Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-02 / 211. szám, csütörtök

Ahol a kultúra életszükséglet TRUTNOV, ez az északkelet­csehországi kisváros fejlett textil­iparáról nevezetes. A 25 000 lelket számláló ősrégi város lakossága túl­nyomó részben a textilgyárak dolgozó­ja, akik napi munkájuk mellett a kulturális életről és a szórakozásról sem feledkeznek meg. Cfgý érzik, ma már egyenesen életszükséglet szá­mukra általános műveltségük fokozá­sa, a színház, a mozi, a zene, az ol­vasás. Nincs ls a trutnovi városi nemzeti Dlzottságnak olyan előadása, tanfolyama, vagy rendezvénye, mely iránt ne nyilvánulna meg élénk ér­deklődés, melyet a lakosság tömege­sen fel ne keresne. Marte Kubcová elvtársnő, az isko­la és kulturális ügyek bizottsága el­nöknőjének önfeláldozó fáradozása tehát nem hiábavaló. Mert ő az, aki a városka népművelési központjának munkáját és a Tertlen Üzem üzemi klubjának rendezvényeit oly körül­tekintő, gondos figyelemmel kíséri. Türelemmel, példás odaadással végzi felelősségteljes munkáját, melyben nagy segítségére van Jaroslav Vaší­öek, az iskola és kulturális ügyek bizottságának a titkára, valamint Václav Lacina, a trutnovi népművelési központ vezetője. — A második félévben mun«ánk súlypontját a párt XII. kongresszusá­nak előkészületeire fektetjük — mond­ja Kubcová elvtársnő. — A politikai előadások, tanfolyamok, a népi aka­démia sokoldalú, széles körű oktatá­sával váltakoznak. Nagy súlyt vetünk a mezőgazdasági feladatok maradék­talan teljesítésére s ezért a cél ér­dekében a szemléletes agitáció, a szövetkezetesekkel való gyakori vi­taestek megrendezése mellett döntöt­tünk. A vitavezető mindig kiváló me­zőgazdasági szakember. Az általános műveltség fokozásáról a népművelési központ a fenti mód­szeren kívül a különféle érdekkörök létesítésével gondoskodik. A fényké­pészeti, bélyeggyűjtő, kertészeti, tánc, népi zenei, színházi érdeKkörökön kívül talán a legnagyobb jelentőség­gel a „Művészet barátainak a klub­ja" és a „Zenei ifjúság" bír. A prágai, brnoi és más városok színiegyüttesei, zenekarai fellépésének megszervezé­sével értékes műélvezetben részesítik a dolgozókat. Így azután az opera­és balettelőadások, a színdarabok, hangversenyek, esztrádműsorok, tánc­estélyek a közönség nagy gyönyörű­ségére és megelégedésére napiren­den vannak Trutnovban. IGEN NAGY ÖRÖMET szerez, hogy nemcsak a felnőttek érdeklődnek ren­dezvényeink iránt, hanem azok az ifjúság körében is igen népszerűek — mondja — Marié Kubcová. — Le­kötjük a figyelmüket, hasznosan szó­rakoznak, jól érzik magukat a fiata­lok ezeken az estéken, szívesen el­járnak hozzánk és így nem is gon­dolnak rá, hogy hozzájuk méltatlan mulatozással, ivással, kártyázással haszontalan módon töltsék az időt. A népművelési központnak és a Texlen üzemi klubjának kitűnően és korszerűen felszerelj légszabályozó­berendezéssel ellátott helyiségei, termei bár több száz embert befo­gadnak, gyakran mégis szűknek bizo­nyulnak. Ezért az egyes műsorokra: előadás­és hangversenysorozatokra bevezet­ték az előfizetéses rendszert. Ez az ötletük kitűnően bevált, mert kizár­ja, hogy az állandó érdeklődök Jegy nélkül maradjanak. Sokkal előnyösebb a helyzet nyá­ron, ha Jó az idő. Ilyenkor a termeket a tűlevelű fákkal övezett, példás rendben tartott park közepén felállí­tott 3000 férőhelyes szabadtéri szín­pad helyettesíti. A vadregényes, kel­lemes környezet növeli az illúziót, elősegíti a sikert. — Városi népkönyvtárunk a többi között éppen most dolgozza fel a XII. kongresszusai kapcsolatos fontosabb politikai, eszmei és gazdasági anya­gokat — számol be Marié Kubcová és eldicsekszik azaal is, hogy az if­júság nagy örömére nemsokára elké­szül a gyermekkönyvtár és olvasóte­rem is. A könyvtárban mér ma is 4800 tudományos és 19 200 szépiro­dalmi mű forog kézről kézre. A köny­veket az olvasók azért is szeretik, mert jobban megértik, a szívükhöz nő minden egyes regény, miután szer­zőikkel részletesen megvitatták azo­kat. A VAROS NÉGY ÜZEMI KLUBJA közül a Texlenéről még csak annyit, hogy tudományos műszaki előadásso­rozatait nemcsak a gyár alkalmazot­tai, de a nagy nyilvánosság részéről is élénk érdeklődés kíséri. A gyár műkedvelő színjátszó együttese ének­és zenekara kitűnő szórakozást biz­tosít a legigényesebbek számára is. Kubcová elvtársnő sikerrel irányít­ja Trutnov és környéke' kulturális életét. Mindenütt ott van, ahol arra szükség mutatkozik. önfeláldozó munkája nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a trutnovlak érdeklődési köre ily sokoldalú és hogy számukra a kultúra ma már életszükséglet. KARDOS MARTA Egy szövetkezeti klub életéből Chotín község az utóbbi évek fo­lyamán rohamos fejlődésen ment ke­resztül. Ez a fejlődés kulturális té­ren is megnyilvánul. 1961 május kö­zepén megalakították a szövetkezeti klubot, melynek feladata a tömeg­szervezetek és a kulturális csopor­tok munkájának összehangolása. Munkájukkal kapcsolatban Hencz Miklós, a szövetkezeti klub vezetője ezeket mondta: — A munkacsoportok részére elő­adásokat szerveztünk. Tájékoztattuk a dolgozókat a haladó technika elő­nyeiről. Tizenhat előadás keretében megismertettük velük azokat az elő­nyöket, amelyeket a gépesítés nyújt. Felvilágosító munkánk eredményének köszönhető, hogy a komárnói járás­ban elsőként két gépésített brigádot szerveztünk. — A szövetkezeti klubban össz­pontosítottuk a csoportok munkáját. Színjátszó csoportunk például nagy sikerrel mutatta be Lovicsek Béla: Baj van a szerelemmel című szín­művét. Igen örvendetes a falu fia­talságának, aktív bekapcsolódása a különféle kulturális rendezvényekbe. A kulturális munka terén a CSISZ, a CSEMADOK, a HESZ lelkes fiatal­jai Jó munkát végeznek. — Miben nyilvánul meg még a szövetkezeti klub tevékenysége? — érdeklődtünk beszélgetésünk továb­bi részében a klub elnökétől. — A szövetkezeti klub sokoldalú te­vékenységet fejt ki — folytatta Hencz elvtárs —, s ez kiterjed az egészség­ügyi szolgálatra ls. A Csehszlovák Vö­röskereszt egészségügyi dolgozói elő­adások keretében ismertetik az első­segélynyújtás fontosságát. Különösen Időszerű ez a nyári csúcsmunkák Ide­jén. A szövetkezeti klub keretében Jő munkát fejt kl a községi népkönyvtár. A könyvtárosi teendőket Eperjesi elv­társnő közmegelégedésre végzi. A 4000 kötetből álló könyvtár szép számú lá­togatottságnak örvend. — Miiven összeget bocsát a szövet­kezet vezetősége a klub rendelkezé­sére? — A szövetkezeti klub működéséhez szükséges összeget a kulturális alapból folyósítják. Ez a kulturális alap 1,50 százalékát teszi ki. ami 120 000—124 000 koronának felel meg évente. Természe­tesen ebből fedezik a szövetkezeti ta­sok iskolázásának költségeit, segítik a testnevelési egyesületet. Hathatós támo­gatásban részesítik a többi tömegszer­v.azetek munkáját ís. A chotfni szövetkezeti klub —• mint az említettekből is látható — maradéktalanul teljesíti küldetését. Munkájával a szövetkezet dolgozói­nak kulturális gényelr kívánja szol­gálni és ebbeli szándékának teljes mértékben eleget tesz. Andriskin József, Komárno Franyó Zoltán 75 éves magyar publicisztikai tevékenysége Jelentős. Az első világháború idején Ga­líciából irta nagy feltűnést keltő harctéri leveleit, melyek később kötetbe gyűjtve is megjelentek. Franyó Zoltán 1924 óta Romániában él, a felszabadulás után ,a Bánát művészi életében irányító szerepet tölt be. Kiemelkedő irodalmi munkásságáért a Román Népköztársaság 1957-ben Munkaérdemrenddel tüntette ki. Alábbi fordítását születése évfordulója alkalmából közöljük. VILÉM ZÁVADA: Névtelenül Nevem nem tSndBköl plakáton, rivalda-fény rám nem ragyog. Viseltes nadrágom, kabátom, úgy élek én is, mint azók, kik ősidőkben építettek kastélyokot s őrtornyokat, sírboltot úri holttetemnek, csatornákat meg dómokat. Vagy fegyvert fogva harcba szálltak, verték a mnrtalór-hadat Mint sziklafal, szilárdan álltak, rengett a fűid lábuk alatt. Ha sebzett testtel visszatértek — mint váltást új váltás követ — a feldúlt kastélyt! üzérnek megint ők bányásztak követ. Nekik szobrot nem állítottak, sem érc-emléket hegy fokán. Ok hírnevet nem áhítottak, — mi megmaradt kezük nyomán: más emlék — sziklán lombos éden, a barrikád kövén a vér, fehér falucska sárga réten és kertté művelt szik fenyér. Nevem nem tündököl plakáton, nem állok színpad díszhelyén. Viseltes nadrágom, kabátom, mint sok más, szimplán élek én, de arcom büszke fénye vallja, szemem ragyogja messzire, hogy győz a milliók hatalma, a névtelen nép mély hite. Fordította: FRANYÖ ZOLTÄN 1 ^ --."ö".. un uuiijiioí.iun ívufci. lAAiVIU /,U 1.1 \ • ///////////////////w^ • / # JMMMM Nová Dedinkán befejezéséhez közeledik az új alapfokú kilencéves is­kola építése. Hogy a tanítás az új Iskolában már szeptemberben meg­kezdődhessen, az építkezésnél a szülők is segédkeznek. (Petrík József felvétele) «stv* É jszaka az Ala-Tau hegyeiben tompán megdördült az ég. A mennydörgéstói megriadt nagy, zöld szöcske a kórház ablakába pattant és a csipkefüggönyre telepe­dett. Rudnyev, a sebesült hadnagy felemelke­dett párnájáról, hosszan elnézte a szöcskét, meg a függönyt. A villanyfény éles, kék ciká­zásőban felragyogott a bonyolult minta: a pompás vadrózsák, az apró} bóbitás kakasok. Megvirradt. A viharos, sárga ég még füstöl­gött az ablak mögött. Kettős szivárvány ívelt át egyik hegycsúcstól a másikig. A uadpeo­niák nedves virágai izzó szénparázsként égtek az ablakpárkányon. A levegő fullasztó volt. Sziklák párologták. A szakadékban tajtékzott és köveket görgetett a patak. — Ez Ázsia! — sóhajtott Rudnyev. — De a függöny csipkéje a mienk, az északi. Mind valamelyik szépséges Nasztya kezemunkáfa. — Miből gondolja? Rudnyev elmosolyodott. — Eszembe jutott egy eset. Az ütegemnél történt. Leningrád alatt. Es így mesélte el a történetet: 1940 nyarán Balasov, leningrádi festőművész északra ment festeni meg vadászni. Az első kis faluban, amely megtetszett neki, kiszállt az ócska folyami hajóból és beköltö­zött a falusi tanítóhoz. Ebben a faluban élt apjával, az erdőkerülő­vel egy Nasztya nevű szépséges lány, messze földön híres csipkeverő. A szürke szemű Nasz­tya hallgatag volt, mint általában az északi lányok. Az egyik vadászaton Nasztya apja véletle­nül rálőtt Balasoora és megsebesítette a mel­lén. A sebesültet a falusi tanító házába vitték. A baleset miatt kétségbeesett öregember el­küldte Nasztyát, hogy gondozza a beteget. A lány gondosan is ápolta, és a beteg irán­ti szánalomból szerelem lett, sz­r:zi életének első szerelme. De az érzés olyan bátortalan volt, hogy Balasov semmit sem vett észre. A festőművésznek felesége .volt Leningrád­ban, de sohasem beszélt róla; még Nasztyának sem. A faluban mindenki úgy tudta, hogy nőilen. Alighogy begyógyult a sebe, Balasov Lenin­grádba utazott Mielőtt útrakelt volna, minden 'meghívás nélkül ellátogatott Nasztya. otthoná­ba, hogy megköszönje a gondoskodást. Aján­dékot is vitt. Es Nasztya elfogadta. B alasov most járt először Északon. Nem ismerte a helyi szokásokat. Az észa­kiak nagyon ragaszkodnak régi szoká­saikhoz, nehezen vernek gyökeret náluk az KONSZTANTYIN PAUSZTOVSZKIJ: Nasztya, a csipkeverő lány újak. Nem tudta, hogyha egy férfi hívás nél­kül jelenik meg egy lányos háznál, ajándékot visz és az ajándékot elfogadják, vőlegénynek tekintik. Északon ilyen a szerelem nyelve. Nasztya félénken megkérdezte Balasovot, mi­kor tér vissza Leningrádból. Balasov mit sem sejtve, jókedvűen válaszolta, hogy hamarosan. Es elutazott. Nasztya pedig várta, várta... Elmúlt a ragyogó nyár, elmúlt a nyirkos, fa­nyar ősz, de Balasov még mindig nem jött. A türelmetlen, boldog várakozást keserűség, nyugtalanság és szégyen váltotta fel. Már az egész falu suttogta, hogy a lányt elhagyta a vőlegénye. De Nasztya nem hitte el. Arra gondolt, hogy Balasovot szerencsétlenség érte. A tavasz új szenvedéseket hozott. Késve és ne­hezen érkezett meg. A folyók kiáradtak és se­hogy sem akartak visszatérni medrükber. Az első hajó csak június elején húzott el a falu mellett, de nem kötött ki. Nasztya elhatározta, hogy apja tudta nélkül elutazik Leningrádba, megkeresi Balasovot. Két nap telt bele, míg elérte a vasútvonalat. Az állomáson tudta meg, hogy kitört a háború. A vonatot még sosem látott falusi lány a fé­lelmetesen nagy országon át elfutott Lenin­grádba és megtalálta Balasov lakását. A művész felesége nyitott aftót, egy sovány nő pizsamában, szájában cigarettával. Hideg csodálkozással nézte végig a lányt, s kijelen­tette, hogy Balasov nincs otthon. A fronton van, Leningrád környékén. A vörös hajú nő gyanakodva és gúnyosan beszélt Nasztyával. Vajon nem ez a szép falusi ártatlanság volt-e oka férje elhidegülésének? N asztya megtudta hát az igazságot: Ba­lasov nős. Becsapta őt, megcsúfolta sze­relmét. Szörnyű volt Balasov feleségé­vel beszélnie. A városi lakásban, a poros se­lyemdíványok, a szétszórt púder és a sürgető telefoncsengetések között félelem fogta el. El­rohant. Kétségbeesetten járkált a fegyveres tá­borrá alakult pompás városban. Észre sem vet­te a tereken felállított légelhárító ágyúkat, sem a homokzsákokkal körülbástyázott emlék­műveket, sem az évszázados árnyas kerteket, sem a fenséges épületeket. Elért a Névához. A folyó a gránitpartok ma­gasságában hömpölyögtette fekete vízét. Ez a víz az egyedüli menekvés a kibírhatatlan sértés és szerelem elöl. Nasztya levette fejéről anyja ajándékát, a fekete kendőt s a korlátra akasztotta. Föllépett a csigamintás rácsra. Valaki megfogta a kar­ját. Hátrafordult. Sovány ember állt mögötte, padlókefékkel a hóna alatt. Munkaruhája tele­fröcskölve sárga festékkel. A padlófényezö a fejét csóválta: — Mi jut eszedbe, te buta! Ilyen Időben! Trofimov, a padlófényezö hazavitte Nasztyát és felesége gondjaira bízta, aki liftkezelő volt; lármás, erélyes, férfigyűlölő. Nasztya menedéket talált Trofimovéknál. Sokáig betegeskedett náluk a kis kamrában. Trofimovnétól tudta meg először, hogy Bala­sov semmiben sem hibás. Senkt sem köteles ismerni az északiak szokásait és csak az Ilyen buta libák, mint Nasztya képesek így bele­habarodni az első útjukba akadó férjibe. A liftesasszony szidta Nasztyát, az meg bol­dog volt. Boldog volt, hogy nem csalták meg, s még mindig reménykedett, hogy találkozik Balasovval. a padlófényezöt nemsokára behívták ka­£\ tonának, felesége egyedül maradt Nasz­" tyával. Es amikor felgyógyult, az asszony beíratta az ápolónő-tanfolyamra. Az orvosok — Nasz­tya tanára ts — elámultak a lány rátermett­ségén, amellyel a betegeket kötözte, erős vé­kony uffainak ügyességén. „Hiszen csipkeverő­nő vagyok" — mondta ő mintegy magyará­zatul. Megérkezett a tél az ostromlott Leningrádba, ágyúdörgéssel teljes vaséjszakáival. Nasztya befejezte a tanfolyamot, várta, hogy a frontra küldik, és éjszakánként Balasovra gondolt, meg öreg édesapjára, aki élete végéig sem fogja megérteni, miért hagyta el az otthonát. Nem átkozza, mindent megbocsát, de megér­teni sohasem fogja. Tavasszal végre elküldték Nasztyát Lenin­grád alá, a frontra. Mindenütt — az elpusz­tított kastélyparkokban, a romok és égő há­zak között, a fedezékekben és az ütegeknél, az erdősávokban és a mezőkön Balasovot kereste, kérdezősködött utána. A fronton találkozott a padlófényezővel és a beszédes ember az alakulatnál mindenkinek elmesélte az északi lány történetét, aki a fron­ton kerest kedvesét. A történet gyorsan ter­fedt, nőtt, mint valami legenda. Egyik század a másiknak, egyik üteg a másiknak adta to­vább. Széthordták a kerékpárosok, a sofőrök, a szanitécek, az összekötők. Végül elért a front legtávolabbi zugába is. Ék harcosok irigyelték az ismeretlent, akit a lány keres és a maguk kedvese ju­tott eszükbe. Mindenkinek volt kedve­se a békés életben, mindegyikük őrizte lel-' kében az emlékét. Az északi lány történetét mesélte minden harcos és a maga képzelő ereje szerint változtatott a részletéken. De valamennyien megesküdtek rá, hogy a lány az ő szülöföldfükről való. Magukénak vallották az ukránok és a sztbériaiak. a rfaz­nyikiak azt bizonygatták, hogy Nasztya termé­szetesen Rjazanyból való, és még a távoli ázsiai sztyeppék kazahfai is szentül állítot­ták, hogy a lány Kazahsztánból jött a frontra. Nasztya híre eljutott a parti ütegekhez is, ahol Balasov szolgált. A festőművészt ugyan­úgy felizgatta a kedvese után vágyakozó lány története, mint a többieket. Megdöbbentette a lány szerelmének ereje. Gyakran gondolt rá. Irigyelte azt az embert, akit így szeretnek. Honnan tudhatta volna, hogy önmagát irigyli? Balasov magánélete nem volt szerencsés. A házassága nem sikerült. Mások, lám, bol­dogabbak. Egész életén át nagy szerelemről ál­modozott, de most már késő erre gondolni. Halántékán őszül a haja ... Aztán az történt, hogy Nasztya megtalálta Balasov ütegét, de öt magát nem — két nappal előbb elesett. A fenyőerdőben temc ték el, az öböl partján. Rudnyev elhallgatott. — Es aztán? — Aztán? — ismételte Rudnysv. — Az­tán az történt, hogy a harcosok győzelne­sen verekedtek, a pokolba kergették a német védelmi vonalat. Levegőbe röpítettük, össze­zúztuk úgy, hogy por és sár lett belőle. Nem­igen láttam még ilyen féktelen, szent dühö — Es ml van Nasztyával? — Mi lenne? Minden gondja: a sebesültek. A legjobb ápolónő az egész frontszakaszon. Fordította: SULSON INA és KARDOSS TILDA 1882. augusztus 2. (JJ SZÖ 5 * V

Next

/
Thumbnails
Contents