Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-11 / 220. szám, szombat

í r^C Internationa HOTEL BRNO M em kis kíváncsisággal igyekeztem az ú] luxushotelba. Sokat utazom, sok vendégfogadóban szállok meg, de eddig egyikben sem mondhattam: otthon érzem magam. Talán most, az Internationálban ... A vasútállomástól a harmadik villamosmegálló ... Az egyik oldalon a Spilberk, egész dombot uraló öreg park, a másikon a nap sugaraiban fürdő, üde színű szálló. Francia, német és kubai turisták álldogálnak az épület előtt. Beszélgetnek és fényképezik, filmezik az épületet, akárcsak a kíváncsiskodó hazaiak ... Csak később jöttem rá, 'kellemesebben érezné itt magát az ember, ha autóval érkezne a szálló elé s nem _ pedig a villamosmegállótól botorkál' ide a nyári kánikulában. Aztán rájön arra ls, hogy akármilyen öltözetben nem térhet be ide. Bár senki sem tiltja, hogy ingben és szandálban lépjen az épületbe, de fura érzése támad: így 'nem illik bele a környezetbe. Es szégyenpír ömlik szét arcán az Interclub, a bár bejárata előtt álló szállodai egyenruhás ember figyelmeztető szavára: Bocsásson meg uram, de nyakkendő nélkül .., Nyáron nyakkendő? I De nem szól, mert az épületben nem érzi a nyarat, a hőséget, mert a mennyezetbe épített láthatatlan szerkezet télen meleget áraszt, most meg hűti a helyiségeket ... Szóval, nagyon kellemes itt... Bocsánat, nagyon elikaÍanííoztam. De minek részletezzem, hogy belépve a szálló előcsarnokába, óvatosan lépkedek a tükörfényes márványlapokon, vagy milyen jó járni a fekete kubai márványoszlopok mellett a lépték zaját felfogó puha szőnyegen... Az előcsarnokot néhány fényes csőrúd választja el a halitól, s a fényes rudakon henger alakú fekete dísz. Ezekből, a fekete hengerekből lágy zeneszó hangzik. Beépített hangszórók. Az előcsarnok közepén márványlépcső vezet a földalatti két „emeletre". Itt a száz gépkocsit befogadó garázs. Az autón érkező vendégnek nem kell megkerülnie az épületet. Oldalt befut a garázsba, s ha akarja, a szálló autómechanikusai rendbeszedik, megjavítják és tisztára mossák a kocsit, A gyorsfelvonó pillanatok alatt „felrepíti" a vendéget lakosztálya, nem szobája, hanem „lakosztálya" emeletére .., Vess már véget a kapkodásnak I De mikor oly nehőz az első benyomásokat megzabolázni. Mégis sikerült... A kávéház egyik részlete. hogy — míg a vendég leér a földszintre — utánanézzen, kiegyenlítette-e az illető a számláját. Ez aztán feltú-' nés nélküli ellenőrzésI Szükséges Is, mert 656 szállóvendéget számon tartani nem könnyű jeladat . .. A hallban, a kávéházban, a két étteremben kényelmes modern székek, fotelok! Milyen jó a „szilonbundával" fedett túlságosan ts puha karosszékekben ülni. A hallból az átriumba léphet az ember, olyan ez, mint a római ház központi helyisége. Körös-körül fedett helyiség, de középső része nyitott. Köröskörül fonott, öblös székek, alacsony asztalkákkal, középen vízmedence, körülötte zöld pázsit és a zöld pázsit egyik sarkában szép lányszobor. Oly jó itt pihenni, újságot olvasni és Inni a narancsszörpöt ... Az étteremről mit mondjak? A szálló termeiben — a szalonokat is beleszámítva — egyszerre csaknem 1300 vendéget szolgálhatnak ki, A fekete frakkos főpincér és a kiszolgálók készsége láttán, akaratlanul is az az érzésed támad, itt mindent megkaphatsz, amit a szemed és szád megkíván. Ha akarod, a szakács az asztalod' mellett készít el bizonyos ételeket. Es a szolgáltatások! Megjavítják, mossák a fehérneműt, kitisztítják, kivasalják a ruhát, megjavítják és kitisztítják a cipőt, ha akarod, fordítót, gyorsírót kaphatsz magad mellé, jegyet váltanak a vonatra, repülőre, színházakba, mozikba, még a bőröndödet is becsomagolják. Ha vtflakinek virággal, ajándékkal akarsz kedveskedni, megvásárolják és „házhoz" szállítják. Ajándékot azonban magad is vehetsz a szálló ajándékboltjában. Milyen jó lesz a szeptembert nagyvásár idején az itt lakó újságíróknak. A szállónak közvetlen összeköttetése van a városközti telefonközponttal, és három távírógépe is a vendégek rendelkezésére áll. .. Olyan ló itt, hogy észre sem veszed a nap múlását. Este pedig ..." 8 tt abbahagytam a levél írását. * Közöljem előre az asszonnyal, hogy mit csinálok este? Lementem az Interclubba, a bárba. Ha nem mentem volna, hiányérzettel távozAz átrium — a szállóvendégek kellemes pihenőhelye. (G. Tesauer felvételei). Í

gy történt, hogy levelet írtam a feleségemnek. Elárulom, nem küldtem el, mert egy „dolgot" nem akartam benne megemlíteni, nehogy félreértésre adja okot. Nem akartam hazudni, vagy elhallgatni valamit. Itt fekssik előttem a befejezetlen levél. „Bizonyára csodálkoztok, hogy most levelet írok, amikor más városokból csak üdvözlő lapot szoktam küldeni. De itt, a brnói szállóban annyi szépet és újat láttam , ,. Nagyon sajnálom, hogy nem lehettek velem, mert nektek is nagyon tetszenék itt minden,.. Itt ülőit a szép, világos, modern bútorral berendezett szobámban, P.pp az előbb fürödtem meg a fürdőszobában, A szolgálatos pincértől törők kávét kértem. Így, kávé mellett jobban megy az írás. Csend van, pedig a folyosón járnak-kelnek az emberek, nyitják, csukják az ajtót, de ide nem hallatszik be semmi zaj. itt nincs az a hangos ricsaj, mint más szállodákban. A szobaasszonyok sem cipekednek a folyosókon, lépcsőkön, mint másutt. A szobájukban különfelvonó jár le-föl, azon szállítják az ágyneműt. Külön jelzőberendezés köti össze őket a portával. A portás így kérdezősködés nélkül mindig tudja, melyik szobába engedheti fel az érkező vendéget, melyik nincs még rendben. De azt is tudja, mert a szobaaszony egy gombnyomással a tudomására hozza, hogy mondjuk a 632-es szoba vendége távozik. Ez arra figyelmezteti a portást, tam volna az Internationálból, Elhatároztam, hogy majd odahaza mondom el, hogy itt mindent milyen művés»i érzékkel rendeztek el, mennyire ügyeltek a fényhatásokra, még a bárban lsl — teszem hozzá csak úgy mellékesen, ahol most a magyarországi Hungária kvintett játszik, s hogy milyen jó volt hallgatni a Duna menti főváros zenészeit és a szép hangú, fekete hajú énekesnő dalait.,, De jobb is, hogy félbeszakítottam a levél írását, mert így egy újabb szállodai specialitással ismerkedhettem meg. Lementem a hallba. Üdítő ital szürcsölgetése közben figyelmes lettem egy őszhajú szépen, öltözött emberre. A frakkos főpincérrel beszélgetett, A zsebéből egyszerre kivett egy kis tranzisztoros rádióhoz hasonló készüléket és a füléhez emelte. A kis készülék halk, szaggatott jelzést sugároz. — Az én jelzésem, — mondja az őszes hajú férfi, A készülék megszólal: • „Kuliš elvtárs hívja fel..." — Milyen készülék ez? — kérdezem a KuliS elvtársnak nevezett férfitől. — Egy pillanatra.... — válaszolja s a legközelebbi telefonon felhívja azt a számot, melyet a készülék kö, zölt. Leülünk és beszélgetünk. Az őszes haj után ne ítéljük meg soha az ember korát, mert mint kiderült, Jiŕí KuliS elvtárs harminckilenc éves. Az új nagyszálló üzemviteli igazgatója. A zsebben hordha 6 lapos készülék rövidhullámú vevőkészülék. A szálló minden fontosabb beosztásban levő dolgozójának van egy ilyen készüléke, de ott látni ezt a kis berendezést minden nagyobb helyiség falán is. Mindenkinek megw.n a maga jelzése, így hívják fel az illető figyelmét, hogy keresik, telefonhoz kérik, stb. Nem kell a bömbölő hangszórókat használni. A vendégek ls ilyen készüléket kapnak, ha telefonhívásra várnak... így ismerkedtem meg KuliS elv* társsal. Érdekes ember. Bejárta már csaknem egész Európát. Sokat látott és tapasztalt, nem is csoda, hogy jól kiismeri magát a szállodaiparban. Az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy ő volt a brüsszeli világkiállítás csehszlovák éttermének vezetője. Sokat írtak akkoriban a lapok éttermünkről, mely egyszerre világhírű lett, és a világkiállítás nagydíjával tüntették kl. Helyes, hogy ilyen ember került az Internacionál egyik vezető helyére, aki. arra ügyel, akár csak Brüsszelben, hogy vendéglátóiparunk világhíre csorbát ne szenvedjen. Ez pedig nem könnyű feladat, amikor a szálló kétszázötven alkalmazottjának egy része még nem dolgozott a szakmában. De a többleket a legtapasztaltabb szakemberek közül választották kl. „Így még sok csiszolni való akad", mondja Kuliš elvtárs. Tegnap is reggel félhéttől hajnali félháromig tartózkodott a szállóban. A „csiszoláson" dogozott, az alkalmazottakkal a tökéletesebb munkamegosztásról tárgyalt és szaktanácsokat adott. Szükség is van erre, mert még nagyon fiatal az üzem, július elsején nyitotta csak kapuit. Tanfolyamokat rendeznek az alkalmazottak részére, rövid idő alatt el akarják érni, hogy legalább hatvan százalékuk egy vagy két idegen nyelvet elsajátítson. — Specialitásuk? — kérdezem Kuliš elvtárstól, bár előre tudtam, mit fog válaszolni. — A kényelmes pihenés és a jó étel, — feleli. — Egyes jobb éttermeinkben azt gondolják, hogy a külföldieknek csak úgy kedveskedhetnek, ha „nemzetközi" ételeket szolgálnak fel. Ez hiba. Az otthon is ehetik. A brüsszeli tapasztalatok alapján mi a hazai, különösen a morva-vidéki ételekre helyezzük a fő súlyt. Ez tetszik az idegeneknek, ínyenc falat ez számukra. Így vagyunk az italokkal is... — És mit mondanak a külföldiek? — „Ilyen művészien, szépen berendezett szállóval még nem találkoztunk" — nyilatkoztak a svájci, amerikai és osztrák vendégeink. Az egyik svájci vendégünk, aki a szállodaiparban dolgozik, a fülembe súgta, hogyha természeti szépségekben bővelkedő hazánkban mindenütt ilyen szállót építenénk, akkor súlyos csapást mérnénk a svájci idegenforgalomra, mert akkor a világ turistái inkább hozzánk járnának... De így sem panaszkodhatunk ... — A tervteljesltés milyen volt az első hónapban? — Túlságosan ls jó, .száztizenhat százalék. Egész népvándorlás volt szállónkban. Ötezerhatvanhárom külföldi ós ötezerhétszázhuszonhat hazai vendég lakott nálunk. Tartogatnak valami meglepetést; ' a nagyvásár idejére? •— Meglepetés lesz maga a szálló. A vásár idején egyik éttermünkben az NDK-beli barátaink német konyhát rendeznek be. Az étterem a Berlin nevet fogja viselni... Jövőre pedig felépül a másik új szálló a Lenin úton ... Minden törekvésünk az, hogy vendégeink jól érezzék magu- • kat nálunk ... Erre mosolyogva Ismételem meg Kuliš elvtárs mondását: — Szavai beteljeisülnek, mert a szálló specialitása: a kényelmes pihenés és a jó étel. Petrőci Bálint A kommunista legyen példakép AZ ALAPSZABÁLYZAT-TERVEZETTEL KAPCSOLATOS HOZZÁSZÓLÁSOKBÓL Az új alapszabályzat-tervezetnek egyik lényeges pontja az a meghatározás, amely a párttag kötelességévé teszi, hogy a munkában es a magánéletben is példáképül szolgáljon. Tegye magáévá és tartsa be a kommunista erkölcs elveit, legyen odaadó a kommunizmus ügye iránt, példakép a munkahelyen, a családi életben és általában a társadalmi élet minden szakaszán. Röviden: a kommunista a szó legszorosabb értelmében legyen ember, ember, akitől tanulni lehet, akit bárki példaképül választhat, akitől becsületességet, emberszeretetet, szorgalmat, őszinteséget, hazaszeretetet, társadalmi rendszerünk iránti odaadó, áldozatkész ragaszkodást lehet tanulni. Hogy a fenti meghatározás mennyire lényegbevágó, mennyire fontos részét képezi a pártéletnek, arról a Rudé práva hasábjain az alapszabályzat-tervezettel kapcsolatosan közölt vitahozzászólások is tanúskodnak. A kommunista erkölcsi profiljával kapcsolatban a pártalapszervezetek gyűlésein is igen sok szó esik. EMIL RIGÓ, a Kelet-Szlovákiai Vasmű üzemi pártbizottságának elnöke a Rudé právo szerkesztőségének küldött ás a lapban közölt vltahozzászólásában is e kérdés boncolgatására helyezi a fő súlyt. Kiemeli a ' munkához való kommunista viszony jelentőségét. Rámutat arra, hogy ; üzemükben — agy-két eset kivételével — a kommunistákra már eddig is jellemző volt a példaadó szorgalom, a termelés meggyorsítását, a termékek jobbá és olcsóbbá tételét ! szolgáló új, jobb munkamódszerek ; keresése, a kiűzött feladatok hiány• talan teljesítésével szemben tanúsított magas fokú felelősségérzet. Hoz; zászólásában Zagyva elvtárs csőfor1 rasztót állítja példaképül, aki szorgalmával, áldozatkész munkájával már több esetben rászolgált arra, hogy méltóan nevezhesse magát kom! munistának. Zagyva elvtársról többek i között így ír: „Sok esetben szabad i idejének a rovására is szakított időt \ arra, hogy ott segítsen, ahol épp a ; legnagyobb szükség van rá ..." Ez így igazi Zagyva elvtárs és az ő példamutatását követő legközelebbi I munkatársai esetenként — ha a fel1 adatok megkövetelték — 16 órát is i dolgoztak naponta. Egyike azoknak az elvtársaknak, akik versenyt hirdettek a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért, öntudatos, példaadó munkáját mun[ káját nemcsak a pártbizottság, ha; nem az üzem gazdasági vezetői is nagyra becsülik. Elismerésük jeléül | a pártszervezet javaslatára Zagyva ; elvtársat kitüntetésre terjesztették elő. Zagyva elvtárshoz hasonló pártta; gok ma már százával dolgoznak az ! üzemben. „Közvetlenül a termelésben ; dolgozó elvtársaink mellett a kom> munista műszaki értelmiség soraiból is egyre több olyan elvtárs kerül ki, ; akik igazán megszolgálták, hogy < kommunistának nevezhessék magu! kat" — írla Emil Rigo. Az ilyen ' kommunista műszaki értelmiségiek > közé tartozik például Ján TakáC mér! nök, akit négy hónappal ezelőtt mt; nősítettek párttaggá. Takáö mérnök > már tagjelöltségi Ideje alatt bebizo] nyitotta, hogy nemcsak elismeri a | párt programját, hanem harcolni is • tud megvalósításáért. A mindennapi I munka, politikai és szaktudásának ; állandó gyarapítása mellett már tagI jelöltségi ideje alatt, mint pártunk I jövendő sorkatonája szakított időt ar; ra, hogy környezetére is hasson, érvényt szerezzen a párt szavának, ! egyengesse útját az újnak, a haladó ; termelési módszereknek. A műszaki értelmiség soraiban elősegítette, szor; galroazta a szocialista munkaverseny ; magasabb formájának kibontakozta! tását. Nagy része van abban, hogy ; az általa irányított kollektíva tavaly ; hétmillió korona megtakarítást ért el, ! Ám az idén sem tértek le a meg; kezdett útról. Oj gyártási módszerek keresésével, ésszerűsítésekkel tovább; ra ls anyagi javak megtakarítására ; törekednek. A 62-es esztendő első i négy hónapjában újból 350 00Q koro! na megtakarításával hívták magukra a gyár dolgozóinak figyelmét, pár* tunk XH, kongresszusának tiszteletére pedig újabb 600 000 korona meg. takarítására adták szavukat. RUŽENA KOLEČÁROVÁ, a Hrubči. cei Magnemesítő Állomás (prostéjovi járás) pártbizottságának tagja hozzá> szólásában szintén a kommunista példamutatás óriási erkölcsi és gazdasági Jelentőségét méltatta. Hangsúlyozta, hogy a párt vezető szerepének örvényre Juttatása a kommunisták személyes példamutatása nélkül szinte elképzelhetetlen. „A kommunista példamutatás erő, nagyhatású fegyver a párt kezében — írja Koleőárová elvtársnő. Nálunk például a rengeteg eső miatt nehézségek adódtak a cukorrépa egyelése körül. A magnemesítő dllomás vezetősége ezért a pártszervezethez fordult segítségért. Az ügyet megtárgyaltuk és arra a megállapításra jutottunk, hogy az időjárás okozta késést még pótolni lehet, ha hosszabbra nyújtjuk a munkanapot. Ennek megualósítäsához azonban szükséges volt a kommunisták kiállása, példamutatása ..." Az említett megbeszélés után a pártbizottság a magnemesítő állomás kommunista asszonyaihoz fordult. Minden szép'ítés nélkül feltárták a helyzetet. Megmondták azt is, miben látják a megoldást. Rövidesen szót értettek. Másnap a kommunista asszonyokat a korán kelő májusvégi nap már a répafoldeken találta, Ez minden sssónál többet ért, s a rákövetkező nap már a többi aszszony is korán kelt, Az eredmény? Cukorrépájuk nem sínylette meg a kedvezőtlen időjárást. MELÁNIA ALEXOVlCQVÁ Bardejovról a kommunista példamutatással kapcsolatban így ír: „Kommunistának lenni nagy megtiszteltetés .,." Ez így igaz, de nem szabad elfelejteni, hogy a kommunista név kötelezettségekkel jár. A kötelezettségek egyike, hogy a kommunista legyen példakép a társadalmi élet valamennyi posztján. Ezt az alapszabályzat-tervezet kötelességévé, megszeghetetlen törvénnyé teszi minden egyes párttag számára. És ez így is van rendjén, mert a kommunista csak akkor lehet jó vezető, népnevelő, tanácsadó, ha tettekkel is megszolgálta a nép bizalmát, példaadó cselekedeteivel kivívta pártonkívüli munkatársai megbecsülését, elisme-. rését. Hathatós segítség a népművelésnek A hazánkban működő fogyasztási szövetkezetek nem szorítkoznak csupán gazdasági tevékenységre, hanem a Nemzeti Front keretében számos kulturális akciót is szerveznek a falusi lakosság művelődésének érdekében. Csak ez év második negyedében mintegy 1300 beszélgetést rendeztek a falusi nők számára. Közkedveltek a gyermekeknek tartott beszélgetések ls, amelyeken csupán április, május és június hónapokban mintegy 236 000 kiskorú vett részt. A brnöi II. Sebészeti Klinikán, amely a Köztársa- \ sági Érdemrend, a Csehszlovák Békéd íj és a J. E, Purkyné Érem ki- , tüntetettja, dr. Jan Navrátil tanár vezetésével szívműtétet hajtottak végre Muriéi Dornel hatéves algériai kislányon, aki igen bonyolult született szívbajban szenvedett. A műtét sikerült. A kis Muriéi e napokban már elhagyta a klinikát. Képünkön az algériai kislány Mária TrávnfSkavá főnővérrel. 1962. augusztus 11.0] SZÖ 5 *