Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-30 / 178. szám, szombat

A MILLIÓK MŰVÉSZÉTÉÉRT KARLOVY VARY — 1962 Alekszandr Tvardovszkíj: Tizennégy nap eseményeit egy rövid cikkben aligha lehet kielégítően értékelni. Igaz, a közepes és a középszerű vádja gyakran érte a filmeket, a fesztivál azonban más, hasznos tanulságokkal is szolgált. Hisz a fesztivál nemcsak a filmek vetélkedését jelentette, hanem a gondolatok kicserélésének fóruma is volt. A XIII. Nemzetközi Filmfesztivál legjelentősebb rendezvényét kétségtelenül a Symposium és a Szabad Fórum jelentette. A Symposium nem is annyira eredményeivel, mint a tapasztalatcsere és a problémák kölcsönös ismeretének szükségességét hangsúlyozó jellegével érdemel említést. forAz az egyébként eléggé általános, de elavult nézet, hogy a világkultúra értékeit az európai kultúrára szőkítsük, a filmművészetben is hívekre talált. Szinte megszoktuk azt. hogy a fejlett filmművészettel s hagyományokkal rendelkező országokon kívül — értve alatta a szovjet, olasz, amerikai, francia, lengyel svéd stb. iskolákat és irányzatokat — az ázsiai és afrikai országok fiatal, de fejlődésükben erőteljes jellemzőkkel rendelkező országok filmművészetét túlságosan az elmélet határai közé szorítsuk. Hogy ez mennyire nem véletlen, azt Georgcs Sadoul neves francia filmesztéta szavai tanúsítják. „Nemzedékünk túlságosan hozzászokott ahhoz, hogy túlértékelje a francia, majd ezen keresztül az európai kultúrát". A Symposium vitáján élénk visszhangot váltott ki — többek közt — Devendra Kumar Indiai újságíró felszólása. Sadoullal polemizálva hangsúlyozta, hogy a klasszikus filmművészettel rendelkező országok és a kevésbé fejlettek közötti együttmunkálkodásban a közgazdasági szempontokat is figyelembe kell venni, enélkül minden kísérlet csak egyoldalú vállalkozás lehet. Sadoul ugyanis elvetette a koprodukciós együttműködés gondolatát s csupán szakmai segítségről beszélt. , A vita és a bemutatott filmek egyébként arról tanúskodtak, hogy a volt gyarmati országokban roppant termékeny talajra talált a kritikai realizmus, s valóságos másodvirágzását éli. Rendkívül kedvezően nyilatkoztak a felszólalok a Symposium díjnyertes filmjeiről, a vietnami „Két katona" az algériai „Jasmina" és a kubai „Lenin-falva" című alkotásokról. Az ázsiai és afrikai országokban folyó rendkívül heves társadalmi harcok megkövetelik a filmművészettől, hogy a valóság nyelvén beszéljen. Az illuzórikus .szemlélet minden esetben csak káros, és minden irrealitást visszaüt. Példaként a sok vitát kiváltó „Konga Vo" című filmet említhetném. A Kongó felszabadulása idején lejátszódó — francia segédlettel készült film — még a kalandromantika konvencionális eszközeivel sem hitetheti el a valóság ellenkezőjét. A film, amely az antlkolonialista célzat helyétt egy kis csoport (fehérek j megmenekülésének izgalmait tálalja, aligha elsődleges probléma az afrikaiak számára. S bár egyes helyzetek bemutatásával a film szociális problémákat is érzékeltet, a feldühödt tömeg barbár pusztító kedvét mutatva — mint Mahmainmed Said szomáli küldött megjegyezte — a film sérti a négerek önérzetét. íme, a bizonysága, hogy a társadalmi haladás mennyire elválaszthatatlan a realizmustól a művészetben. azt bizonyította, a „hogyan tovább"ban ez a kérdésfeltevés neméppen eredménytelen s még „A filozófia nyomora" után is van mondanivalója. A kapitalista világ művészei ugyanis — kevés kivétellel — elvesztették hitüket abban, hogy az ember formálója sorsának! A kiszolgáltatottság fatalista elvét vallva azt állítják: a. művész együttérző részvéttel ábrázolhatja az -emberi sorsot, megváltoztatásáért azonban semmit nem tehet. A kiszolgáltatottságnak ez a levegője erősen érződik a nyugati filmeken. A Szabad-Fórum vitáit a filmművészet útkeresése, a tartalom és a forma" kérdése kötötte le. Csak elvétsikkadt a színeken és érzelmes dula tokon. A szovjet film egyébként felvetette és gyakorlatilag bizonyította a továbbhaladás hogyanját ls. A világszerte emlegetett film-válság kivezető útja és a modern filmművészet egyik fő értéke a lélek vizsgálatának mélysége, tüzetessége lehet, mely ugyanakkor harcot jelent a felületesség és a felszíni dinamika minden megnyilvánulása ellem. Röviden ebbôn foglalhatnám íissze a vita lényegét. Természetes, a továbbhaladásra, a „hogyan tovább"-ra nem lehet receptet adni — vallja Kozíncev szovjet rendező. — A művészt — szerinte — nem lehet a szabóhoz hasonlítani, aki méretre, megrendelésre dolgozik. Az igazi művészet győzedelmeskedik az idő felett, s az igazi művész önmagát adva, fejezi ki az élethez való viszonyát. Nagy visszhangot váltott ki Romm szovjet rendező felszólalása is. Véleménye szerint elérkezett az egyéniség alkotó érvényesülésének ideje. Az új tartalmak és stílusok alkalmazásának sikerét elsősorban a gondolati tartalom, 's annak művészi megformálása dönti el. A film semmi esetre sem lehet az „unalom művészete". A művész törekvései és a A? A ugaránál t Az Egyre messzebb című ciklusból) Felejthetetlen napok voltaki — az Angaránál akkor jártam, mikor hősi dologba fogtak az építők különös lázban. -J Sokaknak új volt ez a próba, bár sok forró napot megértek ... ... Szóval az Angara folyó' a „feltételek már mind megértek!" Már hajnaltól — e vasárnapra kikenve-fenve valahány — idevaló vagy távolabbra, városba vagy munkáscsapatba: hozta az asszonyt vagy a lányt, s a gyerekeket — lásson csudát: akár a GÜM-nak zsivaját; s dolgozott mind könyökível: csak a hídhoz jusson,közeli S délre se lett a forróságban e tolakodás csendesebb; tarkán zsibongott és vidáman — de ünnepi volt e tömegl Egy bámész itt: — született néző! — ott meg egy szeretett öreg". Az valami főnök, intéző? — de zavarja most e szerep. Töri magát ez itt: — „A férjem!" vagy „Fiam az! — engedjenek!" Az ő gépe dolgozik éppen, ezernyi szempár rámered. Az a kendőjéről a kislányra, s barátnőjére ismer ez az építők lánc-sorfalában vagy éppen ahogy utat-jelez a hídon. Tény az: e tömegben — nem akarva is érzed ezt, — nem a meccsek izgalma ez. Nem! Nem ünnepély — dt ünnep ezt! Más szó, kacaj, más „bemondások". Ve ott a víznél összegyűltek a vezetők egy deszkaházhoz, mely mint a kaptár úgy befülledt. Vizek, utak, kerekek, földek parancsnokai voltak ők, vitáztak, haditervet szőttek, . mint harcban ütközet előtt. A végső biztonság okáért az öreg szakmabeliek __ . —I „ . j... , szemlére futottak óránként. A fesztiválon bemutatott vietnami film sikeret a Symposium első dija is 5. _ A„ ei

nö1<

: felemelkedett igazolja. Képünkön: a film két szereplője. § helyéről, s fellélegzett, mintha szívéről hullna icő; sapkájával legyintett egyet az asztalon: — S a legelső tartály betonját, a tízionnariyi betonkockái a dörgő víz vitte tovább. Fehér gyöngyfüggönye kibomlott, az égre szállt, szivárványt borított, s hullámai, szétrongyolódva lehulltak újra. S lenn a mélyben mint kavicsol sziKlás medrében a tömb-betont lassan sodorta.. S a csipkéző habok fölött acéldaru sikolt — csörög; terhét ledobva könnyű ívvel leng vissza — új terhet lendít fel, vízszint fölött így fél-köröz. S e gépdaruk szörny-karavánja árad — s nyögve a súly alatt, befordulnak egymás után a célba. — S a munka Igy halad, a rakpartról a hidra, s vissza, •s ezzel be is zárult a kör, hogy már testvérként intett vissza minden „szembejövő" sofőr. S S ilyen testvéries iramban gép gép után így vándorolt, % a kör a hídon szakadatlan, nem bontja meg semmi a sort. A lelkesedés meg-megcsappant hogy kitárult a feladat: csak most látták: — a győztes harcnak | cz gyönyörű kezdete csak! Ľs nehezebb lett minden perccel e nevezetes hírű nap: mintha a lőszer késik — s ezzel a harc lassan abbamarad. S igazolja. ve találkoztunk olyan felszólalással mint Almqoist svéd filmkritikusé, aki a szocialista realiz.ip.us állítólalagos elhalásáról beszélt. Hozzá hasonlóan egyedülálló nézetet vallott Bachinann amerikai újságíró is. Tipikus szubjektív-idealista felfogással azt állította, a filmben két szempont a fontos: elkészíteni és nézni. Beszélni a filmről, szerinte — luxus. A film főinércéje annak alkotója, s az már mellékes, hogy a nézőnek tetszik-e vagy sem. — Az egyéni értéket a társadalom számára végzett munka szabja meg — vágott vissza amerikai kollegájának Kumar indiai újságíró. Ha a művész elhatárolja magát ettől az erőtől, a társadalom számára művével együtt megszűnik érték lenni. Az ember nem kiszolgáltatottja sorsának, s ezt a harcot a filmművészetnek is ábrázolnia kell. A modern filmművészet Javát „Az év kilenc napja" képviselte a fesztiválon. Az első ízben részt vevő EgyeHazánk inásik versenyfilmje: a „Zöld látóhatár" jelenete. Képünkön a film egy „Az ember kiszolgáltatottja-e vagy formálója az életnek?" A Szabad-Fórum idei vitájának központi kérdését tették így fel. Bár a kérdés meglehetősen elvontnak tűnik, s 120 évvel Feuerbach után talán Indokolatlannak, a vita mégis sült Államok „Egy fiatal ember kalandjai" című fijmje csupán látványosságban, a kulturált képek sorozatában jelentett a hollywoodi filmgyártás számára elismerést. Hemingway írásainak gondolati tartalma élszereplője. nézők felfogóképességének közeledése avatja a filmet valóban a milliók művészetévé. A művészeti ágak irányzatok kölcsönhatását illetően is hadd idézzem Romm kijelentését: Megalkotni korunk szovjet filmjét és . ugyanakkor nem ismerni Bergmant, Wajdát, Resnajst, FelUnit, Antonloelt stb. ez egyszerűen lehetetlen. Meggyőződésem — a nemzeti hagyományok legteljesebb tisztelete mellett —, hogy létezik valami, amit a film formanyelvének hívnak. Ejzenstein jelentősége a világ filmművészetében — kétségtelen. És ugyanez, a nagy -filmművészek esetében, viszont is érvényes. A döntő: a gondolat, mit akarok mondani. Az ábrázolás eszközeinek fejlesztése és keresése, viszónt világviszonylatban folyik. Csak sajnálni lehet, hogy a nagyrészt középszerű filmek nem járulhattak hozzá a Szabad Fórum vitáinak terméken-nyétételéhez. Ezért volt az, hogy Romm filmjén kívül a vix tázók többsége Resnais és Antonlonl munkásságát érintette. A Szabad Fórum azonban így ís hasznos gondolatokat vetett fel. Talán az említett gondolatszilánkok ls érzékeltetik azt a forrongást, lázas eszmecserét, mely 14 napig uralta a fesztiválvárost. Valamit azonban még is meg kell jegyezni. A Szabad Fórum és a Symposium Jelentősége kétségtelen. Egy filmfesztivál értékét azonban — ós elsősorban 1 — a filmek szabják meg. S ebben az esetben a mennyiségi elv hajhászása — 49 ország vett részt — minőségileg nemegyszer gyenge, átlagon aluli alkotásokat hozott. A statútummal ellentétben pedig 3 olyan

1 filmet láthattunk, mely a Cannes-i fesztiválon szerepelt. Az angol „Egy csepp méz" esetében a meghívás érthető, kevésbé azonban a „Mi elbukottak" című finn film, vagy a „Júlia, te csodálatos" című osztrák alkotást illetően. A mennyiségi elv érvényesítése semmi esetre sem lehet a filmfesztivál programja. Éppen ezért megérett a helyzet arra, hogy a fesztivál szervezői mérlegeljék é6 kialakítsák annak sajátos profilját.

1 Ez csak rangot és tiszteletet adhat az egyébként jó hírnévnek örvendő Karlovy Varynak, míg a túltengő középszerűség csak szürkíti eddigi fényét is. FŰNOD ZOLTÁN — Itt az idő! — Ideje! S por, füst száll a tájról, mint robbanás zúg száz motor, a könnyű deszkapalló táncol, ahogy rámennek — száll a por. 'A folyóparton szétszóródva vonulnak, és a hídon át, mennek egyenletes sorokban, meddig az ember szeme lát. A jelzőzászlókat lecsapták, s a távolról kelt robbanás mennydörgését, a sziklák hangját, a visszhangzó part veszt át. A gépek csak sürögtek fel-le nekifeszülve egyre jobban eeeyöarEfzgnetl egyenletes őrült ütemben, akár a szív nagy izgalomban. Szép, önfeledt volt a brigádok rohama — s percről percre nőtt; benne az orosz virtus lángolt, mely híres két világ előtt, s a szorgalom, a hozzáértés a munka példás harci rendje, az alaposság, higgadt mérés, tervek valósult menetrendje. Hogy szeretem e drága népet, s értelmes józan álmait, mellyel a szabadság egének vett nyugtalan szárnyalt. Szeretem a szomorú sírig vakmerő népem fiait a munkában, küzdve bátran, harcban, bajbán csatazajban benne forrongó tűz lakik mely át/árja mélyen a szívig. Hej! odasóz — ha ütni kell! S ha dal kell — sírva énekeli Égess, örökké sebet üss bennünk, te szív, vörös parázs; jóért küzd, nálunk aki küzd; erőnk teremtő új varázs! • Már nem kevés, amit elértünk, Együtt törjünk most hát előre! én drága népem — boldogságom, védelmezőm, széles világon, s dalom hatalmas ihletője. V^CI MIHÁLY fordítása L_ Híradás egy szépülő faluból BOTLADOZVA HALAD a látogató Pinciná frissen kövezett főterének hepe-hupái között s buzgón kerülgeti az itt-ott felhalmozott köveket. De esze ágába sem Jut a bosszankodás, inkább jóleső érzéssel szemléli a széles teret, a kertes házak előtti festékszagú vaskerítéseket, a falut átszelő mély patak kikövezett partját — szóval a fejlődés sok-sok, szemmel látható jelét. A legnagyobb örömmel azonban mégis a falu közepén terpeszkedő téglafalú épületet szemléli. Igaz, épületnek még aligha nevezhető, hiszen csak a csupasz téglafalak merednek az égre, de azért

4 mégis megbizsereg a kultúrát kedvelő ember szíve, mert bizony kultúrházat építenek a* pincináiak. S még hozzá önerejükből... — Nem új épületről van szó, a volt kultúrházhoz toldottunk egy részt, ahol a terjnen kívül klubhelyiség, orvosi rendelő, a HNB irodája is helyet talál, — tájékoztat az épület rendeltetéséről Markotán Pál elvtárs, az iskola igazgatója, aki egyúttal a közművelődési előadó tisztségét is viseli. —• A falu fejlődik, szépül, s vajon a kulturális élet fejlődik-e? — puhatolózom. — Ha jelenleg még nem is tudunk sokat felsorolni, fejlődésről azért beszélhetünk, — mondja az igazgató. — A múltban a kultúrház hiánya kerékkötője volt a kulturális munkának a mi falunkban is. Olyan kultúrházunk volt, hogy például a díszleteket is oldalról kellett berakni. Ezért fogadta kitörő örömmel községünk minden lakosa azt a tervet, hogy kibővítik kultúrházunkat. — Bekapcsolódnak-e a lakosok az építkezés munkájába? — E téren a HNB funkcionáriusai, a párttagok és a tömegszervezetek vezetői járnak elől jó példával. Igy nem okoz nehézséget' a brígádmunkák megszervezése. Beszélgettünk a helyi népkönyvtár vezetőjével, Sáfy Béla elvtárssal is. A népkönyvtár tevékenységének fellendülését szintén az épülő kultúrotthontól várja. — A téli időszakban — mondta — nem lehetett megoldani a fűtés problémáját. S olyan helyiségben, ahol a környezet sem vonzó, nem érezhetik jól magukat az olvasók. Ezenkívül könyvállományunk is pótlásra szorul. — Milyen könyvekkel bővítenék a készletet? — Könyvállományunkat. jelenleg mintegy 800—900 kötet képezi — számol be Sáfy elvtárs. Olvasóink részéről egyre nagyobb az érdeklődés, különösen mai életünkkel foglalkozó művek iránt. A plncinálak türelmetlenül várják azt a napot, amikor először Jöhetnek össze az új kultúrházban. S ennek érdekében áldozatot ís hoznak — segítenek a kultúrház építésében. AGÚCS VILMOS 1962. Június 30. 0l SZÖ Z * \