Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-07 / 185. szám, szombat

I A. TVARDOVSZKIJ Az örömre gondolok... : A zsenge gyermekekre. Több' ezren vannak, akik évente ilhagyják az óvodát, hogy meg- i egyék első lépésüket az életbe,\ — az iskolába. Ahogy elnézem < iket, itt, a prievozi óvodában, J negfeledkezem magamról is., 1 mit a napokban az óvodában | •endazett ünnepségen láttam és, lallottam, az mind fiatal életük j 'gy darabja volt. Egy sereg vi-, jan csacsogó gyermek, mint negannyl madárka hangjuk rtyan, mint az élénken csörgede­ő patak. Felléptek szüleik 'lőtt. Műsorukból mindenki lát­tatta, hogy a gyermekek itt az ivodában megtanulják, mi a sze­etet, s ami hozzátartozik — a úzalom. Megismerik a fegyelmet[ •s a fegyelem erejét, megtanul­ák, mit jelent emberi módon él­li. E gyermekekben lelkesedés ejl'ódik ki, s e lelkesedés gyöke­esen megváltoztatja életüket és < iovatovább mindnyájunk munká­1 át. Oj építők lesznek ők, az úf- \ :or gyermeket... A lángoló 1 mzafiak nemzedéke, a tartós | 'ékéért harcoló nemzedék, mert * gy nevelik őket a gondos és de- \ •űlátó nevelők. Ilyen gondolatokkal foglalkoz­j am, amikor a gyermekcsapat . zereplését néztem. Verseket :z avaltak, énekeltek, táncoltak, ,színházasiit" játszottak. Nem udtam megállni, hogy végig ne lézzem gazdag műsorukat. A ,.Ballag már a kispajtás" műsor :eretében búcsúztak a hatéves ,öregek" fiatalabb, az óvodában naradó társaiktól. Ügy ugráltak zörben ezek az apróságok, nint a szöcskék, mint a nap tán­coló sugarai. Napestig ts elnéz­nem volna ezt m életből duz­zadó kis'csapatot. Amíg igy gondolatokba mé­yedtem, a csevegő gyermekcso­Dort körülrajzotia a virágokkal iíszített asztalokat. A szülőknek — gyermekeik láttán — az öröm a megelégedettség könnyeket csalt a szemükbe, s szinte mind­annyian érezték, — „segíte­nünk és óvnunk kell benneteket, hisz ti vagytok életünk virágai." Igen, ezt mindannyian megtesz­szük értetek, mert a ti jövőtök a miénk is, s boldogságtoknak, örömötöknek mi ls részesel va­gyunk. —aj— A kamenínl művelődési otthon a Nové Zámky-i művelődési otthon közreműködésével a közelmúltban a kamenínl szigeten körzeti dal- és táncünnepélyt rendezett. Az ünnepély a népművészeti csoportok és szólis­ták ünnepi műsorával kezdődött: An­nak ellenére, hogy körzetünknek 24 községe van, az ünnepélyen sajnos csak 12 tánccsoport vett részt. Leg­nagyobb csalódást a štúrovói iskolák okozták, mivel az ünnepélyen egy tánccsoporttal sem képviseltették magukat. Ennek ellenére viszont min­den elismerést és dicséretet megér­demelnek a mužlai CSISZ-tagok, akik két tánccsoporttal vetlek részt az ünnepélyen és az egyik tánccsoport II. díjat nyert. Továbbá dicséretet ér­demelnek e svodíni CSISZ-tagok, a strekovái és a sikenlčkai általános középiskola tanulói és Farkas Ru­dolf-Dankó népi zenekara. A ke meni­ča i Bócz-Cimbalík táncos pár megér­demelten nyerte el a közönség tet­szését. Reméljük a jövőre megrendezendő körzeti dal- és tánc ünnepéi yen több népművészeti együttes és szólista vesz részt, hogy bebizonyítsák — a mai fiatalok megtanultak nemcsak szocialista emberhez méltón dolgoz­ni, hanem szocialista emberhez, a kommunizmus építőihez méltón szó­rakozni is. Riegler János, Nové Zámky • TOKIÓBAN egyetlen napon húsz­ezren tekintették meg a Lángoló évek című szovjet panoramikus filmet. Ilyen magas látogatottságot Japánban még egyetlen külföldi film sem ért el. • HÁROM NAPIG tartott a Szlo­vák Történeti Társulat gyűlése Košl- cén. A társulat egyes előadói főleg Kelet-Szlovákia történelmi múltjáról, jelenéről és jövőjéről tartottak elő­adásokat, amelyeket vita követett. A szlovák résztvevőkön kívül a ta­nácskozásokon részt vettek a cseh­szlovák tudományos akadémia kere­tében működő történeti társulat kül­döttel ls. A megnyitó előadást a koši- cei Városi Tanács épületében tartot­ták a többi előadás a Műszaki valamint a Kelet-Szlovákiai Múzeum épületeiben hangzott el. [w. a.) • EGY RÖMAI ANTIKVÁRIUMBAN megtalálták Donizetti terjedelmes ze­nei vázlatkönyvét, amely többek kö­zött az II Borgomestro de Saardam opera töredékeit tartalmazza. Az ope­ra librettójának tárgya azonos Lort­zing Cár és ács operájának librettó­jával. • A NAPOKBAN nyílik meg a ko­sicei Műs2»ki Múzeum épületében az Építészek Kiállítása. A kiállításon be­mutatásra kerülnek a Kelet-Szlovákia területén már felépült, valamint terv­be vett épületek fényképei. A kiállítás az építészek napja egyik programja, amelynek tartama alatt érdekes elő­adások hangzanak el 'a múzeumban. (w. a.) • ARTHÜR LORD, 71 esztendős ausztráliai lakos a világ legnagyobb orgonájának elkészítésén dolgozik. Az orgona egyik kisebb része több mint ezer sípot tart, amelyek közül a leg­hosszabb 5 méter. Villanyárammal működő szerkezetéhez összesen 800 kilométer hosszúságú drótot használt fel. A hangszer egy 15 méter hosszú teremben áll. • JOHANNES GUTENBERG, a könyvnyomtatás feltalálójának 562. születésnapján, Mainzban a feltaláló szülővárosában, ünnepélyes keretek között megnyitották az újjáépített és jelentékenyen kibővített Gutenberg­múzeumot. A mainzi székesegyház közelében fekvő múzeum egyik leg­értékesebb kincse egy 42 soros Guten­berg-biblia. 1962. július 7. ÜJ SZÖ 7 *. L. GUDERNA: Békemotívum (tempera, 1961.) A század győzelmére Hogy ünnepelje diadalát, s ne rúgjon kín e századon: Vezeti sok fiát s leányát A munkás-paraszt hatalom. Szabadság s béke drága földje, Hiába törnek ellened: Népeid óvnak mindörökre, Szilárdan szorít kéz kezet. A mi erőnk legyőzhetetlen: Vérvörös lobogó alatt Csillagos távlatokba röppen — A Földnek nyit új utakat. Csak bonts, lenini zászló, szárnyat Ragyogd útunkra fényedet! A fél világ megy ma utánad, S holnap — az egész földkerek. Bölöni Sándor fordítása GOND HELYETT EREDMÉNYES MUNKA NÁZIM HIKMET: A mi vágyunk Aisla szívéből főtt vágtató paripa, nyurga fejét hosszan a hűs tengerbe nyújtja — ez a mi országuk. Teste véres, szája habos, x sebes minden tagja, dús selyemszőnyegként díszlik a fű rajta — poklunk e föld és mennyországunk. Zárják be a múlt kapuját, többé ki ne nyissák! Emberek az embert többé ne szolgálják — • ei a kívánságunk. Élni! Szabadon, mint a réti virág, testvériesen, mint az erdei fák — ez a mi vágyunk! Tóth Tibor fordítása A Bódva-parti ember Ahogy a tornai vár, a környező dombok, s az „öreg" Bódva vén fűz­fái kapaszkodnak a röghöz, úgy ra­gaszkodik szívbéli gyökereivel Kole­szár János ls ahhoz a földdarabhoz, mely először ringatta ölén, ahhoz a kék éghez, mely szülőfalujára ragyog s mely komoly sze­méből visszatükrö­ződik. A festő ecsetjét szeretnem kölcsön­kérni, hogy meg­rajzolhassam egy ember portréját. Az arcvonások sok mindent kifejeznek, de nem mindent. Egy küzdő, gondol­kodó, nemesen érző embert szeretnék bemutatni. Koleszár János, a Turnianská Nová Ves-i földművesszövetkezet elnöke múltjába, jelenébe és jövőjébe próbál bekukkantani a kíváncsi toll. — Egyszerű ember vagyok és kom­munista — vallja magáról. Bódvavöl­gye ismeri a nincstelen paraszt fiát. Ismeri és tiszteli. Koleszár János min­denütt ott volt, ahol kellett, s min­denütt megállta a helyét. Végzett géplakatosmunkát, napszámos volt, kultúrforradalmár, HNB-titkár, három éven keresztül a Csemadok járási tit­kára, . mezőgazdasági munkás s az EFSZ elnöke. Mint járási nemzeti bi­zottsági tag, s mint kommunista nem válogatott. Odament, ahol szükség volt rá. Az ő mottója: „Kevesebb szót, több cselekedetet!" S ezt nem­csak mondja, hanem teszi ls. Most kultúrotthont építenek. Még nincs befejezve, de a honismereti kör már megkezdte munkáját. A szövetkezet tagjai bejárták hazánkat. Boroztak Jánošík kocsmájában; kalapot emeltek Kukučín szobra előtt a kis Dolný Ru­binban (úgy hasonlított a falujukhoz) Hviezdoslavot és Aranyt dédelgették szívükben, hajóztak a szlpvák tenge­ren, az árvái duzzasztógát hullámain. Nyolcvan szövetkezeti ember, akik új utat taposnak már, de a régi gyö­kér még nem szakadt el. Kísérőjük, vezetőjük Koleszár János, aki mindig arra hivatkozik, hogy „csak nyolc elemim van". A munka azonban nem fejeződött be. A lápos réteket kell termővé va­rázsolni. A Bódva új mederben fo­lyik, s a lánctalpasokkal vontatott ekék beleharapnak a jövő búzatáblái­ba. Oj módszereket dolgoz ki, talaj­vizsgálatot folytat, színdarabot ren­dez, részt vesz iminden irodalmi megmozduláson, segít az éjszakai munkában, elvégezte a Mezőgazdasá­gi Ipariskola esti tagozatának máso­dik évét, s mindemellett megmarad édesapának, két fiúgyermek nevelő­jének és barátjának. Magától adódik a kérdés? Hogyan bírja ezt? — Be kell az időt oszta­ni — hangzik az egyszerű felelet. Én inkább azt mondanám, hogy meg kell a szívet osztani. S az ő szíve dobbanásából mindenüvé jut. A Jövő alapköveit rakják le s ezek az alapok szilárdak. Nemcsak vasbe­ton, hanem szívmeleg is van benne. Egy művelt, szocialista embertípus­ról írtam, akinek csak nyolc elemije, nemes szíve, emberszeretete van, és aki akarva, nem akarss mégis csak ez ifjúság példaképévé szerénykedj magát. Szeretem és irigylem Őt. Fecsó Pál SOK-SOK FALURÓL tudunk, amely­nek lelkes polgárai mindent meg­tesznek a kultúra érdekében. Szín­darabot játszanak, szakköröket szer­veznek, rendszeresítik az Ismeretter­jesztő előadásokat, — szóval tevé­keny kulturális ©letet élnek. Mivel azonban nincs művelődési otthonuk, .hiányt éreznek. Mert ha ma már úgyszólván mindegyik faluban van ls a kultúra céljait szolgáló kisebb nagyobb helyiség —, korszerű mű­velődési otthon mindegyik faluban még nincs. Ezeken a helyeken e te­vékeny kultürális élet ellenére a kul­túrház hiánya okoz gondot. Ismerünk viszont olyan falvakat, ahol már van korszerű művelődési otthon, a kulturális életről azonban nem beszélhetünk. Ezekben a falvak­ban nincsenek elhelyezési gondok, vanak viszont munkaproblétnák: nem találják meg a megfelelő munkamód­szereket, nem tudják, mit kezdjenek a lehetőségekkel. Szóval egyik helyen a feltételek, a másik helyen a munkaszervezés jelenti a gondot. Ezek a jelenségek bár gyakoriak, mégsem általánosíthatók, hiszen nem ezek jellemzők falvalnkra. A jellem­ző az és egyre inkább az lesz a jö­vőben, hogy falvaink legtöbbjében megfelelő művelődési otthon, meg sokirányú kuturális élet is van. Ilyesmivel találkoztunk egyébként a napokban Bajion. Ez a falu arról híres, hogy főutcá­ján neon-fény világít, ami a falva­kon ritkaság. Legalább' is olyan for­mában, mint Bajőon. Itt nemcsak egy-két házon, vagy néhány oszlopon látható a neon. Vagy egy kilométer hosszú útszakasz úszik fényárban, úgy, hogyha este közeledik az em­ber a faluhoz, azt hiszi, városhoz ért. Ugyanígy lehetne azonban BajC fürdőjéről, vagy kultúrházáról is hí­res. Az utóbbival kapcsolatban ezért, mert azonkívül, hogy a faluban a művelődési otthon és a kulturális élet egymást nagyszerűen kiegészí­tik, a szemléltető tájékoztatásról sem feledkeznek meg. A nemrégen társadalmi munkával épült művelődési otthon előcsarnoká­ban a falak mentén körös-körül vit­rinek állnak. A vitrinekben külön­féle emléktárgyakat, grafikonokat, újságból kivágott cikkeket és egyéb, a termelést és általában a mai éle­tet ábrázoló anyagot helyeztek el. Ügyesen rendezték el például azo­kat az újságból kivágott cikkeket, amelyek a bajCI dolgozók életéről és munkaeredményeiről szólnak. A tiszta papírlapokra ráírták a megjelenés időpontját és a cikket közlő újság fejlécét ls felragasztot­ták. A néző így nemcsak arról sze­rez tudomást, hogy mikor és mii ír­tak a baj£i dolgozókról, hanem tá­jékozódhat arról is, melyik újságban jelent meg az emlékként őrzött cikk. Az előcsarnokot művészi kép dí­szíti. A figyelmes látogató ebből is láthatja, hogy a művelődési otthon­iban jók a munkamódszerek, kihasz­nálják a szemléltető eszközöket — az ízlésre is ügyelnek, és a giccset, képek formájában sem tűrik. Igaz, az akadémiai festőtől szár­mazó kép sokba került. Ilyesmit mindegyik művelődési otthon nem engedhet meg. A bajčiaknak azon­ban módjukban állt olyan képet vá­sárolni, ami szép és értékes. Ők 'a képpel ls az ízlésre nevelnek. Az épületben elhelyezett könyvtá­rukkal sem vallnak szégyent. A sok száz könyv között egyaránt megtalál­hatók a hazai és a külföldi, a klasz­szikus és az élő írók alkotásat. S ami szintén fontos: a könyvtár éppen olyan gyakran látogatott hely, mint a könyvtár melletti olvasóterem, ahol az érdeklődők a napi- és hetilapo­kon kívül a legjobb hazai és külföldi szaksajtót is megtalálhatják. EBBEN A HELYSÉGBEN egy ki­sebbfajta múzeumot ls elhelyeztek. Az ásatások során a környéken ta­lált különféle tárgyakat állították Itt ki. A gyűjtemény értékes és na­gyon érdekes. Ezt azért hangsúlyoz­zuk, mert nem hogy a falusi, de sok helyen még a városi művelődési ott­honok sem gondolnak a régiségek gyűjtésére, megőrzésére és kiállítá­sára. Pedig olyan gyűjtemény, ami­lyen Bajőon van. mindegyik műve­lődési otthonban lehetne, és alapját képezhetné egy helytörténeti, honis­mereti múzeumnak. Arról, hogy egy Ilyen múzeum mi­lyen rendkívül nagy szolgálatot te­het a szemléltető nevelés terén, fe­lesleges külön beszélni. Azt azonban megjegyezzük, hogy a bajől példát másutt is követhetnék. Bajőon tehát nemcsak a művelődé­si otthon nyújtotta lehetőségeket használják ki. A művelődés és a tá­jékoztatás új formáit keresik. S amint az említett példákból látható, siker­rel. Pedig egy aránylag kicsi és külö­nös adottságokkal nem rendelkező faluról van szó. Hogy eredményeik mégis kimagaslók és példát mutat­nak, az elsősorban annak tulajdonít­ható, hogy a faluban nemcsak jó szakemberek és jó munkások, de a kultúrának is lelkes hívei és ter­jesztői vannak. NEVEKET NEM IS említünk, mert ha léteznek is kivételesen jól dolgo­zók, a kultúrát a falu minden lakója igényli és támogatja. A sikereket ts nem egy vagy két ember, hanem a falu egész lakosságának munkája eredményezi. Balázs Béla A jobb eredmények reményében

Next

/
Thumbnails
Contents