Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)

1962-09-18 / 258. szám, kedd

A feltalálók és újítók otthona Hf filmek* Az utóbbi hetek moziműsorán a nyári filmfesztiválok alkalmával mél­tatott alkotások szerepeltek. Ezeken kívül jelentősebb műveket mostanáig nem is látott a közönség. A héten a cseh MÜNCHAUSEN BÁRÖ, a ma­gyar KATONAZENE és PESTI HÁZTETŐK mellett két DEFA-film jelent újdonságqt: Gottfried Kolditz mesefilmje, a HÓFEHÉRKE és Kurt Maetzig kalandfilmje: LOY KAPITÁNY ÁLMA. IDŐSZERŰ ÉS ÖTLETES KÉMFILM A Vencel tér és a Jindŕišská utca sarkán álló négyemeletes palota be­járatán egyszerű tábla szerényke­dik : Szabadalmak és Találmányok Hivatala. Itt ebben a hivatalban je­lentik be a feltalálók, az újítók ta­lálmányaikat, szabadalmaztatják azo­kat. Ennek a hivatalnak okmánytá­rában ellenőrzik a műszaki adatok helyességét, merítenek további ta­pasztalatokat találmányaik kiegészí­téséhez. Ez az okmánytár rendkívül gazdag anyagával, műszaki irodalmá­val egész Európában párját ritkítja. Milyen anyag forog közkézen? Az okmánytárban nyolcmilliónál is több szabadalmat tartalmazó könyvei és szabadalmi okiratot halmoztak fel. Számuk a másodpéldányokkal együtt meghaladja a tízmilliót. A mintegy negyvenezer darab műszaki irodalmat magában foglaló közlönyöket és tu­dósításokat a mikrofilmek (fotókó­piák és fényképfelvételek) gyűjtemé­nye egészíti ki. Az okmánytár vezetője, a raktárak­ban elhelyezett beláthatatlan mennyi­ségű keménykötésű és fűzött könyv, füzet, irat rendíthetetlen őre: Jind­fich Svoboda mérnök végigkísér né­hány helyiségen az emeleten, sőt az, alagsorba is elvezet. Megmutatja a roskadásig megrakott polcokat, áll­ványokat, melyeknek, ha mind végig • •••••••• A humennéi Chemko Üzemben .Žar­nai elvtársnö egy szovjet gép keze­lésénél. (P. Haško felvétele) akarnánk járni, órák alatt is csak elenyésző részét láthatnánk. Csodálkozásomra Svoboda elvtárs így elmélkedik: — Ugye, soknak tű­nik? Pedig értékes gyűjteményünk állandóan gyarapodik. Annak érde­kében, hogy tudósaink, feltalálóink, újítóink a legújabb találmányokkal is megismerkedhessenek, hogy tovább fejleszthessék, szaktudásukat, kiszé­lesíthessék látókörüket, hogy pontos értesüléseket szerezzenek mindarról, ami a nagyvilágban történik és ami elősegíti munkájukat, huszonöt ipa­rilag fejlett állam műszaki és tudo­mányos könyvtárával tartunk fenn szoros kapcsolatot. Csereakcióink ré­vén évente mintegy négyezer külön­féle szakmabeli új könyvre, negyven­ezer mikrofilmre, ötszázezer szaba­dalmi okiratra és körülbelül százöt­venezer kivonatos szabadalom-magya­rázatra teszünk szert. Az okmánytár dolgozói Bár a helynek szűkébe vannak, ez azonban nem jelenti azt, hogy a dol­gozók nehezen találják meg a kívánt anyagot, a keresett könyveket, irato­kat, füzeteket. Szó sincs róla. A pél­dás nyilvántartás, az alkalmazottak rátermettsége szaktudásukat és lel­kesedésüket dicséri. Az általános könyvtárosi ismeretek itt nem elég­ségesek. Csak rendkívüli munkakész­ségük biztosítja a zökkenésmentes adatgyűjtést, az anyag szakszerű be­sorolását, osztályozását, csoportosí­tását, beírását, a kartotéklapok pon­tos vezetését és ami a legfontosabb: a kért könyvek, okmányok szaksze­rű elraktározását és azonnali, gyors előteremtését. — Még így sem egy­szerű az a feladat, amivel meg kell birkózniok — véli Svoboda elvtárs. — Kevesen vagyunk a munkához. A terv szerint engedélyezett hatvan dol­gozó kötelességeit mindössze huszon­heten végzik. De azért a nehézségek ellenére is helytállunk — bizonygat­ja elégtétellel —, hiszen az évek so­rán valamennyien megszoktuk és ki­mondhatatlanul megszerettük érde­kes elfoglaltságunkat. Körsétánk célpontja — Jöjjön, tekintse meg az olvasó­termet. Naponta nyolcvan látogató is megfordul nálunk — Ipvitái kísérőm beljebb és jó előre figyelmeztet az ott uralkodó szabályok betartására. — Nehéz munkát végeznek, halkan beszéljünk, nehogy megzavarjuk őket tanulmányaikban — int, miközben lépünk az olvasóterembe. Bár minden szék foglalt, mégis mély csend fogad a helyiségben. Még a légy zümmögését is meghal­lanád. Mindössze egy-egy köhécselés, időnként néhány torokköszörülés, hal­latszik. Az egyes szabadalmi közpon­tok dolgozói, tudósok, az üzemek, gyárak újítói, feltalálók — prágaiak, vidékiek, a köztársaság minden ré­széből, sőt külföldiek töltik meg a termet. Előttük könyvek, füzetek, jegyzetek. Annyira elmerülnek ta­nulmányaikban, hogy tudomást sem vesznek érkezésünkről. Tovább je­gyezgetnek, önfeledten lapozgatnak a rendelkezésükre álló anyagban, mint­ha egyedül volnának a teremben. Az egyik ügyfél De mégis i Egyikük váratlanul meg­mozdul. Mintha most ébredne csak tudatára annak, hogy hol van. Kap­csolatot keres a külvilággal. Nyilván szüksége van valamire. Feláll, hogy a kikölcsönzött anyagot újjal bővíts^ kl. Mit tanulmányoz? Kérdésünkre el­mondja, hogy a különböző bordájú csővezetékek legcélszerűbb, legegy­szerűbb, leggazdaságosabb gyártási módszerét keresi. A csendrendelet következtében súgva beszél Otakar Bukovský elvtárs. A sörgyárak, szesz­főzdék, finomítók és cukorgyárak, gépberendezését gyártó Hradec Krá­lové-i Győzelmes Február Üzem dol­gozója. Kerek három hónapja napon­ta vendége az okmánytárnak és ki tudja, mennyi időt vesz még igénybe a különböző államok erre vonatkozó iratainak, szabadalmainak tanulmá­nyozása harminc évre visszamenőleg. — Nem egyszerű feladat és nagy türelem kell hozzá — bólint —, de hát ez a szakmám. Nélküle már el se tudnám képzelni az életemet. Nem lehet megunni. Annyi újat és érde­keset nyújt, hogy a végén feltétle­nül valami nagyot kell alkotnia min­denkinek, aki ide jár — tréfálkozik, majd komolyra fordítja a szót: — Az állandó gondolkodás, fejtörés aka­ratlanul is megvalósításra váró új ötletekre késztet. így azután, aki ezeket az iratokat tanulmányozza, an­nak a sorsa minden valószínűség sze­rint megpecsételtetett: feltaláló, vagy legalábbis újító lesz! • • • A technika fejlődésének legfonto­sabb tényezője az ember, annak poli­tikai és szakmabeli felkészültsége, kezdeményezése, határozottsága és ki­tartása. Minél többen rendelkeznek ezekkel az értékes tulajdonságokkal annál előbb ér célt a műszaki forra­dalom. KARDOS MÁRTA a Loy kapitány álma. Jó meseszövés fogja át a napjaink feszült nemzet­közi légkörében lejátszódó történe­tet. Az élményszerűen gördülő izgal­mas kalandhistó­ria az utolsó je­lenetekig leköti a néző figyelmét. Ez nem csupán a kép­zeletet felcsigázó izgalm^ssággal magyarázható, hisz mesterségesen be­állított izgalmas történetekkel szá­mos sablonos DEFA-alkotásban találkozhattunk. Maetzig azzal tud­ja fokozni a néző érdeklődését, hogy a történet színhe­lyével, konfliktu­sával mélyen érin­ti azokat a kérdé­seket, amelyek ma legjobban foglalkoztatják az emberi­séget. A történet színhelye egy amerikai Super-Constellation mintájú katonai repülőgép, mély a Földközi tengeri hadgyakorlatok befejeztével katonai és polgári utasokat szállít Tripolis­ból Oslóba. A gép nem jut el Oslóba, mert titkos utasításokat 'kap, hogy térjen le az eredeti útvonalról és a Szovjetunió légiterébe behatolva dob­jon le egy hírszerző ügynököt. A gép egyszerre több feladatot teljesített. Fehérre mázolt alsó része a radar­hullámok elhárítására szolgált, ezt is ki akarták próbálni, meg a szov­jet légelhárítás képességét. A gép abban a tévhitben folytatta útját a Rigai öböl felé, hogy a szovjet rádió­lokációs állomások nem vették észre. További feladata volt az incidenssel élezni a nemzetközi feszültséget, fo­kozott szovjetellenes hangulatot elő­idézni. Az amerikai kémrepülő ter­mészetesen a hullámokban végezte útját... Ez a kémhistória váza. Érdekes a történet felépítése. Az egyik utas, Loy angol kapitány, aki a NATO egyik norvégiai támaszpontján szol­gál, megálmodja az esetet, mely ál­mában és a valóságban is számára tragikusan végződik: elveszíti azt a kedves lányt, akihez szerencsétlen házasságának felbontása után életét akarta fűzni. A DEFA alkotóinak és elsősorban Kurt Maetzignek vitathatalan érde­me, hogy az élményszerűen pergő film jól összhangolt cselekményein kívül nagyszerű lélekrajzot ad a re­pülőgép utasairól: a nyugodt polgári életre vágyó főpilótájárói, a hazájára gondoló lengyel segédpilótáról, az életvidám fiatal navigátorokról, a perceket dollárokban számoló ameri­kai rakétagyárosokról, a megvásárol­ható riperterről, a Hollywoodba vá­gyó könnyelmű Patríciáról, Dorisről, a maccarthyzmus kísértetetnek ál­dozatáról, akinek' életét a felfede­zett, ejtőernyős ugrásra kész kém oltja iki. Érdekes figura a társaság­ban Loy kapitány, az álmodozó, nem katonának született, gentlemani jel­lemű egyenruhás utas, aki sok minden ellen tiltakozik, sok mindent nem tud felfogni és bizonyára még sok min­denen el fog gondolkodni... Elismerést érdemlő, közönségsiker­re méltán igényt tartó művet alkotott a DEFA. A főszerepekben a népsze­rű Christine Laszart, Horst Drindát, Günther Simont, s a cseh Jana Brej­chovát láttuk. Mindnyájan mélyen átélt szerepalakítást nyújtottak. L. L jelenet a filmből. Ä nemzetközi szocialista munkamegosztás néhány kérdéséről' írta: OTAKAR SIMÜNEK mérnök, a CSKP KB politikai irodájának tagja Az üzemek, kutatóintézetek, tervező irodák, termelési-gazdasági egysé­gek és minisztériumok pártfunkcionáriusai és dolgozói előtt egyre gyak­rabban merülnek fel olyan feladatok, amelyeket csakis a szocialista tábor többi országaival szorosan együttműködve lehet megoldani. Nemcsak a nyersanyagellátás problematikájára vonatkozik ez, hanem a műszaki fej­lesztésre, a szériagyártás fokozására, a kapacitások optimális nagyságá­nak elérésére is, egyszóval a gazdasági fejlődés hatékonyságával össze­függd számos komoly kérdés megoldására. Itt már szűknek bizonyul nemcsak egy üzem vagy termelési gazdasági egység kerete, hanem egy egész or­szág gazdaságának kerete is. Mind­inkább bebizonyosodik, hogy csakis a szocialista országok szövetségében, amelyek politikai és gazdasági cél­kitűzései azonosok a miénkkel, biz­tosítható a haladás olyan üteme, amilyenről a Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól című pártdokumentumban szó van. Az iparban és a mezőgazdaságban a ter­melés és a munkatermelékenység gyors növekedése hosszú időn ke­resztül csakis a \szoclalista tábor valamennyi országa érdekeinek szem előtt tartása és összehangolása alap­ján valósítható meg. Egyedül ez az alap biztosíthatja nemzeti vagyonunk gyors növekedését is. A szocializmus gazdasági törvényeinek teljes kihasz­nálása ma annyit jelent, hogy-meg­tanuljuk, milyen hatást gyakorolnak ezek a törvények, és hozzájuk iga­zodunk nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi méretben is — fejtette ki Hruscsov elvtárs. Emellett természetesen nem szabad megfeledkezni arról, hogy gazdaságunk növekedésének legfőbb forrása saját munkánk és a népgazdaság tartalékai­nak kihasználása. A gazdasági együtt­működés ereje minden egyes résztvevő állam hozzájárulásának hatékonyságától függ. Népgazdaságunk irányítása mód­• A Rudé právôban megjelent cikk rövidített szövege. jának és formáinak tökéletesítését ezért állandóan szem előtt kell tartanunk. Minél inkább megértjük ezt és magun­kévá tesszük, eredményei annál jobban megmutatkoznak majd mindennapi mun­kánkban. Gyorsabban leküzdjük az át­meneti nehézségeket, népünk kulturális és anyagi életszínvonala további emelé­sének jobb alapját teremtjük meg és közelebb hozzuk a kommunista társa­dalom építésének reális távlatát. A nemzetközi szocialista munkameg­osztás alapelveit a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai kommunista és munkáspártjai első titkárainak júniusi értekezlete hogyta jóvá. Hruscsov elv­társ a szocialista világrendszer fejlődé­sének időszerű kérdései című cikkében ezeknek az alapelveknek megvalósítá­sát egész sor jelentős kezdeményezéssel gazdagította. Most arról van szó, hogy a szocialista társadalom további roha­mos fejlődésének elérése érdekében a legnagyobb mértékben elősegítsük az alapelvekben legszögezett célkitűzések megvalósítását. A nemzetközi szocialista munka­megosztás kérdései, amelyek Cseh­szlovákia számára rendkívül nagy je­lentőséggel bírnak, csakis a tudo­mány, a kutatás, a termelés és a központi i hivatalok dolgozói széles körű aktívájának részvételével old­hatók meg sikeresen. A kongresszus előtti vita kiváló alkalmat ad az együttműködés eddigi formáinak és eredményeinek mérlegelésére, a ta­pasztalatok összegyűjtésére és a jö­vőre vonatkozó új indítványok kifej­tésére. A párt reméli, hogy az orszá­gos vita ezen a területen is sok értékes javaslatot eredményez. A nemzetközi szocialista munka­megosztás keretében most az a leg­fontosabb, hogy a fő figyelem a szo­cialista országok további gyors fejlő­désénenek szükségleteiből eredő alapvető problémák megoldására irá­nyuljon. Közös erőfeszítéssel tovább­ra is, mégpedig az eddiginél gyorsabb ütemben kell fejleszteni a nyers­anyag- és az energetikai alapot; a gépiparban el kell mélyíteni a sza­kosítást és a kooperációt; biztosítani kell a kiváló minőségű közszükségjeti cikkek iránti fokozódó kereslet jobb kielégítését és a mezőgazdasági ter­melés gyorsabb fejlesztését. Ezeknek a kérdéseknek megoldása biztosítja a szocialista országok ter­melőerőinek újabb növekedését, elő­segíti az egyes országok gazdaságá­ban történelmileg kialakult különb­ségek fokozatos megszüntetését és tovább erősíti állásainkat a kapita­lista országokkal folyó gazdasági versenyben. Az eddig ismert nyersanyagforrá­sok. nem fedezik teljes mértékben szükségleteinket, főleg a kohászat és a vegyipar igényeit, s nem biztosítják a fűtőanyag-energetikai mérleg egyensúlyát sem. Ezeknek a kérdé­seknek megoldását ezért a baráti országokkal való együttműködésben kell keresnünk. E téren már sok je­lentős egyezmény létezik; a Szovjet­unióval a színes fémek kitermelésé­nek fejlesztéséről, a Lengyel Népköz­társasággal a kőszén-, kén- és a réz­bányászat kibővítéséről, a Némei Demokratikus Köztársasággal erőmű­vek építéséről és a villamos áram szállításáról, a Bolgár Népköztársa­sággal a rézbányászatról stb. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság lehetőségeihez mérten közvetlenül hoz­zájárult a baráti országok alapvető iparágaiban új. kiterjedt termelési be­rendezések felépítéséhez. A szerződések értelmében ezek az új kapacitások hosz­szú időn át a mi nyersanyagszükségle­tünket is biztosítják. Az együttműködés meggyorsította a nagy befektetéseket igénylő ásványkincs-kitermelés fejlődé­sét és hozzájárult a részt vevő országok termelőerőinek gyarapításához. A nemzetközi szocialista munkameg­osztás elveivel összhangban Csehszlová­kia a kokszolható kőszén, magnezit, kaolin és más nyersanyagok bányásza­tát, koksz és egyéb anyagok előállítását fejleszti, szem előtt tartva a többi szo­cialista ország szükségleteit is. A nyersanyagellátás területén Is­mernünk kell együttműködésünk egyik különösen jellemző vonását. Nyersanyag­importunk a Szovjetunióból állandóan növekszik és messze felülmúlja a mi kivitelünket. Csehszlovákia ezáltal gya­korlatilag jelentős segítségben részesül. A Szovjetunió már az elkövetkező évek­re is a vas- és színesfém-ércek, kőolaj, foszfát és más alapvetően fontos nyers­anyag nagy mennyiségű szállítására tett ígéretet. E szállítmányok nélkül nem is gondolhatnánk a kohászat és a vegyipar továbbfejlesztésére s lehetetlen lenne az energetikai mérleg sikeres megoldása. A Szovjetunióból már ma is oly nagy mennyiségű vasércet és kőolajat kapunk, amennyit Csehszlovákia sem kereskedel­mi, sem szállítási szempontból más or­szágokból nem tudna biztosítani. Nagyon előnyös szántunkra, hogy a nyersanyag­ért a Szovjetuniónak főleg gépekkel, be­rendezésekkel és közszükségleti cikkek­kel űzethetünk. Mindez megfelel gazda­ságunk reális feltételeinek és hosszú időtartamra szóló jellegét tekintve elő­segíti termelésünk stabilitását. A nyersanyagokat illetően termé­szetesen nemcsak az alapvető nyers­anyagok bányászatáról és elsődleges feldolgozásáról van szó. Az együtt­működés kibővítése nagy jelentőségű például a hengerelt anyagok terme­lésében. A gépipari üzemek számára a hengerelt anyagok mennyisége mel­lett egyre nagyobb jelentőségű ezek választéka és minősége. Az utóbbi tényezők ugyanis nagy szerepet ját­szanak a gépipari termelés folyama­tosságában és gazdaságosságában. A kohászatban ezzel szemben a hengersorok gazdaságosabb üzemel­tetése azt kivánná meg, hogy a mű­szaki fejlődés folytán mind nagyobb kapacitással bíró berendezéseket megszakítás nélkül a lehető leghosz­szabb ideig üzemeltessék. Ez viszont a hengerlés! program és a választék leszűkítését kívánja. A látszólag el­lentétes és egymással szembenálló folyamat azonban a hatékonyság nö­vekedésének nagy tartalékát rejti magában. Az ezeknek a forrásoknak kihasználásához vezető út természe­tesen mindenekelőtt az egyes orszá­gokon belül a hengerelt anyagok termelésének hatékonyabb és céltu­datosabb irányításán keresztül vezet. Nyilvánvaló, hogy a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsában részt vevő tag­államok nagyobb száma további nagy lehetőségeket tár fel ezen a területen is. Némely szakaszon már kedvező ered­mények születtek. A fennálló kooperáció kiszélesítése és a hengerelt anyagok elő­állítási programja megosztásának lénye­ges elmélyítése ez eddigi és az újonnan felépülő hengersorokon ezért egyik legkomolyabb közös feladatunk. Ennek teljesítése érdekében kohászati iparunk­nak is meg kell teremtenie minden szük­séges feltételt. Hasonló lehetőségek nyílnak más ága­zatokban is, főleg a vegyiparban, amint arra előbb ' említett cikkében Hruscsov elvtárs rámutat. II. A Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól című doku­mentum hangsúlyozza annak szüksé­gességét, hogy a sorozatgyártás nö­velésével a gépiparban jobban hasz­náljuk ki a termelési teret és a gé­peket. Leszögezi továbbá, hogy gép­iparunk ezentúl nem gyárthatja a világ gépipari választékának majd­nem 70 százalékát. A dokumentum a komplex gépesítés és automatizálás, s az új technika bevezetésének kér­déseire irányítja a figyelmet. Ezek szintén közvetlenül összefüggnek a többi szocialista országgal való pél­szerű munkamegosztással. A gépiparban, mely a nemzetközi együttműködés egyik legösszetettebb kérdése, már sok kedvező és értékes eredményt értünk el a munkamegosztás­ban. A Német Demokratikus Köztársa­0l SZÖ 4 * 196 Z- szeptember 18.

Next

/
Thumbnails
Contents