Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-11 / 189. szám, szerda

Az általános és teljes leszerelés - a béke és a nemzetközi biztonság záloga (Folytatás az 1. oldalról) het elő és kész a világháború. Igen nagy veszélyt jelent a háború véletlen kitörése technikai hiba miatt. Mind gyakoribb az atom- és hidrogénbombát szállító amerikai repülőgépek szerencsétlensége, a termonukleáris töltetű rakéták kiesése. 1962. június 4-én műszaki hiba miatt a levegőben semmisítették meg a Thor amerikai rakétát, melynek nukleáris töltete valahová a Csendes-óceánba zuhant. Ugyanez június 19-én is megismétlődött. Míg az államok fegyvertáraiban érintetlenül maradnak és növekedni fognak a gyilkos fegyverkészletek, a háborús veszély ls fokozódni fog. Az igazi béke útja az általános és teljes leszerelés. Tisztelt küldöttek 1 Tudom, hogy e teremben különböző politikai meggyőződésű egyének vannak jelen. Nem azért jöttünk össze, hogy valamelyik társadalmi rendszer előnyeiről vitatkozzunk. Egy óhaj, egy törekvés hozott minket össze: a béke megmentése, az atomháború megakadályozása. Itt a világfórumon meg kell említeni, hogy az agresszív erők lázasan fegyverkeznek, új világháborúra készülnek, s ezt azzal kendőzik, hogy állítólag a Szovjetunió és a többi szocialista ország háborúval fenyegetőzik. Rossz szándékuk nem kerülheti el a figyelmünket. Megcáfolhatatlan tényeket említek. Az első világháborúban tízmillió ember pusztult el és 20 millió maradt nyomorék. Talán a kommunisták, a szocialista államok felelősek érte? A háború kitörésekor nem is léteztek szocialista államok, és a kommunisták egyetlen országban sem voltok hatalmon. A második világháború mintegy 50 millió ember életébe került. Talán a kommunisták vagy a szocialista országok robbantották ki? A német, az olasz és a japán fasizmus indította el a háborút. A legnagyobb áldozatokat éppen a Szovjetunió hozta, mely megmentette az emberiséget a fasiszta barbárságtól. A Szovjetunió járult hozzá leginkább a fasizmus leveréséhez, a népek felszabadításához. Talán a Szovjetupió változtatta Hirosimát és Nagaszakit századunk Pompejijévé. Mint tudjuk, a tettesek a világ másik végén laknak. Nézzük a világ mai arculatát. Katonai támaszpontok sebhelyei borítják. Mindenki tudja, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei létesítették a támaszpontokat. Lenin, a szovjet állam alapítója a háború elhárításáról álmodozott. A világháborút hallatlanul súlyos bűntettnek nevezte, mely teljes szakítás a modern civilizáció és a kultúra vívmányaival. Lenin figyelmeztetett rá, hogy a technika hatalmas vívmányainak alkalmazása emberéletek millióInak tömeges kiirtására „az emberi társadalomnak létfeltételeit áshatja alá" ... (Lenin Müvei, 27. kötet, 430. oldal. Szikra-kiadás.) A szocialista országok felhívják az emberiség figyelmét erre a veszélyre és elhárításáért aktívan küzdenek. Ilyen a szocialista országok, a kommunisták álláspontja. A nyugaton sokan mind gyakrabban kérdik: egyáltalán van-e jövője az emberiségnek? Ezeknek azt szeretném válaszolni: igen, van jövője, éspedig fényes jövője. Hisszük, hogy az emberiség elég erős lett ahhoz, hogy megszabaduljon az atomőrület megszállottjaitól. Ezért valamennyi békeszerető erő, a béke megőrzéséért és megszilárdításáért küzdő valamennyi n^fhzetl és nemzetközi szervezet és irányzat fő kötelessége, hogy harcoljon az általános és teljes leszerelésért. A leszerelés sürgető korparancs. 2. Ä szovjet program Tisztelt küldöttek! A szovjet kormány szilárdan és következetesen törekszik a béke megszilárdítására és a békés egymás mellett élésre. A leszerelés fő elve, magva a nukleáris fegyverek betiltása és teljes megsemmisítése. A szovjet kormány javasolja, hogy már kezdetben, mindjárt a leszerelés első szakaszában legalább azzal bénítsák meg a nukleáris fegyvereket, hogy felszámolják az atomhordozókat. Javasoljuk, a nukleáris fegyverek hordozására alkalmas rakéták, repülőgépek, hadihajók és tengeralattjárók, a tüzérségi atomfegyverek, az idegen területeken elhelyezett katonai támaszpontok egyszerre történő felszámolását és a külföldi csapatok kivonását az idegen területekről. Ha nem lesznek rakéták, nem lesznek repülőgépek, hadihajók és tengeralattjárók, akkor nem lesznek többé veszélyesek a nukleáris fegyverek, még akkor sem, ha valamelyik lelkiismeretlen kormány nukleáris fegyvereinek egy részét el akarná titkolni. A világon a leghatalmasabb globális interkontinentális rakétákkal rendelkező Szovjetunió javasolja, hogy az összes atomhordozók felszámolásával kezdjék el a leszerelést, s ezzel önként lemond nagyon lényeges katonai fölényéről. Habozás nélkül megtesszük ezt, mert úgy véljük, hogy ez megfelel a leszerelés mielőbbi megoldása érdekének. Am megköveteljük, hogy a nyugati hatalmak egyezzenek bele idegenben elhelyezett katonai támaszpqntjaik felszámolásába és csapataik kivonásába. E támaszpontokat nem védelemre, hanem agresszióra létesítették. A Szovjetunió az államok közötll katonai viszály veszélyének lényeges csökkentésére azt javasolja, hogy már a leszerelés kezdeti fokán lényegesen szállítsák le a fegyveres erők létszámát, tehát csökkentsék a klasszikus fegyverzetet is. Nézetünk szerint a leszerelés folyamata négy éven belül megvalósulhatna. Ez rövid, de elegendő idő. Készek vagyunk megtalálni a szerződés-tervezetünkben tartalmazott rendelkezések elfogadható megfogalmazását, és ott, ahol szükséges, kompromisszumra ls lépünk, természetesen csak akkor, ha ez nem megy az általános és teljes leszerelés rovására. Csak egyre nem vagyunk hajlandók, arra, hogy feladjuk az általános és teljes leszerelést, hogy megnyirbáljuk szerződés-tervezetünket és kirekesszük belőle a reális leszerelési intézkedéseket. Ebbe sohasem egyezünk bele. A leszerelés s nem a leszerelési vita hívei vagyunk. Tűrhetetlen az a helyzet, hogy a leszerelési tárgyalások idején tovább fokozódjék a lázas fegyverkezés. Az United States News and World Report amerikai folyóirat kiszámította, hogy 1946-tól 1962-ig eltelt 16 év alatt 863 nemzetközi ülésen foglalkoztak a leszereléssel, ami 17 000 órát vett igénybe, és ez alatt 18 millió sző hangzott el. A nyugati hatalmak genfi magatartása azt bizonyítja, hogy nem akarják a leszerelést. Tudjuk, az Egyesült Államok hosszú tétovázás után végre előterjesztette a leszerelési szerződés alapvető rendelkezéseinek vázlatát, mely lényegében azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok viszonya az egyetemes leszereléshez alapjában negatív, bár sokat emlegeti a leszerelést- Az alapvető rendelkezések nem tartalmazzák a lényeget: a nukleáris fegyverek teljes betiltását, az államok összes fegyverkészleteinek, Idegen területen elhelyezett katonai támaszpontjainak felszámolását. Félrevezeti a népeket és gátolja a béke megszilárdítását az, aki egyetért ilyen „leszereléssel". A mostani amerikai leszerelési javaslatok enyhén korrigáltak, ám továbbra is a leszerelés nélküli ellenőrzés régi követelését tartalmazzák. Persze finomabb kiadásban. A lényeg azonban ugyanaz: az agresszornak megfelelő nemzetközi kémkedés legalizált rendszere. A mi álláspontunk egyszerű és érthető: egymás után teljesen fel akarjuk számolni a fegyverzet -különféle fajtált. Ezért szerződés-tervezetünkben az általános és teljes leszerelésre irányuló minden lépést szigorú nemzetközi intézkedések követnek. Mi azonban ellenézzük az olyan ellenőrzést, amely elkerülhetetlenül kémkedésre vezetne. A nyugati hatalmak imlndenre kiterjedő ellenőrzést követelnek, ugyanakkor igen korlátozott leszerelési intézkedéseket javasolnak. Az Egyesült Államok indítványozza, hogy az államok az atomfegyverhordozóit számának és a hagyományos fegyverzet egyes fajtáinak 30 százalékos csökkentésével kezdjék a leszerelést. Felmerül a kérdés, csökken-e ezáltal a háború reális veszélye? Nem, mert továbbra is óriási termonukleáris erő marad érintetlen. Nagyon rátapintott az igazságra Nehru indiai miniszterelnök' amikor kijelentette: „A leszerelés többé nem a fegyverkezés csökkentésének kérdése. A nagyhatalmak nukleáris fegyvertárának negyed része elegendő az egész világ elpusztításához". Az Egyesült Államok beleegyezése a részleges leszerelésbe nem más, mint csel, mellyel bizonyságot akar szerezni honvédelmi erőnkről, azaz ajtót akar nyitni a kémkedés és felderítés rendszerének, hogy ily módon megkönnyítse az esetleges agresszor szerepét. A leszerelés kérdésében ezért merülnek fel nehézségek, mert a nyugati hatalmak a valóságban elválasztják az ellenőrzést a fő feladattól: a tényleges leszereléstől. Űjra felszóllítjuk a nyugati hatalmakat: fogadják el általános és teljes leszerelési javaslatainkat, s mi elfogadjuk az ő ellenőrzési javaslataikat. Az amerikai kormány nagy nemzetközi fegyveres erők létesítését javasolja, s ragaszkodik atomfelfegyverzésükhöz. Példaként az ENSZ kongói csapatait hozza fel. Jogos a kérdés, ki vezényel majd a fegyveres erőknek, ki fog velük rendelkezni? Az ENSZ jelenlegi összetételű apparátusában a NATO-t irányító hatalmak uralkodnak — ezt jól megmutatták a kongói események. Ha Ilyen körülmények között beleegyeznénk az amerikai javaslatokba, egyetértenénk öngyilkosságunkkal, önmagunkat szerelnénk le, és lehetőséget adnánk a NATO-nak, hogy akaratának kikényszerítésére használja fel a nemzetközi fegyveres erőket. A probléma egyedüli ésszerű megoldása — a nemzetközi erők felhasználásának lehetősége. Az ENSZ-ben ma három államcsoportnak van képviselete, s mindegyiküknek egyenlő jogokat és lehetőségeket kell élveznie. Normálisnak tarthatjuk-e azt, hogy az' Egyesült Államok ellenvetése miatt a Kínai Népköztársaság még mindig >nem foglalta el törvényes helyét az ENSZ-ben? Az Egyesült Államok továbbá azt javasolja, hogy a Nemzetközi Bíróság, melyben érvényes a vétójog, teljhatalmat kapjon az államokat kötelező döntésekre, többek között a béke és a biztonság szavatolásának kérdéseiben hozandó döntésekre. E javaslat lényegében aláássa az ENSZ alapokmányát, felszámolja a Biztonsági Tanács — a nemzetközi béke és biztonság megőrzésére hivatott fő szerepét. Célja, ártani a Szovjetunió érdekeinek és új nemzetközi politikai rendszerrel pótolni az EŇSZ-t, melyben a nyugati hatalmak az uralkodó szerepet szeretnék játszani. Beleegyezhetünk-e? Persze, hogy nem. E javaslatok nem szilárdítanák meg, sőt aláásnák a békét. Az Egyesült Államok továbbra sem hajlandó kitűzni az egyetemes leszerelés általános határidejét. Az amerikai szerződésvázlat téziseit úgy szövegezték meg, hogy lehetővé teszi a nyugati hatalmaknak a leszerelés végtelen halogatását, sőt meghiúsítását, ha alkalmas pillanatban olyan következtetésre jutnak, hogy stratégiai okokból ez számukra előnytelen Végül azt sem hallgathatjuk el, hogy az Egyesült Államok nem akar olyan szerződést kötni az általános és teljes leszerelésről, mely az államok feladatává tenné, hogy pontosan megjelölt határidőben számolják fel hadigépezetüket. Az amerikai kormány képviselői Genfben azt mondják küldötteiknek, hogy az Egyesült Államok kormánya sohasem írja alá és a kongresszus sohasem fogja ratifikálni az általános és teljes leszerelésről szóló szerződést. Mindebből kitűnik, hogy az Egyesült Államok csak beszél a leszerelésről, a valóságban azonban teljesen ellentétes nézeteket képvisel. A Szovjetunió most is hajlandó tekintetbe venni a nyugati hatalmak mindazon kívánságait, melyek nem állnak ellentétben az egyetemes és teljes leszerelés megoldásával. Hajlandók vagyunk figyelmesen megvizsgálni partnereink valamennyi javaslatát, keresni és megtalálni a kölcsönösen járható utakat, melyek haladást jelentenének a leszerelési szerződés kidolgozásában. Készek vagyunk maximális erőfeszítést tenni arra, hogy siker koronázza a 18 hatalmi bizottság munkáját, hogy kollektív erőfeszítéssel hatékony leszerelési programot dolgozzunk ki. A világ közvéleménye a leszerelési szerződés megkötésének híve, és az ellentétek leküzdését tanácsolja. Ez irányban figyelemre méltók Bertrand Russel angol filozófus kongresszusi üzenetének egyes pontjai. Russel lord azt mondja: „Szeretném, ha a tárgyaláson minden nyugati küldött kijelentené: Szilárd meggyőződésem, hogy az atomháború rosszabb a kommunizmus világgyőzelménél. Az a fél, amelyik ezt megtagadja, saját magát állítja pellengérre, mint az emberiség ellensége, aki kl akarja irtani az emberiséget." . Mi, a szocialista világ képviselői sohasem mondtuk, hogy a kommunizmus világgyőzelme érdekében készek vagyunk termonukleáris háborút indítani. Vezérünk Lenin már a forradalom első éveiben a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikáját hirdette és kijelentette, hogy a tőkésrendszer ellen gazdasági téren kell harcolni. Teljes mértékben azonosítjuk magunkat Lenin elveivel. Mi abból indulunk ki, hogy két világrendszer van: az egyik a tőkés alapokra épülő államrendszer, a másik a marxizmus-leninizmus tanítására, szocialista alapokra épülő rendszer. E rendszerek Ideológiai és politikai harcot vívnak egymással. Nem akarjuk, hogy ez a harc a különböző társadalmi rendszerű államok háborújává fajuljon, hanem azt akarjuk, hogy e kérdéseket a békés verseny-' ben oldják meg. A szocialista és a tőkésvilág valamennyi országa békés téren bizonyítsa be rendszere előnyelt. Ogy véljük, ezen az alapon kell eldönteni azt a vitát, melyik rendszer és mely nézetek haladóak, mely rendszer szolgálja Igazán a néptömegek érdekeit. Az emberiség azt a rendszert választja, amelyik bebizonyítja előnyeit. A szovjet kormány által javasolt általános és teljes leszerelési program a legkifejezőbb és legerősebb bizonyítéka annak, hogy a vitás kérdések nem háborús, hanem békés megoldására törekszünk. Ez ugyanakkor azt ls bizonyítja: meggyőződésünk, hogy győzni fogunk a kapitalizmussal folytatott békés versenyben. Ezzel szemben azok, akik ellenzik a leszerelést, a tőkés és a szocialista államok közötti háború elkerülhetetlenségéről beszélnek, nem hisznek a kapitalizmus erejében és győzelmében, a szocializmussal folytatott békés versenyben. Ezért az atomháborúban keresik a menekülés útját. A nyugati kormánykörök képviselői nyíltan hangoztatják, hogy az atomhalál jobb a kommunizmus győzelménél. Nagyon veszélyes kijelentések. Azt bizonyítják, hogy a Nyugat egyes képviselői a gazdasági területről, egyik vagy másik rendszer előnyeit történelmi felülvizsgálásának teréről, a harc mezeire akarják átvinni a versenyt. Ez azt jelenti: az imperializmus számos védelmezője elvesztette biztonságérzetét, hogy a kapitalizmus nyerhetne a szocializmussal folytatott versenyben, és készek beleegyezni egy pusztító világháború kirobbantásába, milliók halálába, csakhogy megmentsék a kapitalizmust. Mi, komunisták, meg vagyunk győződve a szocializmus erejéről és előnyeiről. Ezt már a történelem ls igazolta. A szocializmus rövid Idő alatt megmutatta életerejét, fölényét a gazdaság, a tudomány, a tanügy fejlesztésének ütemében, a néptömegek tényleges szabadságjogainak biztosításában. A Szovjetunió jelenlegi színvonala a legmeggyőzőbben Igazolja a szocializmus előnyeit. Nem félünk a kapitalizmussal folytatott versenytől. Mondjon le a kapitalizmus a háborúról — mint Russel úr javasolja — vigye át vitájukat a békés verseny mezejére. A béke biztosításának radikális eszköze a háború anyagi apparátusának teljes felszámolása. E cél elérése érdekében a szovjet kormány nem zárja ki a megegyezés lehetőségét számos olyan intézkedésről, mely hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhüléséhez és az államok kölcsönös bizalmának megerősödéséhez, melyek jelentősen megkönnyítenék az általános és teljes leszerelést. Ellenkezőleg, szükségesnek tartja az ilyen megegyezést. Ilyen Intézkedések közé számítjuk az atomfegyvermentes övezetek létesítését különböző földrészeken, az atomklub bővítésének beszüntetését, a csapatok kivonását idegen államok területéről, a háborús propaganda betiltását, a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai megnemtámadási egyezményének megkötését és további intézkedéseket. Többször próbáltunk megegyezni a nyugati hatalmakkal a leszerelés korlátozott programjáról, ám mindenkor elutasítással válaszoltak. A szovjet kormány különféle szempontokból kezelte a leszerelés kérdés-ét. Például éveken át javasoltuk az idegen csapatok kivonását német földről, vagy legalábbis kezdetnek az ott állomásozó csapatok egyharmados létszámcsökkentését. Az európai feszültség enyhítését tartjuk szem előtt, hisz Európában mindkét államcsoport fegyveres erői közvetlenül érintkeznek. A nyugati hatalmak negatív álláspontja miatt a szovjet kormánynak ez a javaslata ls megvalósítatlan marad. Sajnos, a nyugati hatalmak nem akarnak megegyezni a leszerelés kérdéseiben. Negatív álláspontjuk különösen abból tűnik ki, hogy elutasítják a megegyezést az atom- és hidrogén-fegyverkísérletek beszüntetéséről. A nukleáris kísérletek még nem jelentenek atomháborút, az emberiség szempontjából azonban már ma ls nagyon komoly következményekkel járnak. Az Egyesült Államok és Anglia kormányának közös újabb nukleáris robbantásai provokálják az egész emberiséget. Annyira elragadtatták magukat, hogy az Egyesült Államok a világűrben végez nukleáris kísérleteket, tekintet nélkül arra, hogy nagyon veszélyes kihatásuk lehet az emberek életviszonyaira. Kennedy elnök kijelentette: „Hazánkban semmi sem veszélyezteti az emberek egészségét, és kísérleteink sem idéznek elő veszélyt.". Kennedy úr nem mondott igazat országa népének. A tudományos adatok azt bizonyítják, hogy az amerikai kísérletek rendkívül ártanak az ember egészségének. Különben a földön nemcsak amerikaiak, hanem angolok, oroszok, kínaiak, japának, franciák és más népek ls élnek. Azok, akik nukleáris kísérleteket végeznek, nem tartják szükségesnek, hogy rájuk is gondoljanak, és megfontolják, menynyire ártanak az említett népek egészségének. Mindenki tisztában van vele, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei a katonai fölényt akarják biztosítani és fokozni akarják a békét veszélyeztető, már évek óta konokul folytatott agresszív politikájukat. Bűnt követtünk volna el népünk-, kel, az egész emberiséggel szemben, ha 1961 nyarán nem akadályoztuk volna meg az események veszélyes fejlődését. Aki figyeli a nemzetközi eseményeket, tudja, hogy a Szovjetunió nukleáris rakétaereje a béke megvédésének döntő eszköze, s már nem egyszer mentette meg az emberiséget a világháborútól, melyet a nyugati imperialista körök ki akartak robbantani. Ha a Szovjetunió szilárdítja erejét, ezt nemcsak a saját, hanem az egész emberiség, a világbéke érdekében teszi. Határozottan nem tetszik nekünk, hogy kénytelenek vagyunk sok erőt és eszközt fordítani korszerű fegyverek gyártására. Tudósaink és technikai szakembereink sokkal jobban tudnák érvényesíteni tudásukat és tapasztalataikat. A fegyverek tökéletesítése a szocialista or-: szágokban kikényszerített szükséges-: ség. Sokkal jobb lenne, ha a fegy-: vereket a tengerbe dobhatnánk és el-' süllyezthetnénk. Ml az általános és teljes leszerelés hívei vagyunk. A történelem egyre erélyesebben követeli: semmisítsétek meg a fegyvere-: ket és a harcászati eszközöket 1 (Hruscsov elvtárs beszédének folytatását lapunk holnapi számában közöljük.) n|é|h|á|n|y AZ OMÁNI hazafiak az angol gyarmati egységek ellen folytatott harcok során megsemmisítettek egy páncélautót. A harcban négy angol katona és egy tiszt életét vesztette. Az ománi imamátus kairói irodájának jelentése szerint a legutóbbi három hét folyamán az ománi hazafiak hat ízben intéztek támadást az angol fegyveres erSk ellen. (CTK) A LAOSZ HANGJA rádióállomás élesen elítélte Laosz légiterének megsértését a SEATO paktum egyes tagállamai légi hadereje részéről, amelynek egységei thaiföldi katonai támaszpontokról szálltak fel. (CTK) MADRIDI Jelentés szerint Franco spanyol rendőrsége a legutóbbi két nap folyamán letartóztatta Dolores Medi Írónőt, Eva Sastre orvosnőt és Gabriela Pradert, egy neves Irő leányát. Húsznapi börtönbüntetést kel! kitölteniük, mert nem fizették meg az egyenként 25 000 peseta pénzbírságot. A bíróság azért sújtotta őket pénzbírsággal, mert részt vettek a május 15-1 madridi nő tüntetésen. (CTK) OLASZORSZÁG mezőgazdasági körzeteiben július 9-én rendezték meg a földreformért folytatott harc országos napját. Dél-Olaszország mezőgazdasági munkásai sztrájkharcukban jelentős eredményeket értek el. (CTK) U THANT, az ENSZ ügyvivő főtitkára július 9-én este európai körútján kétnapi látogatásra Oslóba, Norvégia fővárosába érkezett. (CTK) DACCÁBAN, Kelet-Pakisztán fővárosában a rendkívüli állapot megszüntetése után tömegtüntetés volt, amelyen a feloszlatott politikai pártok képviselői élesen bírálták a pakisztáni alkotmányt és kormányt, követelték a demokratikus parlamenti rendszer felújítását és az általános választások kiírását. KOFI BAAKNAK, a ghanai nemzetvédelmi miniszternek vezetésével július 9-én ghanai katonai küldöttség érkezett Moszkvába. A küldöttséget a seremetyjovói repülőtéren MalinovszkIJ marsall, a Szovjetunió nemzetvédelmi minisztere és a szovjet fegyveres erők további kimagasló képviselői fogadták. 1962. július 11. ÜJ SZÖ 3 *