Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-09 / 157. szám, szombat

v Előadóművészetünk megteremtéséért MÁJUS 25 és 27 között országos lista emberi vonások kialakításához, a benyomásom, hogy félvállról kezel­szavalóverseny zajlott le Komárom- Itt az Ideje, hogy elgondolkodjunk az tük ezt a rendezvényt. Megszervezték nľľn » ]i 0 lÍhh « ,­VerSen y! k egves kulturáll s rendezvények cél- és letudtuk. Mi biztosítja azt, hogy te Ä ľS kDé r' k szerűségén, értelmén, miértjén. Pró- a következő év versenyén isméi emel mTió 2 "\Ji V bálfu k kimutatni, lemérni, az egyes kedik majd a „színvonala". ke^1zÍh yelyľle a« wBflgSS SS, Í^ZrSTSí * ­és szervezőnek munkát, írónak köl- társadalmi hatásá t- bordere,ét, hasz- lgényes szöve gmondás megteremte tőnek ünnepet jelént ez az alkalom. ' . séhez ké t tényező feltétlenül szüksé­Szavalók és prózamondók vetélkedése eödlg I ^Pusztaiatok alapján az ges: a pedagógus és művész. Az egyik i szép szó a nyelv művelésének leg- a véleményem, hogy az ilyen író olva- nevel, vezet, a másik példaképül szol­rangosabb alkalma: só , a'áľ«ozások szervezésébe fektetett gál. Ogv hiszem, hogy nálunk a pe­A sajtó már beszámolt közölte az fáraíits áS é s Pénz nincs arányban dagógusok igyekezetében nincs hiba, eeves kategóriákwfaEiitffn a Z° k SZel!emÍ hozadékáva l Általában azonban hiányzik a másik, a példa egyes kategóriák győzteseit. En ugy az a benyomásom, hogy kulturális " 2™ d o/ o m> h.°gy az év eü e megren- rendezvényeink fide értem a népmű­pQfl^ hp ?lm wstJ^fnyékről nem elég veszeti szemléket, drámai és énekkari i ľ , ' Sľ k, ka l, n a- fesztiválokat Is), veszfenek társadal­gyobb figyelmet kell szentelnünk a m i aktivitásukból. Ha ez így van, mi szép sző ünnepének. Nem tekinthet- ennek az oka? jük csak egy „rendezvénynek" a sok ' ,, . , _ , « , „ közül: a versmondás ma már túl- , Viz s8 ala t és vita tárgyává kellene nőtt az iskolák kprptpin <?7nriaiictíi te nnunk a kulturális és népnevelő kultúránk e?ősMő Cľ 'hftásá je ™nka Rgekre gyakorolt hatását, vagy akár a színházon kívül álló Jent i J A gyakorlatban ez azt kívánná: for- egyénisegek. akik eloado tevékenysé­Jőlesett hallani Szabados Zsu- dftsuk m eS az értékelés sorrendjét, giikkel ösztönöznék a további kibon­zsát, Házi Gabriellát és a sok tucat- s zf va!: a statisztikai kimutatá- takozást? Hisz a területi színház tag­nyi vers- és prózamondót. Oj művé- so k ^f 1' 6"- v a8y Inkább helyett, ele- jajtól még nem hallottunk egy figve­szi igényesség feszítette fellépésüket. f •»«[« akciók ízlést maga- Iemre mélt6 szavalato t, És a rádi6 ? A szövegmondás művészi szintje egy . * erkölcsöt formáló hasznát, véleménwm szerint itt is csak fél­kultúra élptkénesoérát prptót K-M- Pr ôbaliuk így feltenni a kérdést: mit ^e.emenyem szerint itt is osaK tei­a z egye s sza va ľa ľo k ba n o 11 e lik vári,nk é s írhatunk mondjuk a zse- hivatásos szinten űzik a művészi ér­az egyén é^Ttaivilága? képzelőereje^ dalostalálkozóktól, a gombaszögi tékű szövegmondást. Az időnként Sze­gondolatgazdagsága Ahogy értelmezi N ÉP muvészeti seregszemlétől, a drá- replo szlovák színészeket sem fogad­a vers képeit, gondolatait ahogy to- ma i fesztiváloktól vagy akár a ko- hatjuk el ösztönző példaképül, kiej­vábbítani képes a ritmust, íCsorok ze- ™ árom I szavalőversanytől? Itt az ide- fésűk és szövegértelmezésük első­neiségét az már önmagában is bizo- p fi08 y megváltoztassuk a kulturális so rban a szlovák nyelv ritmusrendsze­nyítvány. Olyan bizonyítvány, amely ^äX^h™ 8™™^ '1 n'T rén nevelkedett Pedig a rádió kiváló ajzenemi fejlettség fokáról tanús- Ä^XÄ^ a' ka,mul so k kép. a művész. Ha figyelemmel kísérjük a szlovák, a cseh és a magyarországi előadó­művészet fejlődését, láthatjuk, hogy annak megteremtésében kiváló szín­művészek működnek közre. Hol van­nak nálunk ezek a színművészek^ k° d' k'.. „ „„ toztatni az értékelés ' szem pont )a in. kínál szövegmondók nevelésére. Be­Mikozben hallgattam az egyes fellé- Ho I kezdjük el!? Az ünnepélyesség, széltünk már erről, mondtuk már feszSS^^SSSé^ ľzZľ^Tír^Ť5S ľ EV* * * tat rejtő fiataloknak? finnként ön- ľlnól'Tmátdik ^TlJLtt °" k magukat ismétlik majd, míg ki nem öregszenek? Műkedvelői szinten év­lépés. A második pedig, sondolkod- „ junk el és próbáljuk okát adni a kul- ER0 S- ÖSZTÖNZŐEN HATÖ példa turális és népművészeti szemléken kép híjén nem kerülhető el az önls­tapasztalható állandó ismétlődések- métlés. Lesznek és lehetnek hullám­nek. Amilyen gyorsan meghódítót® a zások a szavalóversenyek színvonalát színpadot a népművészet az 1950-55- illetően, de egy folytonosan felfelé sor tehetséget csillogtatnak meg. Mi a °^eíľdéľS t emľrĹTa S Slľlt a Sväg t y tel® TI* 6 2 ^ IOPU Ain I* «n«í>nO Untcn f»nr» Al innnn o r-r . ' 1)6 L. ről-évre megismétlik ugyanazt? Vagy: ezek a szavalóversenyek előadómű­vészetünk bölcsőjévé válnak? Ezek a komáromi vetélkedések évente egész lesz ezek sorsa? Hova vezet innen az út? Olyan kérdések ezek, amelyekre csak évek múltán válaszolhatunk. De egyet nem szabad elfelejtenünk: a kérdés kulcsa a kezünkben van. Ennek kapcsán szeretnék elmondani néhány gondolatot. Ősszel, télen és tavasszal számos Irodalmi esten vettem részt. A talál­kozások színhelye: falu, kisváros, esetleg iskola. Résztvevői főleg az iskolás fiatalság és természetesen az érdekelt pedagógusok. jesen megállt. Mi változott és vál­tozik az elmúlt években? A rendezés formái, a dolgok tálalásának a mód­ja. De hisz ez a lényegen mit sem változtat. Mi voltaképpen az 1950-es évek népművészeti formáit ismételjük azóta is. Értsük meg: szavalőversenyeket rendezhetünk évenként többet is, de ez most már nemcsak szervezési prob­léma. Itt már előtérbe kerül az elő­adóművészet megteremtésének a szük­sége. Lehetőségeink és feltételeink szerények ugyan, azonban ez semmi­képp sem kisebbítheti a szövegmon­dással szemben táplált igényességün­ket. A szavalás, a szövegmondás első látásra csupán pedagógiai kérdés, számunkra ma már művészi probléma is. Az előadóművészét kialakításának EGY MONDATBAN: véget kell vet­nünk a kultúra, a kultúrmunka ela­vult népművelői szinten történő ér­telmezésének. Tudatában vagyok an­, . . . . .. ., , , nak, hogy amit mondtam, túlságosan Érdekes és elgondolkodtato jelen- vázlatos vagy talán még annak sem ség, hogy az elmúlt két-három eszten- tekinthető. De nem szabad elfelejte­dőben a népművészeti találkozók és ^onk, hog y sematizmusról nemcsak az drámai feszti^ iroda!omta n beszélhetünk, éppenúgy súlya és terhe elsősorban az iskolák­az irodalmi rendezvényei száma ls. gyökeret vert a népművelő munkában Számos faluban, kisvárosban tartottak é s kulturális tömegmozgalomban is irodalmi estet, könyvvitát és az iroda- Ezt pedig nfl m i e[let eih aj]g at ni lom alkotásait, problémáit tárgyaló i . enkétot. Ez he yes és örvendetes do- S' f° g y . "fll log. Csak örülhetünk annak, hogy kul- ^tünk t^gyomanyos formái mellett turális élptiinkben s az eavszerü ma már u,aka t Kgalábbis a mi turális életünkben, s az egyszerű esetünkben űjna k , nodti a, ó próbálko­zásokat ls elkönyvelhetünk. A versmondásra. emberek mindennapjában egyre na­gyobb szerepet kap az irodalom, az irodalommal való érintkezés. A dol­gozó ember és az értelmiség fejlődé­sének, érlelődésének a jele ez. AZ IRODALMI ÉRDEKLŐDÉSNEK ez a megélénkülése azonban nem sza­bad, hogy megtévesszen bennünket. Nem könyvelhetjük el maradéktalan sikerként: az irodalmi rendezvények­ben sok a formalizmus, sok az ünne­pi külsőség. Az egyik faluban pom­pás fogadtatásban volt részünk: ra nehezedik, azonban 'egész kulturá­lis életünk problémájává kell ten­nünk. Kulturális közüggyé vált és válik. ÉRTÉKES KEZDEMÉNYEZÉSEKET tartunk számon: a magyar főisko­Gerebélyes László : LIDICE i. A völgyben lenn kuporgott, Nem látott ő nappal se túl a dombon, Élete csordogált, akár a kispatak, Lábainál ... A völgyben lenn kuporgott, Mint egy sziget, hullám-hegyp.k tövén Örült, ha nem tudtak felőle, Örült, ha őt nem háborgatta senki, Miképp egy remete ... De akkor óh, Borzongott árvaságtól. Borzongott verőfényben, S a kis tavon is borzongott a felszín ... Pedig nem látott túl a dombon, És akkor már éjfélre járt, Éjfélre járt, ha mondom, Mikor megtudta: rátaláltak, Mikor megtudta, dőltek már a házak, Mikor megtudta, dinamit robajlott, Mikor megtudta : vak lett és süket... Csak jajja szállt az egekig — s hallatszott évekig : Kiknek a bűne volt, kinek ... A 173 férfi-áldozat, Nem számolva a deportáltakat... Ki élte túl? Otthon, csak tán a kis patak ... 2. Öh, férfiak! Láttam a fényképeteket. — Rettentő érettségi-tabló! S láttam ... jaj emlékezzetek!... A vizsgabiztos Vérebet. .. nyomodban volt már, Kladnó És Prága, Párizs is ... Mi volna mára? Tarló... De lám, az új falu Ott fönn, A dombtetőn, Harsányszavú: „Hát győztem, Nézzetek ide: Ali újra Lidice ! 3. No, nézzétek, pirostetősen Tekintek szét a nagyvilágon ... Egy ... kettő... három ..., óh, tán Huszonhárom Nemzetnek rózsái fontak itt fenn Ligetet, S lehelnek innen Békét, Kérlelnek mind a szirmaikkal: Vessetek mindörökre véget A rombolásnak! / koszorú helyett lások igényes vállalkozásokat ígérnek, prózamondásra, sokat tehetnek az előadóművészet; egyszóval a szövegmondásra gondo- megteremtéséért. Egyre többet hal­lok. A tavasz folyamán Zselízen, Csa tán és Léván irodalmi ankétokon vet­tem részt. Az adomázó vendéglátást, az ünnepélyes fogadkozásokat itt más dologgal helyettesítették. Mindhárom helyen meglepően jó versmondó fia­talokat hallgattunk meg. latnak magukról az irodalmi színpa­dok és az iskolák irodalmi körei. Ezek a kezdeményezések nem lóg­hatnak a levegőben! Nem elégedhe­tünk meg azzal, hogy jámbor nép­művelő szinten műveljük a versmon­Ma kezdődik Karlovy Vary-ban a XIII. Nemzetközi Filmfesztivál EZ IDÉN MÁR tizenharmadszor ke­rül sor a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál megrendezésére. A jú­nius 9-től 24-ig tartó fesztivál jel­szava, mint minden évben: „Az em­berek közötti nemes kapcsolatokért ISMERT DOLOG, hogy nálunk a sza- őást. Be kell kapcsolódnunk a szőveg­válás számtalan ünnepélyes alkalom mondás erős művészi áramlataiba. A és a népek közötti tartós barátsá­clgányzenekar, ünnepi vacsora, kö- részét képezte. Ügy is mondhatnánk, magyar versmondásnak ma már ha- gért". szöntők tarkították az amúgy is ked- h°gy innen nőtt ki, az ünnepélyek gyf fmánya, iskolája és verete van: Az idei fesztiválra 48 ország jelen­ves vedéglátást. Nem mondom, jól teremtettek meg a versmondás szük-' Ascher 0szkár Pal0!tai Erzs i Horváth esik az ilven megbecsülés, azonban seget. Azt is tudjuk, hogy ezek az művészi csúcspontokat amikor azt tapasztalja az ember, ünnepi szavalatok bizony sokszor na- terenc neve muvesz i csúcspontost hogy a hazai írók alkotásait elvétve «y° n osszecsapottak voltak ígyakran ismerik bizony megfagy a mosoly az meg ma is azok). Programra volt ajkakon Nagyon kínos volt az, mi- szükség, hívták a tanítót, az meg kor egv irodalmi estet csak azért kell szavalókat adott. Hogy aztán az elő­végigüln! mert valamikor „betervez- Hd ü» vers illett-e az ünnepély hangu­ték" és a tervnek megfelelően mag iatához. légköréhez aVagy sem, azzal ls „szervezték". Olvastam egy kimuta­tást, amely tucatjával sorolja fel az irodalmi rendezvényeket. Nagy ré­szén magam is részt vettem: a ki­mutatás alapján ítélve kiváló ered­ménnyel zárulnak az író-olvasó talál­kozók. Viszont a személyes tapaszta­lat mást mutat. Nyíltan és őszinén kell beszélnünk, egymás áltatásának semmi értelme. Mi haszna az irodal­mi rendezvények kimutatásának, a dicsekvésnek, az udvarias meghívá­soknak és mosollyal bélelt útrabocsá­tónak, mikor a hangsúly nem ezen van. DOLGOZÓINK GONDOLKODÁSÁNAK, kultúráltságának az érését rendsze­rint a kiadott könyvek és folyóiratok példányszámával szoktuk illusztrálni. A könvvek számává] dicsekszünk, pe­dig az olvasókéval kellene. Az iro­dalmi rendezvények, számával hival­kodunk, pedig az olvasókéval kellene. A szám szerinti kimutatásokra is szükség van, de ez még nem ad meg­bízható képet az emberek gondosko­dásának az alakulásáról. Pedig a hangsúly ezen van: milyen könyvet olvasnak az emberek, mi érdekli őket s az olvasmányok miként járulnak hozzá a szocialista erkölcs, .a szocia­keveset törődtek. Ezt most nem aka­rom vitatni. A lényeg az, hogy az ün­nepélyek megteremtették a versmon­dás szükségét, a szükség jiedig las­san igényt alakított. Elkezdődhettek a járási, kerületi, majd központi sza­valóversenyek Ma már ott tartunk, hogy komolyan kell foglalkoznunk a szövegmondás, s ha úgy tetszik az előadóművészet helyzetével és problé­máival. Már második éve vettem részt a ko­máromi szavalő-versenyen. örül an> nak az ember, meg egy kicsit el is szomorodik a hallottakon: ugyanis itt is fenáll az ismétlés, az önismétlés veszélye. A verseny eredményeinek a kihirdetésekor azt mondtuk ugyan, hogy a tavalyi szereplésekhez képest emelkedett az idén az elmondott köl­temények és szövegrészek színvonala. Igen, csakhogy ez a megállapítás így túlságosan általános. Miben mutatha­tó ki a színvonal emelkedése? Ennek az elemzésére lett volna szükség ott a helyszínen a pedagógusok és a bí­rálóbizottság tagjainak a bevonásával. Ehelyett megelégedtünk egy általános véleménnnyel: „Emelkedett a színvo­nal". Punktum. Pakoltunk és jöttünk haza. Nem tehetek róla, de az volt jelent a szövegmondásban. Nem elég siránkozni az ugyancsak magas szín­vonalú cseh versmondás eredményei­nek a hallatára Tanulnunk kell tő­lük és feltétlenül kapcsolódnunk kell a nagy előadó egyéniségek teremtet­te áramlatokhoz, stílusokhoz és Is­kolákhoz. ÜGY HISZEM, A TANC- ÉS ÉNEK­KARI vezetők tanfolyama mellett a versmondók szemináriumáról sem kel­lene elfeledkeznünk. Ez is legalább annyira fontos. A szövegmondás fej­lesztése a nyelv művelésének egyik leghatékonyabb eszköze. DOBOS LASZLŐ tette be részvételét. A Szovjetunión és a szocialista tábor országain kí­vül részt vesz Anglia, Franciaország, Olaszország, Svédország, Finnország, Ausztria, Dánia, Görögország, Nyu­gat-Németország, az Egyesült Álla­mok, Hollandia, Belgium, Spanyolor­szág, Egyiptom, japán, India stb. Be­mutatkozik a Mali Köztársaság, Ma­rokkó, Izrael, Vietnam, Bolívia, Irak, Iran, Tunisz, Korea, Columbia, Sze­negál, Indonézia fiatal filmművésze­te is. A fesztivál keretében a Szovjet­unió Mihail Romm „Az év kilenc napja" című alkotásával képviseli magát. Hazánk Karel Zeman „Mün­chausen báró" című új filmjét tar­togatja meglepetésnek. A Kínai Nép­köztársaság Hsih Tich-li „A vihar" című filmjét mutatja be, az NDK Sikeres vendégszereplés A budapesti Operaház művésznő­je, Vámos Ágnes Košicén vendég­szerepelt Faust Margit szerepében. Gounod bőven mérte a lírát ebben a művében és nem fukarkodott a lágy, behízelgő dallamokkal. A vendégmű­vésznő erŕnek a csiszol*, üde zené­nek hivatott tolmácsolója. Margit szerepét nemesveretű lírai hangkul­túrával szólaltatta meg. A művésznő košicei vendégszerep­lését. számos külföldi siker előzte meg. Kétszer járt a Szovjetunióban is, ahol a Bánk bánban és Hoffmann meséiben aratott sikert, egy alka­tommal pedig a Csárdáskirálynő, címszerepét játszotta. A košicei vendégfellépését is ked­ves élményei közé sorolja. A sike­res Faust-előadásnak méltó keretet nyújtott a košicei operaegyüttes Jú­lius Regec, Anton Matejček, Anton Hucík, Golovková és a balettegyüt­tes sikeres közreműködésével. Vezé­nyelt Borisz Velat. (D) Frank Bayer „Királyi gyermekeik", Lengyelország j)edig „A második part" című alkotással nevezett be. „A nap és az árnyékok" című bol­gár filmalkotás az atomháború problémájával foglalkozik, Magyaror­szág pedig a „Felmegyek a minisz­terhez" című új filmjét mutatja be. Franciaország Yves Róbert „A gyöngyök csatája", Svédország a „Fiú a Ián", Ausztria a „Júlia, te csodálatos" című filmmel szerepel a fesztivál műsorán. Ez utóbbi víg­játék mellett megemlíthetjük még a dánok „Harry és szolgája" című vígjátékát, melyet Bent Chrtstensens rendezett. Az előző évekhez hasonlóan a vi­lág filmművészei a „Szabad Fóru­mon" vitatják meg a filmművészet Időszerű kérdéseit és feladatait. Újdonság is szerepel a fesztivá­lon, éspedig Symposion ,cí'mmel. Itt a legfiatalabb filmgyártó országok művészei mutatják ' be műveiket s tanácskoznak majd a nagyobb ha­gyományokkal rendelkező országok szakembereivel. Az „újdonság" hiva­tása, hogy a nagy nemzetközi ver­senyben szóhoz engedje a fiatal film­művészettel rendelkező országokat is, s fejlődésük érdekében biztosítsa a szakmabeliek tevékeny támogatá­sát. A VERSENY IDEJÉRE számos ne­ves külföldi filmrendező, színész és esztéta jelentette be részvételét. A 15-tagú nemzetközi bíráló bizott­ságban, melynek Brousil tanár az el­nöke, ott lesz G! Csuhraj neves szov­jet filmrendező, Bemard Bliér; fran­cia filmszínész, Bernhard Wicki nyu­gatnémet filmrendező, Konrád Wolf NDK-beli filmrendező és mások. A fesztivál ünnepélyes megnyitá­sára szombaton, az esti órákban ke­rül sor. (dz) 1962. június 9. ÜJ SZŐ 7 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents