztak, hogy Idejében átadhassák rendelteté­sének. Mert bár egyenesben varinak a tervvel, akad mit csinálni ez utol­só percig. Azután azért is ki akartak tenni magukért, mert többen kijelen­tették, hogy az ország egyik legszebb iskoláját építették fel. Hedviga Hoš­ková, a JNB iskola és kulturális osz­tályának a vezetője elfogultság nél­kül dicséri munkájukat. A járásban szeptember harmadikán négy iskola nyílt, valamennyi előregyártott ele­mekből. Pontosan a terv szerint ha­ladt a munka, a kivitelezés is majd­nem kifogástalan. Még egy esztendőben sem nyílt meg annyi iskola, mint az Idén. Szorosan összefügg ez e kulturális forradalom­mal, azzal a célkitűzéssel, hogy a kommunista társadalomban csupa sokoldalúan képzett ember legyen. KIS ÉVA Meglátogattunk két helységét: Kar­lovy Varyt és Ro'kycanyt. Elbeszél­gettünk az építészeti vállalat dolgo­zóival, a nemzeti bizottság képviselői­vel, a tantestület néhány tagjával. Tolmácsoljuk a hallottakat, talán a tapasztalatok átadása másutt ls meg­gyorsítja az épülőfélben levő iskolák befejezését. Tuhnice Karlovy Vary új városne­gyede. Kilencszáz lakás épül itt — mondhatnók — szédületes gyorsaság­gal. A huszonhét tantermes iskolának csak jövőre kellett volna elkészülnie, de az egyik pavilon (tizenhárom osz­tály) mőr októberben kitárja kapuit az új lakónegyed ifjú lakói előtt. Mindössze egy esztendeje annak, hogy az iskola alapjait ásni kezdték. Különös pavilonokban vannak a tan­termek, külön a tornaterem, a mű­helyek, a napközi otthon és az étte­rem. A déli fekvésű, vidám pasztell­színekkel kifestett osztályokban bi­zonyára jól megy majd a munka ta­nítóknak, tanulóknak egyaránt. — Százhúsz százalékra teljesítjük az iskolaépítés tervét Járásunkban — jelenti ki Miroslav Grussl, a Magas­építészeti Vállalat igazgatója. — Vál­toztattunk az építés technológiáján. Vasbeton helyett előgyártott tömbök­ből épíjük az iskolákat is, ezáltal si­került felével lerövidíteni az építés idejét. Nézetünk szerint a panelépít­kezés alkalmazása iskoláknál épp olyan előnyös, mint a lakásoknál. Igaz, meg kéli teremteni a feltétele­ket és megfelelően fel kell készülni az iskolaépítéshez szükséges blokk­panelek gyártősára. Megéri azonban a fáradságot, mert az építkezés során bőven behozzuk az előkészületekkel eltöltött időt és az anyagi befekte­tést. Jövőre a bölcsődéket, óvodákat is hasonló módszerrel fogjuk építeni. Az építkezés gyorsasága elsősorban a haladó technológiától függ. Azért az olyan tényező sem mellőzhető, mint a szocialista munkaverseny. A Magasépítészeti Vállalat dolgozói, mi­vel az építkezés iramával nincs kü­lönösebb probléma, a munkaversenyt főleg a minőség javítására irányítják. Követésre méltó mozgalom indult a vállalat dolgozói között. Kezdeménye­zőjéről KorCák-mozgalomnak nevez­ték el. Lényege, hogy a munkacso­AHOGY AZ EGYIK KANYARBAN autónk letér a Tiszatöltésről, úgy tá­rul elénk a látvány, mint valami dé­libáb. Az izzó napsütésben, a vakítóan kék ég alatt, a puszta síkságból szökken a magasba a Tiszalöki Erő­mű messziről hófehérnek tűnő épü­lete. Bár Magyarországot járva nem ez az első létesítmény, melyet látok, mégis, mindig újra megkap a látvány nagyszerűsége, ahogy ezen a végte­lenül sík vidéken, ahol a szemnek szinte fárasztóan távoli a horizont, az ember elé tűnnek egy gyár, vagy erőmű magasbatörő épületei és ké­ményei. Az erőmű előtti szobor — a villámot elfogó lendületes női alak — nemcsak azt jelképezi, hogyan fé­kezi meg és gyűri akarata alá az ember a természet erőit, hanem szimbolizálja a nép mérhetetlen ere­jét is, amely íme, itt, a végtelennek tűnő síkságon, ahol azelőtt úgy lát­szott, hogy évszázadokra megállt az idő, mily tájat és életet formáló és változtató gigantikus alkotásokat, for­radalmi változásokat hajt végre. Több mint tíz évvel ezelőtt, 1950 elején Magyarországon nagyarányú és jelentőségű feladat megvalósítá­sába fogtak: vizet adni a csapadék­ban oly szegény, ám napfényben an­nál gazdagabb Alföld egy részének. Akkor, 1950-ben kezdték meg a Ke­leti Főcsatorna építését, az itt lakó népek szinte évszázados álmát való­sítva meg. Nem messze Tiszalök köz­ségtől elzárták a Tiszát, egy szaka­szon új medret vájtak neki — ki­egyenesítették a folyót, hogy vizének annál nagyobb legyen az esése — s a Tiszának ezen az új szakaszán építették meg a tiszalöki duzzasztó­művet s rajta az 50 megawattos tel­jesítményű erőművet. Innen, a duz­zasztó- és erőműtől alig egy kilo­méternyire ágazik kl jobbra a Tiszá­ból a Keleti Főcsatorna, amely Ba­konyszeg községnél ér véget. Itt zsilippel van elzárva és a Kékkálló nevű patakba ömlik. MAGA A TISZALÖKI DUZZASZTÓ­MŰ három részből áll: a gépcsarnok­ból, ahol a villamos energia terme­lése folyik; a duzzasztóműből, amely a vízmennyiség leadását szabályozza Magyarországi útinapló A Keleti Főcsatorna mentén és a hajózó zsilipből, ahol a Keleti Főcsatornán, illetve a Tiszán közje­kedő hajókat átengedik. Sorrendben mi a Keleti Főcsatorna célja? Először is az öntözés. Másodszor a hajózás megjavítása, végül pedig az energia­termelés. Aszalós Sándor mérnökkel, a Ti­szántúl Vízügyi Igazgatósága kiren­deltségének vezetőjével járjuk végig az erőmű patika tisztaságú gépter­meit, amelyekben alig találkozni egy­két emberrel, hiszen az erőmű üze­meltetése, de a hajózó zsilip kezelése is gombnyomásra történik. Annál na­gyobb probléma és gond viszont a három hatalmas zsilip karbantartása télen, hogyan és mi módon akadá­lyozni meg a jég lerakodását, illetve megtisztítani a zsilipeket a jégtől. Még külön örülnek is annak, hogy Csehszlovákiából jöttem, nálunk a Vágón sok a vízierőmű, hátha tudom, hogyan akadályozzák meg nálunk a Jéglerakodást. Nem, sajnos, ehhez nem értek, de azt tanácsolom, for­duljanak illetékes vízügyi szerveink­hez, mert meggyőződésem, hogyha van valami Jó és bevált módszerünk e téren, akkor nem zárkózunk el a jó tanács elől. Itt, a duzzasztóműnél 27 m a Tisza fenék szélessége és 3 és fél méter a víz magassága, me­lyet természetesen, a szükségleteknek megfelelően szabályozni lehet. A Keleti Főcsatorna a hajózásban is fontos szerepet tölt be. A csator­nán 100 tonnás uszályok is közle­kednek, tehermentesítve ezzel a vas­utat, azonkívül pedig a vfziszállítás jóval olcsóbb, mint a vasúti, vagy a közúti szállítás. Nagy teherszállítást bonyolítanak le a Főcsatornán külö­nösen ősszel, a mezőgazdasági ter­mények, a cukorrépa, a krumpli és a kukorica Jelentős részét vízen szál­lítják. Ezenkívül pedig építőanyagot szállítanak, például követ a tokaji kőbányákból. Érdekes művelet aztán — legalább is annak, aki ilyesmit tnég nem látott — hogyan engedik át a hajókat Itt, a duzzasztómű zsi­lipjein. Mint már említettem, a Keleti Fő­csatorna elsősorban ls és főleg a szántóföldi öntözés céljait szolgálja. A csatorna vidéke csapadékban rend­kívül szegény, az átlagos évi csapa­dék 450—500 milliméter, de ez is főleg tavasszal és késő ősszel esik, ezenkívül pedig ezen a vidéken sok a jóformán terméketlen, szikes talaj. Itt, ezeken a földeken egyszerűen el­képzelhetetlen az intenzív gazdálko­dás öntözés nélkül. Víz, víz és víz, — Magyarország Igen Jelentős terü­letén ezen áll vagy bukik a mező­gazdasági termelés növelése. A KELETI FŐCSATORNA két kilo­méter híján 100 km hosszú. A csa­torna szállítóképessége Vasvárig má­sodpercenként 60 köbméter víz, on­nan pedig 35 köbméter. Vasvártól indul ki a Nyugati Főcsatorna, amelynek építését 1948-ban kezdték meg, s amely szakaszonként épül és újabb hatalmas területek ön­tözését teszi lehetővé, nem utolsó sorban a Hortobágyot. A Keleti Fő­csatornából mellékcsatornák, azokból pedig a fürtcsatornák ágaznak ki s ezek juttatják el a vizet a földekre. A mellék- és fürtcsatornák hossza több száz kilométer. Az öntözőrend­szerek a Főcsatornától nyugatra a jobb parton épültek ki kb. 20 km­es mélységben. Az öntözés háromféle módon tör­ténik. Szántóföldön az áztatóöntözés, vagy pedig a permetező öntözés, rizs­nél pedig az árasztó öntözés. Bár a Főcsatorna mentén az öntözés elter­jedését és a csatorna kapacitásának teljes kihasználását a legutóbbi idő­kig akadályozta részben a kisüzemi gazdálkodás, részben pedig az, hogy a fürtcsatornák még nem voltak min­denütt kellőképpen kiépítve, az utób­bi esztendőben igen megnőtt az ön­tözött terület nagysága. A csatorna öntözőkapacitása 200 ezer hold s ezt a legközelebbi időben nemcsak el­érik, hanem éppen az elmúlt hetek­ben olvastam a magyar kormány ha­tározatát arról, hogy a most folyó ötéves tervben az öntözést a terve­zettnél nagyobb területekre kell ki­terjeszteni és meg kell gyorsítani. Aszalós Sándor mérnökkel arról beszélgetek, hogyan, milyen mérték­ben befolyásolta a vidék mezőgaz­dasági termelését a Keleti Főcsator­na, az öntözés. — Ezt számokban és százalékok­ban nehéz volna kifejezni — mondja a mérnök. — Ugyanis tekintetbe kell venni egyrészt azt, hogy a Keleti Fő­csatorna mentén kevés a csapadék, tehát még a jobb minőségű talajokon is az öntözés döntő tényező a ter­melés növelésében. Másrészt sok a szikes talaj, amelyeken a víz a ter­melés alapfeltételét jelenti, ahol víz nélkül egyszerűen nincs mezőgazda­sági termelés. ASZALÚS MÉRNÖK PÉLDAKÉNT a Hortobágyot, ezt a valamikor teljesen terméketlen vidéket említi, ahol nyá­ron az ember csak kiégett és megre­pedezett földet látott, s amelynek egy részét most érinti a Keleti Főcsator­na. És most itt, a valamikor oly sivár és kopár vidéken, ahová eljut a csa­torna vize, virágzó mezőgazdasági termelés folyik. De — mondja a mérnök — ő nem mezőgazdasági szakember, nincs erről a kérdésről részletes és konkrét át­tekintése, legjobb lesz ha elmegyek valamelyik termelőszövetkezetbe és ott érdeklődjem és győződjem meg az öntözéses gazdálkodás jelentősé­géről. így kerültem el Hajdúnánásra, a Haladás,Termelőszövetkezetbe, ahol Horváth Imre elnökkel, Szabó Mlk-t lós párttltkárral és Szabó József fő-: agronómussal az öntözéses gazdálko­dásról beszélgettünk. Bár a szövet­kezet összterületéhez viszonyítva — 6000 holdjuk van és ebből 4350 hold a szántó — nem nagy területet ön­töznek, mégis, emit mondanak, a ta­pasztalataik, ez öntözött területek terméseredményei a legkézzelfogha­tóbb módon bizonyítják, mit jelent e vidék számára a Keleti Főcsatorna vize. Tavaly a szövetkezet 15 hold kukoricát öntözött, s míg ezen a te­rületen elérték a 40 métermázsás holdankéntl csöves termést, eddig a nem ötözött földekről alig takarítot­tak be 20 mázsa csöves kukoricát. Ez idén már 200 hold kukoricát, 100 hold napraforgót, 25 hold cirokot, 45 hold dohányt öntöznek. A 80 holdas kertészetükből 50 hold öntözött te­rület, s ezenkívül 65 holdon rizst termesztenek. Mint mondják, az ön­tözött földeken nemcsak biztos a ter­més, hanem kiválónak ígérkezik, míg a többi földeken a szárazság — kü­lönösért a kapás- és takarmánynövé­nyekben — nagy terméskiesést okoz. Jövőre az öntözött területet az eddi­ginek a többszörösére növelik. Az öntözés költségei — a szivattyúk beállítása és üzemeltetése — a biztos terméshez, a terméstöbblethez viszo­nyítva kicsik, már az első év ter­méstöbbletével bőven megtérülnek. MAGYARORSZÁGNAK 10 MILIIÖ HOLD szántóföldje van, de ennek eléggé jelentős része futóhomok, — több mint 1 millió hold —, más rér sze pedig alig termő szikes talaj. Magyarországi utazásom során min­den esetben megragadtak az új ipari létesítmények, különösen a valamikor oly elhagyatott és sivár vidéken. Am nem kevésbé lenyűgöző az ls, hogy az ember, a közös akarat erejével, a tudomány és a technika segítségé­vel hogyan birkózik meg a termé­szettel; az azelőtt terméketlen terü­leteket, a futóhomokot, a szikes ta­lajokat — képletesen szólva — egyik holdat a másik után, hogyan hódiba meg aVmezőgazdasági termelés, az egyre növekvő emberi jólét számára. BÄTKY LÄSZLÔ 1882. szeptember 19. • (Jj SZÖ 5

Next

/
Thumbnails
Contents