Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-22 / 170. szám, péntek

<mwmt&m A. Fleming angol orvos-biológus egy laboratóriumi tivegtálacskában vérmintát hagyott. Talán megfeledkezett róla, talán a helyiség nedves volt — nem tudjuk. Tény, hogy a korokozókkal megfertőzött vérminta megpenészedett. Így talált rá az orvosprofesszor. Mikroszkóp alá vette és — meglepő kép tárult eléje: a megfertőzött vérmintán a penész közelében minden kórokozó elpusztult. Kutatni kezdte hát, mi lehet a penészben, hogy baktériumokat öl. Rájött, hogy a kannapenész családjába tartozó egyik gombafaj, a pentcilltum notatum termeli a penicillin nevű vegyületet, s ez pusztítja a kórokozókat. Fleming felfedezése sokáig ismeretlen volt, hisz ez az esett már 34 évvel ezelőtt történt. Az orvostudomány beérte af eddig ismert gyógyszerekkel és Fleming felfedezésétől semmi különösebbet nem várt. A háború Idején azonban, amikor bizonyos orvos Ságokhoz szükséges vegyszerekből hiány mutatkozott, elővették Fleming felfedezését. A penészgombából — nagyon drágán — nyert penicillin szinte csodálatos eredményeket hozott: a sebek gyorsan gyógyultak, a sebesültek láza soha nem látott gyorsaság gal csökkent, s a különféle betegsé gek igen rövid Idő alatt nagyon Jó eredménnyel elmúltak. A legjelentősebb az új gyógyszerben az volt, hogy a legcsekélyebb káros utóhatása sem maradt. A háború után a kutatóintézetek világszerte rávetették magukat az antibiotikumokra, számos — ma már száznál több — olyan penészfajtát fedeztek fel, amelyek kibővítették az antibiotikumok skáláját és hatásövezetüket. Hazánkban 1954 óta gyártunk nagyban penicillint. Ma az antibiotikumok gyártása a Slovenská Lupčai Biotikában összpontosul, amely teljesen kielégíti a hazai szükségletet, sőt kivitelre ls gyárt. Ezt a gyógyszergyárat látogattuk meg, hogy közelebbit ls tudjunk az antibiotikumok, e legkorszerűbb gyógyszerek gyártásáról és alkalmazásuk lehetőségeiről. • Ml VAN A KÉMCSŐBEN? A lupčai Biotika termelési alapanyaga egy beforrasztott kémcsőben szállított penészgomba-tÖrzs. A gyártás tehát áz üzemen kívül kezdődik, ott, ahol a penészgomba-törzset tenyésztik — a kutatóintézetben. A laboratóriumi munka célja kitenyészteni a penész tiszta kultúráját, olyan nemesített fajtát, amely a legtöbb antibiotikumot tudja termelni és a megfelelő körülmények között legjobban szaporodik. Az Intézet ezt a pontosan megjelölt, osztályozott, ne mesített fajtát üvegcsőbe zárja és elküldi a gyárnak. Eddig tart a munka mikrológlai része. Az üzem feladata szaporítani ezt a penészfajtát és kivonni belőle a penicillint. Mi van tehát az üvegcsőben, ami kor a gyárba kerül? Szemmel láthatóan a következő: kevéske homok, amit halványan milliméternyi vékony penészréteg von be. A talajul szolgáló homokkal együtt alig egy gramm ... • A CSODA Az üzemben végbemenő folyamatot méltán nevezhetjük csodának: hiszen ebből a parányi mennyiségű nyersanyagból több ezer liter penészt, sok ezer üveg gyógyszert készítenek A dolog talán azért ls tűnik csodálatosnak, mert minden folyamat láthatatlan, zárt, steril tartályokban történik, az ember csillogó ciszternákat, zümmögő keverőgépeket, üvegcsővezetékeket, szivattyúkat, centrifugákat lát. A penésznek látszólag nyoma veszett. A munkamenet elején még úgyahogy látszik: a törzsből dróttal ráviszik a penészt a nagyobb üvegekben levő táptalajra, amelyen gyorsan elterjed. A milliméteres parányi penészből hat üvegre való van már. Ez tovább szaporodik még hatalmasabb táptalajokon, míg a laboratóriumi környezetből a nagyobb gépekre kerül. A „csoda" megtörtént: az emberek a természetnél sokkal jobb feltételeket teremtettek a szaporodásra, úgyhogy a parányi alapanyag hihetetlen mennyiségű, penicillint tartalmazó masszává gyarapodott. Eddig tart a szaporodás, a gyártás biológiai része. Ami ezután jön, az már vegyészet. A vegyészek feladata eltávolítani a különféle táptalajokat, megfosztani a penészgombát növényi testétől, s elkülöníteni a penicillin káliumsóját. Itt már aszerint folytatják, mi lesz belőle: tabletta-e vagy injekció. Érdekes, - legalább is a laikus számára — hogy az injekciókra szolgáló penlHOSSZjl AZ ÚT a tudóstól a szövetkezet zootechnikusáig Amíg a penészgombából aureovit lesz • Mi a penicillin? • Antibiotikumok a mezőgazdaságban • Miért nem ölt tömegjelleget az antibiotikumos gyorshizlalás? • Ne hagyjuk kárba veszni a tudósok felfedezéseit • Modern gazdálkodásban a tudomány vívmányait is fel kell használni • A zootechnikusok és állatgondozók szakképzettségén és becsületességén múlik a siker cillin fehér por s nem folyadék, ahogy az ember gondolná. Ez a fehér por leplombált üvegcsében kerül az orvoshoz, aki desztillált vízzel feloldja, és így már felszívhatja a fecskendőbe. • A FEJLŐDÉS NEM ALLT MEG Tudósaink nem elégedtek meg a penicillin gyártási módjának felfedezésével. Tovább mentek, olyan antibiotikumokat kísérleztek ki, amelyek sokkal szélesebb körben alkalmazhatók és bizonyos esetekben hatásosabbak. Ilyen antibiotikum a Slovenská Lupčán gyártott aureomycin. Nevét aranysárga színétől kapta (aurum — lat. arany). A szakemberek azonban chlortetracyclinnek, vagy röviden CTCnek hívják. A penicillintől abban különbözik, hogy nem a penészgomba kivonatáról, hanem váladékáról, a szervezet anyagcsere-termékéről van szó. Sokkal több betegséget gyógyít, mint a penicillin, de nem szorítja ki, mert a penicillin bizonyos esetekben páratlan hatású. Az aureomycinnek egy nem steril módon készülő válfaját ls gyártják. Ugyancsak chlortetracycllnről van szó, amely aureovit néven kerül forgalomba. Ez állatorvosi célokat szolgál és a hizlalást segítll • GYÓGYSZERGYÁRI BESZÉLGETÉS A HÚSKÉRDÉSRŐL Amint megtudom, hogy az aureovit, ha hízó állatoknak adagolják, gyors Iramban elősegíti gyarapodásukat, azonnal érdeklődni kezdek Iránta. Hiszen a gyorshízlalás egyik jelentős tényezőjét vélem felfedezni benne, úgy gondolom, hogy mezőgazdaságunk sok ezer tonna húst nyerhetne azzal, ha a hízók gyarapodását antibiotikummal, ez esetben aureovlttel segítenék elő. A tudósok megnyugtatnak, hogy erre már régen rájöttek, nem én fedeztem fel a „spanyolviaszt". Felvilágosítást kérek tehát az itt levő szakemberektől, s felvetem, hogy a mezőgazdaság szakaszán dolgozó olvasóink bizonyára örömmel vennék, ha Ilyen Jelentős dologban bővebb ismereteket szereznének. Dr. RoubíCek mérnök-tudós, Ján MtSeéka vegyészmérnök, biológus, és Ondrej Macko agromérnök elvtársak tájékoztatása alapján igyekszem az alábbiakban ismertetni az antibiotikumok jelentőségét a mezőgazdaságban. • ÉHES ÁLLATNAK HIÁBA ADUNK AUREOVITET — ez az első, amire figyelmeztetnek. Az aureovitet a kísérletek óriási eredményei alapján szinte csodaszernek nevezhetjük, de egymagában semmire sem megyünk vele. A sertéseken végzett kísérletek például megmutatták, hogy a lényeg továbbra ls a takarmány sokoldalú táptartalma, és a rendes etetés, de az antibiotikum meggyorsítja a hízást és végeredményben takarmányt ls megtakarít. Igaz ugyan, hogy az antibiotikummal nevelt hízó többet eszik, viszont felhtzlalása nem tart sokáig, a föletetett takarmánynak sokkal nagyobb része válik hússá, tehát ugyanannyi takarmányból nagyobb gyarapodás érhető el. Itt ütközik ki a megtakarítás. Lássuk azonban a tényeket: Egy világszerte gyakorlatban bebizonyosodott kísérlet adatait ismertetjük az alábbiakban. A tudósok négy csoportba osztották a hízó sertéseket. • AZ ELSŐ CSOPORT hízóinak fehérjeszegény, a gyakran használt, de lényegében rossz takarmányt adtak. 1 kg hús termeléséhez 7,3 kg takarmányt használtak el, és a napi súlygyarapodás átlag 320 gramm volt. • A MÁSODIK CSOPORTBAN a sertéseknek alapkeveréket adtak, helyes arányban alkalmazott lápanyagokkal. Itt 1 kg húst már 5,5 kg takarmánnyal termeltek, és a napi gyarapodás 410 gramm volt. • A HARMADIK CSOPORT sertéseit ugyancsak alapkeverékkel etették, de beletettek vitamin-koncentrátumot Is. Az egy kg hús itt 4,7 kg takarmányba került, és a napi súlygyarapodás 500 gramm volt. • A NEGYEDIK CSOPORT számunkra a legérdekesebb. Itt az alapkeverékhez a vitamin-koncentrátumon kívül 1 százalékos vitaminos-antibiotikumos dúsítót (nálunk VAD — vita mínový-antibiotický doplüok — néven ismert aureovitet tartalmazó preparátumot) is adtak. Az eredmény: 1 kg húst 4 kg takarmánnyal termeltek, a napi gyarapodás 570 gramm. • MILYEN A GYAKORLAT? A fenti kísérleti példa a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban egyben gyakorlati példa is. Helyessége nem csupán tudósok felügyelete mellett, kísérleti körülmények között, hanem gyakorlatilag termelési feltételek mellett ls általánosan bebizonyosodott. Mégpedig nemcsak a sertéseknél, hanem a hízómarháknál, a baromfinál stb. is. Ha jő másutt, miért nem jó nálunk? — vetődik fel a kérdés. Jó az nálunk is — válaszolják a tudósok és a nálunk járt szovjet tanár, Szarkiszov elvtárs véleményét említik. Szerinte a nálunk gyártott aureovit meszsze felülmúl minden hasonló rendeltetésű antibiotikumot. De nemcsak egy tudós véleménye ez, hanem a tőkés vállalkozóké is, akik nagyban vásárolják nálunk az antibiotikumokat, s aureovitünket előnyben részesítik számos agyonreklámozott nyugati preparátum előtt. A tőkés pedig, ha nem fizetődnék ki, minden bizonnyal nem vásárolná. A tudományosan bebizonyított, gyakorlatban világszerte bevezetett módszerek nálunk sajnos nem öltöttek tömegjelleget, távolról sem mondhatjuk, hogy a félkilós napi súlygyarapodás egy kiló hús 4 kiló takarmánnyal való termelése általános jelenség lenne mezőgazdaságunkban. Pedig mint láthattuk, a hozzávaló preparátumok kiválóak, s korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre. • HOL VAN TEHÁT A HIBA? Akármilyen hihetetlenül ls hangzik, a valóság az, hogy a „végállomásra", az etetőbe az antibiotikumos preparátum nem jut el, vagy legalábbis nem olyan formában, amilyenben kellene. Pedig az üzemből naponta nagy rakományokban fut ki a készáru. Tiszta antibiotikum formájában az állatorvosok részére, és 20 kilós csomagokban VAD-koncentrátum formájában (vitaminokkal dúsítva) a takarmány»feldolgoző üzemek számára. Ez a VAD—nevezzük a továbbiakban" így a vitaminos-antibiotikumos dúsítót —

r korpával van keverve, ellenőrzött hígításban, amelyet feltüntetnek a csomagoláson. A céduláról mindenki elolvashatja, hogy a VAD kilója, vagy az egész csomag mennyi takarmányhoz elegendő. Így koncentrálva természetesen nem használható, csak igen parányi mennyiségben, a takarmánnyal elkeverve (pl. 10 gramm egy tonna takarmányra). Minden állatfajtának különféle előírás szerint kell adagolni, különbség van például az 50 kg-on aluli sertések és a nagyobbak között, a baromfi számára készült keverékben, a szarvasmarháknak szánt adagolásban stb. Vegyünk egy példát arra, hogyan Jut el a fogyasztóhoz a VAD. A bratislavai takarmányfeldolgozó üzembe látogatunk el, ahol a következőt látjuk: A VAD fehérjedús koncentrátum formájában érkezik az üzembe. Ennek CTC (aureovit) tartalma 1,5 százalék. Maga a fehérje-koncentrátum magában nem etethető, takarmányba keverik. Újra tudományosan megalapozott receptek szerint folyik a keverés, a takarmánykeveréket fehérjékkel dúsítják. Az antibiotikum már benne vart. A keverés műszaki feltételei nem a legeszményibbek. A laboratóriumi vizsgálatnál gyakran kitűnik, hogy a keverék antibiotikum tartalma nem felel meg teljsen a követelményeknek. Ez még nem lenne olyan nagy ba], ha a Járási keverőtelepeken nem érné további hígítás a takarmányt, A mezőgazdasági üzemben, az EFSZ-ben, állami gazdaságban azután már szinte ellenőrizhetetlen, mennyi a takarmány VAD-tartalma, különösen, ha még maguk is hozzátesznek takarmányukból. Más a helyzet ott, ahol az EFSZ vagy az állami gazdaság saját keverőteleppel rendelkezik és az antibiotikummal dúsított preparátumot közvetlenül a felvásárló üzemtől szerzi be? Ott van meg a legjobb lehetőség arra, hogy ellenőrizhessék, van-e elegendő fehérje, vitamin, antibiotikum a takarmányban. Sajnos, megtörtént olyan eset is, amikor az etető meglátta a koncentrátumot tartalmazó zsákot, belenézett, mi van benne — korpa volt — s úgy, ahogy volt, leletette. Kétségtelen, hogy csak hiányos szakképzettségű és ráadásul felelőtlen dolgozó tehetett Ilyesmit. Hiszen a zsák felirata világosan megmondja, hogy ez koncentrátum, csupán bizonyos arányban elkeverve használható. A korpa Itt csak arra szolgál, hogy megkönnyítse a keverést. Mondani sem kell, hogy a tömény dúsító feletetése katasztrofális következménynyel járt. • A KÖVETKEZMÉNYEK A csupán nagy vonalakban vázolt helyzet következménye, hogy a tudósok önfeláldozó munkájának eredménye, a gyógyszergyár sok száz dolgozójának törekvése, a drága alapanyagok tömege elvesziki És micsoda lehetőségektől esnek el a mezőgazdasági üzemek! A kísérleti példán szemléltetően láthattuk, mennyi hústól fosztják meg a népgazdaságot, ha a tudományos kutatás eredményeit nem használják fel a gyakorlatban, vagy nem jutnak el oda, ahol a legtöbb hasznot hoznák. A Jó gazda állatainak a legjobbat akarja adni. Megtörtént olyan eset ls, tegyen mást, mint amit a használati utasítás előír. • Ml A TEENDŐ? A jelen helyzetben az antibiotikumok és vitaminok áldásos hatását akkor használhatjuk ki megfelelően, ha következetesen ragaszkodunk hozzá, hogy a takarmányban, melyet a keverőüzemek szállítanak benne legyen mindaz, ami kell, tehát az antibiotikum is. A mezőgazdasági üzemek ezt úgy érhetik el, hogy a számukra szállított takarmájiymintát hivatalos szervvel megvizsgáltatják. Ez a szerv nálunk minden járásban az Ostredný kontrolný a skúšobný ústav poľnohospodársky (Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet). A vitaminok és hasonló speciális anyagok arányát a takarmányban a bratislavai központ állapítja meg. Az Ilyen takarmányelemzés nem kerül sokba, kissé hosszadalmas talán, de megéri, mert a húsról, és az oly fontos állattenyésztésről van szó. Azok az üzemek, amelyek maguk keverik a takarmányt, a felvásárló vállalattól kaphatnak antibiotikumos vitaminos dúsítót. Itt már szakképzettségről van szó és a zootechnik kusok, etetők felelősségérzetéről. Tudni kell, hogy a hazánkban gyártott preparátumok kiválóak, — a VAD annyival ís jobb a külföldinél, hogy, nemcsak antibiotikumot, hanem ráadásul vitaminokat is tartalmaz — ős használatuk egészen kiváló eredményeket hozhat. Tudni kell, alkalmazási módját ls és azt, hogy az antibiotikum hatása kárba vész, ha egy^ szer használjuk, egyszer nem. A rendszeresség lényeges dolog. (Nem pon-í tos, de szemléltető példa: a penicillinnel gyógyított betegnek, ha nem vesz be minden tablettát, amit az orvos előír, hanem csak néhányat, a legközelebbi betegségnél nem használ a penicillin). A rendszeresség ellen vétünk falvainkon a legtöbbet. A keverőüzem, még ha pontos arányban adagolná is a VAD-ot, takarmányhlány esetén nem szállíthat. Ilyenkor á „kúra" megszakad. Le kall küzdenünk továbbá az új iránti bizalmatlanságot. Nem kell félnünk, hogy „most van ugyan elég antibiotikum, de hátha később nem lesz". Az antibiotikumgyártás folyamatos, elegendő tartalékkal rendelkezünk. E sqrok írója saját szemével látta, mennyire biztosított a további termelés. Végezetül: csodálatos dologra Jöttek rá a tudósok, óriási léptekkel halad előre a tudomány ezen a gyakorlat-, ban oly fontos szakaszon. Az antibiotikumok használata a mezőgazdaságAz antibiotikumok gyártásának biológiai része: ezekben a hatalmas tartályokban szaporodik a penészgnmba-törzs. A felvétel a legfelső emeleten készült, ahol csupán a földszintről idáig érő tartályok tetejét láthatjuk. (L. Roller felvétele) hogy a zootechnikus, mivel nem tud- ban egyre szélesebb körben válik leta ellenőrizni a keverőüzemtől kapott hetségessé — például a növénytertakarmány antibiotikum-tartalmát, sa ját keverővel pedig nem rendelkezett, az állatorvossal íratott elő auerovitet, s azt adagolta az állatok eledelébe. Kitűnő eredményeket ért el, csakhogy illegális úton, szinte törvénytelenül. A Mezőgazdasági Minisztérium felelős dolgozóinak a fenti példa alapján gondolkodniuk kellene, nem lehetne e közvetlenül antibiotikumosvltaminos dúsítókhoz juttatni a mezőgazdasági üzemeket. A 44853/61-442 sz. rendelet ugyanis megtiltja az antibiotikumok közvetlen árusítását, mert fennáll a túladagolás, s annak veszélye, hogy — mint a tömény dúsítót etető dolgozó esetében láttuk — szakszerűtlen kezelés esetén káros következményekkel számolhatnánk. Ez a feltevés viszont bizonyos mértékben túlzás. Számos más országban használati utasítással ellátott zacskókban árusítanak antibiotikumot. A Józan ész diktálja minden parasztembernek, hogy a preparátummal ne mesztésben is. Jelenleg az a lényeges, hogy a már felfedezett, világszerte bevált eredményeket nálunk is a lehető, legnagyobb mértékben hasznosítsuk. Ne hagyjuk kárba veszni a tudósok munkáját, mert jelentős, mindennapi problémákat oldhatunk meg segítségével. A tudomány a gyakorlatot szolgálja, ki kell hát használni a lehetőségeket. Ehhez jóakarat, szakképzettség, felelősségtudat kell a mezőgazdasági dolgozók részéről, a hivatalos szervek részéről pedig a reális helyzet megértése. Mindenekelőtt a vegyelemzést végző ellenőrző szervekre gondolunk, amelyek sokat segíthetnek abban, hogy a leghatásosabb preparátumok ne csak a kimutatásokban és a központi keverőüzemek termékeinek vegyelemzésében szerepeljenek, hanem a járási, helyi keverők termékeiben is és ott legyenek az utolsó szakaszon — maaában a feletetett takarmányban! V1LCSE: CÉZA 1962. június 531. Qj §ZÖ Ü *