Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-14 / 162. szám, csütörtök

Q& iitôn A CSEMADOK területi dal és táncünnepélye N

épművészeti bemutatóinknak az elmúlt években az volt az egyik legnagyobb fogyatékosságuk, hogy a műsort kerek gondolati mag és határozott mondanivaLó nélkül, csak amolyan ömlesztett formában tolmácsolták. • Külön-külön mindegyik csoport fellépése érdekességet jelentett. Sok esetben egészen igényes teljesítményt is láttunk. Mivel azonban a műsorszámok nem voltak egymással gondolati összefüggésben, a bemutatókból a nézőkben nem maradt meg más, mint néhány kiemelkedő együttes teljesítményének az emléke. A műsorok ilyenformán egy kicsit mindig a széttagoltság benyomását keltették. Néhányszor szóvá is tettük, hogy célravezetőbb lenne, ha az együttesek témakörök szerint valamilyen kerek egészet képezve lépnének fel és tolmácsolnának egy határozottan körvonalazott gondolatot. Ez történik ugyanis Strážnicén, ahol a népművészeti bemutatók másfél-kétórás műsorai mindig valamilyen eseményhez kapcsolódnak, mindig meghatározott gondolatot fejeznek ki. A magyarlakta vidékek népművészeti bemutatói esetében a javulás jeleit, a tavalyi kosuti és gombaszögi találkozókon láttuk. Az előbbi évek gyakorlatától. eltérően e műsorok már itt is librettóra épültek és egészet iképezve fejezték ki a meghatározott mondanivalót. A műsor ilyetén történő értelmezéséA Csemadok Želiezovcén megrendezett területi dal- és táncünnepélyének ünnepi megnyitója. nek a helyességét a nagy közönségsiker is igazolta. Most Želiezovcén a CSEMADOK június 9 és 10-én megtartott területi dal- és táncürlnepélyén láttunk hasonló műsorösszeállítást. S amint hallatszik, a tavaly megkezdett jó úton tovább haladva találkozunk majd legjobb népművészeti együtteseinkkel a junius 30-án és július 1-én Gombaszegen megrendezésre kerülő országos dal- és táncünnepélyen is. A területi dal- és táncünnepély műsora a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága mellett működő Magyar Népművészeti Együttesének vendégszereplésén kívül két-két részből állit. Vasárnap délelőtt a Pionírtáborban című librettóra épülő, cselekményes táncokból álló, iskolások által bemutatott öszszeállítást, majd a népművészeti együttesek műsorának első részét; délután, a Búzabúza, de szép tábla búza című, a szövetkezeti élet eseményeit ábrázoló, ugyancsak librettóra épülő összeállítást, utána pedig a népművészeti együttesek műsorának a második részét láttuk. A két és fél, három órás műsorokat tehát két egységes mondanivalót tolmácsoló 1 összeállítás, és két, a mi esetünkben „hagyományos" (műsorforma képezték. A kétnapos találkozón néhány vendégszereplőn nek legjobb együttesei léptek fel. A bemutatónak, mint általában mindig, az idén is a sok-sok dicséretes eseménye mellett voltak árnyoldalai is, különösen ami a műsor második részét illeti. A kevesebb talán ez alkalommal is több , lett volna. Az összeállítások kissé édeskés ízű öszszekötő szövegén és a „népi elbeszélő" indokoltságon gondolkozni lehetne. No de nem ez a lényeg. A 'alálkozó az itt-ott előfordult szépséghibák ellenére is általában jól szerkesztett és átgondolt műsort adott. A sok-sok, Igazán igényes egyéni teljesítményen kívül, főleg a rendezés érdemel dicséretet, amely újszerűen próbálta meg az együtteseket bemutatni. Az elképzelés helyes volt, a műsor sikerült. A továbbfejlődés érdekében véleményünk szerint az együttesek műsorát a jövőben is egységes librettóra kell építeni. így a közönség is, meg talán az együttesek is többet kapnának, mint a múftban. BALÁZS BÉLA HARRIET BEECHER STOWE születésének 150. évfordulójára TAMÄS BATYA KUNYHÓJA, a világirodalom egyik legolvasottabb könyvének szerzője a művelt, szegény papcsaládból származó Harriet Elisabeth Beecher, — később Stowe tanár felesége. Bátor, becsületesen érző asszonv volt, „az amerikai realizmus anyja', és szembe mert nézni a felháborító valósággal Hazája szégyenfoltjának tartotta a közvetlen tapasztalatból ismert és alaposan tanulmányozott rabszolgarendszert s minden törekvése annak megszüntetésére irányult. Hetedik gyermekének születése után 1851-ben, egy hetilapban folytatásos elbeszélést Irt a négerek életéről, mely nem keltett különösebb érdeklődést. Következő évben, amikor könyvalakban adták ki ezt az inkább társadalmi, mint irodalmi tettnek nevezhető irányregényt, páratlan sikert aratott. Ez a néger felszabadítást megelőző, hosszas, szívós harc legforrongőbb időszakában történt. A könyv sok mjllió példányban kelt el és számos nyelvre fordították. Bár művészi szempontból elég kezdetleges és helyenként érzíelmes hangú, mégis megragadó olvasmány, hiszen amit leír, bizonyíthatóan igaz. Utolérhetetlen hatása volt külföldön is, például Oroszországban sok földesúr szabadította fel jobbágyait. — A könyv számos barátot és ellenséget szerzett írójának. Bár Stowe asszony könyvében az Egyesült Államok déli részén élő feketék felszabadításáról beszél, olvasói világszerte mégis úgy érezték, hogy műve minden leigázás és elnyomás ellen tiltakozik. Egész Amerika két ellenséges táborra szakadt ez idő tájt. Egyikbe a ^abszolgatartás hívei • A Československý Spisovatef Kiadóvállalat gondozásában júniusban kerül könyvpiaöra az olvasóközönségnek bemutatkozó Jan Trefulka két elbeszélése. A kiadóvállalat ezenkívül Roman Kaliský szlovák író Hosszú út című lebilincselő riportjainak cseh fordítását is előkészíti. A szerző ezzel az alkotásával, amelynek szlovák kiadása nagy visszhangot keltett az olvasók és az irodalmi kritikusok körében — elnyerte a Slovenský Spisovatef Kiadó díját. tartoztak, a másikba az abolicionisták, akik a négerek felszabadítását követelték. Ezenkívül ott voltak még az óvatos liberálisok, a négerfelszabadítás legmérsékeltebb pártfogói. Stowe asszony is közéjük tartozott. De az események fejlődése, a kormány 1850ben hozott kegyetlen törvénye őt is a radikálisok oldalára sodorta. Még regényének megírása elő.tt egy újságcikkben leleplezte a kormány aljasságát, és ellenállásra mozgósított. Regényének főhőse a nemeslelkű, okos, erős és istenfélő Tamás, aki tulajdonságainál fdgva hivatott lenne társai felszabadítására. Ám a menynyei üdvösség reményével kecsegtető vallásos nevelés alázatos türelemre szoktatta, s nem is mer lázadásra gondolni. Béketűrő viselkedéséért a szerző szinte felmagasztalja, hiszen ő maga is hívő lélek. Műve mégis kiáltó vádirat a vallás ellen. Feltárja, milyen hatással van a keresztény tanítás a négerek életére, mennyire gátolja őket az embertelen gazdáik elleni küzdelemben. A valóságot oly meggyőzően festi, a szerencsétlen feketék sorsát olyan erőteljesen ábrázolja, hogy olvasói forró izgalommal várják a felkelés kirobbanását, és kívánják szerencsés befejezését. — A déli újságok hazugsággal, rágalmazással vádolták Beecher Stowet Erre megjelent a „Kulcs a Tamás bátya kunyhójához" c. tanulmánya, melyben hiteles adatokkal igazolja, hogy írása nem tőr el a valóságtól. SZÁZTÍZ ÉV TÁVLATÁBÓL könyve ma is élő és fájdalmasan időszerű. Bár az Egyesült Államok alkotmányának betűje biztosítja a négerek számára a fehér embert megillető jogokat, a megkülönböztetés tovább tart. „Az alacsonyabb rendű fajt" továbbra is megveti az imperialista birodalom. Még létezik a Ku Klux-Klan — Little Rock, ma amikor annyian tűnnek ki a négerek közül a tudományban, művészetben és sportban. Még mindig körülbelül 30 millió a száma az elnyomott és megalázott négereknek. A sötétség erőivel szemben győzni fog, mert győzni kell a haladás szellemének. BÄRKÄNY JENÖNÉ • • CSELEKMENY JELLEMRAJZ NELKUL YSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSAŕSAt :A DRAMATIZÁLT KÜLÖNÖS HÁZA9SÁG A MATESZ SZÍNPADÁN A kétnapos találkozón 2 3 együttes, közel nyolcszáz szereplővel szórakoztatta a sokezres közönséget. Felvételünkön a Csemadok egyik helyi szervezetének kívül a CSEMADOK táncosai. (Prandl Sándor felvételei) nyugat-szlovákiai helyi szervezeteiA műkedvelők országos szemléje Feltéllenül mint sikert [kell elkönyvelnünk azt, ha egy műkedvelő színjátszó együttes részt vehet az országos seregszemlén. Ez kitartó munkáról és lelkiismeretes felkészülésről tanúskodik. Az idei országos seregszemlén, melyet május 25-e és június 2-a között Spišská Nová Ves-en rendezték meg, fellépett a Dunajská Streda-i járási építkezési vállalat színjátszó együttese is. Viktor Rozov, szovjet drámaíró Felnőnek a gyerekek című mai témájú darabját adták elő. Választásuk sikeres, volt; márcsak azért is, mivel a színjátszó együttes tagjainak legnagyobb része fiatal. Rozov ebben a drámájában a szovjet ifjúságnak az emberi boldogságért vívott harcát mutatja be. Rámutat azokra az akadályokra, amelyek fékezik a fiatalok egészséges lendületét: a szülők konzervatizmusára és sok fiatal kispolgári gondolkozásmódjára. Rozov drámáját az teszi időszerűvé, hogy a mi ifjúságunkat is hasonló problémáik foglalkoztatják. A Spisšká Nová Ves-i közönség, bár sokan nem értettek magyarul, a színészek játékából kiérezte a dráma mondanivalójának lényegét. Szuchý Emil rendező úgy válogatta ki a szereplőket, hogy a legjobban megfeleljenek a szerző elképzelésének. A szereplők közül külön ki kell emelni az Andrejt alakító Érsek Györgyöt és az Anasztázia szerepében játszó Esztergályos Gabriellát. A többi szereplő játéka ls dicséretet érdemel. , A színjátszó együttes tagjai a legkülönbözőbb foglalkozási ágakból toborzódnak. A díszlettervező' Johancsik Ottó asztalos, Érsek György és Esztergályos Gabrielle tanítók, Brunner Tibor mechanikus, Babušek György a Postai Hirlapszolg'álat alkalmazottja, Szilva Erika nevelőnő, Hódossy Dezső, az Állami Filmvállalat dolgozója. Kossányi Marika könyvelő, Sós Lajos, kéményseprő, Puha Imróné, könyvtáros. Ez a sokféle foglalkozású ember mind megtalálta helyét a színjátszó együttesben. Szabad Idejüket szép és hasznos szórakozással töltik. A színjátszó együttes tagja a Dunajská Streda-I állandó műkedvelő színpadnak, amely a múlt év szeptemberében nyitotta ímeg kapuit. Ezenkívül a környező falvakban is tartanak előadásokat. Jelenleg Bfežovský Veszélyes kor című drámáját tanulják magyar és szlovák nyelven. Az országos seregszemlén lelkes munkájukért elismerő oklevelet kaptak. Érsek Györgyöt az ifjúsági és a gyermekszínjátszás terén szerzett érdemeiért külön is kitüntették. MARTIN JANČUŠKA Ha egy mondattal akarnánk Jellemezni Mikszáth Kálmán nagy életművét, akkor talán a legtalálóbb megállapítás az volna, hogy irodalmunkban a romantizmusből a kritikai realizmusba átívelő híd szerepét tölti be. Ennek a hídnak egyik fontos pillére a Különös házasság, amely a jellegzetesen derűs s egyben maró gúnyt kiváltó mikszáthi stílusban korképet ad az urak Magyarországáról. K,orkép ez és ugyanakkor kórképe a mágnások, főnemesék és papság hazu^, sötét világának, amelyben az egyszerű, tanulatlan, de igazságszerető és a saját fejével gondolkodó szlovák szolgalegény, Vidonka alakja képviseli az eljövendő korok fénysugarát. Ez a regény ma is igen népszerű olvasmány, aminek egyszerű magyarázata f az, hogy benne a régen hátunk mö" gött hagyott időkről a színdús jellemrajz segítségével hiteles képet ka|punk, nem is beszélve a szellemes és fordulatos történésről. Sajnos Gyárfás Miklós és Örkényi István dramatizálásában ez a mű elavultnak, porosnak hat. Mi ennek az oka? Az irodalmi alkotások színre alkalmazása minden esetben nehéz és ritkán sikerrel Járó feladat. Ez esetben is nemcsak arról volt szó, hogy drámai sűrítésben Jelentkezzen a színpadon a regény mondanivalója, hanem ezen felül £ vissza kellett adni a jellemrajz sokrétűségét is, és a Különös házasság nehezen közvetíthető atmoszféráját. Míg az első feladatot a dramatizálók aránylag jól megoldották, a tragikomikus cselekményt eléggé fordulato£san és zökkenőmentesen viszik, addig a színmű alakjai a regény élettel telített hőseihez viszonyítva több|nyire csak vérszegény utánzatok, a szó szoros értelmében figurák. Tesznek-vesznek, beszélnek és mozognak ugyan, de hiányzik az élesebb jellemzés, a motivizálás. A dramatizálók szinte mindent egy kártyára tettek föl: a szellemes csattanókra, amelyek felvillanyozzák a közönséget. Ez viszont édeskevés egy darab létjogosultságához. Még szerencse, hogy a harfmadik felvonásban szinte elemi erővel tör felszínre a mikszáthi antiklerikális mondanivaló. Ha valamiben, akkor ebben látom a Különös házasság színpadi változatának mai funkcióját. A komárnói Magyar Területi Színház előadását rendező Konrád József helyesen felismerte, hogy ez az a mába érő gondolati mag, amelyre építeni lehet. Ezzel magyarázható az, hogy dramaturgiai húzásokkal is igyekszik tompítani az eszmei kicsengéstől a figyelmet elvonó humort, rendkívül mértéktartó a negatív típusok kariklrozásában, mert tudja, hogy a túlzásnak a hitelesség látná kárát. Komoly érdemének tartom Vidonka alakjának felfogását. Itt is rengeteg alkalma lett volna ahhoz, hogy Vidonka számlájára megnevettesse a közönséget Konrád azonban nem követi ezt a könnyebb utat, mert Vidonkában felismeri a népi hőst, aki nem fél a finaléban az egri érsek tárgyalótermében a szentszék papi bíráinak szemébe vágni az indulattól fűtött vádat: „Van itt egy házasság, akiről ország-világ tudja, hogy nem házasság, hanem hazugság és csalás. És maguk csak ülnek itt és csinálnak kis hazugságtiől nagy hazugságot." Vidonka megvasalja a mitsem sejtő Butler János lábát. (Várady Béla és Nádasdy Károly.

J (Nagy László felv.) A színpadi változat lényegbevágó gyengéi, elsősorban az alakok jó részének élettelensége, papírszaga igen nehéz feladat elé állítja a szereplőket. Az igyekezet elvitathatatlan, de szereplők önhibáján kívül hozama csekély. Nem véletlen, hogy ez főleg a nagyobb szerepekre vonatkozik. Ez is bizonyítja a dramatizálók jellemábrázolásának komoly fogyatékosságait. Most az egyszer előtérbe kerülnek a kisebb szerepek. Várady Béla, eddigi legjobb alakításának tartjuk a meghúnyászkodástól, az úri felsőbbrendűség elismerésétől a lázadó parasztlegényig szemünk láttára magasodó Vidonkáját. A francia nevelőnő nevetséges, de mélyen emberi figurája Bottka Zsuzsa tehetségét dicséri. Gyurkovlcs Mihály minden higgadt szavában, megfontolt mozdulatában az urak világában élő, de álnokságain átlátó és szíve mélyén megvető falusi orvos megtestesülése. Elisiperést érdemlő könnyedséggel, fésztelenséggel játszó az elpolgáriasodott ügyvéd szerepét Turner Zsigmond. A szentszék öt papblráját alakító Tóth László, Kovács József Wieáer Antal és különösen Sipos Ernő, valamint Lengyel Ferenc külön-külön is találó típusokat elevenítenek meg, amelyeknek kompozíciós egybehangolása élményszámba megy. A szentszék magasztos elveket hirdető és a gyomor istenének hódoló papjai* fölött gúnyosan ajkat biggyesztő Buday altisztet egyszerű, de jól választott eszközökkel mintázza meg Bugár Béla. Holubek László kitűnő maszkjával fogja meg az embert, mert a pandúr szerepében szövege alig van. De még ettől is kevesebbet jut szóhoz a szentszék írnokát játsző Wieder Antal s mégis, nagyszerű arcjátéka külön tanulmányt érdemel. A vendégként bemutatkozó Pavol H-erchl, a Banská Bystrica-i operaház díszlet- és jellemtervezője a második kép kissé sziruposan ható díszletétől eltekintve jó munkát végzett. A megfelelő térhatás érvényesülését ebben a sokszereplős darabban gátolja a mélység nélküli kis színpad. Tibor AndraSovan színpadi zenéje kifejezi a Különös házasság hangulatát. GÄLY IVÁN 1962. Június 14. ÜJ SZÖ 7 *