Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-02 / 211. szám, csütörtök

# ARATAS I képes híradó FÉLÉVI SZÁMVETÉS Vetélkedés - új tartalommal 0] SZŐ 4 * 1962. augusztus 5. kérdést és sem erőtakarmánybői, sem szálásből nem szorulnak vásár­lásra, saját termelésükből fed'izik a szükségletet. — Mi sem vásároltunk takarmányt — mentegetőzik az elnök, — da bi-: zony nagyon beosztva kellett kimér­ni az adagokat, hogy az új .érmésig kitarthassunk. A verseny értékelése­kor igen komoly fejtörést okozott, — erre a vetélytársak rámutattak — hogy elfogadható módon megmagya­rázzuk a szűkös takarmánytennés okát. Végeredményben aztán a meg­levő készletek minősége döntötte el a vitát. A keszieknek mennyiségben több volt a takarmányuk, de ezt'a mi silónk és tápanyagokban gazdag szénánk, luoernánk jó minősége ki­egyenlítette. Tagadhatatlan, itt is az asszonyok azok, akik az új módszerek és a be-, vált munkaformák lelkes úttörői. Anna Trnanová, a növénytermesztési csoport vezetője, a gépesítés színvo­nala fokozásának szükségességéről beszélt. — A növények sorközi megművelé-: sét még a régi, hagyományos mód­szerekkel végezzük. Ezenkívül a tagság szakmai nevelésére is nagyobb gondot kell fordítanunk. Szomszé­daink ez idén hat fiatalt küldenek mezőgazdasági szakiskolára. Mi egyet sem. Az újabb gépek kezelése és a termelés gyorsabb ütemű fejlesztése rátermettebb, egyre képzettebb szak-, embereket követel. Ezen a téren mindkét szövetkezet­ben elég sok a pótolnivaló, mert csak egy-egy zootechnikusuk van, aki mérnöki képesítéssel rendelkezik. Különösen gépesítőkre, javítómeste-: rekre lenne most szükségük, hogy minden kiesés nélkül, vesztes'égmen-: tesen takarítsák be egész évi fárad-: ságos munkájuk gyümölcsét. Termé­szetesen szorgalomban, akaratban nincs hiány, kora reggeltől késő es-c tig szívós munka fölyik a földeken. A versengés ezen a téren is Ígé­retteljesen halad, a vetélkedés igazi Izét, zamatát a nemes termelőmunka adja meg s az egymásnak feszülő erőlködésből mindkét részről kézzel-: fogható eredmények születnek vere­kedés nélkül. Szoinbath Ambrus Reggel fél háromkor Egyre nagyobb lendülettel folyik az harc, amelyet a mezőgazdasági dol­gozók az idei gabonatermés betakarítá­sáért vívnak. Levelezőink is az aratás­ról adnak hírt. — Arról, hogy a szö­vetkezetek és az állami gazdaságok dolgozói, miként állják meg a he­yüket, hogy mindnyájunk számára biz­osltsák az új kenyeret. Iván Sándor košicei levelezőnk arról r, hogy a košicei járásban eddig 107 hektár búzát, 9 hektár rozsot és 322 hektár árpát arattak le. A tarlóhántást 236 hektáron végezték el és 65 hektá­•on már a tarlókeveréket is elvetették. ,Az idei aratásban — írja Iván elvtárs — nálunk is a gépeké a legfőbb sze­rep. Ahol a gépeket már a kezdet kez­detén kihasználták, ott halad a leg­gyorsabban az aratás. Cečejovcén pél­lául 50 hektár búzát, 5 hektár rozsot és 40 hektár árpát arattak le kétme­íetesen. Perény községben az egész ve­ésterületen az új technológiát alkal­mazzák. Az eddig learatott 32 hektár­ból 25 hektáron két, 7 hektáron pedig lárommenetes módszerrel folyt a mun­ca. A Tornai Állami Gazdaság dolgozói 7 hektáron aratták le a gabonát ugyancsak kétmeftetesen". „A čiernai vasútállomás dolgozói édnökséget vállaltak a bačkal szövet­ezet felett," — olvassuk Zelenák Ist­ván pribeňlkl levelezőnk tudósításában, melyből megtudjuk, hogy a védnökök főként az aratás ideje alatt nyújtanak haíhatős segítséget a baCkaiaknak. „Az aratás kezdete óta — írja levelezőnk — egy szerelő állandóan ügyeletet tart a gépeknél s ha üzemzavar adódik, a gépeket a helyszínen megjavítja. Va­sárnap a védnökségi üzem egy 50 tag­ból álló csoportot szervezett, hogy így közvetlenül is segíthesse a szövetkeze­tet." ' . Zelenák elvtárs leveléből azt ls meg­tudjuk, hogy a Král. Chlmec-1, Illetve pri­beňlkl felvásárló üzem eddig mintegy 500 mázsa takarmányárpát és 213 má­zsa kenyérgabonát vásárolt fel. „Megkezdődött a kenyércsata a öanai (košicei járás) szövetkezetben is. — ír­ja Blasko Ferenc, košicei levelezőnk. — Eddig mintegy 6000 hektáron arat­ták le a gabonát. Az aratást kétme­netesen végzik. Ez a módszer tavaly ls bevált. A gépeket olyan kiváló szak­emberek kezelik, mint Kazimir László, Bittó László, Fortuna Vince, Hudák Pál és az országos hírű Demko János." „Aratnak már a Nánal Állami Gaz­daság újmajor! részlegén is" közli Meidlik Kálmán nánal levelezőnk. „Szép termés ígérkezik, árpából előrelátható­lag 28 mázsás hektárhozamot érünk; el." (n. 1.) (Levelezőnktől) A palárikovói szövetkezetben már tel­jes ütembe folyik az aratás. A ga­bonával együtt beérett a borsó is. A vezetők törték a fejüket, hogy mit te­gyenek. A komplexbrigád minden tagja a gabonabetakarítást végzi. Ki vágja le a borsót? A vezetőség megtalálta a megoldást. Azon a napon reggel, még alig világo­sodott, 13D szövetkezetes, az állatte­nyésztők, a szőlészeti csoport tagjai és CSISZ-tag már a borsóban dolgozott. Reggel halkor, amikor a gépek megér­keztek, már kévékben volt a borsó — készen a szárításra és cséplésre. KÖZISMERT ÚJÍTÁS A gbelcel szövetkezetesek az aratás folyamán 18 D00 korona értékű üzem­anyagot takarítanak meg. Hogyan? Rea­lizáltak egy közismert újítást. Ugyanis az SZ 4-es kombájn motorja kevesebb (olcsóbb) üzem-anyagot fogyaszt, mint az EMAG-é. Az SZ 4-es motorját átsze­relték az EMAG-éba. Az újítás érvé­nyesítésekor azonban nehézségekbe is ütköztek. Többek között egy 1B W-os elem helyett 6 W-ra volt szükségük. Szorgos utánjárással ezt is megszerez­ték, mégpedig a Nové Zámky-i traktor­állomáson. A kombájn most nagyszerűen dolgo­zik, a gépkezelők nem győzik dicsérni. TŐTH JÁNOS, Nové Zámky Tár le-föl az lrodá­J ban. Ha szólnak lozzá, megáll, de csak egy pillanatra, aztán to­vább rója a padlót. Itt valami nincs rend­én. A máskülönben nyu­;odt természetű ember — egalábbis Ilyennek isme­rik Beretkey Jánost, a 5a­árikO'Vói Állami Gazdaság íelyi részlegének vezető­ét — sehol sem találja helyét. Rosszkor jöttem — gon­dolom —, a betakarítás­ól Itt nem sokat tudok meg, de azért megkockáz­atom a kérdést. — Aratnak? — Nem I Várjuk az sőt! — mondja olyan obbanékonyan, hogy az mber szinte megszeppen. Ha jól tudom a nagyobb yomaték kedvéért, az sztalra is csapott. — Jöjjön beljebb 1 — attogja és sarkig tárja gy másik helyiség ajta­A részlegvezető ját. — Ezt frja meg!... A mondanivalóval nem jut tovább, mert egy fia­talember állít be és egye­nesen neki szegezi a kér­dést. — Meddig várjunk még, jön a kombájn vagy nem? — No tessék, a gabo­naszállítók sem bírják ki­várni — fordul felém a részlegvezető. — Mondom, újságba való dolog, süt a nap, a kombájnos meg vizsgázik. A vizsga szónál azon­ban mintha megtorpant volna a hangja. — De hiszen akarjuk, hogy képzettebb dolgozó­ink legyenek — jegyzi meg engedve nagy Inge­rültségéből. H át Igen, a igazgató­ság kérte, hogy a helyi szaktanintézet vizs­gáztassa le a gépesltők­nek készülő magántanu­lóikat. Mert mégiscsak más, ha a dolgozók több szakmához ls értenek. Persze, ez így helyes, ta­nulni kell, de hiába, egy gazdaságvezető már Ilyen, ha a vizsga az aratás ro­vására történik, ez kihoz­za őt a sodrából. G yőri János helytállt a bizottság előtt, a vizsgát letette. Utána fel­ült az SZK—3-asra és fa­latta a rendeket. Érthető a részlegvezető előbbi nyugtalansága, mikor Ilyen hatalmas gép órá­kon át áll. Hajmeresztő rágondolni ls, milyen ké­pet nyújtana a határ, ha a kombájnt emberek se­rege helyettesítené és munka helyett mindannyi­nak állnia kellene vala- | milyen ok miatt. Az ördög bújjék a gépé­be, most meg makrancos­kodik. A kombájnos le­száll, körüljárja az óriást, javít. Indul, de Ismét megáll. Az egyik fogaske­rék ledobja a láncot. Győ­ri elvtárs nekigyűrkőzik és tovább javít. Két ola­jos ruhájú fiatalember ls előkerül, azok is segíte­nek. S zerencsére a rész­legvezető nem lát­ja, hogy a kombájn áll, mert kl tudja, mit tenne. A javítás ugyan nem tart soká, ám a hír Is gyor­san terjed: elromlott a kombájn. Motorkerékpár tér le az országútról, Itt a részlegvezető. — Hiszen dolgozik — mondja mosolyogva és ar­cán nyoma sincs a reggeli haragnak. Hja, a gép ritmusos zümmögése nyugtatja az ambert. BENYUS JÖZSEF TÖN Az EFSZ gazdasági udvarán nagyon szép búzát tisztítana Az egyik búzatábláról több mint 38 mázsát jakarítottak hektáronként. Árpából egyes parcellákon 40—42 mázsa volt a hektá hozam. a GTA rak t á érkezett új rendrakó-gépekre. Az idé kezeteknek. Ezeket az idén már nem most gondolnunk a következő évre. — mondja Pleyer Lászl rosa és Linder J. munkás a napokba n több mint 40-et adtak el a szőve használhatják, azonban nem árt ma Az elmúlt évtized lázas építkezé­sének üteme Podlužany és Hronské Kosihy között Igen megkurtította a távolságot. Alig ötven méter, Illetve csak egy híd választja el őket egy­mástól és ha nem lenne kint a hi­vatalos Jelzőtábla, az Idegen a két községet egy kiterjedt helységnek tekintené. • Egyelőre azonban mindegyiknek külön „kormánya", külön szövetkeze­te van, jó gazdálkodási eredményeik­ről nagyon sokat beszélnek a kör­nyéken. A két „szomszédvár" arról is nevezetes, hogy évszázados hagyo­mányos vetélkedésük az új termelési viszonyok beálltával sem Tiagyott alább, persze más formában, új tar­alommal. * i Tehát már nem a régi értelemben vett vetélkedés fűti a két falu né­pét? Helena Bednáriková, a podlužanyi EFSZ könyvelője elmosolyodik. — Dehogyis. Elmúltak már azok az idők, amikor ez emberek ölre mentek, jószomszédi viszonyban, ba­rátságban élünk egymással. Közö­sek a céljaink, nincs többé ilapja a verekedésnek. S ha olykor-olykor a lányok miatt összekülönböznek, csak a virtuskodás, a kamasz hajlam ve­reti meg a fiatalabbakat. Ez meg nem komoly dolog. A szövetkezet megalakulásával a versengés új formái jöttek létre. Most azért folyik a harc, melyik szövet­kezet fizet nagyobb részesedést, hol magasabb a tejhozam, a súlygyara­podás, ki termel többet és olcsóbban. A legutóbbi értékelés a podlužanyi szövetkezet javára billentette a mér­leget. Lett Is ám ebből haddelhadd a kesziek portáján. Mindenki a veze­tőséget okolta. — Hát már a huszonötkoronás munkaegység sem elegendő az első­séghez? Vajon a podlužanyiak több húst adtak el a közellátásra? Hiszen mi 142 százalékra teljesítettük az első félévi előirányzatot, ostromolták hasonló szemrehányásokkal Ján Gažo elnököt. — Értsék meg végre jő emberek — szólt higgadt hangon Gažo elvtárs — igaz, hogy a tejtermelés kivételé­vel sokkal jobbaknak bizonyultunk. Ám tudják-e, milyen drágán terme­lünk? Ha a régi hizlalási rendszert fel nem számoljuk, akkor lassan már a tíz korona ráfordítás sem lesz ele­gendő egy kilogramm sertéshús ter­meléséhez. A verseny feltételei ter­mészetesen az önköltségeket is figye­lembe veszik, ezért csúsztunk lejebb a létrán. A nagy többség megértéssel fogad­ta az elnök tárgyilagos érvelését. Nem így az asszonyok, főleg azok, akik az állattenyésztésben dolgoz­nak. — No de ilyet, elnök elvtárs, — horkant fel Rozália Sebővá fejőnő. — Még hogy olcsóbban termeljünk! Ha a vezetőség is így akarja, miért nem szerelik fel hát a raktárban porosodó fejőgépeket? Biz'isten, ha értenénk hozzájuk, már régen abba­hagytuk volna a kézi fejést. A bizonyító szavak súlyától elpi­rult az elnök arca, izgatottabb lett a vezetőség. Csak akkor lett kissé nyugodtabb a hangulat, amikor a ve­zetők kilátásba helyezték, hogy a gépeket a napokban haladéktalanul felszerelik és megkérik a szomszéd szövetkezet fejőgulyásait, jöjjenek el, mutassák meg az asszonyoknak a fe­jőgép kezelését. Podlužanyban nagy örömet váltott ki, hogy most is ők nyerték el az elsőséget. A munkahelyeken — érthe­tő — ez most a legfőbb beszédtéma. — Szerintem — tájékoztatott Eo­sányi bácsi, a koros állatgondozó, — semmi okunk nem lehet az elbizako­dásra. Nálunk az első félévben 0,39 kilogramm volt a sertések napi súly­gyarapodása, de a keszi szövetkezet­ben 0,50 kg. Ezenkívül a száz hektárra eső ál­latsűrűség tekintetében sem dicse­kedhetünk, hiszen csak 64 szarvas­marhát tenyésztünk 100 hektáron. Ugyanakkor a szomszédos szövetke­zetben 72-t. Jozef Frtus, a fiatal elnök helyesli a tapasztalt állatgondozó megjegy­zését és azzal egészíti ki szavait, hogy a további eredmények elérése érdekében már mostarttői gazdaságo-. san kell bánni a takarmánnyal. A szomszédos szövetkezetben évek­kel ezelőtt megoldották a takarmáný­ČENKOVCE Kovács Péter tanító alapos pedagógiai munkájával már régen magára hív­ta a Cenkuvcelek figyelmét. A Zlaté Klasy-i szövetkezet vezetői is elisme­rően nyilatkoznak a fiatal és tettre kész pedagógusról, aki már több éve mint segédkombáj­nos dolgozik — s ezzel jelentős se­gítséget nyújt a helybeli szövetke­zetnek. (Drábek V. f elv.) KLÚČOVEC Gál Dezső 54 éves traktoros fiatalos lendülettel szánt ja a szövetkezet tarlóit. Teljesítménye eddig 30 hektá Több is lehetne, csakhogy az árpa egy részében alávetés van, a búz meg csak most érik. PODUNAJSKÉ BISKUPICE A Trnavai Pedagó giai Iskola 35 má sodosztályos ni vendéke egy hóna ig brigádmunkán segített a szövetke zetnek a kapálás ban és az ara tási munkálatok ban. A tanulók elé gedetten tértek lia za szüleikhez. J

Next

/
Thumbnails
Contents