Új Szó, 1952. július (15. évfolyam, 179-209.szám)

1962-07-25 / 203. szám, szerda

% k u 1 r ú r n Kapuzárás után A PRÁGAI NOVEMBER 17. EGYE! TEM seneci nyelvi előképzőjében még teljes ütemben folyik az oktatás ... | Mongólia, Szudán, Kongó Marokkő, Szomália, Uganda, Dahomey és Mali ! szülöttei ugyan már elhagyták az Iskolát, de Irak és Rhodésla fiainak ; oktatása belenyúlik még a vakációba. Ok későbben kezdték a többieknél. A seneci nyelvi előképző feladata: | egy iskolaév alatt megtanítani azokat a külföldi fiatalokat a szlovák nyelvre, akik hazánk főiskoláin folytatják majd tanulmányaikat. A nyelvi előképzés három trimeszteren kei resztül folyik, amíg a hallgatóság elsajátítja a szlovák nyelv alapszókincsét, nyelvtani rendszerét és a legi általánosabb tudományágak legszükségesebb szakkifejezéseit.-^ Megvalósítható-e mindez egy év 1 alatt? — merül fel a kérdés. Minden bizonnyal igen, ha még az irakiaknál ) és a rhodesiaknál sem merült fel | semmi nehézség, bár később kezdték ) a többieknél, s csak rövidített tri1 meszterekben, illetőleg csak két szei meszterben vettéik át azt, ami tíz tel[ jes hónapra van előírva. Sikereik meglepőek, legalábbis rám i meglepően hatott az, hogy szép szlo[ váksággal fogadtak mindjárt az iskoi la portáján. Iraki fiúk voltak. Amikor | egyikük felkísért az Iskola igazgatójának irodájába, sok mindenről feli világosítást kaptam tőle, úgyhogy az ' igazgató elé már kész kéréssel álltam. Dratva elvtárs, az iraki és rhodéi siai diákok osztályfőnöke készsége| sen bevezetett a műhelytitokba. Tőle ! tudtam meg a már említett évi be> osztást és az annak megfelelő tanj anyagot. Talán mint minden laikus, i én is a nyelvi előképzés első szaka| szát tartottam a legérdekesebbnek és legújszerűbbnek, bár talán ez egyben a legegyszerűbb módszer is. AZ ISKOLÁRA ÉRKEZŐ DIÁKOKAT I a világnyelvek szerint csoportosítják ) az egyes kis létszámú osztályokba, | így keletkeznek az angol, francia, i spanyol, stb. nyelvű osztályok. En1 nek a csoportosításnak azonban az j első trimeszterben még semmi gyai korlati jelentősége nincs, mivel az ! oktatás első szakaszában a hallgatók eredeti nyelvi ismereteitől elte1 kintenek, s a szlovák nyelv oktatását í ún. egyenes módszerrel vezetik be. Az egyenes módszer lényege rend) kívülien egyszerű: a mágneses táblán, i az eredeti ábra és figurák segítségével létrehoznak egy szituációt, ezt (bevezetőben a tanár egyedül) lejírják egyszerű szlovák mondatokkal, J majd ezeket a mondatokat a táblán i létrehozott helyzettel együtt cserél| getik. így voltaképpen kezdetben nem i is szavakat, hanem mondatokat tanul' nak, s ami a legérdekesebb, ezeket a i mondatokat nem fordítják le semmilyen nyelvre, csak eredeti hangzásukban értelmezik őket, tehát szlovákul. A seneci nyelvi előképző-iskola előadóinak nézete szerint a másik nyelv kezdetben súlyosbító, nehezítő lenne, s lassítaná az új, a szlovák nyelv elsajátítását. A kisegítő nyelvet csak a második trimeszterben kapcsolják be, antikor már a nyelv szerkezeti felépítését sajátítják el a hallgatók, de még ekkor is csak mértékkel alkalmazzák. A kisegítő nyelv soha nem tölti be azt a szerepet, amelynek alapján a szlovák szavakat és főleg a mondatokat megértik a hallgatók, a kisegítő nyelv .csak a gramatikai tudásanyag megértetésére szolgál, éppúgy, mint a harmadik trimeszterben a szakmabeli dolgok tisztázására. Ilyen módszerrel a hallgatók a nyelvet közvetlenül és nem közvetve sajátítják el és ez utolérhetetlen előny. Mindnyájan, akik a szlovák nyelvet már elsajátítottuk, bizonyára nagyon jól tudjuk, hogy a legnagyobb aka- dály az, mit úgy fejezünk ki, hogy „nem tudok szlovákul gondolkodni", vagyis mielőtt valamit kimondanánk, előbb anyanyelvünkön szövegeződik meg bennünk a mondanivaló, s ezt fordítjuk kisebb-nagyobb sikerrel szlovákra. EZT A KÖZVETETTSÉGET küszöböli ki a seneci nyelvi előképző iskolán alkalmazott módszer. Módom volt meggyőződni róla, hogy ez a nyelvoktatási mód eredményes is. Bámulatba ejtett az is, hogy a számunkra, nem egy esetben nehézséget jelentő „sa", „si" visszaható igealak képzésére szolgáló segédszavacskát is sikerrel alkalmazták a hallgatók. A délutáni órákban, amikor az irakiak szokásos napi negyedik teájukhoz ülnek, meghívtak engem is, ízleljem kedvenc csemegéjüket. (Nem akarok hosszasan írni teájukról, de egy szerény megjegyzést megérdemel : fennséges ital, nem csoda, hogy annyira hódolnak neki.) A tea mellett, ahol sok minden szóba került, . a szlovák nyelv tanulásával kapcsolatos nehézségeikről is beszéltünk. Annál is inkább, mivel négy tanító, sőt Muhamed Szala Juzef személyében iskolaigazgató is volt a társaságban. Meglepetésemre kiderült, hogy „sa", „si" problémáik egyáltalán nincsenek, ők inkább arra panaszkod- * nak, hogy egy bonyolultabb, mondjuk szakkönyvi szöveget nem értenek meg, újságot azonban már rendszeresen olvasnak ... Fölösleges arról írnom, hogy a seneci nyelvi előképzőben milyen nagy munkát végeznek az előadó elvtársak, annyi azonban bizonyos,, hogy az általuk alkalmazott nyelvtanítási módszerrel igen figyelemre méltó eredményeket érnek el. Kobák Kornél Az orosz forradalmi demokraták MESTERSÉGÜKET TEKINTVE bányászok, annak is tartják magukat — szakmai beosztás szerint azonban az építőiparba tartoznak. Ez természetes is, hiszen munkájuk eredménye ezt az iparágai szolgálja. Dél-Szlovákiának ez a tája, a Bucsony környék szemet gyönyörködtető erdős dombvidéke bővelkedik bazaltkőben. A környékről számos bánya szállítja ezt a fontos építőanyagot az építkezéseknek. Közöttük az egyik legnagyobb a Közép-Szlovákia! Kőbányák luíeneci üzemének bolgáromi részlege. Szaporábban szedi a levegőt az ember, a homlokán is lecsurran néhány kövér verejtékcsepp, míg a faluból a bányához vezető kanyargós erdei út végére ér. A júliusi nap fényes ábrázatával a felhők mögül tekint alá, s a 'felfelé igyekvőnek jólesik az a szusszantásnyi pihenő, amíg félreáll a kővel terhelt nehéz teherautók útjából. A bányaüzemekre jellemző szűk irodaházban Szabó László, a széles vállú bányamester hajol a termelési kimutatások fölé, az ablak mellett a csinos, fiatal Klárika kopogtat az írógépen. A szokásos termelési tájékoztatás nem sok időt vesz igénybe. Faragott követ, terméskövet, kavicsot és zúzalékot szállít a bánya az ország minden részébe. Sok az építkezés, nagy a kereslet az építőanyag iránt. A júniusi tervet túlteljesítették, a májusit is, április végéig azonban lemaradtak a tervvel, amit minél előbb pótolni akarnak. A pártszervezet kezdeményezésére a XII. kongresszus tiszteletére szavukat adták, hogy az adósságot a legrövidebb időn belül letörlesztik. Hank Sándor AZ IRODA KÖZELÉBEN magaslik az alsó kőzúzó berendezése. A másik zúzó robajló zúgását a tágas térség túlsó oldaláról repíti felénk a szél. A hatalmas acélállkapcsok között rettentő ropogással őrlődik a szakadatlanul ömlő kő. Áz őrletet gumiszalag viszi az osztályzó sebesen forgó dobjába, ahonnan az emeletmagas tartályokba kerül. A megfelelő méretű kavics innen hull bele nagy dübörgéssel a tartályok alá álló gépkocsikba. Cipó Sándor gépész gondosan ügyel a gépek menetére. Nem valami tiszta munka ez. A bőven szálló por belepi a gépalkatrészeket, s bizony nem ritka vendég náluk az üzemzavar. A por ellen sokat segítene, ha a zúzófejek közé vizet lehetne vezetni. Az itt dolgozók egészségének védelme megkívánná, hogy az üzem vezetősége sürgősen foglalkozzék ennek a problémának a megoldásával. Darabos Jenő, a zúzó másik dolgozója fiatal ember még, harmincöt éves lehet, de már jelentős rokkantsági járadékot hoz számára minden hónapban a posta. — Baleset ért — magyarázza. — Kőbányában könnyen megtörténik ez. 1960-ban történt az eset. Lőmesterként dolgozott akkor. Egyik nap kimaradt a munkából az egyik fúrókezelő. Furat nélkül nem megy a robbantás, maga látott fúráshoz, nehogy kárba vesszen a nap A magas kőfal oldalában serényen dolgozott, szépen haladt a munkával. Cigarettasodrásnyi időre állt csak meg, szippantott néhányat a cigarettából, egy pillanatra leemelte fejéről a vastag bőrből készült védősisakot, hogy inge ujjával megtörülje verejtékező homlokát. A másik kezével már nyúlt a fúrógép felé. Erre a mozdulatra emlékezett még, meg a kéken lebbenő dohányfüstre, aztán sötétbe borult előtte minden. Pár méterrel a feje felett a sziklafalról megindult lefelé egy alattomosan leselkedő kőtömb és rettenetes sebet ejtett a fiatal bányász koponyáján. — A kórházban tértem magamhoz — meséli a bányász. — Nem sok remény volt hozzá, hogy életben maradok, de ma már sok mindenre képes az orvostudomány. Megmentették az életemet, de az egytk lábam és karom béna maradt. A Banská Bystrica-i kórház sebészei azonban olyan ügyesen összeyarrták az- elszakadt idegszálakat, hogy kezem, lábam Ismét használhatóvá vált. OLDALFALAK NÉLKÜLI, akolszerű épületben szabályos kockákra vágott kövek és a feldolgozásra váró formátlan kőtömbök között katonás rendben egy sor hasítógép áll. Régimódiak a gépek, közös transzmisszió hajtja őket, de ügyes kezű emberek dolgoznak rajtuk: Kósa József szocialista brigádja. Javakorabeli izmos emberek a brigád tagjai, akik az üzemben elsőnek nyerték el a megtisztelő címet. Tősgyökeres, igazi kőbányászok. Ádám József, a brigád legidősebb tagja 58 éves. A deresedő bajuszú, szálas termetű ember 42 éve dolgozik a bányában. Hatalmas, kérges kezén fiatal kora óta annyi kő ment át, amennyiből egy valamirevaló egyiptomi piramis is kitelne. Kósa József brigádvezető is 35 esztendeje alakítja formás kockákká a kékeszöld, finoman erezett, súlyos hazaittömböket. A hosszú épület mindkét oldalán tűződő ipari vágányon erős férfikarok lendítik előre a tetézet vascsilléket. Rendeltetési helyükre érve hangos robajjal zúdul ki az oldalra billenő kocsiból a kő. A vaskos kőlapok egymás után a vasasztalra kerülnek és fémesen csengő roppanással engednek a gép erejérjek. A szocialista versenyről szóló iratok között szűkszavú jelentés értékeli a Kósa-brigád második negyedévi munkáját. Az értékelés lényege: Jó példát mutatnak a munkahelyen, rendes családi életet élnek. A termelési tervet 123,6 százalékra teljesítették. NYAKTÖRŐ, MEREDEK ÖSVÉNYEN lehet feljutni a bánya felső szintjére, melyet egyik oldalról szédítő mélység, a másik oldalról pedig magas meredek sziklafal határol. A hegy képe napról napra változik a fúrógépekkel és a robbanóanyaggal nekifeszülő ember munkája nyomán. Apró deszkakunyhó előtt sima kőlapon széles vállú, jól megtermett fiatal bányász fogyasztja a hazulról hozott jófé'le eleséget. Bújna Pál lőmester naptól cserzett arcán barátságos mosollyal köszöni a jóétvágykívánást. A munka szünetében néhány bányász telepszik körénk a jobbára e célt szolgáló kőtuskókra. Elemózsiát szednek elő, ők ls falatozni kezdenek. A túlsó oldalról a kősziklába hatoló fúrógép kemény berregése hallatszik. A meredély tövében védősapkát viselő, nyúlánk fiatalember inas keze markolja a súlyos fúrógépet. — Az öcsém — int arrafelé a lőmester. — Igyekszik a munkával. Délben azt a kiugró sziklatömböt robbantjuk le. Komoly, felelősségteljes, nagy elővigyázatosságot igénylő munka a lőmesteré. Elég lenne egy elhibázott mozdulat... és a többire már nem is jó gondolni... Beszélgetés közben jó néhány ilyen balesetről esik szó. — . .. Korláton történt még a háború előtt. A szűk furatban megakadt a robbanótöltet. Ideges ember volt a lőmester, elvesztette türelmét és a vasrúddal verte helyére a robbanóanyagot. Harmadmagával tépte szét a robbanás, a negyedik embert a leomló kőlavina sújtotta halálra. — ... Véletlenül kétszerre robbant fel egy töltet. Számra megvolt a robbanás, az utolsó töltet pedig csaknem az oda érkező lőmester előtt robbant fel. Szerencsére semmi baja nem történt, mert az előzőleg leomlott nagy mennyiségű kőzet lecsökkentette a robbanás erejét. Czipő János üzemvezető — aki húsz éven át a kőbányászmesterség minden munkáját kipróbálta —. jó kedélyre valló vidámsággal meséli, hogy lőmester korában kitörő vulkánként robbant fel lába alatt a töltés közben kiszóródott lőpor. Ijedtében nagyot ugrott hátra, ott azonban már nem talált szilárd talajt. Jó pár métert repült lefelé a sziklán, mint az angyalok, csak éppen szárny nélkül, úgyhogy hatalmasat puffant, amikor földet ért. Az ijedtségen kívül azonban nagyobb baja nem történt. HANK SÄNDOR, az üzemi pártalapszervezet elnöke, a CSKP XII. kongresszusának brigádja címért versenyző tíztagú munkacsoport vezetője. Az apja ís kőfaragó volt, ő is gyerekkora óta folytatja ezt a mesterséget. Tekintve, hogy most 43 éves, ezt az időt közel három évtizednek számíthatjuk. Érti is a munkáját. Itt, a felső szint tágas térségén hosszú sorban féltető alatt dolgoznak a ricerek, vagyis kőfaragók. Munkahelyük valamely város piacterén vásári bődé is lehetne, csakhogy ebben a sátorban a pult helyén kiselejtezett vascsille van, amelyet nehéz agyagos földdel töltöttek meg, a vásári portékát pedig súlyos kőtömbök helyettesítik. A vasbunkó, vagy ahogy a kőfaragók hívják, a macki jól irányzott ütése nyomán engedelmesen hasad a ricer kezében a kőtömb, olyan egyenesen, hogy vonalzónak lehetne használni az élét. A pártszervezet elnökével beszélgetve természetes, hogy legelőször a pártmunkára terelődik a szó. Hank elvtárs készségesen tájékoztat. Harminc és egynéhány tagja van , alapszervezetüknek, ami a dolgozók számához viszonyítva elég jelentős arány. Legutóbb mind a bizottsági, mind a taggyűlések az új pártoktatási év előkészítésével foglalkoztak. A pártmunka főleg a tervteljesítés biztosítására irányult. Ezen a téren elég eredményes tevékenységet fejt ki a pártszervezet. A dolgozók körében végzett politikai munkát azonban az eddiginél hatékonyabbá, kell tenni, hogy az jobban szolgálja a terv minőségi mutatóinak teljesítését, főleg a munkatermelékenység növekedését. A munkatermelékenység szakadatlan növelése nélkül nem biztosíthatná pártunk a lakosság életszínvonalának emelkedését. Ezen a téren nem lehel kivétel a bolgáromi kőbánya sem. Mi a helyzet most? Lágyak a normák, ennek következtében magas a normatúlteljesítés; a munkabérek nincsenek összhangban az elért munkatermelékenységgel és emiatt jelentősen túllépik a béralapot. Milyen helyzet állna elő, ha az ország minden üzemében így lenne, s mondjuk, egy évtizeddel ezelőtt megálltak volna az akkori szinten és azóta egy lépést sem tettek volna- előre. Aligha kell bizonygatni, hogy ebben az esetben Kovács tlama és Mede Géza, a Hank-brlgád tagjai nemigen élnének úgy a dolgozók, közöttük a kőbányászok is, mint ahogyan ma. A pártszervezet politikai munkájának arra kell irányulnia, hogy az üzem minden dolgozója megértse és magáévá tegye azt a fontos alapelvet, hogy a béreknek mindig összhagban kell lenniük a munkatermelékenységgel. BÜJÖCSKÁT JÁTSZIK A NAP a felhős égen, friss szellő lengedez az erdő felöl. Éles szirénabúgás hasítja át a levegőt, intve, figyelmeztetően, hogy robbantani fognak a bányában s a közelben minden ember keressen menedéket a szerterepülő kőrepeszek elől. A hirtelen beállott mély csendet még a madarak éneke sem töri meg. A színhelyen csak a lőmesterek maradnak, fellobban a gyújtózsinór, aztán ők is sietve biztos helyre húzódnak. Mély, tompa dörrenések rázzák meg a hegyet, egy ... kettő ... három ... hét... nyolc ... kilenc ... — számolnak a lőmesterek. A szikla képe ismét megváltozott. Eltűnt az a kiszögellés, amelyre délelőtt Bújna Pál lőmester mutatott, s a meredek lábához omolva a bazaltkő újabb tonnái várnak feldolgozásra GÁL LÁSZLÚ címen a prágai Nemzeti Múzeumban megnyílt érdekes kiállításon a paneleken és üvegszekrényekben felsorakoztatott okiratok, régi könyvek, képek, feliratok megismertetnek a XIX. századbeli orosz írók irányította forradalmi mozgalommal és ezen keresztül a marxizmust megelőző korszak irodalomtörténetével. V. G. Bjelinszkij, N. A. Dobroljubov, A. J. Gercen, N. G. Csernyisevszkij és a többi orosz forradalmi demokrata életnagyságú mellképei üdvözlik a látogatót mindjárt a bejáratnál. Ezek az emberek nemcsak az irodalmat állították a forradalmi mozgalom szolgálatába; lényükkel, életükkel sikeresen harcoltak a végső győzelemért. Valósággal a jövőbe látott Bjelinszkij, amikor kijelentette: — Irigylem unokáimat és dédunokáimat, akik száz év múlva láthatják majd a művelt világ élén járó, a tudomány és művészet törvényeit megszabó Oroszországot, mely elé tisztelettel járul majd a felvilágosodott emberiség. Mily csodálatos, hogy Bjelinszkij nem tévedett és hogy Gercent hasonló érzelmek fűtötték Londonban, amikor a Kolokol cfmíj világhírű folyóiratát szerkesztette. És itt látjuk a többi „harci eszközt" is, a Kolokol elődjének, a Polárna Zvjezdának, a Szovromennyiknek, az Iszkrának és a többi akkori harcos folyóiratnak az utókor számára fennmaradt példányait. Az időnként elnyomott mozgalmat nem sikerült véglegesen elhallgattatni. Lángra kapott és magasba tartva zászlaját, európai méreteket öltve izmosodott a demokratikus eszme. Vezetőinek arcképei és az alattuk levő feliratok elárulják, hogy Sevcsenko, Heine, Dombrowski, a párizsi kommün egyik vezére, s Petőfi is. mind-mind a néptömegek szószólóiként a kizsákmányolás megszüntetésének reményével kecsegtetett... És milyen hatással voltak az orosz demokraták a cseh nemzetre, a cseh radikális demokratákra? Műveik visszhangra találtak Sablna, Frič és a kor többi íróinak munkáiban. Több értékes okiratból kitűnik, hogy az akkori haladó szellemű irányzatok nálunk is termékenyítőleg hatottak. Bizonyítékáink vannak rá, mily erővel ragadták magukkal, milyen mély benyomást keltettek korabeli honfitársaikra, azok munkásságára. így például az egyik panelen elolvashatjuk az 1860-ban Prágában járt Dobroljubov saját kézírású költeményét fővárosunkról, J. Kollár, Fr. Palacký, Fr. L. Čelakovský költeményeit Csernyi^ sevszkij fordításában, Gercennek a huszita hagyományokat istápoló állásfoglalását. Tudvalevő, hogy az orosz demokraták rokonszenvét a cseh és a szlovák írók meleg érzésekkel viszonozták. Karel Havlíček Borovský nagy érdeklődéssel és kn tartással foglalkozott az orosz forradalmi irodalommal, kitűnő Gogol fordításaiban gyönyörködhetünk a kiállításon. A szlovák Janko Král „Esküvő" című költeményében pellengérre állítja a cároknak a lengyelek ellen irányuló zsarnokságát és azt követeli a dekabristáktól, teljesítsék az elnyomott nemzet jogos követeléseit. A szépirodalom ebben az időben új feladatot vállal, új küldetés előtt áll: a népet akarja szolgálni, a valóságot kívánja híven visszatükrözni. Minthogy igyekezetét siker koronázza, a társadalmi harc eszközévé válik. A hiteles adatok alapján megrendezett kiállítás mindenben teljesíti a hozzáfűzött reményeket: bemutatja, miben és hogyan nyilvánult meg a haladó cseh és szlovák körök oroszbarátsága és hogyan győzedelmeskedtek eszméik. — KM— 1962. Július 21. ŰJ SZÖ 25 *