Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-28 / 206. szám, szombat

a népművelési dolgozók JÁRÁSUNK NÉPMŰVELÉSI DOLGO­ZÓI ebben az évben is jól felkészül­tek az aratási munkálatokra. Mindan­nak ellenére, hogy az aratásban a döntö szó a gépeké, hogy a sikeres aratás nagymértékben a szövetksze­tek és állami gazdaságok jó szervező és irányító munkájától függ, a nép­művelési munka kedvezően befolyá­solhatja az aratás menetét. Bizonyít­ják ezt az előző évi eredmények. Az eddigi tapasztalatokból kiindul­va a Dunajská Streda-i Járási Műve­lődési Otthon a nyári munkák idejé­re külön tervet dolgozott ki. A hang­súlyt az agitációs munkára helyezzük. A járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottságok iskola- és kultu­rális ügyi osztálya még június végén körzeti értekezletre hívta a népmű­velési dolgozókat, az agitációs Köz­pont, valamint a tömegszervezetek képviselőit, akikkel megtárgyaltuk a nyári időszakban rájuk háruló felada­tokat. A Járási Művelődési Otthon mozgó agitációs csoportot alakított, amely fel van szerelve a szükséges technikai eszközökkel. Ez a csoport az egész aratás alatt rendszeresen látogatja a falusi agitációs csoportokat és min­denütt metodikai segítséget nyújt a népművelési otthonok, az agitációs központok vezetőinek. Közvetlenül a • munkahelyeken figyeli az aratás me­netét, a szocialista munkaversenyt és arról fényképdokumentációt készít, a helyi népművelési otthon vezetőjének segítséget nyújt a faliújság a relációk elkészítésében. Ennek a csoportnak a működése nagy kihatással van a köz­ségek népművelési otthonainak és agitációs központjainak aktivizálásá­ra. EBBEN AZ ÉVBEN szélesebb kör­ben terjedtek el járásunkban a fény­képújságok. Az aratási munkálatok alatt is aktív szerephez jutnak. Főleg a középiskolák fűtőkörei nyújtanak ebben nagy segítséget, amelyek meg­felelő technikai felszereléssel rendel­keznek. A helyi hangoshíradók tevé­kenysége is nagy jelentőségű. A szer­A PRÁGAI ÉS BRATISLAVAI POLITI­KAI KÖNYVKIADÓ e héten küldi el a megrendelőknek Carolina Maria de Jesus 43 éves néger írónő „Szemét­domb" című naplóját, a világirodalom e különleges gyöngyét. A napló elő­ször 1960-ban Brazíliában jelent meg és néhány hónap alatt 1Ü0 0ÜÜ pél­dányban adták ki. Az írónő naplójá­ban — amely eddig már 17 világnyelj ven jelent ineg leplezetlen nyíltí sággal ecseteli a Sao Paolo-i perifé­riákon tengődő nincstelenek viszon­tagságos életét. A könyv megrendítő vádiratként feltárja a tökésvilág min­den embertelenségét. kesztő bizottságok rendszeres relá­ciókat készítenek a napi aratási ered­ményekről, kiemelik a legjobb dolgo­zókat s bírálják az előforduló fogya­tékosságokat. A legtöbb községben a népművelési dolgozók példásan készülnek az ara­tásra. Például Štvrtok na Ostrove községben Saukulics Viktor elvtárs­nak, a helyi művelési otthon vezetőjé­nek irányításával nagyon jól végzik a nyári propagációs és agitációs mun­kát. A kultúrotthonban helyezték el az agitációs központot, ahol naponta este 6 órától friss sajtó, faliújság, rá­dió- és televíziókészülék áll a dolgo­zók rendelkezésére. Hetente három­szor olvasnak fel relációt a helyi hangszóróba, amelyen keresztül érte­sítik a dolgozókat az aratási munkák menetéről. Nagy segítséget nyújtanak a pedagógusok, akik aktívan vesznek részt a propagációs és agitációs mun­kákban. A JÁRÁSI MŰVELŐDÉSI OTTHON kétnaponként aratási híradót ad ki, amelyben közli a legfrissebb aratási híreket, leírja a legjobb kombájnosok módszereit, bírálja a szövetkezetek­ben és az állami gazdaságokban elő­forduló fogyatékosságokat. A múlt évi tapasztalatok s főleg az a tény, hogy a községek nagyon érzékenyen reagál­tak a járási aratási híradóban megje­lent cikkekre, bizonyítják, hogy ez a forma is nagyon hasznos' és eredmé­nyes. A népművészeti csoportok sem fog­nak tétlenkedni a nyári időszakban. Öt kultúrcsoportot alakítottunk, ame­lyek — a terv szerint — az aratási és a felvásárlási időszak alatt 36 al­kalommal szerepelnek a szövetkeze­tekben ós az állami gazdaságokban, így a šamorínl, a čalovói népművelési otthonok a Dunajská Streda-I üzemi klub, a Baromfifeldolgozó Üzem kul­túrcsoportjai és nein utolsósorban a Csallóközi Népi Együttes ajándékmű­sort adnak, mindenekelőtt azon szö­vetkezetesek és állami gazdaságok dolgozóinak, akik a legjobban telje­sítik a gabonafelvásárlási tervet. CÉLUNK, hogy minél gyorsabban^ 13—14 nap alatt veszteségmentesen elvégezzük az aratást. Ennek érdeké­ben végezzük agitációs munkánkat és szervező munkánk során nagy gondot fordítunk a járási nemzeti bizottság által kiírt szocialista munka verseny re. Természetesen nem feledkezünk meg az aratás döntö tényezőiről — a komplexbrigádokról —, amelyek te­vékenységét figyelemmel kísérjük és munkájukat propagáljuk. Tevékenysé­günket nem utolsósorban annak a cél­nak szolgálatéba állítjuk, hogy —• megőrizve hagyományainkat — járá­sunk ebben az évben is elsőként tel­jesíthesse a gabonafelvásárlási tervet. GYURCSIK JÓZSEF, a Dun. Streda-i Művelődési Otthon Igazgatója A kicsinyben az egészet... MALLAGYI BERNÁT 62 esztendős jelšovcei lakost bárki felkeres­heti. Sorsát, élete tör­ténetét nem az újság­író tolla színezte ki, hanem olyan volt és olyan ma, ahogyan el­mondom : Hatvankét évvel ez­előtt született, testi hi­bával, ezért dolgozni nem tudott. Egyetlen vigasza az a három hold örökölt földje volt, amit magáénak vall­hatott, és amelyért ro­konai eltartották. A ro­konok ígérete azonban csak ígéret maradt és Bernát bácsi érezte a kapzsi irigység, a mohó, harácsoló vágy gyűlöl­ködő szisszenéseit. Sok­szor sírt az éhségtől, sokszor hívta a halált, hogy megszabaduljon az élet kegyetlen kín­jaitól. Negyvenöt év sorako­zott már mögötte, ami­kor kelet vörös lobo­góit lengette a szél Jel­Sovcén s negyvennyolc év pergett le Bernát bácsi életéből, amikor a dolgozók győzelmet arattak a farkasfogak­kal vicsorgó múlt felett. Néhány héttel ez­előtt Mallagyl Bernát hatvankát éves jelšov­cei lakos reszkető hangja szállt a falu hangszóróiból az em­berszívek felé. Múltjá­ról és jelenéről beszélt, megemlítette, hogy havi 300 korona járadékot kap, ami első pillan­tásra talán nem nagy összegi .de annak, aki ötven fillérért kapja az ebédet a jelšovcei jed­nota éttermében — a gondtalan életet bizto­sítja. Elmondta Malia­gyi Bernát, hogy orvosi gyógykezelésre is van joga, s azt is, milyen nagy öröm számára a könyvtár és mennyire szereti Petőfi verseit. A KORMÁNYT, A PÁRTOT, a dolgozó né­pe: köszöntötte Bernát bácsi. Nem irodalmi­lag csiszolt mondatok­kal, csak úgy, ahogyan egyszerű szíve diktálta. Nem azért adom á-t mo6t történetét az ol­vasóknak. mintha ez valami nagy szenzáció lenne. Távolról sem, csupán azért, mert a szocialista humanizmus jeleit nemcsak nagv tettekben kell keresni, hanem a kicsinyekben is.' Miként látni kell a tengervíz egy csepp­jében az egész, ten­gert ... a kicsinyben az egészet 1 Péterfy Gyula velem?! — szólt rá fenyegetőn a so- — A legfontosabb: fehér nőre egy fór. " l pillantást se merj vetni. A lábad elé „Mint ijedt álmok lapultunk az nézz, sehova máshova, autóbusz hátsó falához" — írja nap- — Még plakátra festett fehér nőt lójába Griffin. se nézz meg — intette a másik. F élóra múlva az autóbusz f oly- Azokban a napokban sokat ívtak az tatta útját. A néger útitársak amerikai lapok a Parkőr-ügyről. Egy tanácsokkal látták el, amikor meg- néger fiatalembert azzal vádoltak, tudták, hogy sohasem járt még Mis- hogy erőszakot akart elkövetni egy sisippi államban. hetvenéves fehér asszonyon. Az öreg­— Légy óvatos — mondta az egyik, asszony tanúvallomása szerint Parker — Hogy értsem ezt? — kérdezte „valahogy furcsán nézett rá". A né­Griffin. gert börtönbe zárták, és egy éjjel a börtönőrök kiadták az odagyűlt fehé­reknek. Parkért lá­bánál fogva von­szolták le a kőlép­csőn. A jeie neki­ütődött minden egyes lépcsőfok­nak. fár nap múl­va a folyóban ta­lálták meg felis­merhetetlenné csonkított hulláját. A nyomozó iroda ügynökét, akiket a kormány küldött Missisippi államba, kinyomozták Par­ker gyilkosait. De a helyi — csak jehárekből álló — esküdtbíróság tag­jai kezükbe se óhajtották venni a Parker-ügyet, „le­zárták'"... Az autóbusz ké­ső éjjel érkezett meg Hattiesburg­ba. Mialatt Griffin elvergődött a né­ger negyedik, a fehérek bandái há­romszor támadták meg, aztán egy útkereszteződésnél ordítozó férfiakkal teli autó csaknem elgázolta, másutt nagy kockakő re­pült el a feje fölött. Griffin ide­gei felmondták MARTH GYtlRGY RAJZA a szolgálatot. Telefonált egyik újság­író barátjának, s engedélyt kért arra, hogy nála tölthesse az éjszakát. „Féltem, kellemetlensége lesz, ha kiderül, hogy négert fogadott be a la­kásába" — olvassuk a naplóban. — Itt, Amerika déli részén fehér és né­ger estik éjjel, titokban találkozhat. Már úrrá lett rajtam a rettegés, amely az egész állam légkörét betölti", (griffin néhány napig maradt ba­VJ rátjánál. Tőle hallott arról a bátor négerről, aki jelentkezni mert a választói névjegyzéket összeállító bizottságnál. A négert a szokásos „vizsgának" vetették alá. Először azt kívánták tőle, hogy mondja jel szó­ról szóra az Egyesült Államok alkot­mányának harminckettedik cikkelyét. Elmondta hiba nélkül. Azután meg kellett neveznie az Egyesült Államok tizenegyedik elnökét» s az akkori kor­mány összes minisztereit. A néger ezt is tudta. Erre kínai újságcikket tettek elébe, s azt követelték, hogy fordítsa le angolra ... Griffin elbúcsúzott menedéket adó barátjától, tovább ment Alabáma ál­lamba. „Üjra az lett a legfőbb gon­dom, hogy miképp jutok ételhez, egy pohár ivóvízhez, mosdóvízhez, fekvő­helyhez." E gy alkalommal, amikor az or­szágúton gyalogolt, teherautó érte utói. Kinyílt a vezetőfülke ajtaja, s a benn ülő férfi magához intette. Griffin az ülésen fegyvert pillantott meg. Kővé dermedt, de a férfi meg­nyugtatta: szarvasvadászatra készül. Grif f int egy pillanatra sem hagyta el a félelem, míg ott ült a teherautó tu­lajdonosa mellett. „Az út néptelen, mocsaras vidéken át vezetett. A férfi az út menti gyér cserjésre, lápra intett a fejével, s megszólalt: — Ha itt lelőnek egy négert s be­dobják ebbe az ingoványba, soha sen­ki sem tudja meg, mi történt vele ... Nem gondolod?' — Igaza van, sír. — Néha sor kerül az ilyesmire. Sor kerül, ugyebár? — Igenis, sír. A férfi hirtelen megállította az au­tót, s leparancsolta róla Griffint. Grif­A LÚČNICA (Greiner Sybill rajza) KÖNYVEK KÖZÖTT KINT A HATÁRBAN, a széles ga­bonaföldeken aratógépek zsongják a munka dalát s a föld hangyaszorgal­mú népe alig tart pihenőt. Itt bent, a fifakovói Népkönyvtár tisztaságtól ragyogó helyiségeiben azonban csend honol. A polcokon ka­tonás rendben sorakozó kötetek türel­mesen várják, mikor nyúl értük egy­egy olvasni vágyó látogató. S még eb­ben a tennivalóktól zsúfolt időszak­ban is n-agVoh gyakran stedik le helyükről ezeket a könyveket. Nem lehet annyi munka, hogy olvasásra egy—két óra ne jusson. — Az én férjem traktorista s bi­zony nem panaszkodhat, hogy kevés fin állt az országúton, és várta a lö­vést. De a férfi hirtelen becsapta az \ ajtó} és elrobogott. Griffin szállást talált egy szegény \ néger családnál, rozzant kis házban, ahol „mindent átitatott a szegény­szag". Megvacsoráztatták, s a hat gyerek mellé a padlóra ágyaztak ne­ki. Éjszaka felköltötte a házigazdája: — Mr. Griffin, mi baja van? Ügy ', kiabál álmábanl „Lidércnyomásos álom gyötört — olvassuk a naplóban. — Akkoriban minden éjjel azt álmodtam, hogy düh­től eltorzult gonoszarcú fehér férfiak és nők közelednek felém. A falhoz tapadok. Jól tudom, egyikük sem saj­nál meg, egyiktől sem várhatok rész­vétet. Mind közelebb jönnek. Kinyújt­ják felém a kezüket..." Kijött a rozzant kis házból és leült> az út szélére. Gyermekeire gondolt: „Tiszta ágyban, meleg lakásban al­szanak, és nem is sejtik, hogy apjuk most egy mocsár szélén ül és zokog, öklét szájához szorítja, hogy fel ne \ ébressze a néger gyermekeket. -.." ' Az újságíró hazatért, és közzétette naplóját. Hamarosan tucatjával kapott leveleket a fajüldözőktől, fenyegették, hogy végeznek vele. Családjával együtt menekülnie kellett szülővárosából. De még több levelet kapott négerektől és fehérektől, akik köszönetet mond­tak neki hőstettéért, azért, hogy el­mondta az egész világnak az igazsá­got 18 millió amerikai néger helyze­téről. M ost jelent meg New Yorkban Fekete, mint én pímű könyve. A címet egy néger dal egyik sorából vette: „ Leszáll az este, fekete, mint én". A könyv az útinapló alapján író­dott. Lényegére rávilágít az előszó két mondata: „A kétségbeesés és sö­tétség dokumentuma ez. Griffin nem egyes személyeket vádol, hanem egy egész rendszert, amely az emberektől megtagadja az emberi jogokat." Két és fél év telt el, amióta Grif­fin útnak indult. Az ő bőre újra fe­hér lett, ámde a négerek élete mit­sem változott. Szántó Irén fordítása "> a munkája. De azért mindig szakít magának időt az olvasásra, — je­gyezte meg egy fiatalasszony, aki három év körüli gyerekkel nyitott be a könyvtárba. Nem sokat válogatott. Hamarosan három Móricz kötet. Tamási Áron egy könyve és a csehszlovák világ­utazók — Hanzel'ka és Zikmund egyijt műve fekszik előtte. ' A nyilván tartási lapból megtud­tuk; h'ógy a 'fiatalasszony, Alabán Jőzsefrté ez Idén már 28 könyvet kölcsönzött ki. A KÖNYVTÁRNAK JELENLEG 14 MM KÖTETE VAN. A könyvek fele ma­gyar, fele pedig szlovák nyelvű. A hiba az, iiogy a könyvek összetéte­le — műfajilag — nem fele! meg a követelményeknek. Kevés például az ifjúság problémájával foglalkozó mű — pedig a könyvtár olvasóinak je­lentős része fiatal. S ezzel a prob­lémával nagyon sokat foglalkozik a könyvtár vezetősége is. Az általános követelmény: az eddigieknél több If­júsági könyvet kell biztosítani a fiatal olvasók száméra. Főleg kalandos köny­vekből kellene több... I A fifakovói könyvtár egyébként aa elmúlt években megfelelő új helyiség­be költözött. — Kölcsönzőink száma — tájékoz­tatott Zálezsák könyvtárosnő, évről évre emelkedik. Ez abból is látha­tó, hagy az idén már 874-re emelke­dett az állandó olvasók száma. Ezt elsősorban az eredményez!, hogy egyre több jó könyvet szer­zünk be. Az olvasók számának növe­kedésében az is közrejátszott, hogy a járás területén számos olvasóikon­ferenciát rendeztünk, amelyeken több mű szerzője is jelen volt. Gondolunk itt elsősorban az Andrej Plávka költő­vel és Zuzka Zguriška írónővel foly­tatott beszélgetésekre, amelyekre járásunk területén került sor. E be­szélgetés után észrevehetően emelke­dett mindkét író művei iránt a keres­let. AZ ELMÜLT ÉVEKHEZ VISZONYÍT­VA nagy fejlődés észlelhető a fifa­kovói Népkönyvtár munkájában. En­nek ellenére a könyvtár dolgozói kö­telezettséget vállaltak, hogy a jövő­ben növelik az olvasók számát. Eddi­gi eredményeiket tekintve vállalásu­kat minden bizonnyal sikeresen telje­sítik. Agólís Vilmos KAREL ZEMAN kétszeres államdí­jas érdemes művész, a gottwaldovi filmstúdióban előkészületeket tesz az egész estét betöltő „Két muskétás" című film forgatására. ARNOŠT LUSTIG író. „Ej és remé­nyek" című könyve alapján Zbynök Brynych rendezővel forgatókönyvet írt a terezíni gettóban lejátszódó film­hez. A „Transport" című film arra lesz hivatva, hogy figyelmeztesse a világ közvéleményét a nyugatnémet újfasizmus veszélyére. 1982. július 21. ÜJ SZÖ 7 * i Ž

Next

/
Thumbnails
Contents