Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-09 / 157. szám, szombat

— | ANGLIAI TUDÓSÍTÁSUN K Harc folyik Leedsben is SZUDÁNI UTIJEGYZETEK TUL A ZSIRAF-FOLYON civilizáció gyarmati terjesz- után. Már nem akart mezte­töinek uralma idején nadrá- lenül járni, mint testvérei, got mert viselni... Sokat mesélt tapasztalatairól Már egy álló nap kavartuk a törzs tagjainak. Az öreg Gok «z út porát a szikkadt sza- nem állhatta meg, hogy oda „Zárt terű letek" változtatták. A tudomá-. n • ne vesse: — Nagyfüllentő nyos kutatókat sem engedték í jffC^Wi vagy te, Acsel, de jő téged A szudáni lakosság rend- Ide. Ezért tudunk oly keveset m hallgatni, kívül bonyolult néprajzi össze- a közép-afrikai nagy terüle- Acsel nemegyszer arra te­tételű. Szudán területén, me- tekről. A nagy afrikai mocsár-gtóS* 'ŕ'fSg, relte a beszélgetést, hogy lyen Anglia, Franciaország, a vidéken még rengeteg a „ter- §t , , J ' \ idegenek basáskodnak az or­két Németország, Olaszország, ra incognita", az ismeretlen ff O? ' ' szágban, és Ret, a sillukok is­Svájc, Ausztria, Finnország, föld. ^ fg * / |||3i tenként tisztelt fővezére a Spanyolország és Portugália Amikor a Felső-Nílus tar- - 1 » törökö k" alázatos szolgája egymás mellett elférne, ren- tományban jártam és a Szo-E, |gp- lett és ne m akarja védelmez­geteg törzs él. Az ászaki és bat folyó partján épült szal- ni népét. Az emberek ilyenkor a középső rész lakói ősidők makunyhók között beszélgetni M^ifliWilfl'ifl'' ITOI rjjn^j riadtan körülteklngéltek. Az óta elsajátították az arabok akartam a nuer törzshöz tar- pTW öreg Gok figyelmeztette is vallását és nyelvét. Az ország tozó Lok krokodílusvadász-|8 - W^ll fTi, őt: „Bátor ember vagy, Acsel, neve ls arab — Belad esz- szal, Raduan, a kormányzói - f/fWP^^ i i J híí V de tudod-e, hogy a fehér ko­Szudan, azaz a „feketék or- iroda tisztviselője így szólf- * - WjmjT^ v mlsszárnak az egész szavan­szága". Bár a törzsek meg- totta őt: '^Wm ''jfiwí nán fülei vannak? őrizték sajátos szokásalkat, — Lok, gyere ide! Török & . egymás között arabul társa- akar téged látni. SILLUKOK " nuumeres lógnak. Ám a nagyvárosokban Mindjárt magyarázattal vannán a mik 0r eg v kereske- Abban az évben sokáig nem és különösen Gezirában, az or- szolgált. — Ne csodálkozzék, d„ tel bérelt ro zo~ a teher- eset t- A falusia k meghívtak szág gyapottermesztő köz itt minden fehér embert tő- autón k befektet karjott e gy hIre s esőcsináló varázs­pontjában, ahol különféle röknek neveznek. Az angol Messze a z országúttól né Ió t> sögKsen rajtuk. Persze törzsek fial dolgoznak egy- gyarmati tisztviselőket is Így há gudár pálm af a maga s. mindenki ajándékokkal ked­más mellett az ültetvényeken, hívták, mint mindenkit, aki 1(Jtt deréki g g r ő fgből szé- vesk edett a sámánnak. Acsel kialakult az egységes ezudá- északról jött. Az első külföl- na k^ zalr a emlékeztető kuny- azo n, ba n megtagadta az„adó­ni nemzet magva. diek ugyanis törökök voltak, hók mkulok tetöi mered eztek zást é s kijelentette, hogy a Az ország dőli részén vi- az ottomán birodalom szul- A ' sorörünk a ke rékke'l sámán varázsigéi aligha vál­szont sokrétű negroid törzsek, tánjának rabszolgavadász csa- baj lö dott ké t iá n tj z sás tető- tóztatják meg az időjárást, közös néven niloták élnek, patai voltak. váu siU u' k jfm hozzánk a f a. A sámán egy reggel nyomta­Hosszú időn át szigorúan el- | ubó ] lanul eltűnt. Nemsokára szigetelték őket a külvilágtól, A fekete katon a _ Kvomi ómul ji fvol 1 — dzsipp állt Acsel földjén, sőt az ország többi részétől is. mondta az idősebbik és fel- Gy arma ti tisztviselő és két Az angol főkormányzó a „zárt Nadler belügyi megbízott em eit e a kezét Szokásos ba- fegyveres rendőr szállt ki be­területekre" vonatkozó külön valaha ezt a jelentést küldte rát i ü d vö Zjg SM Vak magvarul löl e­rendeleteket adott kl. Egy gyarmati főnökének : „Az afri- azf jelen(i k , ' kí ö _ Hát ez meg micsoda ­szudáni például Khartoumból ka nép az elmaradt elv izá- v ég igslkIik a hátadon", ami mutatott nádpálcával Acsel ellátogathatott Kairóba, Lem- tattan fajhoz tartozik. Ilyen ]ó kívánsá mert ha rövld nadrágjára> meIyet ka­donba, Párizsba, viszont or- maradjon a jövőben is. Ez a végig Sí klik> a kkor nem marja tonáskodása óta viselt. ­szága déli részébe nem tehet- nep nem szeret ruhát visel- az ember t márpedig Itt Azonnal vesd le és égesd el 1 tP a MMt A F^-Níh. ni mint * civilizált emberek, sokan hfllnak meg kigyócsípé s _ Sir, önnek nincs joga... következtében. — Mi? Jog? Az angol fel­A másik sílluk angolul kö- bőszült és ütlegelni kezdte szönt és kérdezte, mivel lehet Acselt. Acselt elragadta az in­segítségünkre. így lsmerked- dulat és rávetette magát kín­tünk meg Acsellel. Élettörté- zőjára, de a botütések alatt nete hálás elbeszéléstéma ... elvesztette eszméletét. A második világháború ide- Katonai érdemeinek köszön­jön, amikor ez olaszok Szu- heti, hogy elkerülte a halá­dánba is betörtek, az ango- i o s ítéletet. A börtönből a lok részben a bennszülötteket köztársaság kikiáltásakor' ki­is mozgósították. így kerül hirdetett amnesztia révén sza­Acsel a gyarmati hadseregbe, badult ki. Egészen más csodálatos, de „ katonával ismer ugyanakkor félelmetes világ- kedt e g m u kaninak hív­gal ismerkedett meg. Élményei ák A Lul u s ba hegységb e ka­vegyes hatással voltak rá. j lt be nnünket, lándzsával, köszönheti hogy kinyílt a sze- ^re ve. M^^lamU szo on me. Meg udta hogy a ehérek f zéttárta te fit a brl{ I m. NILOTA FALU DÉL-SZUDÁNBAN ™ ľľ Ln 8 il5 Pérlum nagy katonai érdem­ahogyan azt otthon, a silluk £ endét D Íiia ntottuk mes A ke­Bahr el-Ghazal, az egyenlítői ezért jobb, ha a jövőben ls faluban hitték. Hallott sztráj- hnrrita a kir/sivi kttfín tartományokat, ahol az or- ilyen barbár primitív módon kokról, a munkások harcáról fríf" , , , ' , ' , . 4. , , u " , , . , ... tetest a volt katona, mert egy szág lakosságának több mint fog élni. és még sok mindenről. . , t ' a harmada él, teljesen elszi- Alkalmam volt megismer- Egészen kicserélve, más b getelték és óriási rezervációk- kedni egy emberrel, aki emberként tért haza a háború NYIKOLAJ DRACSINSZKIJ A z 500 000 lakost számlá­ló Leeds az angol Ipar­vidék szívében az ellentétek tipikus városa. Dúsgazdagok és nincstelenek lakják. Meg­találjuk benne a kiválasztot­tak fényűző otthonai mellett a szegények számos nyomor­tanyáját. A kenyéradók: az egész Angliát ellátó nagy konfek­ciós konszernek, valamint a posztó- és gépgyárak tulajdo­nosai, akik egytől-egyig a munkások kizsákmányolásával szerezték vagyonukat Leeds munkásai és család­jaik hasonló problémákkal küzdenek, mint a többi kapi­talista ország dolgozói. Nap­ról-napra egyre világosabb lesz: nem felel meg a való­ságnak az, amit a konzervatív és munkáspárti vezetők váltig hangoztatnak, miszerint „a kapitalizmus ma más,, jobb, mint hajdanában". Leeds munkásai egyre hatá­rozottabban tiltakoznak a kor­mány bérfagyasztási politiká­ja ellen, mely nem engedélyez béremelést, annak ellenére, hogy a létfenntartási költsé­gek 1962 januárja óta 6 szá­zalékkal emelkedtek, s a ter­melékenység ls nagyobb. A város szakszervezeti tagjai az ország hárommillió gépgyári és hajógyári munkásával kar­öltve két ízben tartottak fi­gyelmeztető sztrájkot. A z elmúlt évben emelked­tek a lakbérek a városi tanács tulajdonában lévé házak­ban, most pedig a közoktatásra fordított összegeket nyirbálták meg. Minden középiskolába járé gyermekre ezentúl 5 százalékkal kevesebbet költ a városi tanács, mint eddig. Az elmúlt költségvetési évben Leeds dolgozó népe nem keve­sebb, mint hárommillió font sterling kamatot fizetett ki a monopolista pénzkölcsönzóknek, a bankoknak és más pénzintéz­ményeknek, amelyek azon tol­lasodnak meg, hogy kevés a lakás. A város öt parlamenti képvi­selőjének egyike Gaitskell, a munkáspárt vezetfije, aki jelen­leg azzal fenyegetőzik, hogy ki­zárja a pártból mindazokat, akik nem értenek egyet a pártnak a kapitalistákat kiszolgáló poli­tikájával. Még Bertrand Russell, hírneves békeharcos filozófust ls kizárással fenyegeti (aki 30 éve tagja a pártnak), akinek az a ,büne", hogy népszerűsíti a béke- és leszerelési világkong­resszust. A munkások úgy vélik, 'Jobb lenne, ha Gaitskell inkább a fegyverkezést támogató konzer­vatívok ellen harcolna, s nem a munkásosztály ellen. Ki hin­né, hogy mialatt 6 a „szabad nyugati világ lovagjának" sze­repében tetszeleg, 1962-ben a vá­ros. melyet a parlamentben kép­visel, még nem érte el a 28 évvel ezelőtt kitfizött célt, mi­szerint fel kell számolni az egészségtelen lakásokat és a „slnmokat", amelyekről már rég megállapították, hogy lakhatat­lanok. A szakszervezeti és mun­kásbiznttságok a gépgyárakban rámutattak Gaitskell politikájá­nak képmutató voltára: papiro­son „a slumnk" felszámolása és a jobb egészségügyi és közokta­tási szolgáltatások mellett kar­doskodik, majd elutazik Ameri­kába, ahol Kennedy elnök taná­csára a konzervatív kormányt támogatja, mely ezentúl még jobban fogja szórni a pénzt a fegyverkezésre, mialatt az or­szágot gazdasági válság fenye­geti. A ;ért támogatja a város va­lamennyi szakszervezetét egyesítő szakszervezeti tanács a béke megőrzésére és a leszere­lésre irányuló minden kezdemé­nyezést. Az elmúlt évben a bé­kevédők ^Kbbízben meneteltek a város fő utcáin, mint bármikor azelőtt. Figyelmeztettek az atombomba-kísérletek felújítá­sának, a berlini feszültség fo­kozásának, és Nyugat-Németor­szág felfegyverzésének óriási ve­szedelmére. Amilyen mértékben igyekszik az angol imperializ­mus a válság terheit a munkás­ság vállára tblnl, a munkások úgy fokozzák harcukat szociá­lis problémáik megoldásáért, jobb lakásért, több bérért s mindenekelőtt a békéért. Tudják, hogy gátat kell vetni a lázas fegyverkezésnek, ha emelni akarják életszínvonalukat. MONTY METH BULGÁRIAI TUDÓSÍTÁSUNK AHOL AZ ÁLMOK VALÓRA VALTAK A beteljesült álom a leg­szebb valóság. Sok Idő telt ei azóta, amikor pél­dául a vasekéről csak álmo­dozni lehetett. Ma már a legkisebb pionír is, ha kéz­zel lát dolgozni valakit, megkérdi: Hát itt miért nein gépesítettek? Ne csodál­kozzunk a pionírokon, ők szó szerint veszik indulóju­kat: „Megparancsoljuk az esőnek, a Napnak..." Sokan mosolyognak nótájukon. De nézzünk csak körül: Esőcsi­náló gépünk' ugyan nincsen, de vannak hatalmas duz­zasztógátaink, vannak öntö­zőberendezéseink, amelyek­kel annyi „esőt" Irányítha­tunk a szomjazó földekre, amennyire csak szükség van. Lám, a nóta szerzőjének ál­ma már valóság. Ilyen álmok azonban nem csupán nálunk, hanem Bulgáriában is valóra váltak. Ott ma 700 ezer hek­tár földet öntöznek. 1975-ig a mesterségesen öntözött te­rület nagysága meghaladja a két és fél millió hektárt, ami az egész szántóterület felét jelenti. Nemrégen Bulgáriában egy másik valóra váltott álmot is láttam. Az olvasók bizo­nyára tudják, hogy az embe­rek olyan gépeken szeretné­nek dolgozni, amelyeken elég megnyomni egy gombot, egy indítőkart és a gép ma­ga végez el mindent. Ilyes­miről álmodoztak azok a bolgár munkások is, akik a hatalmas, Marica-Kelet né­ven Ismeretes energetikai központot építették. Az épí­tés idején dédelgetett ál­muk, ma már valóság. Hadd vezessem el az olva­sót ebbe a korszerű üzembe. Belépek az első nagy épü­letbe. Sehol egy ember, aki­től megkérdezhetném, hol is vagyok tulajdonképpen. Az egész brikettgyárban csupán néhány ember dolgozik. Vé­gül Bojanov' elvtársat, az üzemvezetőt kérdeztem. Vé­gigkalauzol az üzemben. Először egy fedett pálya­udvarra emlékeztető csar­i nokba vezet. Egymás után ' futnak be a lignittel megra­kott szerelvények. A kirako­dás automatikus: Egyetlen gombnyomásra klü'ülnek a kocsik és a lignit hatalmas tartályokba zúdul. ÜnmuKö­dő szállítószalagom a zúzóha továbbítják a lignitet. Embe­ri kéz nem ér hozzá, magá­tól őrlődik és újabb szállító­szalagokon fut tovább a szá­rítóba. Őriásprések adják meg a szénpornak a már ismert brikettformáját. Az emberek itt is csak gombnyomással Irányítják a munkát. A züm­mögő futószalagokon a kész brikett újra a pályaudvarra kerül. Az Irányító pultnál egy fiatalember ül és a szállítást ellenőrzi. Gombnyomással Irányítja a szállítószalagok bonyolult hálózatát, jelt ad a mozdonyvezetőknek, az ön­működő szállítószalag egy további gombnyomással a vagon fölé Irányítja, majd megindítja, és máris zúdul­nak bele az elszállításra kész brikett tonnái. Az üzem mai kapacitása évi 600 ezer tonna. Ez már hovatovább ' nem elég. Tel­jes üzemmenet közben bőví­tik a gyárát, úgyhogy rövi­desen 1800 000 tonnát fog gyártani, tehát háromszor annyit mini ma. Néhány év múlva bizonyára rá sem is­merünk erre az üzemre. Bul­gáriában az ilyesmi gyakran megtörténik... B eletelt vagy három óra, amíg végigjártuk az üzemet. Már csak a közpon­ti irányítóhelyiség van hátra. Nagy világos terembe lé­pünk. A falak mentén csil­logó fémszekrények, rajtuk a mérőműszerek sokasága. Több száz színes jelzőlám­pa tarkítja a falat és a he­lyiség közepén egy műsze­rekkel, fényjelzőkkel, telefo­nokkal felszerelt vezérlőasz­tal. Fiatal, mosolygó disz­pécser fogad. Hogyan dolgozik Todorin szki diszpécser? Ffi felada ta az ellenőrzés, üzemzavar esetén a pótberendezés üzembehelyezése. A gépek átváltása ugyancsak gomb­A brikettgyár látképe (A szerző felvételei) nyomásra történik, ilyenkor telefonon felhívja a karban­tartókat, akik az elromlott gépet megjavítják. A karban­tartók az egyedüli emberek az üzemben, akik fizikai munkát végeznek. Széttekintünk a telepen. Kísérőm elmondja, hogy a brikettgyár a hatalmas erő­mű-komplexumnak csupán egyik része. Felépítése még nem fejeződött be, bár már ma is harminckétezer ember dolgozik itt. Már készülnek a Marica-2. hőerőmű tervei. „Ott fog állni." — mutatja Bojanov elvtárs — „a két új erőmű, a gázgyár, a cement­gyár, a kerámia üzem, kén­savgyár és a vegyikombl­nát..." Az itt dolgozó építő­W> - --V "T -­munkások lesznek a fel­épült üzem dolgozői is. Családtagjaikkal együt nyolc­vanezer emberről van szó. Ezért az Iparteleppel egyidő­ben lakótelepeket is építe­nek. Az emberek ellátásáról is gondoskodni kell — és már ma szép eredményekről számolhatnak be a hőerőmű gőzével fűtött üvegházak kertészei... Búcsúzunk. Az utolső kér­"dés: Lesz-e elég ember? „Ahol építkezés van, ott em­berek is vannak." — vála­szolja Bojanov elvtárs. Is­merve a mai Bulgáriát azon­ban, módosítani kell ezt a régi mondást: „Ahol ember van, az mind épít". LUBOMlR HÄJEK. ' ' ' T"* ^ 30] SZÓ 4 & 1982' június a.,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents