Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-30 / 178. szám, szombat

BÉC SI TUDÓSÍTÁSUNK Veszélyben az osztrák dolgozók betegbiztosítása! VI ár eddig is sok ezer munkás és alkalmazott viseII a bécsi betegsegélyző s az orvosi kamara között két hónapja tartó „szerződés nélküli viszonyának" súlyos következményeit. Az orvosi kamara két hónapja utasította a betegsegélyző szerződéses orvosait, hogy csak teljes tiszteletdíj ellenében nyújtsanak orvosi segítséget. Ezzel kell ugyanis támogatniuk azt a követelményt, hogy a betegsegélyző 85 százalékkai növelje az orvosi kezelésért járó tiszteletdíjakat. Igaz ugyan, hogy biztosítottak negyedévenként mintegy 50 schillinget kapnak orvosi költségeik megtérítésére, ám ez az összeg a tényleges kiadásoknak csupán elenyésző hányada. A tényállás az, hogy a gyakorló vagy szakorvos rendelőjébe látogató-beteg minden vizsgálatért 3D, illetve 40 schillinget tizet s ez az összeg fekvő betegek látogatása esetében S0, illetve 70 schillingre, vasár- és ünnepnapokon, valamint éjszaka, az említett összegek kétszeresére emolkedik. Ez a helyzet szinte elviselhetetlen tehertételt jelent az orvosi kezelésre szoruló munkásoknak, alkalmazottaknak és hozzátartozóiknak. Már most is nyilvánvalóak ennek az áldatlan állapotnak aggasztó következményei. Sokan már csak a végső esetben mennek orvoshoz. Nincsenek arra vonatkozó statisztikai adatok, hány beteg halt meg eddig azárt, mert tfil későn fordult az orvoshoz. Ahhoz azonban semmi kétség sem férhet, hogy sok dolgozó egészsége már eddig is helyrehozhatatlanul leromlott. Természetesen a betegsegélyző orvosai jogosan követelhetik a nagyobb fizetést. Mi azonban e visszás helyzet igazi háttere? Az orvosi kamara vezetőségébe befurakodott klikk a reakció veizéiyes terveinek készséges végrehajtó szerve, amely mögött az Osztrák Nagyiparosok Szövetsége, az Osztrák Néppárt és a nagynémet újfasiszta „Szabadságpárt" áll. A „szerződés nélküli viszony" tulajdonképpen alaposan megszervezett bomlasztó akció, melynek az a célja, hogy 600 000 biztosított dolgozót — a családtagokat és a nyugdíjasokat is beszámítva legalább 1,25 millió embert —, vagyis Bécs lakosságának 75 százalékát arra kényszerítse, hogy ne csak a beteg biztosítási illetékeket fizessék, hanem az orvosok által követelt tiszteletdíjakat ls. Ez azonban még nem minden. Az orvosi kamara a reakciós politikai körök támogatásával löbb „takarékoskodási" intézkedést is javasol. A betegsegélyző oszlassa fel rendelőit és kórházait, s a jövőben utólagos gyógykezelést (üdülőkben, gyermekotthonokban! «e engedélyezzen, mert így eleget tehetne a már előbb említett követelményeknek. A végcél természetesen az, hogy amit az osztrák munkások több évtizeden át vívott szívós harccal kicsikartak a vállalkozóktól s az államtél, tehát a szociális biztosítás vívmányát felszámolják, s ismét minden úgy legyen mint régen, amikor a dolgozók nem részesültek a szociális biztosítás nyújtotta előnyökben, hanem csak holmi jótéteményekkel, más szóval „alamizsnákkal'' kellet beérniük. Az osztrák nép azonban állami egészségügyi szolgálatot kíván. A kormány ennek ellenére tétlenül tűri ezt a már teljes két hónapja tartó állapotot, és az elsősorban illetékes szociálisügyi miniszter és az orvosi kamara tevékenysége fölötti ellenőrzés jogával felruházott bécsi polgármester sem tett* semmit a vitás kérdések tisztázása s a visszás állapotok megszüntetése érdekében. Bár a „szerződés nélküli viszony" következményei úgyszólván az egész munkásságot sújtják (egyelőre csupán Bécsben, de nincs kizárva, hogy később az egész országban is) a Szocialista Párt vezetősége csak néhány igen óvatosan bíráló mondatra szorítkozva fordult az orvosi kamarához, tehát tulajdonképpen nem vette védelmébe a biztosítottak érdekét. Ezzel szemben az osztrák kommunisták kezdettől fogva figyelmeztették az illetékeseket az orvosi kamara s a betegsegélyző viszályának rossz következményeire. Elsősorban a szakszervezeti szövetséget szólították fel, hogy másfél millió tagja nevében minden erejét latba vetve, verje vissza azokat a támadásokat, amelyekkel a reakció próbálja megfosztani a dolgozókat szociális jogaiktól és vívmányaidtól. FRAN7 KUNÉRT W&i v, |V*W U Bt •a j/.^v. m * RIPORT ANGOLÁBÓL E'elkelők kíséretében éjjel * léptem át Angola határát. Feszült idegállapotban voltunk. Hosszú láncot alkotva libasorban vonultunk. Az angolaiak fejükön cipelték „poggyászukat". Bár a határ mentén több száz mérföldre a színét sem láttuk a portugáloknak, a felkelők mégis kértek engem, az egyetlen európait, hogy fedjem be a fejem és burkolózzam védőhálóba a moszkitók ellen. A felkelők kémektől és spicliktől tartottak. Sűrű bozót nőtte be a dombvidéket. Mocsaras erdők mélyén húzódnak a néger falvak. Olyan szervezettség fogadott, amilyet fel sem tételeztem volna. Egy mezítlábas, rövidnadrágos, rongyos ingű angolai, notesszel a kezében kilépett a sűrűből és hivatalos képpel igazolványt, azaz a felkelést irányító Angola Népei Szövetségének pecsétjével ellátott okmányt kért tőlünk. Ezt gyakran kellett felmutatnom a dzsungel mélyén fekvő ellenőrző pontokon, a kalyibákban, melyeknek egész bútorzata mindössze egy rozoga asztal volt. A nap már leáldozóban volt, amikor bejárva az őrszemeket, eljutottunk a J ue sz e"-be, az első nagy katonai központba, mely a határtól 15 mérföldnyire délre feküdt az ország belsejében. Sorrendben már a harmadik katonai tábor volt, mert az elsőt szétbombázták a portugálok, a másodikat pedig a nagy esők tették tönkre. A tábor mintegy ezer lakosú falu. Egy sáros téren, a rögtönzött zászlórúd mellett — melyen az angolai zászló lengett — a férfiak, nők, sőt még a gyerekek is katonai kiképzést kapnak. A fegyverek igen nagy választékát láthattuk: a portugál kézipusFelkelők között kák„ nehéz- és könnyű gépfegyverek, géppisztolyok mellett túlsúlyban voltak a házilag kovácsolt fegyverek, mordályok, melyekkel még Cooper regényhősei viaskodtak. A gyerekek fegyverzete is saját készítésű mordály és parittya volt, mellyel kilövik a portugálok szemét vagy őrszolgálatot tartanak. A kiképzési módszerek tökéletlenek, a fegyver is kevés, de annál nagyobb a lelkesedés. Megkérdeztem, sokra mennek-e pusztán a lelkesedéssel, mire azt válaszolták: — „Lebecsül minket. Lebecsüli harci módszereinket. Tudjuk, hogyan harcoljunk ..." — Eleinte nagy csoportokban vettük fel a harcot, de azután meggyőződtünk róla, hogy kisebb harci csoportokban kisebbek a veszteségek. O Ki a helyzet ura? Angolának azt a részét, ahol a felkelők az urak, öt kerületre osztották. Mindegyiknek van egy központja, fuesze-je, olyan, mint amilyenről riportom elején írtam. Ezt a „fő falut" a dzsungelekben eldugott apróbb falvak veszik körül, mindegyikben 10—12 felkelő lakik. A kerület élén katonai és politikai vezető áll, ő koordinálja a hadicseiekményeket a kerületben. A kerületek között nincs állandó kapcsolat. Mindegyik kerület önállóan cselekszik, lépre csalják a portugál járőröket, megtámadják az ültetvényeket. Ha a helyi hivatalos szervek tájékozódni akarnak a harci helyzetről, Leopoldvillebe küldik embereiket. Szükség esetén a rádió is kéznél van. A beszélgetésekből űgy vettem ki, az angolaiak elégedettek a helyzet alakulásával. Azt állítják, hogy egy év alatt hétezer portugált öltek meg, ugyanakkor sokkal kisebb veszteségeik voltak. Angola területének egyhatodára már kiterjesztették ellenőrzésüket. A felkelők Luandától, a fővárostól alig tíz mérföldnyire egy lakótelepet ls megtámadtak. Ezt a portugál rádió is beismerte. Azt állítják, hogy 25 ezer fegyveresül; van, de ez egy kissé túlzás. Azt is hangoztatják, hogy 75 ezer ember kész harcolni, ha fegyvert kap. Különben jelenlétemkor érkezett új, tekintélyes fegyverszállítmány... A felkelők szerint a háború újabb szakaszába lépett. Azelőtt csak a falvakban fejtették ki hadműveleteiket, most azonban — az algériai FLN példáját követve — a városokat is hatalmukba akarják keríteni. „Ha a Nemzeti Felszabadulás Frontja hét évig kitartott a függetlenségi harcban, akkor ezt mi is meg tudjuk tenni — mondogatják. Az új fegyverszállitmánnyal 611 akna is érkezett. Nagy büszkén mutogatták. — Tudsz velük bánni? — kérdeztek. — Nem én, válaszoltam, és tl tudtok? — kérdeztem. — Nem nagyon, de megtanuljuk. Van köztünk negyven ember, aki az algériai hadseregben kapott kiképzést. Majc^ ők megmutatják... Meggyőződtem róla, hogy rendkívül magas fokú az angolaiak harci erkölcse. Északon például az egész lakosság részt vesz a felkelésben. A háború egyetemessé vált Angolában. A fiatal lányok fegyverszállítmányokat cipelnek a fejükön, az asszonyok a közös konyhában főznek ... El tudom képzelni, milyen ádázul gyűlölik az angolaiak a portugál gyarmati rendőrséget. Nincs olyan angolai, aki ne ismerkedett volna meg a kényszermunkával. Amikor megkérdeztem a körülöttem álló marcona katonákat, akiknek javarésze a portugál hadseregből szökött meg, hányat ütlegeltek közülük különleges bottal, ún. palmatorióval, nagyon sokan felemelték a kezüket. Az angolaiak gyűlölik a gyarmati módszereket, s ezért hallja az ember útonútfélen ezt a szót: függetlenség. • Gyilkosok a levegőben Motorbúgás a fejünk fölött. „Az utóbbi hónapokban ötször bombáztak minket" — hallottam az angolaiaktól. A megfigyelő pontról láttam, hogy egy elavult belga mintájú kétmotoros bombavető gép alacsonyan elrepült az angolaiak fölött, akik gépfegyverrel és a régi mordályokkal löni kezdték. Két újabb gép jelent meg és bombázni kezdett. Az ágyat, edényeket, papírt magunkhoz véve menekültünk az erdőbe. A berepülések minden két órában megismétlődtek. Másnap több gép támadott, három órán át tűz alatt tartották táborunkat, mely nem tudott védekezni. Két gépfegyver csütörtököt mondott, a többibe meg nem illettek a most kapott töltények. A bombázás következtében sokan megsebesültek. A feľ- kelők között egy orvos sem volt, sőt szerintem nincs, aki elsősegélyt tudna nyújtani. Kimosták a sebeket és penicillintablettát adtak a szerencsétleneknek, akiket rokonaik másnap elvittek Kongóba, az angolalak ottani kórházába ... ARTHUR HERZOG EGYIPTOMI RIPORTUNK A sivatag meghódítása A KIÁRADT NÍLUS TERMÉKENY ISZAPPAL ÁRASZTJA EL A FÖLDEKET. (A szerző felvétele) Inhasz Inhaszba látogattunk, ebben a fővárostól 10 kilométernyire fekvő kis faluban állami gazdaság és jöldmüvesszövetkezet gazdálkodik. A két mezőgazdasági vállalat kizárólag az elegendő víznek köszönheti síkereit. Abdel Kader Abdel Heflz, a szövetkezet titkára szívélyesen üdvözölt bennünket. Már bevezetőül hangsúlyozta, hogy a volt királyt nagybirtokok egyikén járunk. Amikor Faruk királyt kiűzték az országból, a birtokok egy részét felosztották. Minden család 2—3 jeddan földet (1 feddan = 59,29 ár f kapott, a másik részéből pedig állami gazdaság létesült mezőgazdasági kísérletezésre. Az állami gazdaság igazgatója, akivel növénytermesztésről, állattenyésztésről beszélgettünk, készségesen felajánlotta, hogy végigvezet bennünket a gazdaságon. Előlfáróban megjegyezte, bizonyára érdekelne bennünket a kaktusztermesztOk kísérleti állomása és a sivatagi homokföld megművelése. Szívesen vettük meghívását... Nem dísznövények Az állami gazdaság irodai épületétől nem messze bekerített, aránylag csekély területen van a kaktuszok „birodalma". Bárhová néztünk, mindenütt kaktuszokat láttunk, kezdve a legapróbbaktól egészen az óriásokig, amelyek az embermagasságot is meghaladják. Itt mintegy 10 000 kaktuszt — laposokat, gömbölyűket, négyszögleteseket, apró és nagy bimbókkal, kinyílt virágokkal gondoznak. Mintegy 1500 fajta kaktusz terem itt, többek között olyan ts, amely „mágneses", mert szép fehér tüskéi úgy tapadnak az ember kezéhez, cipőjéhez, ruhájához, hogy álig lehet őket eltávolítani. Ha a kaktusz letört darabkája a földre hull, a tüskék nemsokára gyökeret eresztenek s a növény egyhamar elburjánzik. E tetszetős tüskék szúrása nagyon veszélyes, mert hosszantartó gennyesedést okoz. Van egy ritka különlegességük — egy földön heverő kő közepén levő lyukon kinőtt, csőhöz hasonló kaktusz. Ennek a nagy ellenállóképességű kaktusznak növekedéséhez az a néhány csepp víz is elegendő, amelyet az Egyiptomban évente kétszer, háromszor hulló tavaszt eső adhat a szikkadt talajnak. A kísérleti állomás dolgozói rendszeresen megfigyelik a legkülönfélébb jajtájú kaktuszok ellenállóképességét és hasznosságát. Nyilvánvaló tehát, hogy nem dísznövényeket termesztenek. Sikerült például megállapítaniuk, hogy egyes kaktuszok' eredeti állapotban, felszeletelve, vagy megőrölve jó takarmányként hasznosíthatók, más kaktuszjajták pedig mint széltörök tehetnek kiváló szolgálatokat, megkötik a sivatagi jutóhomokot, a továbbiak pedig gyógyszerek és rendkívül szilárd, ellenállóképes fonalak készítésére alkalmasak. Küzdelem minden talpalatnyi földért Az állami gazdaság büszkesége a mandarinültetvény. A kaktuszkert megtekintése után ezért az ültetvény felé vettük útunkat. A fák éppen virágoztak. Az alacsony, 3—4 éves csemeték koronáját jinom szirmú, gyönyörű és bódító Illatú virágok lepték el. Kísérőnk egy-egy leszakított virággal akart kedveskedni. Sajnáltuk a virágokat és ezt nem is titkoltuk. Kísérőnk elmosolyodott. Talán tudatlanságunk késztette elnéző mosolyra. Az agrotechnikai szabályok szerint ugyanis le kell szedni a fejlődő mandarinfák virágait, hogy a fiatal facsemete ne erőtlenedjék el, gyorsabban növekedjék s a jövőben lehetőleg minél nagyobb termést hozzon. Mi, akik csak botanikus kertben láthattunk trópusi növényeket, valóban megcsodáltuk az ültetvényt, annál is inkább, mert meggyőződhettünk arról, hogy a mandarinfák homokban is megélnek. Természetesen nedves homokban ... Az ültetvényen léptennyomon vízcsapok és sokjelé elágazó csövek vannak, amelyeket a dolgozók szükség szerint egyik helyről a másikra visznek ... Ez azért szükséges, hogy minden növény idejében és elegendő vizet kaphasson, mindaddig, amíg gyökerei el nem érik a jőcsatornából szivárgó talajvíz szintjét. A farm dolgozói 1957-ben 40 feddan talajt hódítottak el a sivatagtól. Egy évvel később további 80, majd Ismét 40 jeddant tettek hasznossá. Ma már több mint 200 feddan áll rendelkezésükre, s a legközelebbi évekre 1050 feddan sivatag termővé tételét tervezik. Győzedelmeskedik az emb

er Nehéz, kimerítő harcot vívnak a sivataggal. Sokszor szembe kell nézni a bálsikerrel, különösen akkor, ha egyáltalán nem, vagy csak megkésve öntözhetik a növényeket. A kapzsi sivatagot csak nagy fáradság árán foszthatják meg egy-egy talpalatnyi jöldtől. Az ember azonban ennek ellenére lépésről-lépésre tért hódít és győzedelmeskedik nemcsak a sivatag, hanem a természet fölött ts. Két, néha három termést csikarnak kl a zsugort talajból. Amikor elbúcsúztunk vendéglátóinktól, még egy pillantást vetettünk a gazdaságot körülölelő, aranyosan csillogó homokú sivatagra. Örömmel töltött el bennünket, hogy az emberek áldozatkész munkája s az ésszerű öntözés nyomán fejlődő növényzet lépésről-lépésre meghódítja a homok birodalmát. MILOSLAV MAZULIANIK Két kép Ceylonból Ceylon szigetén óriási ültetvényeken termesztik a kiváló minőségű teát. Régebben az ültetvények kizárólag a külföldi gyarmatosítók kezében összpontosultak, napjainkban azonban fokozatosan kiszorítják az idegeneket. Képünkön a teaültetvényeken dolgozó ceyloni nőket látjuk. Ceylonon még mindig sok az elefánt. Azonban nemcsak vadon él, hanem betanítva a hatalmas erejű állatot jói hasznosítják az erdőgazdaságban és más munkákban. (CTK-felvételek.) Gl SZ0 4 * 1S62. június 30.