Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)
1962-07-27 / 205. szám, péntek
Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1962. Jálius 27. péntek * 30 fillér • XV. évfolyam, 205. szám Az iskolaépítkezéshez a szülők segítsége is szükséges A felszabadulás óta a tanulók száma megsokszorozódott. Iskola is rengeteg épül és épült, A kapitalizmus azonban ezen a téren is terhes örökséget hagyott ránk. Számos iskola már olyan állapotba került, hogy nemcsak a megnövekedett feladatoknak, de a legelemibb egészségügyi követelményeknek sem felel meg. Az utóbbi években bármilyen sok iskola épült is, a meglevők még mindig kevésnek bizonyulnak, a diákság száma pedig a jövőben tovább gyarapszik. A szükségleteket felismerve az országban mindenütt, de különösen Szlovákiában az eddiginél is nagyobb arányú építkezések kezdődtek. Az állam költségén a tantermek százait építik és kezdik meg a közeljövőben. A párt és a kormány gondoskodása folytán a tanteremhiány aránylag rövid időn belül megszűnik. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy csak abban az esetben, ha az országban mindenütt következetesen teljesítik az építkezések tervét. Ezen a téren sajnos elég sok a hiányosság. Az iskolaépítkezések tervét elég sok helyen nem teljesítik, ami bizony erősen érezteti hatását. A lemaradást gyakran munkaerőhiánnyal magyarázzák, pedig a munkaerőhiány leküzdhető, ha az építkezések vezetői és a helyi nemzeti bizottság dolgozói megteszik mindazt, amit a munka sikere érdekében megtehetnek. Sajnos a legtöbb helyen sok más dolgot előbbrevalónak tartanak, mint az iskolák építését. Különösen a falvakon vannak olyan véleményen, hogy „a kultúrház építésénél segítünk, ez a mi érdekünket szolgálja. Ha nagyon szükséges, elmegyünk brigádra a szövetkezetbe is. Az iskola építéséhez azonban semmi közünk. Ezt építse az állam ..." Talán mondani sem kell, milyen nagy itt a tévedés! Hát az iskola kit szolgál? Kinek az érdeke, hogy gyermekünk szép, egészséges iskolában tanuljon? Csupán az államé vagy a szülőé is? Mi azt hisszük, hogy mindkettőé. Sajnos ezt sok helyen nem veszik figyelembe. Hiba az is, hogy a helyi nemzeti bizottságok nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel annyit, mint mondjuk a kultúrház építésével vagy a többi problémával. Pedig ha a felvilágosító munka során megértetnék, hogy az iskola, melyben gyermekünk tanul, s amelyben a jövő nemzedék formálódik, mindennél fontosabb, az iskolák építésénél nem szabadna sem munkaerőhiánynak, sem elhelyezési nehézségnek lennie Egészen biztos, a szülők maguk mennének segíteni s máguk keresnék a megoldást. Kár, hogy a helyi nemzeti bizottságok nem támaszkodnak eléggé sem a tömegszervezetekre, sem a szülőkre. Az elégtelen munkának tulajdonítható, hogy az iskolák építése kiesik az emberek érdeklődési köréből, s a szülők sem nyújtanak annyi segítséget, amennyit minden bizonynyal nyújtanának, ha erre megkérnék őket. Ha az illetékesek, nem utolsó sorban a helyi nemzeti bízottság dolgozói, mindenkivel megértetik az iskolák építésének rendkívüli fontosságát, a szülők minden bizonnyal szívesen részt vállalnak az építkezésből. Melyik szülő mondana nemet, ha felismerné, hogy segítségétől gyermekének az előnye: az egészségesebb környezet s a jobb tanulási feltételek függnek? És melyik szülő ne látná be, hogy az iskola a város vagy a falu legfontosabb középülete, amelynek építését mindenképpen támogatni kell? A tanítók, a tanulók és a szülők segítségére brigádmunka formájában nemcsak lehet, hanem kell is támaszkodni. Segíteni általában mindenkinek kell. Nem ingyenmunkáról van szó. Az iskolaépítkezéseken ledolgozott brigádot a rendes bértarifa szerint fizetik. Csupán több munkáskézre van szükség, hogy az építkezés az eddiginél sokkal gyorsabb ütemű lehessen. Ezt most, a szünidő alatt is tudatosítanunk kell. Mert ha az iskolák jelenleg üresek is, az építkezések ütemének meggyorsítása ugyanolyan szükséges, mint a tanév alatt, amikor százak és ezrek várják az új termeket. A szünidő elmúlik, s hogy az új iskolaévben gyermekeink milyen iskolában fognak tanulni, az nagyrészt a szülők segítségétől függ. A munka megszervezésére, az iskolák építésének meggyorsítására számos lehetőség van. Ehhez azonban egyrészt a szülők segítsége, másrészt az szükséges, hogy az illetékes szervek minden lehetőséget megragadjanak és az eddiginél is több gondot fordítsanak az iskolák építésére. A komárnói iskola építését például az gyorsította meg, hogy az építkezés dolgozói a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére kötelezettséget vállaltak a munkálatok befejezésére. Ígéretüket betartották s az építkezést jóval a kitűzött határidő előtt fejezték be. Tudunk más hasonló esetekről is. Vannak viszont helyek, ahol sem kötelezettségvállalásokkal, sem munkaszervezéssel nem igyekeznek gyorsítani a munkát. Csoda, ha ezeken a helyeken a legnagyobb a lemaradás? Véleményünk szerint a szülők segítségével és az élenjárókhoz hasonló munkaszervezéssel az iskolaépítkezések terve a kitűzött határidőre mindenütt teljesíthető. S ha igen, az építkezések vezetőinek és a helyi nemzeti bizottságok képviselőinek és dolgozóinak mindent meg kell tenniük a siker érdekében. Értessék meg a szülőkkel és mindazokkal, akiknek segítségére számíthatnak, hogy az iskolaépítkezések minden segítséget megérdemelnek. Némi késedelem száz és száz tanítási óra elvesztését jelentheti. Ez pedig elsősorban gyermekeink, a jövő nemzedék kára. Az iskolák építése tervének következetes teljesítése mindeneKelőtt tanulóink érdekében szükséges. Tegyünk hát meg mindent, hogy a lemaradást behozva az új iskolaév elejére mindenütt elké szüljenek az épülő iskolák. Tudósítónk jelenti Raktárban az első termés r* A több ezer hektáros čečejovcei Győzelmes Februárról a minap már adtunk hírt. Akkor még csak arról számoltunk be, hogy a szövetkezet határában is részben kasza alá érett a termés. Ma azonban már teljes ütemben folyik az aratás. Kora reggeltől késő estig zúgnak i gépek a szövetkezet határában, sőt vasárnap sem szünetelt a munka. Azt tartják a čečejovceiek, hogy most mindennél előbbre való az aratás. Pihenésre, ünneplésre lesz majd idő, ha a kenyérnek való védett helyre kerül. Az előbbi beszámolóból már tudják, hogy a szövetkezet az idén gondosan felkészült az aratásra, a termés is olyan, amilyenre még a Győzelmes Február történetében nem volt példa. A jó termés láttán a szövetkezeti tagok elhatározták, hogy az állammal kötött gabonaeladási szerződésüket, ba csak egy mód van rá, nemcsak a čefíejovcei körzetben, hanem a košicei járásban is elsőnek teljesítik. Ez az elhatározásuk pártunk XII. kongresszusának tiszteletére született meg. És amint a tények igazolják, a szövetkezet tagjai ígéretüket nagyon komolyan is gondolják. A kombájnoktól, cséplőgépektől máris megkezdték az árpa szállítását az állam raktárába. Július 25-ig több mint 160 mázsa kiváló minőségű árpát szállítottak a magtárba. (sz. i) A komoranyi bányászok és a trebušicei vasutasok példájára elmélyítik az együttműködést Alig pár nap telt el azóta, hogy a komoranyi bányászok és a tfebuiicei vasutasok felhívással fordultak az üzemek és a vasutak dolgozóihoz, máris érkeznek a jelentések, melyek arról tanúskodnak, hogy a felhívás egyre nagyobb visszhangra talál. Különösen örvendetes az a tény, hogy a kihívók példáját a legnagyobb vállalatok és gócpontok is követik. relvények megterhelése is. Ezekkel az eredményekkel azonban nem elégednek meg, s a felhívást teljes egészéElőkészületek Ostraván A szállítóvállalatok és a vasutasok közös értekezletre készülnek, melyen megtárgyalják a vasúti kocsik körforgásának kérdését a bányák és a kokszolók között, s intézkedéseket foganatosítanak annak érdekében, hogy kiküszöböljék a fölösleges közlekedést. Behatóan foglalkoznak a felhívással a kohók dolgozói is. Ezekben a napokban a vasutasokkal közös megbeszéléseken dolgozzák ki a választ. Többek között intézkedéseket foganatosítanak arra, hogy a megrongált vagonokat saját eszközeikkel már az iparvágányon javítsák meg. Nem elégednek meg az eddigi eredménnyel A plzeüi Lenin Művek már hosszabb ideje együttműködik a gottvvaldovi vasutasokkal. Az együttműködés főleg arra irányult, hogy meggyorsítsák a vagonok körforgását és csökkentsék a megrongált vagonok számát. Ennek köszönhető, hogy a Lenin Művekben sikerült lerövidíteni a vagonok feltartásának idejét és megjavult a szeben elfogadják. Elsők a bratislavai körzetben A bratislavai vasúti körzetben elsőként a Bratislava-elöváros vasútállomás dolgozói hallatták szagukat. Kedden értekezletet tartottak a Dimitrov Vegyiüzem, Slovnaft stb. képviselőivel s a felhívás értelmében szerződést kötöttek az együttműködés Elmélyítésére. A Dimitrov Vegyiüzemmel kötött szerződés értelmében vállalják, hogy a műtrágyák szállítási határidejét lerövidítik s a répakampány idejére felszabadítják a vagonokat. Ezért a vasútállomás augusztusban a tervezettnél 500 vagonnaj többet bocsát a vegyiüzem rendelkezésére. A vasúti teherszállítás megjavítása érdekében szükséges, hogy a többi üzemben és vasútállomáson ís megtegyék a szükséges intézkedéseket. Minél előbb — annál jobb. Nemcsak a szállítóvállalatok és a vasút, hanem az egész népgazdaság szempontjából. Újabb sikertelen amerikai magaslégköri atomrobbantási kísérlet Honolulu (CTK) — Az USA július 26-án délelőtt magaslégköri atombomba-robbantást kísérelt meg a Johnston-sziget felett. A kísérlet nem sikerült. A Thor hordozó-rakétát műszaki hiba miatt röviddel a fellövés után megsemmisítették. A rakéta az atomtöltettel együtt viszszahullt, darabokra tört és egyes darabjai nagy lánggal égnek. Az USA atomerő bizottságának képviselője Honoluluban az újságírók előtt kijelentette, hogy az atombomba-robbantás nem valósult meg. Hozzáfűzte, egyelőre nem közölheti, vajon a sikertelen kísérlet miatt, történt-e sebesülés. Köztársaságunk egyik legkorszerűbb kavicsbányája Košice közelé^ ben Čaňán található. A bánya a Kohóipari Vállalathoz tartozik, amely ^ a Kelet-Szlovákiai Vasmüvet építi. Két báger naponta 1500 köbméter kavi£ csot termel ki, amit osztályozás és átmosás után a Kelet-Szlovákiai e ^ Vasmű betonozói kapnak meg. Képünkön: a kavics mosása és osz^ tályozása. (M. Tulaja CTK: felvétele) ^ssssssmtsssssssssssss* Felajánlásokkal köszöntik pártunk kongresszusát Szlovákia valamennyi ' szénkörzetének bányászai értékes kötelezettségvállalásokat tesznek a harmadik negyedévre, amelyekkel egyúttal a CSKP XII. kongresszusát köszöntik. Igen szép példával járnak elöl a Handlovai Nagybánya kollektívái. Az I. részleg bányászai és technikusai pl. elhatározták, hogy a harmadik negyedévben ezer tonna szenet fejtenek terven felül és 16 méter bányafolyosót hajtanak ki. Az önköltséget tonnánként 50 fillérrel csökkentik és nagy súlyt fektetnek majd a haladó munkamódszerek bevezetésére, melyek nagyban járultak hozzá az első félév feladatainak teljesítéséhez. A II. részleg bányászai sem akarnak lemaradni. — Ök havonta 200 tonna szénnel akarnak többet termelni és 30 méter bányafolyosót szeretnének kihajtani a harmadik negyedév végéig. A podbrezovái vasmű dolgozói pártunk közeledő kongresszusát újabb munkasikerekkel akarják köszönteni. A csökészítő-részleg dolgozói kötelezettséget vállaltak, mely szerint a harmadik negyedévben 32 tonna varrat nélküli csövet készítenek terven felül. A részleg karbantartói gondoskodnak arról, hogy a gépek üzemzavar nélkül működjenek. A cínezők kollektívája pedig elhatározta, hogy a cínezett csövek gyártásánál 13 ezer korona értékű cint és több mint háromezer korona értékű ólmot takarítanak meg. Hat óra múlt néhány perccel, amikor megkocogtattam az ablakot. A függöny mögül előbúfó csinos asszonyfej még kócos volt; tekintetem átsiklott a konyhába nyíló ajtó üvegén és egy reggeliző férfin állott meg. — A férje!? — kérdeztem. — Igen ... Azonnal küldöm — mondta az asszony és eltűnt. A falu ekkor már mozgalmas életet élt. A százméternyire fekvő országúton pótkocsikat vontató traktorok dübörögtek. Az ütlet előtt álldogáló asszonyok ts Gyűrösi Vilmos kombájnosról beszélgettek, akt szombaton és vasárnap próbálta ki az SK-3 as kombájnt és a két nap alatt mintegy 10 vagon tavaszt árpái csépelt ki... — Az aratást tulajdonképpen kedden kezdtük — Biztató jelek szólalt meg az ablak melletti kiskapun kilépő Tibor Kiššiak, a nesvadyi HNB titkára. — 761 hektár gabonát kell learatnunk — folytatta kis idő múlva —, s ennek 80 százalékát kétmenetesen ... Eddig mintegy 137 hektáron vágtuk le a gabonát és ebből 75 hektáron csépeltük ki a szemet... Több szót, sajnos ne:n válthattam Kiššiak elvtárssal, mert vártak rá a köz ségháza előtt. Körútra indult a határba, hogy meghallgassa az aratók: panaszát és segítséget, tanácsot nyújthasson nekik... Így megy ez már lassan egy hete, de 8 fáradhatatlan ... * # » A több mint 2500 hektáros szövetkezet gazdasági udvara hangyabolyhoz hasonlított. Az udvar egyik sarkában két gabonatisztítógép búgott. A körülöttük sürgölődő magtárostól megtudtam, hogy a szövetkezet eddig 864 mázsa kiváló minőségű sörárpát adott az államnak... A mázsaházzal szemben néhány rendrakón és vagy három kombájnon az utolsó javításokat végezték a szerelők... Paluska Jónást, a szövetkezet alelnökét — mondták az irodában — ne keressem másutt, csak a kombájnok körül. Rá ís akadtam ... Délig minden gépnek el kell hagynia az udvart — mondta a rendrakókra és a kombájnokra mutatva, és már jutott volna tovább, ha meg nem állítom: — Milyen hektárhozamra számítanak? — Meglesz a tervezett — válaszolta határozottan s mosolyogva tette hozzá: — Az eddig kicsépelt 75 hektár tavaszí árpa átlagosan 33 mázsát adott... — Amint látom, mindent mozgósítottak... — Hát, ami azt illeti, nem henyélhetünk, mert könnyen a körmünkre éghet a dolog ... Ha minden úgy megy, mint eddig, akkor vállalásunktól éltérően nem 12—14, hanem 8—10 nap alatt végezhetünk. Merész kijelentés, de ha továbbra is ilyen ütemben folytatják az aratást, akkor Paluska elvtárs bizakodása — ezt egyébként több szövetkezeti tag is hangoztatta — valóra válhat. Kezes József