Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-23 / 171. szám, szombat

s Vladimír Kalytčuk : BÚCSÚ A SZÜLŐHÁZTÓL Amikor a háború után hazáver­** gődtem, huszonnégyórai pi­henés után első utam ahhoz a ház­hoz vezetett, amelyben születtem. Hallatlan örömömre épségben, a há­ború legparányibb nyoma nélkül ta­láltam Csak az idő vénítette meg, de ez csak előnyére vált, mint a nagymamának, aki valaha álomba ringatott. Kint a nagyvilágban, ahol kódorog­tam, az a hír járta, hogy városun­kat bombatámadás érte és ez sehogy se ment a fejembe. Miért bombázták volna éppen a mi kis, meghitt váro­sunkat, amikor annyi fontosabb város van a világon .? A féltés azonban nyugtalanított, hiszen a háború nem válogat, mindent elpusztít, ami útjá­ba kerül, mit sem törődik az én édes, kedves szülővárosommal. Szinte visszatérésem pillanatáig kínzott a gondolat: nem esett-e bom­bázás áldozatául éppen az én csalá­dom, vagy a szülőházam. Legyünk őszinték: az ilyen dolgokban önző az ember és ez az önzés a kedve­seink iránti szeretetből fakad. Amikor azután épségben, — egész­ségben viszontláttam szülőházamat, örömöben legszívesebben átöleltem volna. Kedvet kaptam összecsókolni, meghitl, szerelmes szavakat suttogni ablakaiba és kéményeibe, s térden­állva hálát adni a sorsnak, hogy ezt, a nekem oly kedves zugot megmen­tette a pusztulástól, megtartotta olyannak, amilyen évekkel azelőtt volt, amikor ki kellett belőle köl­töznöm. U\ ne Ismerné ezeket az érzésé­rt- kel? Mindenki világra jött valahol, ahol boldog gyermekkorá­nak soha vissza nem térő éveit élte. A gyermekeimmel tett séták alkal­mával mindig úgy rendeztem a dol­got, hogy a ház mellett vezessen utunk. Minden alkalommal szinte ösztönösen mutattam rá arra az ab­lakra, melyből először bámultam a világba. Meg-megálltam a bejárati kapunál, mely magán vilselte gyer­mekkori művészi ambícióim nyomait: kusza vonalak, görbék, ákombáko­mok voltak ezek, szögekkel vakartam valaha a kapu fájába, örömemlékül. Be-belopóztam gyermekeimmel az udvarba, s minden alkalommal meg­csodáltam velük a fatartó teteje alá erősített korhadt madáretetőt, gyer­mekkori kézügyességem e primitív gyümölcsét. Az évek hosszú távlatá­ból még szebbnek láttam, mint vala­ha, midőn nap nap után kenyérmor­zsával etettem szárnyas barátaimat. Mit tagadjam? — egyenesen sér " tő volt az a magatartás, ame­lyet mindezzel a gyönyörűséggel szem­ben gyermekeim tanúsítottak. Egy­szerűen s tárgyilagosan tudomásul vették a látottakai és vonszoltak ki a szűk udvarból a széles, levegős ut­cára, mely részükre sokkal érdeke­sebb látványt nyújtott... Később az­tán titokban egyedül járogattam a meghitt helyre és éber szemmel fi­gyeltem, minden a helyén van-e, fi­tyeg-e még a ház oldalán a rozsdás^ csatornarész, nem" mázolták-e át új festékkel az összekapart kaput... S most íme, elérkezett a fájdalmas búcsú. Olvastam valahol, hogy a sze­retet végtelen. Ám mikor arról ér­tesültem, -hogy lebontják a szülőháza­mat, erősen kételkedni kezdtem ez állítás igazságában Hiszen nem egye­bet, nem értékesebbet, mint az én szülőházamat bontják le I És ráadá­sul — ó, halljad, világi — a város újjáépítése keretében .. Micsoda pa­radoxon I Bontani valamit az újjáépí­tés érdekében ...! Jó, rendben van, bontsanak, ha kell, de miért éppen az én szülőházamat? Azt a vén, sze­retett, ütött-kopott házat, amelyet két világháború is megkímélt... Addig küszködtem ezekkel a gon­dolatokkal, míg elhatároztam, hogy végére járok az Igazságnak. Az ille­tékes építészeti ügyosztályon megerő­sítették a hírt. Egyben megmagya­rázták azt is, miért kell lebontani a szülőházamat Is. Azért, mert e ház telkén, udvarán, kertecskéjén át, aztán a szemben le­vő vén ház kertjén, udvarán és tel­kén át utcát vágnak a város belse­jébe. De nem ám akármilyen utcát, hanem sugárutat, neonfényben tün­döklő, forgalmas bulvárt, amely lerö­vidíti az emberek útját a mindennapi munkába s a gyermekekét az isko­lákba, napközi otthonokba. Tervraj­zokat raktak elém az építészek s ar­cukon néma, átérzett megértéssel mu­togatták hegyes ceruzáikkal azt a pontot, amelyen akadályt képez az én szülőkunyhóm. E magyarázattal végre vissza­tér lelkembe az egyensúly. Képzeletemben sok minden feléledt abból a naturalisztikusan kemény életből, amelyet valaha ezen a pusz­tulásra szánt ponton át kellett él­nem suttyó gyermekkoromban. Barátságosan szorítottam kezet az építészekkel és felszabadultan távoz­tam. Első dolgom volt otthon mind­ezt elmesélni gyermekeimnek. Es csodák csodája I Mi volt tárgyilagos mesémnek eredménye: gyermekeim kézen fogtak és vonszoltak ki az ut­cára, hamar, hamar, elbúcsúzni a ré gl háztól, mert kl tudja, nem kezdik-e a bontást azonnal ..? Így hát utoljára álltunk szemtől szembe az én még létező, ma már végképpen eltűnt szülőhelyemmel, melyből először rikkantottam a világ ba, anélkül, hogy sejtettem volna, hogy valaha én magam fogom lebon­tani, én, az atomkorszak embere, két világháború tanúja, az első űrutazók kortársa, én, az új ember, akinek leghőbb vágya az, hogy soha többé ne legyen vérontás és nyomor... E élre hát önzés és érzékenység I • Reális és tárgyilagos legyen a búcsú. Isten veled vén zug, isten veled, korhadi madáretető! Nem éneklem el búcsúzóul a szokásos „Re quiescat in pace-t", mert az iránta­tok való szeretet örökké élni fog bennem. Äm félre az útból, múlt 1 Helyet a diadalmas jövőnek. Ford.: V. M. IDŐSZERŰ NYELVI KÉRDÉSEK Ismét a magyar feliratokwl A magyar nyelvű feliratokkal Ga­lánta sem nagyon büszkélkedhet, fő­leg forgalmas pályaudvarához mél­tatlanok a különböző nyelvi csoda­bogarak. Megtudtuk például, hogy az úschov­ňa magyar megfelelője Galántán ru­határ, pedig mindenütt poggyász­megőrzőt jelent. Ugyancsak az állomáson díszeleg két helyen is egy pályamunkát nép­szerűsítő falragasz Kiderül, hogy a csehszlovák hadseregnek van bányá­ja, sőt a hadsereg a Munka érdem­rendet Is viseli: Jelentkezzetek: A Munka érdemrend viselőjének a Csehszlovák Hadsereg bányájába. A szöveget még számtalan formában lehetne értelmezni, de a változatok felsorolása helyett Inkább a helyes megoldási közöljük az illetékesekkel: Jelentkezzetek a Munka Érdemrend­del kitüntetett Csehszlovák Hadse­reg Bányába I Az eredeti két sorban tehát fölösle­ges a kettőspont és hibás az intéz­mények neveinek helyesírása is. A következő nyelvet facsaró mon­dat: A nős és ezeknek minősíthető dol­gozóink családi látogatására ki­adott -jtiköltségeit . . megtérítjük. Sajnos nem értjük mit akar jelente­ni a nősnek minősíthető dolgozó. Ez bizony még keresztrejtvényben is ne­héz feladat lenne. Távolsági pénz nőseknek és a nős jellegű dolgozóknak. Itt olyan érzésünk van, mintha a cir­kuszi plakátoktól kölcsönöztek volna kifejezésmódot a falragasz szerzői (vagy szerzője), mert valóban akro­batához méltó ügyességgel tekerik ki egyszerű, szép nyelvünket. A távolsá­gi pénz talán különélési pótlékot je­lent, s az természetesen nős, házas, családos, házastársi viszonyban élő dolgozóknak jár. Rendkívül zavaros ez a mondat is: Biztosítjuk a munkalehetőségeket a fizetési osztályokban a képesség és minősítésnek megfelelően. Sokáig tartana a mondat értelmét kibogozni, azért azt ajánljuk, hogy az illetékesek nézzenek utána, vajon munkalehetőségről vagy a fizetések­ről (munkabérekről) van-e szó. A deputát szén azt jelenti, hogy a bányászok jogosultak bizonyos meny­nyiségű szénre, amit járandóságnak nevezünk. A deputát egyébként szlo­vák szó, latinul és magyarul deputá­tum-nak mondjuk. A városban viszonylag kevés a fel­irat — kevesebb a hiba is. Mindösz­sze egy értelmetlen dolgot találtunk: Munka a társadalom érdekében di­csőíti az embert. Hálásak lennénk, ha a mondat alko­tója magyarázatot fűzne hozzá, mert így — nem értjük. Befejezésül arra hívjuk fel a figyel­met, hogy a méret utáni szabóságot általában*mérték utáni szabóságnak szokták nevezni. -ki­Az ostravai dolgozók kultúrháza ors/ágos viszonylatban is az egyik leg­nagyobb kulturális intézmény. A kultúrházat a Központi Szakszervezeti Ta­nács ajándékozta az ostravai dolgozóknak. Nyolc hónap alatt több mint 660 000 látogató fordult meg a kultúrház mozi-, esztrád- és hangverseny­termeiben. A jól felszerelt klubhelyiségeket és a kultúrház egyéb beren­dezéseit kihasználják a gyerekek is. Felvételünkön Jaroslav Klícha, a bá­nyászati főiskola geológiai fakultásának hallgatója a geológia alapjaival ismerteti meg az alapfokú kilencéves iskola 4-ik osztályának tanulóit. (CTK — Svorčík felv.) • Illatozó mikrolemezeket talált fel a nyakatekert ötleteiről Ismert szűrrealista festő, Salvador Dall. öt­lete nyomán Belgiumban forgalomba hozták az első parfömös mikroba­rázdás lemezekel. A hangok és il­latok vegyüléke állítólag „harmoniku* zenei élvezetet" nyújt. • Shakespeare születésének 400. év­fordulójára, 1964-re Angliában hang­lemezre veszik az író drámáit. fOVA'CS . h.­|C i. MnI ' ÖIELeS Q'SDB' KÖZELEG a vakáció, sok-sok gyerek várja, Ojra csönd lesz két hőnapig Minden iskolába'... Fíl növi be a szép advart, Elnémul a csengő, SzétszfirAdnak a diákok Mint a könnyű felhő. ÁRVÁN marad a szögmérő, A glóbusz, a térkép, A sok toll sem szívja már a Tintásüveg vérét. BECSUKÓDNAK az ablakok. Megpihen a tábla, Csend borul a vidám hangú, Zsongó iskolára. S AKI tudja, hogy majd fisszel Ismét visszatérhet, Annak ajkán most is vígan Zendül fel az ének. VIDÁM szeme, ragyog, neveti — Már a tábort látja! S az Iskola nagykapuja Ősszel visszavárja. ÁMDE aki utőljára Pillant körül 'Itten, Annak titkon megremeg a Keze a kilincsen. S MIKOR rálép az ismerfis, Megkopott küszöbre, Huncut szemén forrót csillan A szív fájé gyöngye ... VÍGH RÓZSA; Titkos verseny Tréfás verseny • TÜBEFÜZÖ VERSENY Kellékek: két tü és két szél cérna. Két ötös létszámú csapat versenyez egymással. A pajtások oszlopban felsorakoznak, az egyik csapat lobbről, a másik csapat balról áll, Feladat: sípszóra az oszlopelsős befűz, kifűz, a tűt és a cérnát hátraadja a következő pajtásnak és hatraszalad. Melyik csapat lesz ügyesebb? Az a csapat győz, amelyik rövidebb Idő alatt végez. A/fiír csak egy hét volt hátra az Iskolaévből, amikor a ta­nító elvtárs egy nagy labdával, meséskönyvvel és egy doboz csokoládéval kezében lépett be az első osztályba. A 22 kisdiák az izgalomtól felmorajlott, de aztán olyan csend lett, hogy még a légy zümmögését ls meg lehetett hallani. — Üljetek le gyerekek — mond­ta a tanító elvtárs, miközben a titokzatos ktncseket sorra le­rakta az asztalra. Ma egy olyan versenyben hirdetünk eredményt, amelyet előre nem hirdettünk meg, mert így érdekesebb lesz. Vegyétek elö szépen a három könyvet, amit év elején vadonat­úján kaptatok, tegyétek kt őket szépen a padra, a táskátokat pe­dig helyezzétek el az öletekben. Mindenkihez sorra odamegyek és belelapozok a könyvekbe, megné­zem a táskákat, s akik a leg­jobban vigyázták a holmijukra, azoké lesz ez a három nyere­mény. Ha láttátok volna, ml követte ezeket a szavakat az osztályban?! Szabó Sanyi legszívesebben a föld alá bújt volna szégyenében, hi­szen tudta, hogy könyvel telis­• BABSZEMHORDÁS A játékban tizenkét pajtás ve­het részt. Kellékek: fél kiló bab és tizenkét zacskő. Feladat: adott jelre az asztalra borí­tott babot az asztaltól egyenlő távolságban levő zacskőkba kell hordani szemenként. A verseny­zők balkezüket hátrateszik. A játék kezdetét jelző sípjellel egy időben a közönség énekelni kezd: „Babföld mellett nem jó lak­ni... (az „Erdő mellett nem jó lakni dallamára). Ha a játékvezető int, ibbamarad az ének és a bab­hordás ls. Az első három he­lyen azok a pajtások végeznek, akiknek a legtöbb babot sikerült a zacskőba hordani. tele vannak számárfülekkel, tln­tapackákkal, sőt az egyikből még kt ts jár néhány lap. A táskáról pedig jobb, ha nem is beszélünk I Igaz, hogy év elején teljesen új volt, de azóta tíz hónap telt el, is nemegyszer zuhant véletlenül a táska a földre, otthon is leg­inkább az asztal alatt volt a he­lye, az iskolaudvaron pedig a porban, sárban, mindaddig, amíg reggelente be nem csengettek. Természetesen ez s sok viszon­tagság nem múlhatott el nyomta­lanul a szegény táska felett. Mintha ólommá váltak volna Sza­bó Sanyi karjai, alig akartak engedelmeskedni neki. ímmel-ám­mal, fülig pirulva szedte elő a holmiját és alig várta, hogy túl legyen a nehezén Szentül meg volt győződve róla, ha a ren­ietlenséget díjaznák, mindhárom kincset neki adná a tanító elv­társ. Akadtak azonban az osztályban néhányan, akik nemcsak utolér­ték, de túl ís tettek Sanyin. TTossza tdeig járkált a tanító " elvtárs a padsorok között, figyelmesen szemügyre véve, át­lapozva a könyveket, megforgatva a táskákat, s mire végére járt a a dolognak, három gyermek ál­lott fenn a katedrán. Két kis­leány és egy fiú. A tanító elvtárs odalépett hozzájuk, átölelte a két hozzá legközelebb állót és így szólt: — Tapsoljátok meg a pajtásal­tokat gyerekek, megérdemlik. Olyan versenynek győztesei ők, amely előre nem volt meghirdet­ve, tehát még nagyobb teljesít­ménynek számít a győzelem. Ok nem dijakért vigyáztak egész éven át halmijukra! A rendszere­tet, a tisztaság segítette őket hozzá a verseny megnyeréséhez. A legszebb könyv tulajdonosa Kovács Pityu. Az B holmijáról azt gondolná az ember hogy most került kl a nyomdából, pedig kisgazdája százszor és száz­szor átlapozta. Éljen Kovács Pi­tyu — versenyelső és most hall­gassátok meg, hogyan sikerült neki mindez? — Hát... csak úgy ... nem ts gondoltam semmire, csak azt tettem, amire édesanyám kért. Ha hazamentem, táskámat betet­tem a szekrénybe, mert év ele­jén kaptam egy polcot, amely csak az enyém. Leckeírás, tanu­lás előtt mindig kezet mostam, és nem gyűrtem soha a lapo­kat. A táskám pedig sosem volt a földön, mindig a kezemben, a padomban, vagy — szekrényem­ben. Ev közben le is mostam néhányszor, mert akárhogy ts vi­gyáztam, csak ráfröccsent a ci­pőmről, vagy egy elsuhanó autó­ról a sár ... Igy volt, — és nem mondom, az elején egy kicsit ne­hezemre esett betartani a rendet, de most már úgy megszoktam, hogy nem is tudnám másként csi­nálni — fejezte be fülig pirulva Pityu és átvette a futVall-labdát. A két kislány ts megkapta a második és harmadik díjat. A ztán megkezdődött a tanítás, ** de a gyerekek gondolatai valahogy sehogy sem akartak visszatérni a rendes hétköznapi kerékvágásba. Különösen Szabó Sanyi, no, meg kis gézengúz tár­sai fogadkoztak magukban egyre­másra, hogy másképp lesz jö­vőre I / 1 \jwim: tpC^C^X v — y ^ Leszállt mér az alkony, ^ anyukám n,ég dalolgat, ^Gombom varrja fel. ^ jobb volna már ágyban neki, ^ ^ de a munK-i nem engedi. ^ Még varrnia kell. ^ Függedl Elek fordítása ^ Honsa (CSEH NÉPMESE) EGY SZEGÉNY asszonynak volt egy fia, Honza, aki rengeteget evett. Folyton csak tömte volna a hasát. Anyja szegény volt, akár a templom egere, házuk olyan üres, mintha kisöpörték volna. Mikor már nem tudott a fiával mit kezdeni, igy szólt hozzá: — Tudod mit Honza, menj, nézz szét a világban. Nem árt, ha az ember világot lát. Megsegít az ég és nem kell majd így házalnod, mint nekem. Es ha szerencsével jársz, meg ne feledkezz öreg édesanyádról. Szegényes bátyút kötött fiának, egy elnyűtt csupa kacat Inget, és Honza útrakelt. Sehol nem állapodott meg sokáig, mert a nagyétkű legénynek mindenütt hamar kiadták az útját. Igy járt faluról-falura, mlg végül egy pa­rasztnál, ahol nem néztek úgy a tányérjába, megmaradt. Egy nap így szólt hozzá a gazda: — Honza, szelj kenyeret és menj az erdőbe rőzsét gyűjteni. A fiú kinyitotta bicskáját és hatalmas karajt kanyarított le. — HohóI — rikkantott rá a gazda — Az sok lesz. Honza egy kevéssel kisebbre fogta a bicskát, de a gazda me­gint rászólt: — Hohó, az is sokl Még kisebbre engedte a bics­kát, de még így is hatalmas nap­számos karéjt vágott. — jó darab, de üsse kő. Ha azt akarod, hogy nagyobb legyen, az erdőben áztasd a forrás vizébe, tói megdagad. Honza ímmel-ámmal ballagott az erdőbe, ott egy-kettőre beke­belezte a kenyeret, aztán meg csak csellengett. Estefelé kötött egy kéve rőzsét és bemártotta a forrás vizébe, hadd dagadfon. Mikor besötétedett, kihúzta a víz­ből és hazament. A gazda neki­szegezte a kérdést: — A fél nap alatt bizonyára egész halom rőzsét szedtél? — Hohó, az sok leszi — felelt Honza. — Azt tudom, hogy nem eről­tetted meg magad I Hál mennyit gyűjtöttél? Egy fél kévét? — Hohó, az is sok — vála­szolt Honza. — Akkor meg mit csináltál? Tán egy nyalábbal se kötöttélI — De bizony egy nyalábot gyűjtöttem és bedobtam a forrás vízébe, hadd dagadjon. Kint van az udvaron. Szűcs Béla fordítása TóKPAfEJE? 4 X i H C « í s 9 40 44 11 11 U * 1? Ezt kívánjuk nektek a vaká­cióra: Függőleges: 1. Testrész. 2. Ész. 1. Fel ls — ellentéte. 4. Találj 1 5. Fiúnév F-el. 6. Labda csehül (fonet). 7. Vissza: muzsika. 8. ... rivő. 9. Kevert Nóra 10. Füzet (l = y). 11 Forma 12 Énekes ma iár. 13. Két névelő 14. S-el a 'égén laknak benne. 15. Ritka férfinév. 16. Tejtermék. 17. La koma. Beküldte: Lados Iván, Lučenec) Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesül­nek 1. Pajtás Raj Bušlnce. 2. Rácz Katalin, Calovo 3. Deme­ter |ános, |ur nad Hronom. 4. Csombó Katalin, Obld S. Fekete Gyöngyi, Komárno. U] SZO 8 * 1962 június 23.

Next

/
Thumbnails
Contents