Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-25 / 234. szám, szombat

Az adott szó nyomában ÍGÉRTÉK - TELJESÍTETTÉK Lapunk augusztus 17-i számában már közöltük azt a 'evelet, amelyet a Cajakovói szövetkezet tagjai (levicei járás) Antonín Novotný elvtársnak, a CSKP KB első titkárának küldtek. X Garam menti kis falu szövetkezetesei örömmel jelentették, hogy pártunk közelgő XII. kongresszusa tiszteletére vállalt kötelezettségeiket sikeresen teljesítették, illetve teljesítik. Megígérték például, hogy a búza átlagos hektárhozamát a tervezett 28 mázsáról 30 ra, az árpáét pedig 27-ről 28 mázsára emelik. Ahogyan az a szóban forgó levélből is kiderült, ígéretüket becsülettel be is tartották. A gabonafélékből átlagban 36 mázsát arattak egyegy hektárról, volt azonban olyan 23 hektáros parcellájuk is, amely 5B és fél mázsás hektárhozammal hálálta meg a jó, szakszerű w munkát. A kongresszus tiszteletére tett vállalások azonban az állattenyésztési termelésre is vonatkoztak. A jószággondozók, fejők is hallatták szavukat. Az egyéni felajánlások összesítéséből jött létre az az elhatározás, hogy a szövetkezet az esztendő végéig 20 ezer liter tejet, 32 mázsa húst és 4000 tojást ad az országnak terven felül. Az ígéretet ezen a téren is tettek követték és AZ ELNÖK: a Novotný elvtárshoz küldött levelükben már örömmel újságolták, hogy az év első felében a tervezett 421 mázsa hús helyett 518 mázsát, a 113 ezer liter tej helyett 121 ezer litert adtak a közellátásnak. Amint a számcikból is látható, az adott szó ezen a téren is kézzel fogható eredményekben testesült meg. Az eddig elmondottak és az idézett levél azt bizonyítják, hogy a szóban forgó szövetkezet tagjai nemcsak ígérnek, hanem szavukat be is váltják. A felsorolt számok megmutatták, adott szavuk éntékét. Az alábbiakban azonban egyet-mást arról szeretnénk elmondani, ami kimaradt a levélből. Azokról az emberekről szeretnénk szólni, akük szorgalmukkal, fáradságot nem ismerő munkájukkal érvényt szereztek az adott szónak. Ha teljesen igazságosak akarnánk lenni, most a 600 hektáros szövetkezetnek mind a nyolcvan tagját fel kellene sorakoztatni, mivel a valóság az, hogy az elért eredményeknek a nagy család valamennyi tagja kisebb-nagyobb mértékben részese. Nyolcvan emberről azonban külön-külön írni lehetetlen. Ezért ipaijkodtunk úgy összeválogatni alábbi riportunk alanyait, hogy rajtuk keresztül lehetőleg az egész szövetkezet életét sikerüljön bemutatni. • • • • Nagy volt a szorgalom, szinte határtalan az lparkodás. Az emberi akarat és a jó gépek itt is diadalt arattak az időjárás szeszélye fölött. A szervezettséggel párosuló tettrekészség eredménye, hogy a járásban elsőnek fejezték be az aratást és teljesítették szerződéses beadási tervüket. A szövetkezet vezetősége törődött azzal, hogy az aratók részére állandóan kéznél legyen a frissítő. A limonádét és a sört a tarlóra szállították. Képünkön a szomjúságukat oltó aratókat láthatjuk. A KERTÉSZ: A tagok fegyelmezeitek, munkaszeretfk Hatvanezer koronával többet adunk Még csak 26 éves. Okos, bátor, tekintetű fiatalember. Az idegen előtt a faluban Muzslai elvtársnak nevezik. Egymás között azonban egyszerűen csak Sanyinak szólítják. Van ebben a megszólításban valami közvetlenség, szeretet, hogy úgy mondjuk, a keményszavú, de igazságos, szótartó fiatal elnököt egy kicsit a* szövetkezet valamennyi tagja hozzátartőzójának tekinti. Közülük való, köztük gyerekeskedett, cseperedett emberré. A faluból ment iskolába, négy esztendeig tanulni a mezőgazdasági technikumon. Gyűjtötte, tárolta a tudást, hogy egyszer azután saját faluja, szövetkezete hasznára gyümölcsöztesse. Második esztendeje elnöke a szövetkezetnek. Második éve áll új vezetőség a szövetkezet élén. Valamenynyien fiatalok, olyalok, akikből a tudáson, szakismereten kívül nem hiányzik a fiatalságra jellemző akaraterő, tettrekészség sem. Muzslai elvtárs már kommunista volt, anikor a szövetkezet élére állt. Három esztendős párttagság van mögötte. Háromesztendős párttagság és négyéves mezőgazdasági Iskola ... H

a röviden jellemezni akarnánk a szövetkezet fiatal elnökét, mindenek elé kellene helyezni szerénységét, közvetlenségét. Nem dicsekvő, nem kérkedik az elért eredményekkel. És ha mégis szóba kerülnek a sikerek, ő csak mosolyog és a tagok megértésére, szorgalmára hivatkozik. Most, hogy néhány szóra letelepedtünk a szövetkezet kissé szűkre szaA MAZSAMESTER: bott irodájában, a beszélgetés így Indul : — A falusi pártszervezet, a HNB és a szövetkezet vezetősége között jó a megértés — mondja ő. A tagok fegyelmezettek, munkaszeretők ... Néhány pillanatig gondolkozik, majd így folytarja : — Szerintem nem is lehet másként. Az emberek nevelésének egyik hatékony formája a fegyelmezettség, pontosság, a közös Iránti felelősségérzet megkövetelése. A második fontos dolog, hogy a szilárd jutalmazás bevezetésével az anyagi érdekeltséget sikerült még jobban fokozni. Nálunk ma már minden ember tudla, ha jobban dolgozik, annak ő is hasznát látja. Ez volt az egyik oka annak, hogy kl-kl a maga munkaszakaszán Iparkodott nemcsak a tervben megállapított feladatokat, hanem a vállalt kötelezettségeit ls teljesíteni. Röviden szólva sikerült a közösség érdekeit az egyéni érdekekkel összhangba hozni. Náluník, aki a termelési feladatát teljesíti, minden hónapban megkapja a megillető prémiumot. És hogy a kötelezettségvállalásokat teljesítettük? Számunkra nincsen ebben semmi különös. Az lett volna furcsa, ha nem teljesítjük. Kelemen Irént vagy Alžbeta Skačanovát senki sem kényszerttette arra, hogy az eredeti tervén felül az esztendő végéig még egyenként 1570 literrel több tej kifejésére tegyenek ígéretet. Ök azonban számba vették a lehetőségeket és vállalták. Vállalták, mert ez a saját érdekük is. A terven felüli tejért az elismerésen kívül prémiumot is kapnak. Karácsony Lajos, vagy Fecske Pál, szintén anyagilag is megérzik, hogy túlszárnyalják a hízómarháknál a tervezett súlygyarapodást. » z elért eredmények nfögött Iát** nunk kell még azt is, hogy a szövetkezetben igen sokat adnak a gépesítésre. A kezdetben mutatkozó munkaerőhiányt például fokozottabb ütemű gépesítéssel pótolták. Jelenleg a öajakovói szövetkezet a levicei járás egyik legjobban gépesített szövetkezete. És itt kell megmondani, A szövetkezet telepére tartunk. Nagy gazdasági udvar körvonalai bontakoznak ki előttünk. Az első ember, akivel szóba elegyedünk Karácsony István mérleg-kezelő, ö ts részese a sikernek, hiszen amint tréfásan mondja: — En ts túlteljesítettem a tervet. Sokkal több gabonát kellett lemázsálni, mint ahogyan gondoltuk. — Mennyivel többet? Csaknem harminc vagonnal. — Ez aztán igen, hát mit csináltak a földdel, hogy bőkezű lett? — Mit csináltunk! Ügy van az kérem, hogy most sok mindent kap a föld, nem úgy mint régebben. En tudom, kilenc hektáron gazdálkodtam, de műtrágyát igen ritkán szórtam a földre. Most Heg vagonszámra vlSizik a műtrágyát, meg a komposztot, meg a fó ég tudja mit nem adunk most a földnek. — A gépi művelés is számít — mondom. — Az biztos. Lovakkal sohasem tudtuk a földet olyan mélyen felszántant, mint most a „détével"! Aztán ha olyan nagy szárazság volt mint az idén, nálunk ts alig esett, bizony kisült, befulladt a szem... Most meg csak úgy csurgott a zsákba. Alig győztem a mázsálást, az egyik pótkocsi a másik után jött... Már megette kenyere javát Karácsonyt bácsi. Haja ezüstösen csillog a nyárvégi napsütésben. A korral járó betegségek sem kerülték el őt, a reuma kínozza, meg az asztma ... Nem is bírta a munkát az előző munkahelyén a darálóban. A sok por minduntalan fojtogatta. A vezetőség megértéssel volt iránta. A mázsálás mégiscsak hogy ezért mindenekelőtt a szövetkezet fiatal vezetőit Illeti dicséret. Ök azok, akik a lehető legjobban egyengetik a gépesítés útját, aikik papírral, ceruzával a kezükben bizonyítják be a gépesítés előnyeit. Az idén például már egyetlen kévét sem kötöttünk, — mondja a szövetkezet elnöke. A cséplőgépek Is fölöslegessé váltak. Az arató- és cséplőgépek helyett dolgoztak a kombájnok, amelyek jobb, gyorsabb és olcsóbb munkát végeztek. Muzslai elvtárs figyelme esetenként a szomszédos szövetkezetekre is kiterjed. A gépesjtés érdekében ott is szót emelt. Amikor Tekovské Lužiankyban m^látta, hogy kazalból csépelik a búzát, gyorsan kiszámította, mennyivel olcsóbb lett volna számukra is a kombájnos aratás. Az eredményt az ottani szövetkezet vezetőségének is megmutatta. Búcsúzóul talán még azt kell ® elmondanunk, hogy Muzslai elvtárs nemcsak jó szervező, Jó gazdája a szövetkezetnek, hanem a szépet Is szereti. Eltekintve attól, hogy festeget, arra is nagy gondot fordít, hogy szép, tetszetős legyen a szövetkezet házatája. A 62 esztendős Ferkó Istvánnak egyéb dolga sincs, mint szépítgetni, rendezgetni a'szövetkezet portáját. Az elnök szerint — jövőre már a gazdasági udvarban az istállók és egyéb gazdasági épületek körül rózsákat fog ápolni Ferko Pista bácsi. Azt tartják, hogy megfelelő, kellemes környezetben még a munka is jobban megy. És Igazuk van 1 Tíz hektárod kertészkedik a szövetkezet. No és — mi ebben az érdekes? — mondhatná valaki. Semmi és mindaddig semmi, amíg az ember saját szemével nem látja, mit terem a tíz hektár. Az öklömnyi zöldpaprikák láttára azonban változik az ember véleménye, különösen ha módjában áll húsába is harapni, ízét, szagát élvezni. Igen, nem a tíz hektár itt az érdekes, hanem amit rajta termelnek. Nem túlzás, hogy a környéken nincs párja Szabó István paprikájának, sőt még az országban is párfát ritkítja. Aki csak módját ejtheti, vesz magának a öafakovóíak paprikájából. Az szinte : mindennapos, hogy a szomszédfalusiak ide járnak lecsónak, töltött paprikának valóért. De megtörtént már az is, hogy a ieliezovcei állomáson éppen vagonrakás közben a szó szoros értelmében megrohamozták őket a paprikavásárlók. Nem volt könnyű megvédeni a rakományt Szabó István, ez a tömzsi, széles vállú negyven - körüli férfi büszke is a kertészetére. Amikor az j eredmények felől érdeklődünk, mosolyogva mutat j a bögre nagyságú paprikákra és a kérdésre kérj déssel válaszol. — Láttak már ennél szebb paprikát? Amikor nemet intünk, hamiskásan hunyorít. — Azért mondom! Meg aztán az íze... No S majd megmondják ... Szó ami szó, a szárazszalámihoz ugyancsak fól főtt a paprika. Az aratást ünnepségről felmaradt muzslai bornak jól megvetettük az ágyát. Szabó István meg egyre csak beszélt, hol kényes portékának nevezte a paprikát, hol pedig az bizonygatta, hogy a kertészkedésre egyszerűen nem lehet ráfizetni. Tavaly is szép Jövedelmet hozott a szövetkezetnek, az idén 3iem lehet rá panasz. Amikor pedig a szövetkezet elnöke azt sorolgatta, hogy az idén az egyes termelési ágazatokból milyen jövedelemre, illetve többletbevételre számíthatnak, Szabó István csendesen megjegyezte: — Nem akarok túlozni, de számításom szerint hatvanezer koronával ml is többet adunk, mint amennyivel a terv számol. Részünkről ehhez csak annyit: legyen igaza a kertésznek. AZ AGRONÓMUS: A jó gazda törődik a termőfölddel Én is túlteljesítem a tervet könnyebb, por sincs, nem fullad már annyit. Hálás is ő ezért, rri/eg ő is érzi és tudja, a középparaszt sem boldogult volna soha úgy régen, mint most a közösben. Mert hogy is volt a terméssel is... — Hát én már higy jék el sokszor vetettem, arattam. Volt jobb, volt szűkebb esztendő, jobb, silányabb termés, de olyan, mint nálunk az idén még sohasem volt, régen még az uradalomban sem. Nekem, akkor pedig tgen kedvező időjárás volt, egyszer termett holdanként 11 mázsa, de az már rekordtermésnek számított... Bár ő „csak" a mérleget kezelte, mégis részese a közösség eredményeinek, hiszen terven felül sok gabonát mért le, ott volt a mérleg előtt korán tói, ha kellett késő estig Megérdemli ő ls az elismerő szót. KÉT ESZTENDE\ JE agronómus a szövetkezetben. ; Szereti a földet, a közöst, szinte babusgatja a termőföldet, mindent bele tömne, komposztot, trágyát és műtrágyát, csakhogy sokat, igen sokat teremjen. Mert a közellátásnak minden nap több mezőgazdasági termék kell. És tejből, tojásból viszont akkor lesz sok, ha gazdagon fizet a föld, bő a takarmánytermés. S hogy a szóban forgó falu határa az Idén nem volt szűkmarkú az egyéb más mellett — az agronómus jő munkáját, szaktudását, több esztendei gyakorlatát is dicséri. Több esztendei gyakorlat? Hát ezt honnan vesszük, ha azt mondtuk az előbb, hogy csak két éve agronómus? Itt Čajakovon igen, ám előbbi helyén, a szomszéd faluban hat évig végezte az agronómus! teendőket. S miért hagyta ott, miért jött ide? Azt ő tudja a legjobban. Hadd válaszoljon hát ez a negytermetű napégette bőrű, negyvenedik évét gyúró ember a kíváncsiskodó kérdésre. — Bizony összesen nyolc éve vagyok agronómus — mondja tört magyarsággal, de eléggé érthetően — hat észtendeig a domašai szövetkezetben dolgoztam. Már ott kezdtem elsajátítani a magyar nyelvet. Tudja, ez vegyes falu. Itt meg csak néhányan vagyunk szlovákok, a többi magyar. De megértjük egymást, talán jobban is mint ott... — Rogy érti ezt? — Hát úgy, hogy azok nem en -» gedtek el szakiskolába. — És aztán — vágok a szavába — egyszerűen otthagyta őket? — Ogy Is mondhatnám, Mit tehettem mást. Nem akartak megérteni. Itt a szövetkezeti vezetőség megértőbb volt. Egyéves téli szakiskolán vettem részt, még se pusztult bele a közös... Mert ott attól tartottak, hogyha iskolába megyek, a munkaegységek egy részét folyósítaniuk kell.. . De hagyjuk ezt. Már elmúlt, eléggé nem tetszik ez a falumbelieknek. Ha találkoznak velem, ahogy mondani szokás, keresztül néznek rajtam. Én viszont nem tudok haragudni rájuk... NEM LÉNYEGTELEN DOLOG azért is .beszéltünk róla, a domaSlaknak helytelen az álláspontja a tanulást illetően. Annál jobb a őajakovoiak viszonya az újhoz, a haladóhoz, s ha csak egy mód van rá, tanulni küldik az arra alkalmas tagokat, vagy vezetőket.. Nem kis részben ez is hozzájárult sikereikhez, meg ahhoz, hogy az idén úgyszólván „villám-aratás" volt Cajakovon. — Egy hét alatt rendbe' tettünk mindent — folytatja a beszélgetést Námešný Ladislav agronómus. — Szombati napon kezdtük az aratást. Vasárnap senkit sem kellett hívni. Az egész falu kinn volt a tarlón... Mit mondjak még? Beszéljek a szorgalomról, a munkafegyelemről? Hát van-e ékesebb }>izonyíték erre, mint az, hogy ígéretünket, adott szavunkat pontosan betartottuk? — Jó, szép dolog ez. Ám szeretnénk tudni, mi a titka a nagy terméshozamoknak ? — Megadjuk a földnek, ami jőrl.r — Más faluban talán nem adják meg? — Nem mindenütt. — Akkor nem ls várhatnak nagy termést. — Olyant nem is, mint amilyent mi elértünk. Az egyik huszonháromhektáros táblán átlag ötvenhat mázsa árpa termett. — Ez már több, mint rekord. — Nehezen hittük el mi is, de a tény, az tény. — Sok trágyát kapott a föld? — Eleget! Istállótr_gyázzuk rendszeresen a határt. Az őszieket — búzából is meg volt a 34 mázsás átlag, de 37 mázsát is elértek — meg szükség szerint műtrágyáztuk. Hétnyolc mázsát szórtunk hektáronként. — Szóval a lényeg az: meg kell adni a földnek, ami jár neki, a föld sem fukarkodik akkor? — Ogy van. Azonkívül ügyelni kell a növény fejlődését, meg aztán a betakarítás is fontos. Mert, ha nagy a szemveszteség, „csökken" a hektárhozam. Nálunk jól dolgoztak a kombájnosok. Különösen Téglás József és Luki Béla... Most néhány hete Csehországban aratnak. SOKAT LEHETNE BESZÉLNI és írni a íajakovóiak sikeréről, ám Öszszegezve csak ennyit teszünk hozzá az agronómussal folytatott beszélgetéshez. Ott, ahol megvan az egyetértés, föld megkapja a magáét és szakszerűen művelik, sohasem kell félni a mától, még inkább nem a jövőtől. SZARKA ISTVÁN MÉRY FERENC 1962. augusztus 25. Ű] SZÖ 5 *