Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-10 / 158. szám, vasárnap

g n 1942. JÜNIUS 9. Leszállt ez este Kladnóra, a csillagok sápadtan hunyorognak az égen. A Prága felé vezető országúton mindenre kész Gestapolegényekkel megrakott teherautók száguldanak. Harald Weismannak, a különítmény parancsnokának zsebében ott lapul a „Führer" parancsa, amelyhez foghatót ember még soha nem agyalt kl. A lidicei dombok felett az autók megállnak, az állig felfegyverzett martalócok leugrálnak, a gépkocsivezetők egy mezei útra hajtanak, eloltják a lámpákat, leállítják a motorokat. A sötétből néhány árnyék válik ki. Geschke a parancsnok valamit jelent Weismannak, órájára pillant, amelynek foszforeszkáló számlapján a tizenegyes felé közeledik a kismutató. Rövid parancsokat osztogat. A Gestapo-legények megindulnak egyenként a völgyben pislákoló, nyugovóra tért falu felé. Megkezdődik a fasiszta őrjöngés egyik legrettenetesebb éjszakája. Éjfél körül egyik összekötő jelenti, hogy LidicéL, körülzárták, még egy egér sem menekülhet ki. A Gestapovezetők besétálna* az első házig, nyugodtan cigarettáznak, szórakoznak. A falu békésen alszik, csak néha csörren meg az őrt álló fasiszták felszerelése, vagy ijedten, sikítva röppen fel egy-egy felriasztott madár, valahol kutya vonít haragosan. A délutáni műszakból, Kladnóról hazatérő bányászok, kohászok, némán, szótlanul válnak el egymástól, sejtik, hogy valami készül, nem tudnak egymásnak jó éjszakát köszönni. Elmúlik éjfél, az SS-csoportvezetők megkapják a szörnyű parancsot, és a tizes csoportok megszállják a falu különböző részeit. Tobzódó fenevadak A prágai merénylettel kapcsolatban még előző nap letartóztatott és internált Horák- és Stŕíbrný-család után a fasiszták a falura vetik magukat. Először a bírót verik fel, hiába tiltakozik, elveszik a falu pénzét, betétkönyvét, lefoglalják az iratokat, majd sorra veszik a házakat. Nyolc-tíz martalóc élesre töltött fegyverrel körülfogja a házat. Kettenhárman megrugdossák az ajtót, s ha nem nyitják ki nyomban, egyszerűen betörik. Az álmukból felvert ártatlan emberek értelmetlenül nézik a vérszomjas szörnyetegeket és gépiesen teljesítik parancsalkat. Kis batyuba kötik legértékesebb holmijaikat, egy kevés harapnivalót tesznek a motyóba és máris kituszkolják őket az utcára. Az ágyukból kirángatott kisgyerekek sírnak, nyűgösködnek, a fasiszták szitkozódnak. Az embernek torkára fojtja a rémület a szót. Be se kellett csukni a házat, egy munkás élet alatt összekuporgatott, legkedvesebb, legdrágább értékekben turkálnak, taposnak a fasiszták. A nőket és a gyerekeket az iskolába terelik, a férfiakat pedig a Horákbirtok pincéjébe zárják Közben a Gestapo-pribékek hozzálátnak a házak kifosztásához. Az állatokat a falu végén gyűjtik össze, felforgatják a családi tűzhelyeket, az\ értékesebb dolgokat bezsebelik, a ruhaneműt, ágyneműt, rádiót a ház elé halomba dobálják. Valahonnét szívettépő gyereksírás hallatszik, majd puskatussal betört ablak csörömpöl. Gépkocsik érkeznek a szegény munkásemberek összerabolt holmijaiért. Közben a Horák-birtokon Felk, a Gestapó kladnói embere hidegvérüen lapozgat a község rendőrségi bejelentőiben és egyenként kipipálja az érkezőket, nehogy valaki elkerülhesse a Führer ítéletét. Újabb férfiak, a gyerekkor határán járó legénykék érkeznek szótlanul, Soknak adták" ki (Illetve Itven márkáért eladták). A többiek a táborban maradtak és valószínű később a chelmi gázkamrákban gyilkolták meg őket. A lidicei nők a revansbrückeni koncentrációs • B • ' • -a / • táborba kerültek. Innen borzalmak e|szakajaszétszórták őket különféle haláltáborokba, ahonfeleségtől, a családtól elszakítva. Felk, nét a háború végén hazakerültek pedig szinte megrészegülten rakja a nevek után a halált lelentő kereszteket. Aggastyánt támogatnak be ketten, üres szemgödörrel mered a pribékre. Alois Prynych, az első világháborúban vesztette el szemevllágát. Aztán megérkezik a nyolcvannégy esztendős Emanuel Kovaŕovský, a falu legidősebb embere s meg is kérdi, mit akarnak tőle, nem vétett ő soha senkinek. De a Gestapós lehurrogja és neve után dühösen odateszi a keresztet. Josef Horonik még nem töltötte be a tizenötötdik életévét ós így anyjával a gyerekek között lenne a helye, de apja könnyíteni akart élettársa helyzetén és magához vette a gyereket. Nem ls sejtette, mi vár rá. A fasiszta fenevad azonban minden lelkiismeretfurdalás nélkül odateszi nevéhez a végzetes jelet. Már pirkad, mikor az utolsó család is elhagyja otthonát. A haláltáborok felé Az iskolában összezsúfolt gyerekek és anyák számára borzalmas lassan múlnak az órák. Az észbontó, elkeseredett sírás, zokogássá tompul, a gyerekek elszunnyadnak, fel-fel riadva sírnak. Az ajtónál három fegyveres őrködik. Az asszonyoktól elrabolt értékeket bőröndökbe gyömöszölték. Bakanccsal taposták a táskába az asszonyoktól elvett, nehezen megtakarított pénzt. Hajnalban teherkocsik érkeznek az iskola elé. Az asszonyokat, gyerekeket felhajtják a ponyvák alá. A fasiszfák párnákat tépnek ki az anyák kezéből, játékkocsit, babákét ragadnak ki a kicsinyek görcsösen markoló tenyeréből, hogy „több legyen a hely". A szivettépő sírás túlharsogja a motorok zúgását, a Gestapo legények ordítozását. Az Idegen csizmák alatt gyötrődő drága szülőföld soha nem vonzotta még így a lidiceieket, soha nem volt ily nehéz elhagyni. Ki tudja, hányan látják viszont, hányan élik túl a fasiszta poklok szenvedéseit, kl tudja, milyen sors vár rájuk? A gépkocsik elrobognak Kladnó felé és porfelhőbe vész Lidice. A szenvedések szenvedése azonban csak ezután következik. A kladnói reáliskolába szállásolják el a szerencsétleneket, itt azonban meg sem melegedhetnek. Félszáz SS-legény állít be és a nők tudtára adja, hogy munkatáborba szállítják őket. Azt hazudják, hogy a gyermekeket kényelmes autóbuszokban szállítják majd utánuk, de az édesanyák megérzik a kegyetlen hazugságot, megsejtik, hogy elveszik tőlük a legdrágábbat: gyermekeiket. A gyerekek rimánkodnak, sírnak. „Ne enged] elvinni, anyuka! Veled akarok maradni 1" Az emberbőrbe bújt fenevadak azonban kíméletlenül elszakítják a gyerekeket, ríasztólövésekkel ijesztgetik az amúgy is reszkető eszszonyokat. Aztán elviszik a gyerekeket. Hová? Hitler parancsa így szól: „Az összegyűjtött gyerekeket, ha erre alkalmasak, német SS-családokba kell adni elnémetesítésre, a többieket pedig más nevelésre", így kerültek a lidicei gyerekek a lodzsi táborba, ahol két csoportba osztották őket. Néhányukat a fasiszta faji szakértők elnémetesítésre alkalmasnak minősítettek és német csaláazok, akik átélték a leírhatatlan borzalmakat. 173 ártatlan férfi halála Alig száguldanak el az asszonyokkal és gyerekekkel a gépkocsik, a templom előtt a vezénylő parancsnok kiválogatja' a kivégző különítmény tagjait, akik előkészítik a tömeggyilkosságot: szalmazsákokat, matracokat cipelnek a csűr falához, nehogy vlszszapattanjanak a golyók. Reggel hét óra körül vezetik az első öt szerencsétlent a vesztőhelyre és megkezdődik a nácik egyik leggyalázatosabb vérengzése. Egymásután állítják a pincéből kivezetett ártatlan embereket a falhoz, indokolás nélkül dördülnek a sortüzek, a Gestapo tisztek szemrebbenés nélkül szemlélik a példátlan gyilkosságot. A hóhérok szünetet tartanak, pálinkát isznak, aztán a halottak elé állítják a következő tíz lidicei férfit, akik jajszó nélkül néznek szembe a halállal. Újabb sortűz dördül... Akit nem öl meg a golyó, azzal külön végeznek. Közben benzinnel öntözik le a falu házait és minden lángokban áll, a fasiszta fenevadak' igazi orgiáját ülik. Azonban mégis hónapokig eltartott, amíg sikerült Lidicét a hitlerista műszaki alakulatoknak és a birodalomból kivezényelt fanatikus fiataloknak eltüntetni a föld színéről. Három millió koronába került a falu elpusztítása, amelyet fasiszta cinizmussal a protektorátussal fizettettek meg. Lidicét lerombolták, megölni azonban nem tudták. A fasizmus pusztult, el, amely a borzalmak, embertelenség ilyen soha nem látott gaztetteire volt képes. SZŰCS BÉLA • ZSILKA LÁSZLÖ Következik-. ÁLDOZATOK — MERÉNYLŐK — GYILKOSOK A fasiszták lefilmezték Lidica elpusztítását. Ezzel akarták nevelni a fanatikus ifjúságot kegyetlenségre, kíméletlenségre. Ebből a filmből készült a fenti kép is, amelyen a Horák-birtokon kivégzett lidicei férfiakat látjuk. Lidicére emlékezik a világ • ATHÉN. Görögországban a fasiszták ugyanazon a napon rombolták le Distomo községet és irtották ki lakosságát, amikor nálunk Lidicét. Az athéni városi tanács a fasiszták vérengzésének évfordulóján rózsatöveket küldött Lidicére a rózsaparknak. • REJKJAVIK. A Csehszlovák-Izlandi Baráti Társaság pénteken este Rejkjavikban gyűlésen emlékezett meg a lidicei tragédia 20. évfordulójáról. Egy Prágában tanuló izlandi diák beszélt az egybegyűltekhez, kihangsúlyozta, hogy a lidicei tragédia a fasizmus elleni gyűlöletre fogja tanítani az elkövetkező nemzedékeket is. • BERLIN. Berlinben a Csehszlovák Kultúra Házában Lidice él címmel kiállítást rendeztek. A dokumentumok és fényképek szemléltetik a lidicei tragédia részleteit, s a fasiszta gonosztevők gaztetteit. • BRÜSSZEL. A csehszlovák baráti szövetség belga főtitkárnője kijelentette, hogy Lidice rettenetes példája a német imperializmus újjáélesztése elleni harcra ösztönzi a világ becsületes dolgozóit és a háború nélküli világ megteremtésére buzdít mindenkit. Az ifjú nemzedéket éberségre kell nevelni. Belgiumban számos gyűlésen emlékeznek meg a nácik lidicei tömeggyilkosságáról. A lidicei ünnepségeken részt vesz a fasiszták által lerombolt Bande belga község bírója, Seraingben és Louvierben kiállításon emlékeznek meg a hitleri megszállók csehszlovákiai garázdálkodásáról. • HAMBURG Míg a nyugatnémet hivatalos körök támogatják a lidicei évfordulón megrendezésre kerülő provokatív revansista találkozót, a hamburgi ifjúság, a nyugatnémet kormány fenyegetőzései ellenére is, öttagú küldöttséggel vesz részt a lidicei békeünnepségen. A revansisfák nem riadnának vissza egy űj Lidicétol sem Beszélgetés Horst Brasch- TUDÓSÍTÓNK FELKERESTE H. BRASCHT, A DEMOKRATIKUS NÉMETORSZÁG NEMsal az NDK nemzeti frontia ZET

I FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÄqz N

U* nemzetl tr

0n

tJ

q NAK ELNÖKÉT ES A LIDICEI TRAGÉDIA „„ . . . . , . . 20. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL NYILATo

rszagos tanacsanak alel- KQZATQT KÉRT TŐLE. HORST BRASCH ~ 'NÉMET ANTIFASISZTA, AKI A HITLERISnőkével TAK ELÖL KÜLFÖLDRE MENEKÜLT, A HA. BORÜ UTÄN TÖBBSZÖR JÁRT HAZANKI BAN, KÉRDÉS: Június 10-én van Lidice elpusztításának 20. évfordulója. On bizonyára tud olyan nácik eseteiről, akik a megszállt Csehszlovákia területén gaztetteket követtek el s mindmáig elke-. rülték az igazságszolgáltatást? VÁLASZ: Sok ilyen gonosztevő van még életben, sőt nemcsak büntetlenül élnek, hanem ínég a legmagasabb polcokra is felkapaszkodtak a bonni államban. .Például a szlovákiai lakosok meggyilkolásáért felelős Globke a bonni kormány államtitkára és Adenauer jobbkeze. Seebohm, aki csehszlovák állampolgárok legyilkolásával személyesen is meggazdagodott, ma miniszter. Magasrangú diplomaták, bírák, rendőrtisztek kerülték el a bűnhődést súlyos gaztettelkért és töltenek be felelős állásokat. Így például 230 náci bíró és ügyész, — akik halálbüntetést hoztak, és követeltek sok ezer cseh és szlovák kommunista és más hazafi ügyében, — ma is „igazságot szolgáltat" Nyugat-Németországban. Köztük van dr. Kurt Bellmann, aki a megszállt Prágába 110 halálos ítéletet hozott, vagy dr. von Zeynek, aki 112 esetben írt alá halálos ítéletet. KÉRDÉS: Ezzel kapcsolatban le tudná-e írni, hogyan bántak el a háborús bűnösökkel az NDK-ban és hogyan folyt le a „nácítlanítás" Nyugat-Németországban? VÁLASZ: Az NDK-ban valamennyi háborús bűnöst bíróság elé állítottak és elítéltek. A gazdasági és államhatalom végrehajtóit elmozdították helyükről. Azok, akik a nácizmus idején tanítottak, soha többé nem befolyásolhatják az ifjúságot. A gazdasági, állami és kulturális vezető helyekre azok kerültek, akik az első sorokban harcoltak a fasizmus ellen. Ezt akarta Nyugat-Németország és Nyugat-Berlin lakossága is. Ott azonban a gonosztevők többsége elkerülte a bűnhődést. Bonni adatok szerint (a Frankfurter Allgemeine Zeitung 1962. január 4-1 száma) hétezer háborús bűnös él büntetlenül szabadon. Azokat, akiket a nemzetközi bíróság elítélt, csakhamar szabadlábra helyezték, sőt „kártalanították" is. Hírhedt háborús bűnösök: Schlegelberger hitlerista igazságügyminiszter, Lautz birodalmi főügyész (tucatszámra kényszerített ki halálos ítéletet a cseh és szlovák hazafiak perében) vagy Schörner ma hayi kétezer márka nyugdíjat élveznek. M.ások, mint a 25 évre ítélt háborús bűnös Förtsch tábornok, a Bund.es-. wehr főfelügyelője, átvették a hatal-: mat pz államban és a hadseregben, s olyan rendszert vezettek be, mely új viszonyok között tovább folytatja az agresszív hitlerista politikát. KÉRDÉS: Mi a véleménye arról, hogy éppen a lidicei tragédia napján kezdődik Majna-Frankfurtban a szudétanémet revansisták kongresszusa? VÁLASZ: A nyugatnémet államban a revansisták gúnyt űznek a fasizmus áldozataiból és dicsőítik gyilkosaikat. Az úgynevezett szudétanémet nap a lidicei tragédia 20. évfordulóján nyílt provokáció. Újra fel akarják idézni a sötétség szellemét, s újra agresszió előkészítésére akarják felhasználnia tömegeket. Újra meg szeretnék hódítani Csehszlovákiát, egy új Lidicétől sem riadnának vissza. KÉRDÉS: Jól tudjuk, hogy az NDK-ban június 10-én kegyelettel adóznak a lidicei elesettek emlékének. Tudna-e valamit mondani népeink új viszonyáról? VÁLASZ: Természetesen az NDKban tisztelik a lidicei áldozatok emlékét. Az NDK-t és Csehszlovákiát fegyverbarátság egyesíti a militarizmus és a revansizmus ellen, a békéért és a szocializmusért folytatott küzdelemben. Ez a fegyverszövetség a két 'ország munkásosztályának hagyományos régi barátságából, továbbá abból a tényből, ered, hogy az NSZK-val a szomszédos mindkét ország agresszív tervek célpontja, hogy mindkét ország szilárd tagja a szocialista tábornak, hogy szoros gazdasági tudományos és kulturális kapcsolatokat ápol egymással-. Népeink jobban meg akarják ismerni egymást és barátok akarnak lenni — ezt bizonyította nemrégen az NDK párt- és kormányküldöttségének csehszlovákiai látogatása. Az NDK-ban mindenekelőtt azért emlékezünk meg a június 10-1 nagygyűléseken Lidicéről, hogy tragédiája soha többé ne Ismétlődhessék meg. A békeszerződés megkötése és a rendellenes nyugat-berlini helyzet megszüntetése gátat vetne a revansizmusnak. Röviddel Lidice évfordulója után, június 16-án és 17-én Berlinben összeül a nemzeti kongresszus, mely a nemzeti dokumentum alapján kitűzi a szomszéd népeket soha többé nem veszélyeztető új Németországért folyó küzdelem programját. Ezzel döntően hozzájárul az európai békeharchoz és barátságunk tovább-; fejlesztéséhez. 1982. június 10. ÜJ SZÖ 5 * f