Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-21 / 169. szám, csütörtök

•ROKATANC 'Vi'ielőtt áttérnénk az eset érdem­IVA. legesebb elemzésére, szükségét érezzük, hogy egyet-mást elmond­junk a cikk főszereplőjéről. Szabó Lászlónak hívják, harmincesztendős, családos ember. Több mint fél évtize­de a čičovi EFSZ tagja. Katonai szol­gálata után választotta a szövetkeze­tet. Kezdetben a növénytermelésben dolgozott, két és fél esztendővel ez­előtt pedig a baromfitelepen vállalt munkát. Beosztását nehéz volna pon­tosan megnevezni, mivel a szárnyasok gondozásán kívül éjjeliőr és takar­mányt szállít a telepre, vagy tojást fuvaroz a begyűjtőhelyre. Családja csak minden második nap látja. Ha­zajön, alszik egyet, máris siet vissza, mert szólítja a lelkiismerete. Igaz, amíg megjárja az otthonát, egy 65 év körüli bácsi veszi át a szolgálatot. Ö azonban csak akkor nyugodt, ha sze­mét a szárnyasokon tarthatja. Mi hát a tulajdonképpeni beosztása? Etető, fuvaros, éjjeli őr? Vagy talán minde­nes? Alighanem ez az utóbbi fedi leg­inkább a valóságot. Szabó László olyan ember, aki nem fél a munkától. Talán esetenként so­kat is vállal magára. Többet mint kel­lene. És annak, hogy most neve nyomtatásban is megjelenik, a szer­kesztőségünkbe érkezett levélen kívül ez is az egyik oka, és hogy őszinték legyünk, a fő oka. Ez a gyökere a so­ron következő visszás történetnek. A szövetkezet vezetői dicsérik szor­galmát. A HNB titkára szintén munka­szerető „gyereknek" tartja. Csupán egyetlen dolgot nem tudnak neki megbocsátani, azt, hogy sokat keres. Valamicskével többet, mint mások, az idén is ezerkétszáz munkaegységet. A természetbemeken kívül tizenkilenc­ezer korona ütötte markát. (Cičovi vi­szonylatban ez már soknak számít.) Ezenfelül még prémiumot is kellett volna kapnia. Kellett volna, mert a múlt esztendő elején a szövetkezet vezetősége versenyt hirdetett és pré­miumot tűzött ki azoknak, akik túl­szárnyalják a tervfeladatokat. Szabó László pedig derekasan kitett magá­ért. Csak akkor nézett nagyot, amikor ez év májusában a szövetkezet veze­tősége kereken kijelentette: „Márpe­dig neked prémium nem jár, mert úgyis sokat kerestél a múlt esztendő­ben". így mondták, és a prémiumnak be­fellegzett ... S zabó Lászlónak azonban más volt a véleménye. Mivel úgy érezte, eleget tett a követelmények­nek, az anyagi lehetőségek is adva vannak, ragaszkodott a megígért pré­miumhoz. Űgy látszik azonban, a szö­vetkezettel nem tudott megegyezni, ezért Szabó Lászlőné megírta azt a bizonyos panaszlevelt. Bevezető részé­ben többek között ez áll: „Férjem két esztendeje dolgozik a tyúkjarmon. Nincs ott sem villany, sem ház a kö­zelben. Másodmagával kétezernyolc­száz csibét és ezernyolcszáz tojóstyú­kot gondozott a múlt esztendőben. Vállalta az éjjeliőrséget is. Másfél na­pot dolgozik, felet pihen. Sok ez egy embernek. Sok, de kell a pénz. Épít­kezünk. Nem is ez lényeges. Csupán az esett nehezünkre, hogy a szövet­kezet vezetősége nem fizeti ki a meg­ígért prémiumot. Nagyon rosszul esett. Nem is annyira a pénz... hanem a mód, ahogy csinálták". A levél további részében arról esik szó, hogy a szövetkezet történetében a baromfitelepen eddig még nem volt példa a termelési terv teljesítésére. Szabó Lászlót is azzal bíztatták: „Ott aztán ne számíts prémiumra". Tavaly mégis megtörtént a csoda. Szabó László túlteljesítette a tojáster­melési tervet, sőt a baromfielhullást i.s a minimumra csökkentette. Tehát mégis csak lesz prémium — gondolta magában. Miért ne lenne? Tizennyolc­ezer tojást termelt terven felül. Pré­miumalapja is van a szövetkezetnek. A vezetőség az évzáró gyűlésen tu­datta a tagsággal azt is, hogy 1961­ben nagyobb gondot fordítanak az anyagi érdekeltség elvének betartásá­ra. Tizenegyezer koronát tartalékoltak erre a célra. Szép és sokatmondó volt az ígéret. Ki ne fogadta volna helyesléssel. Az ígéret azonban adósság — tartja a közmondás. És ha ez így igaz, Szabó Lászlónak a szövetkezet vezetősége a mai napig is adósa. De beszéljen in­kább a levél. „Nagy László könyvelő májusban végre kimutatta, hogy 1961­re férjemnek és munkatársának négy­száz egynéhány korona prémium jár. A szövetkezet vezetősége azonban le­szavazta, megtiltotta kifizetését azzal, hogy férjemnek a múlt évben sok munkaegysége volt, a sertésetetők vi­szont kevesebbet kerestek". Az esetet természetesen a helyszí­nen próbáltuk tisztázni. Ám nem úgy ment minden, ahogyan előre elkép­zeltük. A szövetkezet vezetősége igen furcsa álláspontra helyezkedett. Vala­hogy úgy éreztük, az elvtársak na­gyon is elfogultak Szabó Lászlóval szemben. Tisztesség ne essék, de né- szemet a keresete. Az alapvető hiba hány kijelentésük után az volt az ér- ott kezdődött, hogy bevezették a pré­zésünk, itt az irigység is közreját- miumrendszert, anélkül, hogy szerepé­szott. Valahogy úgy voltak, mint az vei, jelentőségével tisztában lettek egyszeri ember, aki a fáktól nem látta volna. Mi tulajdonképpen a prémium? az erdőt. A termelés növelésének fontos eszkö­Amikor előhozakodtunk a panaszle- ze. És miért adunk prémiumot? Azért véllel, a HNB titkára kicsit elcsodál- ha az illető szövetkezeti tag a terv­kozott: ben megszabott feladatait túlteljesíti. — Hiszen ezt az ügyet már lezár- Ha több húst, tejet, tojást és egyéb tuk — mondta kelletlenül. Tarcsányi terméket termel a tervben megállapí­elvtárs is itt volt a járásról. Taggyű- tott mennyiségnél. Szabó László pedig lés elé akartuk vinni az ügyet, de ezt tette. A prémium tehát éppen úgy Szabó László ellenezte. jár neki is, mint a szövetkezet bár­Tarcsányi elvtárs, a komárnói járási me ]y tagjának, aki a termelésben el­pártbizottság dolgozója szintén a tag- er t. eredményeivel erre rászolgált. Miért hát a sok huzavona?'Azért, mert a szövetkezét vezetősége ezt sehogy sem akarja megérteni. Ök csak az 1200 munkaegységet látják, sőt azt azt nem tudom. Nem mondta meg, ^if^r t tudomá s"> ven l». hogy a csak leevintRtt R £n, Pt Pim PnÄhPn J terve n felüli tizennyolcezer tojás tobb gyűlésre hivatkozott. Többek között ki­jelentette: — Nem akarta, hogy esetét szövet kezeti taggyűlésen tárgyaljak. Miért, csak legyintett egyet, elmenőben pe- ,,„,„ , .„ . , - . , dig kijelentette: „Otthagyom a tele- ^e fa sz^etk °zXk" ^^ ]6le n" pet... Elég volt a huzavonából..." 1 11 d szo vetK„zetnek. z ügyet tehát csak lezárták, de £Lí ná s l k éJ ,p a kérdés t „„„ a.. Ha Szabó Lászlótól mindenáron meg nem intézték el. Az eleven húsban hagyott tüske tovább szúrt, akarták vonni az őt megillető jutal­sőt gennyesedül kezdett. Szabó Lás^ ™ ' ^ľ,' ^ ""íľ" Ä? lóban az igazságkeresést elkesere- • ^ 1 tTJ \ f/ te sS° ndo z° k nf k; dettség és. düh váltotta fel. úgy vélte, ,™ )eS 1 t tettek tala n » piacéivá­kár minden szóért. Itt már csak az ,asZtasi tervet? Ne m' Túlszárnyalták segít, ha otthagy csapot-papot, olyan ® -™ aI a M C°\ te.'vezett elvalasztôsi su­munkát keres magának, ahol megbe- Iyat ? h Nem! Akko r,.^ a t. r a! er tI Azér t csülik. Nemcsak biztatják majd, mint ~ a h°gy a» már előbb is leszögeztük szekeres a lovat, hanem minden hu- T,' f - ? , szöv e, tkeze t , vezet0 1 hu­zavona nélkül megkapja azt, ami erte l" lezik a pr e™ , szer e­munkája után megilleti. pe t , Nem osz t° nzo e, szkozt latllak be n" ne, hanem olyasvalamit, aminek se­Mielőtt azonban az elhatározás va- gítségével — függetlenül a termelés­lósággá vált volna, Szabó Lászlőné ben elért eredményektől — el lehet megírta azt a bizonyos levelet, amely- tüntetni a különbségeket az egyes bői már eddig is idéztünk. Azt sem szövetkezeti tagok jövedelme között, hallgatta el, hogy esetükkel a járáson Az ilyen „módszert" egyenlősdi poli­is foglalkoztak. „Ki is jöttek az elv- tikának is nevezhetjük. Szabó László­társak — írja — de jóformán semmit tői megvonták a prémiumot, mert har­sem intéztek. Tudomásunkra adták, mincesztendős létére — szerintük hogy a múlt évben a baromfitelepen már úgyis sokat keresett, és odaad­laza volt a norma. Ezért kereshetett ták a sertésgondozóknak, akiknek ke­a férjem 1200 munkaegységet. Ilyen vesebb volt a jövedelmük. A különb­kereset mellett pedig nem jár pré- séget így sikerült kiegyenlíteniük. mium. De azt már nem vették fígye- A ,„ ,. . lembe, hogy férjem nemcsak mint ba- * ^^ Yf z etősege súlyos romfigondoző kapott munkaegységet, 5at kovete eL Durvan m egsertet­hanem mint'éjjeliőr is. meg hogy az tek a szocializmus egyik gazdasági én munkaegységemet is az övéhez ír- törvényét, a mindenki képességei ták. Es ha történetesen laza lett vol- szerint és mindenkinek munkája na is, miért csak most mondták ezt? szerint elvet. Mire vezet az ilyen Hibás ezért az uram? Ebben az eset- „félrecsusszanás"? Arra, amit már ben is csak arról lehetett volna szó, szabó Lászlőné leveléből egyszer hogy azt mondják: „Nem adunk száz ldéztünk : nemtörődömségre, közöm­toias termeleseert egy munkaegyse- . . ., „ , , , get, hanem elégedjetek meg 0,70 vagy bos s^re. Az ilyen „politika kedvet 0,75-el". Megértettük volna. A terme- veszi a z embernek és szárnyát szegi lésl terv túlteljesítéséért azonban így a törekvésnek. is úgy is járt volna prémium. Egy- Mielőtt pontot tennénk e sorok szerű asszony vagyok, de a magam után, térjünk még vissza Tarcsányi eszével arra a következtetésre jutót- elvtársnak és a HNB titkárának <-za­ľz'7 arkodás álUnk értelmeÜen d0 l° g v aih°z- ' Mindketten azt állították, a" lP a r ~° Ci i"' , , hogy Szabó László nem akarta a Mielőtt mi is véleményt mondanank, ag űlés elé vinni az ü t H a , illoacculí- mpCT a c7n\7ptkp r/nt vprptn. OOJ Ö J volt, biztosan oka volt rá. Nem von­hallgassuk meg a szövetkezet vezető­ségét. Nagy László könyvelő például , kereken kijelentette, hogy Szabó J u k ketsegbe, hogy a szövetkezeti Lászlóéknak épp úgy kiszámította a tagok között akadtak volna olyanok prémiumot, mint másoknak. Szerin- is, akik tárgyilagosan ítélik meg a te... tőlük sem lett volna szabad dolgot, ám azt is. biztosra vehetjük, megvonni. Majd így folytatta: hogy a falu hangadói közül — a — Arról, én már nem tehetek, hogy történtek után — aligha lett volna a szövetkezet vezetősége másképj^pártfogőja. döntött... Szab6 LaszI6 eg yese k szűklátókö­A vezetőségi tagok Livinka István­nál és Gál Viktorral együtt a már is­mert nőtát fújták. rusege miatt már így is sok gúnyos megjegyzést rakott zsebre. Egyszer „ , , ^ l • i például azt javasolta, hogy a barom­Sokat keresett... Többet, mint ľ. , ' ? J , , ó= mpď nrpminmnt i, «riinnk 1,lele p környékén egy darab földet vessenek be őszi árpával, hogy ta­vasszal mielőbb zöldhöz jussanak a mások, és még prémiumot is adjunk neki? Szabónál igen laza vc/lt a nor ma. Inkább azoknak juttatjuk a pré miumot, akik amúgy is kevesebbet ke- szárnyasok, és ne kelljen a készből restek. Jobban rászorultak ... odaszállítani a takarmányt, megfon­A szálka tehát továbbra is a múlt tolás helyett gúnyosan a szemébe évi 1200 munkaegység. Ezen a ponton vágták: képtelenek túljutni az elvtársak. De ha annyira fontosnak tartják,' vegyük szemügyre egy kicsit jobban ezt a „bűvös" számjegyet. Szabó Lászlőné „ , . , -­leveléből már tudjuk, hogy mi minden gf.í te k, v t o l» a a Javaslatot, milyen — Még többet akarsz keresni? "LJ át így állunk! Megértés helyett 1 1 gúny. Ahelyett, hogy mérle­rejlik mögötte. Sajnos, ezt az elvtár- előnyöket Jelentene a szövetkezet­sak nem látják. Legyünk őszinték: de a társadalomnak is, csupán nem is a munkát, hanem a keresetet add lS jutottak el, hogyha a barom­irigyelték tőle 1 fi telepen még nagyobbak lesznek az s^hfi fňwlň maidnem két ember ered mények, Szabó László jövedelme ÄÄWÄ SríÍá"S3 óc a fp PSPPR mnnkaiaert íaro munka- , . . ŕ " lmu ai m Ks és a felesége munkájáért járó munka egységeket levonjuk az említett vég- jövedelm e közösségnek összegből, kiderül, hogy mint baromfi- .. . HUIU»B 8IUÍ», gondozó nem is volt annyira túlfizet akkor is, ha ebből sok ezer korona Ilyen körülmények között a ma­ve, sőt egyáltalán nem annyira, hogy S un k részéről megértjük Szabó Lász­ezért megvonják tőle a prémiumot. l ó„t- s°t azt sem tartjuk „főbenjáró" Ám ez nem is lényeges. Az elvtársak bűnnek, hogy elállt az ügy taggyű­csak most állapították meg, hogy a ba romfitenyésztésben laza volt a nor lés elé viteléről. Szorgalmáért, jo­gos igazságkereséséért nem akart ma. És ha az volt? Miért volt laza? s e'iki előtt még egyszer pirulni. SZARKA ISTVÁN ÜJ TECHNOLÓGIÁVAL Az előző években ezt nem látták? Ha pedig tudtak róla, miért engedték a pazarlást? Ilyesmiről a múlt évben nem volt szó, s most fél esztendővel az évzárás után jutott eszükbe? Ak-­kor, amikor napirendre került a prž- A trebišovi járás parasztsága ez mium kifizetése. Sőt mi több ugyan- idén s zéiesebb mértékben alkalmazza azok a teljesítménynormák érvényesek az ü j technológiát. A mezőgazdasá­az idén is. gi üzemek a gabona kétharmadát a E s most már megmondhatjuk, tavaly s jól bevált kétménetes mód­iiogy a szövetkezeti vezetők ér- szerrel takarítják be. Az új techno­velésel nem egyebek, mint mondva- lógia úttörői, a komplexbrigádok, csinált kifogások. Meggyőződésünk, pártünk XII. kongresszusa tiszletére ha Szabó László a múlt esztendőben kötelezettséget vállaltak, hogy 2750 nem jutott volna tovább az előbbi hektárról 12—14 nap alatt takarít­eredményeknél, senkinek sem szűr ják be a termést. Ember és gép — készenlétben á!l A pederi határban szépei^ fejlődik a vetés. Bő termést ígérnek a hatal­mas búza- és kukoricatáblák. A jól megművelt répaföldek reménykedést keltenek a szövetkezeti gazdákban: gazdag lesz a termés, több lesz a ta­karmány, több mezőgazdasági termé­ket juttatnak a fogyasztók asztalára, nagyobb lesz a jövedelem. A földeken traktorok, fogatok és emberek a kapásnövényeket, a kuko­rica és a répatáblátoat művelik. Az egyelésen kívül-a kukoricát kizáró­lag gépekkel művelik. A közös gaz­dálkodásban az utóbbi években nagy gondot fordítanak a takar­mányfélék termesztésére és idejében történő veszteségmentes betakarítá­sára. — Volt elegendő silónk, szálasta­karmányunkkal átteleltük állatain­kat, — tájékoztat Fűzi János, szö­vetkezeti elnök. — Hús-, tej- és tojáseladási ter­vünket teljesítjük. A hústermelés egy hektár területre megközelíti a 200 kilogrammot. A tavalyi jó tapasztalatok alapján ez idén még jobban felkészültek a takarmány begyűjtésére. Jó ütemben folyik az őszikeverékek és a 74 hek­tárnyi rét kaszálása. Az ősszel vetett és betakarított takarmányok után si­lókukoricát vetettek. A lekaszált szé­nát mesterségesen szárítják. A szé­nakaszálás és kapálás munkálatait még aratás előtt el akarják végezni, hogy aztán minden erőt a nagy nyá­ri munkára összpontosíthassanak. — Valahogy úgy vagyunk ezzel a munkával, — mondja Hegedűs János agronómus, hogy ha már a paraszt­élet megköveteli, ilyenkor verejté­künk hullása sem gátolja szorgal­munkat. A gazdaember vagy a va­lamikor nincstelen részarató is örömmel és meghatott böldogsággal pergette egyik tenyeréből a másikba a kicsépelt, az új kenyeret jelentő búzaszemeket. Most ez az öröm meg­sokszorozódott; miénk az egész ha­tár, magunknak aratunk és csépe­lünk. A felkészülésről elmondja: Megfelelő körültekintéssel szervez­zük a munkát. Összhangba hozzuk a gépi és emberi munkaerő felhasz­nálását. Figyelmünk kiterjedt arra is, hogy az aratás és cséplés mel­lett más, soron következő munkák se maradjanak el. Á múlt évi tapasztalatok meggyőz­ték a péderieket a kétmenetes kom­bájnos aratás előnyéről. Gazdaságo­sabban, kevesebb fáradsággal végez­ték az aratást. Tavaly még jobban bíztak az aratógépben, mint a kom­bájnban. A gabonának mindössze­egyharmadát aratták kétmenetesen, de amikor a vezetőség és tagság lát­ta, hogy a kombájnnal learatott táb­lák hozamai nagyobbak és a kicsé­pelt termény száraz, akkor úgy dön­tött, hogy a jövőben lehetőleg mel­lőzni fogják a cséplőgépet. Ez idén az aratás hetven százalékát kétme­netesen, kombájnnal fogják végezni, s úgy tervezik, hogy tíz nap alatt befejezik. Célul tűzték ki hektáron­ként átlagosan 31 métermázsa ke­nyérgabona elérését. A határ képe napról napra válto­zik. Erősödnek, duzzadnak a bő ter­mést ígérő kalászok. Az őszi repce beérés előtt áll. Űgy látszik a ter­mészet behozza a lemaradást. Minden jel arra vall, hogy nem fog kitolódni az aratás ideje. Á szor­galmas péderi szövetkezeti tagság alapos felkészültségéből arra lehet kövekeztetni, hogy idejében és ered­ményesen betakarítják egész évi fá­radságos munkájuk gyümölcsét. MÖZES SÁNDOR^ Kiváló állattenyésztők A Hronské Kusihy-i szövetkezet azok kiizé a gazdaságok közé tartozik, ame­lyek több szarvasmarhát tartanak a tervezettnél: 100 hektárra 78 darabot. A szövetkezet ezt az állományt nem a húseladás rovására érte el. mert a húseladás tériét 10D százalékon felül teljesíti. Mindenekelőtt a bőséges ta­karmanytermesztés (a szántóföld egy harmadán), valamint a jó gondozás te­szi eredményessé az állattenyésztést. Képünkön Szenesi Mihály, aki 21 fejős­tehenet gondoz. (K. Cích — ČTK — felv.) í. -x.*,.. Turcsán István szocialista jnunľťabrigádja gondoskodik a fajsertések tenyész­téséről a l'alárikovói Állami Gazdaság rastislavicei gazdaságában. A brigád a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalta, hogy az idén 50 kocától darabonként átlagosan 20 malacot választanak el. Turcsán István, Markovics József. Juhász Pál, Osztrozslik Pál és Sitár Islván, a szocialista munkabrigád tagjai lelkiismeretesen tesznek eleget vállalásuknak. (J] SZ Ô 4 * 1962. június 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents