Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-28 / 176. szám, csütörtök

Lankadatlan lángolóval és hittel az emberért! Haladó eszmeiségű örökségünk Jean-Jaques Rousseau után Kétszázötven év távolából etil- mindenki átlátja, hogy a hódításba lékezünk 1962. Június 28-án egy.gen- belevadult urak s al á' alattvalóik ellen fi órásmester fiának, Jean-Jacques é pP 1! ,í! y 1 1 hábo rí t vlse,n8 k: ™ l n< R" 8ns é­„„i .i, ' ' . ' geik ellen s hogy a győzők sorsa nem Rousseau-nak születésnapjára. jobb mint a legyőztittcké". Kétszázötven év nagy Idő egy év- i Dii„„,,ŕi „,,íit„Ä„ ezred negyedrésze, azonban Rousseau . J euemz o' nyiltSfig az is, amikor esetében nem ködösítő mpswp«6» ha Rousseau az őt meglátogató Luxembourg eseteoen nen Ködösítő messzeség, ha- hercegnokt ak l Franciaország'marsallja, nem tisztánlátást érlelő és tartós Normandia kormányzója volt, szemébe időszerűséget biztosító távlat. mondja: „Úh, Marsall úr, az arisztokra Ez a genfi kispolgár-sarj, aki ki- tákat gyűlöltem, még mielőtt Ismertem vételes írómüvész, kérlelhetetlen őket; de mlffta éreztetik velem, milyen nyíltságú politikus, a társadalom leg- kännyen rokonszenvessé tehetnék magu­égetőbb problémáival vívódó filozófus k a!' még i" ká l' b 8y űlölö n> ökB t" , volt felismerte hogy elkövetkezett a Ä'ÄÄ feudalizmus alkonya, ütött a hűbéri zé tételében segítségére voltak, a hiva­monarchia megszűnésének, a nemesi talos cenzúrán átsegítették, utóbb azu­kiváltságok kiküszöbölésének, a népi tán a mutatkozó reakciótól félve észbe­hatalom, a nép-szuverenitás megszü- kaptak és visszakoztak, letésének s az emberi szabadság és Rousseau annak a XVIII. századnak a egyenlőség polgári de Rousseau ide- < l a; amelyben csírázott a polgári fórra­^JT/T"'' IelemŐ m f* ValÖSÍt Ö- Ä. ^ ^ Ä, Ä.T.' sanan oraja v )át é r. vényes aie sére. ami persze a feu­A gondolkodás bátorsága nyit utat dáU s osztályuralom felszámolása nél­a cselekvő bátorság számára. Marx kül nem volt lehetséges. 1865-ben egy Londonból írt levelében Nem Rousseau müve a forradalom, az_. emlífí Rousseau erkölcsi bátorságát, ö gondolatvilágát és az ő gondoiatvi­amit erkölcsi tapintatnak nevez s ez 'ágába átivódott erjesztő erőt ugyan­abban nvilvánult liosv távol tartót- az 3 konkrét társadalmi és gazdasági fi 1 nyiivanuit nogy tavoi tartót a század uto l. ta magát a fennálló hatalmakkal va- s 6 J évUzedében f ei sz ínre tort forradalmi ló bármilyen látszat-megalkuvástól megmozdulást. is." , * Engels 1877-ben A szocializmus fej- A na p]ainklg nyúló utolsó évtizedben lődése az utópiától a tudományig cí- Rousseau művei rotnán, lengyel, német, mű monumentális esszéjében Rous- magyar nyelven üj fordításokban Jelen­seaunök, az emberek közötti egyen- tek meg. 1961-ben Moszkvában orosz lőtlenségéről szóló művét a dlalektl- nyelven három vaskos kötetet adtak ki ka mesterművének tartja. Rousseau válogatott müveiből, több> mint n. , , , , ' , ,, ,, 2500 oldalnyi ter edelemben. 1952-ben Engels egy felszínesen gondolkodó f™ n a y sike r{ Lion Fe uchtwanger szobatudós, Dühring professzor ellen Rou Sseau-regén'ye, a Balgák bölcsessége írva ugyancsak rámutat arra, hogy és Han s július. Wiile német szocialista Rousseaunál olyan gondolatmenettel író Élettárs című félezer oldalas 1 Iker­találkozunk, amely „nemcsak hajszál- életrajza Levasseuer Terézről és férjéről ra egyezik a Marx által a Tőkében J.j. Rousseauról. követettel, hanem a részletekben Elete izgalmasan érdekes regSnysze­ugyanazokka. a dialektikus fordula- ft*™ ^zeľonóTk kor/na'ľ tľr£ tokkal is, amelyekkel Marx él. d a, m, v li ág képŔvel. Micsoda sokoldalú­Természetesen meg kell érteni, sági Zeneszerző és kitűnő botanikus, a hogy amikor sor került a francia pol- társadalmi és történelmi élet nagy elem­gári forradalom legélesebb lég járású zője, dolgozott, mint v«snök-munké S és Iripién iaknhimisok nralma alatt mint tanító, elszegődött lakájnak, de idején, a Jakobinusok uialma alatt dl piomata megfordult Velencében. annak az ésszerű államnak megváló- 170 2. be n ť világsikert arat a szívélet és sítására, amellyel Rousseau politikai a szer ei mi vonzalom szabadságáért sík­főművében, a Társadalmi szerződés- r as Záiló regényével, az Oj Héloiz zal, ben foglalkozik, ez nem lehetett más, hogy nyomban utána F.mil cimíi neve­mint polgári demokratikus köztársa- lésügyi vezérkönyvet a reakció máglyáján Ság. Hiszen az általa követett egyen- égesse el s életét nemcsak lősée a törvénv előtti Dolgári esven- szágbin, hanem szűkebb hazájában, oseg a törvény e oui poigart egyen , fb ; ve széiy fenyegeti, úgyhogy loséget jelentette (és nem a tarsadal- J^" 1™ területr 8 majd Angliába mene­mit), a meghirdetett emberi Jogok­nak pedig egyik leglényegesebbje : a Harmadik- nagy regénye, a Vallomások polgári tulajdonra való Jog volt. cIm ű önéletrajza saját énjének olyan Vegyük magát Rousseau-t Is dia- mélységeibe bocsátkozik, amint Ptcard lektikusan szemügyre. Hiba volna őt professzor óceánkutató fémgömbjével a XIX. és a XX. század gazdasági és tette a tengeren. Amit Rousseau saját technikai fejlődéséből kinőtt mánk- jellemének redftlben íelmutat annak hoz viszonyítani és megfeledkezni vi- nnak Karakterológ.ai szonyulásáról az őt megelőző és az tanujsága. általa bomlásra ítéltnek felismert vl- Mint iro mestere . nyoma ékosUÓ lághoz. Ez a viszonyulás nagy poz'ti­vumot jelent. Nem lehet Rousseautól sorakoztat egymáshoz Jelzőket, igéket, számon kérni azt a negatívumot,. haso niBtokat s a francia stílus történe­amely a későbbi szocialista fejlődés- tében mint újító szerepel, aki a klfeje­hez való viszonyításból következik. zésmódot kis Zabad!totta a klasszicizálás Személye szerint Rousseau nem volt klmértségéből. ,,.„,,, forradalmár, nem volt a forradalmi 1778 májusában ^""^"Vpssze kas­cselekvés embere, de a konvent leg- ** TX^X S™*"­radikálisabb szárnya erőt és ösztön- l^ y dó tartĎzk odásŕa ErmenonviUébe. Zést merített az ő tanításaiból. Ele- - szívesen ment oda, mert bizony egy gendő csak arra utalni, hogy 1778. parizs i bérház ötödik emeletén szoba­májusában egy fiatal párizsi Joghall- k 0nyhás padláslakásban a természet üdí­gató tíz órát gyalogolt a francia fő- tő erőiből és szépségeiből alig jutott városból Ermenonville-lg, ahol Rous- valami a hangjegyírás fölé görnyeao seau életének utolsó hat hetét töl- ö r^™ b s e s r z n e e k 42 na pot töltött Ermenon­tötte. hogy lássa azoknak a szabad m önéletrajzához pótlást ké­eszméknek nagy magvetőjét, amelyek- szItet t Egy magányos sétáló áimodozá­hez ez a Jogász hű maradt szavak- sa i címmel. Ennek azonban.csak a tl­ban és cselekvésben, mint a fórra- z edtk sétájáig jutott el, 1778. július 2-án dalmi feddhetetlenség megtestesítő- 86 éves korában, eddig még pontosan Jének tekintett politikus: Maximilien fel nem derített köriilmenyek KÖZO , D„K„ , v mpühalt Ott is temették el Ermenonvu Robespierre. . Ä míg azután a polgári forradalom Itt meg kell jegyezni, hogy alat t i rö k pihenőre helyet kapott a Pá­Rousseau nem a múlt visszaállítása ri Z Sj pantheonban. mellett foglal állást, mert ő ls hiszi, Rousseau a Föld mentesítését a nyo­hogy az ember ki fogja bontani a mórt és pusztulást eivadultsfrgot és em­be ne meglevő Jóságot és képessé- *e,elensé g J geket, csak a múlton át elkanyarod- J" ^fíte va, annak példáját és tanulságát fel- e Amiiven nyíltan megbélyegezte a há­használva irányít a jövő felé. borüt | olyan lángoló hittel bízott egy Rousseau nem lesz hűtlen ahhoz a i 0bb holnap eljövetelében, felvilágosodáshoz, amely készült kl- jelszavul választotta a rabszolgatartó emelni az embert a feudális megtip- római társadalom nagy ostorozójánaK, a rottságból, a dogmatikus vakhit vl- szatirikus javénál lágából, az erkölcsi lanyhaságból. ^Sg^ szemeimi Nem helyes Jehát azt állítani, hogy az elelel d. '*„',,„ fi77n—18431 a enciklopédisták előre, Rousseau pedig Friednch Ho derlin (1770-1B4J) a retrográd módon hátratekintett. 0 azért polgári forradalom és a reakció proD tekint vissza a feudalizmus mögé, hogy léniáival vívódó nagy lírikus így oro­a szerzett tanulságokon okulva túlve- k{tette meg egy ódában Rousseau zessen rajta. művét' „Te az első jelre világo­Miközben manapság világszerte a felismerted azt, ami be fog kö­dolgozók szívós és elszánt harca folyik Magasba lendültél, te erős a népirtással fenyegető atomháború ve- veiKezni. '«« szélye ellen, időszerűvé válik számunk- szellem, mint a vihar előtt járö MSOK, ra Rousseau önéletrajzában, a szókimon- ezek az előőrsei azoknak az istenes dó és forradalmi őszinteség e páratlan nek, akik eljövendnek.' dokumentumában a kővetkező megálla- _ tKitrí nnlitilíiic iwa^n pltás. „Könnyen érthető, hogy a hódító *,gľ KOltO-pOlltlKUS 1848-ban háborúk és a fokozódó despotizmus egy- így nyilatkozott Rousseauról: Külde­mást kölcsönösen támogatják; hogy szol- tése volt az irodalmat forradalmi fel­gasorba taszítanak valamely népet, pénzt használhatóságra, politikai harcok és embereket zsarolnak tőle, s ezáltal uiegvívására formálni másokat leigáznak hogy a háború ürü- kétségtelen ' hogy a kérlel­gyűl szolgál mindenfa|ta kizsákmányo , "" ' , ' „„„„„,, lásra és zsarolásra, Iratamint állandó hetetlen igazmondásra nemcsak kor­nagy hadseregek fenntartására és így a társainak, hanem a késő Utókornak is népet elnyomás alatt tartják. Hiszen vé- példát adott. SAS ANDOR Egy beszélgetés margójára Az Eliášovcei Helyi Nemzeti Bizottság elnöke 1960 óta Ele­na Blúhová mezőgazdasági munkás, akit már tizenkét esz tendős korában szolgálni kény­szeritett egy kegyetlen korszak nyomora. A múltat idézgettük —, amely keserű vált, amely nem adott pihentető álmot, nem te­rített étkekkel gazdag asztalt, amelynek csak tävišei voltak, hogy vérig tépjék a nincste­Jent. 1944. november 6-án nagyon korán kelt Elena Bláhová, mert kenyeret akart sütni. Két gyer­meke még aludt és férje vala­hol a hegyekben harcolt a sze­gények igazáért, a haza; sza­badságáért. Uhrovec — a falu, ahol akkor élt, a hegyek közé ékelve pihent a novemberi köd sűrű takarója alatt. Az asszonyt az SS-gyilkosok hajszolták el a dagasztóteknő mellől; és ő két álomtól nyű­gös gyermekével futott az or­szágúton, lihegő, síró, remegő asszonyok között. A 'futók mö­gött égett Uhrovec. Leégtek a házak, elpusztult a templom és az oda bezárt öregek, elégett a kenyértészta a teknőben, és el­égtek a mozdulásra képtelen betegek az ágyakban. Csóvát vetett a szegényember szegény­ségére, szűkös életére a teuton őrült gyűlölete. Nehezen értünk a jelenig, ami úgy simogatja Elena Blá­hová szivét, mint a napsugár a földeket. Pedig nem könnyű a munkája. Már reggel ötkor tal­on van és este kilenc—tíz táj­án ér haza. Harmincegy tag­fa van az EliáSovcei Helyi Nemzeti Bizottságnak, hét szakbizottság vitatja a fejlődés problémáit és Elena Bláhová mindenről tud, pedig nagyon sokszor töpreng egy-egy nehéz kérdés felett. Nincs egyetemi végzettsége. Sorsa, mely a ke­gyetlen múltban kezdődött, megtagadta tőle a tanulás lehe­tőségét. De van meleg szíve, amelyből nemcsak saját gyermekeire su­gározza a szeretetet, hanem az egész falura. Elena Bláhová arra büszke, hogy női fodrászat is ban a faluban és 1961—62-ben tizen­hét úf családi ház épült. Büsz­ke, hogy harminc korona a munkaegység értéke a szövet­kezetben, és hogy a földforga­tó emberek motorkerékpárral farnak dolgozni. ' A nép szeretete és bizalma állította őt a falu élére, és ő tudfa, mi a kötelessége. Tudja, hogy dolgoznia kell, mindig és sokat, de megéri! PÉTERFY GYULA Az oravai duzzasztógát mellett július 1-én megnyílik az új, korszerűen berendezett Goral-szálló, mely tübb niint négy millió korona befektetés­sel épült. A szállódéban negyven kétágyas szoba, étterem és kávéház van. (K. Cich — CTK — felv.) immmlmmmmmmmmmmmmmm Amiről beszélni kell Még egyszer a névadásról Bratislavában befejezéséhez közele­dik a pasienkyi sportcsarnok és te­kepálya építése. A Priemstav dolgo­zóinak a Testnevelési Intézet hetven hallgatója segít a munkák gyors el­végzésében. Képünkön a főiskolások láthatók a sportcsarnok építésénél. (Petráš — CTK — felvétele) Lapunk március 10-1 számában Bonyodalmak a kis Hilda körül cím­mel foglalkoztunk a névadás problé­májával. A „probléma" szót külön ís szeretném hangsúlyozni, amennyiben egyes anyakönyvvezetök helytelen, hozzá nem értő magatartása követ­keztében ez az örömteli esemény problémává fajulhat. Talán hihetetlennek tűnik? Pedig így van. Nos, beszéljenek a tények... Történetünk egészen 1955-ig nyú­lik vissza. Főszereplője L. László, je­lenleg bratislavai lakos, és a nem­zeti bizottság. Hét év óta vívják „párharcukat" kisebb-nagyobb drá­mai jelenetekkel, konfliktusokkal tarkítva. Az igazi drámái feszültség éppen most éleződik és mihamar el­éri tetőfokát. Éppen ezért szeretnénk az ese­mények elébe vágni... 1955 májusában L.. Lászlóné Micha­lovcén leánygyermeknek adott éle­tet. Nagymamák, nagyapák, névadó szülők és szülők tanakodtak, milyen nevet is adjanak az újszülöttnek. Első gyermek, első névadás. Nagy esemény I így van ez mindenütt. Végül megszületett a döntés: le­gyen a gyermek neve Emőke. Az apa katona lévén, a nagyapa intézte a bejelentést. — A gyermek neve? — kérdezte az anyakönyvvezető. — Emőke! — Emőke??? Egy pillanat... Belelapozott az anyakönyvvezetők számára kiadott névjegyzékbe és lá­zasan kereste az Emőke nevet. Két­szer, háromszor is átfutotta az E-kez­dőbetűs neveket. Emőke sehol. Hosszabb vita után megegyeztek, hogy beírják a Klárát, elvégre Otthon hívhatják, ahogy akarják, de a hiva­talos okmányon csak a „hivatalosan" elismert név szerepelhet. i Múltak az évek, Emőke tavaly isko­lába került. És ott az anyakönyvi kivonat alapján könyörtelenül Klári­kának szólították. A gyermek tilta­kozott, ezt a nevet otthon sohasem hallotta. Az apja kérvénnyel fordult a 4-es számú Bratislavai Körzeti Nem­zeti Bizottsághoz, hogy leánya nevét változtassák Emőkére. S ezzel megkezdődött a történet második fejezete. Itt meg kell Jegyeznünk, hogy er­re nem kerülhetett volna sor, ha a michalovcei anyakönyvvezető ismer­te volna tisztségéből eredő kötelessé­geit. Ugyanis a Belügyi Megbízotti Hivatal 1950-ben kiadott egy 400 oldal terjedelmű könyvet, amely rész­letesen tárgyalja a családjoggal és ennek keretén belül a névadással kapcsolatos tudnivalókat. Ez a könyv tartalmazza azt a névjegyzéke^ is, amelyet sok nemzeti bizottság anya­könyvvezetője tévesen hivatalosnak, kizárólag érvényűnek tekintett. Eb­ből a téves nézetből adódott azután, hogy a névjegyzékben nem szereplő neveket egyszerűen nem írták be az anyakönyvbe akkor sem, ha azt a szü­lő kérte. Miért történhetett ez meg? Nem tudjuk. Egyszerűen érthetet­len. Érthetetlen, mert a Belügyminisz­térium 1949. december- 29-én kiadott 73. számú rendelete 3§-ának 2. bekezdése öt pontban leszögezi, ki végezheti az anyakönyvvezetői teen­dőket. E bekezdés 5. pontja kimond­ja : .Anyakönyvvezető csak olyan személy lehet, aki a fölöttes nemzeti bizottságnál letette a vizsgát, és ez­zel megfelelőnek bizonyult az anya­könyv vezetésére". A vizsgától a felettes nemzeti bi­zottság bizonyos esetekben ugyan el­tekinthet (ezt szögezi le az emlí­tett 3. bekezdése), de sem a nem­zeti bizottságot, sem az anyakönyv­vezetőt nem mentesítheti semmiféle. kivétel attól, hogy tisztségével járó feladatait a legaprólékosabban Is­merje. Ha ez Michalovcen is így lett vol­na, akkor az anyakönyvvezető nem jelenthette volna ki, 'hogy a névjegy­zékben nem szereplő nevet nem ír­hatja be az anyakönyvbe. Nem, mert az említett kiadványban szereplő névjegyzék nem hivatalos jellegű és nem abszolút érvényű. Erről a könyv 154. oldalán a következő bejegyzés áll: „A Szlovákiában és a cseh terü­leten leggyakrabban használt nevek jegyzékét A-val jelölt mellékletként adtuk ki, hogy ezzel ls megkönnyít­sük a nevek (nyelvtanilag J helyes bejegyzését. Magától értetődik, hogy az anyakönyvbe belrhatók más, a jegyzékben nem szereplő nevek is, ha nincsenek ellentétben az előző bekezdésben foglaltakkal". Az élőző bekezdés négy kivételt tartalmaz. Nem írható be férfinév leánygyermeknek és fordítva, nem írható be tárgyak neve (napok, tár­gyak megnevezése) továbbá olyan név, amely egyezik a vezetéknévvel. Ezenkívül az anyakönyvbe - nem ír­ható be becenév. Miután L. László . meggyőződött, hogy egyik kivétel sem áll fenn. ta­valy augusztusban kérte az Emőke név bejegyzését, az eddig provizóri­kusan (a michalovcei anyakönyvve­zető hibájából) használt Klára he­lyett. A körzeti nemzeti bizottság októ­ber 3-án keltezett válaszában a ké­relmező kérését visszautasította az­zal az indokolással, hogy az Emőke becenév. L. Lásziló a megszabott 15 napos határidőn belül megfellebezte a nem­zeti bizottság döntését. A nemzeti bizottság tanácsa 1962. Január 5-én kelt levelében megerősítette az előb­bi döntést és ezzel kizárta a felleb­bezés lehetőségét is. Gyülemlett az akta, Emőke pedig továbbra 'is megmaradt Klárikának. Az apa személyesen felkereste Jozef Paulík elvtársat, a kerületi anya­könyvvezetőt, aki azt a felvilágosítást adta, hogy amennyiben a Szlovák Tudományos Akadémia illetékes szer­ve Igazolja az Emőke nem becenév voltát, a szülők kérhetik a név meg­változtatását. Nos, ml maradt más hátra, mint felkérni a tudományos Intézetet, hogy a tévelygőket kivezesse a bü­rokrácia útvesztőjéből. A Szlovák Tudományos Akadémia erre legilletékesebb szerve kiadta az Igazolást, hogy az Emőke valóban nem becenév és ha nem is elterjedt, de ismert név, szerepel a magyar naptárakban (január 29.J. Újabb kérvény a hivatalos okmány mellékelésével. Csodák csodája, újabb visszautasítás. A nemzeti bi­zottság egyetlen indoka is megdőlt a hivatalos érvek súlya alatt, de a ta­nács ismételten megerősítette előző döntését i Közönséges bürokrácia? Elvakult­ság vagy rosszakarat? Mindegy. A pe­csét és egy aláírás nem erősíthet meg olyan döntést, amely nemcsak a Józan ésszel, hanem a törvények­kel is ellenkezik. S most újabb kérvény következik. Sorrendben a negyedik! A kicsiség, amit égy csapásra el lehetett volna intézni, most tanácskozások tárgya. A posta viszi és hozza a leveleket, a kérelmező pedig Igazának tuda­tában dühöng a nemzeti bizottság i most már semmivel sem magyaráz­ható eljárása miatt. Kicsiség? Jelentőségénél fogva igen. De a téves döntések egy ügyfél, vagy talán még inkább egy választó életét keserítik fölöslegesen. Meddig még? ZS1LKA LASZLÖ Ül SZÖ á * 1962. június 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents