Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-28 / 206. szám, szombat

Aratunk y de nem úgy, mint régen! F alulárás közben a minap szó­ba elegyedtem egy csallóközi szövetkezet korosabb tagjával. Túl van már a hetvenen. Nincstelen, föld nélküli aratómunkásként dolgozott a jelszabadulásig egy 80 holdas nagy­gazdánál. Lehet, hogy huszonöt, le­het, hogy harminc esztendeig ve­rejtékezett a kulák földjén. Minden esztendőben — aratás alatt — feltör­te a kaszanyél a kezét, marta a ve­rejték a testét, mert akkor „húzni" kellett ám látástól vakulásig — kü­lönben a „gyengébb" aratónak ki­tette a gazda a szűrét. Ma ez az ember — aki most fiá­val együtt él, néhány esztendő alatt úgyszólván egy villát épített — most jómódban él j csupán a reuma kínozza). Most tudta meg igazán, mi az élet s talán sejteni kezdi már azt is, mi az élet igazi értelme... Az ilyen ember, aki nagyon tudott vigyázni arra, hogy minél kevesebb legyen aratáskor a szemveszteség (pedig ha veszett, neki csak minden 10. szem ment kárba — tizedikért aratott), a szövetkezetét, a szövet­kezet vagyonát is félti, óvja, ahogy csak lehet. Azon a napon is, amikor elbeszélgettünk, talán a fél­tés (vihar közeledett) a learatott, renden fekvő, korbájnra váró árpa aggasztotta és akaratlanul szembe­került az újjal, a haladóval, amikor azt mondta: „Látod, ha mindjárt kombájnnal (írattunk volna, és nem úgy, hogy először rendrevágjuk és az­tán csépeljük, most is jobb volna, jobb helyen lenne a termés". Bár hozzá­tette az új, a mostani aratás még­is csak más, mind a régi. A gép még­iscsak gép, és bizony már nehezen akad ember arra, is, hogy az ara­tógép előtt körülkaszálná a nagy­tábla földet. „Most fogjak kaszát a kezembe — mondogatják —, amikor annyi az aratógép?" E lgondolkodtam Laci bácsi sza­vain. „Nincs ember, aki körül­kaszálná a gabonát". Talán szó sze­rint nem is így van, nem is így fest a dolog, mert amint ismerem a fa­lusi embert, ha egész évi munkájá­nak gyümölcse megmentéséről van szó, kaszát ragadni is kész, csak­hogy kárba ne vesszen a termés. Azt hiszem, az is csak amolyan kép­letes mondás, hogy már nem akar­nak kaszálni az emberek, mert való­jában arról van szó, hogy most a gépek, a technika világában nem akar senki visszatérni a régihez. Sokatmondó dolgok ezek, olyanok, amelyek megmásíthat atlanul bizo­nyítják, hogy a szocialista nagyüze­mi gazdálkodást már nem cserélné fel egyetlen egy paraszt sem — ki­véve a nagybirtokosokat — a régi gazdálkodással. Nincs most aratás alatt gürcölés. Ha a kombájnvezető­nek a júliusi rekkenő hőségben oly­kor le is kell törülnie a homloká­ról az izzadságcsöppeket. az nem az emberkínzó munkától van, hanem a nagy hőségtől. (A nagy melegben munka nélkül is megizzad az em­ber f. A szocialista rendszer nem kí­ván feltört kezű aratóembert, hanem azt akarja, hogy a munka nehezebb­jét ma már gép végezze. A termésbetakarítás ma már telje­sen más, mint rég. fis nem csupán a réginél masabb, hanem a közel­múlt betakarítási munkáinál is! Egy­re jobban előtérbe kerül az új, a haladó. Országszerte a csaknem két és fél millió hektár aratni valónak a felét kétmenetesen takarítjuk be. Jó, sőt kiváló ez a módszer, — ha nem túl érett a gabona — mert nem kell várni, hogy teljesen beérjen a szem, hiszen a rendrevágott termény egyenletesen érik a tarlón. Ha pedig időközben lábon érik be a gabona, akkor a hagyományos kombájnbeta­karítást alkalmazzuk. A kombájnok ezrei segítik ma a dolgozó parasz­tot. Csupán Szlovákiában naponta 3000 kombájn szeli a hullámzó búza­tengert, aratfa-csépeli a szép sár­gára érett árpát és a teltkalászú ro­zsot. Ennyi kombájnos és ugyanany­nyi segédkombájnos küzd minden­nap azért, hogy minél előbb védett helyre kerüljön az ország kenyere. Köztük vannak már a múlt évről is jól ismert kiváló kombájnosok, mint a palárikovói Bizík vagy a marcelo­vái Bakulár János, akik tavaly több mint 700 hektárt arattak le. A szép eredmények újabb • sikerek elérésé­sére serkentik őket. Bakulár János — aki egyébként július 26-ig már 100 hektárt learatott — a párt XII. kongresszusa tiszteletére a szavát adta, hogy az idén 1000 hektár ga­bonát arat le. Napi teljesítménye 20—25 hektár cséplése. N agy, olyankor szinte hihetetlen számok ezek. Am a kombáj­nos — aratás előtt beszélgettem ve­le — mindennapos dolognak tartja ezt a teljesítményt. Igaz, pihenésre most nem jut ideje, mert nyújtott műszakban dolgozik. A kis család — felesége és két gyermeke — is nagyon ritkán lehet most együtt... Ahogy ő mondta, pihenésre is meg másra is jut elég idő a télen. Most az ország kenyere az első. A kiváló kombájnosok neve mel­lé egyre több ismeretlen név is ke­rül. Olyanoké, akik ugyan nem vál­lalták az előbbihez hasonló nagy teljesítményt, ám az ő munkájuk ép­pen olyan fontos, és dicséretet ér­demlő, mint akár a kiválóké. Túl vannak már a 100 hektáron a hur­banovói Psenák Tibor, Rózsás Fe­renc, a Gyulamajori Állami Gazda­ságban Bankó András és a gombai­ban Méry József. Az idei termés jó, sőt egyes he­lyeken kiváló, mint például a čičo­vi EFSZ-ben, ahol 41 mázsás rekord­termést értek el őszi árpából. Kelet­Szlovákiában a Somotori Állami Gaz­daságban 30 mázsa búza, 29 mázsa árpa termett hektáronként. A z aratás nem rég kezdődött. t' Ma már teljes ütemben folyik a betakarítás szerte az országban. Egy-két nap múlva még többet tu­dunk majd a terméseredmények ala­kulásáról. Az eddigi számítások — ellentétben az egy hónap előtti becs­lésekkel — alapján jó lesz a búza­termés is, annyira, hogy hazánk min­den egyes szövetkezete eleget tehet eladási kötelezettségénk. Ogy he­lyes, ha minden mezőgazdasági üzem arra törekszik, hogu a határ­ból minél előbb elszállítsák az ál­lamnak járó részt. Ezzel tartozik a falvak népe a munkásosztálynak, márcsak ezért is, hogy ma már ke­vesebb az aratásban a verejték, a föltört tenyér, agyongyötört ember, de több a jókedv — országszerte gép dalol a határban, jobb, szebb az élet, bizakodó a jövő. Nem lehet méltóbb kifejezője a párt iránti hű­ségnek most mint az, ha a dolgozó parasztság megtartja a pártnak adott szavát és hiánytalanul eleget tesz az állam iránti kötelességnek, így kívánja ezt' egyébként a pa­rasztbecsület . is! MÉRY FERENC Teljes lendülettel halad nz uralás Szép terméshozamok • A kézi kaszára is szükség van • Segít a védnökségi üzem A hét elején a Rimavské Sobota-1 járás šafárikovói körzetében zivatar zavarta meg az aratást. A több mint 50 mm-es csapadék három napig akadályozta a gépek munkáját. Kö­vetkezménye: a gabonafélék kasza alá értek és most a gazdaságoknak minden szakaszon helyt kell állniok,. hogy megelőzzék a pergést. A köve­telményeknek megfelelően a rendel­kezésre álló gépek üzembe helyezé­sével gyors ütemben folyik az aratás. A járás területén az előzetes terv szerint a gabona 40 százalékét kel­lett volna kétmenetesen aratni. Azon­ban a rohamos érés miatt a gazdasá­gok eltérnek az eredeti tervtől és a kévekötőket nagyobb mértékben al­kalmazzák, mert a pergés veszélye miatt nem kockáztatják a hozamot. A terv módosítása A behyncei szövetkezetben a 180 hektár gabonából 115 hektáron ter­veztek kétmenetes aratást. Mivé* a vihar megdöntötte, sőt összekeverte a kalászok egy részét, a terv meg­változott. Elsők a gabonaeladás A Zelený Háj-i szővetkezetesek (komárnói járás) tegnap reggel a járásban és az országban is első­ként teljesítették a gabonaeladási tervet. A szövetkezet árpából 100,4 rozsból 101,8 és búzából 100,67 szá­zalékra teljesítette eladási tervét, így a tervezett 2735 mázsa helyett, 2761 mázsa gabonát szállítottak be a hurbanovói magtárba. Pénteken reggel a járás . szüvetkezetesei kö­zül elsőkként jelenthették, bogy felvásárlási tervüknek gabonából 100,93 százalékra eleget tettek. (kl) — Szerencse, hogy a rozs egy irányba dőlt, így arathatja a kéve­kötő — mondja Zachar Gyula agro­nőmus. — 80 hektárt ugyan aratha­tunk kétmenetesen, de 16 hektáron csak kézi kaszával boldogulunk. A fő szervező a HNB Űjpál József, a helyi nemzeti bizott­ság elnöke újságolja : — Bár a vihar hátráltatja a mun­kát, nem fog ki rajtunk. Szombatra' és vasárnapra brigádot szervezünk a vidéken dolgozó 'munkásokból és a téglagyári munkásokból, akik egyéb­ként védnökök is és a 16 hektár ga­bonát kézi kaszával aratjuk. A behyncei szövetkezetben azt ter­vezik, hogy két traktor asztagba hordja a kévéket, s ez lehetővé te­szi a cséplést nyomban eső után is. Az Agrolet segített Bato Jánosnak, a šafárilkovói szö­vetkezet elnökének oka van a meg­elégedésre. — Mire a hegyeken beérik a gabo­na, a síkságon learatunk — jegy­zi meg. Nagyobb megelégedést az kelt, hogy a gabonaneműekből 29—30 mázsás hektárhozam mutatkozik. Nagy részben az Agroletnek ^ kö­szönhetik a jó termést. Négyszer műtrágyáztak repülőgépről, ami elő­nyökkel járt, mivel nem taposták a talajt és tekintet nélkül a talaj álla­potára idejében elvégezhették a mű­trágyázást. Egy hét alatt learatnak A včelincei szövetkezetben szintén sürget az aratás. De folyik ls a mun­ka szaporán. Egy-egy dűlőben a rend­rakók, a harmadikban a kévekötök és további kettőben a kombájnok dol­goznak. A 294 hektárból már 110 héktáron learatták a termést. A hát­Méry József, a Hubicei Állami Gazda­ság kombájnosa már több mint 120 hek­tárról betakarította a gabonát. relevőt egy hét alatt akarják elvé­gezni. ..Utána is lesz feladat, a cséplé­sen kívül a tarlóhántás és legfő­képpen a 40 hektár tarlókeverék el­vetése. 30 mázsa termés hektáronként A Šafárikovói Állami Gazdaság helyi részlegén az új technológia játssza a főszerepet. Az országút mel­letti dűlőben SK 3-as kombájn szedi a rendeket. Utána a szalmaprés dol­gozik, s amint Bereczkei János rész­legvezető állítja, a lánctalpas traktor az udvaron áll. Mihelyt lemennek az aratógépek a tarlóról, nyomban el­kezdi a szántást. A gazdaság a ter­mést egyenesen az állami magtárba szállítja. Benyus József A reggeli órák­ban úgy tűnt, hogy a galántai ga­bonaraktár dolgo­zóinak e napon kevés munkájuk akad. Kilenc óra felé járt az idő, de sem a szövetkezetek, sem az állami gazdaságok földjeiról nem érkeztek magszállító ko­csik. Pedig hogy várják őket. A silómes­ter és a raktárnok ki-kinéztek az aj­tón ... Türelmetlenkedtek . . . — Lógós nap lesz ez a mai is — mor­fondírozott magában Gál Ferenc segéd­raktáros. Teltek, múltak a percek. Egyszerre csak hangos traktorpöfögés hallatszik a mázsaház felöl, jelezve, hogy megérke zett a mai első szállítmány. A galántai szövetkezet traktorosa, Fsota József ül a volán mögött. Alig gördül a raktár elé, a pótkocsi máris üres. — Jöhetnek a többiek — mondja mo­solyogva Psota elvtárs. Jönnek is. Itt van már a Nebojsai Ál­lami Gazdaság traktora és a kapun ép­pen befordulnak a mostováiak. Velük jön Horváth elvtárs, a szövetkezet könyve­lője. — Mi is megkezdtük a szállítást — mondja a raktárosnak. — Mit szólsz az árpánkhoz? Szép sörárpa . . . — Nem mondom, szépnek szép. Majd meglátjuk, mit mutatnak ki a laborató­riumban — mondja mosolyogva Kubovics István raktáros. Kis papírzacskót árpával tölt meg és máris indulnak a laboratórium felé. Ka­menárová megméri a fajsúlyt, aztán o nedvességet. Mosolyog ... Jól kezdődik a mai nap.^ Az árpa első osztályú. — Mit mondtam? — nevet Horváth elvtárs. Harmincöt mázsát adott hektá­ronként. Harminckét vagon Ahogy kilépnek a laboratórium ajta­ján, elcsodálkoznak. A raktár udvarán legaláb tíz pótkocsi várja, hogy meg­szabaduljon „terhétől". A raktár kapujá­ban pedig továbbiak tűnnek fel. Egyik­másik traktor két pótkocsit is vontat. Ha öt percig tart is csak egy-egy pótkocsi lerakása, a tizedik traktor így is C3ak 50 perc múlva távozhat. A kombájnok pedig szorgalmasan dolgoznak . . . Szük­ség van a pótkocsikra ... Kubovtcs István raktáros és Kamenárovi Helena a laboratóriumban. JA szerző felvétele.) — Szórják ide a betonra — irányítja • • • a „forgalmat" Kubo vics István raktáros. Az éjszaka — ha majd nem jönnek a kocsik — felfújatjuk az árpát a raktár­ba. Csak minél előbb távozzanak a ko­csik. Hamarább visszajönnek ... Jönnek, mennek a pótkocsis traktorok. Nagy a forgalom, a raktárban azonban alig látni egy-két embert. Sámuel Pavel silómester alakja hol itt, hol ott tűnik fel. Minden munkát gépek végeznek. A felvonó felviszi a tárolóba az árpát és onnan a tisztítógépbe, melynek órán­kénti teljesítménye mintegy 120 mázsa. — Mi is felkészültünk a többmenetes aratásra, nemcsak a földműveseink. — mondja Sámuel elvtárs. Körzetünk me­zőgazdasági üzemei a kombájnoktól egye­nesen a raktárba szállíthatják a termést. Egy vagon gabona kitisztítása 50 koro­nába kerül. Belemarkol a halványsárga színű árpá­ba. A tisztaságot ellenőrzi, amelyre nem lehet panasz. Jó munkát végez a maguk készítette tisztítógép. Elégedett vele a silómester is. Mégis ráncba szalad a homloka. Tisztának tiszta, csak a szárítást győr­zük-e? — mondja gondterhelten. — Megbirkózunk vele Pali, válaszolja Gál elvtárs. Három nagy teljesítményű szárítónk van. Éjjel-nappal üzemeltet­jük . . . Meg aztán a nap is segít — I gazán mozgalmas volt ez a mai nap, s csak éjszaka féltizenket­tőkor ért véget. Ekkorra már nagy halom árpa volt az udvaron is. A raktárnokok boldogan összegezhették a napi ered­ményt. Nem kevesebb, mint 32 vagon volt.., (n. J.) Világ proletárjai, egyesüljetek ! k Központ: állami Ellenőrzési és Statisztikai Hivatal jelentése a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népgazdaságának 1962 első félévi fejlődéséről Bratislava, 1962. július 28. szombat • 50 filllér • XV. évfolyam, 206. szám A csehszlovák népgazdaság 1962 első fejében a ter­melés és a teljesítmények további növekedését érte el. A nagyarányú beruházási építkezés fontos építkezések­re irányult, amelyek a népgazdaság nyersanyag, anyag­és energetikai szükségleteit biztosítják majd. Tovább folyt a szociális, kulturális, iskolaügyi és egészségügyi intézmények építése is. Növekedett a kül­kereskedelem és főként elmélyült a nemzetközi szocia­lista munkamegosztásban való részvételünk. A termelőerők növekedésével egyidejűleg emelkedett az életszínvonal is, a foglalkoztatottság és a keresetek növekedése, valamint elsősorban a társadalmi szükség­letek ingyenes kielégítésének bővülése folytán. A szö­vetkezeti parasztok társadalombiztosításának bevezetése újból bebizonyította azt, hogy a szocialista Csehszlo­vákia az emberről való gondoskodás terén a világha­ladás élén áll. Az irányító tevékenységben levő fogyatékosságok, va­lamint a külső és az objektív befolyások következtében számos ágazat nem teljesítette maradéktalanul a ter­vezett termelési feladatokat, nem teljesítették a mun­katermelékenység növelésében és az önköltség csökken­tésében kitűzött feladatokat sem, ami kedvezőtlen hatást gyakorol a népgazdaság hatékonyságának növe­lésére. A termelés fajtabeli összetételének be nem tartása a kohókban és a gépiparban, a közlekedési feladatok nem teljesítése volt egyik fő okozója annak, hogy a többi iparágazatban, főként a beruházási építkezés­ben a tervfeladatok teljesítése nehézségeket okozott. A mezőgazdaság lemaradása fogyatékosságokat okozott a lakosság növekvő szükségleteinek kielégítésében. A jelenlegi időszakot a munkakezdeményezés fejlő­dése jellemzi, amely kifejezésre jut a CSKP XII. kong­resszusa előtti szocialista munkaverseny széleskörű ki­bontakozásában. E kezdeményezés következtében számos akadályt és nehézséget leküzdöttünk, fűként az év kezdetén, és e körülmények okozta jelentős hiányok a tervteljesí­tésben lényegesen csökkentek. A Központi Állami Ellenőrzési és Statisztikai Hivatal jelentését lapunk holnapi számában részletesen ismer­tetjük.

Next

/
Thumbnails
Contents