Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-29 / 207. szám, vasárnap

Jobban, mint a sajátjukat.. Milada Svatošová után érdeklődtem, de helyette a férjébe ütköztem. — Már megint újságíró és megint az asszonyt keresi — dörmögte félig tréfásan, félig komolyan, amikor megkértem, kerítse elő a feleségét, szeretnék vele megismerkedni. Ami azt illeti, jogosan neheztelt. Mióta a felesége vezette állatgondozó brigád megksapta a CSKP XII. Kongresszusának Brigádja címet, egyszeriben híres lett a tizenhat asszonyból és két férfiből álló csoport az egész országban. S ha Svatošová nincs éppen kedvenc teheneivel elfoglalva, ezer más dolga akad. Hol a nemzeti bizottságra hívják megbeszélésre, hol a környékbeli szövetkezeteket látogatja, hol az újságírók kíváncsi kérdéseire kell válaszolnia — így aztán nem sok ideje marad családja számára. Svatošová kollektívájának hírneve tulajdonképpen már régebbi keletű és az, hogy most a CSKP XII. Kongreszszusa Brigádja címet is elnyerték, eddigi sikereik betetőzése. 1961-ben a Kiváló Munkáért állami kitüntetésben részesültek, az elsők között szerezték meg a szocialista munkabrigád címet és nem kis részük van abban, hogý a vlčicei szövetkezet május elseje előestéjén megkapta a Munkaérdemrendet. SVatoš elvtárs Igyekezete, hiábavalónak bizonyult, hogy megtalálja feleségét. — Nincs más hátra, várja meg a déli fejést, akkor valamerről biztosan felbukkan. Nem emlékszem rá, bogy valaha ls lekéste vagy elmulasztotta volna a fejés Idejét — tanácsolta. Így is történt. S amíg vártam, körülnéztem a Silva, Oliva. Lída, Bledule, Filoména, Mahulena és hasonló egzotikus nevekre hallgató tehenek korszerű lakhelyén. Lám, a Milča 24,5 liter tejet ad naponta, mellette a Skoda 27,5-et, árulják el a tehenek felett lógó palatáblák. Az istállóban tisztaság és rend uralkodik, a szalag rendszerrel működő etető és trágyaelhordó lényegesen megkönnyíti a gondozók munkáját. De mác4äaOs.a széles wosolyúv nyílt tekintetű Milada Svatošová, a kissé szégyenlős, szófukar Zdena Kameníková, a bronzbarnára sült, kellemes megjelenésű Erna Novotná, a régi istállóban dolgozó, de azért szintén kiváló eredményeket elérő Aloisie Satynková és Marié Koštálová, végül Josef Dvoráček a brigád egyik férfitagja. Az utóbbi arról nevezetes, hogy mind a három lánya mezőgazdasági tanonciskolában tanul. — Kell a szövetkezetnek az utánpótlás, mi már lassan kiöregszünk — jegyzi meg az asszonyok felé pillantva. — Beszéljen csak a saját nevében — torkolják le a nők egyhangúan — hol vagyunk mi még az öregségtől, de ettől függetlenül azért utánpótlásra szükség van. Jegyezzük meg az igazság kedvéért, a nőknél^ igazuk volt, valóban messze vannak attól, hogy öregnek vallják magukat. Amikor a munkájukra terelődik a szó, és feltesszük a szokásos kérdést, minek köszönhetik sikereiket, a válasz igen lakonikus: céltudatosan, tervszerűen egyenletes teljesítménynyel dolgozunk és úgy gondozzuk a jószágot, mint ezelőtt a sajátunkat vagy talán még jobban. — Mikor más szövetkezetekben elmondjuk, milyen nálunk a munkaszervezés, csodálkoznak és azt kérdezik, győzzük-e. Hogy náluk bizony nem menne. Pedig minden megy, csak akarni kell. Mi már megszoktuk, hogy a gondozó a rábízott tizenkét tehenet teljesen egyedül látja el, legelteti, eteti, feji, minden munkát maga végez körülöttük — magyarázza Svatošová. — A takarmány minősége is nagyon fontos — teszik hozzá,a többiek — és azért a növénytermelőket Illeti dicséret. — Egész télen kiváló fehérjedús takarmányt kapnak teheneink és elegendő mennyiségben, Milada Svatošová (középen), Aloisie Satynkovával és Marié Koštálovával. úgyhogy a napi átlagos tejhozam télen ls kilenc liter körül mozog. Ha meg télen is jó a tejhozam, nem nagy ördöngösség jó évi átlagot elérni. Ez az évi átlag a 155 fejőstehénnel rendelkező vlčicei szövetkezetben tavaly tehenenként 3700 liter tej volt. Egy hektárra 1200 liter tejet szolgáltattak be, az idén 1300 litert szeretnének termelni, vagyis kétszer annyit mint az országos átlag! Ilyenformán a brigád szerénysége igazán elismerést érdemel. A megtisztelő clm valóban jó kezekben van és hogy a kollektíva nem áll meg az eddigi eredményeknél azt a pártkongreszszus tiszteletére tett felajánlásuk bizonyltja: az év végéig 43 000 liter tejjel többet adnak a közösségnek, mint amennyit tervük előír. Nem akarok elmenni a szövetkezetből anélkül, hogy az elnökkel ne beszélnék. Az irodában várpm meg, míg megjön a földekről. A negyven év körüli, energikus fellépésű Vojtéch Machalík 1955 óta a 104 tagú szövetkezet vezetője. Nitra mellől való, 1938-ban mint mezőgazdasági munkás került Csehországba és azóta itt él. Rosszul gazdálkodó, elmaradt szövetkezet volt a vlčicei, amikor a párt kívánságára Machalík elvállalta az elnökséget. — Először is, hogy áttekintést nyerjünk, alapos rendet csináltunk a könyvelésben. Akkoriban 14 koronát fizettek egy munkaegységre, ami elég kevés és nem ad okot megelégedésre. A szövetkezet lehetőségeit tekintetbe véve lassacskán áttértünk a szarvasmarha fajtenyésztésre. Sokat jelentett a szövetkezetnek, hogy 1958-ban nagyszerű szakembert, okleveles zootechnikus mérnököt kaptunk, aki nemcsak az állattenyésztésben ért el kitűnő eredményeket. Az ő tanácsai és utasításai szerint végezzük a takarmánytermesztést, a lőherés takarmányfűfélék silózása például nagy mértékben járul hozzá a magas tejhozamhoz. A munkaegység fokozatosan 18, 19, 20 koronára emelkedett, a tagság panaszkodás helyett erősen „belefeküdt" a munkába s ma, mondhatom, általános a megelégedés. Az utóbbi három esztendőben 100 százalékkal emelkedett a termelés. Hiába, szép szavakkal senki sem lakik jól, sem a közösség, sem a szövetkezet. Mi a feladatainkat, a tej-, hús-, tojás-, gabonabeadást évek óta egyenletesen és rendszeresen teljesítjük. Rendesen kell dolgozni — zárta le gondolatait ezzel az egyszerű, mindenki számára érthető filozófiával. Ogy véljük, ebben rejlik a vlčiceiek sikerének titka. KIS ÉVA azonban a megtakarított munkaerőket a selejt javítására kellett fordítani. NÉHÁNY ADAT A GYÄR „SZAKMUNKÁSKÉPZÉSÉRŐL" Nem véletlenül tettük Idézőjelbe a szakmunkásképzést, mert a fűtőtestgyártó részlegben ez voltaképpen csak mint fogalom létezik. A hegesztők 90 százaléka már évek, sőt gyakran évtizedek óta csak mint betanított munkás, sokszor elméleti tudás nélkül dolgozik. És ennek a ténynek elbírálásánál hangsúlyozni kell azt, hogy nem új üzemről van szó, hanem olyan gyárról, amelynek hagyományai vannak. Semmivel sem indokolható tehát itt a szakmunkáshiány. A maradi mesterekre, a szűk látókörű vezetőkre panaszkodik az Iskolaügyi osztály vezetője. Adatokat sorol fel, melyek szerint az üzemben 220 vezetőnek, köztük sok mesternek nincs kellő szakképzettsége. Hiányzik itt az Iskolázás, jobban mint bármi más. Mert hozhatnak a gyárba új gépeket, emelhetnek korszerű épületeket, ha szakemberekről nem gondoskodnak — aprópénzzé válik minden kiadás. A félautomata gépsort például már évekkel ezelőtt betervezte a ibűszakl fejlesztési osztály. Természetes lenne, ha egyúttal a szakemberképzést is betervezték volna. A valóság azonban az, hogy képzett, elméleti tudással rendelkgző szakemberek helyei! a hegesztés mesterségében ugyan jártas, de elméleti tudással nem rendelkező munkások ügyelnek fel a félautomatákra így aztán kétséges, vajon valóban'csak az acéllemezek mjnősége okozza-e a sok selejtet. Az idén végre már meg akarták valósítani a régóta tervezett fiUgesztőtanfolyamot. Az üzem vezetősegevel karöltve, a pártelnök kezdeményezésére miegegyeztek a helyi- gépipar! technikummal, hogy a nyár folyamán — a szünidő két hónapja alatt -<• elméleti oktatásban részesítik a képesítéssel nem rendelkező hegesztőket. Jelentkező is akadt szép számmal, úgy volt, hogy kezdődik a tanfolyam, de váratlan fordulat állt be: a tanfolyam hallgatóit a mesterek nem engedték el munkahelyükről, mert szerintük eddigi szaktudásukkal is teljesítették a tervet. A BŰVÖS KÖR Az ember most már csak arra kíváncsi, vajon mi az oka, hogy a felelős dolgozók, a mesterek, ilyen ellenszenvvel néznek az elméleti tudásra. Ha az ember a tpesterek iratait is átlapozza, könnyen rájön, miért idegenkednek a reájuk bízott emberek továbbképzésétől. Többségük mindmáig nem szerezte meg a szükséges képesítést. Az eddig szerzett gyakorlati tudásból „élnek". Nincs kellő szakmabeli áttekintésük, nincsenek azzal sem tisztában, mivel gyarapodott az utóbbi években saját szakmájukban a tudomány. Így aztán nem tudnak kiszabadulni a bűvös körből: nehéz az emberekets iskolázni, mert teljesíteni kell a tervet; nem tudjuk teljesíteni a tervet, mert nincsenek szakembereink. A PÁRTSZERVEZET SZIVÉN VISELI A TOVÁBBKÉPZÉS KÉRDÉSÉT A CSKP Központi Bizottságának egyik levele a pártnak a továbbképzéssel kapcsolatos álláspontját tartalmazza : „A szakmunkásképzés tervének teljesítése szerves része az egyes ipari üzemek termelési tervteljesítésének". Ez konkrétan annyit jelent, hogy ma már nem elég a terv pillanatnyi teljesítése amint ezt egyes mesterek és vezetők .is gondolják. Az Ilyen álláspont előbb-utóbb feltétlenül megbosszulja magát. Különösen akut kérdéssé válik ez az olyan üzemekben, mint a trnavai Kovosmalt, ahol mára legközelebbi években gyártmányaikkal el kell érni a világszínvonalat. Ehhez pedig magas képzettségű emberek kellenek. Az üzemi pártszervezet tudatában van ennek Egyes szakaszon már jelentős eredményeket ls értek el a továbbképzés terén. Tavaly megnyílt a 3 éves vállalati műszaki iskoli, ezenkívül a pártszervezet utasítására a vállalat minden évben két ösztöndíjas dolgozót küld főiskolára. Ez évben 26-«n jelentkeztek főiskolai távtanulásra és 5 munkás végzi el a helybeli esti technikumot. De ez mind, különösen a- szakmunkásképzés terén csak csepp a tengerben, mert a műszaki fejlesztés tervét nézve megállapítható, hogy a technikai fejlődés sokkal gyorsabb, mint a székmunkásképzés. Természetesen felmerül a kérdés: mit tegyen az üzem vezetősége az olyan mesterekkel, vagy más felelős dolgozókkal, akik még mindig nem látják be, hogy az eddigi helyzet, — ami a továbbképzést illeti, — tarthatatlan A fiataloknak — akár Trnaván, Prágában, vagy Plzeflben, van egy KÖZÖS vonásuk: lelkesednek az újért, a

t haladóért. E szabály alól a trnavai fiatalok sem kivételek Nem egy töri azon a fejét, hogyan fejleszthetné tovább tudását. Az iskolaügyi osztályt szinte naponta keresik fel a fiatalok, azt kérve az üzemtől — tegye lehetővé részükre a munka melletti tanulást. A válasz tehát: neveljen az üzem fiatal szakembereket! Az üzemi pártszervezet éppen ezekben a napokban foglalkozott a fűtőtestgyártó-részleg munkájával. Az itteni viszonyokat sürgősen orvosolni kell. Ezért a pártszervezet javaslatára az üzem a nagy tudású mestereket helyezi most ebbe a lemaradó részlegbe. A trnavai Kovosmalt példájából láthatjuk, hogy a munkatermelékenység növelésének kérdése bonyolult feladat, s csak a kérdések komplex megoldásával lehet figyelemre méltó eredményeket elérni. A cikk megírásánál közreműködtek: Augustín Blahút, a üzemi pártszervezet elnöke, Vojtech Schuster, az iskolaügyi osztály vezetője, Jozef Šulek mérnök, a műszaki fejlesztési osztály vezetője és Tóth Mihály, az Oj Szó szerkesztője. A Banská Belá-i Magnezit Üzem gyártmányait már .25 országban ismerik: Szlovákiában egyedül ez az üzem gyártja a tűzálló kvarcmészkő-téglát- s mivel nagy iránta az érdeklődés, az üzem dolgozói pártunk XII. kongresszusa tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy az idén négyezer tonnával több kvarcmészkő-téglát készítenok, mint tavaly. Képünkön: Jozef Beöo az árutovábbítóban emelőkocsival dolgozik. (F. Kocian felv.%- CTK) Megjegyzések a zöldségellátásról A LEVES IS FONTOS Be kell vallanunk, hogy a zöldség és gyümölcsellátásban időnként előfordul némi fennakadás, sokféle árut tisztelhetünk meg a „hiánycikk" elnevezéssel. Ez azonban semmiképpen sem szerez örömet a háziasszonyoknak, mert hiába határozzák el este a másnapi főzés rendjét, ha a szükséges hozzávalót nem tudják beszerezni. Szakácsnő legyen a talpán, aki a zöldségüzlet által kínált áru alapján úgy idomítja az étrendet, hogy a családtagoknak ne legyen panaszra okuk. Még nehezebb a helyzete annak, aki nemcsak egy család, hanem egy nagyobb kollektíva — óvoda, bölcsőde, üzemi konyha, kórház, stb. — élelmezésének gondjait viseli. Ki, vagy mi okozza tehát a zöldségellátásban felmerülő hiányosságokat? Milyen egyszerű lenne, ha azt mondhatnánk, ez, vagy amaz az oka, fogjunk össze ellene, gyűrjük fel az ing ujját és birkózzunk meg vele. Csakhogy itt nem egy okról van szó. Beleszólt az időjárás A tényezők sorában első helyen kell megemlíteni, hogy az idén alaposan megkésett a tavasz. A vegetáció három-négy héttel elmaradt a sok éves átlag mögött. Humorosnak tűnik, de a színtiszta valóságot Igazolja szomszédunk kisfia, aki június végén így kiabált fel az erkélyen játszó barátjának: — Zoli, nem jössz velünk a kertbe? Már érni kezd nálunk a májusi cseresznye! Természetesen nemcsak a gyümölcsök kéšnek, késett és tovább késik a zöldség is. A vegetációs késés miatt június végén a tervezett 1820 vagon helyett csak 1450 vagon zöldséget és gyümölcsöt vásárolt fel a Zelenina n. v. A hiányzó 370 vagont főleg paprikával, paradicsommal, uborkával és eperrel kellett volna megtölteni. Sajnos az idei epertermés gyenge, a tavalyinak talán még a felét sem éri el. A raktárkérdés is komoly tényező Nem kell bővebb magyarázat hozzá, mindenki tudja, hogy a zöldség igen romlandó áru, ezért raktározására nagy gondot kell fordítani. Mert lehet ugyebár kiváló a termés, bravúrosan teljesítheti tervét a felvásárló vállalat, „tele vannak a raktáraink, tavaszra lesz zöldség bőven" nyilatkozhatnak az igazgatók, — s ha eljön a tavasz, mégis lógó orral és üres táskával távozik az üzletből a vásárló, ha a helytelen raktározás következtében a zöldség, a gyümölcs megromlik, megrohad. Sajnos ezt is meg kell említenünk, mint hiányosságot. Bratislava csaknem 1000 vagon burgonyát és zöldséget raktároz el. De ez kevés. Télire az almát például nincs hová tenni. Ezzel szemben ragyogó, ideális raktárhelyiségekben halmozza fel a papír- és rongyhulladékot, a hulladékgyűjtő vállalat. S már itt Is az alkalom a cikkünk eljén említett nekigyűrkőzésre. A vita a raktár körül folyik. Nehéz igazságot tenni. A hulladékgyűjtő vállalatnak tulajdonképpen igaza van. A raktárakat saját költségén ő építette. Egy ilyen építkezés pedig sok gonddal, fáradsággal jár. És végül is azért építette, mert szüksége volt rá. „Hová jutnánk, ha azért, mert neki jobban kell, most egyszerűen elvehetnék a miénket!" — mondja felháborodottan a vállalat. Igaza van. Csakhogy ... — A rongy- és papírhulladék nem olyan kényes mint az alma! — érvel a Zelenina Vállalat. — És nem kívánjuk mi ellenszolgáltatás nélkül. Itt csak arról van szó, hogy nekünk sürgősen kell a segítség. Nem akarják megérteni, hogy nem nekünk tesznek szívességet a raktár átengedésével, hanem lehetővé teszik Bratislava lakosainak téli gyümölcsellá.tását. Dehát ők ezt nem akarják figyelembe venni, szüntelenül a magukét hajtogatják: építsünk mi is! Felmerül tehát a kérdés: miért nem épít a Zelenina raktárakat, ha eny-. nyíre kell neki? A nemzeti bizottságokra váró feladat Nové Zámkyban az idén készül el egy korszerű raktárépület. Jövőre kezdik meg Topolöanyban az ország egyik legkorszerűbb, klimatizációs berendezéssel ellátott raktárának építését. De még ez sem elég. Bratislavában. Trnaván, Galántán, stb. is szükség lénne raktárakra. Most a zöldség és a burgonyakészletek J0 százalékát télire elvermelik. Nagyon sok munkát igénylő, költséges raktározási mód ez, és ha a verem télen befagy, nem lehet a készletekhez férni. Ebből a kátyúból a járási nemzeti bizottságok húzhatják csak ki a zöldségellátás szekerét. Űk segíthetnek azzal, hogy ellenőrzik a meglévő raktárai^ kihasználtságát és ha lehet, olyan átcsoportosításokat hajtanak végre, amelyekkel bizonyos megfelelő raktárteret a burgonya, zöidség és gyümölcs részére szabadítanak fel. Üj, bevált módszer A oélur^í az, hogy minél rövidebb úton friss áruval lássuk el a lakosságot. Ennek formája: a közvetlen szállítás. A Zelenina Vállalat az EFSZ-ekkel, állami gazdaságokkal szerződést köt a közvetlen szállításra. Bratislavában például a trnávkal és petržalkai EFSZ, Nitrára a Zelokvet kommunális vállalat szállítja közvetlenül a zöldséget a kijelölt zöldségüzletekbe, a kórházaknak, a vendéglátóiparnak, a nagyobb üzem! konyháknak stb. A nyugat-szlovákiai kerületben eddig 7 járásban vezették be a közvetlen szállításokat. 1962 első felében — tehát június 30-ig — 7447 mázsa zöldség került ilyen úton eladásra. A közvetlen szállítások tervét a legjobban teljesítették: a bratislavai járás 192 százalékra, a trencíní 159 százalékra, a nltrai járás 136 százalékra és Bratislava város 108 százalékra. Bár a százalékos kimutatás szerint Bratislava város nincs az első helyen, mégis oda tartozik, mert az első félév egész mennyiségének csaknem a felét, 3685 mázsát ő szállította. A kerületben e vonalon a legroszszabb a komárnói járás: csak 19 százalékra teljesítette a közvetlen szállítás feladatalt, a Nové

#Zán>ky-i járás csak 24 százalékra,-a trnavai és a galántai járások 47 százalékra. Ezekben a járásokban a lemaradásért a felelősséget főleg a Zelenina Vállalat járási üzemeinek dolgozói viselik. Bírálat illeti őket, amiért ezt a feladatot nem kezelték fontosságához méltó komolysággal. Hogy ne legyen panasz Jgy van ez a zöldséggel, könnyen el lehet bagatellizálni. Mert mondjuk, milyen jelentőségű a zeller a szocializmus építése szempontjából? Semmi különös. Még a levest ls meg lehet főzni nélküle. Csakhogy nem olyan jó az a leves! A .jó leves pedig kell a megelégedettséghez. S ez az, amiért a zöldségellátás zavartalanságát biztosítani kell. Skalina Katalin 1962. július 21. (Jj SZÓ 7 *