Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-18 / 227. szám, szombat

• A szocialista államok gazdasági együttműködésének a szocialista internacionalizmus alapja A szocialista világrendszer létre­jötte a szocialista országok közötti gazdasági és politikai kapcso­latoknak a történelemben eddig is­meretlen, új és magasabb típusú for­máját teremtette meg. A szocializmus és a kommunizmus útján baladó. sza­bad és független népek társadalmi, gazdasági és politikai közössége ez, melyet a közös érdekek és célok, a nemzetközi szolidaritás kötelékei fűz­nek egybe. Ideológiájuk a marxizmus— leninizmus, ezért közös céljük a kom­rtunizmus. Társadalmi, gazdasági és politikai érdekeik azonossága az alapja az országaik közötti tartós, baráti, ál­lemközi kapcsolatoknak. A terme­lőeszközök társadalmi tulajdona, az államrend azonossága, ahol a mun­kásosztály vezette nép kezében van a hatalom, tette lehetővé, hogy a tel­jes egyenjogúságon, a függetlenség és a szuverenitás tiszteletben tartá­sán, a kölcsönös testvéri segélynyúj­táson alapuló kapcsolatok jöhettek létre közöttük. Napról napra erősebb és eredményesebb ez a kapcsolat, mert az Imperialista államok közötti nyílt és palástolt ellenségeskedéssel szemben a nemzeti érdekek kölcsö­nös tiszteletben tartásán, a népek közötti bizalmon és barátságon ala­pul. Ebben a kapcsolatban lényegében a proletár nemzetköziség eszmél öl­tenek testet. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelmének következtében a föld egyhatodán szocialista viszonyok jöttek létre, megszűnt a kapitalizmus összefüggő láncolata, a világ két egymással ellentétes rendszerre sza­kadt. Ez a történelmi Jelentőségű folyamat két szakaszra oszlik: az első szakasz a Szovjetunió létre­jötte és a szocializmus felépítése a második világháborúig; a második a világháború után kezdődött az európai és az ázsiai népi demokra­tikus országok leválásával a tőkés rendszerről, tehát a szocialista tábor megalakulásával A második szakasz­ban a szocializmus már túlnőtt egy ország határain és több országot át­fogó világrendszerré vált. Ez a má­sodik világháború utáni korszak fő tartalma, korunk fő jellegzetessége. A szocializmus világrendszerré vá­lásával alakult ki a szocialista világ­gazdaság és ettől elválaszthatatanul az egyre fejlődő szocialista világpiac. A szocialista világgazdaság kialakulá­sa a több országban létrejött szo­cialista termelési viszonyok szükség­szerű következménye. A szocialista világrendszer kiala­kulása a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal indult meg, amikor létrejött a munkások és parasztok első szocialista állama, a Szovjetunió. A szovjet nép mérhetetlen áldozatok árán megtörte a hatalmuktól meg­fosztott, kizsákmányoló osztályok el­lenállását, felszámolta az ország év­százados elmaradottságát, az ellensé­ges kapitalista környezetben vissza­verte az imperialista országok inter­vencióját és szervező munkatapaszta­latok nélkül is győzelemre vitte a szocializmus ügyét. A Szovjetunió csaknem három évtizeden át egyma­ga védte a szocializmust. Pártja ve­zetésével, a proletár nemzetköziség szellemében teljesítette Internacioná­lis feladatát. A Szovjetunió elévül­hetetlen érdeme, hogy a tőkés világ szervezett, sokoldalú nyomása elle­nére gazdasága nem vált a kapita­lista rendszer függvényévé. Hatalmas erőfeszítések és áldozatok árán né­hány év leforgása alatt — az ötéves tervek keretében — kifejlesztette sa­ját korszerű nagyiparát, amivel le­rakta a szocialista gazdaság alapjait és egyben megteremtette a szocialis­ta világgazdaság kialakításának lehe­tőségét. Bebizonyította, hogy a prole­tariátus nemcsak a politikai hatalmat ragadhatja meg, hanem annak birto­kában a gazdasági életben ls létre­hozhatja az új. a szocialista viszonyo­kat. Ezért gyakorolt a Szovjetunió­nak már puszta létezése ls oly nagy hatást a világ munkásságának forra­dalmi mozgalmára. A Szovjetunióban a második vi­lágháborút megelőző 13 év alatt — amikor egyedüli szocialista állam volt a világon — olyan fej­lődést értek el a termelőerők, ami­lyenhez a fejlett tőkés országokban kb. tízezer annyi időre lett volna szükség. Már ekkor is kibontakozott a szocialista gazdasági rendszer fö­lénye a kapitalista gazdasági rend­szer felett. Ma, amikor a független £» AuAüá, szocialista országok népei önként tömörülnek a szocializmus egységes táborába, lépten-nyomon megmutatkozik a szocialista világ­rendszer fölénye mind a termelés, a technika és a tudomány, mind a kul­túra és a művészet terén. A szovjet nép kommunista pártja vezetésével mindig szem előtt tar­totta, hogy érdekei elválaszthatatla­nok az egész világ dolgozóinak ér­dekeitől, és amikor történelmi hi­vatását teljesíti, a nemzetközi forra­dalmi munkásmozgalom és az egész világ dolgozóinak édekeit is szolgálja. A szovjet nép és a kommunista párt tudatában volt annak, hogy neki ju­tott legelőször osztályrészül a szocia­lizmus felépítése, és ma tudja, hogy a kommunizmus megteremtésének út­törője. A szovjet nép önzetlen segí­fen! akarással támogatja a többi szo­cialista országot a szocializmus és a kommunizmus felé vezető úton. A szocialista világrendszer orszá­eaiban hatalmas mértékben fejlődtek az elmúlt évtizedben a termelőerők, amivel új korszak alakult kl a szocia­lista világrendszer fejlődésében. A Szovjetunió a kommunista társada­lom általánosan kibontakozó építésé­nek útjára lépett, a szociálist/ vi­lágrendszer többi országa pedig si­keresen rakják le a szocializmus alap­jait, sőt néhány már a fejlett szocialista társadalmat építi. A szocialista világgazdaság kiala­kulása természetesen szükségessé tet­te a gazdasági együttműködés szer­vezeti formáinak megteremtését. A má­sodik világháború után a Szovjetunió segítségével felszabadult népi demok­ratikus országok munkásosztálya — miután a hatalomátvétel 1948—49-ben végleg eldőlt — a gazdasági együtt­működés jelentőségének tudatában 1949-ben létrehozta a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsát, mely a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok új, magasabb formája. AZ Imperializmussal folytatott " gazdasági és ideológiai harc, az esetleges agresszív támadás elleni közös védekezés szükségessé teszi, hogy a szocialista országok népei még szorosabb egységbe tömörülje­nek és ezt az egyséeet állandóan erő­sítsék. Egymás kölcsönös segítése, az elmaradottabbak hathatós támo­gatása. a közös haladás őszinte vágya tette Időszerűvé 1959. decemberében az Alapokmány kidolgozását, amely kijelöli a KGST-országok, a tag­államok feladatát a gazdasági élet egybehangolásában • a népgazdaság tervszerű fejlesztése, a gazdasági és műszaki fejlődés gyorsítása, a kevés­bé fejlett iparral rendelkező államok ipari szintjének emelése, a munka­termelékenység szakadatlan emelke­dése é% a népek jólétének állandó növekecftise. Ezek az alapelvek érvényesülnek a KGST szerteágazó munkájában, mikor megszervezi a tagállamok sokoldalú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködését, a természeti erőfor­rások legcélszerűbb felhasználása és a termelőerők fejlődésének meggyor­sítása céljából a népgazdasági tervek egybehangolását, a tagállamok ipa­rának és mezőgazdaságának fejlesz­tését szolgáló javaslatok kidolgozá­sát, a nemzetközi szocialista munka­megosztást, a termelés szakosítása és kooperációja alapján, a tagállamok közlekedésének fejlesztését, a tagál­lamok egymás közötti és más orszá­gokkal folytatott árucsere-forgalmá­nak fokozását, a tudományos-műszaki termelési tapasztalatok cseréjét. M indez a teljes egyenjogúság, a nemzeti érdekek tiszteletben tartása, a kölcsönös előnyök és az elvtársi segítségnyújtás elvei alapján történik, tehát minden határozat ás intézkedés csak az érintett országok önkéntes elhatározásán nyugodhat. Az ilyen együttműködésben a proletár nemzetköziség, a szocialista országok önzetlen testvéri szövetsége nyilvánul meg. Különösen így van ez a gazda­ságilag fejlett országok nyújtotta se­gítségben a kevésbé fejlett országok­nak. Bár a KGST több mint egy év­tizedes múltra .tekint vissza, a tag­államok termelési terveit csak 4—5 évvel ezelőtt kezdték összehangolni. A KGST fejlődésében négy szakaszt különböztetünk meg: az első szakasz 1949-től 1955-ig tartott, amikor a né­pi demokratikus országok megkezd­ték a szocializmus építését. Gazdasági együttműködésük fö formája a kül­kereskedelem, az áruforgalom egyez­tetése, a kölcsönös szállítások bizto­sítása volt. A második szakasz az 1955—1957 közötti Időszak, amikor a KGST országok rátértek a termelési tervek összehangolására. Először az 1956—1960 évi népgazdasági tervek főbb előirányzatait hangolták össze. A termelési tervek összehangolása je­lentősen fokozta a szocialista nem­zetközi munkamegosztás tervszerűsé­gét. A harmadik szakasz a kommu­nista és munkáspártok képviselőinek 1958-as értekezletével kezdődött, ahol elhatározták a szocialista nemzetközi munkamegosztás továbbfejlesztését. Eszerint jobban ki kell használni a gazdasági együttműködésben rejlő óriási lehetőségeket, következetesen meg kell valósítani a termelés ész­szerű szakosítását, s fejleszteni kell a szocialista országok népgazdasági terveinek összehangolását. Ennek megfelelően a tagállamok 1958-1959­ben kétoldalúan egybehangolták az 1965-ig szóló népgazdasági terveiket. Itt elsősorban azt tartották szem előtt, hogy az együttműködés segít­ségével biztosítsák az energia- és nyersanyagszükségletet, növeljék és szakosítsák a vegyipar és mezőgazda­ság termelését és egybehangolják a gépgyártás fejlesztését. A negyedik szakaszban a szocialista országok már hozzákezdtek népgazdaságuk húszéves fejlesztési tervének kidol­gozásához 1980-ig. A húszéves tervek kidolgozásával megkezdődött a terv­szerű szocialista, nemzetközi munka­megosztás alapelveinek tudományos kidolgozása, ami új fejezetet nyitott a gazdasági együttműködésben. A húszéves tervek kidolgozásának szükségességét több tényező indokol­ja. Az egyes szocialista országokban az ötéves tervek keretében a terme­lési ágakat nem lehet a szocialista világgazdaság tervszerű és arányos fejlődésével teljes összhangban fej­leszteni. Ehhez hosszabb Időszak szükséges. Bizonyos termelési ágak jelentősebb fejlesztése, nagyobb ne­hézipari objektumok építése túllépi egy-egy ötéves tervidőszak keretét. Pedig éppen a nehézipari objektumok építése függ össze más termelési ágak fejlődésével, más országok gaz­daságának előrehaladásával. Ezért van szükség arra, hogy a szocialista országok hosszabb időre tervezzenek a legmesszebbmenőkig figyelembe véve egymás érdekeit. Ennek során a népgazdaság fejlesztésének legked­vezőbb változatai dolgozhatók ki, miután a tervezést kevésbé kötik az adott termelőberendezések, a terme­lési ágak örökölt arányainak prob­lémái. Már 1956-ban, amikor a tagálla­­1 1 mok a külkereskedelmi forga­lom egyeztetésén kívül a termelési tervek összehangolását is megkezd­ték, külön állandó gazdasági, tudo­mányos és műszaki bizottságokat létesítettek. Székhelyük más-más KGST-ország fővárosában van. Az állandó bizottságok javaslatokat dol­goznak ki a termelési ágazatok táv­lati terveinek egyeztetésére, a termelés, az export és az import meny­nyiségére, megosztására az egyes or­szágok között, a termelés szakosítá­sára és kooperációjára, a tudomá­nyos-kutató, tervezési Stb. munkák összehangolására. A bizottságok fel­adata, hogy az egyes ágazatok ter­melésének fejlesztését főleg azokban az országokban fokozzák, ahol a fel­tételek viszonylag a legkedvezőbbek. A cél az, hogy az illető ország ne csak saját szükségletét, hanem lehe­tőség szerint a többi tagállam szük­ségleteit is fedezze. Mint fentebb említettük, az állandó gazdasági, tudományos és műszaki bizottságok megtárgyalják a termelés szakosításának irányelveit. A szakosí­tás alapvető célja, hogy a KGST-or­szágok az egyes gyártmányok terme­lését adottságaiknak megfelelően fel­osszák egymás között, sorozatgyártás révén csökkentsék az önköltségeket és a legkorszerűbb technológiát al­kalmazzák. A termelés szakosításával többek között arra törekszenek, hogy megszüntessék a fölösleges párhuza­mosságot, hogy tehátj az egyes orszá­gok elsősorban azokat a cikkeket állítsák elő, amelyekből hazai szük­ségletük viszonylag a legjelentősebb. Például burgonyakombájnt Csehszlo­vákia és Lengyelország gyárt, miután jelentős a burgonyatermesztésük. Ma­gyarország és Románia kukoricakom­bájnokat gyárt, mivel ott jelentős a kukorica termesztés. A KGST XIII., 1960-ban Budapesten megtartott ülésszaka az állandó bi­zottságok új eljárási szabályzatát fo­gadta el és hatáskörüket a kormány- ^ küldöttségek színvonalára emelte. A szocialista államok gazdasági ^ együttműködésének eddigi történeté- ^ ben egészen új fejezetet nyitott a $ KGST-ben résztvevő országok kom- $ munista és munkáspártjai képviselői- ^ nek ez év június havában Moszkvá- í ban megtartott értekezlete, amelyen i jóváhagyták „A SZOCIALISTA NEM- !; ZETKÖZI MUNKAMEGOSZTÁS ALAP- $ ELVEIT". A tanácskozás felmérte, a $ KGST-országok gazdasági életében és $ együttműködésében az utóbbi években $ elért eredményeket és kidolgozta a ^ szocialista világrendszer gazdasági >: erejének továbbv növelését és az > együttműködés n#g hathatósabb fej­1űp7 tiác ót- no 1 rr ó 1 A i r á r»\r\mn a 1 a t ta - ^ lesztését szolgáló Irányvonalat, te-s S A harkovi szerszámgépgyár szá­End zer^a fejlődés ^ szakaszába mo s ° rsz áS b a ^I.ítja készítményeit, ágrendszer a fejlődés üj szakaszaba ^ Többek között eg y f o gazó-gépet is lepet t § kiállít a brnói nemzetközi áruminta­„A tanácskozáson megállapították, ^ vásáron. Képünkön: Klavgyija Ogur­hogy a szocialista közösség országai ^ c o, vov a befesti azt a gépet, amelyet szilárdan tartják az elsőséget gazda- ^ a z üzem a hn, M <.nmintiiiíit»i (TASZSZ — CTK felvétele) Sikereiket a versenynek köszönhetik A švábovcei bányászok, mint sok > o o o a£i u&ciu a brnói árumintavásárra ságuk fejlődésének ütemében s a ka- § küld. pitalista országoknál előbbre jutottak ^ a világ tudományos és műszaki ha- ^ ladásának több nagy fontosságú te- fc • I rületén." Ezt bizonyítja az 1958— S 1961-ig eltelt négy esztendőben a ^ szocialista országok iparának átlagos ^ évi növekedése is, amely körülbelül ^ 13 százalék volt, vagyis majdnem há- ^ romszorosan múlta felül a kapitalista i országok ipari fejlődésének ütemét, i Állandóan növekszik a szocialista or- $ szágok részesedése a világ ipari ter- ^ meléséből. Az 1917. évi 2 százalékkal S „ - „ „, . , . és a 1955. évi 27 százalékkal szem- S "zem dolgozói, ertékes felajan­ben jelenleg közel 40 százaMkJ dokkal Indultak versenybe a CSKP A szocialista országokban az ipari § XI L kongresszusának üzeme clm el­termelés a háború előtti színvonalhoz § nyeréséért. képest közel hétsíeresére növekedett, S A közelmúltban értékelték valla­a kapitalista országokban pedig nem S lásat k teljesítését, s egymás után egészen 2,5-szeresére. § mutatkoztak a szebbnél szebb ered­A szocialista országok gyors és | többek között vállalták, hogy a rendszeres gazdasági fejlődése nem ^ v asérctermelés tervét 300 tonnával az örökölt gazdasági elmaradottság § túlteljesítik. A valóságban ezt a fel­következménye — ahogyan az egyes ^ ajánlásukat is jóval túlszárnyalták. kapitalista ideológusok igyekeznek ^ A talajkutatási munkálatok terén 3,8 magyarázni —, hanem a szocializmus $ folyóméteres tervtúlteljesítésre tettek általános törvényszerűsége. A szocia- Š f el a^ nlás t- Tervüket 128,7 folyóméter­Üst, népgazdaság állandó fejlődése | ^nkíÍTfváilalt 53 ezer korona nemcsak a múltban gazdaságilag el- § $rtékü mtem ei és helyett 256 ezer maradott országokra jellemző, hanem ^ koronával szárnyalták túl a kitermelt olyan országokra is, ahol a termelő- ^ anyagok értékét, s az előirányzott erők színvonala magas, mint például $ költségekből 368 ezer koronát taka­nálunk Csehszlovákiában, ahol az $ rítottak meg. utóbbi tíz évben az ipari termelés $ Ne m véletlen hozta magával ezeket évi átlagban közel 11 százalékkal nö- Š a z eredményeket. Az üzem dolgozói noifoHott ^,.,„1 , S naponta figyelemmel líisértk a hirde­vekedett. Ezzel szemben a tőkés | t ö[ áblá n leitüntetett termelési ered­Csehszlovákiaban az ipari termelés ^ ményeket> a tervteljesítés állását, fejlodesének üteme 1918—37 között § s ha azon kétjegyű számok jelennek mindössze 2,1 százalék volt. ^ meg, azonnal hozzálátnak a tervtel­Pz a gyors növekedés egyrészt | le sJ' ésb e" m" t C? k° Z Ó, fJ eJl ege s, l eT­t annak az eredménye, hogy a $ ra d, a" felkutatásához és elta­szociallsta országokban a termelési § vo l" asano z• viszonyok összhangban vannak a ter- | Nagyon értékesek hasznosak ebben melőerők jellegével, másrészt a szo- | ? z a ^káflgyülések melye­cialista országok között hathatós gaz- | ^n,aprólékosan megtárgyalják a ter­dasági együttműködés és kölcsönös Š m* é s ^ e^te" gyűlések segítség alakult ki. Ezért is állithat- $ eélszerüsegere vall az a tény ts, hogy juk a legnagyobb határozottsággal, $ senk l » m huzakodik ezektől, szwe­hogy a termelőerők gyors növekedése | ^nnlfZ 1 ^f^'™^ f következtében a szocialista világrend-1 d 0\ a™?* A min d*P, g" Ü? S. né l* U .]* ll szer történelmileg igen rövid időszak | » eJ és zJ e}"f™ e 'javaslat'atka alatt az összes főbb gazdasági mu- § kezdeményezéseiket. Mindez a 6 tatókban túlszárnyalja a kapitalista $ rnunkaeredmények elerését szolgál,a. világot. ^ — ik —: A KGST-ben résztvevő országok ^ ~"" kommunista és munkáspártjai kép - $ A ROŽŇAVAI járási múzeum mellett viselőinek moszkvai tanácskozása fc működő több mint száztagú honisme­alapján kidolgozott nemzetközi szo- > reti kör eredményesen működik, cialista munkamegosztás alapelveinek ^ Csupán az év elejétől több mint 30 érvényesítése nagymértékben előse- ^ bronzkori tárgyat — bronztűt, karpe­gíti a szocialista világrendszer elő- ^ recet, fülbevalót és egyéb dísztárgyat nyeinek maximális kihasználását: a 5 adott át a nitrai régészeti intézet­helyes arányok kialakítását az érde- ^ nek. kelt országok népgazdaságában, a $ « termelőerők ésszerű elhelyezését $ a szocialista világrendszeren belül, a $ munkaerő-tartalékok és az anyagi J erőforrások hatékony felhasználását j és ami nagyon fontos: a szocialista i tábor védelmi erejének további meg- $ szilárdítását. $ A tanácskozásról kiadott-közlemény | hangsúlyozza, hogy a szocialista or- Š szágok mind szorosabb együttműkö- Š dése a KGST keretén belül nem aka- $ dályozza a kapitalista országokkal $ való külkereskedelmi kapcsolatok to- $ vábbi fejlesztését. Ellenkezőleg, or- $ szágaink még következetesebb hívei 5 a világkereskedelem fejlesztésének, $ ami előmozdítja a világ békéjének $ megszilárdítását és a népek közötti $ békés együttélés gondolatának elmé- J lyülését. « $ \ KGST-ben résztvevő országok $ gazdasági együttműködésének $ még fokozottabb fejlesztése a szocia- J lista államok gazdasági fejlődésének meggyorsítását jelenti, így számunkra is a fejlődés újabb távlatait tárja fel. _ .. . . . Nagyban hozzásegít a felmerült ne- - Z sellazk (> ? imo v. aki csehszlovákiai hézségek gvors leküzdéséhez és meg- $ hegesztőktől szerezte szaktudását, si­gyorsítja utunkat a fejlett szocialista $ peresen értekesíti a tanultakat egy társadalom felépítéséhez. Š bu l«ariai mtrogengyár epiíkezósén. d — f — S (ČTK — N. Remizov felvétele) • ? W fe mmM ^ 1962. augusztus 18. (}] S2Q 5 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents