Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-30 / 239. szám, csütörtök

A szocialista világrendszer fejlődésének időszerű kérdései (Folytatás a 4. oldalról) A szocialista országok szocialista világrendszert alkatnak. Ez nem csupán a népek társadalmi és politikai közösségét jelenti, hanem gazdasági világrendszerét is. Ezért az együttműködést sem valósíthatjuk meg elzártan, minden egyes szocialista ország keretében, ha nem ki kell terjesztenünk az egész szo cialista világgazdaságra, s le kell küzdenünk azokat a nemzeti korlátokat, amelyek a múltból maradtak ránk. A termelés tervszerűsége lehetővé teszi, hogy e tekintetben sikereket érjünk el. jelenleg magasabb színvonalat érünk el, olyan szintekre lépUnk, ahonnan figyelemmel kísérhetjük és egyre teljesebben vehetjük tekintetbe az egész szocialista világgazdaság érdekeit. A nemzetközi munkamegosztás és a termelés szakosítása t'ôleg a múltban elmaradt országokban biztosítják a szocialista iparosítás legkedvezőbb feltételeit. Mi kommunisták teljes mértékben megértjük minden szocialista ország törekvését. hogy fejlett iparral rendelkezzék, mert nélküle nem virágoztatható fel a gazdaság és a kultúra, nem egyenlíthető ki a szocialista közösség gazdasági fejlődési vonala. Ezeknek az országoknak a vágya, hogy minél előbb szabaduljanak a múlt örökségétől #s elérjék a fejlett államok színvonalát. E törekvés rokonszenves és érthető számunkra. Éppen a termelési szakosítás és együttműködés teszi lehetővé, hogy nagyobb és nagymértékben rentábilis vállalatokat építsünk a kor legfejlettebb műszaki színvonalán. Ennek alapján gyorsan nőnek majd az állam bevételei, sikeresebben alakul a bővített újratermelést szolgáló akkumuláció, kedvező feltételek teszik lehetővé a kiváló szakképzettségű káderek fejlődését, a tudományos és műszaki haladást. A nagy, szakosított vállalatok, amelyeket a szocialista munkamegosztás alapján hozunk létre, a szocialista világpiacon biztosan elhelyezhetik áruikat, a szocialista gazdaság tervszerűsége biztosítja az állandó keresletet. De nemcsak erről van szó. Minthogy az ilyen szakosított létesítményekhez valamennyi, vagy sok szocialista országnak érdeke fűződik, ez megköveteli, hogy együttesen részt vegyenek, segítséget nyújtsanak építésüknél és kihasználásuknál. Ebből következik, hogy a szakosított, kooperáló ipar építése egyaránt előnyös a már fejlett iparral rendelke ző és az iparosításukat csak most végrehajtó országok számára. A nemzetközi szakosítás előnyös nem csupán a kis országok számára, de az olyan nagy államok számára is, amilyen a Szovjetunió Az olyan kiterjedt piaccal rendelkező ország, amilyen a Szovjetunió, természetesen a legkedvezőbb körülmények között építhet nagy vállalatokat. bogy kielégítse belső piacának szükségleteit. De számunkra is előnyös, ha részt veszünk a nemzetközi szocia lista munkamegosztásban. A Szovjetunió még arra is hajlandó, hogy csökkenti feldolgozó ipara egyes ágazatainak termelését. ha úgy mutatkoznék, hogy célszerűbb ezeket az árukat a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának valamelyik másik tagállamában előállítani. A KGST keretében az együttműködés fejlesztése közvetlenül [elvetette azt a kérdést, hogy milyen irányban haladjon tovább a termelés szakosítása az egyes országokban, vagyis meg kell oldanunk, hogy milyen iparágakat, milyen összetételben és milyen nyersanyagok alapján építsünk és fejlesszünk az egyes országokban, hogy minél gazdaságosabban biztosítsuk közös szükségleteinket. Eljött az ideje, hogy kidolgozzuk nrszá gainkban a legfontosabb árucikkek termelésének és fogyasztásának mérleget, legaláb az 1970-ig terjedő időszakra és ennek alapján megállapodjunk az álla mok közti termelési szakosítás és együttműködés lő irányvonalaiban Felteh«tő, hogy már a legközelebbi években az új árurajták legfontosabbjait már a nemzetközi szakosítás és együttműködés alapján állítjuk elő. A nemzetközi szocialista munkamegosztás Fejlesztésének és tökéletesítésének programját egybehangolt akciókkal kell alátámasztani, amelyek célja a kölcsönös kereskedelem szervezésének és tervezésének megjavítása. Mihelyt a szocializmus túllépett egyetlen ország hatarain. megszületett a szocialista világpiac. A nemzetközi árucsere egész Hj szférája ez, ahol a tőkés világpiactól eltérőn nem az ösztönösség, hanem a tervszerűség örvényesül A szocialista országok között az áruforgalmat hosszú lejáratú szerződések biztosítják a termelési tervek alapján. A külkereskedelmi kapcsolatok kialakult gyakorlata arról győz meg, hogy mind ez ideig nem használjuk ki a kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok kibővítését szolgáló dús lehetőségeket. Elég gyakran előfordul, hogy a szükséges árut „Idegeneknél" szerzik be, bár helyes szervező munka esetén a közösségünkhöz tartozó országokban is megkap hatnánk. Fölösleges bizonygatni, hogy ez megnehezíti a gazdasági építést. A nemzetközi szocialista munkamegosztás csak akkor fejlődhet sikeresen, ha a külkereskedelem gépezete is egybe hangoltan és megbízhatón működik, ha a kereskedelem biztosítja a teljes és idejekoráni megvalósulását mindannak, ami a munkamegosztás alapján létrejön. Elért a KGST tagállamai egész sor intézkedést dolgoztak ki, hogy tökéletesebbé tegyék a külkereskedelem rendszerét. Nagy jelentőségű lesz főleg a sokoldalú költségvetésre való áttérés, valamint a kereskedelmi kötelezettségek teljesítess ért való kölcsönös felelősség növelését szolgáló Intézkedések A külkereskedelem keretének növelése a termelés gyarapitásanak ütemétűi, valamint a nemzetközi munkamegosztás fejlettségétől, a külkereskedelmi kapcsolatok szervezettségétől függ. A KGST keretében a kereskedelem eddig főleg a termelési volumen növekedése alapján szélesedett ki. Most minél hiánytalanabbal ki kell használni mind a bárom tényezőt. A termelés nemzetközi szakosításának, a termelési együttműködésnek az elmélyítése megteremti a hosszú lejáratú kereskedelmi szerződések biztos alapját. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának szervezete feladatul tűzi maga elé, bogy olyan rendszert dolgozzon ki, amely biztosítja a kétoldalú tervezésről a sokoldalú tervezésre való áttérést, a szocialista országok kereskedelmének és költségvetésének sokoldalú szabályozását. A külkereskedelem területén fontos feladat az áruválaszték kibővítése és a közszükségleti cikkek minőségének meg javítasa. E kérdés sok tekintetben rendkívül időszerű. A szocialista országok ipara ma rendelkezik minden múlhatatlan feltétellel ahhoz, hogy teljesebben és bőségesebben elégítse ki a lakosság szükségleteit a közszükségleti cikkek vonalán. Kereken meg kell mondanunk, hogy ezeket a lehetőségeket például nálunk, a Szovjetunióban még mindig nem használják kl teljesen. Feladatul tűzzük magunk elti, hogy a mezőgazdaság fellendülése, a vegyipar fejlődése alapján jelentősen megjavítjuk a köszükségleti cikkek minőségét és elérjük, hogy ezek az árucikkek minél bővebb választékban álljanak a dolgozók rendelkezésére. Ismeretes, hogy a tőkés világban az áruk minőségének megjavítását, az áruk választékának kibővítését a konkurrencia mozdítja elő. Nálunk, a szocialista piacon nem létezik konkurrencia-harc. Ez azonban nem jelenti, hogy lemondjunk az áruk jobb minőségéért és bővebb választékáért folyó egészséges versengés elvéről, mert ez a versengés megmutatja, hogyan osszuk el gazdaságilag a legcélszerűbben a termelőerőket és a termelő kapacitásokat. Nyilvánvaló, hogy mind a belső piacokon, mind a szocialista világpiacokon egyre inkább érvényesül az az elv, hogy elsősorban a szükségesebb, olcsóbb és jobb árucikkek Iránt nyilvánul meg kereslet. A nemzetközi munkamegosztás, termelési együttműködés és szakosítás elmélyítését szolgáló intézkedések már a legközelebbi időben megszilárdítják a KGST szervezetéhez tartozó egyes országok és az egész szocialista közösség kölcsönös kapcsolatait és kölcsönös összefüggéseit. Ilyen körülmények között különös jelentőségre tesz szert a nyilvántartás és az ellenőrzés, a minden téren érvényesülő szigorú gazdaságosság, mert máskülönben lehetetlen a szocialista gazdálkodás. A szocialista világazdaság szempontjából ez azt jelenti, hogy elsősorban minden országban biztosítsuk a népgazdaság egyenletes fejlődését és külkereskedelmi kapcsolatait, s másodszor kölcsönösen kicseréljük gazdasági tevékenységünk eredményeit, megtérítve a társadalmilag múlhatatlanul szükséges munka ellenértékét. Arról van sző tehát, hogy külkereskedelmi kapcsolatainkban, kibővített nemzetközi bázison tovább fejlesztjük a hozrascsot lenini elveit. Ezeknek a szocialista világgazdaság építésében bevált módszereknek továbbfejlesztése és megszilárdítása egyben megköveteli a kölcsönös testvéri segítség gyakorlati megvalósítását minden lehető formában. A Szovjetunió Kommunista Pártja internácioniálista kötelességének tekinti, hogy továbbra is támogassa a többi szocialista országot a gazdaságuk további felvirágoztatását szolgáló erők mozgósításában, minden szükséges intézkedést megtegyen, hogy fokozza országának védelmi képességét, amely egész közösségünk szocialista vívmányai fölött őrködik, s egyben megszilárdítsa az egész szocialista tábor védelmi képességét. A KGST egyik legfontosabb feladatának tekintjük, hogy megvizsgáljuk a szocialista országok közötti kölcsönös segítség további kibővítésének lehetőségeit, elsősorban a gazdasági fejlődésükben még elmaradó országoknak nyújtandó segítség lehetőségeit. Ez vonatkozik például a Mongol Népköztársaságra, a KGST újonnan felvett tagjára, amelynek valamennyi tagállam támogatására szüksége van. Hogy biztosítsuk az egyes országok gazdasági érdekeinek és az egész közösség érdekeinek helyes kapcsolatát, fontolóra kell vennünk az anyagi ösztönző tényezők rendszerének jobb kihasználását. Nézetünk szerint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának egyik fő feladata megtalálni azokat a gazdasági hatótényezőket, amelyek fokozzák a szocialista országoknak az együttműködés és szakosítás fejlesztéséhez, a kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok kibővítéséhez fűződő érdekeit. Olyan feltételek megteremtésére kell törekednünk, hogy a nemzetközi szocialista munkamegosztást és az egyes országok gazdaságának egybehangolását minden szocialista ország gazdasági szükségletei, gazdasági előnyei és érdekei mozdítsák elő. Ezt a célt szolgálhatja például a szakosított termékek előnyös árainak rendszere, valamint az, hogy a szocialista országok kollektív hitelekkel biztosítják a nemzetközi szakosítás és termelési együttműködés alapján az egyes vállalatok és létesítmények építését, illetve korszerűsítését. Eljutottunk oda, hogy a jövőben nyilván célszerűnek mutatkozik a szocialista országok kollektív bankjának megszervezése, amely majd ezeket a hiteleke! folyósítja. Hogyan hozzuk létre a termelési szakosítást és együttműködést előmozdító anyagi előnyök rendszerét — ezt a kérdést megfelelő gonddal kell tanulmányozniuk a szakembereknek. Nézetünk szerint az ösztönző tényezőket elsősorban az egész szocialista világrendszer számára elsőrendű jelentőségű, a szakosítás során a legnagyobb gazdasági hasznot hajtó, legfontosabb termelési ágazatok, valamint bizonyos véglegesen kialakult termelési ágazatok szolgálatába kell állítani. Ezeket az intézkedéseket minden konkrét termék szempontjából bizonyos időre kell megszabni, njert később, ha már befuttatták a termelést, és áttérnek a rendszeres tömeges termelésre, a termelő ország gazdasági előnyei automatikusan annyira megnőnek, hogy nem lesz szükség további anyagi ösztönzésre. A termelési együttműködés, az egyes országok gazdasági közeledése, az általános gazdasági fejlődés irányvonalának kiegyenlítése arra vezet, hogy a jövőben talán előnyös és célszerű lesz, hogy az egyes országok árucikkeiket közvetlenül eljuttassák más szocialista országok piacaira. Ez egyike lesz azoknak a jelenségeknek, amelyekben kifejezésre jut a szocialista országok fokozatos kiegyenlítődése, a köztük fennálló gazdasági gátak leküzdése. szerint csupán a Szovjetunióból az enrópai népi demokratikus országokba irányuló szállítások mennyisége az 1960. évi 50 millió tonnáról 1980-ban 250 millió tonnára emelkedik. Jelentősen nő az áruforgalom az egyes népi demokratikus országok között is. Ez azt jelenti, hogy új vasutakat és utakat kell építeni, ój kikötőket kell létesíteni és a régieket korszerűsíteni, növelni a tengeri és folyami kereake.delmi hajóhad tonnatartalmát, új vlzlutakat és egyéb közlekedési vonalakat kell építeni. A közlekedés és áruszállítások problémakörével kapcsolatos feladatokat legkönnyebben úgy oldhatjuk meg, ha közös terveket dolgozunk ki a nemzetközi közlekedési vonalak kiépítésére és. újjáépítésére s megállapodunk e munkálatok anyagi biztosításának, irányításának módozataiban. Nagy tudományos és műszaki forradalom idejét éljük, amikor a tudomány és a technika legcsodálatosabb felfedezései születnek. A tudományos és a műszaki haladás óriási lehetőségeket biztosit ahhoz, hogy rohamosan fejleszszük a termelőerőket. Ez főleg a mi társadalmi rendszerünkre érvényes. A tőkés rendszerrel folytatott gazdasági versengésben a tudományos és műszaki haladás döntő szerepet játszik fejlődésünkben, s ugyanakkor elkeseredett összetűzések színtere is. A legfontosabb tőkés országokat a munka termelékenysége terén ma csak akkor előzhetjük meg, ha felhasználjuk a tudomány, a technika és a munkaszervezés leghaladóbb felfedezéseit, a kommunizmus akkor győzedelmeskedik, ba termeifierőink, munkatermelékenységünk tekintetében túlteszünk a tőkés országokon. Ezért mindent meg kell tennünk a tudomány és a technika felfedezéseinek, valamint szocialista tervgazdaságunk előnyeinek kihasználására, hogy gazdasági téren minél előbb túlszárnyaljuk a tőkés rendszert. Ezért arra törekszünk, hogy a szocialista tudomány, technika, munkaszervezés kellő előnyre tegyen szert. A szocialista országoknak nagy lehetőségeik nyílnak arra, hogy a termelésben érvényesítsék a tudomány és a technika legújabb felfedezéseit. A mi országaink között nincs konkurrencia, nincsenek úgynevezett kereskedelmi és termelési titkok. Széleskörűn és önzetlenül cseréljük kí tudományos és műszaki értesüléseinket. De míg fgy is sok esetben megkésve vezetjük be a haladó technológiai módszereket. Vegyük például a folytonos acélöntés módszerét, amelyet szovjet tudósok és mérnökök dolgoztak ki. Ez a módszer a hengerelt anyag mennyiségét 8—10 százalékkal, egyes esetekben 17 százalékkal, a munka termelékenységét 20 százalékkal növeli. Ugyanakkor fölösleges hatalmas blokk- és bramah-sorokat alkalmazni. E módszer gazdaságossága kétségen felül áll. Ennek ellenére nálunk, a Szovjetunióban csak lassan vezetik be, a többi szocialista országban pedig tudomásunk szerint egyáltalán nem alkalmazzák. A folytonos acélöntés módszere állítólag korlátozza a különféle acélfajták előállításának lehetőségét. Ez igaz. De itt ismét segítségünkre jön a nemzetközi munkamegosztás. Ha az egyes acélfajták gyártását elosztjuk a különböző országok között, s aztán megszervezzük az árucserét, ez a haladó termelési módszer gazdaságilag jelentős előnyökkel jár, és ugyanakkor a szükséges áruválasztékot is biztosítjuk. Nagy haszonnal járna, ha a technikai kutatások és tervezés területén megszabadulnánk a fölösleges paralellizmuštól, amely azáltal, hogy ugyanazt a munkát több helyen is egyidejűleg és párhuzamosan elvégzik, fölösleges kiadásokra, erőfecsérlésre vezet. Ha például a KGST országaiban megszüntetnénk a fémmegmunkáló gépek párhuzamos ter-: vezését, közel 4500 havi munkanormát takarítanánk meg, ami 1000 tervező mérnök egyévi munkájának felel meg. Nyilván eljött az ideje, hogy nemzetközi méretben tervezzük a tudomány és a technika fejlesztését, s egységes távlati tervek alapján hajtsuk végre a legfontosabb tudományos és technikai kutatásokat, amelyekhez közös érdekünk fűződik. Ez lehetővé teszi, hogy a kutatási feladatokat felosszuk az egyes országok között, s megállapítsuk, melyek azok a feladatok, amelyeket néhány ország tudósai és mérnökei oldjanak meg együttesen. Országaink anyagi-műszaki bázisának építésénél jelentős szerep jut a mezőgazdaságnak. A szocializmm és a kommunizmus építésének tervel elvesztenék jelentőségüket, ha végeredményben nem biztosítanák a nep számára az anyagi és szellemi javak bőségét. Ezt a bőséget azonban csakis fejlett és termelékeny mezőgazdaság segítségével érhetjük el. Minden szocialista ország e feladat megoldásánál elsősorban saját erőire és lehetőségeire támaszkodik, ami egészben véve helyes is. De e téren is nagy lehetőségek nyílnak a nemzetközi együttműködés előtt, összefoghatnánk például annak érdekében, hogy megvalósítsuk a mezőgazdaság gépesítését és kemizálását, minél célszerűbb mezőgazdasági gépeke' szerkesszünk és gyártsunk, villamosítsuk a mezőgazdasági termelés egyes munkafolyamatait stb. Fontos, hogy kölcsönösen tanulmányozzuk a szocialista mezőgazdaság irányításában szerzett tapaszta-. iatainkat, és felhasználjuk mindazo-. kat az eredményeket, amelyeket az egyes országokban elértek. Az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a mezőgazdasági termelés irányítása megszervezésének. Pártunk Központi Bizottságának márciusi plénumülésén egész sor intézkedést dolgoztunk ki, amelyek célja a mezőgazdasági szervek átszervezése, a mezőgazdasági termelés irányításának iényeges megjavítása. A párt- és szovjet szervek e tekintetben már bizonyos tapasztalatokra tettek szert. Egyidejűleg az a szándékunk, hogy áttanulmányozunk és alkalmazunk minden haladó módszert, amelyeket testvérpártjaink dolgoztak ki a mezőgazdaság jobb irányítására. A júniusi értekezleten jóváhagyták a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság kormányának fontos javaslatait, amelyek célja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa feladatainak kibővítése és munkásságának megjavítása. Az értekezlet valamennyi résztvevője megállapodott abban, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának jelenlegi szervezeti felépítése, munkájának formái és módszerei már nem felelnek meg a kitűzött feladatoknak. Az értekezlet határozata, hogy a testvérpártok első titkárai és a tanács tagállamainak kormányfői rendszeres értekezleteken vitassák meg a gazdasági együttműködés időszerű problémáit, a KGST széles hatáskörű végrehajtó bizottságának megalakítása és más, az értekezlet záróközleményében és határozataiban megvilágított intézkedések bizonyára hozzájárulnak ahhoz, hogy országaink gazdasági együttműködésének szervezete elérje az új fejlődési szakasz követelményeinek megfelelő magasabb színvonalat. A KGST szervezetéhez tartozó országok anyagi és műszaki bázisának további megszilárdítása A szocialista . országok anyag-műszaki bázisának megszilárdítása már ma megköveteli, hogy megoldjunk sok fontos és halaszthatatlan problémát. A KGST országai között jelenleg megbeszélések folynak a gazdasági fejlődés, a kölcsönös kapcsolatok fő Irányvonalairól a következő húsz esztendőben. A megbeszélések tárgyát tevő távlati tervek megállapításai szerint a KGST országaiban az ipari termelés 1961-től 1980 ig több mint hatszorosára, a mezőgazdasági termelés háromszorosára, a nemzeti jövedelem pedig ötszörösére nő. E feladatok teljesítése szempontjából elsősorban fontos, hogy együttes erőfeszítéssel megtaláljuk az ntat, amelyen minél gazdaságosabban megáldhatjuk a tüzelőanyagok, nyersanyagok ás segédanyagok kérdéseit, mivel termelésük növelése óriási beruházási költségekkel jár. 1960 ban a KGST országai 970 millió tonna tüzelőanyagot termeltek (egységes tüzelőanyagra átszámítva), 1980ban a termelésnek el kell érnie a 3400 millió tonnát. E feladat teljesítéséhez hozzájárul országaink egységes tüzelő,anyag- és energetikai mérlegének kidolgozása, amelyben az egyes országok tüzelőanyag termelését a lehető legkisebb költségekkel, haladó normák szerint kell biztosítani. Rendkívül fontos feladat, hogy biztosítsuk a kőszén-koksz megtakarítását lehetővé tevő módszerek alkalmazását. A világon elsők voltunk abban, bogy kohóiparunkban széleskörűn használtuk fel a földgázt, ami lehetővé tette, hogy jelentősen csökkentsük a drága koksz szükségletét. A földgáz felhasználásánál egyidejűleg oxigént is juttatunk a nagykohókba, s ezáltal a koksz menynyiségének 30—35 százalékát megtakarítjuk. Emellett fokozódik a nagykohók termelése is. A húszéves távlati terv előzetes javaslata azzal számol, hogy a KGST országaiban 1980-ban 3500 milliárd kWó villamos energiát termelnek az 1960. évi 407 milliárd kWó-val szemben. Ha meg akarjuk oldani a tüzelőanyag ellátás és az energetika problémáit, feladatul kell kitűznünk magunk elé, hogy 1970-ig kiépítjük az európai népi demok ratikus országok és a Szovjetunió európai részének egységes energetikai rendszerét. Ez jelentősen elősegíti országaink egybehangolt gazdasági fejlődését, mert hatékonyabban és operatívabban használhatjuk ki eneretikai kapacitásunkat. Ezzel valóra váltjuk Lenin gondolatát, hogy sok szomszédos állam egységes terv szerint hajtja végre a villamosítás feladatait. A szocialista világgazdaság egyik időszerű kérdése meghatározni a fekete fémek termelése növelésének leggazdaságosabb módját, hogy ezáltal fedezhessük a szocialista országok egyre növekvő szükségletét. Előzetes számítások szerint az acél termelése 1980-ban 330 millió tonnára emelkedik az 1980. évi 86 millió tonnával szemben. Minthogy a nyersanyagok és a kokszolható szén lelőhelyei egyenetlenül oszlanak meg, igen nagy jelentőségű, hogy minél gazdaságosabban helyezzük el a kohóipari vállalatokat, s hogy a fekete fémek termelésének szükséges növelését minél rövidebb idő alatt, minél kevesebb anyagi beruházás és munka árán érjük el. A tüzelő és a nyersanyag problémájának megoldásánál még egy szempontot kell tekintetbe vennünk. Egyes hiányos nyersanyagok ellátásában a szocialista országok különböző okokból még mindig a nein szocialista piactól függnek. E tekintetben nézetünk szerint elsfisorban arra kell törekednünk, hogy megbízható behozatali torrásokat biztosítsunk olyan nyersanyagok terén, mint például a réz, nikkel, kaucsuk és gyapot. A legújabb tudományos és technika,! felfedezések egyben lehetővé teszik, hogy a szocialista rendszer országaiban megszervezzük egyes nyersanyagok vagy pótanyagaik termelését. A Szovjetunió és más szocialista országok vegyészeinek tudományos eredményei például lehetővé teszik, hogy már a legközelebbi években bevezessük a műgumi közös termelését. Ez a nyersanyag tulajdonságait tekintve tökéletesen pótolja a természetes kaucsukot; bevezetjük továbbá a gyapotot helyettesítő műrostok gyártását Is. A KGST országainak távlati terveiben méltán jut előkelő hely a vegyipar minél gyorsabb fejlesztésének. Nem könynyű dolog azonban minden egyes országban külön-külön biztosítani ennek az iparágnak a fejlődését. Sokkal köuynyebb megoldás, ha ezt a majdnem mindnyájunk számára új iparágat közösen építjük ki. A júniusi értekezlet határozata szerint a tervező szervek együttesen állapítják meg, hogy az egyes országokban hogyan alakuljon a Vegyipar szakosítása, hogyan biztosítsák a termelési együttműködést, s a tervező szervek gondoskodnak arról is, hogy biztosítsák a vegyipar számára szükséges nyersanyagokat és gépi berendezéseket. A termelés tervbevett gyarapodása, a munkamegosztás elmélyítése a KGST keretében komoly közlekedési problémákat vet tel. Az előzetes számítások 1982. augusztus 30. 0j SZÓ 5 * i