Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-18 / 227. szám, szombat

kovács miklós: Nyári történet A

hatalmas gépkolosszusok reggel a szövetkezet utolsó tábla araínivaló gabonájának álltak neki A rendreratcott aranyló gabona úgy kígyózott, mint hatalmas papírlapon az írott betűk sora: a parasztember oly annyira féltett, s legszeretettebb olvasmánya ... Mire az izzó napkorong feljebb lépett az ég kupoláján, tizenkét sorban kövéren emelkedő szalmakupacok beszéltek a végzett munkáról. A három kombájn dohogva haladt a gabonarendeken, a gép dobja változó, hol emelkedő, hol alábbhagyó zajjal verte a kalászokat. Pöfögő traktorok* robogtak gabonával színigtöltött vontatókkal a falu felé. — Délre végzünk! — szólt hátra a kombájnos Krisztának. Krisztina a férfi fejbiccentésére az előttük hú-; zódó rendek irányába pillantott, $ kissé aggódva állapította meg ő is, hogy igen, az aratás valóban csak délig tart. Villáját belemerítette a rázőból kiömlő szalmába és gyakorlott mozdulatokkal egyengette el a tartályban. Élesen zizegett a szalma, és friss, sajátos illata az orrába csapott. Nagyon szerette ezt a szagot. A határban nőtt fel, a természet volt a nevelője .. . Valamikor tanyán laktak a szülei. Egy vályogkunyhóban szülte meg az anyja, akit ő nem is ismert... Egy éves sem volt amikor meghalt az édesanyja. Az apja azután megnősült, s csak kevéssel a felszabadulás után költöztek be a faluba. Mindig a határban dolgozott... Gyermekkora liba- és tehénpásztorkodással telt. A szövetkezet megalakulása óta szintén fizikai munkát végzett. Iskolába keveset járt, meg az igazat megvallva, nem is járhatott volna ... Dolgoznia kellett, hogy segítsen apjának a mindennapi megszerzésében ... Igaz, még ötvennégyben agitálta Szamos Gyula bácsi, az akkori elnök, hogy menjen iskolába. Azóta agronómus, csoportvezető, vagy..., vagy talán még elnök is lehetne ... Nem ment el... Aztán megint akarták, hogy menjen baromfi-tenyésztői tanfolyamra ... Nem akart. Valahogy szégyellt öreg fejjel beülni az iskolapadba. Nem neki való az mft! Vannak nála fiatalabbak, alkalmasabbak is, menjenek azok, mondta... Pedig "még csak márciusban töltötte be a huszonnégyet ... A szabad ég alatt érezte jól magát, amikor kapát, gereblyét vagy egyéb szerszámot foghatott a kezébe... Hirtelen felriadt, s elcsodálkozott azon, hogy ennyire mpglepték az emlékek. Beidegzett csapkodással gyúrta, gyömöszölte a szalmát. Nem is kellett már túlságosan odafigyelnie. Könnyed mozdulattal ürítette ki a szalmatartályt, s ilyenkor egy kurta pillanatra megpihenhetett; amíg a tartály alján ismét kupacba gyülemlett a szalma. k dapilantott a gépet irányító vezetőre. A széles, ingnélküli hátát látta, amely olyan barna volt, tmint a csokoládé. Karján a kidudorodott izmok fonott kalácshoz hasonlítottak ... Cseh férfi volt. Krisztina nem értette minden szavát, szokatlan volt az idegen beszéd. Kezdetben nagyon erősen kellett figyelnie, hogy megértse a legény beszédét. „Sosem lehet ezt megtanulni" — mondta eleinte, de most már megváltozott a véleménye. Pótkocsit vontató traktor állt meg mellettük. — Tele van már? — kiabálta túl a motorok zaját a traktoros és a gabonatartályra mutatott. Ök is leálltak, hogy az acélos magot kiengedjék a pótkocsiba A kombájnos leszállt a vezető ülésről és cigarettára gyújtott. A traktorost ls megkínálta, 0 aztán törökülésben a magas gép keskeny árnyékába ült. — jöjjön, pihenjen meg maga is I — szólt a lánynak és helyet mutatott maga mellett. Krisztina lekászálódott és a traktort megkerülve odament a legényhez. Leguggolt, hátát nekivetette a kombájn vaskos kerekének. A legény szívta a cigarettát, s közben lopva őt nézte. Krisztina érezte, hogy a férfi tekintete végigkúszik a testén, napégette karján ... Hirtelen furcsa meleget érzett az arcán ... Sohasem parázslott még az arca ennyire férfitekintettől ... Igaz, udvarlója alig volt. Talán csak egy férfit szeretett eddig igazán... Azt is érdemtelenül ... A faluból való volt. Hónapokig jártak együtt, s aztán mikor a fiút behívták katonának, vége szakadt köztük mindennek... Még a katonaság alatt megnősült... Azóta nem állt szóba legénnyel. Férfias, nyers természete miatt kerülték is. — Hány éves maga, Krisztina? összerezzent... Ogy szólítja, mint a falubeliek. Megmondja? Mit akar tőle... ? — Huszonnégy — mondta. Nem nézett a férfira, a traktort figyelte, amely éppen abban a pillanatban kanyarodott ki az útra. — Én meg huszonnyolc ... És aszszony, kedves nélkül... — mondta a legény. — Bizonyosan válogatós természetű — vetette oda meggondolatlanul. Megbánta, hogy hirtelen szólt, azért még megtoldotta: — Biztosan megnősülhetett volna már... 1? — ... Két bátyám van. Azok már nősek. Építkeztek, aztán én is oda segítettem ... Meg ... meg aztán nem találtam olyan lányt, aki úgy igazán tetszett volna... Ide kellett jönnöm a Csallóközbe, hogy találjak, Kriszta... K

özvetlenül, melegen csengtek a szavai. Krisztina felugrott, mintha darázs csípett volna, a lábába. Erős, meleg hullám tódulását érezte a tagjaiban, s mintha áramütés érte volna, nehéz zsibbadás szállta meg. Szerette volna tovább hallani a férfi beszédét, kíváncsi volt a folytatására, amelyet sejtett, tudott... És mégis félt hallani, pedig akarta, kívánta szíve minden dobbanásával, vére minden cseppjének lüktetésével. Odaszaladt a szalmatartályhoz, mint egy megriasztott, s. csak onnét szólt vissza az elképedt, megszomorodott férfinak: — Gyerünk, Vlágyó, mert nem leszünk készek délre ...! Először ejtette ki hangosan a férfi nevét, s önmagának is jó volt hallani most saját hangját. Csodálkozott azon, hogy nyugodtan beszéli, pedig minden porcikája reszketett, remegett az izgalomtól. Tehát ezért mondta a segédkombájnosnak, hogy ma nem kell kijönnie... — gyúlt egyszerre világosság az agyában, s ettől a felfedezéstől olyan mérhetetlen nagy boldogságot érzett, hogy attól kellett tartania: leszédül a gép tetejéről ... „Az előző hónapok kedvezőtlen időjárása ellenére is elégedettek lehetünk az idei terméssel..." A szövetkezet elnöke örömmel és lelkesedéssel beszélt... Ä

teremben csend volt, csak az elnök szavai csengtek tisztán, ércesen. . A cseh kombájnos néhány szövetkezeti taggal együtt a vezetőségi asztalhoz lépett, hogy átvegye munkája elismeréseképpen a jutalmat... Közben a j terem egyik sarkában már hangoltak a zenészek, hogy az aratómulatságig előlegül néhány órás táncmuzsikát kölcsönözzenek a jól végzett munka után... Krisztina a fal mellett ült egy széken. Izgalmában a ruháján babrált, mintha előre tudta volna az elkövetkezendőket. Valaki megállt előtte, s anélkül, hogy felnézett volna, érezte, hogy Vlagyó az... — Szabad lesz egy fordulóra? — szólalt meg a legény. Krisztina felállt és elvegyült a férfival a táncolÓK között... Könnyedén, szórakozottan táncoltak. Úgy hallgattak, mintha mostoha lett volna mindkettőjükhöz minden szó... A lány a délelőtti beszélgetésre gondolt, a férfi pedig arra, hogy valahogy folytatni kellene. Nagy némaságuk csak a csillagsziporkás szürkeségben oldódott fel. Az éjszaka levegője párásán fülledt volt. A falu alatt halkan csobogott a folyó, s csak nagynéha loccsant erősebben egy-egy partszegélynek szaladt hullám... — Kriszta, maga délelőtt nem akarta, hogy elúiondjak valamit...! — mondta neheztelőn a férfi. — Elmondhatná most... — válaszolta a lány és mosolyogva, bátorítón nézett fel a legényre ... — Azt kérdezte tőlem, hogy miért nem nősültem még meg ... Én... én most már szeretnék, Kriszta. Itt a szőke rónán találtam egy szép mezei virágot... Nem kényeskedő, nem csinoskodó, mint a kerti ágyasok virága, mégis szép, nekem a legszebb. Egy folyóparti fűzfa árnyékának az ölelésében állták. A lány a férfi ajkára tette az ujját, mintha azt akarta volna mondani: „Ne szólj, ne mondd, tudom, érzem, értem a szavad !..." ... És egy tücsök elhallgatott hangos cirpelésével, hogy egy kurta pillanat tovaröppenése után újra kezdje, még gyorsabban és vidámabban. M

ásnap reggel a szövetkezet Irodája előtt útrakészen állt a komjbájn. A szövetkezet elnöke, néhány vezetőségi tag és a nemzeti bizottság fiatal titkára állta körül. A totta szóval, szélt csehül kombájnost a titkár tar szépen, folyékonyan beBudéjovicén katonáskodott, s ott tánulta meg. Vlagyó sűrűn nézegetett a falu fevalakit várt volna. Üres, * az utca. Már mennie, indulnia keljlett volna, lekezelt az el nőkkel, azt4n a többi körülötte állóval is. A kombájjios fellépett a volán melszer hátra pillantott, aztán ..., aztán kissé remegő ujakkal beindította <i motort. A hatalmas acé! zketett, felzúgott a gép. pedálra helyezte, jobbkeícsúüdvözlést akart Inteni steseknek. Felemelt karja lé, mintha néptelen voll test megres Lábát a gá; zével egy b a szövetkez azonban félúton megállt a levegőben... A falu felől egy nő közele dett, kerékpáron. „Ű az, kétségtelenül ö I" •— villa it át agyán. Krisztina akkor ért oda kerékpár ján, amikor a legény a szövetkezese sek nagy i mula tára lelépett a gép ről. — Motoraiba?! — kérdezte a fiatal titkár sajnálkozó érdeklődéssel. Az elnök is billotta. látta a boldogság ragyogását is, meg Krisztát is egy szerre s ej y pillanat alatt megérte te az összefüggést. — Az, notorhiba, csakhogy ettől lajos az ember I — nevet I ŰRHAJÓSOK Akik mint elsők bátran nekivágtak Mesébe illő égi utazásnak, S a világűrből rendben visszatértek. Méltán zeng róluk ünneplés és ének. Ha a nép mindenütt így ünnepel, Azért — vigyázat! — ne feledjük el, Hogy minden földi ember asztronauta, Földünk rakéta s akik ülnek rajta, Rohannak olyan szédítő iramban, Hogy érzékekkel már felfoghatatlan. A Tejút sima, a Föld végig méri, Irányt nem téveszt, baleset nem éri, S ha új bolygókat útra kelni látunk, Nekik hasonló jó utat kívánunk. nem lesz o te el magát Krisztina sietségtől. alig jutott szóhoz a nagy Melle mint a kovács fúj— Viszo szönt mag gyengéden, kat ígérőét zét. Boldogan g tatója hol emelkedett, hol süllyedt.. Jaj, már azt gondoltam, hogy elkésem... Ne haragudj...! — állt meg a legény előtt, s a nem óhajtott közönség niatt gyenge pír lepte el az arcát. — Viszontlátásra, Vlagyó! — nyújtotta búcsúzóra a kezét. ntlátásra, Kriszta! — kö/arul a férfi és lágyan, de mégis beszédesen, soszorította meg a lány keszökkent fel a vasparipa ^ nyergébe, az indítókar mellé. ^ — Aztár ... aztán majd válaszolj ^ ám 1? — ^zólt vissza mosolyogva a ^ lánynak. íriszt na a motor fokozódó zajában alig hallotta a szavakat. J([ kait, s csak a férfi mozdula tál tói sejtette értelmüket. — Jó, de te is írj, és... és hamar t a mit sem törődve már a § — kiáltott mögötte állókkal. s n SAS ANDOR § Š Š fssssmxŕsm/ywrAŕSMrss/m Azt hiány kotr szövetkeze solyogva integetett ö is a távolodó gépkolosszus után. hiszem, jövőre nem lesz bájnosban — súgta oda a elnöke a titkárnak és moVannak emberek, nevek, akik egyszerre világhírnévvé válnak. Gagarin, Tyitov és Nyikolajev űrhajósok után újabb névvel ismerkedhetett meg a világ közvéleménye, P. R. Popovics űrpilótáéval. Hajdani iskolája, a magnitogorszki ipari iskola méllán lehet büszke az egykori tanítványra, aki az iskola énekkarának szólistája volt (képünkön az előtérben). Néhány nappal ezelőtt hangja világűrből jutott el hozzánk, hirdetve a szovjet tudomány és technika világsikerét. (Foto: CTK—APN). MEGJEGYZÉSEK a „Szocialista Nevelésiről JÜLIUS—AUGUSZTUSBAN bővített terjedelemben jelent meg pedagógustársadalmunk egyre kedveltebb módszertani folyóirata, a Szocialista Nevelés hetedik évfolyafna. Az 1961/62. évfolyam fordulópontot jelentett a lap életében. A Szocialista Nevelés szerkesztősége ugyanis 1961. szeptemberében Bratislavából Nyitrára költözött. Mi tette ezt indokolttá? A lap októberi számában közzétett értesítés válaszolt e kérdésre: ;,A felettes iskolai hatóságok a szerkesztőség Nyit-: rára* helyezését elsősorban azért tartották szükségesnek, hogy a nyitrai pedagógiai, intézet magyar osztályán nagyobb számban működő pedagógiai és tudományos erőket a lap munkájába hathatósan bevonják." Ez az elgondolás valóban helyes volt, és a most lezárult évfolyam is bizonyítja, hogy a pedagógiai intézet szakemberei értékes írásaikkal a lap egyébként is egyre emelkedő színvonalának biztosítékaivá válnak. Onódi János, a pedagógiai intézet igazgatóhelyettese, aki dr. Turczel Lajost váltotta fel a felelős szerkesztő posztján, színvonalas eszmei mon-. danivalójú vezércikkekkel járult hozzá a Szocialista Nevelés egyes számainak tartalmasabbá tételéhez. Számos, hasznos írást olvashattunk a pedagógiai intézet adjunktusainak (Bartha Tibor, Fóthy Ferenc, Zsilka Tibor, és mások) tollából is. Az 1961/62. tanév sok-sok új prob-: léma megoldása elé állította pedagógusainkat. Üj tantervek, sőt új tantárgyak is kerültek iskoláinkba, és megelégedéssel állapithatjuk meg, hogy a Szocialista Nevelés igyekezett messzemenő segítséget nyújtani tanítóinknak a felmerült új problémák megoldásában. Igen sok volt az új-: donság például a szlovák nyelv okta-: tásában a magyar tannyelvű iskolákban. A tanév második felétől már a kis második osztályosok is ismerkedtek a szlovák nyelvvel és ebben nemcsak a ,,Naša radosť" című, új elgondolások alapján készült, tetsze-f tős kivitelezésű, képeskönyvszerű tankönyv volt tanítóink segítségére, hanem a Szocialista Nevelésben köz-: zétett értékes útmutatások ls, Lukovics Izabellának, a Pedagógiai Kutatóintézet munkatársának tollmól. A szlovák nyelv oktatásával kap-: csolatos módszertani problémák meg-' oldását egyéb cikkek, módszertani utasítások is elősegítették. Ezek között említhetjük meg Mózsi Ferenc központi tanfelügyelő „Az iskolalátogatások tapasztalataibői" című írásait, amely éppen abban mutat feltétlenül követésre méltó példát, hogy a bevált munkamódszerek közkinccsé tételére, szerzett tapasztalatainak ismertetésére és átadására fekteti a fő súlyt. AZ IRODALMI NEVELÉS néven bevezetett új tantárggyal ugyancsak kellú figyelemmel foglalkozott a Szocialista Nevelés. Ez vitathatatlanul megkönnyítette a tantárgyat tanító pedagógusok munkáját, tekintve, hogy az irodalmi nevelésnek ilyen új felfogásban történő oktatása terén nem rendelkeztek kellő gyakorlattal és tapasztalatokkal. Üj tanterv alapján • A „VARSÓI ÖSZ" nevű zenei fesztiválon a jelenkori zene kiemelkedő alkotásait mutatják be szeptember'15-től 23-ig a lengyel fővárosban. A fesztiválon a varsói filharmonikus zenekar és énekkar, a lengyel rádiózenekar és a varsói Operaház együttese mellett föllép a leningrádi balett, a londoni Me'os-együttes és az amerikai Lasalle vonósnégyes is. • TOLSZTOJ FILMEZETT IS. Az orjoli pedagógiai főiskola hallgatói egy Jasznaja Poljana közelében fekvő falu lakosai között találkoztak az Orosz lakodalom című film egyes szereplőivel; maga Tolsztoj készítette annak idején a felvételeket, amelyek a helyi népszokásokat örökítették meg. A filmtekercs után most kutatnak különféle archívumokban. indult meg az elmúlt tanévben az orosz nyelv oktatása is a 7. évfolyamban. Ezzel kapcsolatban azonban — sajnos — a Szocialista Nevelés nem adott útbaigazítást szaktanítóinknak. Egyébként is a lap teljes 7. évfolyamában az orosz nyelv tanításával kapcsolatos kérdésekkel mindössze egyetlen cikk foglalkozik. Ha figyelembe vesszük, hogy a magyar tannyelvű- iskolákban az orosz nyelv az egyetlen világnyelv, melynek tanulása kötelező, akkor nyilvánvaló, hogy az orosz nyelv módszertani problémáival a jövőben a Szocialista Nevelés hasábjain is gyakrabban kell foglalkozni. ÖRVENDETES TÉNY, hogy a Szocialista Nevelés kellő figyelmet szentelt az anyanyelvoktatás problémáinak. Igen színvonalasak, tanulságosak voltak a fogalmazás-tanítással (Bartha Tibor), a nyelvtan és helyesírás problémáival (jakab István, Zsilka Tibor) és 'az irodalomtanítással (dr. Kerékgyártó Imre) foglalkozó írások. Sajnálatos tény viszont, hogy a gyakorló pedagógusoknak az anyanyelvi oktatással kapcsolatosan a Szocialista Nevelés hasábjain nem volt mondanivalójuk. Sajnálatos, liog^ a lap munkatár* si iköre meglehetősen szűk. Gyakran szerepelnek ugyanazok a nevek. Ez nem is lenne hiba, ha mellettük ál• landóan újabb és újabbak sorakoznának. A lap 8. számában megismerkedhettünk az idei tanítók napja alkalmából kitüntetett pedagógusainkkal. Kár viszont, hogy kitüntetett tanítóink a Szocialista Nevelés hasábjain nem adják át minden bizonnyal gazdag és értékes pedagógiai és módszertani tapasztalataikat. Talán a cikkírók ném nagy számával magyarázható, hogy az egész évi átlagban színvonalasnak tekinthető Szocialista Nevelés 7. évfolyamának 9. száma viszonylag gyengére sikerült. Ez a szSm nemigen tanúskodik a módszertani lap jellegéről. A Szocialista Nevelés 7. évfolyamában is rendszeresen találkoztunk több kedvelt rovattal, mint pl. Nyelvművelés, A szovjet pedagógiai irodalomból, Könyvekről, Folyóiratszemle, Levelezőink írják, Világszerte a pedagógiában. Vitatható azonban a „Szülök iskolája" című rovat létjogosultsága a Szocialista Nevelés hasábjain. A rovattal ugyan mindössze az 1. és az 5. számban találkoztunk, de tekintve, hogy a Szocialista Nevelés pedagógusok számára kiadott szaklap, nem valószínű, hogy a szülők nagy számban olvassák, s hogy csupán ezen alkalomszerűen jelentkező rovat kedvéért a lapot előfizetnék vagy vásárolnák. A lap viszonylag szerény terjedelmét tehát más anyag közlésére lehetne felhasználni. A terjedelemmel kapcsolatban egyébként még megjegyezzük: kár, hogy a 11. —12. összevont szám tulajdonképpen csak egy bővített szám, mivel mindössze 48 oldalas 64 oldal helyett. VÉGEZETÜL örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Szocialista Nevelés hetedik évfolyamát egészében pozitívan értékelhetjük. A lap — az előforduló kisebb fogyatékosságok ellenére is — igen jól betölti hivatását, mint a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák számára kiadott módszertani folyóirat, számos hasznos útmutatással, színvonalas cikkel, tájékoztató jellegű írásával hozzájárul ezen isíkolák pedagógusainak szakmai fejlődéséhez. Haspnló jó munkával, munkatársainak egyre szélesedő gárdájával a lap színvonala még tovább fejlődhet. Kívánatos ienne, ha a jövőben a Szocialista Nevelés egy-egy pedagógiai vagy módszertani problémát széleskörű vita vagy ankét formájában vitatna meg, ami lehetővé tenné a legjobb pedagógusok vélemény- és tapasztalatcseréjét. Az ilyen viták bizonyára csak növelnék a Szocialista .Nevelés népszerűségét. SÁGI TÖTH TIBOR ÜJ SZO 6 * 1982. augusztus 18,