Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-01 / 210. szám, szerda

Rudnanyban befejezéséhez közeledik hazánk legmodernebb vasercosztályozójának az építése. Az itt megtisztított ércet a tŕíneci kohókban fogják feldolgozni. Felvételünkön: Az épülő osztályozó. (B. KrejCf — CTK — felv.j Próbaüzemeltetés előtt a sereďi Nikkelkohó ' (CTK) — Az 1958 őszétől épülő sered'i Nikkelkohó büszkén hirdeti majd építőmunkásaink szorgos kezét. Hazánk első nikkelkohójának az építésében a bratíslavai Stavoindustria, a brnói, Královo Pole-1 és a Kelet-Szlovákiai Gépgyár mellett egész sor kisebb üzem is részt vesz. Az üzem 52 objektumából mintegy 26-naik az építését fejezték be az építők, s kettőt közülük, mégpedig a hőfejlesztőt és a vasércraktárt már üzembe is helyezték, a harmadikat — a turbogenerátort — pedig augusztus mááodik felében helyezik próbaüzembe. A nikkelkohó építésében. részt vevő vállalatok és üzemek egyesí-í tett szocialista kötelezettségvállalása szerint — Október l-ig — az építők befejezik a három fő objektum építési munkálatait. Az építők most azon fáradoznak, hogy ezt a vállalásukat nem kevesebb, mint 10 nappal lerövidítsék. A legszebb eredményeiket a Královo Pole-i Gépgyár dolgozói érik el. Vezetőjük, Ján Pastrňák elvtárs kollektívája pl. hosszabított műszaikokban kénytelen dolgozni, hogy behozzák azt a lemaradást, amelyet az egyes techI nológiai berendezések késői szálI lítása okozott. Semmi lailims.. Arra lettünk figyelmesek, hogy a csákányi határban három kombájn falja a szépen rendrevágott búzát. Ebben ugyan nem volt semmi különös, mert gabonaérés idején másutt ls így van ez. Még az sem lepett meg bennünket, hogy a kombájnok mellett nem magraváró pótkocsikkal, hanem óriás tartályokkal „sétálgattak" a traktorok, hiszen a két és félmenetes aratás ma már nem újdonság. Az már inkább feltűnt, hogy két traktor kormánykerekét naptól barnult, erőtől duzzadó karú, egészségtől viruló arcú lányok markolták, azaz inkább könnyedén, szakavatottan fogták. Szép volt szemlélni az óramű pontosságú munkát. A traktoroslányok még azt a sebességkülönbséget is szinte észrevétlenül behozták, amit a hátulról előrefelé fokozatosan telítődő szalmatartály megkívánt. Vizent Magda, az egyik traktoroslány, azzal tért ki az elismerő szavak elől, hogy: — Látták volna kezdetben, — mondta és felszabadultan, vagy inkább za varleplezőu kacagott hozzá, majd így folytatta, — Laci bácsi bizonyára az égiekhez is fordult, hogy uram szabadíts meg ... Laci bácsi (még nem is annyira bácsi, Hollósi kombájnos) félbeszakította, mondván: — Nono, azért nem volt az egészen úgy. Persze a kezdet.., — Nehéz volt, — nyilatkozott a lányka, aki legalább annyira csinos, mint amennyire ügyes, — de nem a munka, hanem azzal a nézettel és kérdéssel kellett inkább megbirkózni, hogy mit keres egy lány a traktoron. Ezért is ugrált a sebességváltásnál a vaspáripa, mint a rossz hámos ió. — Ránk azért nem panaszkodhattok — szólt a higgadt és tapasztalt kombájnos, — mi nein nevettünk rajtatok. — Sző sincs róla — kacagott újra a lány — hiszen segítség és megértés nélkül még nem menne így. — Régen vezet? — kérdeztük. — Hát, — kezdte a lány hamiskásan — ha percekre számítanánk, akkor sok lenne. Örára a hatvanadrésze, napokra átszámítva meg mindössze 6 és fél munkanap. — Akkor remekelt — mondtuk, ő azonban tiltakozott. — Semmi az egész. Van nálam sokkal jobb traktorosiány is. De majd ... Elharapta a szót, s a traktor a telitartállyal tovább állt. Hollósi kombájnos folytatta: — Ezek akár fiúknax születhettek • volna. Másra tereltük a szót. — Hogyan haladnak az aratással? — Már a befejezésnél tartunk. — Akkor bizonyára van teljesítmény is. Árulja el, hogy mennyi? — Maguk újságírók"? — kérdezte és végigmért. Majd válaszvárás nélkül folytatta, akkor ne rólunk írjanak, hanem Jóskáról. Mögötte már több mint 150 hektár van. Hozzá képest a mi munkánkban nincs semmi különös. Megszólítottuk még a levest kanalazó Benedek traktorost. — jobban ízlik itt a tarlón, mint a terített asztalnál? A feleség válaszolt, mintha csak kímélné a jó étvággyal falatozó férjét. — Hát ami azt illeti, itt rendszerint másfél adag is elfogy. — Csak nem teszel szemrehányást anyu? Hiszen tudod, hogy a munkában sem állunk meg az egy normánál. Meg hát a te főztedből... A fiatalasszony mosolya olyan szeretettel simogatta napbarnította élete párját, hogy abból a beavatatlan is kiolvashatta: — Egyél apu minél többet, mert az asszony főztjét szavakkal csak illendőségből szokták dicsérni. • • # A gombai részlegen először Jamrich csoportvezetővel találkoztunk. A „hogy megy a munkára" ilyképpen válaszolt: — Mint a karikacsapás. Szokásból szedte elő az ismert szólást, — gondoltuk, de mihamar meggyőződhettünk, hogy a csoportvezető nem túloz. Ugyanis az árpa, a zab és a rozs betakarítása már mögöttük van, s a búzának is csak a kisebb része vár még a kombájnra. S az már csak természetes emberi szokás, hogy a sikerekről szívesen beszélnek. Á csoportvezető is ezért ontja a szót. — Tudják, Méry Jőskáék eredménye ügy hat a többiekre, mint a mágnes. — Hol találjuk őket? — kérdeztük. — Ott .balra az országút szélén, az a zászlós kombájn, — mutatott a rendrevágott búzatábla felé. Könnyű volt megtalálni a zászlós kombájnt, hiszen az egész országban se igen van tíznél több belőle, nemhogy a Hubicei Állami Gazdaság határában. — Állítani kell a dobon, — ez a sző ütötte meg először a fülünket, amikor a tarlón álldogáló kombájnhoz közeledtünk. Ezt Jamrich Cela kiáltotta Méry Jóskának. Vizent Magda már „befutott" traktoros Előkerültek a kulcsok, a szerszá-' mok és pár perc múlva indult a gép. Közben azonban még leolvashattam a kombájnra illesztett tábláról, hogy Méry József és Jamrich Celastín a kongresszus tiszteletére 700 hektár gabona learatását, illetve cséplését vállalták s a szocialista munkabrigád címért versenyeznek. És azt is gyorsan kiszámítottuk az eddigi eredményük alapján, hogy a két fiatal bizonyára nem fog szégyent vallani. Pedig az SZK-3-as szovjet kombájnon még csak első évesek a fiatal kombájnosok, a magyar Méry Jóska, s a szlovák Jamrich Cela. Nekik természetes, — így is mondj ták — nincs ebben semmi különös, hogy egy kiváló- szovjet gépen, egy magyar és egy szlovák fiú kiválff eredményt mutat fel. Hiszen Mikóczi Zoli, aki 220 hektárnál is többet vágott rendre az idei gabonából, Farkas Ernő, aki túllépte a tarlóbántásnál a 80- hektárt, meg a többiek' mind-mind egy célért, a gabona vesz

J teségmentes betakarításáért szorgos* kodnak. Ez meg semmi különös, csak becsületbeli, társadalmi ügy. Ám szabad legyen megjegyeznem, hogy ezeket az átlagon jóval felüli eredményeket mégsem lehet csak úgy semmi különösként elkönyvelni. Mert ha ezeknek az embereknek az eredményeit az országos átlagteljesítményekkel összehasonlítjuk, akkor mégiscsak van a sikerekben és az emberekben valami. Olyan valami, ami az átlagember mellett egy kissé a gabonabetakarítás hőseivé emeli ezeket a tudással és szívvel-lélekkel munkájuknak élő embereket. HARASZTI GYULA A komárnói Steiner Gábor hajógyárban minden dolgozó felelősséggel tartozik Az irányítás alapja: az igazsághű statisztika és nyilvántartás • Színvonalasabb vezetést — szigorúbb ellenőrzést • Seperjen ki-ki saját portája előtt • Az állami fegyelem nem tür megalkuvást Egy üzem jó vagy rossz munkája elsősorban a tervezett feladatok teljesítésén mérhető le. Az elért eredményekbűi következtetni lehet, le lehet vonni a tanulságot — egyszóval megállapítható, hol hogyan álltunk helyt, hol mit mulasztottunk. Feliáruinak a teendők, melyek elvégzésén múlik, vajon az eredmények mérlege jobbra billen-e. Az alábbiakban ebből a szempontból vizsgáljuk a komárnói hajógyár munkáját. Ez az üzem már hosszabb ido óta küzd a tervteljesítéssel, s hasznosnak tartjuk, ha rámutatunk ennek okaira, és felvázoljuk azokat a teendőket, melyek hozzájárulhatnak az egyenesbe jutáshoz. Mi igaz — és mi nem Mi az oka annak, hogy a hajógyár huzamosabb idő óta nem teljesíti tervezett feladatát? — Bárkinek teszszük fel az üzemben ezt a kérdést, azt a választ kapjuk: „Nincs elég anyag". Ezzel kapcsolatban azonban gyakran hallani olyan hangokat is: bezzeg a prágai Cseh Hajógyár nem küzd anyaghiánnyal. Egyesek ezt azzal magyarázzák, hogy hát „szomszédjuk" a Nehézgépipari Minisztérium. Az igazság azonban az, hogy a prágai hajógyárral a minisztériumnak nincs semmi gondja (annál több a komárnóival), mert a prágai hajógyár beszerzi a szükséges anyagot a minisztérium segítsége nélkül. Az Ilyen gyanúsításnak tehát nincs helye. De helyénvaló a következő kérdés: milyen az együttműködés a prágai hajógyárral és a NAVIKA-val? — Ogy véljük, a baráti és elvtársi együttműködés, a két hajógyár közötti verseny hasznára válhat a komárnói hajógyárnak. Ám térjünk vissza az anyaghiányhoz. Elsősorban hengerelt anyagról van szó, s mint tudjuk, kohóink nem teljesítik tervüket, még kevésbé a választék tervét. Ez megnehezíti a Jeldolgozó üzemek anyagbeszerzését, de a komárnólak esetében valahogy úgy fest a dolog, hogy ezeket a nehézségeket vonakodnak vállalni. Nem állíthatjuk, hogy a Nehézgépipari Minisztérium nem segíthet az anyagellátás megjavításában, de ha a hajógyár anyagbeszerzői azt várják, hogy a minisztérium intézze a hajógyár anyagellátását, akkor ez már a kötelességek átruházását jelenti. S ha a minisztérium fogja biztosítani az anyagot — akkor mi szükség van anyagbeszerzőkre a hajógyárban? — És még valamit: az anyaghiányért nem háríthatják a felelősséget senkire sem, éspedig azért nem, mert az anyagbeszerzők sok esetben maguk sem tudják, milyen anyagot kérjenek. Ugyanis a rossz nyilvántartás következtében nincs áttekintésük a raktáron levő, az elhelyezett és a megrendelt anyagokról. Nem marad tehát más hátra, minthogy az anyagbeszerzők' felelősségteljesebben végezzék kötelességüket! Ezen a téren nagy az adósságuk, amit az is bizonyít, hogy az anyagbeszerzők táborát bővíteni kellett az üzem gazdasági dolgozóival — kezdve a mesterektől az igazgatóig — majdnem mindenki anyagbeszerző, s ez egyéb fontos tennivaló rovására történik. Színvonalasabb irányítást és szervező munkát Az irányítás és a szervező munka elképzelhetetlen-a statisztika és nyilvántartás nélkül. Vonatkozik ez a vezetés valamennyi fokozatára, mert a megbízható, pontos nyilvántartás és statisztika a termelés irányításának alapja — kezdve a mesterektől az igazgatóig. Ha nincs pontos, a valóságnak megfelelő nyilvántartás, nem lehet szó következetes ellenőrzésről sem. Hogy ez milyen következményekkel jár, arra több példát említhetnénk. Amikor például az első és a második negyedév anyagkészletét ellenőrizték, az anyagbeszerzők kezeskedtek, arról, hogy a raktáron levő hengereltanyag-készlet fedezi a 13. motoros teherszállító hajó építését. A hajók építése folyamán azonban kiderült, hogy még a 8. hajó építéséhez szükséges anyag sincs biztosítva választékban. Az ilyen munkára a „hanyag", „felelőtlen" jelző a legtalálóbb. Nincs központi nyilvántartás, nincs áttekintés az anyagkészletről, a leltározás ismeretlen fogalom volt. Mindez az irányítás alacsony színvonalára vezethető vissza. Nem érvényesül eléggé a kollektív vezetés és a személyes felelősség elve. A feltárt hibákért szeretik a felelősséget mások; ra hárítani s azokkal szemben, akik nem teljesítik feladataikat és kötelességeiket — nem foganatosítanak következetes intézkedéseket. Az irányításból eredő hibák visszatükröződnek a szervezésben. Közvetlenül a termelésben részt vevő munkások száma az utóbbi másfél év alatt 300zal csökkent — ugyanakkor a rezsimunkások száma 150-nel, s a műszaki dolgozók száma közel 290-nel növekedett. Viszont a fontos munkaszakaszokon — amelyeknek a legjobban hozzá kell járulniok a hajógyár műszaki-szervezési színvonalának emeléséhez — alig gyarapodott a szakemberek száma, sőt a termelési részlegek műszaki irodáiban csökkent. A műszakiak ilyen arányú gyarapodását egyáltalán nem indokolja az új gyártmányok bevezetése. Nem azért, mert a tervezett feladatok növekedtek, ugyanakkor csökkent a termelő munkások száma — és a nem produktív dolgozók száma növekedett. Más szóval: a technikusok nincsenek a helyükön — a termelésben. Ez pedig sehogy sem vezethet a termelési terv teljesítése reális feltételeinek megteremtéséhez. Az ilyen körülmények közepette az üzem nem érheti el a tervezett munkatermelékenységet sem. Éppen ezért halaszthatatlan feladat a műszaki munka termelékenységének növelése is. A bérezés, a normázás és a munkaidő kihasználásának kérdése A hajógyárban ezen a téren is komoly fogyatékosságok mutatkoznak. S annak §llenére, hogy ezek nagy részét ismerik, mindmáig nem sikerült javulást eszközölni. Az új bérrendszert ezelőtt három évvel vezették be, bőven lett volna már tehát rá idő, hogy rendet teremtsenek a munka norinázása, a prémiumozás, a munkaidő kihasználása terén. Hogy ez nem történt meg, az főleg annak tudható be, hogy e kérdéseket elhanyagolták, nem fordítottak rájuk kellő gondot. A bérrendszer átépítését formálisan végezték, amit az bizonyít a legjobban, hogy a legfontosabb kérdést — a munka normázását nem oldották meg. Miben mutatkozik ez? — Kevés a műszakilag Indokolt norma s a teljesítménynormák nagy részét jóval túlszárnyalják. Mindamellett igen gyakori eset például, hogy a mesterek, részlegvezetők a normák lazítását szorgalmazzák ahelyett, hogy a műszaki-szervezési fogyatékosságok eltávolítására törekednének. Nem az üzem és a népgazdaság érdekeiből indulnak ki, hanem az egyének jogtalan követelőzéseiből. Ugyanakkor nincs rá példa, hogy valamelyik mester azzal állt volna elő: szilárdítsuk meg a normát, mert egy időegység alatt többet lehet termelni s növekedhet a munka termelékenysége a dolgozók keresetének csökkenése nélkül. A munkatermelékenység növelését nagyba n befolyásolja a munkaigényesség csökkentése. Az erre irányuló műszaki-szervezési intézkedéseknek a hajógyárban több mint négy és félmillió korona megtakarítást kellene eredményeznie. Ám annak ellenére, hogy számos műszaki-szervezési intézkedés történt, a másik oldalon túi-> merítik a teljesítménynormák béralapját és általában a termelési költségeket — s így a munkaigényesség csökkentésének eredménye egyenlő a nullával. l

s w* Ehhez azonban hozzájárul a murrc kaidő elégtelen kihasználása is — más szóval: az állami és munkafegyelem megsértése. Az áramfogyasztás diagramja azt bizonyítja, hogy nem használják ki a törvényes munkaidőt — a műszak későbben kezdődik és korábban fejeződik be — ezenkívül a legnagyobb megterhelés csütörtökön és pénteken van, amikor is többen előre ledolgozzák a szombati műszakot. Ez pedig nem szolgálja az üzem érdekeit, mégpedig azért nem, mert a munkás teljesítménye a meghosszabbított műszakban lényegesen csökken — vagyis 14—16 órás műszakbap nem nyújt olyan munkatermelékenységet, mint két normális műszakban —, másrészt a termelőeszközök nincsenek teljesen kihasználva. De nem egyedülálló eset az sem, hogy az éjjeli műszakot — becsületes munka helyett — átaludjék. (Például Kadlsc, Pápež). Sőt arra is ÜJ SZÖ 4 * 1962. augusztus 1.