Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-25 / 234. szám, szombat

Kambodzsai riport r Elet fakad a dzsungel helyén nontosan azon a napon ' jártam másodszor Kambodzsában, mint egy évvel előtte. Az újságírót mindig Izgatja, ugyan mi történhetett 12 hónap alatt egy ország életében? Mennyire sikerült előretörnie e kis békeszerető országnak a gyarmati rendszer átkos örökségétől terhes útján? 1961 nehéz év volt az ország életében. Óriási árvíz pugztított. Sok ezer talut döntött romba a megvadult Mekong, tönkretette a termés egyharmadát. Sok háziállatot ragadtak el szenynyes hullámai. Alig heverte ki Kambodzsa a természeti csapást, újabb veszedelem szakadt rá. Thaiföld és Dél-Vietnam kormánya ismét rágalomhadjáratot indított Szihanuk herceg és semleges politikát folytató kormánya ellen. A viszály annyira elfajult, hogy a két ország megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Kambodzsával. Szóval, nehéz évet vészelt át az ország... * mikor a repülőtérről ** Phnom Penh központjába hajtottunk, az volt az érzésem, hogy a főváros közelebb került a repülőtérhez. Oj épületek fogadtak az országút két szélén. A -Royal állami szálló ajtajában ez egyenruhás fiatal portás szertartásosan fo-' gadott. —. Bon jour, monsieur! Megismerem önt, de hol hagyta a barátját. Egy évvel ezelőtt is Itt szálltam meg, s akkor velem volt Filippov, a moszkvai Pravda tudósítója. Azt válaszoltam a fiúnak, hogy Filippov most Laoszban, a Kőedény-síkságon van. Meglepő „óh"-val és elismerő nyelvcsettintéssel vette tudomásul a választ. Már a szobám ajtajánál voltam, amikor utánam sietett. — Monsieur, hozott magáival Gagarin- vagy Tyitov-jelvényt?... A

z olvasó unalmasaknak tartja a számokat, bár nélkülük nehéz bemutatni egy ország életét. A függetlenség életre keltette a nép szunnyadó alkotóerejét. Az utóbbi években nagyon eleterjedt ez ún. társadalmi munkamozgalojn, a kommunista szombatok kambodzsai változata, melyből az egész lakosság részt vállal. Ily módon félév alatt 47 gátat, 207 kutat, 55 víztárolót, 360 kilométer hosszú utat és őserdei ösvényt, 54 fahidat épftettek. Az ország Ipara még csak a fejlődés kezdeti fokán áll, most kezdenek kutatni természeti kincsek után. A szovjet és kínai geológusok segítségével végzett kutatások során az ország 130 pontján ásványi lelőhelyeket tártak fel. l/ambodzsában az emberek büszkék sikereikre, de tudják, hogy még messze vannak az élenjáró országok színvonalától. Kambodzsában például sok a gyümölcs és a hal, de nincs konzervgyár. Kaucsuk van bőven, de nincs gumigyár. Nagy feladatok várnak még megoldásra, s mindehhez béke kell. Ezért támogatja minden kambodzsai szívvellélekkel a Szihanuk-kormány semlegességi politikáját és kész megvédeni agresszív szomszédai ellen. Sok mindent láttam Kambodzsában, de a legnagyobb hatással az északi fekvésű Rattanakiri volt. A dzsungel közepén szállt le repülőgépünk. Alig ugrottunk ki, két dzsip tűnt fel az országúton. — Durk Szun kapitány, Rattanakiri tartomány alkormányzója — mutatkozott be az elsőből kiszálló tiszt. — Örömest üdvözlöm városunkban. Beszálltunk és az őserdőn keresztül folytattuk utunkat. Sok vadat riasztottunk fel. — Tigrisek is vannak? — Akadnak. Az egyiket minden nap látjuk, amikor a csatornaépítkezésről haza igyekszünk. Egy földszintes ház előtt állunk meg. — Ez a mi kormányzósági épületünk. Egyelőre nélkülözzük a kényelmet. • V

acsora közben a kapitány elmondta, hogy Rattanakiri lesz az új tartomány közigazgatási központja. Azért építik, hogy lendületet adjanak az északi tájak fejlesztésének, hogy Ide vonzzák a sűrűn lakott tájak lakosságát. A város építését 1959-ben kezdték, elsősorban a katonák, de nemsokára megérkeznek az új telepesek is. A kapitány megmutatta a már kész épületeket, intézményeket, majd a búcsúzáskor megkért: — Ha Rattanakiriről fog írni, nevezze városnak. Ml bármi áron is leigázzuk az őserdőt. Jöjjön el, mondjuk, öt év múlva, s meglátja, hogy igazat mondtam. JURIJ JASZNYEV Afrikai útijegyzetek Amikor az izzó napkorong lassan legördül a láthatáron, ibolya- és rózsaszínű fény ben úszik a szavanna. Néhány perccél naplemente után koromfekete éjszaka bárul a tájra. Az autólámpák fényében csak az utat két oldalról magas falként sze gélyező száraz fűtengert látjuk, itt-ott vörös portól be lepett fák bukkannak fel, nagyritkán parázsló máglyák fénye villan ki a messzi sötétségből. Ilyenkor a tamtam és éneklő négerek hangja, tapsolása is Ide hallatszik. Azután újra beleveszünk a napperzselte szavanna sűrűjébe. Valamivel éjfél után tábla figyelmeztetett az országút peremén: „Felső Volta területe". A felírás elavult, mert 1960-ban a nagy „Francia Nyugat-Afrika" gyarmatbirodalomnak több ilyen „területét" nyilvánították független köztársasággá. Egész éjjel utaztunk, s mindenütt lángolt a szavanna. A régi birodalomtól a francia közösségig Ouagadougou fővárosban több francia tervezési szakértővel beszélgettem. Amikor a gazdasági fejlődés távlatai felől érdeklődtem, csak vállat vontak. A voltaiak azonban nem Ilyen borúlátók, bár tudják, mily nehézséget jelent a gyarmati rendszer • súlyos örökségeként jelentkező gazdasági problémák megoldása. Amikor elmondtam a bennszülötteknek, hogyan vélekednek a franciák, egy fiatal afrikai közbevágott: — Mi a kérdést így látjuk: el kell érnünk, hogy az ország önellátó legyen, s ezért mindent megteszünk. Különben soha sem leszünk igazán függetlenek... Felső Volta gyarmatosításának története szörnyű tragédia. A. XIX. és a XX. század határán Anglia, Franciaország és Németország ádázul marakodtak Nyugat-Afrika uralásáért. A gyarmati katonaság a szavanna közepén megbúvó mosszi királyságba is eljutott. Moro naba Wogbo uralkodó megkísérelte az ellenállást, de a túlérő győzött. A francia csapatok véres xsaták után 1896-ban elfoglyták Ouagadougout, a királyság fővárosát. A franciák új „rendet" vezettek be. Felső Voltában a legfontosabb élelmiszer a tapioka. Ezt árulják a quagadougoui piaci árusok. (ČTK — Oj Kína felv.) Felső Volta szavannáin A „civilizációra" nem hajló moro naba Wobgot megfosztották trónjától. Ez a sors érte utódját is, aki „védnökségi egyezményt" kötött a franciákkal. Ezzel leáldozott a mosszi királyság napja. A Felső Volta elnevezést először 1919-ben használták. 1932-ben eltörölték, mert az országot Niger, Elefántcsontpart és Nyugat-Szudán (Mali) között felosztották. A gyarmatosítók érdekeiért azonban 1947-ben újra visszaállították Felső Voltát mint gyarmatot. Kihallgatáson a „császárok császáránál" Ouagadougouban egy európai kormánytisztviselő ajánlotta, tegyem tiszteletemet moro naba Kugrinál, a jelenlegi uralkodónál. Neve magyarul szó szerint ezt jelenti: „A császárok császára, kő, melyet ha egyszer letesznek, nem mozdíthatnak el helyéből". Az lett volna a szerepe, hogy megcáfolja előttem egy sajtócikknek azt az állítását, hogy az 1958. évi népszavazás után a francia gyarma,ti hivatalok eszközül felhasználva a feudális moro nabát, nyomást gyakoroltak Maurice Yameogo új kormányára. Tágas teraszon mély . fotelbe süppedt kövér ember várt bennünket, feíbor bársony ruhát, arannyal átszőtt vörös sapkát és európai cipőt viselt. Idősebbnek látszott, pedig csak harminc éves és röviddel politikai szereplése előtt fejezte be franciaországi tanulmányait. Európai műveltsége ellenére szívesen fogadja alattvalóinak hódolatát. Lábánál most is ott kuporognak „udvaroncai" — a kisdedekről a fogatlan vénekig minden korosztály képviselve van. Amikor szóba hozták az említett cikket őfelségének, ő csak hunyorgott s olyasmit mormogott, hogy a leírt eseményekről semmit sem tud. Segélykérően tekingetett a szembenülő francia tisztviselőre. Szóval törököt fogtam, s azért a találkozást szervező tisztviselő személyesen „világosított fel" az eseményekről. Ugyanis arról van szó, hogy amikor az 1958. évi népszavazás után Felső Volta afféle autonómiát kapott belső ügyeinek rendezésében, a „császárok császára" lázadást szervezett az alakuló kormány ellen, de a franciák „megszelídítették". Ma mér mindenki tudja, s ezt az igazságot szellőztette a vitatott újságcikk, hogy a franciák kettős játékot játszottak: a látszólagos függetlenség megadásakor a haladóbb Maurice Yameogo kormánya ellen uszították a hűbéri moro naba lándzsás és íjas katonáit, akiknek megmozdulását fracia tisiztek irányították, ugyanakkor „pártját fogták" a fiatal kormánynak ls. Persze a sok mese még a bennszülötteket sem tévesztheti meg. A franciák „betegségmegelőző egészségügyi intézkedést foganatosítottak" a megfélemlítéssel, nehogy tovább terjedjen a szabadságvágynak nevezett „ragályos kór". Oj idők szele Természetesen, azóta Felső Voltában is történtek néAíely változások. A legmegátalkodottabb gyarmatosítók is kénytelenek beismerni, hogy a moro nabához hasonló bábokkal mehetnek a séhivatalba. Párizs már tudja, hogy Maurice Yameogo elnök kormányán kívül nincs kivel tárgyalnia. Felső Volta vezetői minduntalan hangoztatják, hogy a „félreértések" közte és a francia kormány között tisztázódtak, s hálásak de Gaullenak a függetlenség megadásáért. A megbékülésben nagy szerepet játszott a katolikus egyház, ugyanis Yameogo és több minisztere a katolikus misszionáriusok neveltjei, és előszeretettel hangoztatják, hogy Felső Volta „a katolikus egyház legidősebb lánya Afrikában". Természetesen sokan vannek az országban, akik nem felojtik el a múltat, reálisan értékelik a mai helyzetet és józanul tekintenek a jövőbe. Felső Volta a politikai függetlenség kivívása után kilépett a francia közösségből, s nem volt hajlandó katonai megállapodást kötni .Franciaországgal. Ennek következtében a francia csapatoknak ki kellett vonulniuk az orsizágból. A francia burzsoá sajtó azzal magyarázta Felső Volta álláspontját/ hogy itt kereszteződnek a Ghánát, Guineát és Malit összekötő utak, márpedig a három nevezett ország azért lépett unióra, hogy együttesen vegye fel a harcot a neokolonialistákkal. A párizsi Monde szerint a Felső Volta-i kormány a bírálat kereszttüzének tenné ki magát, ha eltűrné a francia támaszpontokat az ország területén. Felső Volta vezetői az utóbbi időben hangoztatják, hogy közvetíteni szeretnének a nyugat-afrikai államok között. Még nem világos, milyen irányzat alapján gondolják az afrikai egyesülést. Afrikának valóban nagy szüksége van az egységre a népek teljes és felszabadulásáért folytatott küzdelemben. Éppen ezért a kétlaki politikát, a kompromisszumokat határozottan vissza fogja utasítani. N. P. PROZSOGIN Bulgáriai munkatársunk írja: H

a valaki Bulgáriában tartózkodik s a gazdasági élet felöl érdeklődik minden bizonnyal nem kerüli el a következő kérdést. Látta már a Sztará Zagora-i ATZ-t? Magyarázatként csak annyit, hogy e rövidítés mögött a jövfi nagy nitrogénműtrágya-gyárának neve rejtőzik. A Sztará Zagora-i kerület minden lakosa rendkívül büszke erre az építkezésre. Van is miért, hiszen ez egy valóságos kolosszus lesz. Es jelentősége? Ezer és ezer juhtenyésztő, zöldségtermesztő, szövetkezeti paraszt, állami gazdasági dolgozó várja türelmetlenül a nitrogénműtrágya első tonnáit. Azt mindenki tudja, hogy A NAGYOBB HEKTARHOZAMOK NEM SZÜLETNEK A SEMMIBŐL. Ehhez meg kell teremteni a kedvező feltételeket. Erről széleskörűen gondoskodik Bulgária Kommunista Pártja, a kormány és természetesen maguk a földművesek is. A Bulgária felszabadítása őta eltelt 18 év alatt a mezőgazdaságban is sok minden megváltozott. A Szovjetunió után Bulgáriában fejezték be a mezőgazdaság szocializálását. A szövetkezetek és állami gazdaságok 40 000 traktort, több 10 000 gabonakombájnt, tehergépkocsi* és egész sor mezőgazdasági berendezést kaptak az állam tói. Az egyik fontos probléma, a műtrágyaellátás azonban A világ legkorszerűbb üzemeinek egyikében még megoldatlan. Egy hektár mezőgazdasági területre ez idő tájt csak 20 kg műtrágya jut. Ezért várják olyan türelmetlenül a földművesek a műtrágyagyár üzembe helyezését. A gyár évenként 440 Ö00 tonna nitrogénműtrágyát fog termelni, úgyhogy minden hektárra 190 kg jut majd. Ez lesz A BOLGÁR FÖLDMŰVESEK LEGNAGYOBB SEGlTŰJE, ami lehetővé teszi a negyedik ötéves terv nagy mezőgazdasági faladatainak teljesítését. Már a •múlt évben 15 százalékkal növelték a műtrágyák és más vegyipari termpkek gyártását. Ez azonban még mindig kevés. Ezért épül Sztará Zagorában ez a hatalmas kombinát. — Termelési kapacitásával a világ 10 legnagyobb ilyen jellegű Üzeméhez fog tartozni — mondja bevezetésképpen LJUBEN STOJANOV mérnök, a vaskonstrukció szerelésének vezetője, aki kalauzolásunkat vállalta. — A tervet szovjet szakemberek készítették — avat be az építkezés titkaiba. — Az üzem a legmodernebb technológia szerint fog termelni. Egy munkás kétszer anynylt termel majd. mint más Szemekben. Az építés két és fél évvel ezelőtt indult meg, s első szakaszát 1953. november 7-Ig be akarjuk fejezni, a másikat pedig az év végéig. Hat éven belül megtérülnek a beruházási költségek; az üzem évenként kétmillió 500 ezer leva tiszta hasznot hoz. Az is lehetséges, hogy ÜZEMÜNK A LEGMODERNEBB LESZ A VILÁGON — mondja vezetőnk —, ilyen automatizálás és modern gyártási technológia mellett ez sem kizárt dolog. Sorra járjuk a hatalmas építkezés egyes szakaszait. Előttünk az üzemi villanyerőmű konstrukciója és oszloperdeje tornyosodik. A 130 hektáros terület bármely zugába téved is az ember szeme, mindenütt épületekre, panelokra, toronydarukra, vagonokra és építőanyag-halmokra bukkan. Hogy teljesebb legyen a kép, a következő számadatokat soroljuk fel. Az építkezésen 2800 tonna súlyú raskonstrukcifit szerelnek össze; 15 millió téglát és 180 ezer köbméter betont használnak fel; a vízvezeték csőhálózata 50 km lesz. Az egyéb szerelési munkákhoz 45 000 tonna anyagra lesz szükség. AZ ÜZEM 3000 DOLGOZÓJA KÖZÜL 1000 MÉRNÖK és technikus lesz. Naponta 800 vagon szenet falapanyag) dolgoznak itt fel Óránként 300 tonnB gőz és 100 000 KWó villamos energia használódik el. Az üzem villanyhálózatának hossza 500 km lesz, ami a Szófia-Várna távolságnak felel meg. Emellett az üzem felépítése csak 120 millió levába kerül. A műveletek 70 százalékát gépekkel fogják végezni. Az építkezésen egész sor nehéz munkagép — exkavátor, kotrógép, traktor, buldózer és teherautó (csehszlovák gyártmányú) dolgozik. Megkérdeztük a vezetőnket, honnan szerzi be az üzem a szükséges nyersanyagokat és miből fogják gyártani a nitrogént? Onnan — mutatja. — A láthatáron a Marisa-Kelet szénkörzet bányatornyai láthatók. ' SZÉNBŐL, VIZBÖL ÉS LEVEGŐBŐL fogjuk gyártani a nitrogénmű trágyát — mondja Stojanov elvtárs. Levegő korlátlan menynyiségben áll rendelkezésünkre, a szénben sem lesz hiány. A Tujanovo I szénbánya évenként több mint 10 millió tonna lignitet termel, s a jövő évben megindul a termelés a Trojanovo II bányában ls. amely évenként kb. 15 milliő tonna szenet fog szolgáltatni. A közeljövőben ezekhez csatla koznak a Trojanovo III. IV és V bányák is. Maga a Trojanovo I bánya többet termel, mint A Sztara Zagora-i műtrágyagyár építkezésének egyik részlete. (L. Hájek felv.) 1957-ben Törökország és Görögország együttvéve. DélkeletEurópa legnagyobb bányái közé tartozik. A nitrogéngyártáshoz naponta 800 vagon szénre lesz szükségünk, ami évenként 4—5 milliő tonnát tesz ki; éppen annyit, amennyit 1948-ban egész Bulgária termelt. A nitrogéngyártás másik fontos alapanyag a víz. Másodpercenként másfél köbméterre lesz szükségünk. Még egy érdekesség — mondja Stojanov elvtárs. A legmodernebb automatizálást és gyártási technológiát a szovjet tervezőknek és munkásoknak köszönhetjük. A kombinát olyan helyen épült, amely minden bolgár számára emlékezetes. Több évtizeddel ezelőtt itt harcoltak az orosz katonák — Bulgária felszabadítói a törökök ellen. Egy régi emlékmű arra flgyelmezetet, hogy Itt, az építkezés területén esett el J. V. Gurkov tábornok, az orosz és bolgár katonák parancsnoka. Most az orosz és bolgár katonák vérével áztatott területen új emlékmű épül. S újra az orosz, a szovjet emberek azok, akik hatalmas segítséget nyújtanak bolgár testvéreiknek a nagy vegylkomblnát — a tartós szovjet-bolgár barátság emlékművének felépítésénél. LUBOMlR HÁJEK ÜJ SZŐ 4 * 1962. augusztus 25.