Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-05 / 214. szám, vasárnap

KOMBÁJNOSOK s Í TIKKASZTÓ a hőség. A kombájn „acélíaláről" .efősen verődik vissza a nap sugara. A kombájnos meg-meg­törli verejtékes homlokát. Közben fürkészve tekinget hátra, e hallgatja a gép monoton dübörgését. Magában egyre azt latolgatja, hogy hány hek­tár is lesz a mai teljesítménye. Meg­lesz-e a 15 vagy a 17 hektár. A Bod­rogközben, Gömörben és Csallóközben egy vágy ffiti őket. Minél gyorsabban, minél többet learatni. S ha csak egy möd van rá, az élenjáró kombájnosok közé kerülni. Akik első évben arat­nak, már a jövőre gondolnak. No, majd akkor... S a gép csak megy. mégy .,. Monoton hangú, de biztató dalt dúdol a kombájnos fülébe I. Bakulár János, a marcelovái szövet­kezet kombájnosa 709 hektáros telje­sítményével már az elmúlt évben ma­gára hívta a figyelmet. Az idén, ami­kor Bízik elvtárs felhívással fordult az ország kombájnosaihoz, az elsők között vállalta az 1000 hektár leara­tását. Márpedig Bakulár Jánost ugy Ismerik Marcelován, hogy amit egy­szer megígér, azt becsülettel teljesíti ls. Hiszen nemcsak kombájnos, hanem az ifjúsági komplexbrigád vezetője ls. — Hét éve vagyok kombájnos — mondja, miközben leugrik az SZK-3­asról. de csak egy pillanatra. Dolog­idő van, közeleg az est. Az 1000 hek­tár pedig még messze van... Arca csaknem fekete. Barnára sü­tötte a nap, belepte a por. Fiatal, alig 26 éves. Nemrég tért vissza a Szovjetunióból. Járt Kijevben, Moszk­vában és számos kolhozban és szov­hozban. Ott is tudják már, hogy 1000 hektárt vállalt. — A Komszomol Központi Bizottsá­gán megígérték — újságolja —, ha vállalásom teljesítem, jövőre egy SZK 4-es kombájnt' kapok, illetve azzal arathatok... Miközben erről beszél, arca felra­gyog. Nem a büszkeségtől, hanem az örömtől. SZK-4-es kombájn... Igaz, még csak a 190 hektárnál tart, de napi teljesítménye egyre javul, 17—20 hektár között mozog. Emellett pedig az erős akarat, a fiatalok lendülete ls vele van. Egyébként pedig nem egyedül arat. Igaz, hogy a kombáj­non egyedül ül, de az egész család, II. Vítámvás Antonín kombájnos és Má­lék ZdenSk segédkombájnos a Jaro­méficei (tfebíci járás) Állami Gaz­daságából jött a trávniky gazdaságba aratni. SZK 3-as kombájnnal az idén arat először. Tavaly ŽM kombájnnal dolgozott, amellyel mintegy 211 hek­tárt aratott le. Az idén 350-et vállalt. Egyébként a tŕebíči járás kombájno­sait versenyre hívta kl. Első volt a járásban a tavalyi aratásban, s mi tagadás, az idén is az szeretne len­ni... Szlovákiában vagy 100 hektárt le­aratok — mondja —, odahaza pedig csak meglesz a hátralevő 250 hektár. Jó gép ez az SZK 3-as, meg lehet benne bízni. Huncutkásan kacsint segédjére, aki már 3 éve arat vele. Az idén utoljára. Jövőre ő ís kombájnt kap. Mondani ugyan nem meri, de titokban reméli, Bakulár János az egész falu drukkol: Mi lesz Jan­csival. Meglesz-e az 1000 hektár... — Vagy 300 hektárnyit a szövetke­zetünkben learatok. Aztán odame­gyek, ahol szükség lesz rám. No, de ne haragudjanak, mennem kell. Estig még vagy kettőt fordulok ... Máris a kombájnon terem, hogy még párat forduljon, közelebb kerül­jön az 1000 hektárhoz. Vítámvás Antonín kombájnos (kő zépen) és Málék Zdenék segédkom­bájnos Balog József gépesítővel be szélget. hogy megelőzi majd mesterét, vagy legalább megközelíti teljesítményét. Majd elválik jövőre ... Fontos, hogy most jól megértik egymást. Közben Balog brigádvezető elvtárs is meg­érkezik piros motorkerékpárján. — Hány hektárnál tartasz már, An­ton? — szögezi a kérdést a komba) nosnak. — Tú! vagyok már a 90-en. — No akkor mehetünk ebédelni. -- Aztán ízlik-e, amit itt főznek? ,— teszem fel kíváncsian a kérdést. — Hát, gombócot itt nem főznek, s az étel is fűszeresebb ... — Miért nem szóltok? Megcsináljuk úgy, ahogy kívánjátok. — Hogyisne — neveti el magát Ví­támvás elvtárs. így jó ez, ahogy van Majd odahaz főz gombócot az asz­szony. Nem igaz, Zdeno? III. Öreg, megviseltnek látszó kombájn igyekszik a Nová Stráž-i határba. Ta lálgatjuk, hogy vajon milyen gyártmá­nyú, milyen típusú lehet. Nagy a tá­volság. nehéz eltalálni. Megvárjuk. A dűlő végén van a magszállító ko­csi, ott bizonyára megáll. Igazunk lett. Lehalkul a motor, a kombájnos feltolja a védőszemüvegét és leugrik a „nyeregből". — Vörös Imre vagyok — mutatko­zik be, miközben megtörli verejtékes homlokát. — öreg gép — toldja meg a szót —, az első Emagok közül való. Tavaly is ezzel arattam le 130 hek 187 000 koronával gazdagabbak A Hubicei Állami Gazdaság­ban az elmúlt hónapban 38 fe­jő a szocialista kötelezettség ­válalást 220 százalékra telje­sítette, amikor ls a tervezett 19 888 liter tej helyett 43 808 liter tejet fejt. Ehhez a siker­hez hozzájárult a fejőknek majdnem a fele. Például Csehi Ferenc 10,82, Madarász Béla 10,30 és Kálay Rudolf 9,84 li­ter fejési átlagot ért el. A sertésgondozók 196 mala^ cot választottak el, tehát 82-í vei többet, mint amire köte-3 lezték magúikat. A Hubicei Á1-? lami Gazdaságban az állatte­nyésztési szakaszon júniusban 169 százalékra teljesítették a szocialista kötelezettségválla­lást, ami azt jelenti, hogy a dol-i gozóknak 433 469 korona érté­kű terméket adtak. KULCSÁR LAJOS, a Dun. Streda-j járási pártbi­zottság titkára k u 1 r ű n zt Vörös Imre (A szerző felvételei) tárt Jelenleg 95 hektárnál járunk. Hogy mennyi lesz az idén a teljesít­ményem? ígérni nem merek... De lesz annyi, vagy még több, mint ta­valy volt. Novák Jenő segédkombájnos helyes­lően bólint. Második éve segédkezik már az aratásban, pedig még csak 14 éves. Gépesítő! iskolába készül ta­nulni, de a szünidőt ezután is a kom­bájnon akarja tölteni. — Jövőre tán új gépet kapok — mondja Vörös elvtárs. — Azt beszé­lik, hogy gazdaságunk egy „Balaton" gépet ,kap. Hej, de jó is lenne, ha én kapnám meg. Akkor már én is több száz hektárról beszélhetnék. De most, öreg géppel... Igen, öreg a gép. Talán üzemzavar is többször előfordul, mint az újak­nál. De Vörös elvtárs így ls szép tel­jesítményt nyújt. A Komárnói Állami Gazdaságban a kisebb teljesítményű kombájnok között ez első helyea áll. AZ SZK 3-as kambájnokat Is beleszá­mítva pedig a harmadik helyen. No, de majd jövőre .. A hatalmas búzatáblán újból meg­indult a kombájp. Az aranysárga bú­zakalászok hajlonganak előtte. A kom­bájnos örömmel hallgatja a gép mo­noton zúgását.... • N. J. Ešäeaessnsisasmss A tiszti becsület és amf alatta megbújik * A Karlovy Vary-i nemzetközi fiirafesztiválon szerepelt filmalkotások közöl néhányat most nálunk is bemutatnak. A még nem méltatott Hí­mek közül a nyugatnémet Rostmarit keltett nagy érdeklődést, ami érthető is, hisz egy izgalmas, pikáns, lebilincselő történetben vetkőzteti erkölcsileg meztelenre a bonni állam elitjét, a nagy monopóliumok urait. A másik ilyen izgalmas és nagy tetszéssel fogadott film a tt* gyár Katonazene, Marton Endre rendezése. j KATONAZENE A Katonazene Ellenkezőleg, adomázgaťó, á tiszti* Bródy Sándor Kaál szolgájával gyakran évődő, a sz ok­Samu című jnegl'il- nyaügyekbem szaktekintélynek szá­ll oveüá ja. Mondanivalója mító világfi, a férfiasság megteste­sítője a kisvárosi polgárasszonyok szemében. Mégis a velejéig romlott az énje, játszi nyájassága és bizal­mat keltő szavai egy sötét szörnye­teg-lelkületet takarnak. Gaadoljunk vissza a siralomházi jelenetre, ami­kor elhiteti a bűnét magóra vállalt Kaál Samu tisztiszolgával, hogy nem mesített egyszerű: az együgyű tisztiszolga tragédiája, melyet „úrifiú" gazdájá­] nak becsýletszavába vetett naiv hite okoz. Marton Endre mindjárt a film ele­jén felidézi a századvég kisvárosi | életének polgári miliőjét, a „vevőre" váró eladó, sorban levő polgári kis­asszonyok, a katonákkal bratyizó fsík bántódása, az egész halálos íté­megtollasodott bürgerek, no és az országszerte gáláns kalandjaikkal hírnevet szerző nyalka és tékozló huszártiszteik csindarattás világát. Ebben a fülledt légkörbea játszódik le egy könnyelműségből, féktelen akarnivágyásból származó emberi tragédia, mely tükörképe az akkori osztályviszonyoknak. A botrányhős báró Ferdtnándy Ta­más huszárfőhadnagy orvul megöli köztiszteletnek örvendő Barlay doktort, a népszerű orvost, aki férfi becsületének védelmében inzultálta let csals komédia lesz, ha azonban ő, az igazi gyilkos állna a törvény* szék elé, neki életébe kerülne. Ami­kor a kivégzőosztag hajnalban eljöif Kaál Samuért, a fiú még mindig ab­ban reménykedik, hogy főhadnagya a második emeleti ablakban meglo­bogtatja zsebkendőjét, « ezzel vége a komédiának. „Főhadnagy úr, med* d lg vár még, hát Intsen már uskik* — az elitéit utolsó felkiáltása szív* bemarkoló vádkiáltás a letűnt, vele* jéig rothadt úri társadalom kegyei* öt. Orvul tört életére, mert párbajt len, gyilkos szelleme és erkölcsei el* kell vívnia vele, s az orvos kitűnő len. céllövő. Ferdinándy gyávasága erő­sebb tiszti becsületénél. Arra sem képes, hogy önikezével vessen véget életének, megmentvén a „hadsereg becsületét." Inkább a tisztiszolgáját csapja be és küldi a vesztőhelyre... Ez a dráma' gerince. A nagyszerű színészgárdával és kiváló tanács­adókkal dolgozó rendező hivatása magaslatán oldotta meg igényes fel­adatit. A film élethűen, természe­tesen, s a társadalmi viszonyok egy­szerű, szépítés nélküli ábrázolásában döbbenetesen liat. Erősségének a jellemábrázolást A dicséret elsősorban a Ferdinán­dyt alakító Kállay Ferencet'és Kaál Samu megszemélyesítőjét, "Szirtes Ádámot illett A megszokott ás ei­várt művészi teljesítményt kaptuk Bara Margittól, Básthy Lajostól 6Š Páger Antaltól. v " 'cáf r I. L. 4 Csemadok šafáriikovói helyi szer-< vezetőnek színjátszói a napokba^ nagy sikerrel mutatták be Fiíakovóri Síposs—Tarícs: Dalol a nyár című háromfél vonásos vígjátékát. ,A sikerei bemutatóért mind a rendező, mm<l 4 tarthatnánk. Báró Ferdinándy nem szereplők dicséretet, érdemelnek. egy elvetemült, sötét alak a filmben. (tií • • • • A KITÜNTETETTEK KÖZÖTT KEVÉLY legényekhez hasonlítha­tom a kladnói kohók égnektörő, kar­csú kéményeit, mert úgy pöfékelnek, olyan magabiztos hetvenkedéssel, mintha nem 54 évvel ezelőtt, hanem csak tegnap gyújtották volna be alat­tuk a kazánokat. Jóleső érzés ez, márcsak azért is, mert a „szüntelen pipázás" azt jelenti, hogy egy kurta percre sem áll a munka meg a kémé­nyek tövében .. . Feltevésemben nem is csalódtam, mert Vladimír Černý mérnök, a Poldin Kohó első acélmű­vének helyettes vezetője, így nyilat­kozott : — Nem bizony, mert hazánknak szüksége van fémre ... Igyekezetün­ket pártunk Központi Bizottsága jú­nius 20-án azzal jutalmazta, hogy odaítélte részlegünknek a CSKP XII. kongresszusának részlege címet... — Minek köszönhető e siker? Černý mérnök nem gondolkozott so­káig. — A munkánknak köszönhetjük — válaszolta, majd kis szünetet tartva a munkáról kezdett beszélni... A részleg különböző okok miatt nem jól kezdett ez év elején. A ne­gyedév végéig, több intézkedés elle­nére sem sikerült a négy munkacso­portba tömörült kohászoknak behoz­ni a januárban keletkezett 467 tonna acélhiányt... Ilyen kedvezőtlen in­dulás már rég nem fordult elő a rész­legben és ha nem látnak hozzá a fogyatékosságok azonnali kiküszöbö­léséhez, akkor könnyen bekövetkez­hetett volna az — ami már tíz év óta egyszer sem —, hogy a részleg nem teljesíti évi feladatait. Ezt pedig nehezen viselték volna el a Vlasák, Adélt, Stanek és Veverka elvtárs ve­zetése alatt álló kohászok, akiknek ekkor már jelentős része nemcsak versenyzett a szocialista munkabrigád címért, hanem — pl. Vlasák elvtárs 69 tagú kollektívája — mér meg is szerezte. A részleg másik kollektívá­ja Vlastimil Adélt vezetésével már­ciusban nyerte el a címet. — Februári pártkonferenciánkon foglalkoztunk mélyrehatóan a januári lemaradás okaival — szólalt meg újra a mérnök és így folytatta: — Sok 1 mindenre jöttünk rá ezen a konfe­rencián. Rámutattunk többek között arra, hogy a hiány megszüntetése felé csak egy út lehetséges... a munka­lendület fokozása ... Feltétlenül szük­séges azonban, hogy olyan tényezőkre is kiterjedjen a figyelem, mint a szo­cialista munkaverseny, az újítómozga­lom és az új munkamódszerek beve­zetése. Ha ezekkel a tényezőkkel mos­tohán bánunk, a legnagyobb merény­letet követjük el egy üzem vagy vál­lalat tervfeladatai ellen... A KATYŰBÚL kivezető utat tehát a pártkonferencia mutatta meg. A kom­munisták, akiknek mindig is szívügyük a termelési feladatok teljesítése és túlteljesítése. A kommunisták, akik bíznak az emberekben és irányt tud­nak mutatni... A pártkonferenciát követően határozták el a részleg kommunistái és brigádtagjai, hogy az első félév végéig felszámolják a fo­gyatékosságokat és behozzák a lema­radást. Az első ilyen lépés volt a munka alapos felbontása, valamint a Stanek- és Veverka-brigád megalakít tása. Ezt követte egy közös tanácsko­zás, amelynek az lett a legjelentő­sebb határozata, hogy az egész rész­leg bekapcsolódott a CSKP XII. kong­resszusának részlege címért folyó versenybe ... —"Minden vonalon megindítottuk a harcot — mondta a mérnök. Öröm volt benne részt venni, mert idővel valóban olyan méretű versengés fej­lődött ki, amilyenre nem emlékszem, pedig már tíz éve dolgozom itt... Ennek lett az eredménye, hogy válla­, lásunkat teljesítettük és 439 tonna acéllal többet termeltünk ... Ezt büszkén, csaknem tüzelő arccal mondta a mérnök. Volt rá oka, mert elevenen élt még emlékezetében az a harc, amelyet az acélöntés új mód­szerelnek bevezetéséért folytattak. Ilyen volt pl. az acélgyártás intenzi­fikálása, vagyis meggyorsítása, haté­konyabbá tétele az oxigénbefúvásos módszer alkalmazásával. — Ennek a módszernek a bevezeté­se — vélekedett Černý mérnök — nagyon kfizetődő és csaknem 4 szá­zalékkal növeli a martinkemencék teljesítményét, és amellett lényegesen csökkenti a tüzelőanyagfogyasztást. ELEVENEN éltek emlékezetében azonban azok a percek is, amelyeket a részleg két dolgozójának — Václav Pokorný olvasztárnak. és. Alojz Siuta technikusnak — közös újítási javas­lata szerzett a részleg valamennyi dolgozója számára ... — Miből áll ez az újítás? — kér* deztem a gondolataiba mélyedt mér­nöktől. ' — Az ívkemencék burkolatát, mini tudjuk, idővel újra kell bélelni tűz­álló anyaggal. Ez a munka három és fél napot vett igénybe. A két újító ebbe sehogyse tudott belenyugodni, mert sok csapolást lehet e tömérdek idő alatt végrehajtani, összedugták fejüket és olyan eljárást eszeltek ki, mely mindössze két óra leforgása alatt újra üzemképessé teszi az ívkemen­cét. Újításuk lényege abból áll, hogy a tartalék-burkolatot a kemencétől távol kibélelik és ezt helyezik a ke­mencéről időközben eltávolított bur­kolat helyébe. Ezt aztán újra kibéle­lik és a folyamat megismétlődik ... Mindez csak egy kis része annak, amit a részleg dolgozói tettek a fel­adatok teljesítése, 111. adott szavuk betartása érdekében, de már ebből is kiviláglik, milyen emberek élnek, dolgoznak és gondolkoznak a „szün-' telenül pipázó 1' kevély kémények tö­vében. A „milyen" jelző kidomborítá­sa végett hadd szóljak itt még egy momentumról. Amikor az olvasztóke­mencék körül őgyelegtem, egy zö­mök, csillogó szemű olvasztár meg­jegyezte : — Ezt az évet is sikerrel akarjuic lezárni. Elszántságot, önbizalmat és akara­tot fejeznek ki ezek a szavak, azt az erőt, amit a részleg 580 dolgozója hordoz a szívében. Ennek az erőnek a birtokában volt merszük a Poldin Kohó dolgozóinak ahhoz, hogy válla­lást tegyenek a harmadik negyedév­re: a tervezettnél 1500 tonnával több acélt állítanak elő. MINDAZ amit elmondtam a kladnói kohók egyik kollektívájáról, nagyon szép és követésre méltó, mert való­ban olyasmit vittek végbe, amiért megérdemelték a magas kitüntetést. Bizonyára a harmadik negyedévben is megmutatják, hogy nem hiába kapták meg a CSKP XII. kongresszusának részlege megtisztelő címet. KEZES JÖZSEF 1982. augusztus 5. Cl SZÓ 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents