Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-08 / 217. szám, szerda

A CSKP XII. kongresszusa évében történt Ezek a mai fiatalok Példamutató ifjúsági brigád • A kis kezdeményezésekből is nagy tettek születhetnek • Az idősebbektől függ, milyen lesz a jövő nemzedéke k u 1 r ú n ti • Azt hiszem, ha az évezredes, kőbe vésett ékírásokat, vagy a régi papirus-tekercseket figyelmesebben megnéznénk, lehet hogy más sorrendben, de bizonyára már ott is megtalálnánk ezt a négy szót: ezek a mai fiatalok! Amióta világ a világ, valóban állandóan harcban áll egymással a régi és az új, ami az öreg ember és az ifjú viszonyán ts mindig megmutatkozott. Egyes polgári álfilozófusok éppen ezt az öregek és a fiatalok közötti örök harcot tartották a fejlődés motorjának. Hogy nincs igazuk, azt a társadalomtudomány már rég bebizonyította. Hanem azért az öregok — némelyek szent megbotránkozással, az örökifjak viszont, akik még 80 éves fejjel is fiatalabbak, mint sok 19 éves, — fejcsóválással nézik az ifjúság épületes és néha bizony kevésbé épületes tetteit. Milyenek hát a 18 évesek? Helyszín: a poprádi Vagongyár. Közelebbi munkahely: a szerszámgépműhely szocialista munkabrigádja. A brigád vezetője: Ondrej Kolarik. A legénytoll még csak alig-alig pelyhedzik a brigádvezető állán. A többiek is, valamennyien ilyenek. Tizenketten vannak, egyikük sincs még több 18 évesnél, de van egy másik közös vonásuk- a munkában valamennyien úgy viselkednek, mintha legalább 10 év gyakorlat volna mögöttük. Hogy miért ilyen „beképzeltek" ezek a fiúk? Erre a kérdésre a műhelyvezető — Kečka elvtárs — szavaiban véltem felfedezni a magyarázatot: — Van ezeknek a fiúknak ideáljuk 1 De ezt az ideált senki se keresse ám a magas régiókban. Ha négy-öt nappal előbb, a tanonczáróvizsgák előtt jött volna, amikor a fiúk valamennyien együtt dolgoztak — versenyeztek tanítómestereikkel, akik a három év alatt a mesterség titkaiba avatták őket, itt a műhelyben találhatta volna a fiúk példaképeit, a mestereket, a műhelyoktatókat, vagy akármelyiket közülük, aki jól érti a mesterségét. Kečka elvtárs véleményét summázva így nyilatkozik a jövő nemzedékről: — Olyanok lesznek a holnap férfiai, amilyenekké mi idősebbek neveljük őket. Nem hiszem, hogy csak úgy önmagától romlottabb vagy példamutatóbb lesz egy-egy generáció. Hiszek az emberben, ez volt mindig a jelszavam. Én kétszeresen hiszek az olyan emberanyagban, amilyen Ondrej Kolarik és a többi tizenegy. Megalakult egy brigád... Tanoncidejük harmadik évében történt. Nagy szavak, frázisok nélkül, mint általában a valóban nagy dolgok történni szoktak. A fiúk akkor már önállóan kezdtek dolgozni, hiszen már tanulással eltöltött két év állt" mögöttük. Egy reggel, a műszak kezdetén Emil Mares bosszúsan csóválta a fejét, ahogy az egyik esztergagépre nézett. — Nézd — fordult barátjához, a mostani brigádvezetőhöz —, valami gazember így hagyta a gépet. És szomorúan nézett a gép alatt felhalmozott vasforgácsra, a kenetlenségében olaj után csikorgó masinára, amely tegnap két órakor, amikor abbahagyta a munkát, még oly engedelmesen végezte az esztergályozást. Másnap egy maróssal, harmadnap meg egy további géppel történt hasonló eset. És a fiúk csak a fejüket csóválták. Panaszkodtak a műhelyvezetőnek. — Semmit sem tehetek, fiúk — sajnálkozott Kečka elvtárs. Kevés az esztergályos, meg a marós. A gépeket pedig ki kell használni. Nem Méltóan köszöntik a pártkongresszust Ezekben a napokban a szokottnál jóval csendesebb a Közép-Szlovákiai Üveggyárak mállneci részlegének udvara. Hiányzik a szokott sürgés-forgás és a műhelyekből sem hallatszik az alkotó munkára^oly jellemző zsongás. Üzemi szabadságon van a dolgozók nagyobb része. A sok országban kedvelt kecsesvonalú málineci kristályviza, a leheletfinom díszítésű poharak alkotói most a szövetkezeti földeken küzdenek a kenyérért. Indro elvtárstól, az Szem versenyfelelősétől kapunk felvilágosítást az üzem dolgozóinak életéről, munkasikereiről. Legelső kérdésünk a CSKP XII. kongresszusa tistzeletére indított versenymozgalom eredményeit érintik. Indro elvtárs örömmel válaszol: — Dolgozóink a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásaikat már hetekkel ezelőtt teljesítették. A vállalás értéke 54 ezer koronát tett kl, ami — tekintve, hogy kis üzem vagyunk, — eléggé jelentős összeg. — Mit tudhatnánk meg közelebbit a teljesítéssel kapcsolatban? — A teljesítés értéke tizenegy műhely felajánlásából született. — válaszolja Indro elvtárs. — Örömmel állapítottuk meg, hogy a műhelyek mindegyike teljesítette a vállalt mutatókat. — Melyik műhelyek jártak az élen? — A legjobb eredményeket József Kvasman és Eduard Hoffmann elvtársak munkacsoportja érte el. Hoffmann elvtárs kollektívája például vállalta, hogy 110 százalékra teljesíti a nyerstermelés tervét. Ezzel szentben a múlt hónap végéig átlagban 119 százalékos volt a teljesítés. Ugyanakkor teljesítették a minőségi terv feladatait és a selejtet Jelentősen csökkentették. A továbbiakban azt is megtudtuk Indro elvtárstól, hogy a CSKP XII kongresszusa tiszteletére tett 54 000 koronás értékű vállalást 25 900 koronával teljesítették túl. — Ez természetesen nem végleges szám. Az üzem kommunistái újabb vállalásokra serkentik a dolgozókat, s a mozgalomban ők járnak az élen. A málineci üveggyár termékeit a világ számos országában ismerik cs kedvelik. Ezt bizonyítja az a tény is. hogy a termelés 82 százaléka külföldre kerül. S aki már látta a mállneci üvegfúvók által készített üvegtárgyakat, egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy a Jelenleginél is sokkal nagyabb export feladatokra kaphatnának megbízást, ha győznék a termelést. Éppen ezért az üzem dolgozóinak legfontosabb feladata az, hogy naprólnapra tökéletesítsék az egyes munkafolyamatokat, növeljék a termelést és a selejtnek minimumra való csökkentésével minél több árut termelhessenek exportcélokra. — Ezt a célt szolgálja az üzemben most kibontakozódó mozgalom, amely a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyerésére serkenti a dolgozókat, — mondotta Indro elvtárs. — A közelmúltban alakult meg az első kollektíva az ttvegcsiszoló műhelyben. A kollektíva tíztagú és Klefler István vezeti. Reméljük, hogy ezt az első kollektívát továbbiak követik. —AV— állhatnak tétlenül, amikor oly nagy szükség van rájuk. A fiúk összedugták a fejüket. Tanakodtak. És csodálkoztak, Jiogyan dolgozhat ilyen felelőtlenül egy meglett ember. Mert 40 év körüli, hosszú gyakorlattal rendelkező szakmunkások hagyták oly mostohán a gépeket. — De hiszen az Iskolában nem erre tanítottak bennünket, — szólt az egyik. — Vajon hol tanulhatták ezt a hanyagságot? — kérdezte a másik. Akkor ugyan még senki sem nevezte a ljfiú partiját brigádnak, az emberi jóérzés azonban már akkor is azt diktálta nekik, hogy valamit tenni kell. És tettek is. Megkérték a műhelyvezetőt, adja oda nekik a gépeket, állandó használatra. A műhelyvezető örült a fiúk kezdeményezésének, hiszen abban az időben már a mű- J hely jó hírneve forgott kockán. Megvoltak ugyan a korszerűbbnél korszerűbb gépek, de ez a gyáron nem ; sokat segített. Napirenden voltak a< géphibák, melyeknek fő okozója ép-' pen a gépekhez való mostoha vi-; szony volt. Reggel, a műszak kezdetén tudta csak meg a szakmunkás, \ hogy aznap melyik gépen fog dolgozni. Így aztán . sokan csak addig törődtek a géppel, amíg rajta dol- \ gozott. Egy hónap sem telt el, s máris i meglátszott a fiúk kezdeményezésének eredménye: Meglepően csökkent; a javításra szoruló gépek száma. Pedig most sem tettek a fiúk semmi ] rendkívülit. Csak azt végezték el, < ami a gép használati utasításán elő! van írva: naponta kenték a csapágyakat, a forgácsot műszak után < mindig elhordták a gépek alól, meg \ más, nagyon egyszerű dolgokat mű- ; veitek a tanoncok. És mégis, kézzelfogható eredménye lett a Jobb gépkezelésnek: emelkedni kezdett a műhely tervteljesítését jelző grafikon. Ezeket a mindennapinak tűnő tet- , teket akkoriban követték el a fiúk, | amikor legelőször hallottak arról, < hogy ebben az évben lesz pártunk \ XII. kongresszusa. Az üzem vezető-; ségében az öregebbek közül sokan •bizony álmukban sem gondoltak volna arra, hogy éppen ez a 12 fiú lesz a lavinaként elinduló kongresszusi verseny előfutára. Mert eleinte ma* guk a fiúk is — ha a munkaverseny magasabb szintű formáiról hallottak — mindig valami túlságosan rendkívülit, emberfelettit gondoltak: szocialista munkabrigád! Egyszer aztán — a pártelnökkel 1 éppen a munkaversenyről beszéltek, ] — ezt kérdezték: hiába-- is Igyekszünk, mi semmi rendkívülit nem tudunk adni a gyárnak. A pártelnök feleletül csak az egyik grafikonra mutatott: — Hát az nem rendkívüli tett, hogy megjavítottátok a munkát a műhelyben? A fiúk többsége akkor már jóval 100 százalék felett teljesítette a termelési tervet. Egyik sem maradt közülük 100 százalékon alul. A műhelyvezető ma már így nyilatkozik a fiúkról: — Ha ilyen férfiak lesznek a jövő emberei, elmondhatjuk, hogy ml öregebbek sem éltünk hiába. TÓTH MIHÁLY r.V.VWWAWWWWAVrtVW.W^WWAWW^AW.WMV.WWmW.V.WAW A komárnói Dunaj együttes alig kétéves múltra tekint vissza, mégis ismert már nemcsak a komárnói járásban, hanem egész Szlovákiában. Felvételünkön az együttes egyik fullépése közben. (Németh János felvételej MARTIN RÄZUS halálának 25. évforduló ja A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG megalakulása utáni idősebb szlovák írónemzedék egyik legjelentősebb képviselője. Liptói származású és Banská Bystrica, valamint Kežmarok gimnáziumaiban végezte tanulmányait. Németországban ösztöndíjon folytatta tanulmányait, a bratislavai teológián pedig bekapcsolódott a diákmozgalomba. Scotus Viator, angol politikus segítségével Edinburghba, Párizsba, majd Svájcba került, ahol megismerkedett a nyugat-európai irodalommal. Visszatérte után Modorban lett káplán, ikésőbb Pribylinán, majd Moravské Lieskpvén és végül Br.eznón evangélikus lelkész. Itt halt meg 1937-ben. Mint írástudó, egyaránt művelte a lírát és prózát. Költészetében sokban követte Hviezdoslavot. Első versei a szlovák nemzet felszabadító harcát fejezik ki. A „Véres szonettekben" tiltakozik a háború ellen. Későbbi műveiben eltévedt a nacionalizmus útvesztőjében és csak az 1926-ban megjelent Rajzok és beszédek c. kö• tetében látja meg a nép nyomorát. Tiltakozik a cseh burzsoázia elnyomása ellen, de csupán autonomista szempontból. Élete utolsó szakaszában komoly lelki válságba került, önvád mardosta, hogy elárulta osztályát, a munkásosztályt, melyből kikerült. Prózájában ugyan a falun uralkodó állapotokat festette meg, de az okokat és következményeket nem látta, sokszor nagyok az ellentmondások. A Kocsma'ktrály c. regénye az 1918 előtti szlovák falut ábrázolja, „Maroško" és „Maroško tanul" már inkább önéletrajzi munkák, melyek a szlovák széppróza gyöngyei. Rázus eléggé termékeny volt. Még verses elbeszéléseket és történeti novellákat írt, drámával is próbálkozott, de egyszeri kísérlet után nem folytatta. „Találkozás" c. kötete úgyszólván hattyúdala, mert röviddel utána elhúnyt. -g* Hogyan látja egy német festő Szlovákiát B R U N O B E R N IT Z KÉPEI Kelet-Szlovákiában a žilinai Váhostav dolgozói építik a Velká Domaša-i vízierőművet. Képünk a földmunkákról készült. (J. Valko — ČTK — felv.] VENDÉGMŰVÉSZ alkotásaival Ismerkedhetünk meg augusztus folyamán a Városi Képtárban. A Berlinben élő Bernitz a Német Képzőművészeti Szövetség Megbízottjaként tevékenykedik a külföldi kulturális kapcsolatok kiépítésében. A szocialista tábor országai közül azért választotta Szlovákiát működése területéül, mert régi kapcsolatok és erős élmények kötik hazánkhoz és népéhez. Az 1915-ben született Bernitz grafikus és festő. Az utolsó háború előtt bejárta a Földközi-tenger mellékének országait. 1941-ben Norvéglába, majd rokonaihoz, Svédországba megy, most nem tanulmányútra, hanem azért, hogy a hitleri érdekeket támogató katonai szolgálatot kikerülje. De Oslóban a Gestapo kezébe kerül s mégis fel kell öltenie a gyűlölt egyenruhát. így jut el hozzánk Gömörbe, ahol a festői táj megragadja. A barbár kegyetlenségeket elszenvedő, s benne a jóakaratú barátot megérző lakosság felébreszti részvétét. Igyekszik a lehetőségekhez képest segíteni a szerencsétleneken. A fogságból 1945-ben tér vissza, azóta Berlinben működik. Háború előtti műveit a repülőtámadások megsemmisítették. Jelenleg az alkalmazott grafika, textil - és gobelin-tervezés, s főképp az építészettel kapcsolatos, különböző technikájú díszltőmunkák képezik tevékenysége súlypontját. Három hazánkbeli tárgyú szgrafittófa ékesíti a berlini Klement Gottwald cseh nyelviskola homlokzatát. Négy ízben látogatott el hazánkba 1958 óta, járta a háború dúlása után Ja mai békés tájakat. Olaj, temperafestmények, és grafikákban fejezte ki benyomásait. Változatos, színes riport formájában rögzítette, amit neki, az idegennek mondanak a mi tájaink. Az NDK-ban két alkalommal szép sikert jelző tárlatai után arra törekedett, hogy a ml nyilvánosságunk előtt Is bemutassa ezt az anyagot. A TŐLÜNK JÖVAL északabbra fekvő Brandenburgból származó Bernitz ; mester képzeletére erősen hat a mi tájunk, ahol a Nap dús sugárkévéi sárgábbra érlelik a hullámzó gabonát, s ahol minden szín tarkábban virít. Az emberek ls vidámabbak és közvetlenebbek, mint a háborús megpróbáltatások jegyeit máig is viselő honfitársai. A dallamosabb, lágyabb szlovák táj hagyományai, harmóniái fogták meg Bernitz szemét és szívét: a Garam-vidék enyhe hajlatú dombjai, a modrai szőlők, a szürkés tónusokban látott téli hegyvidékünk, a Tátra fennséges ormai, a cseh komlóskertek, a falvainkat jellemző faházak, Levoča, Bratislava, Prága múltat tükröző, mába fejlődő építkezése. S mivel nem hosszú, elmélyült tanulmányutak, hanem baráti látogatások hirtelen szerzett élményeit festi őszintén és becsületesen, nem adhat s nem is akar átfogó képet adni az emberben és tájban végbement nagy változásokról. Csak érinti, jelzi az újat. Az embertípusokban is a népi, a jellegzetes, a neki ismeretlen köti le figyelmét: sűrűsödő szürkületben pihenni térő parasztok csoportja, éltes anyóka, táborozó gyerekek. Három temperán művészi átírással fogalmazza meg a falusi asszony, leány s a hegyvidéki paraszt képét. Bernitz elsősorban is a grafikus szemével néz és lát, rajzosan ábrázolja a valóságot. — Jellegzetesek hűvös kék színei, a gyakori szürne-fekete, ám a piros sem hiányzik. Ha egyes ot|{ioni festményeit (Este a Spree mentén) vagy norvég táját vetjük össze szlovákiai képeivel, megállapíthatjuk, hogy az utóbbiakon ecsetjárása lazább, könnyedebb, s palettája ís derűsebb. VIDÉKEINKET nem romantikus felfogásban tükrözi, s ha nem is tölti meg a legmaibb tartalommal, az ember és müve mégis beletartozik tájaiba. Több az értelmi elem bennük, mint az érzelmi és hangulati. Mégis érezhető, hogy átélte országunk képét, s népét szívébe zárta. Természetes, hogy festői modora, felfogása különbözik a szlovák piktorokétól, de nyilvánvaló, hogy szemlélete azonos a miénkkel. Világnézeti meggyőződése, hogy minden háború pusztulást és halált Jelent (A Nagy Hadsereg Pusztulása című vásznon) és hogy az egyedül járható út az emberiség számára a béke útja. Bárkány Jenöné. A LEVICEI JÁRÁSBAN 6000 re emelkedett a televízió készülék-tulajdonosok száma. Átlag minden negyedik háztartásra egy televízió készülék esik. A Járásban kiszélesítik a televíziókészülékek javítóműhelyeinek hálózatát. s ugyanakkor gondoskodnak a javítómunkások szakmai továbbképzéséről. A New York-i Ambassador-színház kora ősszel mutatja be Bertold Brecht Courage mama című drámáját Jerome Robbins rendezésében. 1962. augusztus 8. 0] SZÖ 5 * \