Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-30 / 178. szám, szombat

Az igazgat6 elképedve álla- ^ pitotts meg, hogy estére nincs ULI semmiféle gyűlése. Még egy- TF szer belelapozott a naptárba. Stőpánka, aki különben min- H— dent tud és soha semmiről se ULI feledkezik meg, elmosolyodott ^ és határozottan megerősítette: Igazgató elvtárs, a mai esté- OČ, fe igazán szabad. (""" Értelmetlenül megvonta a vállát. Magára dobta felöltőjét, a világos sál végeit begyűrte a felöltő hajtókája alá és gépiesen fejébe nyomta kalapját Kilépett a hivatalából. A nehéz, bőrpárnás ajtó halkan csukódott be mögötte, az előszoba szőnyege elnyelte lépteinek zaját. Szokásához híven fürge, gyors léptekkel távozott. Az aprótermetű, mindig álmos szemű František udvariasan, de közömbösen nyitotta kl a hosszú, kényelmes kocsi ajtaját. Elhelyezkedett az ülésen, és agya egy pilanatra megszűnt működni. A gondolatok rende' zetlenül kavarogtak fejében. Nem gondolt semmire, mégis nagyon elgondolkodottnak tűnt. František a kormányhoz ült és csendben, türelmesen várt. Megszokta, hogy az igazgató nem szereti, ha valaki kizökkenti gondolataiból. Megnyomta a startert, és az igazgató háta mögött felbúgott a motor. Most ez sem rázta fel révültségéből. František végül ls hátra szólt: — Hová, igazgató elvtárs? Haza? — Igen, hová is? — villant át Vladimír Kafka agyán. — Haza — bólintott riadtan. Természetesen haza. Helena majd csodálkozik. Együtt töltik az estét. Kettesben. Vendégek, idegen arcok és mások hivatali beosztására való örökös tekintet nélkül, örült. Szabad, szabad este — zsongott az agyában, s örömében legszívesebben kiáltotta volna ezt a két szőt. — Jóéjszakát, František — köszönt el ás szokatlanul erélyesen csapta be az ajtót. Helenát talán fel kellett volna hívnia, hogy felkészülhessen. így viszont nem marad el a meglepetés. Győzelemittasan rontott be a házba, tekintete elégedettséget sugárzott. Helena az előszobában a tükör előtt állt és kalapját igazgatta. — Mész valahová? — kérdezte csalódottan. — Igen. Irénhez ígérkeztem. Nem maradok sokáig, biztosan előbb itthon leszek, mint te. Pá 1 Karja önkéntelenül előre lendült, és kétségbeesetten próbálta az aszszony útját állni. Már fel se tételezi, hogy egy estét otthon tölthetne vele. — De én ma nem megyek sehová ... Várta a hatást, Helena leteszi a kalapját, felhívja Irént, kimenti magát, s vele marad. Eszébe se jutott. — Így legalább meggyőződhetsz róla, milyen gyorsan vissza leszek — mosolyodott el. Csak úgy szokásból arcon csókolta, akár reggelenként, búcsúzóul köszönés helyett, s betette maga mögött az ajtót. Magára maradt. EGYETLEN ESTE D I. Szelivanov: Illusztráció J. Janovszky Lovasok című regényéhez. (Linóleummetszet, 1961.) e mégsem teljesen egyedül. A hátsó szobából lépések hallatszottak. Pavel itthon van. Az utóbbi időben nem is tudatosította, hogy fia is van. Csak néhanapján látták egymást, néhány szót váltottak, és ment ki-ki a maga útján. Pavel rendes fiú és tizennyolc éve sem okoz semmi gondot az apának. jól tanul, semmi panasz rá, az anyja dicséri szorgalmát. Mitagadás, a fiú mintha kisiklott volna az apa hatásköréből. Négy éve, új beosztása és ezzel járó elfoglaltsága előtt minden este sakkoztak. Igen, ma este a ŕiával fog sakkozni. A kockás tábla és a sima figurák társaságában elbeszélgetnek. Szent ég, tizennyolc év 1 Repül az idő 1 Érdekes este lesz. Elbeszélget felnőtté érő fiával, akinek fejlődése messze érdekkörén kívül esett. Átment az előszobán és megállt Pavel szobájának ajtaja előtt. Megtorpant, majd bekopogott. Pavelnek ez a figyelmesség jól fog esni és bizonyára méltányolja ls. Az ilyen kopogtatás már lényegében annak elismerése, hogy nem tekinti őt gyermeknek. Ö, az apa, respektálja fia magánéletét. — Tessék 1 — hangzott a szobából, majd az ajtó hirtelen kitárult. A küszöbön Pavel jelent meg kalapban és kabátban, útra készen. Apja jelenléte ebben a pillanatban a csodálkozás, meglepetés és a félelem vegyes érzését keltette benne, ezt árulta el arckifejezése. — Te itt vagy? — tört ki belőle a pillanatnyi zavar után, s egy lépést hátrált, hogy utat nyisson apjának. Hangjának ismeretlen színezete idegenül hatott. — Parancsolsz valamit? — tette fel a kérdést Pavel enyhe türelmetlenséggel. V

ladimír Kafka az idegen hangtól lelke mélyén sebzetten, mozdulatlanul állt. Mégiscsak az apja vagyok, s próbált magán erőt venni. — Hogy beszél velem ez a fiú 1 Egy pillanatra szigorú arcot vágott. Merőn fia arcába nézett. Hisz ez ő maga, csak három évtizeddel fiatalabb. Az ő szeme, a haja, csak arányosan sűrűbb, s bőre riem fut ráncokba. — Veled akarom tölteni az estét — jelentette ki Vladimír Kafka határozottan, a szigor rejtett árnyalatával. Ez szavainak tekintélyt kölcsönzött. Pavel ráemelte tekintetét, összevont szemöldöke afféle tetőhöz hasonló szöget alkotott. — Igazán sajnálom. Moziba megyünk Jindrával. Már van jegyünk is. Rideg, ellentmondást nem tűrő szavak. Kedve támadt kiabálni, parancsot adni, tombolni. Meglepetésében azonban erre képtelen volt. Erejéből mindössze egyetlen beleegyező fejbólintásra tellett. — Csak menj 1 — próbálta sajnálkozását leplezni. Pavel meleg tenyerével kedvesen, gyengéden és nyájasan megveregette apja arcát, mintha azt akarná mondani: Semmi mást nem vártam tőled. Tudtam, hogy értelmes apa vagy. Ha már a jegyek is megvannak, no nem? Ugyanolyan természetességgel rohant el, mint az előbb Helena. Vladimír Kafka egyedül maradt a lakásban. Levetette kabátját és gondolataiba merülve járt egyik szobából a másikba. S ezek a gondolatok mindinkább előtolakodtak. Ä

z utóbbi évek folyamán annyira eltávolodott családjától, hogy már nem is értette, ami otthon történik. Ki is az az írén? S ki az a Jindra? Férfi vagy nő? Ha meg nő ... Pavel régen járhat vele? Hogy lehetséges, hogy ő erről mitsem tud? Hisz joga van tudnia... az apja. Egyik kérdésből következett a másik, s egyikre se tudott feleletet adni. A kis asztalkán elhelyezett telefon csengése törte meg a csendet. — Tessék ... Kafka. — Bocsánat, bizonyára tévedés — mentegetőzött egy mély férfihang. Karja ernyedten hullott alá és dermedten állt a készülék mellett. Valóban tévedés lenne? Az a férfi a huzal másik végén nem hívott esetleg valaki mást? Hol is van Helena? Az asztalkán a telefon mellett fekszik a jegyzék. A borítólapon, a lyukas számlap mellett piros ceruzával írva: Irena 720-30. Helena írása. Elegendő tehát kitárcsázni a számot. De mi lesz akkor, ha azt a választ kapja, hogy nincs és nem is volt ott? Hátha az a mély férfi hang... Az igazgató magas alakja a fotelba roskadt. Könyökét a térdének támasztotta, arcát a tenyerébe temette. Elegendő a számot kitárcsázni. Néhányszor a kagyló után nyúlt, de mindannyiszor félve húzta vissza kef zét. Érezte, hogy ereje elhagyta, és nem képes hívni. Helena majd megérkezik, arcon csókolja és vidáman kijelenti: Jó kis móka volt... Ő pedig megértően elmosolyodik. — Fő, hogy jól érezted magad. pgy van ez mindig. Hinne kell neki, mégha a telefonszám csábít is. De csak nem tudott szabadulni ettől a gondolattól. Zavarában fel s alá járkált szobájában. Helena toalettasztalkáján a figyelmét egy ökölvívó apró üvegfigurája ragadta meg. Hogy került oda? Eddig sohasem vette észre? Tegnap óta lenne itt vagy már régebben, csak eddig nem látta, mint olyan sok mást? Helenát sohasem érdekelte a sport. Az ökölvívásról meg azt állította, hogy vad, durva. A nyers erő csodálatára Pavel sem hajlamos. Felesége ezt a figurát egész biztosan nem vásárolta. Pavel se. Ki ajándékozhatta hát? Az ismeretlen Irén? Ha nem ragaszkodnék a figurához, nem tartaná ennyire szem előtt. Elhelyezné valamelyik vitrinben ... Vladimír Kafka tsmét leült és tenyerébe temette arcát. Egyetlen szabad este. Mennyire örült neki. S most... Az előszobában felberregett a cseng

ö" Az igazgató összerezzent. Értelmetlenül csőválta fejét. Ki csengethet? Mit akar? Nyisson ajtót? Milyen meglepetés várja megint? Nem. Nem nyit ajtót. Ki nyitna akkor, ha nem lenne Itthon, mint általában. Hát ezen az estén minden ellené" esküdött, hogy meggyőződjék : elvesztette családját és mindent, amit eddig egész természetesen a magáénak vélt, ha különösebben nem is tudatosította. Elhanyagolta családját, és az utóbbi évek mulasztását már nem lehet jóvá tenni. Dehát nem mindent értük tett? Az ő érdekükben? Az utóbbi gondolat megnyugtatta. Ártatlannak és egy kicsit megbántva érezte magát, bár nekik is igazat adott. Nem volt itt, az életüket nélküle rendezték be. Ám most itt van. Itt van, és számolniok kell vele. A csengő újra felberregett, akaratosan, mintha tudtára akarná adni, bogy nem egykönnyen adja meg magát. Az igazgató is el volt szánva: ő sem adja meg magát. Hirtelen felugrott és az ajtóhoz rohant. Sarkig kitárta és felkészült a harcra, bárkivel álljon is szemben. folyosón azonban csak az idős SejCko néni állt. Rögtön megsejtette, hogy az igazgató haragos. Kemény, tekintete láttán megborzonÄ elszánt gott. — Bocsánat, igázgató úr... bocsánat, nem tudtam ... ne haragudjék ... — hebegte összefüggéstelenül. Szemében a egész életén át másoktól függő szolga félelme tükröződött. Megsajnálta őt és szégyenkezett is. Meleg, baráti szavakat keresett. — Nem, dehogyis haragszom, házmesterné asszony. Mi tetszik? — Csak ... megemlíteni jöttem,... nem tudtam, hogy egyedül tetszik lenni, ne haragudjék... csak azt akartam mondani, hogy a lakóknak gyűlése van, és a kedves felesége bizonyára megfeledkezett... — Nem, nem felejtette el. Megkért, hogy én menjek le. Ej, majdnem elaludtam. Akkor megyünk, nem? — vidult fel. — Én és este gyűlés nélküli? Felöltötte kabátját és az idős néni oldalán lépegetett a lépcsőkön lefelé. S egyszeriben feloldódott a magány szorongató érzése ... Fordította: Zsilka László Bertolt Brecht: Jó embert keresünk A bratislavai P. O. Hviezdoslav Színház bemutatója A drámaírás történetében új feje- materializmus talaján, nem titkolja | zetet nyitó jellegzetes brechti stílus a néző előtt, hogy e rideg erkölcsű talán éppen ebben a játékban fonó- társadalom keretében hiába keresne J-dik egybe a legtökéletesebben a kl- kiutat. Hiába fohászkodna az istenzsákmányolás farkaserkölcse ellen lázító legmélyebb ' filozófiai gondolatisággal. A harmincas évek Kínájába, mitikus körülményekbe ágyazott cselekmény drámai gyújtópontjába az a kérdés kerül, vajon • egy embertelen társadalomban érvényesülhet-e a jó, az igaz ember. Sen Te, a kis prostituált, a szecsuáni jó ember sorsa, egész élete példázza, hogy aki fl:ift|| a kizsákmányolás WÄÉŠ világában jó ma- Képünkön Bertolt Brecht Jó embert keresünk című drárad, az menthetet- májának egyik jelenete. lenül elpusztul, \ mert ellentétbe kerül a hatalmasok- hez, válasza nem lehetne más, mint kal s azokkal, akik a könyöklésben, a darabban szereplő, világmegváltás(mások legázolásában, az élősködés- ra törekvő istenek álszent válasza ben találnak rá a megélhetés egye- Sen Te segítségkérésére: „Valljuk be, 1 düll módjára. S amikor Sen Te ezt hogy parancsaink halálosak? Vonjuk | felismerve, — hogy megőrizze létét, vissza törvényeinket? Soha! Változzék • hogy szíve alatt hordott magzatát meg a világ? Hogyan? Ki által? Nem, \ gondtalanabb világba vezesse — idő- minden rendben van." Pedig az egye-. ' közönként kényszerből megjátsza a düli megoldás éppen ez. Gyökerestül J kegyetlen rendszer szelleméhez ido- megváltoztatni, felforgatni a régi tü-: rmuló Sui-tát, akkor árt azoknak, aki- lekedő világot, amely nem engedi á Jó maradéktalan érvényesülését. Wang, a nyomorult vízárus a játék epilógusában erre ösztönöz: „E kínos ügyből egy ösvény vezet ki: önöknek kell megoldást keresni. Tűnődjenek jó emberünk, miképpen juthat jó sorsra itt a földi téren. Tisztelt közönség, kulcsot te találj, mert keli, jó végnek lennie, kell, muszáj..." Az ösvényt, a megoldást és a kul-; csőt, a jó véget mi már megtaláltuk, mert kellett. A kizsákmányoló rend-: szer felszámolása, a tömegek igazá-) nak győzelemre juttatása, új világunk lehetővé teszi a jók iránti jóság ér-; vényesülését. Ezzel a dráma monda-: nivalója törvényszerűen valamit ugyan veszít funkciójából s közvetve hőfokából, de még mindig meg van a létjogosultsága, mert ki tagadhatja, hogy még nálunk is a Jó érvényesü-: lése állandó haroot jelent a múlt visszahúzó Rossza ellen? Jozef Budský elmélyülésről tanúskodó rendezésében ezúttal is keresi azokat a pontokat, amelyeknek hangsúlyozása pillérként alátámasztaná a játék mához szóló mondanivalóját. Ezúttal azonban, bár az előadás kl-: váló, ez a törekvése nem jár teljes sikerrel. Az est legnagyobb élménye Herec felv.)' E. Kristínová játélia, a kettős főszerepben (Sen Te és Sui Ta).Azt hiszket segíteni akart. A nagy ellentmon- szük, nem járunk messze az igazság-: dás: ha önmagának jót akar, mások- tói, amikor ezt az alakítását tartjuk | hoz kénytelen rossz lenni, mert ha a legjobbnak egész eddigi színészi csak a szívére hallgat és mindenki- pályafutásában. Felejthetetlenül szés hez jő — önmagának árt. pen, a művészet varázslatos megjele-; Brecht szilárdan megvetve lábát a nítő erejével játssza el például a he________ tedik jelenetben nagy monológját,amelyben születendő kisfiát babusgat• Dubois és Hunton amerikai néger ja és oktatgatja. Kiemelkedő teljesíttudósok a ghanai Tudományos Aka- ményt nyújt még J .Króner, a Vízárus démia védnöksége alatt egy nagy af- szerepében, a pilótát alakító K. MaKristínová, Sen Te és F. Sonaj munkanélküli szerepében. ti. rikai enciklopédia kiadását készítik elő. Megnyerték 200 történész, műtörténész, néprajztudós és más tudós közreműködését, akik szeptemberben Accrában értekezleten jönnek össze. ir B A párizsi Louvre látogatói a pénztárnál kikölcsönözhetnek egy készüléket, amelyet a nyakukba akaszthatnak. A magnetofonszalagra felvett magyarázat kíséretében járják be a termeket. A hang megmondja, melyik ajtón lépjenek be, merre haladjanak és melyik híres képet nézzék meg. Wieslaw Brudzinski: Egy becsületes ember kellemetlenségei Folyóiratokat vásároltam. Az egyik hetilapból — egyik a másikba volt téve — véletlenül kettőt kaptam. Elhatároztam, hogy a felesleges példányt visszaviszem az újságárusnak. Elvégre a zloty húsz is pénz és miért fizetne rá szegény szerencsétlen. Ezen túl gazdagítom élettapasztalatait is. Hadd tudja meg, hogy vannak még becsületes emberek a világon és ez a tudat töltse el szívét jelebarátai jránt szeretettel és kör•nyezete iránti bizalommal. A bódéban az elárusító mellett terebélyes asszonyság terpeszkedett. — Visszahoztam a Krónikát, — szólítottam meg — tévedésből két példányt adott. Az elárusító hallgatott. A dolog azonban a mellette ülő hölgyet kezdte érdekelni. — Na, tessék, így bízza az ember férjére az üzletet — fordult az esti hírlapra várakozók hosszú sora felé. — Még annyi fáradságot se vesz magának, hogy lobban megnézze, mit ad a vásárlónak. Egyszer koldusbotra juttatod az egész családot! — kiabálta szinte önfeledten. A szidalmak özönének csak az esti újságot szállító gépkocsi érkezése vetett véget. Az újság kirakása közben sem szűnő morgásából ítélve nem hosszú időre. —- Adogasd az újságokat! — förmedt a férjére. — Szedd össze egy kicsit az eszed, nehogy megint valamit elpackázz! Ahogy eltávoztam, az elárusító gyűlölettől parázsló tekintettel nézett utánam. chata és a Három istent játszó M. Gregor, L. Chudík és F. Dibarbora. Az előadás megérdemelten nagy kö-: zönségsikert aratott. GÁLY IVÁN Előkészületek a strážnicei ünnepségekre I .Strážnicén június 13-a és lS-e ( 1 között már tizenhetedszer rende- < | zik meg a népdalokat, táncokat < i és zeneszámokat bemutató egyiit- < | tesek ünnepségét, amelyekre a i rendezőség több külföldi együt- ( | test is meghívott. Eddig Lengyel- í országból a varsói „Kolejár" ( 5 együttes, ezenkívül svédországi j i és olaszországi népi együttesek / is bejelentették részvételüket. A J rendezőség ezenkívül további or-) ) szágok népi együtteseivel is tárj | gyal. A külföldi együttesek} i Strážnicén nemzetközi műsor ke- ( ' retében néhány csehszlovákiai ) i együttessel is fellépnek. Az idei ( j strážnicei ünnepségeken összesen í mintegy 2000 szereplő vesz részt.! A strážnicei ünnepségekkel <J j egyidejűleg Gottwaldovban sor { ) kerül az UNESCO keretében léte-1 J sült nemzetközi folklorisztikai> ) szervezet. 15. konferenciájára, i 1 amely július 13-tól 21-ig tart. Ed- \ 1 dig 25 ország küldöttei jelentet- íj ! ték be részvételüket ezen a kon- \ \ ferencián s a strážnicei ünnepsé- X i geken. y ÜJ SZÖ 6 * 1962. június 30.