Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-23 / 171. szám, szombat

Évről évre egyre több turista keresi fel az oravai vízieromii gyönyörű környékét. (K. Cích — ČTK — felvétele) KIVETKEZTEK A MÚLTBÓL Csak sötétebb arcbőrük különbözteti meg őket a többi asszonytól. Ez azonban nem akadályozhatja meg a cigányszármazású asszonyok hattagú kollektíváját, hogy példát mutasson a Dunajská Streda-1 Baromfifeldolgozó Üzem többi dolgozójának. Kollektívájuk a múlt év június 30-tól büszként viseli a szocialista munkabrigád címet. Mindnyájan baromfit kopasztanak és igen lelkiismeretesen végzik ezt a munkát, amiről jó keresetük is tanúskodik. Abrahám Hermina, a kollekíva vezetője havonta mintegy 1600 koronát keres, éppen annyit, mint munkatársai. Amikor értékelték munkájukat, megállapították, hogy 127,9 százalékra tettek eleget a teljesítménynormák szerint megállapított kötelességeiknek és 0,9 százalékkal Jobb minőségű munkát végeztek. Az említett szocialista munkabrigád a múlt hónapban egyetlen egy esetben sem végzett selejtes munkát. Példásan gondozzák a baromfitollat. Az előírt mennyiségnél 47 kg-al több tollat adtak át. Munkahelyükön szigorúan betartják az egészségügyi előírásokat. Ha már a higiéniáról beszélünk, nézzük meg, njllyen volt e téren a helyzet a múltban nem munkahelyükön, hanem otthonukban. — Fiatal koromban hiába akartam volna betartani a higiénia szabályalt — mondja a kollektíva vezetője. — Szüleimmel és 9 testvéremmel együtt éltem, laktam egy agyagból összetákolt egyszobás kunyhóban, melynek belső falait régi újságokkal ragasztottuk tele. Csak két Igen rozoga ágyunk volt. Fiatal lánykoromban nem jártam munkába, mert sehol sem vettek fel. Csak néha akadt némi Idénymunka, az is csupán nyáron 2—3 hónapra. Télen akár éhen is halhattam, hiszen a múltban senkit sem érdekelt a sorsunk. Mindenütt ujjal mutogattak ránk és durván sértegettek. — Ma már nyoma sincs a pérónak. Most, amikor tiszta, fürdőszobás, központi fűtéses új lakásokban élünk, már csak néha gondolunk az egykori cigánynegyedre, ahol a higiénia híján mindig sok volt a betegság. — Tavaly nekem is szép, új lakást utaltak ki, amelyet ízlésesen be is rendeztem. Most már elégedetten élek férjemmel és 10 éves kislányommal. Két fiam ls van, az egyik katona, a másik a bratislavai zeneiskola növendéke. Ha Jól tanul, akkor a Zeneművészeti Főiskolán folytatja majd tanulmányait. Mária lányom ha felnő, maga választ majd pályát. Most még csak negyedikes, de még nem volt hármas a bizonyítványában. A tanítók meg vannak vele elégedve és én ís örülök, hogy Jól tanul és egészen másként él, mint én fiatalkoromban. — El szeretném mondani még azt is, hogy mindnyájan Igazán testvériesen élünk, összetartunk. Két lánytestvérem, Bartók Rozália és Mária televíziós készüléket vett és ml csaknem minden nap meglátogatjuk őket, hogy együtt nézhessük a műsort. Természetesen moziba is járunk. A legutóbbi három hónap alatt hét filmet és három színielőadást tekintettünk meg. Amikor új lakást kapfunk, a kollektíva minden lagja eljött, hogy segítsen a költözködésben. Mi, asszonyok együtt szórakozunk, különösen szívesen járunk az üzemi klubba. — Hogy el ne felejtsem — nemrég névadó ünnepségen is részt vettünk. Bartók Margitnak kislánya született. Amikor állapotos volt, más munkahelyen kapott beosztást. Anyasági szabadsága után ismét visszatért kollektívánkba. Együtt látogattuk meg a kórházban is és virágokkal, édességekkel kedveskedtünk neki. Az újszülött tiszteletére kisebb ünnepséget is rendeztünk. — Amint látja, nemcsak együtt dolgozunk, hanem jó barátságban, testvérlesen élünk ls. Mindnyájan hálásak vagyunk rendszerünknek azért, hogy új életet tett számunkra lehetővé s ma már nem vagyunk azok, akikre bárki ujjal mutathat, s akikkel az anyák rakoncátlankodó gyermekeiket ijesztgetik : „Ha rossz leszel, elvisz a cigányasszony 1" Milyen jó, hogy mindez már csak a múlté és sohasem térhet vissza. František Algayer, a Dunajská Streda-i Baromfifeldolgozó Üzem egyik mestere, akinek „keze alatt" dolgozik az említett kollektíva, csak a legjobbat mondhatja a hat asszony munkájáról életéről. Munkahelyükön ők kezdeményezték a versenyt a szocialista munkabrigád címért, és ők voltak az elsők, okik kötelezettségeket vállaltak a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére. Viera Vavrovfi A vonat ablakán át csodálom a vidék hegyeit, erdeit, virágos rétjeit és a közöttük csörgedező Kysucát. Vize krisztálytiszta s zöld, mintha a fenyvesek nézegetnék magukat benne. Talán a mesében sincs szebb táf. Az emberek harca az időjárással Egy hónap óta a Kysuca smaragzöld vize néha zavaros. Azt beszélik az emberek, hogy zavaros vízzel még álmodni sem fó. Esett ts az eső ezen a vidéken, májusban csak két nap torpantak meg a felhők valahol a hegyek ormán és engedték a napsugarakat le a völgyekbe. Kysucký Lieskovec szövetkezetesei iparkodtak kihasználni az alkalmat. — Tíz hektáron ültettük el a burgonyát egy nap alatt — dicsekszik Ondrej Gašperák, a szövetkezet fiatal elnöke. — Sokan voltak? — Sokan-e? Negyvenöt asszony fogta két marokra a kapa nyelét, hát még a gépek... azok tettek csak ki mugukért. Az elnök még hozzáteszi: Az elnök pillanatnyi hallgatás után, még hozzáteszi: — Ogy sajnálom, hogy élfél után háromkor haza kellett futnunk, de elzavart a zivatar. Pedig olyan szépen dolgoztak a gépek... — Ilyen még nem történt ebben a faluban. Mintha egészen megbabonázták volna a szövetkezet tagfait — kapcsolódik a beszélgetésbe az Iskola igazgatója. — Tudja, mit mondott aznap éjfélkor a lánctalpas traktoros, KuCerík elvtárs? —... hogy három éjfél ls kész dolgozni — veszt át úfból a szót Gašperák elvtárs. — Legalább egy nap és egy éfjel dolgozhattunk ' volna még egyfolytában, hej, azt a húsz hektárt még... — Ha az a volna ott nem volna — jegyzi meg Michalec elvtárs, a JNB mezőgazdasági osztályának agronómusa. — Remélem azonban, az idén jobban fog takarékoskodni Medárd a vízzel, hogy valami csapadék őszre is maradjon. Több a tej, több a hús Az év elején ebben a szövetkezetben sem volt kielégítő a tejhozam, sőt a tojásból sem tudtak elegendőt összegyűjteni és a hússal ts hadilábon álltak. — Május végéig behoztuk a lemaradást — közli velünk a szövetkezet A dolgozók filmfesztiválja A haSálnak A mi küldöttünk Jozefina DanlSov'át a Chorvátsky Grob-i szövetkezetben min• denkl dolgos leány' nak ismeri. Nem itt született, csupán két éve, hogy idekerült a szövetkezet baromfitelepére, de rövid idő alatt ts megszerették. Nemrég arról értesült, hogy ő ts részt vesz a VIII VIT-en. Meglepte a hír, hinni sem akarta ... — Miért éppen engem küldenek a VIT-re? Hiszen sok szorgos fiatal van a szövetkezetünkben — mondotta. En nemrég kerültem ide.... Igen, nemrég tagja a Chorvátsky Grob-i szövetkezetnek, de Igramban már öt évet dolgozott az ottani baromfitelepen. Aztán a vodébradyi Baromfigondozó Szakiskolán is részt vett. „Bizonyítványa" mindkét helyről a lehető legjobb volt. A szövetkezet gazdasági udvarán találkoztunk vele. Éppen munkába sietett. Hívott, látogassuk meg munkahelyén. Függönyös ablak, tisztaság. Itt látnak napvilágot a kispulykák. Jozefina barátnőjével, Anna Kováčovával látja el itt a szolgálatot. — Mi itt a keltetőben csak ketten vagyunk — tájékoztat —, de a baromfitelep dolgozóival egy csoportba tartozunk. Ok ls fiatalok és versenyzünk a szocialista munkabrigád, valamint a CSKP XII. kongresszusának brigádja címért. Arcán mosoly jelenik meg s elhallgat. Talán a fesztivál jutott az eszébe, avagy a versenyző kollektíva? Az egyik gép világító lámpácskája kialszik. Hirtelen odaugrik ... Egy-két mozdulat és ismét rendben van minden. — Ügyelni kell nagyon, valami nincsen rendben a géppel. Pedig nem szeretném, ha a tolásokat valami baj érné. Szóltam is már a villanyszerelőnek, ígérték, hogy délután megjavítják. Egy pillanatnyi szünetet tart, majd így folytatja. i— A terv 5000 pulyka keltetését írja elő. A CSKP XII. kongresszusa tiszteletére barátnőmmel vállaltuk, hogy 8000 pulykát vagyis terven felül 3000 darabot keltetünk ki. Már 5000 darabnál tartunk. Még egy hónap, s eleget teszünk vállalásunknak .. . Aztán ha szükség lesz, tovább keltetünk, vagy a baromfitelepen kérünk munkát. — A fesztivál . . .? — Még mindig hihetetlen számomra, hogy én ts ott leszek Helsinkiben a világ ifjúságának találkozóján, őszintén mondom, mégis sokat foglalkoztat a VIT. Nemegyszer magam elé képzelem Helsinki népes utcáját, a fiatalok tarka csoportját... A beszédet KováCová érkezése szakítja félbe. Anna azonban kitalálfa, miről van szó: — Jozefina a ml küldöttünk — mondja büszkén. Meg is érdemli, hogy öt Javasolják a VIT-re ... — Ugyan hagyd már abba — vág szavába DaniSová. — Inkább lássunk munkához. A felső rekeszekben meg kell forgatni a tojásokat. Feleletet sem várva munkához lát. Barátnője mosolyog. Mosolyával mintha csak azt mondaná: „Látja, ilyen ez a mi Jozeftnánk". Egymás után helyre tolják a rekeszeket. Tíz percbe sem telik és mindegyik a helyére kerül. — Ha visszajövök a VIT-ről, elmondom majd tapasztalataimat a környező falvak fiataljainak. Persze először szövetkezetünk fiataljainak . . . Gondolom, gazdag élménnyel térek haza, s lesz miről beszélnem. DaniSová alig húszéves. Vidám, szorgos leány. A szövetkezet mellett működő CSlSZ-szervexet politikai felelőse. Üzemi szervezetük a Brattslava-vidék járás egyik legjobb szervezete. S hogy ez így van, ebben Jozefinának ís nagy része van. Úgyszintén abban, hogy a fiatalok a Chorvátsky Grob-i szövetkezetben igazi otthonra találtak. S ezért megérdemli, hogy hazánk fiataljait 6 ts képviselje Helsinkiben, a VIII. Vtlágifjúsági Találkozón. NEMETH JÁNOS A baráti Német Demokratikus Köztársaság alkotása szerepelt Bratislavában a dolgozók filmfesztiválja ötödik napjának műsorán. A közönség lelkes tapsa nemcsak a DEFA küldöttségének szólt, melynek tagjai kőzött Joachim Hasslert, a bemutatott film rendezőjét és Günther Simont, a népszerű filmszínészt üdvözölhettük, hanem a szomszédos állam egész testvérnépének, mely határozottan szembe száll Bonn új világuralmi terveiyel. A bemutatott mű — A halálnak egy arca van — története a bonni német államban Játszódik le. Nagyon időszerű a témája. A néző önkéntelenül összehasonlítja az évekkel ezelőtt bemutatott Fehér vérrel. Csak éppen a film hőseinek sorsa különbözik. Joachim Hassler filmje drámaian kezdődik : Rendőri riadóautó hajtat az elmegyógyintézetbe intelligens, tudós külsejű utassal, aki hasztalan kísérli meg a menekülést. A tudós egy vegyi kutatóintézet munkatársa. A lelkiismerete, majd egy szörnyű élmény hajszolja őt, hogy olyasmivel lepje meg a nyilvánosságot, amit a rendszer urai titokban szeretnének tartani. Valaki, helyesebben valakik bűnösek, de az egész ügyészség felsőbb államérdekből nem Indít ellenük eljárást. A kényelmetlen tanúnak ezért kell ép elmével, de megtört lélekkel kényszerből az elmegyógyintézet rácsal mögé vonulnia A film meséjének ez a magva. Nagy lehetőséget kínál drámai helyzetek klugratására. Sajnos, a rendező nem tudott megbirkózni a hálás anyaggal. Bár a film Jól indul: az elmegyógyintézet kapuinak bezáródása után retroszpektívan peregnek az események, később gyakori a törés. A rendező elszalasztja az alkalmat a drámai feszültség pszichikai alapú fokozására, a mondanivaló mélyreható kifejtésére, ehelyett sablonos, hatáskeltő eszközöket használ. A film anyaga helyenként nyers, kidolgozatlan. Például a vegyész és az orvosnő „hirtelen" egy arca van szerelme hat valószínűtlenül. Kettejük viszonyában az igazságszeretet, a kötelességérzet az a momentum ugyan, mely rokonszenvet ébreszt egymás iránt, a komoly szerelemhez azonban ez kevés. Kisebb epizódokban egyébként ügyes megoldásokkal találkozunk, de a történet meseszövése elég merev, hiányzik belőle a lendület. Günther Simon és Katherina Laszar nagyon természetesen alakította szerepét. Joachim Hassler filmje fogyatékosságai ellenére érdekes alkotás, leleplezi milliók elpusztltóinak újabb gyilkos terveit. A DEFA korábbi műveihez képest bizonyos haladást mutat, ám a Mamlock professzor után magasabbra lehet emelni a mércét. t. L. elnöke. — Tudja, hány liter tejet adtunk a közellátásnak? Feleletet sem várva folytatja: — Harmincnyolcezret. — S tavaly? — Egész évben ötezerrel kevesebbet az eddigitől ts. Igen, az idei eredményeket nem lehet összehasonlítani a tavalyiakkal. Míg a szövetkezet januárban alig száztíz Itter tejet tudott csak a csarnokba szállítani, addig mostanában már ötszáznál is több kerül naponta a kannákba. Nézzük azonban, milyen is az évi feladat? — Nyolcvanötezer liter, s hozzá még tizenötezer — a felajánlás. Amikor az ember rátekint az itteni apró „hegyi" tehenekre, alig tudja elhinni, hogy ilyen eredményt elérhetnek. Ezt a tejhozamot még a Sajó menti „nagy" tehenek is megirigyelhetnék. — Nem is tartozunk már a közellátásnak sem hússal, sem tejjel, de még tojással sem. Május végéig minden tartozásunkat kiegyenlítettük, — fejezi be szavait Gašperák elvtárs. A felvásárlási vállalat most olyan borjúkat ts átvesz az eladóktól, melyek nincsenek a legjobb bőrben. A vállalatnak azonban nincs hizlaldája. Az ilyen borjúkból vett át a minap harmincat Kysucký Lieskovec szövetkezete ís. — Ellegelhetnek majd a többi hetvenhattal. Michalec elvtárs még megtoldja az elnök szavát: — Nem rossz üzlet ez a szövetkezetnek, hisz lassan rendbejönnek a hegyi legelők is, és a csordával őszig nincsen semmi gond. Ha nem csordul, hát cseppen, de a nyolcvan kilós súly szaporulatot őszig játszva el lehet érni minden borjúnál. A szövetkezetnek viszont minden kiló pénzt jelent. Iparkodnak az emberek — Nálunk a legnagyobb feladatot minden esztendőben a trágya kihordása okozza — vázolta a helyzetet és a nehézségeket Martin Jezo, az EFSZ elnöke Sneínica községben. Rendeltünk a traktorállomáson egy V3S jelzésű teherautót, de sajnos — nem kaptuk meg. Azt mondták, hogy a Záborőie magaslatra trágyát hordani nem adnak kocsit. Átért nem estünk kétségbe. Tudja, mit csináltunk? — kérdezi a titkár. — Rendeltünk teherautót a magasépítészeti vállalatnál. Nem hagyhattunk kilenc hektárt trágya nélkül, hisz az a nagy tábla eleget hevert ugaron, amikor magánkézen volt — veti közbe a szövetkezet elnöke. — Nem szántottál: azt addig, csak minden második évben. — Nem mondom, szép az ugar a hegytetőn ís, amikor csupa virág — veszt át a szót újból Beňadik elvtárs —, dehát mi nem a festőművészek számára műveljük a határt. Nevéről ítélve azt hittük, hogy ebben a községben tartós hótakaró szokta borítani a mezőt, ám a HNB titkára nem osztotta nézetünket. — Valamikor „Snatnica" volt a község neve. Szóval az első „a" átváltozott és „e" lett belőle. Az öregek azt beszélik, hogy az itteni emberek nagyon szorgalmasak és iparkodók voltak mindig. Innen hát a község neve. Nem mondom, iparkodnia ts kellett ebben a völgyben a község aprajának -nagyjának, ha a hegyoldalakon, azokon a keskeny „szalagföldeken" is akartak burgonyát termeszteni. BERKES JÖZSEF A zvolení erdészeti múzeum a város terén kiállítást rendezett a közáp-szlovákiai kerületben élő legismertebb állat- és madárfajtákból (Fr. Kocian — CTK — felv.) 1962. június 23. (Jj SZÖ 5 *