Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-28 / 206. szám, szombat

vilaqbekb [HELSINKI 1. Találjátok ki, hogy a fenti két jelvény mely országokban és mikor rendezett Világifjúsági Találkozóknak a jelképei? 2. Találjátok ki, hogy hívják hazájukat a finnek, és jelképesen a rengeteg tó miatt hogyan emlegetik a földrajzkönyvekben, útleírásokban? 3. Melyik európai népnek rokona a finn? MŰLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: Pionírtáborba. I A folyó és a forrás A folyó és a forrás vitatkoztak eqymással, melyikük különb kettőjük közül. — Nem restellsz mellettem döngicsélni? — bömbölt a folyó. — Hát nem vetted észre, mennyivel különb vagyok nálad? Nézd, hogyan száguldók én a gyönyörű és virágzó mezőkön átl Figyeld, milyen ékes városok emelkednek partjaimon! Es láttad-e, milyen hatalmas teher- és utasszállító hajók haladnak rajtam végig? TuKIK NYERTEK: dodd-e, hogy én tartom a tenger erejét is? Nélkülem a tenger hamarosan kiszáradna — dicsekedett a folyó, és a kis forrás szóhoz sem juthatott mellette. — Mindenki engem néz és engem dicsér — folytatta a folyó. — Téged viszont senki sem lát, alig tudnak rólad, azt sem tudják, hol merre vagy . . . Kl is tudna téged megtalálni, amikor a föld alatt rejtőzöl? Szégyenkezett szegény forrás a szidalmak után, és azt sem tudta, merre menjen. Visszahúzódott hát egészen a föld mélyébe, és többé nem mutatkozott. De tudjátok-e, ml lett ennek a következménye? A folyó nem kapott több vizet a forrástól, s így bizony csakhamar egészen kiszáradt. Nagysokára kapott csak észbe aztán a gőgös folyó, milyen gonoszul viselkedett, amikor a kis forrást ok nélkül szidalmazta. Múlt heti fejtörőnk helyes megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: Török Margit, Bot, Frájkor Kornélia, Matovce, Mészá ros Sándor, Tešedikovo, Varga József, Fiľakovo és Bodor János, Sahy. Leveleiteket és megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: Űj Szó, GYERMEKVILÁG, Bratislava. Gorkého 10. KUAN HU A: A hagymaárus E

n mondom, a bíróságok manapság sokkal műveltebbek < Hiszen az a vádlott úgv iilt ott, szemben a bírák asztalával, akár egy vendég, s milyen finoman és könnyedén felelt a kérdésekre! — Há* az az egy sorban ülő hét ember mind bíró volt? A két asszony beszélgetve haladt egy kis úton a búzaföldeken keresztül. A városi népbíróság ülésszaka most fejeződött be. s a hallgatóság útban volt hazafelé. Beszélgetés köz ben a két asszony jó utat hagyott már maga mögött. Az egyik elmúlhatott már ötvenéves is, szürkésfehér volt haja a halántékán, de napégette arcán a ráncok merész benyomást keltettek, és erőteljes volt a járása, mint egy fiatal emberé. Hosszú, fekete pipát tartott a kezében, amelynek jégmadárszínű, drágakövet utánzó szopókája sohasem vált meg az ajkától. A másik középkorú asszony volt, ovális arcú és hegyes állú; ragyogó olajfekete haját hátul kontyba tűzve viselte. Egész úton a tárgyalásról beszélgettek, s a vádlottól és panaszostól, bíróságtól és hallgatóságtól* kezdve egészen a tárgyalóterem berendezéséig mindent meghánytak-vetettek. — Persze, hogy mind bíró volt! — felelt az idősebb asszony a középkorúnak. Arckifejezése és hangja azt éreztette, hogy nagyon járatos az ilyen dolgokban. —• Csak azt nem értem, hogyan lett bíró ilyen gyorsan az a fangkocsuangi hagymaárus! — A szabad mezőn különösen tisztán csengett a hangja. — Miért? — nézett rá kérdőn a fiatalabb asszony. — Tegnap még nálunk láttam hagymát árulni Nükuocsuangban — szólt az idősebb és mint aki titkot árul el, lehalkította a hangját. — Ma meg ott ült a bírák között, kelet felől a harmadik volt! — Lehetséges volna? Egy nap alatt ilyen nagy hivatalba kerülni? — szólt a középkorú asszony, s emlékézetében megjelent a hagymaárus arca és viselkedése. Frissen mosott kék posz tórutiát viselt, kissé szlnehagyottat. továbbá egy szétnyithatatlan kabátot. Gallérja szorosan fogta körül a nva kát, ami telýíitélyes kifejezést köl csönzött neki. Haja frissen vágott, ái la borotvált volt A szája hatalmas, szeglete mélyen benn a két arcában, így azután még akkor is mosolygós képe volt amikor homlokát ráncolta és láthatóan erőlködött, hogy tekintete komoly legyen Nagy, durva kezét a tárgyalóasztal virágos posztólerítőjén nyugtatta, de időnként váratlanul előrenajolt, hogy a vádlott beszédében lecsapjon valamire, s valahány kérdést feltett, arra a vádlott csak a száját tátotta. — Hát igen ha nem fengkocsuang beli volna, honnan ismerhetné a vádlott ügyét ilyen alaposan? — mondta hangosan az idősebb asszony. Aztán letértek az útról és egy kacskaringós ösvényen haladtak tovább. — Hová való a vádlott? — Fengkocsuangból az is! — A korosabb asszony megállt, hogy leveregesse ruhájáról a port. — Jen Suan bátya a falu keleti végéről, nem emlékszel? A vén csont túl jár már a hatvanon is, és még ilyen ötletei vannak I Csúnya dolog? — Ó, már emlékszem, ő az, Jen Suan bátya — ismert rá a fiatalabb asszony. — Hát akkor a hagymaárus saját szemével láthatta annak a vén csontnak minden törvényszegését. — Hát persze, egy faluból valók — szólt az idősebb, földerülve attól, hogy bölcsebb a másiknál. — De hogyan lehetett bíró ilyen gyorsan egy hagymaárus? — Biztos, hogy a hagymaárus volt? Nem téveszted össze valakivel? — kérdezte a fiatalabb, miután áthaladtak a deszkapallón egy kis patak fölött. — Fengkocsuangban van még valakinek ekkora szája? Jól megfigyelted? Vastag a szemöldöke, nagy a füle, a hangja meg recsegő. Ki más lehetne? — Igen, az lehetett — szólt a fiatalabb, majd odahajolt az Idősebbhez és azt suttogta a fülébe: — Te mindig túlságosan jól beszélsz, de remélem, ennek a hagymaárusnak sem mi sértőt nem mondtál, amikor hagy mát vettél tőle? — Hékás, én még a tartományi főnök munkáját is megbíráltam! Mit nekem egy közönséges bíró i Még el sem halt a szava, amikor hátulról megszólították őket: — Utat kérek, nővérkéim, utat kérek ! A két asszony hátrafordult: hát a hagymakosarakat tartó rúddal a vállán, ütemesen lépkedve, a gyorsan lett bíró jött a nyomukban, nagy szájával és széles mosolyával. — Nem vesztek hagymát, nővérkéim? — szólt hozzájuk. — A szövetkezetünk hagymája gyenge és illatos I Hát te ...? — kiáltott fel egyszerre a két asszony, és sietve húzódtak az ösvény szélére. Ámulva nézték a gyenge, zöld hagymát. —• Hogyan, hát nem lettél bíró? — kérdezte az idősebb asszony, amikor elhaladt mellettük. A hagymaárus mentében hátrafordította fejét és nevetett nagy szájával: — Hogyhogy bíró? Népi ülnöknek választottak meg a faluban ! A

két asszony csak nézett utána, majd egymásra bámultak és ezt mormolták: — Népi ülnöknek ... Ford. Tökei Ferenc Lelkes CSISZ-taook A CSISZ Štvrtok na Ostrove-i helyi szervezete a napokban nagysikerű esztrádműsort rendezett a helyi kultúrotthonban „Tarka barka" címmel. Az esztárműsor tagjai kellemes estét szereztek a község lakóinak. A jó műsorért dicséretet érdemelnek Kovács László, Kura Sándor, Kállay Zsuzsa, Kállay Árpád, Csöllei János, valamint Sipos' Gábor zenekara, a tánccsoport tagjai, és a rendező: Gasparik Margit tanítónő. A lelkes együttes műsorával most a szomszédos falvakba készül vendégszerepelni. Varga Irén, Štvrtok na Ostrove APROSAG O K Kulturális bemutatót tartottak az eqijik szakközépiskola CSISZ tagjai. Ez alkalommal új bemondó konferálta a műsort. Az ifjú nagy ügybuzgalommal készült a szereplésre. Előtte százszor Is elpróbálta a szöveget, ment is minden, mint a karikacsapás. Lámpaláz nélkül lépett a dobogóra, de azért egy kis aggodalom rejtőzött szívében: vajon eredményesen tudja-e ellátni nagy feladatát. Aggályai feleslegesnek bizonyultak. Első szavaival kirobbanó sikert aratott. Így kezdte a bemondást: — Csisztelt tlsz tagok! * * * — Hol fáf a legjobban, fiacskám? — kérdi kis páciensétől az orvos. — Itt iáj doktor bácsi — mutatja a sajgó testrészt engedelmesen a gyerek —, de nem a fegjobban fái, hanem a legrosszabbul. * # » Lojzi bácsi, a cigány származású vén kisbíró úgy hozzátartozik a faluhoz, mint a toronyórához a mutatója. Sok évtizeden keresztül „hivatalos" emberként tevékenykedett, nem csoda hát, hogy szavajárásában is elsajátította a hivatali modort. A dobot már szegre akasztotta Lojzt bácsi, a mikrofonba olvassa be a közölni valókat. Senki sem veszi zokon tőle, hogy így kezdi a hirdetmények bemondását: — Elrendelem a lakosságnak, hogy * • « Két ember találkozik az utcán. Nemrég házasodott közös ismerősük hogyléte iránt érdeklődik az egyik. — Ne ts kérdezd — legyint lemondóan a másik. — Örökösen teli van panasszal a feleségére. — Hihetetlen — esodálkozik a kérdező. — V-j'eqp'iykoraban nem győzte eleget dicsérni menyasszoiua erényeit. — Hja hárítom — filozófál a másik —, úgy látszik, hoqy sok férfi a nősülés előtt csak a szépet és a jót keresi arájában, a házasság után meg csak a rossz tulajdonságait veszi észAz ifjú apa a parkban sétál hároméves csemetéjével. Az egyik padon középkorú férfi' pihen, kezében hosszú póráz, annak a végéről egy csupaszőr klskutyus szimatol a világba. Az eleven fiúcska merész bátorsággal közelíti meg a négylábú apróságot. Papája figyelmeztetően inti: — Vigyázz! Megharap a kutya! — Hogyan haraphatna meg? — bölcselkedik a gyerek — amikor az apukája nem engedi. Gál László. KULTURÁLIS HÍREK A PEKINGI KÖZÖNSÉG előtt bemutatkozott az első tibeti színjátszó együttes, amely a sangháji színiakadémián tanult fiatal tibetiekből áll. -fr E R WIN LEISER, svéd filmalkotó, akit a Múlt figyelmeztet című film szerzőjeként ismerünk, megkezdte egy atombombáról szóló film forgatását. Ez a háborúellenes dokumentumfilm az emberiséget óva inti a világot szüntelenül fenyegető veszélytől, ťr A SZOVJETUNIÓ Phnom Phen városában egyetemi épületet ajándékozott a kambodzsai népnek. Az egyetemen több mint ezer hallgató tanulhat. ü HAVANNA közelében múzeumot léHemingway élt és dolgozott. Az öszszegyűjtött kéziratok, fényképek, dokumentumok, könyvek, a nagy író személyes dolgai láthatók a múzeumban. •ír RAUL LEVY filmgyártó elhatározta, hogy elkészíti John Roed Tíz nap, amely megrendítette a világot című ismert könyvének filmváltozatát. Francia szövegírók már dolgoznak Reed könyvének filmre való átírásán. it HARMINCHAT ORSZÄGBÔL ötszáz küldött vett részt Hágában a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának világkongresszusán, amelyen a végrehajtó bizottság alelnökévé a szovjet tesítesítettek abban a házban, aholA. I. Zamoskint választották meg. ŰJ SZÖ 8 * 1962. július 21.