Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-10 / 219. szám, péntek

Fejlesszük szocialista társadalmunk alkotó erőit [Folytatás a 3. oldalról) arányát. A lemezekből készülő gyárt•

mányok alkalmazásával jelentős mennyiségű öntvényt és kovácsolt gyártmányt pótolhatunk. A politikai iroda nemrég megvitatta azt a részletes ellenőrző jelentést, amely > Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1959. évi, a kohászati termelés intenziíikálásárői szóló határozatának teljesítésével foglalkozik. Ez az anyag szemléltetően megmutatta, milyen lehetőségeink vannak, ha következetesen haladunk a további fejlődést előmozdító fent vázolt úton, amely nem kívánja meg új .üzemek építését, legfeljebb a jelenlegiek hatékonyabb kihasználását rekonstruálás útján. E határozat teljesítésében bizonyos eredményeket értünk el, de távolról sem olyanokat, hogy a kohászati üzemek kiaknázásában és a termelés intenzitásában elérnénk a világszínvonalat. ' A kohászati termelés valamennyi minőségi változtatásának végrehajtása egyáltalán nem pusztán műszaki és még inkább nem adminisztratív kérdés, hanem rendkívül fontos politikai kérdés. Ez a megállapítás különösen akkor érvényes, ha tekintetbe vesszük, hogy ezek a változások — amint már említettem — összefüggnek a többi szocialista országokkal folytatott együttműködés bonyolult problémáival is. A kohászati és gépipari termelés > szerkezeti módosításának kongreszszus előtti vitája ezért nemcsak a szakemberek ügye. Szükségünk van arra, hogy e kérdések megoldásában érvényesüljön valamennyi ágazat minél több dolgozójának, tudósainknak, kutatóinknak körültekintése. A lehető legfyorsabb fordulat elérése^ a kohó- és gépipari termelés minőségi fellendítésében, természetesen megkívánja a fenti változások érvényesítését a gyakorlatban, megfelelő politikai megmagyarázásukat és a vitában kifejtett minden konkrét javaslat gondos tanulmányozását. Népgazdaságunk egyik legkomolyabb kérdése a minél jobb minőségű fémek előállítása. Ez számos ágazatban és szakmában tükröződik vissza, ezért megoldásához a leggondosabb politikai körültekintéssel, következetesen és megalkuvás nélkül kell hozzálátnunk. | A kohászati termelés szerkezetének módosítása lehetővé teszi a gépipari termelés szerkezetének megváltoztatását ls. A gépipar általános fejlesztésével összhangban a termelésben gyorsabban kell érvényesíteni olyan szerkezeti módosításokat, amelyek lehetővé teszik a leghaladóbb technika, főleg az automatizáciő és a komplex gépesítés termelési ágazatainak gyors fejlesztését. A termelés szerkezeti módosításával párhuzamosan változtatásokat kell eszközölnünk a technológiában ls, hogy a lehető leggyorsabban érvényesüljön a leghaladóbb technológia, amilyen például a ^pontos öntés, formázás stb. A kohászati termelés módosítása alapján a gépiparban is áttérhetünk főleg a termelőeszközök, könnyű, szilárd és jó minőségű gépszerkesztésére. Éppen ennek az átmenetnek kell létrehoznia a gépipar minél gyorsabb fejlesztésének feltételeit, az acéltermelés térfogatának viszonylag lassúbb növekedése mellett. A gépiparban ugyanakkor további fontos feladat áll előttünk. Arról van sző, hogy a gépipar hatékony fejlesztése elképzelhetetlen a sorozatgyártás jelentős növelése nélkül. Ennek feltétele viszont a szakosítás további fokozása mind köztársaságunk keretében, mind pedig a többi szocialista országgal összhangban. Kedvezőtlen a helyzet az alkatrészgyártás szakosításának fejlesztésében is, mivel népgazdaságunkban nem érvényesül a köve'jkezetes szabványosítás. Számos azonos vagy hasonló gyártmányt termelő üzem saját eltérő alkatrész-bázissal rendelkezik. Pozitív példaként szeretném megemlíteni a kapcsolótárcsák termelésének összpontosítását a Sigma tutin üzemben. Azelőtt húsz üzem gyártott kapcsolótárcsákat. A szakosítás végrehajtása következtében lényegesen növekedett a sorozatgyártás, ami lehetővé tette a termelés produktív technológiájának érvényesítését. Az önköltség több mint a felével alacsonyabb és a munkatermelékenység majdnem 200 százalékkal növekedett. A szakosítás végrehajtásához szükséges beruházás már fél éven belül megtérült és az áj technológa eíben lényeges fémmegtakarítással járt. Ez nagy lehetőségeink kihasználásának egyik kis példája. A dolgozók a vitában kétségtelenül segítséget nyújtanak nekünk újabb lehetőségek feltárásában. Itt is érvényes az a tény, liogy a szakosítás és a sorozatgyártás növelését, tehát a leghaladóbb műszaki fejlődés feltételeinek létrehozását sok esetben fékezik a helytelen nézetek. a vállalatok egészségtelen törekvése a termelés „konzerválása", pedig ez a termelés szétforgácsoltságát okozza stb. A mérce mindig a társadalmi haladás. Ebből a szempontból kell a dolgokat megmagyarázni és érvényesíteni. Ugyanakkor természetesen szigorúan be kell tartanunk a gyakran hangsúlyozott alapelvet, hogy bizonyos szükséges gyártmány termelését nem lehet az adott vállalatban vagy üzemben felszámolni addig, amíg ezt a feladatot nem veszi át más vállalat vagy üzem. A gépipar általános fejlesztésével szorosan összefügg egy másik tontos alapelv is: munkánkkal, a technológia és a gépszerkesztés segítségével el kell érnünk a gyártmányok kitűnő minőségét. Az üzemekben következetesebben kell gondoskodnunk a termelés ellenőrzéséről és az egyes gyártmányok felülvizsgálásáról. Éppen ma, a ^szocialista országok termelési szakosításának elmélyítése idején fontos tudatosítani — főleg a kohászatban és a gépipari termelésben —, hogy jelentős ipari szerepünket csak gépeink és beruházási egységeink magas minőségi és műszaki színvonala mellett őrizhetjük meg. Ehhez minden felétellel rendelkezünk. Tapasztalt munkásaink, gépipari - és kohászati dolgozóink, jó technikusaink vannak és a gyakorlati termelésben nagy tapasztalatokra tettünk szert. Gazdaságunk fejlesztésének alapja, amelyre építenünk kell, saját nyersanyagunk, elsősorban a szén, mind a kőszén, mind pedig a barnaszén. Ez fontos népgazdasági tényező. Szükséges az, hogy főleg a beruházási tevékenységben meg kell teremtenünk elsősorban az ostravai szénmedence fejlesztésének valamennyi feltételét, mivel ez fontos a kohászat szempontjából. Ugyanakkor határozott lépéseket kell tennünk a csehországi barnaszénmedencék fejlesztésének sokoldalú előkészítése útján. Gondoskodnunk kell a fejtés távlati feladatait biztosító nagy gépekről és a közlekedés problémáinak megoldásáról. Népgazdaságunkban a szén nagy szerepet tölt be és ezért minden szénfajtát a leghatékonyabban fel kell használnunk. Az Ipar és a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban az elkövetkező években bővítenünk kell vegyiparunk bázisát is, mivel népgazdaságunkban betöltött szerepe mind nagyobb lesz. A következő években ezért a beruházások terén be kell hozni lemaradásunkat. Az eddiginél sokkal jobban kell kiaknáznunk más nyersanyagforrásokat is, amiket eddig elhanyagoltunk. a mennyiséget sem tudjuk előállítani, amihez feltételeink vannak. Ugyanilyen világosan és nyíltan kell szembenéznünk a falusi élet más kérdéseivel is, a falu építésével, a társadalmi termelés és a szövetkezeti tagok életszínvonalának növekedése közti összefüggéssel, a szövetkezeti tagok felelősségérzetének megszilárdításával egész társadalmunk fejlesztéséért és azzal, hogy gazdaságosan kéli bánni a saját, valamint az állam eszközeivel, amelyeket a társadalom a gazdaság fejlesztése érdekében nyújt. Gyakran hangsúlyoztuk, hogy gazdaságosan kell bánnunk a földdel. Ez vonatkozik éppúgy a legmagasabb fokú belterjességre, minden egyes hektárnyi megművelt föld kihasználására és a betakarítási veszteség minél nagyobb méretű csökkentésére, mint a szántóterület bővítésére és elértéktelenedésének megakadályozására. Ennek ellenére továbbra is előfordul a föld hanyag megművelése, a helytelen vetés és betakarítás és még mindig segítséget kérnek az államtól. Előfordulnak továbbá olyan esetek, hogy főleg a községfejlesztés során beépítjük a szántóterületet, kerteket létesítünk, fölöslegesen túl nagy területet igényelnek az üzemek építéséhez stb. Ezt nem tűrhetjük, sőt az egész megműveletlen területet vissza kell adnunk céljának. Ezért elhatáruztuk, hogy a kijelölt építkezési területen kívül nem szabad családi házakat építeni. Aki a község határán kívül családi házat épít, ne számoljon azzal, hogy villanyáramot, esetleg vízvezetéket kap állami költségen. Senki se képzelje, hogy társadalmunk korlátlan eszközökkel rendelkezik, hogy szüntele/iül követelhet az államtól, s ő maga felelőtlenül gazdálkodjon azzal, amiben a társadalom hiányt szenved. Sajnos vannak olyan esetek, hogy főleg a nemzeti bizottságok közömbösen tekintenek, sőt közvetlenül vagy közvetve elősegítik a társadalmi forrásokkal való felelőtlen gazdálkodást. A Központi Állami Ellenőrző és Statisztikai Hivatal nemrég 3 kerületben, az észak-csehországi, a közép-szlovákiai és a kelef-szlovákiai kerületben felülvizsgálta a tavalyi és az Idei év takarmányozási mérlegét. Mi volt az eredmény? A takarmányozási mérleget a járásokban és a kerületekben is mélyebb felelősségérzet nélkül/ hézagosan, sőt tudatosan elferdítve dolgozták ki, hogy így indokolják a takarmányigénylést a központi alapokból és a járási funkcionáriusok szétoszthassák a takarmányt. Ilyen hanyagul kidolgozott takarmánymérleg alapján osztották szét az állami alapokból kiutalt takarmányt. Megtörtént például, hogy a kelet-szlovákiai kerületi nemzeti bizottság állami alapokból erőtakarmányt adott a prešovi járás szövetkezeteinek, ezek pedig az állítólag beadott burgonya fejében egyének között osztották szét. A píibrami járási nemzeti bizottság tanácsa az állami alapból származó erőtakarmányt néhány olyan EFSZ-nek juttatta, amely saját mérlege szerint az erőtakarmány szükségletet saját forrásaiból 100— 175 százalékra tudta fedezni. Az a véleményünk, hogy mezőgazdasági termelésünk fogyatékosságaira nyíltan rá kell mutatnunk, s egyben ki kell aknáznunk a rendelkezésünkre álló tartalékokat. Ez az a helyes út, amelyen haladva már a párt XII. kongresszusa előtti vita során előkészíthetjük azoknak a feladatoknak a teljesítését, amelyeket a kongreszszus fog kitűzni. A falusi szocialista termelési viszonyok további megszilárdítása, a földművesek életszínvonalának növelése, a szövetkezeti parasztok és a munkásosztály közti közeledés kizárólag csak akkor lehetséges, ha harcolunk az ellen, ami a társadalmi érdekek kárára van, harcolunk a szocialista ' mezőgazdasági termelés gyors fellendítéséért. Ezért jelenleg a népgazdaság fejlesztésének egyik alapvető feladata az, hogy a mezőgazdasági termelés színvonala 1970-ig lényegében elérje az ipar színvonalát. Ezért kell következetesen valóra váltanunk a dokumentumban kitűzött feladatokat. Ezt mélyrehatóan tudatosítsák a falusi párttagok, a nemzeti bizottságok funkcionáriusai és valamennyi mezőgazdasági dolgozó. A beruházási építkezés határozza meg a jövő termelését Emeljük a mezőgazdaságot az ipari termelés színvonalára Gazdaságunk , másik fő területe jelenleg és a következő időszakban Is a mezőgazdaság. Mezőgazdaságunk problémáinak megoldása politikai és ökonómiai szempontból még bonyolultabb és igényesebb mint az Ipar fejlesztése. A falun távolról sincs sző csupán a termelés lényeges növeléséről, hanem számos további bonyolult és az iparban már megoldott kérdésről is. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelés tervének nem teljesítése komolyan megnehezít az egész népgazdaság fejlesztését, és az életszínvonal emelését. A falunak, főleg az EFSZ-eknek nyújtott eszközökkel nincsenek arányban a társadalmat szolgáló eredmények. Már nemegyszer rámutattunk, hogy a mezőgazdaság melyik úton haladva érheti el az ipar színvonalát. Ezért a dokumentumban lényegében nincs semmi olyasmi, amit eddig ne említettünk volna. Mi nem gondolunk ki és nem is gondolhatunk ki semmi újat. Kizárólag arról van szó, hogy minden határozatot és kitűzött feladatot a szövetkezeti tagok, az állami gazdaságok dolgozói és más dolgozók, valamint a nemzeti bizottságok tagjai és funkcionáriusai is a sajátjuknak tekintsenek, következetesen összpontosítsák a figyelmüket ezekre a feladatokra és azokat lépésről-lépésre valósítsák meg. Az egész csoda abban rejlik, hogy ezeket a feladatokat a mezőgazdaságban közvetlenül a helyszínen, az egyes munkahelyeken megvalósítsuk. Nagyok a tartalékaink és a kihasználatlan lehetőségeink, amelyeket kötelességünk kiaknázni és minél több fontos terményt előállítani. Nagy tartalék rejlik például abban, hogy a lemaradó üzemek elérjék az átlagos, nem is akarom mondani, hogy az élenjáró üzemek színvonalát. Nem fogyaszthatunk mind több mezőgazdasági terményt, ha még azt A vitában különleges figyelmet kell fordítanunk a beruházási építkezésre, ami igen fontos probléma. A párt a hazánkban 1945-től alkalmazott beruházást politikában gondoskodott a termelőerők soha nem látott méretű fejlesztéséről. 1948-tól 250 milliárd korona értékű termelési állóalapot adtunk át rendeltetésének. Ez lehetővé tette, hogy 1961ben termelésünk több mint négyszer akkora volt, mint a tőkés Csehszlovákia termelése és lényegesen emelkedett a dolgozók életszínvonala. 1960-tól 1970-ig népgazdasági beruházásaink további néhány százmilliárd koronát tesznek ki. I A beruházási építkezés megvalósításában és az üzemek folyamatos átadásában azonban lemaradás észlelhető. Főleg az utóbbi Időben nyilvánul meg néhány fogyatékosság. Számos üzem nem szállítja a népgazdaságnak a tervezett és szükséges gyártmányokat. Mivel sok az épülőfélben levő üzem, nem hajtják végre komplex módon a befejező munkálatokat, a beruházások új műszaki felszerelésének beállítása sem zökkenőmentes és ennek következtében jelentős késés tapasztalható az , üzemek átadásában. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az épülőfélben levő, be nem fejezett vagy csak részben dolgozó új üzemekben milliárdos értékeket befagyasszunk. Komoly probléma a decentralizált beruházási építkezés ösztönös fejlődése. A CSKP Központi Bizottsága áprilisi ülésén hangsúlyozta, hogy feltétlenül meg kell szüntetnünk a beruházási építkezés felosztását központilag irányffott és decentralizált építkezésekre, mivel pártunk a gyakorlatban csak egy beruházási politikát ismer és érvényesít. A központilag irányított és a decentralizált beruházási építkezés arányai azonban állandóan eltérnek a tervben feltételezett ől. A decentralizált építkezés beruházói és a szállító vállalatok továbbra is jogtalanul új, jóvá nem hagyott akciókhoz látnak hozzá. Sokszor figyelmeztettünk arra, hogy ez az eljárás megengedhetetlen. Fel kell tennünk a kérdést, vajon továbbra is megelégedjünk-e a meggyőzéssel és a gazdasági szankciókkal, vajon nem jött el még az ideje szigorúbb mércék alkalmazásának. Ismeretes az is, hogy a decentralizált beruházási építkezés és más költségvetési szakaszok között állandóan átjátsszák az eszközöket. A nemzeti bizottságok és az üzemek aszerint járnak el, hogy „közelebb az ing, mint a kabát", ami abban is megnyilvánul, hogy sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a decentralizált építkezésekre, de nem gondoskodnak a központilag irányított beruházási építkezés keretében rájuk háruló feladatok elvégzéséről. Állandóan tudatában kell lennünk annak, hogy a beruházási építkezés hosszú évekre meghatározza a termelés fejlesztését és annak irányát. Ezt meg is kell magyaráznunk a dolgozóknak. Ezért szükséges, hogy szigorú ellenőrzés melle'tt — amiről még beszélni fogok —, döntsék el a népgazdaság beruházásainak indokoltságát, nagyságát, és azt, hogy vajorKmár minden más lehetőséget kihasználtunk-e. Minden fölösleges beruházás az életszínvonal számlájára megy. Ezért elsősorban a fennálló termelési kapacitások kihasználásában kell feltárnunk minden lehetőséget. A dokumentum újra hangsúlyozza az olyan alapelveket, mint a műszakok száma és az állóalapok teljes" kihasználása. A dolgozók a vitában járuljanak hozzá ahhoz, hogy a műszakok számának gyarapítása útján előrehaladásunk az eddiginél gyorsabb legyen. Ez, valamint a beruházási építkezés lemaradásának gyors behozása mozgósítaná a népgazdaság fejlesztésének fontos tartalékait és lehetőségeit. Érvényesüljenek a demokratikus jogok és a felelősség A dokumentum áz Irányító munka problémáival kapcsolatban lényegében azokkal a javaslatokkal foglalkozik, amelyekről már áprilisban beszéltünk. Megmaradunk az alapelveknél,. és egyelőre nem mélyedünk a részletekbe. Hangsúlyoznunk kell, hogy a vitában e kérdések megtárgyalásához helyes szempontból kell kiindulnunk. Arról van szó, hogy az irányító munka terén foganatosított intézkedésekben ne lássuk csak a fennálló fogyatékosságok és hibák eredményét, hanem ezeket az intézkedéseket a távlatok szem előtt • tartásával, az összefüggések felmérésével, a demokratikus centralizmus további megszilárdításával, a következő időszakban államunk gazdasági-szervező tevékenységének tökéletesítésével, a dolgozók részvételének növelésével kapcsolatban értékeljük és tökéletesítsük. Pártunk Központi Bizottsága 1958ban dokumentumot fogadott el; amely újrarendezte az állam egész irányító, szervező és gazdasági tevékenységének rendszerében a népgazdaság pénzügyi szervezésének és irányításának alapelveit. Ez a dokumentum jelentős jogkörrel ruházta fel az alacsonyabb fokú állami szerveket, a nemzeti bizottságokat, a gazdasági szervezeteket és nagymértékben elmélyítette rendszerünkben a szocialista demokráciát. Ez a dokumentum azonban hangsúlyozta, hogy őrizzük meg tevékenységünk ^alapvető és legfontosabb elvét, a demokratikus centralizmust és a szocialista demokrácia elmélyítésével páruhazamosan szilárdítanunk kell az Irányító tevékenység egész rendszerét. Meg kell mondanunk, hogý a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága által elfogadott alapelvek helyesek voltak, semmit sem kell rajtuk változtatnunk. Sajnos, ezeket az alapelveket már gyakorlati szétírásuk és végrehajtásuk kezdetén elferdítve valósították meg. « A gyakorlati végrehajtás során ép-, pen a centralizmusról feledkeztek el, amely az irányított szocialista gazdaság alapvető tényezője és csak azt a részt vették tekintetbe, amely a demokráciát hangsúlyozta. Ugyanakkor a demokrácia fogalma alatt helytelenül „decentralizálást" értettek. Ezért fontos, hogy teljes következetességgel érvényesítsük az országos és társadalmi tényezők tekintélyét és a döntésnél nagyobb igényességei és felelősségtudatot kívánjunk meg. A dokumentumban mélyrehatóari elemezzük a felelősségtudat, az állami fegyelem és a törvények betartásának kérdését. Sokan úgy értelmezik az irányítás alacsonyabb fokú láncszemeinek bővített jogkörét, hogy nem felelősek az állami tervfeladatok teljesítéséért és a szocialista demokrácia önkényességet jelent tevékenységükben. Az Állami Központi Statisztikai és Ellehőrző Hivatal jelentést készített a kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságok pénzgazdálkodásának felülvizsgálásáról. Az eredményekből kitűnik, hogy sok funkcionárius és dolgozó közvetlen nül visszaél a nemzeti, bizottságok jogkörével. A nemzeti bizottságok mint választott szervek az alkotmány értelmében nemcsak jogokkal rendelkeznek, hanem felelősek is a rájuk bízott pénzügyi eszközökért, amelyek felhasználásáról döntenek, természetesen mindig a népgazdaság fejlesztési tervében megállapított keretek Iközött. Hangsúlyozom, hogy ezekkel a jogokkal a választott szervek vannak felruházva, nem egyes funkcionáriusok, különösképpen pedig nem a nemzeti bizottságok apparátusának dolgozói. A választott szerveknek ezt a jogát nem szegheti meg semmiféle szakbizottság, semmiféle tag. Ennek ellenére előfordul, hogy a tervezési és pénzügyi szakbizottságok helyett csak a szakbizottságok elnökei vagy a szakosztályok vezetői döntenek. A kormánynak az illetékes szervekkel., karöltve, minden dolgozó ( segítségével érvényesítenie kell a demokratikus jogok és kötelességek helyes alkalmazását az állami fegyelem szigorú betartására és minden eszközt fel kell használnia szocialista társadalmunk érdekeinek védelmére és megóvására. Amint látjuk elvtársak, beszédemben az Állami Központi Statisztikai és Ellenőrző Hivatal jelentéseire hivatkozom. Bár ez az ellenőrző szerv nem régen működik, munkájának eredményei jók és segítséget nyújtanak nekünk számos fogyatékosság k ík üszöbölésében. Ez a tapasztalat késztet arra, hogy független ellenőrző rendszert hozzunk létre, amelynek alapja egyrészt irányító és szervező tevékenységünk valamennyi fokán a választott szervek lesznek, másrészt a végrehajtó apparátus, amelyet alárendelünk a választott helyi ellenőrző szerveknek, tevékenységét pedig a demokratikus centralizmus alapelvei szerint szervezzük meg. A dokumentum részletesen foglalkozik az ellenőrző tevékenység egész rendszerével. Hangsúlyozni szeretném még ennek a tevékenységnek mind politikai, mind nevelő jelentőségét, nem is beszélve a gazdasági fontosságáról. A választott szervek ellenőrző munkáiát komoly felelősségtudatnak kell áthatnia, mivel ezek a szervek (Folytatás az 5. oldalon) SZÖ 4 * 196

2' augusztus 10-