Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-21 / 169. szám, csütörtök

Veres János, Serkentő ének Nyári szelek járnak, kibontom vitorlámat, a szivárványos képek szivembe visszatérnek. Felkeltem : látok, hallok, rámszállnak földi hangok, piros tetők ragyognak, tollhegyre kívánkoznak. Ellep a virágillat, lágy füst-virágok nyílnak, a vasolvasztár szobra erőnket szétragyogja. Eredj, gyöngyház-reménység, mint lányarcon a szépség, gyerek fut sárga napra, angolkór nem sorvasztja. Istállók, zsákok, gépek a téllel szembenéznek, tervei szahad partján szilonhan jár a nagylány. A bankár véres pénzzel pokol-szobákat bélel, úr-gőg és béresházak libbenő porrá váltak. Ökörszem száll a fára, volt-kastély iskolára, cinke pityeg a gallyon, fejem a fához hajtom. ölésre hetyke kínok sírhalmán így virítok. Nem úszunk csapdás ölbe, célunk: a Béke öble. Fekete vizek karmát zene és fény takarják, fényes a réti zsálya, a nyírfa koronája, kapanyél, zömök gyárak, a csontkürt és a gátak, — s vágy zúg opálos égen: hajónk víg révbe érjen. | Kulturális éi Dán gordonkaművész a Zenei Tavaszon ZENEI TAVASZUNK e hengversenyén a hallgatóság szívélyesen üdvözölte az est karmesterét, Zdenék Bíleket, aki hosszú idő után lépett újra a hangversenydobogóra. A fiatal karmester Dvofák Karneváljával nyitotta meg műsorát. A tűzijátékként felsziporkázó Karneválnyitányt életteljes, de kissé túlhangsúlyozott előadásban hallottuk. Dán vendégünk, Eriing Blondal Bengtsson Dvofák Gordonkaversenyét adta elő. A fiatal művész a Dvofákversenyt átgondolt, finoman kidolgozott előadásban tolmácsolta tiszta, meleg gordonkahangon. Nemegyszer hallottuk már ezt a kompozíciót, de mindig újra megcsodáljuk a nagy cseh mester ellenállhatatlan muzsikáló kedvét, a gondolatok és érzések kiapadhatatlan bőségét. Ebben a műben minden hangzik és cseng 1 És talán éppen ebből a szempontból ítélve maradt bennünk némi hiányérzet. A dán művész nem nyitott teljesen szabad teret az önfeledt dvofáki dalolás dúsan ömlő áradásán^, kissé széjjeltagolta az éneklő muzsikát, a dallamok egymásból fakadó és egymásba ömlő hullámzását. Eriing Blondal Bengtsson a közönség tapsát Prokofjev Marsának szellemes előadásával köszönte meg. Befejezésül Beethoven VII. szimfóniája került előadásra. A Beethoven szimfóniák egyik kiváló elemzője a mesterművet boncolva megállapítja: „A Hetedik nem Indult eleve harcias zenének, a körülmények alakulása, tömegkihatása folytán azonban valóban hazafias tettnek bizonyult. Keletkezése tekintetében időben megelőzte Napóleon legyőzetését, de léS

üvít az északkeleti szél, s bár szobámon kettős ablak van, mégis érzem. Szabálytalan Időközökben esőcseppek vágódnak az ablaküvegre: szeretem ezt a zajt, mert erősebb az ágyam fölött levő Getgerszámlálócső egyhangú kattogásánál. Szobámban egy sugárfertőzéses tárgy van. Ez a tárgy én vagyok. En, Billy O'Brien őrmester, a 18. felderítőraj pilótája. A testem élettelen, már nem érzek semmit, semmi fájdalmat. De gondolkozom, látok és hallok. Nem sokat látok. Fehér falakat,_ ágyam előt{ egy félmagas ólom védőfalat, az ablakot, az esőtől nedves ablaküvegeket és egy vékony repkényindát, amely táncol az erős szélben. Nem tudom, mennyi az idő, a repkénytnda az órám. Még tíz levelet számoltam meg; rövidesen mind lehull, s letelik az én időm ts, az utolsó levéllel meghal Billy O'Brien őrmester. Tegnap meglátogatott a tábori lelkész. A hangja egyáltalán nem volt kenetteljes, világosan, acélosan csengett, szinte fájt. S a szavat is fájtak, amelyeknek pedig vigasztalniuk kellett volna. „Isten örökkévaló, de az ember halandó, ezért ne is tulajdonítsunk neki semmiféle jelentőséget". Jól hallottam, jól értettem, de beszélni már nem tudok. Ha megpróbálom, érzem, hogy fejembe száll a vér, elvörösödöm, de csak valami hörgés hallatszik. A pilóta nem fontos, de az Isten léte — a szentségit neki! De hiszen ezt már tanultuk az egyetemen is. Nyugodj bele a halálba, úgysem tudsz előle kitérni, feltétlenül utolér. De hát kt parancsol a halálnak? Kicsoda? Az isten? Az utolsó felderítő repülést Augsburg és Grön'nnd között nem az Isten rendelte el, hanem a tábornok. nyege és szelleme szerint ez sem más a zene eszközeivel vívott felszabadító harcnál, mert mintegy előrevetíti a csatatereken kevéssel rá kivívott tényleges győzelmet. Schönewolf érdekes fogalmazásában Beethoven így saját fegyvereivel veri meg Napóleon császárt, a francia forradalom zenei dikciójával: az élan térrible és az éclat triomphal (félelmes lendület és diadalmas fény) zenei fegyverével." A BEETHOVEN SZIMFÓNIÁK előadása általában kényes feladat, mert nagy karmesteri egyénisége)? alaki-tották ki bennünk a Beethoven elképzelést. Zdenék Bílek kezdeményező lendülettel, feszülő tempókkal dirigált. Külön említést érdemel a szokásos lassú tétel helyén álló Allegrettóban a téma első megszólalása. A mélyvonósok fátyolozott hangszíne szépen érzékeltette a tétel különös, lét és nemlét között lebegő anyagtalan bánatát, jól sikerült a harmadik tétel, a pezsgően eleven, szikrázó Presto és végül nagy iramban zajlott le a Finále, amelyben tetőpontjára hág a jókedv, mintha a régi Bacchuskultusz értelme válna hangzó életté, mintha az emberiség összefogna, hogy ujjongva ünnepelje a lét örömét. A hallgatóság tetszéssel fogadta Filharmóniánk előadását. HAVAS MÄRTA A SZOVJETUNIÓ ES AZ USA között létrejött megállapodás értelmében 1962—63-ban a Szovjetunió 20 amerikai, az USA pedig 10 szovjet filmet vásárol. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK második képzőművészeti kiállítását előkészítő bizottság prágai ülésén elhatározták, hogy a kiállítást 1963 májusában hazánk fővárosban rendezik meg. A tárlaton az utóbbi négy év képeit, szobrait, grafikáit iparművészeti tárgyait és karikatúráit mutatják be. . A MONTEVIDEOI NEMZETKÖZI AMATÔRFILMFESZTIVÄLON a Szenvedély című csehszlovák film nyerte az első díjat. Különdíjjal jutalmazták az ugyancsak csehszlovák Fehér galamb című filmet. A legjobb gyermekfilmek közé sorolta a zsürl a Nyulacska című szovjet filmet. • JAROSLAV HAŠEKRÔL JÁTÉKFILMET FORGATNAK a Szovjetunióban. A film egy része a csehszlovákiai Barrendovban készül, s több szerepet cseh színészek alakítanak. HELSINKIBEN A VIT-EN mutatják be a „Bécsi erdő" című koprodukciós filmet, melynek főszerepét a Ballada a katonáról című film hősnője, Zsanna Prohorenko alakítja. * A „SVEJK A Jö KATONA" volt a milánói Scala idényének legnagyobb sikere. Jaroslav Hašek szatírájából Guido Turchl írt operát. A szereplők közül a legnagyobb sikert Rolando Panerai érte el, akt ezzel „befutott" a legnagyobb énekesek közé. A Metropolitan az új idényben szintén műsorára tűzte „Svejk a jó katona" című operát. • A LES" LETTRES FRANCAISES egész oldalas cikket szentel a milánói Piccolo Teatro fennállása 15. éves jubileuma alkalmából.._A haladó szellemben vezetett színház egyebek között sokat tett Brecht népszerűsítéséért. Nagy sikerrel- mutatták be a Piccolóban a Koldusoperát, és a Svejk a második világháborúban című Brecht-művet. Bíztató kezdet A CSISZ bušincei szervezetében megélénkült a szervezeti és kulturális élet. A fiatalok, akik közül sokan a helybeli EFSZ-ben dolgoznak, betanulták Lovicsek Béla Baj van a szerelemmel című darabját, amellyel a környező falvak dolgozóinak ls egyegy kellemes estét szereztek. Barta és Bize tanító elvtársak megtalálták a módját, hogyan lehet a falusi fiatalokat aktivizálni. Reméljük, méltó folytatása lesz e biztató kezdetnek. Buday József, Bušince. TUNISZI BENYOMÁSOK A mérsékelt öv lakóját különös erővel vonzza a trópikus táj. Fokozottabb ez a vonzás a művészekre, kikben a sosem látott napfényittas színek, ismeretlen ritmusok, más emberek, új szokások rendkívüli élményeket ébresztenek. Múlt év őszén néhány szlovákiai képzőművész indult ilyen élményikereső útra Afrika északi partján, Tuniszban kötöttek ki, ahol a természet, a tenger, a múlt arab építészetének varázsához új elemek is járulnak. Szabad és fejlődő ország öntudatosuló népe él itt, kik rátértek a haladás útjára. Művészeink aránylag rövid időt töltöttek Itt, a sivatagot, a tengerpart legszebb pontjait, a környék városalt autóbusszal járták be. A néhány napba zsúfolódott tömérdek benyomást annál mohóbban szívták fel idegeikbe, gyűjtötték emlékezetükbe, rögzítették röpke, gyorsírásszerű vázlatok formájában. Idehaza ért és elmélyült az élmény s az egyes alkotók hajlandóságán, ízlésén átszűrve kép, grafika, szobor lett belőle, amit június havában a Hviezdoslav téri kiállító csarnokban mutatnak be. J. Baláž, a fekete-fehér művészet nyelvén kevésszavú, kifejező rajzban, szép árnyalt litográfiákban szól a sivatagról, a tengerről, Katruán, a szent vŕros utcai jeleneteiről, jellegElena Lazinovská: Matmata Tunis zetes népi típusokról. — Guderna konstruktív szerkesztésű, kultúrált csendéleteinek |ól ismert fehér abroszán most délszaki gyümölcsök s a keleti agyagművészet néhány tipikus alakú korsója, hangszere olvad nemes színharmóniába. Sajátos formában emlékszik meg a tengerről, az Allah-hltű ország ősi jelképeiről. — E. Lazinovská gazdag élményanyagát friss alkotó kedvvel aknázza kl. Olajfestményei, monotlplái képezik a tárlati anyag zömét. Főképp a táj panorámája Izgatja. Megkapja Mahmata, a hegyi falu képe, a homokbavájt kunyhók, a mecset, az ú] Iskola, a teherhordó asszony s a tevék festői sziluettje. Mindezt jól összefoglalt egységben, tündöklő fényben érezteti. Szidi Bu Szaid ragyogó tengerpartja, a fehéren Izzó kupolák, a kockaszerű házak, Dzserba, a tündérszép sziget, Karthagó, föníciai és római kultúrát idéző romjai nagyszerű témák, amelyeket lelkes lendülettel foglal képbe. Tunisz forgalmas középpontjába, a Hablburgiba-útra is elvisz. A felszabadult életörömnek az Éneklő Tuniszban ad kifejezést. Šándora a tenger hullámzásának dinamizmusát, színeinek folytonos változását igyekszik jelezni. — Staudt Mihály erős kontúrok közé szorítja a fehér burnuszos alakokat. A sivatag aranysárga reflexei, az elhagyott pún gyermektemető hangulatát, a bazárok nyüzsgését, a Kelet légkörét rajzokv ba, olajkompozíclókba sűríti. T. Kavecky plasztikus látással, zárt formában, tömör egyszerűséggel állítja elénk fekete Madonnáját, a berber anyát és csecsemőjét, meg a korsós asszony <pálmasugár alakját ~ Konček kitűnő fényképfelvételei jól egészítik kl a színes és érdekes képet, — melyet a kiállítást elhagyva, magunkkal viszünk. SÁRKÁNY JENÖNl SZÉP EREDMÉNY A radi alapfokú iskola pionírszervezetének tagjai a napokban a „Többslncs királyfi" című mesejátékot tanulták be. A színdarabot Szűcs Valéria tanítónő és Szalontai Béla igazgató rendezték. Szép megmozdulás ez egy llyun közepes nagyságú községben. Az előadás nagyon Jól sikerült és az egyes jeleneteket a közönség hosszan tartó tapssal jutalmazta. Elhatározták, hogy a közeljövőben meglátogatják vele a szomszéd községeket ls. Ez a kulturális tevékenység példaként szolgálhat a többi alapfokú kilencéves iskolának is. Királyi Mária, Vojka Ablakom előtt lepergett: egy levél. Még kilenc maradt. — Százhaivankétszer tettem meg áz Augsburg és Grönland közötti utat. Az éjszakák rosszak voltak és veszedelmesek, mert fedélzetünkön atombombát vittünk, két ólomhüvelylyel biztosított atombombát. Mindig minden simán bonyolódott le. Csak néha fordult elő, hogy a legénység egyik-másik tagjának az Idegei felmondták a szolgálatot, mint Tom Datsynek, aki le akarta dobni az Izéket és ki akart szállni. Meg kellett kötöznünk. Most valahol az Egyesült Államok nyugati részén él egy ideggyógyintézetben. Az indán egy parányi elsárgult levél összezsugorodik,' mintha védekezni akarna a pusztulás ellen. De semmi sem használ, leesik és nyolc levél marad.". lUllnden megy a'maga jól elrende'** zett, "szükségszerű útján; sehol semmi játékos véletlen, minden az úr bölcs irányításával történik, így mondta a tábort lelkész. A szemem ég, szeretném lecsul&ii, de már nem tudom, nincs bőr a szemhéjamon. Az utolsó repülés úgy kezdődött, mint a többi. Ktgurítottuk gépeinket a betonpályára, egy földalatti felvonó felhozta a bombákat, acélkarmok megragadták és a aépbe. a bombateknőbe emelték a terhet. A startolásnál észrevettem, hogy a gép könnyebb, mint máskor. Nem törődtem vele. Gyorsan elértük az előírt magasságot és rátértünk a szokásos útvonalra. Északra tartottunk s állandó összeköttetésben voltunk a reptérrel. ' Bekapcsoltam a rádiót, s felhangzott a jriscőt adóállomás dzsessz-ze neknra. Satchmo látszott Teltek áz órák, nem számnt'ok. Ábrándozom, A trombitaszóló véHEINZ KRUSCHE L: Nem szóltam semmit, de eszembe jutott, milyen Tábornok, te vagy az isten ? ' / J Lepergett az ötöglgblzsereg rajtam, lágyan és szomorkásán — mint valami öreg anyóka jóságos mosolya... A repkényindán még hat levél van, a szél erősödött, vadul pörgeti a kicsiny ágakat... Amikor Grönland előtt megfordultunk, erős kimerültséget éreztünk. Es szomjúságot, valami olthatatlan szomjat... Izgatószereket vettünk be, mint mindig, de semmi sem segített. Georg Branton, a távírdász hányt. Először húsfftérgerésre gondoltunk, azok a fickók ott a kantinban nem megbízhatók, elsősorban a saját zsebükre dolgoznak. A visszarepülés egy örökkévalóságig tartott. Méhány órával ' a landolás előtt belázasodtunk, s a székletünk vizenyőssé és véressé vált. Kín volt a repülés. Csodálkoztam, hogy a reptér olyan gyakran érdeklődik a rosszullét tüneteiről. Három órával a landolás előtt Villiam Asterhildnek, a mechanikusnak vérezni kezdett a bőre. Abban a percben már gyanítottam valamit... A repkényinda csupaszodlk. Még öt levél vívja hasztalan küzdelmét... George Brantonnak alig volt már ereje, hogy továbbítsa a reptérre a jelentéseket. A kezdeti kimerültségi állapotot heveny Izgalmi állapot váltotta fel, mindhárman fájdalmat éreztünk a májunkban és rettegtünk, hogy soha nem érjük el célunkat. En már tudtam, mit jelentenek ezek a tünetek. Néhány hónappal ezelőtt a kezembe került egy japán professzor írása. Egy tanulmány a sugárfertőzésről. Amikor Asterhildnél fellépett a bőrfel'll°tl vérzés. Igazniva láttam sejtésemet: sugárfertőzés. dlk levél, hozzávágódott az ablaküveghez, majd eltűnt. A vihar csöndesedik, csak a Getger-számlálócső recsegi borzalmas, lélektelen dallamát. Még néhány levél... Augsburg előtt egy Órával következett be a nagy krízis: George Branton kénytelen volt beszüntetni a rádió működését, tüdeje és hólyagja úgy fájt, hogy kínjában a földön fetrengett. Reszkető kézzel tartottam a kormánykereket. Már nem tudtunk beszélni. f I tolsó erőmegfeszítéssel landol" tunk az augsburgi katonai repülőtéren. George Branton halott volt. Amikor kiemelték, az egyik egészségügyi véletlenül a hajához nyúlt, s az csomókban a kezében maradt. William elvesztette eszméletét. S én, amikor eszméletre tértem, már ebben az ágyban feküdtem. Az ablak előtt három levél járja haláltáncát... Meg kell halnom; William már nyilván halott, tizenöt évvel volt idősebb nálam, és odahaza, Manhattanban négy gyermeke várja. Ordítani szerettem volna, amikor a tábort lelkész elmesélte, hogy a tábornok rendelkezésére, kísérletképpen az egyik repülőgépet csupasz, védöburok nélküli atombombákkal kellett megrakni — de már nem tudtam kiáltani. Már nem tudtam ellene lázadozni, de a borzalom nyilván ott ült a szememben, az elképzelhetetlen borzálom. hogy emberek, amerikaiak, amilyen én ls vagyok, testvéreiket, más embereket a kísérlet kedvéért a halálba űznek. Elő holttest vagyok. A lelkész azt mondotta, a tábornok is csak eszköz, a parancsok végrehajtója, de semmi esetre sem okozója a történteknek. Amikor Istenről beszélt, szétroncsolt kezemet egymásra rakta és hangosan Imádkozott, rémisztően fagyos hangja bel°süvített a fülembe. „Megnyugvással veszem akaratod, nem zárom be az ajtót, hogy ellened védekezzem, bensőmben nem él veled szemben harag, a tied minden bizalmam. Nincs fenségesebb gond és fenségesebb Irgalmasság, mint a te legmagasabb gondoskodásod rólam és a Nyugatról." Humanista vagyok, de ebben a pillanatban meg tudtam volna fojtani a tiszteletest. Megfojtani, mint egy veszett kutyát... Miért? Miért? M tért? Még két levél. Még két levelét ér az életem, két levelet. A fából épült kicsiny tanyai ház meleg volt, és anyám keze úgy tudott simogatni, mint senki másé. Csak ne lett volna a tiszteletesnek olyan rideg képe .... Isten a hálál percéhen magához szólítja a lelkeket. A nedves ablaktáblák mögött látom Istent a tábornok képében. Es elmosódva látom az utolsó levelet. Egyetlen levél. A szél elült. Jaj, csak ne kattogjon ilyen hangosan a Geiger számlálócső; odakint csak esik, csak esik... Leukémiám van, úgy mondták az orvosok, tehát valamiféle vérrák ... Miért kell repülnünk? Hiszen az oroszok nem akarnak megtámadni bennünket! A jó istennek olyan az arca, mint a tábornoké, egy borzalmas pofát látok magam előtt, egy torzképet. Tábornok, menj el előlem, látni akarom a levelet, a levelet! Hol a levél, hol az utolsó levél!?... Vegyétek le az arcomról a kendőt, hagyjátok a szívemet, tábornok, isten! Tábornok ... te vagy ... te vagy... tehát az isten? Hollósi Tibor, fordítása 1962. június 21. Qj SZÖ 5 *