Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-11 / 220. szám, szombat

fiz USA újabb mesterkedései az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséről folytatott tanácskozáson PLENÁRIS ÜLÉS GENFBEN Genf (CTK) — Augusztus 9-én délután 14-napos szünet után essze­ült a három atomhatalom — a Szovjetunió, az USA és Nagy-Brttan­aia — albizottsága. A háromhatalmi albizottság ülésén Árthur Dean, az amerikai küldöttség vezetője mondott beszédet. A nyugati hírügynökségek közlése szerint fel­vázolta az USA öj állásfoglalását az atomfegyver-kísérletek beszüntetésé­nek kérdésében. A hírügynökségek már néhány napja hangsúlyozzák, hogy Dean csupán a jövő héten ter­jeszti elő javaslatainak hivatalos szö­vegét. Dean az albizottság csütörtöki ülé­sén kijelentette, hogy az USA nem változtat arra irányuló követelmé­nyének lényegén, hogy ellenőrző áU lomásokat létesítsenek a Szovjetunió területén, vagyis az USA továbbra ís törekedni fog az idegen területen végzett kémtevékenység elismertetésé­re. Dean amerikai küldött felszólalása ntán V. A. Zorin, a szovjet küldött­ség vezetője kijelentette, hogy ez amerikai küldöttség újabb mesterke­déséről van szó, amely arra törek­szik, hogy kikerülje az atomfegyver­kísérletek beszüntetésének kérdését. A szovjet küldött rámutatott arra, hogy az USA régi álláspontját új köntösbe öltöztette, hogy ezzel meg­tévessze az értekezlet semleges részt­vevőit. A háromhatalmi albizottság ülésén ezután megállapodtak abban, hogy az atomfegyver-kísérletek kérdését a jövő hét keddjén a 18-hatalmi le­Tovább dúlnak a harcok Omanban Kairó (ČTKJ — Az Ománi imamá­tus kairói képviseleti hivatala aug. 9­én kiadott nyilatkozatában rámutat arra, hogy a harcok tovább dúlnak Omanban. Az angol hatóságok min­denképpen arra törekednek, hogy a világ ne szerezzen tudomást az Oman­ban uralkodó valódi helyzetről. Szi­gorú cenzúrát vezettek be, megszün­tették a postaösszeköttetést Omán­nál, sőt még a Vöröskereszt képvi­selőinek is megtiltották, hogy Omán területére lépjenek. A kairói képviseleti hivatal nyilat­kozatában hangsúlyozza, miszerint Nagy-Britannia újabb propaganda­kampányának fő célja, hogy csök­kentse az ománi nemzeti felszabadító mozgalom jelentőségét és hogy a vi­lág közvéleményének figyelmét el­terelje erről az országról, hogy az ománi kérdés esetleg ne kerüljön az ENSZ közgyűlése jövő ülésszakának napirendjére. szerelési bizottság plénuma tárgyal­ja meg. A Francé Presse hírügynök­ség tudósítója ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az USA és Nagy­Britannia küldöttsége! nem akarták, hogy a plénum ezzel a kérdéssel szerdánál előbb foglalkozzon, mert azt kívánták, hogy az e hét végén Genfben érkező amerikai és angol szakértők értekezzenek e leszerelési értekezleten képviselt semleges álla­mok küldöttségeivel. Genf (ČTK) — Genfben, a Nem­zetek Palotájában augusztus 10-én délelőtt Araujo Castronak, a brazil küldöttség vezetőjének elnökletével megkezdődött a 18-hatalmi leszere­lési bizottság liü. plenáris üiése. Ez az utolsó ülés, amelynek napirendjén szerepel az atomfegyverhordozók be­tiltásának kérdése. Az ülésen felszó­lalt Árthur Dean amerikai küldött, Valerian Zorin, a szovjet küldöttség vezetője és Lachs, lengyel képviselő. Az értekezlet napirendjén szerepel a hagyományos fegyverek és gyártá­suk kérdése, amelyről a jövő héten tárgyalnak. Mi a helyzet Argentínában ? Buenos Aires (ČTK) — Mindeddig nem nyert megoldást Argentína leg­főbb katonai parancsnokai között a hatalmi kérdés. Azok a tábornokok, akik Loza tábornokot Argentína szá­razföldi hadseregének legfőbb pa­rancsnokát és a szárazföldi erők ál­lamtitkárát lemondásra kényszerítet­ték, rövidesen összeülnek Luis Can­tillo nemzetvédelmi miniszterrel és kijelölik a lemondatott tábornok utódját. A Democraeia című lap a katonai körök kebelében uralkodó válságot a szélső reakciós tiszti csoport ösz­szeesküvésének tekinti, amelynek cél­ja a népi erők elleni megtorló intéz­kedések fokozása. Az országban ezalatt tovább tarta­nak a zavargások, főképpen Cordoba tartományban. Az Argentin Általános Munkaszövetség tartományi vezetősé­ge általános sztrájkra szólított fel I minden dolgozót a közlekedési al­kalmazottak sztrájkjának támogatá­sára, akik tiltakoznak a kormány szándéka ellen, hogy a tartományi közlekedési eszközöket visszaadja a magántőke kezébe. A hűtőberendezé­seket gyártó ipari üzemekben és a földaiatti vasútnál alkalmazott több mint 35 000 dolgozó Buenos Airesben megindította a váratlan részleges bérsztrájkok lánaolatát. Megkezdődött a DÍVSZ tanácsának ülése Varsó (CTK) — Varsóban, augusztus 10 én az esti órákban megkezdődött a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség Ta­nácsának ülése, amelyen a DÍVSZ ifjú­sági szervezetei 300 küldöttének és több mint 330 megfigyelőnek részvételével megtárgyalják e legnagyobb nemzetközi ifjúsági szervezet munkájának és har­cának programját a következő két évre. Az ülés augusztus 16-ig tart. A cseh­szlovák küldöttséget Vladimír Vedra, a CSISZ KB titkára vezeti. Piranelli, a DÍVSZ elnöke augusztus 10-én délelőtt a lengyel és a külföldi sajtót a tanácsülés céljairól tájékoz­tatta. Rámutatott arra. hogy a DÍVSZ soraiban 97 ország 250 szervezetének 101 millió fiatal tagját egyesíti. A DÍVSZ jelszava: Világ ifjúsága egyesülj a bé­kéért, a következetes demokratizálásért, a nemzeti felszabadításért, az általános és a teljes leszerelésért folyó harcban. A DÍVSZ tanácsának varsói ülésén megfigyelőkként részt vesznek a szocia­lista ifjúsági szervezetek és más olyan ifjúsági szervezetek képviselői, amelyek nem tagjai a DÍVSZ nek. AZ ANGOL munkaügyi minisztérium július 18-i jelentése szerint Angliában 400 418 munkanélküli van, ebből 196 000­nek már több mint két hónapja nincs munkája. (CTK). A LIBANONI kormány elleni reakciós államcsínyben való részvételért 178 sze­mély halálbüntetését javasolta az állam­ügyész. (CTK). BUKARESTBEN a szocialista országok tudósai részvételével értekezletet ren­deztek a takarmányok proteintartalmá­nak agrotechnikai és kémiai növelésé­ről. Az értekezlet résztvevői a jövőben több problémát szoros együttműködés­ben oldanak meg. (CTK). ROMÁNIÁBAN augusztus 23-án ünnep­lik az ország felszabadulásának évfor­dulóját. E nap tiszteletére sok üzemben kötelezettségeket vállaltak. A Muntenia­szénbányában 31 500 tonna szenet bá­nyásztak terven felül. A Victoria-üzem munkásai 11 700 tonna nyersvasat és a hunedoarsl kohó dolgozói 900 tonna kokszot termeltek terven felül. (CTK). A KUBAI forradalmi fegyveres erők minisztériuma közlése szerint július 31­én és augusztus 2-án amerikai repülő­gépek megsértették Kuba légiterét. A re­pülőgépek kubai kereskedelmi hajók felett repültek. (CTK). A SZOVJET kormány meghívására szombaton Jonathan Savi de l'ove ve­zetésével Moszkvába érkezik Togo nem­zetgyűlésének 10-tagú küldöttsége. AFRIKAIAK tüntettek tegnap a durbani városháza épülete előtt. Nelson Man­del és a nemzetfelszabadító mozgalom több tagjának kiszabadítását követel­ték. (CTKJ. LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK Egyre erősödik az angolok fasisztaellenes mozgalma V égig ültem az angol parlament­ben azt a kínos órát, amely során néhány képviselő reményte­lenül megkísérelte rábírni a kor­mányt, hogy még a nyári szünet megkezdése előtt tiltsa be a fasisz­ta szervezetek garázdálkodását. A náci szervezeteket nemrég „Hitlernek igaza volt" zajos jelszó­val újra életre keltették. Mint a patkányok, úgy másztak elő lyukaik­ból, mert megérezték: ha a nyugat­német tankcsapatoknak megadják a lehetőséget, hogy Angliában meg vethessék lábukat, akkor most ok is hangosan hallathatják hangjukat. A reakció „Mindnyájan testvéren vagyunk már" jelszóval taszítja Angliát az Adenauer és de Gaulle uralta Közös Piacba és kétségtelen, hogy a náci tevékenység összefügg ezzel a törekvéssel. Hitler csodálói, az 1930-as évek nácijai éppúgy, mint a Közös Piac jelenlegi hívei az ún. Egyesített Európa jelszavát nangoztatják. Egy egyesített kapitalista Európára gon­dolnak, amely gátat vetne a szocia­lizmusnak; egy Európára, amely nem ismerné el a második világháború utáni határokat. Ezt az Európát né­met vezetés alatt képzelik el. Az angol népnek azonban egészen mások az elképzelései. Az angol népet a világ jó szívűnek, engedé­kenynek ismeri. Ez a nép azonban a fasizmust a leghatározottabban el­veti és nem tűri meg. Mialatt a kormány tétlenül nézi az ocsmány fajgyűlölő propaganda gátlástalan terjesztését, a nép ki­özönlött az utcákra, hogy szétverje a fasiszta gyűléseket, még mielőtt megkezdődhettek volna. Mivel a náci gyűlések egész so­rozatát vették tervbe, néhány angol képviselő szorgalmazni kezdte ezek betiltását, mert várható volt, hogy ezek csak további rendbontást ered­ményezhetnek. A „szólásszabadsággal" érvelve a kormány rendőrséget vezényelt ki, hogy megvédje az angol nácikat. A közvélemény erős nyomására csu­pán egyetlen, egy náci vezetőt vá­doltak meg rendzavarással. A kormány a fasisztákat védi, mert rokonszenvez a Németország uralta Európa eszméjével, és ko­rántsem mondható, hogy ellenezné a fasisztáknak a színasbörüek kl­üldözésére Irányuló törekvését. A kormány szolgálatába szegődött a Times, amely nagy hangon követel börtönbüntetést azok számára, akik a fasizmus megújhodása ellen har­colnak. Ha a kormány és az öt ki­szolgáló sajtó meg is feledkezett az 1945. évi potsdami szerződésről, az angol nép még igen jól emlékszik rá. Nem felejtette el főleg az egyez­ménynek arra vonatkozó pontjait, liogy fel kell számolni minden náci szervezetet és intézményi, és meg kell akadályozni újjáéledésüket. Mindennek fittyet hányva az angol hatóságok a Mosley fasiszta vezér ellen fellépő és öt a náci gyűlés­ről kiüldöző tömeg 150 tagját le­tartóztatták és bíróság elé állítot­ták. Kennedy elnök, aki nem engedé­lyezte a kommunista vezetők kiuta­zását, minden további nélkül bele­egyezett, hogy Rockwell, az ame­rikai nácivezér Angliába utazhasson. Az angol hatóságok azonban a ha­talmas népi ellenállás nyomására mégsem engedélyezték partra szál­lását, illetve, amikor mégis befura­kodott Angliába, Kitoloncolták. Az angol nép fasisztaellenes meg­mozdulása valóban nagyszabású volt. Konzervatív, munkáspárti libe­rális meggyőződésű emberek a kom­munistákkal egy vonalban harcolnak a fasiszta gyűlések betiltásáért. A kormány saját bevallása szerint csak három fasiszta gyűlés védel­mére 1000 rendőrt vezényelt ki. A gyűlések ennek ellenébe kudarcba fulladtak, mert a nép nem tűri a fasisztákat. Hitler szellemét látja a volt náci tábornokok mögött, akik újból a Bundeswehr élén állanak, kulcspozíciókat töltenek be a NATO­ban, és akiknek támaszpontokat ós gyakorlótereket nyújtanak Angliá­ban. A nép Hitlernek ezekkel az utódaival nem vállal semmilyen kö­zösséget, mert tudja, hogy ezek út­ja a háborúhoz, az emberiség mér-, hetetlen szenvedéseihez vezet. Monty Meth A kongói központi Belgium el j Leopoldville (ČTK) — A kongói központi kormány Fayat belga kül­ügyminiszter-helyettes nyilatkozatára — amely szerint Belgium nem ért egyet a kongói központi kormánynak Katangára gyakorolt nyomásával — azt válaszolta, hogy Belgiumnak tisz­teletben kell tartania a kongói köz­ponti kormány döntősét Katanga sze­kormány tiltakozik árása miatt paratizmusának megszüntetéséről és nem szabad beavatkoznia Kongó bel­ügyeibe. A kongói nemzeti rádió hivatalos közleményt közvetített, amely rámu­tat, hogy Belgium továbbra is figyel­men kívül hagyja a kongói központi kormány döntését, O ly gyakran esik szó a nyugat­német Bundeswehr atomfel­fegyverzésének veszélyéről, hogy szinte mindennapivá vált, s a külpo­litikai hírek olvasója már-már hajla­mos arra, hogy napirendre térjen a hasonló hírek felett, mondván: „Ez az őrült Strauss csak nem fér a bő­rébe ..." De éppen a dolognak ez a mindenapossága, az, hogy a bonni vezétők szüntelenül követelik az atomfegyvert, s ebben az igyekeze­tükben már némi előrehaladást ls el­értek — ez teszi szükségessé, hogy a múlt hét eseményei közül minde­nekelőtt az erre vonatkozó fejlemé­nyeket ragadjuk ki és újból foglal­kozzunk velük. m Az MC 69-us terv Strauss bonni hadügyminiszter a hiroshimai katasztrófa évfordulójának hetét azzal kezdte, hogy interjút adott, amelyben egyértelműen, szem­telenül és nagy hangon „egyenjogúsá­got" követelt „a NATO atomfegyverei­nek ellenőrzésében". Ügy látszik, rá akart szolgálni Adenauernek róla al­kotott véleményére (t. i., hogy Strauss a Bundeswehr atomfelfegy­verzésének legmegbízhatóbb követe­lője, s ezért nélkülözhetetlen) és említett interjúja után két nappal új­ra nyilatkozott a Frankfurter Allge melne Zeitungnak. Mondani sem kell, hogy központi tétuája újra az atom­fegyver követelése volt. Straussnak ez az utóbbi időben felélénkült „tevé­kenysége", amelyhez a Nyugat-Berlin­ből az NDK ellen intézett provokáció­sorozat robbanásai szolgáltatják a „kísérő zenét" — felette elgondolkoz­tató. Elgondolkoztató és figyelmeztető ez mindenekelőtt azért, mert a nagy hangoskodás azt bizonyítja — nye­regben érzik magukat az atomfegy­vert követelő revansisták. Erre töb­a nagyvilágban bek között okot ad nekik a NATO úgynevezett MC-B9 sz. terve, amely újévkor lép érvénybe, s amely szerint korszerűsítik a tagállamok „hagyo­mányos" fegyverzetét. Valószínű, hogy Strauss Interjújában is idézőjel­ben képzelte el a „hagyományos" ki­fejezést. A kiszivárgott hírek szerint ugyanis az MC-69-es terv szerint a Bundeswehrt Pershing és Poláris ra­kétákkal kell felszerelni, amelyek a legkorszerűbb amerikai fegyverek. Igaz, a rakéta még nem nevezhető atomfegyvernek, de feltehető, hogy nem a tábori postát akarják szállíta­ni vele. A Poláris kifejezetten atom­fegyverhordozó. > Adenauer tud valamit...? Nyugat-Németországnak gyorsan kell az atomfegyver, a revansisták mi­nél előbb a kezükben akarják tudni a Poláris csúcsába szerelhető atom­töltetet. Ez szabja meg atomfegyver­szerzési taktikájukat, ezért választják a „legkisebb ellenállás" útját. Az atombombához vezető legrövidebb út — s erre a lóra fogadott Adenauer — a nagyrészt nyugatnémet pénzen, nyugatnémet tudósok segítségével ki­fejlesztett francia atombomba meg­szerzése, s így lényegében önálló rendelkezés a fegyver felett. Az NSZK ettől függetlenül szakadatlanul bombázza az USÁ-t és Angliát is az atomfegyverek fölött: ellenőrzés „egyenjogúságáért", de ez a lehető­ség az utóbbi napok egyik jelenték­telennek tűnő eseményének fényé­ben, úgy látszik — háttérbe szorult. Adenauer ugyanis a bonni kormány szerdai ülésén néhány miniszterrel együtt amellett foglalt állást, hogy Nagy-Britannia belépését a Közös Piacba „nem kell sürgetni". Pedig nyilvánvaló volt, hogy az USA a Bundeswehr a tomfelfegy vérzéséről csak Angliának a Közös Piacba való belépése után hajlandó tárgyalni. Anglia belépésének támogatása te­hát Adenauerék atomfegyverkövetelé­sét segítette volna elő. Adenauer mégis lemond erről a lehetőségről. Az atombombáról azonban nem mond le. Ez nem jelent mást, mint, hogy Adenauer „tud valamit". De mit? Adenauer mindenekelőtt azt tudja, hogy Anglia belépése a Közös Piacba elhúzódhat. Az USÁ-val kilátásba he­lyezett tárgyalások kimenetele távol­ról sem világos, bár az athéni NATO tanácsülés némi reményeket kelthe­tett Bonnban az atomfegyver meg­szerzését illetően. Adenauer tudja, hogy mindez hosszadalmas. Adenauer természetesen többet tud e sorok író­jánál az intenzív nyugatnémet atom­kutatás eredményeiről és a francia atombomba megszerzésének lehetősé­géről. És ha Adenauer oly nyugodtan hátat fordít az USA atomfegyverének, akkor feltételezhető, hogy a bomba megszerzésére rövidebb utat talált. A nagyhangú provokációk, az atom­fegyverre való ,,'jog" hangoztatása nyugatnémet részről, valamint a fenti következtetések is aláhúzzák: a né­met revansizmus veszélye egyre fe­nyegetőbb méreteket ölt. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni ezt a veszélyt. És mindenekelőtt nem térhetünk napi­rendre fölötte, hanem a leszerelésért és a német békeszerződés megköté­séért folytatott akcióinkkal harcol­nunk kell ellene. g Újgyqrmatosítő mesterkedések A tegnapi lapok közölték a hírt, hogy Franciaország elutasította az Al­gériai Köztársaságnak nyújtandó 300 millió új franknyi hitelt. Franciaor­szág ezzel lényegében megszegte az eviani egyezményt, amelynek egyik pontja leszögezi, hogy „az Algéria és Franciaország közötti gazdasági és pénzügyi kapcsolatokat nem kötik semmilyen feltételekhez". Márpedig Franciaország a hitel megvonását az algériai helyzettel „magyarázta". Szinte jelképes, hogy ugyanaznap, amikor Franciaország közzétette kor­mánya határozatát, az algíri kikötő­ben átvették a Szovjetunió segítségét, egy újabb gabonaszállítmányt. A Szovjetunió eddig már 10 000 tonna gabonát, egymillió halkonzervet, egy­millió kondenzált tejkonzervet, 5000 tonna olajat ajándékozott Al­gériának. Miért vonta meg Franciaország a hitelt Algériától? Aki ismeri a fran­cia gyarmatosítók módszereit, annak ez nem jelent semmi újat. Arról van ugyanis szó, hogy a gyarmatosítók volt gyarmataik függetlenségének ki­kiáltása után is a lehető legnagyobb befolyást szeretnék gyakorolni a fel­szabadult országra, tovább szeretnék szipolyozni gazdaságukat és megtar­tani fantasztikus nyereségeiket. Ezt más szóval újgyarmatosításnak neve­zik. t A francia gyarmatosítóknak nem ez az első ilyen sakkhúzásuk. Guinea függetlenségének kikiáltásakor ugyan­csak kifosztották az országot, hogy gazdasági csődbe juttassák, s azután „segítségére" siessenek, megalapozva ezzel gazdasági, s ezen keresztül po­litikai befolyásukat is. Itt felsüllek próbálkozásukkal. Az ilyen mesterke­dés persze nem csupán a francia gyarmatosítók specialitása, használ­ják ezt a módszert az angol és a bel­ga gyarmatosítók is. Kongó igen szem­léltető példája ennek: az ország leg­gazdagabb részét — Katangát — báb­juk segítségével elszakították, gazda­sági nehézségekbe sodorták az orszá­got, s így igyekeznek megtörni az ország függetlenségét, hogy újra ké­nyük-kedvük szerint kizsákmányol­hassák. Ezt tervezik Algériában is. Algéria népe azonban az utóbbi idő­ben sokat tanult, s rádöbbent, hogy egysége az, amely gátat vethet az ú]­gyarmatosítók mesterkedéseinek. Az első lépések már megtörténtek, ala­pozzák már a fiatal algériai állam központi irányítását, az FLN politikai bizottsága kezébe vette a tényleges hatalmát, a vezetők, akik között — jelentős ellentétek voltak, ma egy­ben egyetértenek: a legnagyobb ve­szély az újkolonializmus. A kialakuló algériai egység ennek a veszélynek vet gátat. Az újgyarmatosítók előtt bezáródik az ajtó Algériában, mert az a nép, amely a legnehezebb idők­ben igaz barátai szolidaritására tá­maszkodva győzelemre vitte fegyve­res harcát, gazdasági téren sem hagy­ja magát térdre kényszeríteni. V. G. 1962. augusztus 11. ŰJ SZjD 3 *

Next

/
Thumbnails
Contents