Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-28 / 206. szám, szombat

vilaqbekb [HELSINKI 1. Találjátok ki, hogy a fenti két jelvény mely országokban és mikor rendezett Világifjúsági Ta­lálkozóknak a jelképei? 2. Találjátok ki, hogy hívják hazájukat a finnek, és jelképesen a rengeteg tó miatt hogyan emle­getik a földrajzkönyvekben, útle­írásokban? 3. Melyik európai népnek ro­kona a finn? MŰLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: Pionírtáborba. I A folyó és a forrás A folyó és a forrás vitatkoztak eqymással, melyikük különb ket­tőjük közül. — Nem restellsz mellettem dön­gicsélni? — bömbölt a folyó. — Hát nem vetted észre, mennyivel különb vagyok nálad? Nézd, ho­gyan száguldók én a gyönyörű és virágzó mezőkön átl Figyeld, mi­lyen ékes városok emelkednek partjaimon! Es láttad-e, milyen hatalmas teher- és utasszállító hajók haladnak rajtam végig? Tu­KIK NYERTEK: dodd-e, hogy én tartom a tenger erejét is? Nélkülem a tenger ha­marosan kiszáradna — dicseke­dett a folyó, és a kis forrás szó­hoz sem juthatott mellette. — Mindenki engem néz és en­gem dicsér — folytatta a folyó. — Téged viszont senki sem lát, alig tudnak rólad, azt sem tud­ják, hol merre vagy . . . Kl is tud­na téged megtalálni, amikor a föld alatt rejtőzöl? Szégyenkezett szegény forrás a szidalmak után, és azt sem tud­ta, merre menjen. Visszahúzódott hát egészen a föld mélyébe, és többé nem mutatkozott. De tudjá­tok-e, ml lett ennek a következ­ménye? A folyó nem kapott több vizet a forrástól, s így bizony csakhamar egészen kiszáradt. Nagysokára kapott csak észbe az­tán a gőgös folyó, milyen go­noszul viselkedett, amikor a kis forrást ok nélkül szidalmazta. Múlt heti fejtörőnk helyes meg­fejtői közül könyvjutalomban ré­szesülnek: Török Margit, Bot, Frájkor Kornélia, Matovce, Mészá ros Sándor, Tešedikovo, Varga Jó­zsef, Fiľakovo és Bodor János, Sahy. Leveleiteket és megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: Űj Szó, GYERMEKVILÁG, Bratislava. Gorkého 10. KUAN HU A: A hagymaárus E n mondom, a bíróságok manap­ság sokkal műveltebbek < Hi­szen az a vádlott úgv iilt ott, szemben a bírák asztalával, akár egy vendég, s milyen finoman és könnye­dén felelt a kérdésekre! — Há* az az egy sorban ülő hét ember mind bíró volt? A két asszony beszélgetve haladt egy kis úton a búzaföldeken keresz­tül. A városi népbíróság ülésszaka most fejeződött be. s a hallgatóság útban volt hazafelé. Beszélgetés köz ben a két asszony jó utat hagyott már maga mögött. Az egyik elmúlhatott már ötvenéves is, szürkésfehér volt haja a halánté­kán, de napégette arcán a ráncok merész benyomást keltettek, és erő­teljes volt a járása, mint egy fiatal emberé. Hosszú, fekete pipát tartott a kezében, amelynek jégmadárszínű, drágakövet utánzó szopókája sohasem vált meg az ajkától. A másik középkorú asszony volt, ovális arcú és hegyes állú; ragyogó olajfekete haját hátul kontyba tűzve viselte. Egész úton a tárgyalásról beszél­gettek, s a vádlottól és panaszostól, bíróságtól és hallgatóságtól* kezdve egészen a tárgyalóterem berendezé­séig mindent meghánytak-vetettek. — Persze, hogy mind bíró volt! — felelt az idősebb asszony a közép­korúnak. Arckifejezése és hangja azt éreztette, hogy nagyon járatos az ilyen dolgokban. —• Csak azt nem értem, hogyan lett bíró ilyen gyorsan az a fangko­csuangi hagymaárus! — A szabad mezőn különösen tisztán csengett a hangja. — Miért? — nézett rá kérdőn a fia­talabb asszony. — Tegnap még nálunk láttam hagy­mát árulni Nükuocsuangban — szólt az idősebb és mint aki titkot árul el, lehalkította a hangját. — Ma meg ott ült a bírák között, kelet felől a harmadik volt! — Lehetséges volna? Egy nap alatt ilyen nagy hivatalba kerülni? — szólt a középkorú asszony, s emlékézeté­ben megjelent a hagymaárus arca és viselkedése. Frissen mosott kék posz tórutiát viselt, kissé szlnehagyottat. továbbá egy szétnyithatatlan kabátot. Gallérja szorosan fogta körül a nva kát, ami telýíitélyes kifejezést köl csönzött neki. Haja frissen vágott, ái la borotvált volt A szája hatalmas, szeglete mélyen benn a két arcában, így azután még akkor is mosolygós képe volt amikor homlokát ráncolta és láthatóan erőlködött, hogy tekin­tete komoly legyen Nagy, durva ke­zét a tárgyalóasztal virágos posztóle­rítőjén nyugtatta, de időnként várat­lanul előrenajolt, hogy a vádlott be­szédében lecsapjon valamire, s vala­hány kérdést feltett, arra a vádlott csak a száját tátotta. — Hát igen ha nem fengkocsuang beli volna, honnan ismerhetné a vádlott ügyét ilyen alaposan? — mondta hangosan az idősebb asszony. Aztán letértek az útról és egy kacs­karingós ösvényen haladtak tovább. — Hová való a vádlott? — Fengkocsuangból az is! — A ko­rosabb asszony megállt, hogy levere­gesse ruhájáról a port. — Jen Suan bátya a falu keleti végéről, nem emlékszel? A vén csont túl jár már a hatvanon is, és még ilyen ötletei vannak I Csúnya dolog? — Ó, már emlékszem, ő az, Jen Suan bátya — ismert rá a fiatalabb asszony. — Hát akkor a hagymaárus saját szemével láthatta annak a vén csont­nak minden törvényszegését. — Hát persze, egy faluból valók — szólt az idősebb, földerülve attól, hogy bölcsebb a másiknál. — De ho­gyan lehetett bíró ilyen gyorsan egy hagymaárus? — Biztos, hogy a hagymaárus volt? Nem téveszted össze valakivel? — kérdezte a fiatalabb, miután áthalad­tak a deszkapallón egy kis patak fölött. — Fengkocsuangban van még vala­kinek ekkora szája? Jól megfigyel­ted? Vastag a szemöldöke, nagy a fü­le, a hangja meg recsegő. Ki más lehetne? — Igen, az lehetett — szólt a fiata­labb, majd odahajolt az Idősebbhez és azt suttogta a fülébe: — Te min­dig túlságosan jól beszélsz, de re­mélem, ennek a hagymaárusnak sem mi sértőt nem mondtál, amikor hagy mát vettél tőle? — Hékás, én még a tartományi fő­nök munkáját is megbíráltam! Mit ne­kem egy közönséges bíró i Még el sem halt a szava, amikor hátulról megszólították őket: — Utat kérek, nővérkéim, utat ké­rek ! A két asszony hátrafordult: hát a hagymakosarakat tartó rúddal a vál­lán, ütemesen lépkedve, a gyorsan lett bíró jött a nyomukban, nagy szá­jával és széles mosolyával. — Nem vesztek hagymát, nővér­kéim? — szólt hozzájuk. — A szö­vetkezetünk hagymája gyenge és il­latos I Hát te ...? — kiáltott fel egyszer­re a két asszony, és sietve húzódtak az ösvény szélére. Ámulva nézték a gyenge, zöld hagymát. —• Hogyan, hát nem lettél bíró? — kérdezte az idősebb asszony, ami­kor elhaladt mellettük. A hagymaárus mentében hátrafordí­totta fejét és nevetett nagy szájával: — Hogyhogy bíró? Népi ülnöknek választottak meg a faluban ! A két asszony csak nézett utá­na, majd egymásra bámultak és ezt mormolták: — Népi ülnöknek ... Ford. Tökei Ferenc Lelkes CSISZ-taook A CSISZ Štvrtok na Ostrove-i helyi szervezete a napokban nagysikerű esztrádműsort rendezett a helyi kul­túrotthonban „Tarka barka" címmel. Az esztárműsor tagjai kellemes estét szereztek a község lakóinak. A jó műsorért dicséretet érdemel­nek Kovács László, Kura Sándor, Kál­lay Zsuzsa, Kállay Árpád, Csöllei Já­nos, valamint Sipos' Gábor zenekara, a tánccsoport tagjai, és a rendező: Gasparik Margit tanítónő. A lelkes együttes műsorával most a szomszédos falvakba készül ven­dégszerepelni. Varga Irén, Štvrtok na Ostrove APROSAG O K Kulturális bemutatót tartottak az eqijik szak­középiskola CSISZ tag­jai. Ez alkalommal új bemondó konferálta a műsort. Az ifjú nagy ügybuzgalommal készült a szereplésre. Előtte százszor Is elpróbálta a szöveget, ment is min­den, mint a karikacsa­pás. Lámpaláz nélkül lé­pett a dobogóra, de azért egy kis aggoda­lom rejtőzött szívében: vajon eredményesen tudja-e ellátni nagy fel­adatát. Aggályai felesleges­nek bizonyultak. Első szavaival kirobbanó si­kert aratott. Így kezdte a bemon­dást: — Csisztelt tlsz ta­gok! * * * — Hol fáf a legjob­ban, fiacskám? — kér­di kis páciensétől az or­vos. — Itt iáj doktor bá­csi — mutatja a sajgó testrészt engedelmesen a gyerek —, de nem a fegjobban fái, hanem a legrosszabbul. * # » Lojzi bácsi, a cigány származású vén kisbíró úgy hozzátartozik a fa­luhoz, mint a torony­órához a mutatója. Sok évtizeden keresztül „hi­vatalos" emberként te­vékenykedett, nem cso­da hát, hogy szavajárá­sában is elsajátította a hivatali modort. A dobot már szegre akasztotta Lojzt bácsi, a mikrofonba olvassa be a közölni valókat. Senki sem veszi zokon tőle, hogy így kezdi a hirdetmények bemondá­sát: — Elrendelem a la­kosságnak, hogy * • « Két ember találkozik az utcán. Nemrég há­zasodott közös ismerő­sük hogyléte iránt ér­deklődik az egyik. — Ne ts kérdezd — legyint lemondóan a másik. — Örökösen teli van panasszal a felesé­gére. — Hihetetlen — eso­dálkozik a kérdező. — V-j'eqp'iykoraban nem győzte eleget dicsérni menyasszoiua erényeit. — Hja hárítom — fi­lozófál a másik —, úgy látszik, hoqy sok férfi a nősülés előtt csak a szépet és a jót keresi arájában, a házasság után meg csak a rossz tulajdonságait veszi ész­Az ifjú apa a parkban sétál hároméves cseme­téjével. Az egyik padon középkorú férfi' pihen, kezében hosszú póráz, annak a végéről egy csupaszőr klskutyus szi­matol a világba. Az eleven fiúcska me­rész bátorsággal közelí­ti meg a négylábú apró­ságot. Papája figyel­meztetően inti: — Vigyázz! Megharap a kutya! — Hogyan haraphat­na meg? — bölcselke­dik a gyerek — amikor az apukája nem engedi. Gál László. KULTURÁLIS HÍREK A PEKINGI KÖZÖNSÉG előtt bemu­tatkozott az első tibeti színjátszó együttes, amely a sangháji színiakadé­mián tanult fiatal tibetiekből áll. -fr E R WIN LEISER, svéd filmalkotó, akit a Múlt figyelmeztet című film szerzőjeként ismerünk, megkezdte egy atombombáról szóló film forgatását. Ez a háborúellenes dokumentumfilm az emberiséget óva inti a világot szüntelenül fenyegető veszélytől, ťr A SZOVJETUNIÓ Phnom Phen váro­sában egyetemi épületet ajándékozott a kambodzsai népnek. Az egyetemen több mint ezer hallgató tanulhat. ü HAVANNA közelében múzeumot lé­Hemingway élt és dolgozott. Az ösz­szegyűjtött kéziratok, fényképek, do­kumentumok, könyvek, a nagy író személyes dolgai láthatók a múzeum­ban. •ír RAUL LEVY filmgyártó elhatározta, hogy elkészíti John Roed Tíz nap, amely megrendítette a világot című ismert könyvének filmváltozatát. Fran­cia szövegírók már dolgoznak Reed könyvének filmre való átírásán. it HARMINCHAT ORSZÄGBÔL ötszáz küldött vett részt Hágában a Mú­zeumok Nemzetközi Tanácsának vi­lágkongresszusán, amelyen a végre­hajtó bizottság alelnökévé a szovjet tesítesítettek abban a házban, aholA. I. Zamoskint választották meg. ŰJ SZÖ 8 * 1962. július 21.

Next

/
Thumbnails
Contents