Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-14 / 162. szám, csütörtök

Vladimír Kalytčuk : Giccsek, festők, illúziók Sztyepán Scsipácsov; deklődött, és imigyen búcsúzott: — A barikádokra hát, a giccs el­len! És otthagyott egyedül, tanácstala­nul, összetörten, csalódottan, illú­mentem, hiszen talán sohasem volt oly nagy szükségem szórakozásra, mint éppen akkor. Alig tettünk né­hány lépést, a sarkon egy ember fordult be és mély meghajlással kö­szöntött bennünket. Azon nyomban felismertem benne az én ismeretlen házi kritikusomat. Mihelyt elhaladt mellettünk, leplezetlen kíváncsiság­gal kérdeztem Milan barátomat, ki ez? — Káposztás Vendel — vetette TJiggyék el nekem, nagyobb ilyen blődségekre. Megértik tehál elsöprő stílusáról, míg végre udvaria­i 1 veszteség, ha az ember az il- fennkölt érzéseimet, midőn idegent san bár, de félreérthetetlenül ki­lúzlóit veszti el, mintha a pénzét, láttam gyönyörködni abban, amit tuszkoltam. Rékli úr iránt' nem ér­Az elveszett pénzt újra meg lehet életem teljének képzeltem, A maku­keresnt, ámdé az illúziókat...? Nem látlan öröm percei azonban ritkák s olyan egyszerű. Az illúziókban sok- főleg — rövidek. Midőn az idegen szor nagy adog szerelem lappang s végigjárta a szobát, hirtelen hoz­az elveszett szerelem nehezen pótol- zámfordult, megvetően végigmért — , ható. Ilyen csapás ért engem nem- 6, hogy szégyelltem, hogy • pont sze- ziómtól megfosz'tottan. Lelki kínok­régiben. Először azt hittem, végem retett anyósom kicsámpított papu- ban teltek napjaim. Lakásom falaira van, de nem történt semmi különös, csában álltam! — és érezhető iróniá- többé nem néztem és bizisten, nem val kérdezte: tudom, hol végeztem volna, ha a sors — Mondja kérem, hol szedte össze nem hoz össze régi jó barátommal, ezt a szemétdombot? Milánnal. Karonragadott és vonszolt Szédülés fogott el. Durván vissza a legközelebbi kávéházba. Örömmel akartam vágni, de nem találtam kel­lő szavakat. Éreztem, hogy fejemből leszáll a vér, sápadok, erőm elhagy. Az idegen, úgy látszik megsajnált, mert békésebb hangon folytatta: — Bocsánat az őszinte szavakért, melyeket jőhiszeműleg szántam. Ne­künk kultúrembereknek ilyen dol­gokban őszintéknek és kritikusoknak kell lennünk egymással szemben, ugyebár. Tehát a legőszintébben mondom: ami ezeken a falakon ék­. t . ... telenkedik, az mind szemenszedett od a hanyagul Milán lyem, hanem festményem. Abban a ^zért vagyok' felháborodva, ~ ^ ű festő...? kérdeztem el­nitnon oltom hncQmi onolron nt nnnif < J , ' ' , ., hnlrf hnnnnn kérem. Mett a giccs ellen elsosor- naL 0 rangon. ban nekünk, kultúrembereknek kell - Festő...? kacagott fel Milán. ­harcolnunk, tetszik érteni? Azt áuí ti a magáról a szamár, hogy , . . az, pedig egy kifejezett pitiáner — Hiszen nem mondom ... — dadog- qiccsjestő! tam végre — hogy ezek valami vi- — ber? Sátánt 'Ugyan kérem, lm csak lágmárkák, de ami saját, élő nem­sátán lett volna! Tolvaj volt! Elra- zet i mestereink... Például ez itt, bolta minden illúziómat... n i- •• Az ismeretlen egy Rékli neveze- ~ Gyöngécske! Átlagon aluli! — tű urat keresett nálunk. Valaha is- biggyesztette az ajkát. -Tudja ké- ^ ^ mertem egy hasonnevű polgártársat, rem, ez az egész gyöngécske, kis- zám a z' É n j akásomra az é n képeim de úgy tudtam, elköltözött a szom- polgári gyujtemeny bizonyos erőre köz é szédból, új címét nem tudtam. Udva- kapna, ha legalább egy igazi tehet- MMn kmkájától nem tart ottam, rias mivoltomnál fogva nem akar- ség volna közte. Nem eppen Picas­tam az ismeretlen érdeklődőt eluta- sót, vagy Goyát értem, hanem a sa­sítani, mondom, tessék csak beljebb iát, igaz, tehetségű fiatal mesterünk fáradni az ebédlőbe, én közben ki- -egyikét. megyek a konyhába s megkérdem az — Például kit? — kaptam a sza­asszonyt, nem tudja-e, hol lakik va után, mint fuldokló, most Rékli úr. Az idegen, látszólag "X / egrándult a válla, homlokán zavartan odalgott be az ebédlőbe, -iVi ráncok tűntek fel annak je­hellyel kínáltam s kisurrantam a léül, hogy mélyen töpreng, végül konyhába. megszólalt: S ajnos, feleségem sem tudta — Hát... például... itt van mind­Rékli kartárs új címét s én fárt városunk nagy szülötte, Káposz- szakosztálya, valamint a magyar iró­ígyekeztem késedelem nélkül értesí- tás Vendelín, ez a nagy tehetségű dalmi kör 1962. június 9-én a könyv­teni az idegent. Legnagyobb megle- művész. Káposztás Vendelín, az iga- tár olvasótermében járási olvasókon- s áS> péter lass ú léptekkel megy a Az anya csak nézi a fiát, aki ha­petésemre nem ült a széken, hanem zi őstehetség... ismételte hipnotikus ferenciát rendezett a magyar olvasók Pályaudvar kijárata felé. Egy óra talmas etvaggyal tömi magába az _ . _ . . ... , . , -< j, s. , .. •» . ^ . . _ mi'iltrn lo/liil fj-iiráKV* o t?ŕ~\ o f rt Hiino Otintriľa ühítrw.ntt nfthnni í-yn l^.fŕil lrrií-1 Sebemet meggyógyította az idő. Furcsa volt az én nagy szerel­mem, amit — átmenetileg — elvesz­tettem: a képeket szerettem. Szóval nem akármilyen képecskékbe szé­dültem, hanem olajfestményekbe, eléggé márkás festményekbe. Ezek­kel igyekeztem szépíteni a lakáso­mat. Nem állítom, hogy ez a szere­lem olcsó, de mondfák szerettél, melyik szerelem nem költséges? Én hát ezzel a % furcsa szerelemmel la­kásom falait aggattam teli. Nemcsak sok pénzt, de sok-sok évet is in­vesztáltam a dologba és a szerelem­ből szenvedély lett. Pontosan egy tucatom volt már. Nem szenvedé­hitben éltem hosszú éveken át, hogy egytől egyig értékes. Egyszerre azonban kisült, hogy mind a tizen­kettő — vacak. Egy borús napon ismeretlen em­ber látogatott meg. Mi az, hogy em­K ínjaim e pillanatban szétfosz­lottak. Milánnak ismernie kell ezt a fickót, hisz Milán — szintén festő... És most én ragadtam meg Milán karját és vonszoltam haza, • hozzánk, egy igazi jő feketére, hoz­mert tőle már van képem... (For. V.M.) Járási olvasókonferencia A LüCENECI JÁRÁSI NÉPKÖNYV­TÁR, a JNB iskola- és kulturálisügyi Siklik a Duna habja, hajók gyors füstje száll, arany nap fénye csillog, a parton kis lak áll. Az ablaknál anyóka ül búsan, egyedül nézi a füstöt, fáradt szemében könnye ül. Ogy élt kínlódva, küzdve sok hosszú éven át, mig felnevelte három szép szöghajú fiát. De szélvész járt a földön ... Mivé leltek? Hová? Olcsó kis képkeretből néznek csupán reá. A Duna tükrén felhők árnya suhan tova. A három közül kettő nem tér vissza soha. Egyik a Tiszán pusztult, a golyó ölte meg, inlkor rohamra mentek a munkásezredek. A magyar földért halt meg, a vörös Csepelért, a grófi szérűn síró bús koldusseregért. A másik idegenben hullott a fronton el, de az orosz nép most is még erról énekel, hogy látott az Uraiban, mit jég és hó takart, a partizánok élén egy fiatal magyart... És valahol Tagilnál, hol erdőt vált a rét, egy sírra most két tölgyfa hullajtja levelét. Lukács Pál tábornok — < Zalka Máté emlékére Körül sötét az erdő, évszázados a fa, hogy tudná az anyóka, hol nyugszik fia? Hősként így hait a gyermek, kit karja ringatott... a harmadik is elment; csak emléket hagyott. Hallgat a Duna, hallgat, ha róla kérdezi, a déli szél, ha jajgat, csak az felel neki. Toledo mellett, messze, hni fényben ég az ég, ö mostan vérbe, szennybe hordozza fegyverét. Forró a nap. És nincsen a főidnek oly helye, mit fei ne dúlna fegyver, mit por ne lepne be. Capronik zúgnak. Tankok törnek a völgyön át. A por deresre festi a tábornok haját. Gránátok füstje árad s felhőz a föld felett, vad robbanásuk rázza a spanyol kerteket. Halál portyázza végig a küzdők árkait. Angol, francia, német vállvetve harcol itt. Lángol a fáklya, napként lubbantja sugarát, a szöghajú magyarnak kell vívnia tovább, vívnia vérben, szennyben, poklok tüzén is át, hogy bús anyát ne lásson többé e nagy világ. Június 11-én múlt 25 éve, hogy Spanyolországban hősi halált halt Zalka Máté, a legendás hírű Lukács tábornok. Leszerelés forduljon ön bizalommal hozzá. A vására részt uet t Zuzka Zguriške is láb a annak, aki Liberecbol indult el ve mindig úgy sugározza a szerete­tegnap este. Kissé még szokatlan a ci- , iet, mint a nap az aranyló, érlelő vil hátratett kezekkel álldogált s ké- meggyőződéssel. —' Ez a név iga- körében is ismert szlovák írónő: Zuz­peim szemlélésében volt elmerülve, zán közismert. Es például a lakás- ka Zguriška Kettős lakodalom (By­Egy ideig nesztelenül hagytam, címét is tudom: Zabolátlan tér 3., fiianka z doliny) című regényéről. Gyönyörködtem a pillanatban. Szű- hetedik emelet 174. Tanácsolom, A konferencián a rendezőség meghí­kebb rokonságom ugyanis nem táp: lál valami nagy megértést festmény- művész a jóhiszemű műpártolókat férjével, dr. Jaroslav Dvofákkal, az gyűjtő szenvedélyem iránt. Sőt, sze- megérti és nem sok pénzért. végre ismert cseh műfordítóvá!. A könyvtár . „ retett anyósom egyszer pontosan ki- egy igazi művészi kép kerül lakásá- ezzel a rendezvényével ez évben már tíszte t 'át. Hiába, két ev alatt már számította, hány pár zoknival, alsó- ba... a harmadik nagyobbszabású irodalmi beidegződtek a fegyelem mozdulatai. nadrággal és egyéb hasznos fehérne- Sokat beszélt még Káposztás Ven- megmozdulásával járult hozzá váró- Azután ismét a vonaton ul és szí­művel volna több a szekrényünkben, delin hallatlan művészi meqlátásá- sunk kulturális élete színvonalának vet vala m.i végtelenül jó érzés do­ha nem költeném a drága pénzt ról, egyéni színskálájáról, mindent emeléséhez. A több mint 120 résztve- b 0?Í a tJf: latja, mintha pz elma­_ vő jelenléte, továbbá az értékes fel- radó fák, a zsendülő vetés zöldje, a szólaláSok a népkönyvtár jó munká­jának az eredménye. A Kettős lako­dalom című regény áprilisban és má­jusban megvitatásra került járásunk múlva indul tovább a vonat a Duna annyira áhítozott otthoni ízektől ked-' menti kis faluba, van ideje egy kis ves ételeket. Nézi a fiát és titokban sétára. Jóleső érzéssel sorjázza a lé- még úgy babusgatja, mint pendelyes pést, mert bizony megmacskásodik a korában, mert hiszen az anya szí­Új magyar Hviezdoslav-kötet ruha, keze még megrezdül, ha 'sugarakat. A két férfi szinte egyforma moz­dulattal nyúl a cigarettához. Rágyúj­tanak, kék füstcsíkok kígyóznak az ablak felé. Az apa ránéz a fiára. — Hát megjöttél? — Igen. — Aztán hogy s mint? A fiú benyúl a zsebébe és átadja vasúti őrházak udvarát őrző öreg dió­fák mind feléje mosolyognának. „Itt­hon Vagyok" — gondolja Sági Péter. Igaz, szép volt ez a két esztendő, látott egy darabot a hazából, sokat apjának a hajtási engedélyt, pesti Európa Könyvkiadó kétnyelvű Monoszlóy M. Dezső, 1958) és az Ezso ve^íeTnek,'" valamim a községi nép- Ezt tanultam. Mind a négy ka-. Örömmel kell.üdvözölnünk a buda- 1956), A csősz felesége (teljes szöveg, községeiben is a Csemadok helyi szer­az Ezso vezeteinek, valamint a községi nép- — — ­Janus Könyvek sorozatában nemré- Vlkolinszký (Monoszlóy, 1960). Több könyvtáraknak rendezésében. Ezek f^.ľJlnÄ^.fli? tegóriára letettem a vizsgát gen megjelent Hviezdoslav: című 300 oldalas, ízléses Dan nemre- viKonnszKy Monoszioy, ISOUJ. IODD vá?va is a katonaságnál teliesült —^ Versek mint tíz azoknak a magyar kötetek- befejeztével került sor az összefoglaló ^gimen va- Ür eS s áS' péter k i? s é megrezzen ses külsejű nek a száma, amelyek tartalmaznak járási olvasokonferenciára, melyen ' inkább é'üítkezések- az örömtol, mert mégis van szakmája .... 'a ti-^-j...... p' J.-.* ,„ u„;„„.-,„ v/rivfitk«7.efi taenk. munkások, tanítók (anogy lusta von. tnKaDD epiiKezreseK „„...;.„.>. ňo flrňmň t -,„„„„, n könyvecskét, amely méltán tart szá- Hviezdoslav-fordításokat is. Hviezdo- szövetkezeti tagok, munkasok, tanítók » doleoziii csak úav élt a gy e i" ekne k> de az örömöt elnyomja mot érdeklődésünkre. A kiadvány slav költészetét a magyar olvasókö- és irodalomkedvelő diakok vettek * * m á' i k' r a 8 y - ~ folytatása az 1959-ben megjelent ki- zönség eddig kb. 140 versfordításból reszt. Az-olvasókonferenciat Páca Ja- sx a bánat. Mert most már nyitva a . . .., , .. fiú útja a város felé, teherkocsira, Az autóbuszon mar ismerősök ko- autóbuszra, nagyvállalatok személy-. no on^ilrnn 1 r\ o ry o I 1 o fa In f ň ' J lene kis kötetből álló A modern cseh ismerheti. Ezeknek elég tekintélyes nos elvtárs, a könyvtár igazgatója , líra kincsesháza és az 1961-ben meg- része csak újságokban jelent meg. Az szlovák nyelven, magyarul Ferencz szöntlk és amikor leszáll a ta u to- autójára ker(U maJ d. jelent Reggeltől pirkadatig című Má- első Hviezdoslav-fordítások a Figyelő LttníJ.^^fnnn ^ S T- ' A fiú tudja, mire cha fordítás köteteknek. című folyóirat 1876-os evfolyamaban m eg- z,uzka ^gunska iroaaimi mun A kífliivánvt Karrins Pál szerkesz- találhatók, fordítójuk Gáspár Imre. kásságát Domborovszky Júlia, a ma­tene Ö ^ta az előszót is A kötet 'íz "t kell még megemlítenünk, hogy gyarnyelvű iskola tanítója ismertette, többnvlre nátunk is iól ismert for- Hviezdoslav számos Petőfi- és Arany- majd az írónő elbeszélgetett az olva­többnyire nálunk is joi ismert, tor fordított szlovákra valamint sókkal és válaszolt a feltett kérdé­ditó müve. (Kardos László, Kardos J"™" 0 1J a lf m^ 1 sekr e. Az első magyar járási olvasó­konferencia dr. Lóska Lajos tanár be Pál, Rónai György, Hegedűs Géza, Lo- Madáchtól Az ember tragédiáját. Ér­thar László stb.). Ha a majdnem tel- d ekes, hogy 1909-ben a Budapesten kiszolgált katona és szinte futva in-'". 1'" luuj a' ."i"* 8 0, nd0 1 ^ aPl a­dul a szürketornácos ház felé, ahol Elo KJ a a cigarettát, gondosan elnyom­a kerítés mellett egy akácfa nyúj- ' a a P a^at azután halkan meg­tózkodik az elszálló felhők alatt. szólal. Fripsanvia nriaborul a szŕlPs mell- ~ 0gy liallotta m. a szövetkezetben Édesanyja odaborul a széles mell- szükség van traktorosr a. Este bem e­kasra es ugy megfeszkeli magat fia gyek az irodáb a jelentkezni, szívének dobbanását hallgatva, hogy thar László stb.). Ha a majdnem tel- --•• ^ ---- - f ö szavai fi z k z , gk a 7 Az apa arca nem mozdul. Kemény­jes Véres szonettek-fordítás minden műveit dedikálta és autogramot adott. Péter szinte a karjaiban v.szi az edest r e verte hosszú évek keserűsége, ^nnotliót líi lHn IIOKIIOI' tok ntlllí 10 rülUU lUlUUdb [KtíbZtitíl d JU ° a-r ooir t crélrhOT 07 „„-,il,„„ . u,,„ 1 £1.1. c^i j szonettjét külön versnek tekintjük, akkor 48 fordítást tartalmaz a kötet, kor. ( Szabadság, szerelem..-.) ki­REMÉLJÜK, hogy a népkönyvtár aZ eg y/ k f f/ 1^; ez anyját: amikor még a Hunyadi grófok föld­dolgozóinak kezdeményezését a jövő- nlen ny l t fehéredett, hány ujabb ba- jeire csordult a verejtéke. .. „„.,. t J. - Csa k f eiáii ) a sz ekrény tetejéről két rázdát vésett arcára az Idő. Nézi a nagyrészt hosszabb lélegzetű költemé- maradt összegyűjtött műveinek ma­nvpkpt Az eredeti szlovák és a ma- §y a r versfordításokat tartalmazó ko- ben meg tobb hasonlo sikeres irodai- I dz u di veseu aioaia az „«„ 0 !, 0t nárh.iTflmnsan közli tétéből, amely már három kiadást ért mi találkozó követi. drága dolgos kezeket és úgy szorítja poharat és egy üveg bort tesz az így k ö nn y ű s zer r el ös s z e ha s o n 1 í t h a t ó meg. z ^^í FÜGEDI ELEK Tugári Ferenc erős tenyere közé, mintha repdeső asztaU-a. Teletölti a két poharat, a fordítás az eredetivel. A fordítások- „„„„,„,„,„„„,,,,„„,„,madárka lenne, kai, három kivételével, itt találkozha­tunk először. Ez már az ötödik önálló magyar Hviezdoslav-kötet. Az eddig megjelen­tek: A csősz felesége (kihagyások­kal, . ford Schöpflín Géza 1924), Vé­res szonettek (ford. Rácz Olivér, • A moszkvai Állami Szépirodalmi Kiadó Božena Nömcová ez idei ju­bileuma alkalmából kiadta a hírne­ves cseh írónő „Válogatott elbeszé­léseit", amelyekhez N. V. Rogovova írt tartalmas előszót. Azerbajdzsan­ban tavaly jelentek meg B. Némcová válogatott művei „A vad bára" és egyéb elbeszélések címen. •ír • Máriássy Félix rendező egy fiatal zongoraművésznő esetét filmesíti meg, aki első külföldi vendégszereplésére érkezik Magyarországra. A film címe A hétköznap ls vasárnap. Hazánk szí­nészei közül Jana Brejchová és Ivan Mistrik szerepelnek benne a magyar Ruttkay Éva és Gábor Miklós mellett. ÜJ SZO 6 * 1962. június 14. § Mire az enya örömkönnyel felszá­radnak, bekarikázik a földekről idő­^ sebb Sági Péter is. ^ Az apa nézi a fiút. Megemberese­^dett — gondolja magában. De hát... most mi lesz vele? Merre, hová? Me Egészségedre, fiam! — Egészségére, édesapám! öreg Sági Péter indul vissza a föl­dekre és életepárja nem tudja meg­érteni, mi történt az emberrel. Mert leszámítva az első évek mohó vágyait, ... „„, soha nem volt nagyon csókpergető ^ gint jön a régi élet? Segédmunkás ember. És most, mielőtt kilépett a ^ lesz megint? Valami fájdalom hasít konyhából, magához húzta a szüle ^ az öreg Sági Péter szívébe, mert hogy f eiét és megcsókolta mindkét ar­^ maholnap már kidől a sorból, aztán cá t­^ nincs, aki a helyére álljon, pedig itt Csak este tudja meg a részleteket, ^ van ez a nagy erős csupa élet fiú. amikor kint állnak a kertben és né­^ zik, amint kacagó kedvvel jönnek a lányok a földek felől. — Ejnye Péter, de nagyon nézi őket... csak nem bolondult meg öregségére ? A férfi lassan átöleli az asszony vállát és valami eddig soha nem hal­• lott lágy hangon szól a szüléhez. — Eredj már, te...! Azt nézem én, lelkem, — hogy — vajon melyik lesz közülük az unokáim édesanyja. És az öreg szívek boldog, forró dobbanással simogatják a jövőt. PÉTERFY GYULA Uhrovec közelében, azon a helyen, ^ ahol a fasiszták 42 bánovcei és $ környékbeli lakost meggyilkoltak, rö- ^ videsen felállítják a fasizmus áldó- ^ zatainak emlékművét. A jugoszláviai ^ Vracs szigetről behozott fehér fél- ^ márványbői épülő 2,5X2,5 m nagy­i ságú, csaknem öt tonna súlyú töm- % bőkből álló emlékművet előrelát- ^ hatőlag még ez idén le is leplezik. ^ Képünkön a J. Pospišil szobrászmű- $ vész és P. Lehocký építőművész al- ^ kotta emlékmű kicsinyített mása. v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents