Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-26 / 174. szám, kedd

Ez év június 13-án ünnepélyes keretek között kezdték meg a Nitrai Peda­gógiai Intézet új épületének építését. Felvételünkön az új iskola makettja láthaté. A Nitrai Pedagógiai Intézet új épület-kolosszusfinak befejezését 1964­re tervzik. A tizenöt és félmillió koronába kerlllő épület ezernégyszáz fiatal pedagógus-növendék befogadására lesz alkalmas. (Hieroným Rajnák, felv.) Változás a kilencéves < iskolák tantervében (ČTK) — A jövő tanév­ben az alapfokú kilencéves i iskolák csaknem valameny­nyi évfolyamának tanulói i mér az új tantervek szerint ] és új tankönyvekből fog­nak tanulni. Az idei tan­tervek már csak az ötödik és kilencedik évfolyam; számára maradnak érvény­ben. Ezekben az évfolya­mokban az iskola és az | élet szoros kapcsolatának és az iskolai politechnikai < nevelésnek fő elvein ala­puló tartalmi átépítés egy ] évvel később valósul meg. kulrÚRľi A Bratislavai Zenei Tavasz záróhangversenye Világtalanok szocialista munkabrigád ja A Levočské Kúpele-i Invalid népi termelőszövetkezet a közelmúltban költözött a rožňavai járás Sirk községében levő korszerű épületbe —• bányásztanoncok volt otthonába. A termelőszövetkezet — melyben 70 világtalan dolgozik már sok-sok esztendeje — azóta, hogy Sírkbe köl­tözött, a közeli környék rokkantjaival is gyarapította taglétszámát. Az új tagok többnyire balesetek vagy pedig szilikózis következtében meg­rokkant bányászok, akik most túlnyomórészt a szövetkezet kárpitos­műhelyében dolgoznak. Az Invalid népi termelőszövetkezet kárpitosai­nak, takácsainak, kosárfonóinak, kefekötőinek készítményei a legjobb hírnévnek örvendenek nemcsak Szlovákiában, hanem Cseh- és Morva­országban is. A rokkantak termelőszövetkezete álladnóan 100 százalé­kon felül teljesíti tervfeladatait. Éppúgy, mint minden más üzemben, itt is elsősorban a szocialista munka­brigádok járulnak hozzá a jó ered­mények eléréséhez. Az Invalid népi termelőszövetkezetben jelenleg két kollektíva versenyez a megtisztelő cím elnyeréséért. Az egyik a kárpitosok 18-tagú kollektívája, melyben Vasil Majdák elvtárs vezetésével túlnyomó­részt világtalanok versenyeznek. A má­sik a takácsok kollektívája, amelyet Trombitás Anna vezet, Ez a két példamutató kollektíva főleg azt a célt követi kötelezettség­vállalásaival, hogy a szövetkezet min­dig egyenletesen teljesítse tervfel­adatait, kiváló minőségűek legyenek gyártmányai és jelentős anyagmegta­karítást érjenek el. Természetesen olyan felajánlásokról sem feledkez­tek meg, amelyek az üzemi munka­iskola látogatását, a szakképzettség növelését stb. tartják szem előtt. A takácsok versenykollektívája pél­dául vállalta, hogy egész év folya­mán 108,5 százalékra teljesíti a ter­melési tervet. A kollektíva tagjai munka közben szigorúan ragaszkod­nak a technológiai eljárásokhoz, úgy­hogy egyre javul készítményeik mi­nősége, ezenkívül 1,5 százalékkal csökkentik a selejtet. Kötelezettséget vállaltak továbbá arra is, hogy az üzemi munkaiskola rendszeres láto­gatásával tökéletesítik eddigi szakis­mereteiket, mert a jövőben érteni akarnak minden munkaművelet él­végzéséhez. Ezenkívül az újítómoz­galomba is bekapcsolódnak. Megígér­ték, hogy kollektívájuk egy-egy tagja már a közeljövőben értékes újítási javaslatot ad be. A takácsok azt is elhatározták, hogy az eddiginél gon­dosabb munkával elérik a hulladék 5 százalékos csökkentését. Egy továb­bi rendkívül fontos követelménynek eleget téve — politikai ismereteik gyarapítására s szakképzettségük ki­egészítésére törekedve — elhatároz­ták, hogy mindnyájan rendszeresen látogatják az idei pártoktatási tan­folyamokat. Becsületbeli kötelessé­güknek tekintik, hogy ne csak mun­kahelyükön, hanem magánéletükben is követésre méltó példát mutassa­nak, tatózkodjanak a szeszes italok fogyasztásától s egymással őszinte barátságban, szilárd kollektívává tö­mörülve, egyesült erővel áthidalhas­sák az esetleges nehézségeket, meg­oldhassák a mindennapi életben elő­forduló problémákat. A szocialista munkabrigád megtisz­telő cím elnyerésére így felkészülő kollektívák természetesen minden tő­lük telhetőt megtesznek a szövetke­zet kulturális életének felvirágozta­tása érdekében is. Lelkesen vesznek részt a sakk-, ének-, színjátszó, test­nevelési, irodalmi stb. kör tevékeny­ségében. A szövetkezet hat világta­lan tagja megtalálta a magasabb kép­zettség elnyerésének módját is. Be­iratkoztak a Ratkovai Altalános Kö­zépiskolába és mindnyájan jó ered­ménnyel folytatják tanulmányaikat, úgyhogy semmi sem áll sikeres érett­ségi vizsgájuk útjában. A kárpitosműhely legjobb dolgozói — Jozef Franer pártunk tagjelöltje, továbbá Kovács Imre és Slavomír Mi­chal öntudatos munkájukkal s kifo­gástalan magatartásukkal elnyerték munkatársaik őszinte rokonszenvét. Erről tanúskodik az is, hogy bevá­lasztották a szövetkezet vezetőségé­be Franer elvtársat, aki nagy érde­meket szerzett a sakk-kör, a levele­zők köre s egyéb szakkörök tevé­kenységének fellendítésében és a vi­lágtalanok Nový život című lapja szerkesztő bizottságának tagja. Így élnek és dolgoznak a sírki In­valid népi termelőszövetkezet tagjai, akik súlyos testi fogyatékosságuk el­lenére is öntudatosan vesznek részt társadalmunk szocialista építőmunká­jában s életében. J. BARIS Egy évtizede segédrendőr Színpompa, tarka virá­gok, gondosan nyírt dísz­bokrok társaságában, mun­ka közben találtunk Gör­csös Istvánra, a košicei nagykórház kertészetének vezetőjére. A gyermekkora óta ker­tészkedő Görcsös István jó édesapa, példás családi šletet él Örömmel beszél íatonafiáról és a napok­Dan kiváló eredménnyel irettségizett lányáról. Ha­Dár szakmája reggeltől es­:ig foglalkoztatja, - idejét lelyesen beosztva, nagyon íontos társadalmi felada­tot, segédrendőri szolgála­tot ls teljesít. Méghozzá — az illetékes szervek elis­merő tájékoztatása alapján — a legnagyobb becsület­tel. Tíz esztendeje segéd­rendőr. Ebben a tisztség­ben, a közrend védelmé­ben kifejtett hasznos mun­kájárpl beszélgettünk a segédrendőri szolgálat fennállása 10. évfordulójá­nak időszakában Görcsös István elvtárssal... Tevékenysége saját „bi­rodalmának" védelmével kezdődött. Számtalan paj­kos gyermek, meggondolat­lan felnőtt tört sok gond­dal, türelemmel kinevelt „védencei" életére. Egyik nap kiültették a szebbnél szebb virágokat, másnap már hült helyüket talál­ták... Nagyon elterjedt annak idején, csaknem divatba jött — ahogy Görcsös elv­társ megjegyzi — a kétke­rekű kis tolókocsik lopása a kórház területén. A rend­szerető, becsületes ember nem térhet csak úgy egy­Görcsös elvtárs a munkahelyen sem feledkezik meg a feladatokról. A képen az őrs egyik tagjával beszél­get. (A szerző felvétele) szerűen napirendre a köz­vagyon lopkodása felett. — Tenni kell valamit ez ellen — határozta el ma­gát Görcsös István főker­fész. Nem maradt egyedül, a kórház dolgozói közül néhányan segítettek neki. Felvették a kapcsolatot a közbiztonsági szervekkel, majd Görcsös István veze­tésével megalakult a se­gédrendőr-őrs a kórház­ban. Lesník ápoló, Müller asztalosmester, Ďuriš tech­nikus és Zilický elvtárs, a raj tagjai mindannyian szelíd, rendszerető embe­rek. Ezért léptek harcba a rendbontók, törvénysértők ellen. Ahogy már ez lenni szo­kott, eleinte jó szemmel nézték igyekezetüket. — — Besúgók — hangzott el feléjük nem egyszer a szú­ró megjegyzés, főleg a „za­varosban halászők" részé­ről, akiket a közbiztonság hivatásos őrei a segéd­rendőrök segítségével le­füleltek ... A közrend és a szocia­lista törvényesség érdeké­ben több éven át kifejtett önzetlen, eredményes munka más véleményre késztette az embereket. Megértették, hogy a se­gédrendőrök a kőz- és sze­mélyi tulajdon, a társadal­mi és az egyéni érdekek védelmét segítik elő, ami­ért csak köszönet és meg­becsülés illeti őket. Görcsös István társai se­gítségével az elmúlt tíz esztendő alatt jelentős se­gítséget nyújtott az illeté­kes hivatalos szerveknek, s egyben a károsult sze­mélyeknek is a törvény­szegők. rendbontők lelep­lezésében. Énnek köszön­hető, hogy az egykori el­lenszenv helyett ma a leg­Lassanként már szép hagyománnyá válik, hogy zenei fesztiválunkat évről évre Beethoven IX. szimfóniája koro­názza ineg. Ebben az esztendőben a záróhang­versenyt egy sötét, szívbemarkolóan fájdalmas szín gazdagitotta. Szlovák Filharmóniánk ezen az estén a lidicei tragédia 20. évfordulója emlékének áldozott és kegyelettel letette a ma­ga zenéből font koszorúját. Felhang­zott Bohuslav Martinű „Lidice emlé­kére" című gyászzenéje, gyászzene a sző legmélyebb, legőszintébb értelmé­ben, friss sebből vérző fájdalom és őrök mementó! A hangversenyterem­ben néhány lélegzetetelállító percre a fasizmus mindent elborító, fojtogató, gyilkos fekete árnyéka kísértett. Az emlékezés nyomasztó borúja után micsoda felszabadulás volt hal­lani Beethoven hangját, aki kitárta karját és magéhoz ölelte a minden­séget. Beethovenét, aki a Kilencedik­ben Szabolcsi Bence szavaival élve: „kilép a zenélök közösségéből és in­vokálja az emberiséget, otthagyja a klasszikus formák évszázados világát és valami példátlant kísérel meg — szónoklat akar lenni, proklamáció és evangélium, mindenek megmozgatója". Beethoven e művében már nem éri be a hangszeres beszéddel, bevonja a verset, az éneket és az énekkart, hogy eget ostromlón, századokat túlkiáltő hangon hirdesse a szeretet hatalmát: „Lángolj fel lelkünkben szép égi szik­ra, szent öröm! Térj be hozzánk, drá­ga vendég, tündökölj ránk, fényözön! Egyesíted szellemeddel, mit zord er­kölcs szétszakít. Testvér lészen min­den ember ott, hol lengnek szár­nyaid." Zenei Tavaszunk befejező estéjét ez­úttal egy NDK-beli vendégdirigens, Heinz Bongartz vezényelte. Bongartz dirigálásmódja régebbi idők és a né­met iskola jellegét őrzi. Szolid és megbízható tudással rendelkező kar­mester, de muzsikusainkban ezúttal nem tudta felkelteni azt a nyugodt koncentrációt és belső biztonságot, azt a bizonyos lelki feszültséget, ami a beethoveni lélekemelő alkotás elő­adásának és általában minden igazi muzsikálásnak előfeltétele. Az első tétel ígéretesen, felcsillanón szép részletekkel indult, de a máso­dikban nélkülöztük a tétel különös, szinte démoni titokzatosságát, sötét, erős humorát. Bongartz tolmácsolása semmit nem árult el a lázas vidám­ság kitörései mögött lappangó patta­násig feszülő izgalomból, és az Adagio sem volt a forró áhítat, az égi béke költeménye, amelyben feloldódik min­den földi fájdalom. Talán a teremben uralkodó hőség aprózta fel a kon-j cepció egészét? A zenekar nagyobb feszültségű elő-' adással bizonyos mértékig segíthetett volna, de sajnos Filharmóniánk is belső érdeklődés nélkül játszott, amit részben ugyancsak a meleg számlájá-; ra írhatunk. Hová tűnt például zene-: karunk dús hangzása, amit annyira szeretünk és értékelünk? Mintha a vo-i nóskar fénye is megfakult volna. Az Örömódát saját belső ereje fel-! vitte a magasba. A szőlónégyest prá-: gai művészek, a Nemzeti Színház szó-; listái adták elő: A. Miková, I. Mixová, I. Židek és D. Jedlička. A Szlovák Filharmónia énekkara jó teljesítmény­nyel szerepelt, de a vokális kvartett nem nyújtott zavartalan örömet. Beethoven emberi szíveket és népe-: ket összekapcsoló IX, szimfóniájának előadásával befejezést nyert a Bra-: tislavai Zenei Tavasz és egyben az 1961—1962-es hangversenyidény. HAVAS MÁRTA őszintébb bizalom nyilvá­nul meg Görcsös Istvánnal és társaival szemben. Benn a kórházban és azon kí­vül is ismerik őket és nem egyszer fordulnak hozzá­juk segítségért. Egyik alkalommal egy karóra eltűnését jelezték. Benn a kórházban történt. A gyanú az egyik alkalma­zottra esett. Görcsös elv­társ tapintatosan közele­dett a gyanúsított személy felé és többek között így szólt hozzá: — Erzsi néni, ha magánál van az óra, addig adja elő, míg nem jönnek a közbiztonság szervei I Hiányzik magának az a szégyen?... Az asz­szony elvörösödött, fellib­bentette szoknyáit és az alsószoknya zsebéből elő­kotorta az elveszett órát... Kisírt arcú, idősebb fa­lusi asszony lépett be az egyik nap a kórház kapu­ján és kétségbeesetten pa­naszolta, hogy elloptak tő­le 750 kororiát. A kapus azonnal hívta a segéd­rendőr-őrs vezetőjét. A ká­rosult asszony szavai alap­ján a gyanú egy másik asszonyra terelődött, aki a károsulttal együtt uta­zott a vonatban és szintén a kórházba jött. Görcsös elvtárs félrehívta a gya­núsítottat és mire a köz­rend hivatásos őrei meg­érkeztek, ez elveszett pénz előkerült... Számtalan esetet sorolt még fel Görcsös István elv­társ, amelyek arról tanús­kodnak, hogy az általa ve­zetett segédrendőr őrs év­tizedes hasznos tevékeny­sége nagyban elősegítette a hivatásos közbiztonsági szerveknek harcát a rend­ellenességek, közlekedési balesetek és a törvénysér­tők ellen. KULIK GELLÉRT Nyugatnémet vígjáték sikere a dolgozók filmfesztiváljának utolsó előtti napján Itt-o^' ^kicsiľ vas^' ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^ kosnak hat. A Kísértetkastély Spes- a szellemesebbnél-szellemesebb ötle-: sartban című film felfigyeltető kivé- tek, a nevetést kiváltó és egyben el­tel. Manapság igen kevés a közönség gondolkoztató jelenetek — sziporkázó által olyannyira igényelt vígjáték és humorral és eredetiséggel fűszerezve, nagyítóval kell keresnünk az igazén Erre teszi fel a koronát a váratlan színvonalas, eleven problémát feldől- csattanó, amely képszerüségében töb­gozó, szórakoztató művet. Kurt Hoff- bet mond, többre figyelmeztet egy mann alkotása nem mondható ugyan hosszú előadásnál. Űrrakéta száguld hibátlannak, de a maga nemében mű- a Hold felé, a kísérőszöveg szerint a vészi szinten felel meg e követeimé- németek meghódították ezt a bolygót, nyeknek. S ebben a pillanatban felvillan az A film alapgondolatában, számos utolsó kép: a jó öreg Hold felrobban, vlllanásszerű, de találó és ezért ha- millió darabra széthull — Ende, Vé-. tásos szatirikus élű utaláséban ki- ge... mondja: nemcsak Spessart kastélyá- A forgatókönyv íróinak (Günther ban tanyáznak szellemek, hanem az Neumann, Heinz Pauck) és a rendező egész bonni államban kísért a hitle- Kurt Hoffmann-nak érdeméből mit rizmus, a militarizmus szelleme. Egy sem vonhat le az a körülmény, hogy pillanatra sem kételkedünk abban, a bonni állam szatirizálásában szá­hogy a film forgatói ellenszenvvel, vi- molniok kellett a cenzúrával. Aki szolygással tekintenek erre a „szel- ugyanis olvasni tud a képszerű utalá­lemjérásra" s a veszély tudatában sokban, hasonlatokban és párhuza-; meg célozzák a gúny nemegyszer mokban, annál nem sikkad el, ha­epébe mártott nyilaival. Az első kép- nem telibe talál a nagyon is időszerű tői kezdve egymásután következnek mondanivaló. Minket csupán az za­1 var, hogy a film ^s^s-^r^s^s's'.s^-^s-^r-s^^r^s's^ y alkotói a polgári Az Éjféli mise cimű szlovák film, amely Peter Karv^S hető, hogy ez a ro­drámája nyomán készült, szerepelt a dolgozók filmfeszti- konszenves film vgljának bratislavai műsorán is. Mivel ennek a műnek ezüstérmet kapott Karlovy Vary-i előadásáról részletes bírálatot írtunk most a JJ moszkvai csak egy felvételt közlünk, am elyen az Angélát alakító Bara filmfacVttuiSl Margitot és Bräcker szerepé ben a német Hanjo Hasset """i«"llvaion. láthatjuk. i. •>. G. I. 1982. június 26. (jj SZÖ 5 * I

Next

/
Thumbnails
Contents