Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-12 / 221. szám, vasárnap

Á vasúti közlekedés feladatainak teljesítése Népgazdaságunkban a dolgozók a kongresszus előtt a terv sikeres teljesítésére és túlteljesítésére törekszenek. A kohászok, a gép- és építőipari dolgozók és néhány más üzem munkásaival együtt, (akiknek eddig nem sikerült a tervteljesítés) azért harcolnak, hogy becsülettel eleget tegyenek feladataiknak. A tervezett feladatok teljesítése és túlszárnyalása mindenütt, minden üzemben és munkahelyen kisebb-nagyobb mértékben vasutasaink munkájától is függ. A vasutasok azonban még sokkal adósak. Az év első felében több millió tonna teher szállítását nem vegeziek el. Sok üzemben türelmetlenül várják a nyersanyagot, félkészarukat és kész termékeket szállító vasúti kocsikat. De nem elegendő csak ^árni, vagy a vasúti kocsik beállítását sürgetni. A szállítók és a vasutasok kölcsönös együttműködésével teljesíteni kell a közös feladatokat. A komoranyi Lenin Bánya dolgozó'nak és a tŕebušicei vasutasok felhívásának alapján ilyen kezdeményezés bontakozik ki a vasútnál, az üzemekben és másutt. A • felhívás elfogadása és pozitív visszhangja bizonyítja : dolgozóink tudják, hogy a második félévben csak a vasutasok és a szállítók közös erőfeszítésével J»ljesíthetik a szállítás fokozott feladatait. A felhívás szellemében a vasút és számos üzem dolgozói konkrét kötelezettségvállalásokat tesznek a vasúti kocsik és más szállítóeszközök jobb kihasználására. A dolgozók közös erőfeszítéssel azt a hat legfontosabb feladatot igyekeznek teljesíteni, amely döntő fontosságú a második félévben. Elsősorban a kocsik teljes kihasználásáról van szó a berakodásnál, mert ezáltal további szállítási kapacitást nyerünk. Biztosítani kell továbbá az egész hét folyamán a folyamatos be- és kirakodást, mert ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a vasút munkája megfelelő ütemben haladjon. A harmadik feladat a szállítók és a vasutasok együttműködésének fokozása a szerelvények összeállításánál, valamint a be- és kirakodásnál megsérült vasúti kocsik javításánál. Meg kell szüntetni a fölösleges és nem gazdaságos szállításokat, amelyek kimerítik a vasutat és más fontos szállítási feladatok teljesítésének rovására mennek. Az ötödik feladat teljesítéséhez is együttműködésre van szükség, a vasút dolgozóival: szakképzett dolgozókról kell gondoskodni a vasút számára. Ez az utóbbi elsősorban azokra a vállalatokra vonatkozik, amelyek gépeket és berendezéseket gyártanak a vasút részére. Időben, s kiváló minőségű gépeket és berendezéseket kell szállítaniuk. Hogy a szállítók és a vasutasok közös erőfeszítése miyen segítséget nyújt a kitűzött feladatok teljesítésében, a vitkovicei Klement Gottwald Vasmű dolgozóinak vállalása is megmutatja. Válaszul a Lenin Bánya dolgozói és a tŕebušicei vasutasok felhívására az ostravai vasutasokkal együtt kötelezettséget vállaltak, hogy a vasúti kocsik megterhelését a második félévben 6 százalékkal növelik. Ezáltal háromezer kocsiegység szabadul fel. A vállalás alapján a második félévben legalább 5 százalékkal csökkentik a vasúti kocsik mellékvágányokon való tartózkodását és már az üzemben teljes vonatokat állítanak össze. Az év végéig 1300 vasúti kocsit javítanak meg, egyrészt olyanokat, amelyek a kohókban sérültek meg, másrészt olyanokat is, amelyek már rongált állapotban érkeznek az írta: B R UN O K ö H L E R, a CSKP KB titkára üzem mellékvágányára. A vitkovicei vasmunkások teljesítik anyagszállítási feladataikat, és a vasútnak behozzák az első félévben keletkezett lemaradásukat. Vállalták, hogy augusztus 15-ig teljesítik a kazánlemezek szállítását, az acélrúgókét pedig augusztus végéig. Arra is kötelezettséget vállaltak, hogy a vasút harmadik negyedévi megrendeléseit szeptember végéig teljesítik. A vágányok és kerekek szállítását a Klement Gottwald Oj Kohóval együttműködve a meghatározott határidőn belül és a tervezett mennyiségben teljesítik. Jó lenne, ha számos más üzemben is tennének ilyen és ehhez hasonló kötelezettségvállalásokat. Céltudatosan és nagy erőfeszítéssel kell kiküszöbölni minden akadályt, ami fékezi és nehézségeket okoz a kocsik körforgásában, megzavarja a vasúti közlekedés folyamatosságát. Ilyen akadály például, hogy szombaton, vasárnap és hétfőn rendkívül csökken a be- és kirakodás. Júliusban például a berakodás vasárnap a.hét átlagának csak 73 százaléka volt. A kirakodásnál ez az arány 87 százalék. Az éjszakai berakodás júliusban csak 30 százalékot, a kirakodás pedig a napi átlagnak csak 25 százalékát tette ki. A vasút megszakítás nélkül dolgozik — napi 24 órán és heti 7 napon át. Folyamatossága szorosan összefügg a be- és kirakodás ütemességével, ami azonban igen változó. Ezenkívül a hónap folyamán a szállítók fokozott követelményeket támasztanak a szállítással szemben. A legkisebbeket az első, a legnagyobbakat pedig az utolsó dekádban, a hóvégi hajrá miatt. Népgazdaságunk valamennyi dolgozójának tudnia kell. hogy a vasút nem dolgozhat csak heti négy napon át teljes erővel, a többi három napon pedig vasúti közlekedésünk óriási eszközei és erői kihasználatlanul maradjanak. A vasúti közlekedés munkájában biztosítani kell az ütemességet. Ez többek közt megköveteli azt is, hogy feltétlenül el kell végezni a be- és kirakodást, a munkaszüneti napokon — szombaton és hétfőn is, éppúgy, mint az éjszakai órákban, hogy a vasúti kocsik ne vesztegeljenek. A kocsikat a lehető legrövidebb időn belül vissza kell állítani a forgalomba, hogy. elkerüljenek mindenhova, ahol gyakran hosszú ideig várnak rájuk. Lassítja és zavarja a vasúti közlekedést a balesetek nagy száma. A munkabiztonság terén a második negyedévben örvendetes javulás állt be, hónapról hónapra csökken a nagy és komoly balesetek száma. Júliusban azonban a kedvező fejlődés megszakadt és a balesetek száma rohamosan növekedett. Ebben a hónapban több súlyos baleset fordult elő. A balesetek következtében több utas és vasutas megsérült, illetve meghalt, amint erről a közvélemény már értesült a Zernoseky melletti balesettel kapcsolatban. A halálos baleset a legfájdalmasabb és pótolhatatlan veszteség, amit A komoly vasúti szerencsétlenségek okoznak. Például ez év július 6-án az ustíi vonalon V. Zernoseky és Sebuzin állomások között 5 vasúti kocsi megrongálódott, s ugyancsak * Köztársaságunkban egyedül a kladnói Egyesült Acélművek rozsdamentes acél-osztályán gyártanak tejpárolókat. E napokban fejezik be a szerelők a 17. és 18. párolót. Képünkön Ladislav Procházka munkacsapatának szerelői a 17. pároló befejezésén dolgoznak. (CTK — J. Tachezy felvétele) megsérült egy gőz- és egy villanymozdony. Megsérült ezenkívül a felső villanyvezeték is. A szerencsétlenség mintegy 687 000 korona anyagi kárral járt, de számokban nem is lehet kifejezni ažt a veszteséget, amit e baleset egészben véve okozott gazdaságunknak. Lelassította az áruforgalmat, a szénkörzetek nem kaptak idejében megfelelő számú vasúti kocsit, rendkívül nagy erőfeszítésre és eszközökre volt szükség a baleset következményeinek felszámolásához. A szerencsétlenség színhelyén több mint 13 ^irán keresztül szünetelt a forgalom. Míg a vonal újból felszabadult, 87 tehervonat vesztegelt. Csökkent az építőanyag, a fa és a különféle árucikkek berakása. 148 vonat késett átlag 100 percet. A szerencsétlenség napján az észak-csehországi szénmedencében nem állíthattak be 217 szénszállítót, a következő napon pedig 1066 vasúti kocsit, ezáltal népgazdaságunkat több tízezer tonna széntől fosztották meg. A baleset igen kedvezőtlen következményekkel járt az ústíival szomszédos vasútvonalak, valamint a fontos, vasúti csomópontok munkájában is. A mellékvonalakra irányítás és a kisebb megterhelésű vonatok lassúbb mozgása alaposan meglátszott a vonatközlekedés grafikonján is. Például július 8án az ústíi vasútvonalon a tehervonatok érkezési grafikonja mindössze 36,2 százalékot mutat. Amint látható, az ilyen súlyos vasúti szerencsétlenségek éreztetik hatásukat az egész népgazdaságban és nem csoda, liogyaláássák a dolgozóknak a vasutak munkájába vetett bizalmát. E helyzet Javítása érdekében Igen fontos helyesen felismerni, miből erednek a vasúti balesetek. Igaz, hogy itt néhány objektív ok is közrejátszik, de a legtöbb baleset fő oka szubjektív jellegű: a vasúti közlekedés fő biztonsági előírásainak be nem tartásában, fegyelmezetlenségben, könnyelműségben, tévesen értelmezett szoMdar

:"ísban és gyakran a dolgozók rossz szakiképzettségében rejlik. A balesetek leggyakoribb forrása a felelőtlenség. Ez csökkenti a becsületes vasutasok erőfeszítésének eredményét és pótolhatatlan károkat okoz az egész társadalomnak. A balesetek azonban kedvezőtlen következményekkel járnak a vasutasokra nézve is, hisz elsősorban ők forognak a legnagyobb veszélyben, ha nem tartják be a közlekedés biztonsági szabályait. A balesetek akadályozzák a vasúti közlekedés előirányzatainak teljesítését s ennek •következtében nagymértékben kitolódik a munkaidő, megrövidül a mozdonyok és a szerelvények szabad ideje és pihenője. így egyesek rossz és felületes szolgálatát fokozott erőfeszítéssel a többi vasutasnak kell helyrehoznia. Ezért valamennyi becsületes vasúti dolgozó érdeke, hogy élesen lépjenek fel a felelőtlenség és a könnyelműség minden megnyilvánulása, a közlekedési szabályok megszegése ellen. A vasúti közlekedés biztonsága el' sősorban a vasutasok ügye, a balesetek és a selejt az ő számlájukra megy. A legtöbb balesetért közvetlenül maguk a vasutasok felelősek, ezért természetesen éppen a vasutasoknak kell kezdeményezniök a bal eset elhárítását és a biztonságos vasúti közlekedést. A szállítók és a vasutasok mozgalmat indítottak a fokozott szállítási feladatok teljesítésére A vasutasok azonban még sok mindennel adósak annak a mozgalomnak, amely elsősorban őket érinti. A mozgalom a balesetek elhárítása és a vasúti közlekedés biztonságának növelése érdekében indult. Támogatni kell a többségben levő becsületes vasutasok erőfeszítését,.és mindenütt érvényesíteni kell az olyan tapasztalatokat, mint amilyenekkel például az ostrava-kuncicei állomáson találkozhatunk. Ezen az állomáson az utóbbi két év alatt nem fordult elő komolyabb baleset, s az utóbbi 18 hónap alatt egy munkabaleset sem történt. A kunčičei vasutasok örvendetes eredményei olyan kollektívák kiváló munkájából fakadnak, mini például a Jan Galuska elvtárs vezette szocialista munkabrigád tolatói július -közepéig baleset és sérülés nélkül 420 520 vasúti kocsit tolattak és a vasutasnapot vállalásuk teljesítésével — félmillió vasúti kocsi baleset nélküli tolatásával — akarják üdvözölni. Vasutasainkra vár az őszi kampány-szállítás és az egész évi közlekedési csúcsmunka, ezért szükséges lenne, hogy a komoranyi Lenin Bánya és a tŕebušicei vasutasok sikeresen kibontakozó kezdeményezése tovább fejlődjön és terjedjen. A szállítók és vasutasok folytassák tovább sikeres elvtársi együttműködésüket, egységes akarattal törekedjenek a szállítási terv teljesítésére, a vasutasok között bontakozzon ki a balesetelhárítási mozgalom. A kezdeményezést a siker érdekében anyagilag is biztosítani kell, amivel lehetővé vá

; lik a vasutasok és szállítók vállalásának teljesítése. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium valamennyi vezető dolgozójának, minden állomásfőnöknek feladata, hogy a maga szakaszán jól szervezze meg a munkát, biztosítsa a mozdonyok, a vasúti kocsik tökéletes műszaki állapotát, a berendezések és a vonalak javítását, és idejében biztosítsák a téli vasúti közlekedés előkészítését. Helyesen kell értelmezni és érvényesíteni a jelszót: „Mindent a közlekedés biztosításáért". Elsősorban a fővonalak jó munkájáról a folyamatos közlekedést gátló hibák kiküszöböléséről van szó. Amint már mondottuk, arról van szó, hogy anyagilag biztosítsuk a dolgozók kezdeményezését, rendbehozzuk a mozdonyokat, vasúti kocsikat, a megfigyelő- és biztonsági berendezéseket, a pályát és természetesen gondoskodjunk megfelelő számú szakképzett dolgozókról, elsősorban a mozdony- és vonatszakaszoknál, a tolatoknál és a többi kategóriában. A kerületi és a járási pártbizottságok, valamint közlekedési bizottságaik a vasúti pártszervezetek munkáját most a komoŕanyi-tŕebušicei mozgalom továbbfejlesztésére irányítják. Támogatják a szállítók és a vasutasok együttműködését, ellenőrzik a kötelezettségvállalások teljesítését. Ezért sürgősen gondoskodni keli ar,ról is, hogy a szakszervezetek a vezetőséggel együtt minél nagyobb mértékben felkarolják a dolgozók kezdeményezését, népszerűsítsék és terjesszék a balesetek csökkentéséért, a biztonságos és zavarmentes vasúti közlekedésért folyó harc legjobb tapasztalatait, hogy minden vasutas bekapcsolódjon a balesetelhárítási mozgalomba. Vasutasaink a CSKP XII. kongreszszusa előtti általános munkalendületben nem akarják fékezni a többi dolgozó erőfeszítését, ezért jól kell teljesíteniük feladataikat — biztosítaniuk kell a népgazdaság szükségleteinek megfelelő vasúti közlekedést. A közelgő vasutasnap bizonyára arra ösztönzi őket, hogy még jobban, minden erejükkel törekedjenek fogyatékosságaik kiküszöbölésére, elsősorban a balesetelhárításra, a szállítási feladatok időbeni és gazdaságos teljesítésére. Csak így elégítik ki népgazda. Ságunk és egész társadalmunk szükségleteit. * 135 tantermet adnak át a tanév kezdetéig Augusztus utolsó napjai örömet jelentenek a bratislavai Magasépítészeti Vállalat dolgozói számára. Ebben az időszakban adnak át hat modern iskolát 135 tanteremmel. Oj iskolába járnak majd a gyerekek Ružová Dolinán, Trnávkán, Dedinka pri Dunajiban, Zohorban, Záhorská Bystricán és Jánošíkovón. Ezért nem csodálkozhatunk, ha az említett építkezéseken nagy a sürgésforgás. Minden órát kihasználnak. Bátran mondhatjuk, hogy a tavalyi állapothoz viszonyítva jobban állunk az iskolák átadásában. Elmarad a már hagyományos hajrá. A dolgozók fokozott igyekezete megszüntette. A napokban végigjártuk az építkezéseket. Mindenütt ugyanazt hallottuk: „Idejében megleszünk!" Hány ezer gyerek örül ezeknek p szavaknak! Magunkban azt kívántuk, hogy bárcsak ilyen hangulat uralkodna azon lakóházak építkezésein, melyeket ez évben kell átadni. Akkor a hiány szó rövidesen ismeretlen fogalom lenne a bratislavai építészeti vállalatban. Zohorban igazán rosszul álltak a tantermekkel. A nyolctantermes iskola kicsi volt. Régi műhelyben, sőt kocsmában is tanítottak. Tavaly májusban kezdték meg az új, tizennyolctantermes iskola építését 750 tanuló számára. Azóta tizenöt hónap telt el. Az épület gyorsan nőtt. A kezdeti nehézségeket legyőzték. Nézzünk széjjel az építkezésen. „Bennszülötteket" is találunk az építkezésen. Ogy tűnik, hogy az új iskola nagyon hozzánőtt a zohoriak szívéhez. Azért nem csoda, ha hétközben és vasárnap is itt találjuk őket. Asszonyok, lányok és idősebb bácsik is mindig segíteni akarnak. Külön meg kell dicsérni a nyugdíjasok csoportját. Akkor, amikor kevés volt a munkaerő, tartós brigádra jelentkeztek. Az alapozásnál, terek egyengetésénél, betonozásnál segítettek. Senki sem gondolta volna, hogy hatvanéves bácsikák végzik a munkát. Hasznosan töltik idejüket, unokáiknak és dédunokáiknak építenek c egy új, modern iskolát. Ivan Pohovej s Játszás után az ííjsáQ fölött... INémeth I. felv.) • •••••••• Elgondolkoztató számok... •> A világ közvéleménye, a közelrtiúltban, ^ Hruscsov elvtárs beszédéből értesült S arról, milyen óriási összegeket és mennyi emberi munkát követel a fegyverkezés, hogy a világon az emberek milliói dolgoznak a háborús előkészületeken. Az utóbbi időben több olyan adat látott napvilágot, ^mely az emberi tevékenység éppen ellentétes oldalát mutatja be, azt az erőfeszítést amelylyel emberi életeket, anyák es gyermekek egészségét mentik meg. Bár ezeket az adatokat nem a béke-világkongresszussal kapcsolatban hozták nyilvánosságra, mégis elgondolkoztatásra késztet az a tény, micsoda lehetőségeket nyitna az egészségügyben a lázas fegyverkezés megszüntetése. Az egyik Moszkvában megjelenő lap megállapítja, hogy a szocialista országokban több az orvos, mint a legfejlettebb- kapitalista államokban. A Szovjetunióban például 1960-ban 10 ezer lakosra 18,6 orvos jutott (a fogorvosok nélkül), umi kbrülbelül 50 százalékkal több, mint az Egyesült Államokban, és kétszer annyi, mint Franciaországban. A szocialista egészségügyi gondoskodás egy másik vonását emeli kl a Daily Telegraph angol lap washingtoni munkatársa, amikor ezt írja: ,,a kórházakban egynapi ápolás 12 fontba kerül, nem számítva a gyógyszerek, az operáció és az egyéb kezelés árát." Egyenesen megrázóak a gyarmati országokra vonatkozó adatok. A statisztika közli, hogy például Ugandában és Basutó-föidön 20 ezer lakosra jut csak egy orvos. Hasonló helyzetet hagytak hátra a belga gyarmatosítók Kongóban. Angolában egv orvos átlagosan 22 480 emberről ;,gondoskodik". Hasonlítsunk össze mindezzel néhány újkeletű statisztikai adatot a mi egészségügyünkből. Ennek is arról a szakaszáról, amelynek egyenesen feladata, hogy boldog gyermekkort biztosítson minden gyermek részére és gondoskodjék az anyák egészségéről. Hogy milyen utat tett meg egészségügyi gondoskodásunk ebben az iránybűn, azt mindenekelőtt a csecsemőhalandóság számának egyedülálló csökkenése, a gyermekhalandóság csökkenése, a gyermekek egészségéről és az anyákról való kiváló gondoskodás jelzi. Tavaly pl. a nők egészségéről az egészségügyi központok több mint kétezer női osztályán, a kórházak 206 női és szülészeti osztályán gondoskodtak. Ezenkívül 1116 női szakorvos (1937-ben csak 327 volt) állt a betegek rendelkezésére. Tavaly a hazánkban született gyermekek 95 százaléka kórházban látta meg a napvilágot. Vannak azonban olyan helyek, mint például Prága, a kelet-csehországi és észak-csehországi kerület, ahol már csaknem minden gyermek kórházban születik. Ez a tény kedvezően befolyá* solta a szülőasszonyok halálozásának számát is. 1937-ben 1000 élve született gyermekre 4,45 volt a szülőasszonyok halálozási száma, 1961-ben ez a szám 0,41-re csökkent. Még hatalmasabb növekedés tapasztalható a gyermekekről történő egészségügyi gondoskodás vonalán, amely teljesen ingyenes és minden gyermekre vonatkozik születésétől egészen 15 éves koráig. 1937-ben 315 gyer mékorvosunk volt, tavaly 1930. Ugyanehhez az évhez viszonyítva a kórházak gyermekosztályain csaknem megtízszereződött az ágyak száma. Amíg 1946ban két csecsemőintézetünk volt, tavaly már 38 működött. Csak az 1961-es esztendőben újabb 74 gyermekorvos és 640 ápolónő lépett munkába a gyermekgyógyászati ambulanciákon. Mindenki előtt ismeretes, milyen egyedülálló eredményt értünk el a csecsemőhalandóság leküzdésében. 1948-ban 1000 újszülött közül átlagosan 83,5 halt meg, 1961-ben már csak 22,7. A fertőző gyermekbetegségekkel szemben is eredményesen vívjuk a harcot és valamennyiünket megelégedettséggel tölt el az a tény, hogy tavaly például egyetlen gyermek sem halt meg nálunk vörhenyben vagy gyermekbénulásban. Igazán elgondolkoztatóak ezek az ellentétek éppen most, az általános és teljes leszerelésért folyó hatalmas mozgalom megvilágításában. Hiszen még a legfejlettebb országokban sem kellene tétlenül üiniök az egészségügyi dolgozóknak. S az lenpe csak az igazi jótékonyság, ha további összegeket szabadítanának fel azon országok népei számára, ahol az emberek életfenntartásáról és egészségéről való gondoskodás ma még kereskedelmi ügy, vagy a valóságban még csak nem is létezik. (—ska) UJ SZÓ 4 * 198?- augusztus 12. /