Új Szó, 1962. augusztus (15. évfolyam, 210-240.szám)

1962-08-16 / 225. szám, csütörtök

Dolgozó parasztságunk minden erefa ezekben a napokban két fontos" feladatra, az állattenyésztési termékek tervének teljesítésére és a gabonabetakarítás gyors befejezésére összpontosul. Közismert tény, hogy szövetkezeteseink és az állami gazdaságok dolgozói súlyos adóssággal lépték át a második félév küszöbét és a felvásárlás terén augusztus első dekádjában sem állt be jelentős javulás. Elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy minden kerületben, minden járásban mielőbb elhárítsák az állattenyésztési termékek tervteljesitésének útjából az akadályokat. Az eddigi elemzések teljességgel beigazolták, hogy mezőgazdasági üzemeinkben megvannak a tervteljesítés feltételei, ám sok helyütt éppen a nemzeti bizottságok és a mezőgazdasági szakbizottságok kl nem elégítő munkája következtében marad el a tervteljesítés. A nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeinek az adóssága a legutóbbi időszakos terv nem teljesítésével tovább nőtt s mintegy másfélmillió liter tejjel és ugyanannyi darab tojással tartoznak az államnak. Ha közelebbről kutatjuk az okokat, igen furcsa megállapításra jutunk, mert a szövetkezetek általában tehermentesítették tagjaikat a háztáji föld után jogosan kijáró hús-, tej- és tojáseladás alól, magukra vállalva ezeket a kötelezettségeket ls. Így tehát a szövetkezetek sem teljesítik folyamatosan eladási tervüket, s a tagok iránt táplált túlzott nagylelkűségükre súlyosan ráfizet az egész társadalom. Mit tettek a nemzeti bizottságok annak érdekében, hogy a szövetVLKA

NOVÁ elsőként a célban (Tudósítónktól) — A Banská Bystrica-i járásban elsőként a vlkanovái szövetkezet fejezte be az aratást, három nappal a kitűzött határidő előtt. A szövetkezetben most teljes ütemben folyik a cséplés, amellyel négy nap alatt szeretnének végezni, hogy a hét végére már « gabonafélék szerződéses eladási tervét is teljesíthessék. A sikerhez a královói és a Banská Bystrica-i üzemek dolgozói is hozzájárultak. * A Banská Bystrica-i járás mezőgazdásági üzemeiben nagyobb figyelmet szentelhetnének a tarlóhántásnak. Ezen a iéren ugyanis nem a legmegnyugtatóbb a helyzet. Annak ellenére, hogy a gabonát a járás dolgozói már 670 hektáron learatták, a tarlóhántást csupán mintegy 120 hektáron végezték el. A tarlóhántásban Badín vezet 50, majd a sebedíni szövetkezet következik 24 hektárral. 1962. augusztus 11-én a Csehszlovákiában átutazó VIT-küldöttek egy csoportja látogatott el Banská Bystricára. A csoport ecuadori, nicaraguai, kolumbiai, bolíviai és argentin diákokból áll, akik öt napot töltöttek a közép-szlovákiai kerületben. A CSISZ Banská Bystrica-i kerületi bizottsága gazdag programot állított össze a küldöttek részére. Szombaton megtekintették Banská Bystricát, a vasárnapot az AlacsonyTátrában töltötték, hétfőn a íilinai járásban tartózkodtak, ellátogattak Terchovára, Jánošík szülőfalujába. Kedden a piesoki gépgyárban voltak, ahol szívélyes beszélgetést folytattak az üzem dolgozóival és végül megnézték a Piesokon vendégszereplő Lúönica-egyiittes műsorát. n. 1. kezetek vezetősége részéről megnyilvánuló bőkezűségnek elejét vegyék és a helyes irányba tereljék? A prešovi járás nemzeti bizottságai sokkal következetesebben jártak el. Nagyon jól tudták, hogy több mezőgazdasági üzemben komoly termelési, szervezési gondokkal küzdenek, s a felvásárlási terv teljesítése sem volt a kívánt színvonalon. E tények figyelembevételével pontos tervet készítettek a rosszul gazdálkodó szövetkezetek megsegítéséről. A járás legkiválóbb szakembereit küldte ki a falvakra, akik a helyi ismeretek alapján felbecsülhetetlen politikai, szervezési segítséget nyújtottak. Rugalmas irányító munkájuk meghozta a várt eredményt: a járás 14 szövetkezetében már az egész évi hús-, három szövetkezetében a tej-, öt helyen pedig a tojáseladási tervüket is teljesítették. Sok mezőgazdasági üzemet említhetnénk a tej-, hús- és a tojásfelvásárlási terv teljesítésének eredményeivel kapcsolatban, ahol minden tartalékot, minden lehetőséget kihasználtak a közellátás zavartalan biztosítására. A nemčinanyi szövetkezetben (nitrai járás) több mint 10 ezer liter tejjel, 160 mázsa sertéshússal szárnyalták túl július végéig előirányzatukat, tojáseladási tervüket pedig még a második negyedév derekán teljesítették. A nemzeti bizottság funkcionáriusai a szövetkezet vezetőségével, tagságával karöltve elsősorban a takarmányalap megteremtésére összpontosították figyelmüket. Az állatgondozókat prémiumok kiírásával anyagilag is érdekeltekké tették a tejhozam és a súlygyarapodás fokozásában. Havonként rendszeresen értékelik az eredményeket és az arra jogosultakat megjutalmazzák. Hasonlóképpen járnak el Kurafanyban is, melyet eddig a levicei járás legrosszabb szövetkezétének tartottak. A nemzeti bizottság funkcionáriusai rendszeresen ellenőrzik a termelés menetét és ha itt-ott lazaságot észlelnek, haladéktalanul megteszik a szükséges intézkedéseket. A gazdálkodás eredményeinek megjavulását a tömegalapokra helyezett szocialista munkaverseny jelentős mértékben elősegítette. Ma, ha bárki betéved a községbe, a helyi nemzeti bizottság épülete előtt kifüggesztett eredménytábláról pontosan leolvashatja, milyen volt a tegnapi tejhozam, kik érték el a legjobb eredményeket a súlygyarapodásban, egyszóval a közös gazdálkodás egész működéséről tudomást szerezhet. A szövetkezetesek természetesen nem maradtak adósai egy kilogramm hússal sem a közellátásnak, s eladási tervüket a legutóbbi dekádban néhány százalékkal túl is teljesítették. Nem nehéz tehát választ adni a kérdésre : teljeslthetők-e a felvásárlás feladatai? A siker kulcsát elsősorban az irányító szervek, maguk a szövetkezetek vezetői, tagjai tartják kézben, akik közvetlenül befolyásolhatják a termelést. A felvásárlási tervek teljesítésében csak akkor érhetünk el gyors javulást, ha a pártszervezetek egységbe tömörítik az egész falu erejét, mert végeredményben ők döntik el, mennyi húst, tejet, tojást termelhetnek, rajtuk múlik, milyen mértékben javul holnap a közellátás. A járási szervek a termelés fokozásáért és a felvásárlás eredményeinek megjavításáért folyó harcban szintén nem maradhatnak tétlenek. Ahhoz, hogy a JNB tanácsa pontosan tudja, hogyan váltják be a mezőgazdasági üzemek a társadalomnak tett ígéretüket, a napi jelentés is elegendő. Ha azonban arról is tudomást akar szerezni, hogy a rosszul gazdálkodó szövetkezetben miért alacsony a tejhozam, miért nem megfelelő a súlygyarapodás, akkor erről a helyszínen kell meggyőződnie. Az írásbeli jelentések sohasem pótolhatják a tömegekkel való szoros kapcsolatot. Az egész ország, mindnyájunk érdeke, hogy a mezőgazdasági üzemek megtartsák adott szavukat, kötelezettségeiket a társadalom iránt maradéktalanul teljesítsék. ,A nemzeti bizottságok ezen a téren valóban sokat segíthetnek. Sz. A. A nitrai járásban a Vráblei Állami Gazdaság dolgozói ez idén öt rendfelszedő és hét kombájn segítségével 685 hektárnyi gabonaföldről takarítják be a termést. Képünkön az állami gazdaság szemet gyönyörködtető gabonaföldjei. (K. Cích — ČTK — felvétele) Valakinek ezt is le kell vágni • • • Nem állítom, hogy robog velünk az autó, mert a hepe-hupás út nem engedi, de órákig elkocsikázhat a Sedan Kolárovo széles határában, anélkül, hogy változnék a táj arculata. Bizony nem könnyű dolog a dűlőutak rengetegében eligazodni. Szerencse, hogy sok itt a tanyaópület, olykor kérdezősködhet is az idegen, hogyan juthat el Seregélyesre, az EFSZ egy jelentős határrészébe ... Ilyen nagy volt hazánk legnagyobb községének határa tíz vagy száz éve, ilyen ma is. Egyben azonban — s ez fontos — különbözik a régitől. Más a határ képe, amióta a közösben dolgozik a falu népe. Még a föld is jobban fizet azóta. Igaz, jobban is bánnak vele, több" mód van rá, megadhatják neki az éltető erőt komposzt és műtrágya formájában. Arra is jut az EFSZ-eknek ebben a hazában, hogy ha az időjárás kegyetlen, vízzel áraszthatják el a szomjas növényt. Meg aztán egyéb ls változott a határban. Aratás lévén, régen az aratómunkások százait láttad volna a tikkasztó melegben és kaszasuhogás verte volna fel a határ csendjét. Ma gép dalol a határban, s az acélparipák a rendre vágott gabona utolsó szálait szedik fel és csépelik ki. Vége felé közeledett itt is az aratás a múlt hét utolsó napjaiban. Ezért is kell oly sokat zötyögtetni magunkat az autóval, míg végre kombájnt pillant meg a szemünk a széles határban. Irányt veszünk a kombájnok felé, meg akarjuk találni az itt dolgozó bajcsi Borsányi Miklóst. Nagy szivattyúállomás mellett haladunk el, vízvezetékek kígyóznak ideoda. Többkilométeres csatorna, vízvezeték szeli keresztül-kasul a síkságot. Megérkeztünk, ügy látszik azonban, eltévedtünk, mert sehol egy árva lélek, a kombájnok pedig — kettő egymás után — ott pihennek, az álló gabonában. Szétnézünk és kisvártatva rábukkanunk a fák árnyékában heverésző, pihenő emberre. Megörültünk, hogy mégis jó helyen járunk, nem kell tovább barangolni a se vége, se hossza hatalmas síkságot. Később azonban kiderült: előre ittunk a medve bőrére, mert az imént felfedezett kombájnos nem azonos azzal, akit keresünk. — Hol tartok én a többitől, az élenjáróktól? Nekem alig van néhány hektár teljesítményem — feleli kérdésünkre. • — És miért? — Csak nyolc napja aratok. Kisegítek. A gépem sem a legjobb. SZ négyes. Ezt a gépet idővel ki kell mustrálnunk, jobbak az „eszkahármasok". Közben feláll. Megtörli verejtékes AZ ÜSTl NAD LABEM-I vegyészeti gyárakban sok szép elhatározás született a párt XII. kongresszusa tiszteletére. A napokban, a verseny kiértékelése után örömteli hírek érkeztek a vállalattól. A kongresszusi verseny segítségével hárommillió korona értékű áruval gyártottak többet az előírt mennyiségnél. JINDRlCH SLEZÄK földműves Uherský Brod közelében szántás közben öt karperecet talált, amelyek a bronzkorból származnak. Megteltek a pótkocsik. Németh Lajos és Horváth László újabb terhet visz a magtárba. (N. J. felvétele) homlokát. Mert ma is istenigazában éget a nap, ma is olyan meleg van, mint a pokolban. A kombájnok irányába mutat és megjegyzi: — Nézzék csak. Olyan dőlt a búza, hogy nehezen boldogul vele az ember és a gép ... De hát valakinek ezt is le kell vágni... Nem irigyli a fiatalok nagyszerű sikereit, de én úgy érzem, mintha fájlalná, rosszul esnék neki, hogy az egész aratás alatt — tíz éves gyakorlattal rendelkezik — csak 50—60 hektárnyi gabonát vág le. Ám dicséret illeti azért, hogy zokszó nélkül vállalja a legnehezebbjét, a dőlt gabonát, mert „valakinek ezt is le kell vágni..." Igaza van, azok is a kenyércsata hősei közé tartoznak, akik nem arathatnak le százakat, meg kell elégedniük „kevesebbel" is. De hát első sem lehet mindenki. Ezt is tudja Balog László ... mégis büszke arra, hogy szaktársai a minap ... ahogy ő mondta búcsúzóul: — Űket nézzék meg, róluk írjanak. Megérdemlik. Tegnap hét-nyolc óra alatt húsz-húsz hektár borsót csépeltek ki fejenként. Kik azok az ők? További utunk során azt is megtudtuk. Az egyik Károlyi János, a másik Borsányi Miklós. Róluk más helyen Irtunk, mert a későbbiek folyamán olyan beszélgetés folyt le az újságíró és két traktoros között, hogy annak rövid tartalmát kell itt papírra vetnünk. Vegyük hát szép sorjában ... Végre megtaláltuk a keresett kombájnosok munkahelyét. Ám, akikbe belebotiunk — két napbarnított arcú legény —, magszállítók .és nem kom. bájnosok. És hogy most róluk írunk, ez azért is van, mert a beszélgetés alatt mintha felrótták volna az újságíróknak — legalábbis úgy éreztem —, hogy sokat írunk, igen sokat a kenyércsata hőseiről {ezt nem is kifogásolják), de csak a komb^jnosokról. Pedig a magot szállító traktoros a kombájnossal, egyidőben kel, hajnalhasadástól sötétedésig együtt izzad a Kombájnossal a tikkasztó hőségben. Egyszóval nélkülük nem dolgozhatna a kombájn ! Mert mi is történnék, ha megtelik a tartály gabonával? Nem csépelhetne, ha nincs ott a magszállító pótkocsi. A kolárovói határban azonban ot: volt mindig. És köztük volt Németh Lajos, Horváth László is. Ott voltak mindig a kombájn közelében, s ha kellett, hívás nélkül a gép mellé, a garat alá álltak. Arra ls ügyeltek ilyenkor, hogy ne legye* nagy az időveszteség, ezért az ürítést rendszerint menet közben végezték. A nagyüzemi módon végzett betakarításnak szoros tartozéka a magszállitó kocsi, és ezért a traktorvezetők nem kevésbé fontos katonái a kenyércsatának, mint a kombájnosok. Németh Lajos és Horváth László minden bizonnyal nem neheztelnek majd, ha rajtuk, az ő munkájukon keresztül megdicsérjük a kenyércsata minden sorkatonáját. Ha úgy dolgoztak és dolgoznak a többiek is, mint az említett traktorosok, nem is lehet panasz rájuk. — Menni kell most korántól későig — mondja az alacsonyabb, a barnább bőrű Horváth László. Közbe vág Németh Lajos. — Volt úgy, hogy egy nap alatt fejenként kétszáznyolcvan mázsa szemet hordtunk el a kombájntól. Igaz, nem nyolc óra alatt. Nyolc órára százötven mázsa a normánk, a túlteljesítésért pőtjutalmat kapunk. Szépen kijövünk a pénz dolgában. Megkeressük a havi ezrest, még többet is. Természetesen nem lebecsülendő a szövetkezetben a természetbeni sem. Az idén jut a bő termésből a tagoknak is annyi, amennyi jár... S ki tudná legjobban, mennyit ad a föld hektárja, mint az, aki közvetlen ott van a betakarító gép mellett, ű'k is tudják. El is dicsekednek vele: jól fizet az idén a határ ... — Nem ls számítottunk ilyen nagy termésre — mondja Horváth László. Különösen jól fizet az árpa. Ha nem tévedek, meglesz a 30-35 mázsás átlag. Sőt egyes táblákon 37—38 mázsát is termett a föld hektárja. A nagyszigeti, hetedik csoportban dolgoznak most. Ilyenkor azonban, mert vastagon csurog a zsákba az egész esztendei szorgalmas munka gyümölcse, és amennyire örül itt ez a két fiatalember is a közös termésének, talán inkább boldogsagszigetnek nevezhetnénk e földterületet. Nem is cserélnének ezek a fiatalok senkivel sem, annyira szeretik a földet, a munkát, a közöst... Kamatostul megérdemlik hát, hogy éppúgy, mint Balog Lászlónak, nekik is szenteljünk néhány sort. űk is a kenyércsata hősei, mert szent igaz: „Valakinek a dőlt gabonát is le kell vágni". Valakinek a magot is haza kell hordani a határból. Mindenki kombájnos nem lehet. MÉRY FERENC A nemzeti bizottságok felelősek a felvásárlási tervek teljesítéséért ÜJ SZŐ á Ä 1962. augusztus Ifi* \