Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-23 / 232. szám, csütörtök

Pillanatképek egy félreeső faluból Rég elhatároztam, hogy olyan szö- zsákban hazavittem ,a részt. 214 ktvetkezetröl írok már egyszer, ahová logramm gabonát kerestem. A fiataujsagíró még soha nem tette be a lá- lok talán el sem hiszik, de az ember bat. Kíváncsi. voltam, ugyan milyen akkor csupán a kötélkészítésben jobis lehet az a falu, melyet még a sajtó ban elfáradt, mint ma az egész napi emberei sem találnak meg. aratásban. Nem kell a kaszát húzni — Balga lélek — csóválták fejű- és mégis sokkal nagyobb darab keket kollégáim —, hát azt gondolod, nyér jut ma, mint a „régi fó időkegyáltalában találsz ilyen községet? ben". — Találtam! — A humennéi járásban? — kérdezte egyik ismerősöm. — Hegyek között? — csodálkozott a másik. Számoló szövetkezetesek Megállt a kombájn, mert pénzt hoHihetetlennek tűnik, de én alig 50 zo

tt n szövetkezet egyik vezetője, kilométerre Bratislavától, a Dunajská Prémiumot. Mindenkinek jár belőle, Streda-i járás kellős közepén buk- akl az aratással kapcsolatban tett vakantam rá. Egészen véletlenül. A köz- lamlt. ség felelős vezetői akármikor meg- — Rájöttünk, — mondja Kis Arnold esküsznek, nem emlékeznek rá, hogy kombájnos —, hogy nemcsak a komJárt volna már itt újságíró. A község neve: Pastuchy. Közös nyelv: a munka bájnos érdemli meg a prémiumot. — Hiába — mondja valaki más —, kenyérrel él az ember. Az anyagi érdekeltség ... — Az emberek megtanultak száKét apró faluból egyesült a szö- molni — mondja megelégedetten a Vetkezet. A nagyobbikat — Pastu- HNB titkára. Mindenki tudja, miért chyt — úgyszólván kizárólag magya- dolgozik. Akár minden este kiszámítrok lakják. A kisebbikben — Mili- hatja az ember, hány munkaegység naviceben — meg csak szlovákok él- és mennyi prémium jár a legutóbb nek. A község határát járva eszembe ledolgozott munkanapra, jutott egy kérdés, melyet ezzel kap- Kiss Arnold kombájnos beleszól a csolatban a falu vagy a szövetkezet beszélgetésbe: valamelyik vezetőjének szándékoztam Kilenc munkaegységet tervezett feltenni. Hanem aztán rájöttem, a szövetkezet egy hektár learatásáért. mennyire elavult ez a kérdés! De jó, Ebből a kombájnos 0,60-at, a segédhogy nem kérdeztem meg, nem aka- kombájnos 0,30-at, a maghordó... és dályozza-e a tagságot munkája vég- számol a kombájnos. Látom, tudja, zésében, hogy a község egyik fele hogy értéke van a munkaegységnek, szlovák, a másik meg magyar ... Ilyes- hogy nem szabad pazarolni. De a prémtt akartam tőlük kérdezni. Aztán miumot nem kell sajnálni attól, akt nem kérdeztem, mert az egyik be- jobb telfesíményt nyújt. Kifizetődik, szélgetésből ilyen hangfoszlányok ju- mert a betakarításnál minden napi tottak a fülembe: késés tízezres károkat okozhat. Aki — ... a mi magyarjaink e9U kombájnnal naponta 180 mázsán Szlovákul mondták ezt a félmon- ,elÜ

l fé

pl

lJ

t ei

y m

á' datot. Valamilyen munka elvégzésé- zsa utan két korona pótlékot ka

p~ vei kapcsolatban ~ A szalmalehúzást is belekaiDe más mondatban - magyarok ^ aratási munkálatokba 4. "'"yyuiun szöiau meg egy másik szövetkezetes. — Nem is gondolná az ember, menynyire fontos, hogy a földek megsza_ __ 3 bóduljanak a szalmától. Ez már a Jóban a község különböző nyelvű, de vő évi aratást biztosítja, — mondja, szájából ilyent is hallottam: — .... -a mi szlovákjaink. Így beszélnek egymásról Pastuchyan a község különböző nyelvű, de egyazon célú emberei. Hát kell ehhez és kezével a tőlünk néhány száz méterre dohogó lánctalpasokra mutat. Valóban, ha repülőgépről néznénk a pastuchyi határt, több sötétszürke színű felszántott táblát látnánk, mint kommentár? A legmeggyőzőbb agitáció „ ... és mégis, nagyobb darab kelyár jut..." A nemzeti bizottság elnökének szobáit írtam le. Csak rá kell tekinteni Lajos bácsi tenyerére, arcára és nem nehéz ' kitalálni, hogy ez az ötvenéves forma ember rengeteget dolgozott már életében. — Össze kell fudni hasonlítanunk azt, ami elmúlt, a mával — mondja Vida Lajos. Sokat arattam már életemben, talán egy egész járás határát kitenné az a gabona, amenynyit én már éle temben levágtam. Kaszával, mások tarlóján kerestem negyvenötig a ke ny eremet, 1931-ben is arattam, hat hétig tartott a mun- Jóformán még el sem illant a tarlóról ka. Es az ered- kipuffogó gáza, máris megjelentek a ménye: f * i három Szántanak, a jövő év termését készítik elő. a kombájnok lánctalpasok. Sok gabonát learatott már életében Vida Lajos, a pastuchyi HNB elnöke. Megelégedéssel nézi most a kombájnok jó munkáját. (Tóth Alajos felvételei) szőke tarlót A két DT „nyelt" a hektárokat. Az ember helyett dolgozzon a gép Horváth Zsigmond ül a traktoron. Leugrik az ülésről, szemével úgy simogatja a hatalmas gépet, mintha érző jószág lenne a gondjaira bízva. — Megadom én ennek, ami csak kell. Mert azt tartom: helyettem is dolgozzon a gép. Azért gép, hogy könnyítsen az ember dolgán. — Két műszakban dolgoznak a gépek? Horváth Zsigmond úgy néz rám, mintha idegen bolygóról pottyantam volna ide. — Ismeri azt a közmondást, hogy borotvát, meg asszonyt ne adjon az ember kölcsön. En azt tartom: a traktort sem jó idegen kézbe adni. Engem nem hagy nyugton a dolog. Hiszen mást tanultam én a gépek kihasználásáról és a gyakorlat is bizonyítja, gondolom magamban. Horváth Zsigmond is hasonlókat gondol, ahogy később megtudom, csak gondolatát nem ugyanazokkal a szavakkal fejezi ki, amilyenekkel a „gépek kihasználásáról" szóló fejezetben a tankönyvek. — No, azért ne gondolja, hogy akár egy órára is tétlenül áll a DT. Két nap és egy éjjel dolgoztam egyfolytában, azután pihentem egy éjjelen át. Sürgős ilyenkor a munka, szívesen teszem. Van valami igazság Horváth Zsigmond szavaiban. Mert amíg nincs minden traktorra jó szakember, talán jobb ez így, — jobban megy a munka, ha állandóan ugyanaz az ember kezeli a gépet.' De a probléma másik kérdést is felvet: Miért nem nevelnek sok olyan kiváló traktorost a szövetkezetben, mint Horváth Zsigmond? •b Abban a faluban voltam, melyet a sajtó hasábjain még senki sem dicsért meg. Látogatásom napján az újságok a kiemelkedő eredményeket elérő kombájnosok névsorát közölték. Kiss Arnold neve nem volt a legjobbak között, pedig ott lett volna a helye. Ö már augusztus 8-án 208 hektár tarlót hagyott maga után. Ilyen emberek laknak Pastuchyban, Dél-Szlovákia egy eldugott falujában. TÖTH MIHÁLY VITÁZNAK A KOMMUNISTÁK Á párt felelős minden kommunistáért és minckn kommunista a pártért I A chlmeci rónaság csücskének déli határát a Čierna nad Tisou felé vezető vasútvonal szabja meg, északi részén pedig a chlmeci betonút vonul. Keleten vonalegyenesen vágja el a tájtól az új öntözőcsatorna, melyben a Bodrog folyó holt ágának vize csobog, nyugaton pedig apró dombocskákban hullámzik a talaj. Valamikor e vidéken igazán sivatag volt. Most a dombokon mindenütt buja, zöld növényzet látszik, itt terem a legnemesebb görögdinnye, a legízletesebb szőlő. De ahol kissé mélyebben szánt a földbe az ekevas, vagv a kotrógép acélagyara, ott felszínre kerül a talaj ősi hagyatéka — a finom, aranysárga sivatagi homok. Az emberi leleményasaég és egész nemzedékek verítéke már rég megművelte a földet. Most, nyáron sűrű növényzet borítja a táj minden talpalattnyi helyét. A sivatag tehát a föld alá szorult, de ezzel még nem elégedett meg az ember. Hiába, iiyen már ez a mi fajtánk — megúntuk a könyörgést a természet jóindulatáért és igyekszünk természet őfenségét szolgálatunkba állítani, gazdagságából minél többet kisajtolni. Hogy mltyen eszközökkel? Természetesen olyanokkal, amelyek az adott helyzetben a ieghatékonyabbak. Például ez a soA somotori esőcsinálóknál motor! vidék minden bőkezűsége ellenére száraz terület. Évente itt mindössze kb. 650 mm csapadék esik, az sem egyenletesen, különösen a fejlődési időszakban kevés, mikor a földnek sok-sok vizre volna szüksége. Éppen ezért a kelet-szlovakiai síkság talajjavító munkálataival egyidőben mezőgazdasági szakembereink erről a tájról sem feledkeztek meg, mert Bodrogköz szerves része a kelet-szlovákiai rónának. A Csapadékgazdálkodási Kutatóintézet állandó kirendeltségeket létesített Somotor községben, a legújabb talajtermékenyítő és öntözési módszerek tanulmányozására Ezen a 300 hektárnyi kísérleti területen már 1957 óta két módszerre! próbálkoztak: az öntözés altaleji rendszerével és a talajfölötti öntözéssel. Elsősorban arról volt sző, hogy a Bodrog folyó holt ágának vize ne legyen örökké a békanemzedékek, a tavirózsák és zizegő nádasok lidércfényes romantikájának zuga, hanem hogy ez a víz a somotori és radi talajvizek egyesítésével, e vidék éltető csapadéktartalékává váljanak. 32 hektárnyi cukorrépa, 51 ha kukorica, 52 hektár búza, 47 hektár lucerna, 25 hektár zab, nagy árpatáblák, vetemények és legelők várták itt évente egyetlen hiányzó,-éltető elemüket — a vizet. A munkálatok megkezdésekor természetesen azt is szem előtt tartották, hogy erősen csapadékos időszakokban a bővizű Tiszát is mentesítsék a túlterheléstől, és hogy ezáltal megteremtsék a csapadék egyenletes elosztását, mely itt a hektárhozamok legfontosabb előfeltétele. 10 kilométeres csatornahálózatot létesítettek a Bodrog egyik holt ágának csücskében, Somotor község határában szívóberendezést állítottak fel, mely percenként 18 000 liter vizet permetez szét. Csak az első részileg működése után, tehát 1960-ban mutatkozott meg az új öntözést módszer üdvös hatása. A régi és az új hozamok közötti különbség ma már kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy ez a módszer jó, hiszen például a cukorrépa hektárhozama 450 mázsáról 850 mázsára, a lucernáé 153 mázsáról 174 mázsára, a silókukoricáé 280 mázsáról 640 mázsára növekedett. Hasonló növekedés mutatkozik a kenyérgabonánál, A párt új alapszabályzat-tervezetének megvitatása közben jut igazán kifejezésre, milyen nagy felelősséget éreznek a kommunisták Csehszlovákia Kommunista Pártjáért. Az eleven, termékeny viták arról tanúskodnak, hogy minden kommunista szívén viseli a párt sorsát. Az alapszabályzat irányt mutat ós mértéket szab a pártmunkában, ezért a lehető legtökéletesebbnek kell lennie. Ám mit érne a legtökéletesebb alapszabályzat is, ha nem párosulna a tagok felelősségérzetével. Ez a felelősségérzet nem adódik önmagától, hanem csakis alapos és kitartó nevelőmunka gyümölcse lehet. Ezt a nevelést már a kezdet kezdetén, még a tagjelöltségi idő előtt, az ifjúsági szervezetekben, de legkésőbb a tagjelöltség idején meg kell kezdeni. Ki mint vet — úgy arat, mondja a közmondás, és ez úgy véljük — a tagjelöltek esetében is helytálló. — Amilyen tagjelölteket nevelnek a pártszervezetek, olyan kommunistákkal fognak dolgozni. Az alapszabálytervezet leszögezi: „... a pártszervezet köteles segíteni a tagjelöltnek, hogy felkészülhessen a párttagságra. A bratislavai Gumon-gyár II. megmunkáló részlegének kommunistái az alapszabály-tervezetről tartott vita keretében erről a kérdésről beszéltek a legtöbbet. Nem véletlenül. A legközelebbi taggyűléseken ugyanis négy tagjelölt törlését fogják megtárgyalni, és már most úgy beszélnek róluk, mint akik nem is tartoznak a jelöltek közéNégy fiatal emberről van sző, akik a próbaidő alatt nem úgy vizsgáztak a felelősségérzetből, ahogy tagjelöltekhez illik. Nem teljesítették a rájuk bízott feladatokat, nem vettek részt a csoport- és taggyűléseken, nem fizették a tagsági járulékot, egyszóval nem érdeklődtek a párt tevékenysége, élete iránt. És miért? Ki a hibás? Kit lehet okolni azért, hogy a négy fiatal lejtőre jutott, ahelyett, hogy felküzdötte volna magát az élcsapatba? Hiszen igazán mindent megtettek értük I Már három csoport- és taggyűlésen kérték, figyelmeztették őket: változtassatok magatartástokon ! Védnököket állítottak melléjük. Előadásokat rendeztek számukra a párt alapszabályzatáról és legutóbb mégis azt mondták: nem ismerik az alapszabályzatot! Talán kivételesnek tarthatnánk ezt az esetet, ha az első lenne, de sajnos nem az. A hibás mélyebben gyökereznek, mint az első pillanatban gondolnánk. * A pártszervezet elnöke beszélgetésük folyamán megemlítette, hogy a pártnak az ifjúsági szervezetre gyakorolt irányító és nevelőmunkája ebben a gyárban nem a legjobb. A két szervezet között nincs meg az a közvetlen kapcsolat, ami a párt elveinek és célkitűzéseinek megvalósulását eredményezné a fiatalok gyakorlati és szellemi tevékenységében. Az alapszabályzat-tervezet megállapítja : a CSISZ a párt segítőtársa és tartaléka. De vajon milyen segítőtársa vagy tartaléka lenne a pártnak az ifjúsági szervezet, ha a párt elszigetelődne tőle, nem úgy irányítaná munkáját, hogy néhány év múlva többszörösen kapja vissza azt, amit a fiataloknak adott. A gyermek csak gügyögni tud, ha nem tanítják meg beszélni. A mi társadalmunkban a pártnak a szülő szerepét kell betöltenie az ifjúság nevelésében azzal zabnál, zöldségnél és egyéb termékeknél is. A somotori öntözéses és talajművelési munkálatok tehát tisztán bizonyítják, hogy sokféléiképpen lehet megzabolázni a természet szeszélyeit. Itt, Somotor vidékén az eddiginél is nagyobb eredményeket lehetne elérni, csak folytatni kellene a megkezdett munkát. Természetesen, a jobb eredmények elérése nemcsak a mezőgazdasági szakemberek jóindulatától, hanem az érdekelt építkezési vállalatok becsületességétől is függ. Hogyan lehetne például belenyugodni abba, hogy pillanatnyilag — és ki tudja meddig? — többkilométeres szakaszokon nem használhatók a talajmenti, öntözőrendszer csőhálózatai, mert a kötéseknél és a légtelenítő tárnák körzetében megrepedeztek? Ez a körülmény, bizony, joggal nyugtalaníthatná az illetékeseket, de különösen a Mélyépítési Vállalat érdekelt részlegeit, hiszen nem lesz minden nyár ennyire csapadékos mint az idei, s szárazság idején az altalajt öntöző csőhálózattői függ majd, hogy a háromszázhektárnyi somotori területen minden egyes növény bőségesen teleszívja magát csapadékkal, mely életének egyetlen feltétele. V. KalytCuk a céllal, hogy méltó segítőtársa és tartaléka legyen a kommunistáknak. Ha nem neveljük ezt a tartalékot — bár nem feltétlenül — lehet, hogy tévútra lép. A gyár második megmunkáló részlegének kommunistái az új alapszabályzattervezet megvitatásakor rájöttek alapszervezetüknek erre a togyatékosságara és tudják, hogyan kell változtatni helytelen módszereiken. Az alapszabályzat-tervezet I. cikkelyének elemzésekor (a párttagok kötelességeiről és jogairól) egyéb fogyatékosságokra is bukkantak szervezetükkel kapcsolatban. Mint már említettük, a négy tagjelölt mellé védnököket jelöltek ki, akik azonban nem tettek eleget küldetésüknek. Nemcsak nem tudatosították feladatukat, hanem a kommunisták legelemibb kötelességét sem teljesítették. Olyan elvtársakat jelöltek védnöki posztra nevelőknek, akik még nem érettek arra a feladatra, akikben nem volt meg a szükséges felelősségérzet. Mert ha tudatosították volna a párt iránti felelősségüket, többet tettek volna a négy tagjelölt és egyúttal a párt érdekében. Michal Haluš, aki a tervezetvitában e kérdéssel kapcsolatban felszólalt, megállapította, hogy a négy tagjelölt „sorsáért" valamennyien lelelősek, mert nem cselekedtek az érdekükben annyit, amennyire képesek lettek volna. Javasolta, hogy a pártoktatás keretében tanítsák, magyarázzák meg a tagjelölteknek a párt alapszabályzatát, hogy azok feltétlenül megismerjék a párt szervezeti felépítését és a kommunista szerepét a társadalomban. Viliam Uhlík még tovább fejtegette ezt a gondolatot. Javasolta: a vezetőség negyedévenként legalább egyszer folytasson „ellenőrző beszélgetést" a tagjelöltekkel, hogy megtudja, ismerik-e és magukévá tették-e az alapszabályzatot. A Gumon-gyár kommunistái helyesen értelmezik az alapszabályzat jelentőségét, amikor lényegében annak ismeretétől teszik függővé, hogy kommunistává válik-e a jelölt vagy sem. Aki pontosan ismeri feladatait, jobban teljesítheti azokat mint az, aki csak itt-ott hallott róluk valamit. Ahhoz azonban hogy egy tagjelölt igazi kommunistává váljék, ez nem elég. A tagjelölteknek szüksége van jó példára is. A kommunistáknak nemcsak a termelésben, hanem az egész társadalmi életben példaképül kell állmok mind a tagjelöltek, mind pedig valamennyi pártonkívüli dolgozó előtt. Sajnos a példaadás dolgában sem tűnnek ki a Gumon-gyár kommunistái. Juraj Mendel, a szóban forgó részleg pártcsoportvezetője nem titkolta, hogy a párttagok közt itt is akadnak olyanok, akik a tagsági járulék lefizetésével letudták kommunista teendőjüket. Sem gyűlést, sem egyéb pártmunkát nem ismernek és ha a tagjelöltek éppen ilyen kommunistát látnak maguk előtt, lehet-e csodálkozni rajta, hogy maguk is a könnyebb utat, a rossz példát választják, mely köztudomásúlag ragadósabb, mint a jó. A Gumon-gyár második megmunkáló részlegének kommunistái helyesen tettók, amikor az alapszabályzat-tervezet megvitatásakor nemcsak a tervezet gondolatainak és elveinek esetleges kiegészítésén törték a fejüket, hanem pontról pontra haladva feltárták a szervezetükben előforduló hibákat. Meddő vita lenne az, ha egyúttal nem keresnék és nem találnák meg a hibák orvoslását elősegítő módszereket. És e módszerek haszontalanok lennének, ha nem szolgálnának a fogyatékosságok kiküszöbölésére. A tagjelölteket fölöslegesen bízták meg feladatukkal akkor, amikor elhanyagolták teljesítésük ellenőrzését. Mert ilyen ís előfordult. A tagjelöltek mindaddig fölöslegesnek ós idegennek fogják magukat érezni a pártban, míg az alapszervezet tagjainak segítségével bele nem illeszkednek a kommunisták üzemi családjába. Amíg ez nem történt meg, nem várhatjuk tőlük ugyanazoknak a feladatoknak a teljesítését, melyek a párttagokra hárulnak. Természetesen ez sem mehet gépiesen. Az alapszabályzat-tervezet nyilván nem véletlenül utal annak szükségességére, hogy a pártszervezet köteles megvizsgálni a tagjelölt személyes tulajdonságait. Ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy meg kell ismernie a jelölt jellemét, hanem azt is, hogy azt az embert kell benne látnia, aki bizonyos életfeltételekhez van kötve és sajátos körülmények közt él. Ez pedig azt jelenti, hogy a pártszervezetnek rendszeresen, alaposan és körültekintően kell foglalkoznia a tagjelöltekkel Ha a Gumongyár kommunistái ezt tennék, bizonyára nem lennének különösebb gondjaik a tagjelöltekkel. SZABÓ GÉZA ÍTI SZŐ 4 * 1962. augusztus 23.