Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-29 / 207. szám, vasárnap

Egymillió kilométer 1962-ben A Prága—Strakonícei vonalon a napokban tette meg a milliomodik kilométret a csehszlovák Jégitaxi közlekedés az év kezdete óta. A jubiláris utas Jaroslava Váhová volt, aki újsziilptt kisfiával a prágai szülőotthonból tért haza. Képünkön a légi taxi a jubiláris út előtt. (Havelka felv. — ČTK) Rúgnak a gépek, zörögnek a betonkeverök. A daru a levegőbe, majd az épület tetejére emeli a betonnal teli ládát. A betonkeverőnél s az épület tetején is fiatalok, brigádosok dolgoznak Bratislavából, Dubnicáról Calovóról. Két hétre, vagy hosszabb időre jöttek ide, hogy elősegítsék az Ivánka pri Dunaj-i „tojásgyár" építését. Az egyik csoportban 6 szalmakalapos leány a tetőn a réseket salakkal tömíti, majd szépen tisztára söprik azt. Hat napbarnított leány... Mintha testvérek lennének. Alig lehetnek 19 évesek. — Maguk talán testvérele vagy legalábbis egy szervezetből valók — szólítom meg az egyiket. — Nem vagyunk testvérek, de egy községből, Dubnicáról jöttünk ide. — Régen vannak már itt? — Igen, hat hete... — Hogy érzik itt magukat, s hogy megy a munka? Mosolyog, majd elkiáltja magát: — Marka, Marka! Gyerek csak ide. Ti is lányok szaporán! Kíváncsian figyelem a következményeket. Az előbb kérdezett kisSikereink alapja: a szocialista munkaverseny Jaroslav Černý a kladnői bányák régi alkalmazottja. Ötven év nyomhatja vállát, de fürgesége fiatal szívről és jó erőről tanúskodik. Ö a szocialista munkaverseny irányítására megalakult vállalati bizottság elnöke. Černý elvtárs, noha nagyon elfoglalt ember — ráadásul épp a versenybizottság ülésére készülődött — szakított néhány percet, hogy elbeszélgessünk a szocialista munkaversenyről. . — Jó alapokra helyeztük a szocialista munkaversenyt mondta. — Bányászainknak 75,1 százaléka kapcsolódott be... Dolgozóink nagy érdeklődéssel várják — és szép felajánlásokkal köszöntik — pártunk XII. kongresszusát. Tiszteletére — hangsúlyozta — 16 részlegünk, 4 üzemünk és 2 vállalatunk lépett versenybe a szocialista munka részlege —, üzeme és vállalata címért... — Hogyan állnak a tervteljesítéssel? — kérdeztem, kihasználva még a gyűlés megkezdéséig hátralevő néhány percet. — Jó, de jobb is lehetne, mert vállalataink és üzemeink alig teljesítik túl valamivel havi terveiket. Májusban pl. 100,5 százalékos tervteljesítést értünk el, és „csak" 2319 tonna szenet fejtettünk terven felül... Ha minden bányánkban úgy dolgoznának és úgy szerveznék meg a munkát a bányászok, mint a rosicei és a Nové Strašecl-i Cseh Palaés Szénbányákban, akkor nemcsak félszázalékos többlettermelésről számolhatnék be... A szénmedencéhez tartozó 8 vállalat közül májusban csak kettő nem teljesítette a szénfejtés tervét. szus tiszteletére vállalt ezer tonna szenet 54 tonnával teljesítették túl. II. A közel 30 tagú versenybizottság azért ült össze, hogy foglalkozzék a kongresszus előtti szocialista munkaverseny legidőszerűbb kérdéseivel, ezen belül a szocialista munkabrigádok mozgalmával. Elmondhatom, hogy nagyon tárgyilagosak voltak a bizottság tagjai. Sikernek ismerték el a „fél százalékot", de — szerintük — ez a siker mégsem az igazi, mert az alapos előkészületek után sokkal jobb eredményekre számítottak ... Gyors javulást ikell elérniük a Nejedlý Bányában — mely június végéig még egy nap sem teljesítette a fejtési tervet. De ez a trutnovi körzetre is vonatkozik. E vállalatok versenyfelelősei azonban arról számoltak be, hogy üzemeik kommunistái alapos elemzés alá vették a termelést gátló okokat... Más a helyzet a Gottwald, Zápotocký, Nősek, a rosicei, plzeöi, és a Nové Strašice-i vállalatokban, mert ezekben jó kilátások vannak a további feladatok megvalósítására. A kommunistáknak és a brigádok tagjainak azonban továbbra is ki kell tenni magukért, ha maradéktalanul akarják teljesíteni a soron levő feladatokat és azokat a felajánlásokat, amelyeket a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére vállaltak. Komoly intézkedések foganatosításáról számolt be a rosicei, a Nejedlý, a Zápotocký és a Nősek vállalat küldötte. Ez utóbbiban pl. a kongresz1 m. 1 Magas, széles vállú, barna arcú férfi František Nčmec. A versenybizottság üésén ő képviselte a rosicei bányászokat. Két ,.ok" késztetett arra, hogy elbeszélgessek, vele a bizottság ülése után. Az egyik az, hogy a nagylétszámú kollektíva közül — 25 tagon felül — az ő vállalatukban dolgozó Ján Novotný vezette szocialista munkabrigádot ismerte el a versenybizottság a kladnói köszénbányák legjobb kollektívájának. A másik ok pedig az volt, hogy megtudjam, miként érnek el hónapról hónapra kiváló munkaeredményeket a rosicei bányászok? — Három „titkot" árulok el — válaszolta kérdésemre. — Ezek a következők : a jó munkaszervezés, a szocialista munkaverseny és a gépesítés fokozása... A Novotný-brigád is ezeknek köszönheti 118,5 százalékos tervteljesítését. De annak is, hogy már az ötödik negyedéve baleset nélkül dolgoznak ... — Mondana valami ^zelebbit a vállalatukban folyó szocialista munkaversenyről? — tettem fel az újabb kérdést. — ... Az első negyedévre 7 ezer tonna szén terven felüli fejtését vállaltuk. Bányászaink azt a 7 ezer tonnát az első félév végéig kifejtették. Május elsején, amikor a Munkaérdemrendet megkapták — a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére — újabb 7 ezer tonna szén kifejtésére tettek felajánlást... Könnyen lehet azonban, hogy nem ez bányászaink utolsó szava... Ahol a dolgozók 78,5 százaléka kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe'és 46 kollektívában születnek újjá az emberek, ott minden lehetséges. Ezt az a körülmény is igazolja, hogy az ^v végéig szóló felajánlásaikat nemrég 2100 tonnával szilárdították meg a rosicei bányászok... A legújabb jelentés pedig arról szól, hogy a rosicei bányászok június 28án a délelőtti órákban szép munkasikert értek el: teljesítették a szénfejtés félévi tervét. A hónap végéig még 6 ezer tonna szenet termeltek terven felül. IV. Alig 20 kilométerre esik Kladnótól Nové Strašice, ez a látszatra oly csendes cseh falucska. De csak látszatra csendes, mert nyugati szélén túl már egész más világ tárul a szem elé. Hatalmas, 25—30 méter magasságot is elérő emberalkotta kőhegyek, különböző nagyságú és alakú épületek, melynek közül legjobban talán az égnek törő bányatornyok keltik fel a figyelmet... — Itt volnánk Nové Strašicon, a Kladnói Egyesült Kőszénbányákhoz tartozó Cseh Pala- és Szénbányákban — figyelmeztet útitársam, a sofőr ... Tulajdonképpen azért jöttem ide, mert a versenybizottság ezt mondta ki a legjobb vállalatnak. De egy másik döntése is erre késztetett: a Sajdl-Zikeš brigádot minősítette — a kollektívák között folyó versenyben Rohamosan épül (CTK) — A vitkovicei Klement Gottwald Kohőmű ostravai szerelőinek csoportja Rudolf Pals vezetésével e napokban fejezték be a Kelet Szlovákiai Vasmű építkezési helyén egy újabb munkacsarnok összeszerelését. A több mint 2200 tonna súlyú acélvázakból, összeszerelt csarnok 380 méter hosszú és 30 méter széles. A bratislavai Hydrostav fióküzemének dolgozói e napokban fognak hozzá a befejező építkezési munkákhoz és elkészítik a munkacsarnok gépei számára szükséges alapzatokat. — a szénmedence legjobb bányászcsoportjának. Bohumil Pihýr, az igazgató műszaki helyettese mindig mosolyog. A versenybizottság döntése sem lepte meg. Tudta, hogy ők lesznek a legjobbak, mert elhatározásukat, hogy a bányásznapig megszerzik a Klement Gottwald vándorzászlót, • csak úgy válthatják valóra, ha egy hónapban sem engednek az elsőségből. De hiba volna csak „ennek" tulajdonítani a vállalat sikereit. Erről így beszélt Pihýr elvtárs: — Májusi tervünk túlteljesítése 18 százalékkal, a jól irányított szocialista munkaversenynek, dolgozóink akaratának, de főképp a jó munkaszervezésnek és a dolgozóink között kialakult jó elvtársi viszonynak köszönhető ... Nálunk ugyanis a tervteljesítés valamennyi tényezője közül első helyen a bizalom kérdése szerepel... Bizalom, éspedig minden iránt, mert ha e körül vannak hibák, akkor ez csak a terv nem teljesítésében mutatkozhat meg. Pártszervezetünk nagy gondot fordít a bizalom kérdésének s ezért dolgozóink mindenről tudnak, ami a tervteljesítéssel kapcsolatban az üzemben történik... A bizalom adja dolgozóinknak az erőt és a lelkesedést... A Kladnói Egyesült Kőszénbányák közül a Nové Strašicei az egyedüli, melynek minden egyes üzeme, bár nagyon eltérő technológiával termelnek, mind a szén, mind a pala fejtési és égetési tervét teljesíti. KEZES JÓZSEF lány sorban bemutalja a lányokat. Helena Dvorská, Marta Simková, Helena Bla'sková, Helena Smolková, Antónia Shidtbonnerová és Mária Hajtlová, a brigádvezetőnk. — ? ? ? — Igen, igen a brigádvezetőnk. Mi ugyanis nemcsak itt, de odahaza a dubnicai szállítószalag-gyárban is egy brigádot képezünk. A szocialista munkabrigád címért versenyzünk... — Hat hete vagyunk itt, — veszi át a szót a brigádvezető — de. három hónapot szeretnénk itt tölteni. Ha a férfikollektívák egyéves brigádokon vesznek részt a bányákban, mi is kibírunk három hónapot az építkezésen. Igaz-e lányok? Igaz, igaz — hangzik az egyöntetű • válasz. > Megragadják a seprőt és a lapátnyelet. Munkához látnak. A brigádvezető marad csak velem. A gyárról, az ott végzett munkáról beszél. Százhúsz százalékra teljesítették a gyárban a tervet. Itteni munkájukat azonban hat hét alatt még nem értékelték ki. Ez meg is látszik rajtuk. Kedvtelenek. Ez>- pedig a munka rovására megy. Ha legalább hetenként értékelnék őket, érezhető lenne ez jelenlegi munkateljesítményükön is. Ez pedig érdeke az építészeti vállalatnak is. A leányok szomszédságában Pavel " 1 Krajčovié fiatal mester felügyelete mellett a bratislavqi Magasépítészeti Vállalat köművestanulói az utolsó simításokat végzik a hatalmas csarnok tetején. Második hete vannak már itt. Ebben a kollektívában heten vannak. Napi teljesítményük 150 m

2. Hozzájuk tartoznak még a lakatosok is, akik a betont furikolják. — Mi megszoktuk ezt a munkát — htszen két éve „kóstolgatjuk" — mondja mosolyogva Duian janetek, Ha majd erre utazok, büszke leszek arra, hogy én is részt vettem a „tojásgyár" építésében. — A munka után mivel fogalkoznak? — Sportolunk — adja meg a választ Miroslav Pister. — A fesztivált sportjelvényt egytöl-egyik megszerezzük. Fürdünk, vagy kézilabdázunk. .. Míg a fiúk válaszolgatnak, a munkát egy percre sem hagyják abba. Fürgén mozog a kezük, jobban, mint ahogyan nyelvük pereg. Százötven négyzetméter jelenleg számukra a norma. Egy-kettővel több is lehet, de kevesebb egy féllel sem! — Elégedett vagyok a gondjaimra bízott fiúkkal —' dicsekszik KrajčoviC elvtárs. — Szorgalmasan dolgoznak, s ami a fontos, munkájuk minősége is jó. Közben megérkezik Sidónia Daráiová elvtársnő is, a „tábor parancsnoka", a CSISZ kerületi bizottságának dolgozója. Májustól gondoskodik a brigádosok kis táboráról. Mezőgazdasági technikumot végzett Sološnicén, az építkezésről ő tájékoztat.' — Ez itt ifjúsági építkezés. Brigádosok voltak már a holicei GTÁ-ról, jarovcéről és máshonnan is. Ha befejeződik az építkezés, 75 000 csirke és 50 000 tyúk kap helyet a két nagy csarnokban, amely korszerű technikai felszereléssel lesz ellátva. Az irodai munkaerőkkel együtt 34 emberre lesz szükség. Remélem, sok lesz közöttük a fiatal... Ki tudja, talán én is itt maradok... M

egszólal az ebédet jelző sziréna, a fiatalok a konyha felé veszľk útjukat. Az iroda épületének tetején piros zászlót lenget a lanyha szellő, amelyre büszkén tekintenek fel a fiatalok... N. J. A žilinai W. Pieck Vegyiüzem a CSKPXII. kongresszusának üzeme címért versenyez. Az üzem dolgozói ebből az alkalomból kötelezettséget vállaltak, mely szerint a teljes termelést 1 255 000 koronával, a munkatermelékenységet 1,2 százalékkal növelik, s az önköltségeken 398 000 koronát takarítanak meg. Felvételünkön: Vincent Huška, az iizem dolgozója munka közben. (V. Pfibyl — CTK — felvétele) Az új gépek nagyobb szaktudást követelnek Rutin helyett elmélyült tudást • Ahol az új gépek tervezésénél nem gondolnak az új emberek képzésére • Nem elég a napi terv teljesítése, gondolni kell a holnapra is Nincs talán falu az országban, ahova nem jutott volna el a gyár valamilyen készítménye. A Kovosmalt Trnava védjegyű mosógépeket jól ismerik a háziasszonyok és nehéz lenne megszámlálni, vajon hány gép van már a köztársaságban, amely ebben a gyárban készült. De a külföld is megismerkedett már a gyár készítményeivel, az üzem udvarán minduntalan hatalmas mosóberendezésekkel megrakott ládákba botlik a látogató, melyeken — hogy csak néhányat említsünk — a Szovjetunió, az NDK, Románia vagy Bulgária neveit fedezi fel az ember. A trnavai Kovosmalt exportüzem. Feladatai nagyok, amint ezt az ember a gyár távlati terveiből látja. E tervek szerint például — amíg napjainkban a közszolgáltatási üzemek egy lakosra számítva évente átlag két kilogramm ruhát mosnak ki, 1970-ben ez a mennyiség 15 kg-ra, 1980-ban pedig 40 kg-ra emelkedik. Ez más szóval annyit jelent, hogy 1980-ban háziasszonyaink már a mosnivaló felét a közszolgáltatási üzemekbe adják mosatni, hogy ezzel is megkönnyítsék a „második műszakot", hogy így több idejük maradjon kulturáltan élni, tanulni, sportolni, szórakozni. Ezek és az ezzel összefüggő számok a kívülállónak keveset mondanak. Ezzel szemben azok számára, akik munkájukkal azon fáradoznak, hogy 10—12 év alatt a termelést néhányszorosára emelhessék, ez a mindennapi kenyér és a becsület kérdése. A MEGOLDÁS NYITJA: A MUNKATERMELÉKENYSÉG NÖVELÉSE Mi ennek a fő tényezője? Gyakran hangzik el ez a kérdés egy egy közgazdasági tanfolyamon, vagy ökonómiai konferencián. A válasz: a műszaki fejlesztés. Valóban, a tankönyvekben ez áll és igaz is ez a tétel. Csakhogy, ahogy azt majd a trnavai Kovosmalt példájából is láthatjuk, a felelet nem teljes. Mert nem gyárthatunk nagyobb mennyiségű és jobb minőségű ipari cikket elavult gépeken, kisipari módszerekkel — ahogy a trnavaiak is mondják — „nem gyárthatunk a térdünkön". Különösen igaz ez a trnavaiak esetében, mert a gyárat régen, az első világháború utáni években építették. Egyes berendezései elavultak — 20, sőt 40 évesek. Az ilyen gépekkel nehéz elérni a munkatermelékenységnek az 1962. évre előirányzott 7,7 százalékos növekedését. De vizsgáljuk meg azt is, vajon a munkatermelékenység növelésének csak a korszerű gépek bevezetése-e az egyetlen tényezője. Nézzük meg, ml minden mást is figyelembe kell venni, ha valóban el akarjuk érni a 7,7 százalékot, MIT TETTEK EDDIG A MŰSZAKI FEJLESZTÉS TERÉN? Erre a kérdésre a gyárban mindenki elsősorban a fűtőtestgyártó részleg felé mutat: „a félautomata gépsor", mondják sokan büszkélkedve, mások vegyes érzelmekkel. És ahogy az ember belép ebbe a részlegbe, kevés magyarázatból is megérti, miért ilyen ellentétesek a vélemények az új technikát illetően. Kétféle gépek gyártják — forrasztják a fűtőberendezéseket. Az egyik oldalon a régi — legalább 25 éves forrasztógépek állnak, mindegyiket egyegy fiatal leány kezeli. A műhely másik felében korszerű, félautomata gépsor áll, alig néhány hónapja állították be a termelésbe. Az első pillanatra megállapítja az ember, hogv ezeknél a gépeknél öröm lehet a munka. Itt főleg az ellenőrzésre és a félkészáru elkészítésére szűkül le az emberi tevékenység. De miért tekintgetnek egyesek kételkedve a félautomata gépsor felé? Amíg csak a régi gépekkel hegesztették a fűtőtesteket, teljesítették a tervet. Az év elejétől, amióta munkába állították a félautomatákat, nem tudnak lélegzethez jutni és lesz mit tenniük, hogy teljesíthessék az évi tervet, Februárban és márciusban nagyon lemaradtak. Ám kérdés, mi ennek az oka: a gép, vagy az emberek? MIT MOND A MINŐSÉGI ELLENŐR? Ha felelületesen néznénk a dolgokat, az első pillanatban valóban azt a benyomást nyernénk, hogy nem fizetődik ki az új gépek bevezetése, összehasonlítva a félautomata gépsor munkáját a régi gépekével, az elavult gépekkel való gyártásnál három—négyszer kevesebb a selejt. Voltaképpen ugyanazon elv alapján dolgozik a régi és az új gép is. A különbség „mindössze" abban van, hogy a félautomata gépsornál néhányszorosan nagyobb a hegesztési sebesség. Éppen ebben rejlik a munkatermelékenység emelésének a lehetősége. Az ilyen sebességnél gyakori a selejt, mert az acéllemez, amit a gyár kap, állítólag nem felel meg a gépnek. Pedig nagy reményekkel várták a gyárban a korszerű gépsor bevezetését. A legnagyobb előnyök egyikeként azt emlegették, hogy 30 ember munkáját takarítják majd meg a félautomata segítségével. A valóságban ŰJ SZÖ 6 * 1962. július 21.