Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-23 / 171. szám, szombat

s Vladimír Kalytčuk

: BÚCSÚ A SZÜLŐHÁZTÓL Amikor a háború után hazáver** gődtem, huszonnégyórai pihenés után első utam ahhoz a házhoz vezetett, amelyben születtem. Hallatlan örömömre épségben, a háború legparányibb nyoma nélkül találtam Csak az idő vénítette meg, de ez csak előnyére vált, mint a nagymamának, aki valaha álomba ringatott. Kint a nagyvilágban, ahol kódorogtam, az a hír járta, hogy városunkat bombatámadás érte és ez sehogy se ment a fejembe. Miért bombázták volna éppen a mi kis, meghitt városunkat, amikor annyi fontosabb város van a világon .? A féltés azonban nyugtalanított, hiszen a háború nem válogat, mindent elpusztít, ami útjába kerül, mit sem törődik az én édes, kedves szülővárosommal. Szinte visszatérésem pillanatáig kínzott a gondolat: nem esett-e bombázás áldozatául éppen az én családom, vagy a szülőházam. Legyünk őszinték: az ilyen dolgokban önző az ember és ez az önzés a kedveseink iránti szeretetből fakad. Amikor azután épségben, — egészségben viszontláttam szülőházamat, örömöben legszívesebben átöleltem volna. Kedvet kaptam összecsókolni, meghitl, szerelmes szavakat suttogni ablakaiba és kéményeibe, s térdenállva hálát adni a sorsnak, hogy ezt, a nekem oly kedves zugot megmentette a pusztulástól, megtartotta olyannak, amilyen évekkel azelőtt volt, amikor ki kellett belőle költöznöm. U\ ne Ismerné ezeket az érzésért- kel? Mindenki világra jött valahol, ahol boldog gyermekkorának soha vissza nem térő éveit élte. A gyermekeimmel tett séták alkalmával mindig úgy rendeztem a dolgot, hogy a ház mellett vezessen utunk. Minden alkalommal szinte ösztönösen mutattam rá arra az ablakra, melyből először bámultam a világba. Meg-megálltam a bejárati kapunál, mely magán vilselte gyermekkori művészi ambícióim nyomait: kusza vonalak, görbék, ákombákomok voltak ezek, szögekkel vakartam valaha a kapu fájába, örömemlékül. Be-belopóztam gyermekeimmel az udvarba, s minden alkalommal megcsodáltam velük a fatartó teteje alá erősített korhadt madáretetőt, gyermekkori kézügyességem e primitív gyümölcsét. Az évek hosszú távlatából még szebbnek láttam, mint valaha, midőn nap nap után kenyérmorzsával etettem szárnyas barátaimat. Mit tagadjam? — egyenesen sér " tő volt az a magatartás, amelyet mindezzel a gyönyörűséggel szemben gyermekeim tanúsítottak. Egyszerűen s tárgyilagosan tudomásul vették a látottakai és vonszoltak ki a szűk udvarból a széles, levegős utcára, mely részükre sokkal érdekesebb látványt nyújtott... Később aztán titokban egyedül járogattam a meghitt helyre és éber szemmel figyeltem, minden a helyén van-e, fityeg-e még a ház oldalán a rozsdás^ csatornarész, nem" mázolták-e át új festékkel az összekapart kaput... S most íme, elérkezett a fájdalmas búcsú. Olvastam valahol, hogy a szeretet végtelen. Ám mikor arról értesültem, -hogy lebontják a szülőházamat, erősen kételkedni kezdtem ez állítás igazságában Hiszen nem egyebet, nem értékesebbet, mint az én szülőházamat bontják le I És ráadásul — ó, halljad, világi — a város újjáépítése keretében .. Micsoda paradoxon I Bontani valamit az újjáépítés érdekében ...! Jó, rendben van, bontsanak, ha kell, de miért éppen az én szülőházamat? Azt a vén, szeretett, ütött-kopott házat, amelyet két világháború is megkímélt... Addig küszködtem ezekkel a gondolatokkal, míg elhatároztam, hogy végére járok az Igazságnak. Az illetékes építészeti ügyosztályon megerősítették a hírt. Egyben megmagyarázták azt is, miért kell lebontani a szülőházamat Is. Azért, mert e ház telkén, udvarán, kertecskéjén át, aztán a szemben levő vén ház kertjén, udvarán és telkén át utcát vágnak a város belsejébe. De nem ám akármilyen utcát, hanem sugárutat, neonfényben tündöklő, forgalmas bulvárt, amely lerövidíti az emberek útját a mindennapi munkába s a gyermekekét az iskolákba, napközi otthonokba. Tervrajzokat raktak elém az építészek s arcukon néma, átérzett megértéssel mutogatták hegyes ceruzáikkal azt a pontot, amelyen akadályt képez az én szülőkunyhóm. E

magyarázattal végre visszatér lelkembe az egyensúly. Képzeletemben sok minden feléledt abból a naturalisztikusan kemény életből, amelyet valaha ezen a pusztulásra szánt ponton át kellett élnem suttyó gyermekkoromban. Barátságosan szorítottam kezet az építészekkel és felszabadultan távoztam. Első dolgom volt otthon mindezt elmesélni gyermekeimnek. Es csodák csodája I Mi volt tárgyilagos mesémnek eredménye: gyermekeim kézen fogtak és vonszoltak ki az utcára, hamar, hamar, elbúcsúzni a ré gl háztól, mert kl tudja, nem kezdik-e a bontást azonnal ..? Így hát utoljára álltunk szemtől szembe az én még létező, ma már végképpen eltűnt szülőhelyemmel, melyből először rikkantottam a világ ba, anélkül, hogy sejtettem volna, hogy valaha én magam fogom lebontani, én, az atomkorszak embere, két világháború tanúja, az első űrutazók kortársa, én, az új ember, akinek leghőbb vágya az, hogy soha többé ne legyen vérontás és nyomor... E élre hát önzés és érzékenység I • Reális és tárgyilagos legyen a búcsú. Isten veled vén zug, isten veled, korhadi madáretető! Nem éneklem el búcsúzóul a szokásos „Re quiescat in pace-t", mert az irántatok való szeretet örökké élni fog bennem. Äm félre az útból, múlt 1 Helyet a diadalmas jövőnek. Ford.: V. M. IDŐSZERŰ NYELVI KÉRDÉSEK Ismét a magyar feliratokwl A magyar nyelvű feliratokkal Galánta sem nagyon büszkélkedhet, főleg forgalmas pályaudvarához méltatlanok a különböző nyelvi csodabogarak. Megtudtuk például, hogy az úschovňa magyar megfelelője Galántán ruhatár, pedig mindenütt poggyászmegőrzőt jelent. Ugyancsak az állomáson díszeleg két helyen is egy pályamunkát népszerűsítő falragasz Kiderül, hogy a csehszlovák hadseregnek van bányája, sőt a hadsereg a Munka érdemrendet Is viseli: Jelentkezzetek: A Munka érdemrend viselőjének a Csehszlovák Hadsereg bányájába. A szöveget még számtalan formában lehetne értelmezni, de a változatok felsorolása helyett Inkább a helyes megoldási közöljük az illetékesekkel: Jelentkezzetek a Munka Érdemrenddel kitüntetett Csehszlovák Hadsereg Bányába I Az eredeti két sorban tehát fölösleges a kettőspont és hibás az intézmények neveinek helyesírása is. A következő nyelvet facsaró mondat: A nős és ezeknek minősíthető dolgozóink családi látogatására kiadott -jtiköltségeit . . megtérítjük. Sajnos nem értjük mit akar jelenteni a nősnek minősíthető dolgozó. Ez bizony még keresztrejtvényben is nehéz feladat lenne. Távolsági pénz nőseknek és a nős jellegű dolgozóknak. Itt olyan érzésünk van, mintha a cirkuszi plakátoktól kölcsönöztek volna kifejezésmódot a falragasz szerzői (vagy szerzője), mert valóban akrobatához méltó ügyességgel tekerik ki egyszerű, szép nyelvünket. A távolsági pénz talán különélési pótlékot jelent, s az természetesen nős, házas, családos, házastársi viszonyban élő dolgozóknak jár. Rendkívül zavaros ez a mondat is: Biztosítjuk a munkalehetőségeket a fizetési osztályokban a képesség és minősítésnek megfelelően. Sokáig tartana a mondat értelmét kibogozni, azért azt ajánljuk, hogy az illetékesek nézzenek utána, vajon munkalehetőségről vagy a fizetésekről (munkabérekről) van-e szó. A deputát szén azt jelenti, hogy a bányászok jogosultak bizonyos menynyiségű szénre, amit járandóságnak nevezünk. A deputát egyébként szlovák szó, latinul és magyarul deputátum-nak mondjuk. A városban viszonylag kevés a felirat — kevesebb a hiba is. Mindöszsze egy értelmetlen dolgot találtunk: Munka a társadalom érdekében dicsőíti az embert. Hálásak lennénk, ha a mondat alkotója magyarázatot fűzne hozzá, mert így — nem értjük. Befejezésül arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a méret utáni szabóságot általában*mérték utáni szabóságnak szokták nevezni. -kiAz ostravai dolgozók kultúrháza ors/ágos viszonylatban is az egyik legnagyobb kulturális intézmény. A kultúrházat a Központi Szakszervezeti Tanács ajándékozta az ostravai dolgozóknak. Nyolc hónap alatt több mint 660 000 látogató fordult meg a kultúrház mozi-, esztrád- és hangversenytermeiben. A jól felszerelt klubhelyiségeket és a kultúrház egyéb berendezéseit kihasználják a gyerekek is. Felvételünkön Jaroslav Klícha, a bányászati főiskola geológiai fakultásának hallgatója a geológia alapjaival ismerteti meg az alapfokú kilencéves iskola 4-ik osztályának tanulóit. (CTK — Svorčík felv.) • Illatozó mikrolemezeket talált fel a nyakatekert ötleteiről Ismert szűrrealista festő, Salvador Dall. ötlete nyomán Belgiumban forgalomba hozták az első parfömös mikrobarázdás lemezekel. A hangok és illatok vegyüléke állítólag „harmoniku* zenei élvezetet" nyújt. • Shakespeare születésének 400. évfordulójára, 1964-re Angliában hanglemezre veszik az író drámáit. fOVA'CS .

h.|C

i. MnI ' ÖIELeS Q'SDB' KÖZELEG a vakáció, sok-sok gyerek várja, Ojra csönd lesz két hőnapig Minden iskolába'... Fíl növi be a szép advart, Elnémul a csengő, SzétszfirAdnak a diákok Mint a könnyű felhő. ÁRVÁN marad a szögmérő, A glóbusz, a térkép, A sok toll sem szívja már a Tintásüveg vérét. BECSUKÓDNAK az ablakok. Megpihen a tábla, Csend borul a vidám hangú, Zsongó iskolára. S AKI tudja, hogy majd fisszel Ismét visszatérhet, Annak ajkán most is vígan Zendül fel az ének. VIDÁM szeme, ragyog, neveti — Már a tábort látja! S az Iskola nagykapuja Ősszel visszavárja. ÁMDE aki utőljára Pillant körül 'Itten, Annak titkon megremeg a Keze a kilincsen. S MIKOR rálép az ismerfis, Megkopott küszöbre, Huncut szemén forrót csillan A szív fájé gyöngye ... VÍGH RÓZSA; Titkos verseny Tréfás verseny • TÜBEFÜZÖ VERSENY Kellékek: két tü és két szél cérna. Két ötös létszámú csapat versenyez egymással. A pajtások oszlopban felsorakoznak, az egyik csapat lobbről, a másik csapat balról áll, Feladat: sípszóra az oszlopelsős befűz, kifűz, a tűt és a cérnát hátraadja a következő pajtásnak és hatraszalad. Melyik csapat lesz ügyesebb? Az a csapat győz, amelyik rövidebb Idő alatt végez. A/fiír csak egy hét volt hátra az Iskolaévből, amikor a tanító elvtárs egy nagy labdával, meséskönyvvel és egy doboz csokoládéval kezében lépett be az első osztályba. A 22 kisdiák az izgalomtól felmorajlott, de aztán olyan csend lett, hogy még a légy zümmögését ls meg lehetett hallani. — Üljetek le gyerekek — mondta a tanító elvtárs, miközben a titokzatos ktncseket sorra lerakta az asztalra. Ma egy olyan versenyben hirdetünk eredményt, amelyet előre nem hirdettünk meg, mert így érdekesebb lesz. Vegyétek elö szépen a három könyvet, amit év elején vadonatúján kaptatok, tegyétek kt őket szépen a padra, a táskátokat pedig helyezzétek el az öletekben. Mindenkihez sorra odamegyek és belelapozok a könyvekbe, megnézem a táskákat, s akik a legjobban vigyázták a holmijukra, azoké lesz ez a három nyeremény. Ha láttátok volna, ml követte ezeket a szavakat az osztályban?! Szabó Sanyi legszívesebben a föld alá bújt volna szégyenében, hiszen tudta, hogy könyvel telis• BABSZEMHORDÁS A játékban tizenkét pajtás vehet részt. Kellékek: fél kiló bab és tizenkét zacskő. Feladat: adott jelre az asztalra borított babot az asztaltól egyenlő távolságban levő zacskőkba kell hordani szemenként. A versenyzők balkezüket hátrateszik. A játék kezdetét jelző sípjellel egy időben a közönség énekelni kezd: „Babföld mellett nem jó lakni... (az „Erdő mellett nem jó lakni dallamára). Ha a játékvezető int, ibbamarad az ének és a babhordás ls. Az első három helyen azok a pajtások végeznek, akiknek a legtöbb babot sikerült a zacskőba hordani. tele vannak számárfülekkel, tlntapackákkal, sőt az egyikből még kt ts jár néhány lap. A táskáról pedig jobb, ha nem is beszélünk I Igaz, hogy év elején teljesen új volt, de azóta tíz hónap telt el, is nemegyszer zuhant véletlenül a táska a földre, otthon is leginkább az asztal alatt volt a helye, az iskolaudvaron pedig a porban, sárban, mindaddig, amíg reggelente be nem csengettek. Természetesen ez s sok viszontagság nem múlhatott el nyomtalanul a szegény táska felett. Mintha ólommá váltak volna Szabó Sanyi karjai, alig akartak engedelmeskedni neki. ímmel-ámmal, fülig pirulva szedte elő a holmiját és alig várta, hogy túl legyen a nehezén Szentül meg volt győződve róla, ha a renietlenséget díjaznák, mindhárom kincset neki adná a tanító elvtárs. Akadtak azonban az osztályban néhányan, akik nemcsak utolérték, de túl ís tettek Sanyin. TTossza tdeig járkált a tanító " elvtárs a padsorok között, figyelmesen szemügyre véve, átlapozva a könyveket, megforgatva a táskákat, s mire végére járt a a dolognak, három gyermek állott fenn a katedrán. Két kisleány és egy fiú. A tanító elvtárs odalépett hozzájuk, átölelte a két hozzá legközelebb állót és így szólt: — Tapsoljátok meg a pajtásaltokat gyerekek, megérdemlik. Olyan versenynek győztesei ők, amely előre nem volt meghirdetve, tehát még nagyobb teljesítménynek számít a győzelem. Ok nem dijakért vigyáztak egész éven át halmijukra! A rendszeretet, a tisztaság segítette őket hozzá a verseny megnyeréséhez. A legszebb könyv tulajdonosa Kovács Pityu. Az B holmijáról azt gondolná az ember hogy most került kl a nyomdából, pedig kisgazdája százszor és százszor átlapozta. Éljen Kovács Pityu — versenyelső és most hallgassátok meg, hogyan sikerült neki mindez? — Hát... csak úgy ... nem ts gondoltam semmire, csak azt tettem, amire édesanyám kért. Ha hazamentem, táskámat betettem a szekrénybe, mert év elején kaptam egy polcot, amely csak az enyém. Leckeírás, tanulás előtt mindig kezet mostam, és nem gyűrtem soha a lapokat. A táskám pedig sosem volt a földön, mindig a kezemben, a padomban, vagy — szekrényemben. Ev közben le is mostam néhányszor, mert akárhogy ts vigyáztam, csak ráfröccsent a cipőmről, vagy egy elsuhanó autóról a sár ... Igy volt, — és nem mondom, az elején egy kicsit nehezemre esett betartani a rendet, de most már úgy megszoktam, hogy nem is tudnám másként csinálni — fejezte be fülig pirulva Pityu és átvette a futVall-labdát. A két kislány ts megkapta a második és harmadik díjat. A ztán megkezdődött a tanítás, ** de a gyerekek gondolatai valahogy sehogy sem akartak visszatérni a rendes hétköznapi kerékvágásba. Különösen Szabó Sanyi, no, meg kis gézengúz társai fogadkoztak magukban egyremásra, hogy másképp lesz jövőre I / 1 \jwim: tpC^C^X v — y ^ Leszállt mér az alkony, ^ anyukám n,ég dalolgat, ^Gombom varrja fel. ^ jobb volna már ágyban neki, ^ ^ de a munK-i nem engedi. ^ Még varrnia kell. ^ Függedl Elek fordítása ^ Honsa (CSEH NÉPMESE) EGY SZEGÉNY asszonynak volt egy fia, Honza, aki rengeteget evett. Folyton csak tömte volna a hasát. Anyja szegény volt, akár a templom egere, házuk olyan üres, mintha kisöpörték volna. Mikor már nem tudott a fiával mit kezdeni, igy szólt hozzá: — Tudod mit Honza, menj, nézz szét a világban. Nem árt, ha az ember világot lát. Megsegít az ég és nem kell majd így házalnod, mint nekem. Es ha szerencsével jársz, meg ne feledkezz öreg édesanyádról. Szegényes bátyút kötött fiának, egy elnyűtt csupa kacat Inget, és Honza útrakelt. Sehol nem állapodott meg sokáig, mert a nagyétkű legénynek mindenütt hamar kiadták az útját. Igy járt faluról-falura, mlg végül egy parasztnál, ahol nem néztek úgy a tányérjába, megmaradt. Egy nap így szólt hozzá a gazda: — Honza, szelj kenyeret és menj az erdőbe rőzsét gyűjteni. A fiú kinyitotta bicskáját és hatalmas karajt kanyarított le. — HohóI — rikkantott rá a gazda — Az sok lesz. Honza egy kevéssel kisebbre fogta a bicskát, de a gazda megint rászólt: — Hohó, az is sokl Még kisebbre engedte a bicskát, de még így is hatalmas napszámos karéjt vágott. — jó darab, de üsse kő. Ha azt akarod, hogy nagyobb legyen, az erdőben áztasd a forrás vizébe, tói megdagad. Honza ímmel-ámmal ballagott az erdőbe, ott egy-kettőre bekebelezte a kenyeret, aztán meg csak csellengett. Estefelé kötött egy kéve rőzsét és bemártotta a forrás vizébe, hadd dagadfon. Mikor besötétedett, kihúzta a vízből és hazament. A gazda nekiszegezte a kérdést: — A fél nap alatt bizonyára egész halom rőzsét szedtél? — Hohó, az sok leszi — felelt Honza. — Azt tudom, hogy nem erőltetted meg magad I Hál mennyit gyűjtöttél? Egy fél kévét? — Hohó, az is sok — válaszolt Honza. — Akkor meg mit csináltál? Tán egy nyalábbal se kötöttélI — De bizony egy nyalábot gyűjtöttem és bedobtam a forrás vízébe, hadd dagadjon. Kint van az udvaron. Szűcs Béla fordítása TóKPAfEJE? 4 X i H C « í s 9 40 44 11 11 U * 1? Ezt kívánjuk nektek a vakációra: Függőleges: 1. Testrész. 2. Ész. 1. Fel ls — ellentéte. 4. Találj 1 5. Fiúnév F-el. 6. Labda csehül (fonet). 7. Vissza: muzsika. 8. ... rivő. 9. Kevert Nóra 10. Füzet (l = y). 11 Forma 12 Énekes ma iár. 13. Két névelő 14. S-el a 'égén laknak benne. 15. Ritka férfinév. 16. Tejtermék. 17. La koma. Beküldte: Lados Iván, Lučenec) Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek 1. Pajtás Raj Bušlnce. 2. Rácz Katalin, Calovo 3. Demeter |ános, |ur nad Hronom. 4. Csombó Katalin, Obld S. Fekete Gyöngyi, Komárno. U] SZO 8 * 1962 június 23.