Új Szó, 1962. június (15. évfolyam, 149-178.szám)

1962-06-20 / 168. szám, szerda

AZ EMBER LEGYŐZI A TERMÉSZET ERÓIT Liesková eltűnt a föld színéről • Földcsuszamlás Čadca közelében • Az iszappá vált föld óránként 40 méteres sebességgel csúszott le a hegyről • A Bystrica patak új mederben folyik . A Beszkidek hegyei szinte vonzzák a felhőket. A Kysuca mentén talán egy felhőnek sem sikerült az idén elosonnia anélkül, hogy Cadca környékén meg ne öntözte volna bőségesen a határt. Riečnica községben az esővíz nem tűnt el nyomtalanul. Június 2-át meg fogják emlegetni még a későbbi kor gyermekei is. Mi történt a Kysuca mentén? Čadca közelében, Riečnica község határában ütötték fel fejüket a természet földalatti erői. Szövetségesük volt a sok májusi eső. A"~vadvizek szinte feloldották a talajt. Az elemi csapás megremegtette a község közvetlen közelében emelkedő hegyet, melynek tetpjéről a Lieskové tanya tekintett évtizedek óta a Bystrica patak völgyébe. Június 2-án, szombaton, megmozdult a föld és a hegyi település házaival együtt lecsúszott a völgybe. Csak egy épület maradt a helyén. Mit látott a szemtanú? ötven körüli férfi álldogál elgondolkozva az iszap szélén. Időnként lehajol egy-egy fűszálért, kisebb faággal bele-beleszúr a „hideg lávába", majd fejét ismételten a volt tanya felé fordítja. — Nem fél, hogy megcsúszik a lába? — állunk meg közvetlen közelében és szólítjuk meg figyelmeztetően. — Ha eddig nem estem bele az iszapba, most már igazán nincs mitől félnem. — Mindennap feljár ide? — Dehogy. Most vagyok itt először. — Nézze, erre volt a földecském, arra meg a kertem... kezdi magyarázni elérzékenyülve. — A völgynek ezen a táján milyen mély lehet a szürke iszap? — fordítom át a szót más tárgyra. Nem szeretem látni, amikor könny csordul a férfiak szeméből. Jozef Poništ kissé elfordul, szemével méregetni kezdi a völgyet, s a szája szótlanul mozog. Ujjait be-behajlítgatja egymásután ... számolgat: — Ezen a szakaszon olyan 50—60 méter mély. Elférne benne még a falu temploma is tornyostul. Épületek az iszap mélyén A faluban hallottuk, hogy fent a Mindennek az eső az oka A Hidrometeorológiai Intézet feljegyzései szeritjt a Kysuca mentén áprilisban 90—110 liter esővíz jutott minden négyzetméternyi földterületre, májusban pedig ennek a kétszerese. Szóval majdnem két hektoliter víz. A HNB egyik képviselője meg is jegyezte, hogy ilyen teljesítmény még Medárdnak is dicséretére válnék. A községházán úgy tartják nyilván májust, hogy az egész hónapban csak hároip nap nem esett az eső Riečnicán. Kisebb földcsuszamlás majd minden esztendőben előfordult ezen a vidéken. Nyomát bárhol fellelhetjük a hegyoldalakon. Lieskové táján azonban csak az idén ázott át a föld, de most aztán alaposan. Közel másfélmillió köbméter csúszott le belőle a völgybe. A föld iszappá változott Néhány éve történt Dolná Lehotán, nem. messze Podbrezovától. Fenn a hegyoldalban megmozdult a hó és végigcsúszott a völgyön, úgy, hogy magával söpörte a fákat, az- erdőmunkások szállásait, szóval mindent, ami- csak útjába akadt. Nos, így, lavinaszerűen indult meg az átázott föld is Riečnicán. Mintha azonban a kő is szétmállott volna, úgy folyt le a hegyoldalon egy kilométer hosszban az iszapszerű sártömeg. Vasárnap óránként 40 méternél is nagyobb sebességet mértek. Az emberek megmenekültek, a tanyát azonban nem lehetett megmenteni. Az épületek fél kilométerre is elkerültek eredeti ^helyüktől. A segítség idej'ében érkezett Kik voltak az elsők? Az emberek úgy beszélik, hogy a HNB titkára, Satjak elvtárs és a közbiztonsági megbízott. Ök járták be a tanyát és figyelmeztettek mindenkit a közelgő veszélyre. Házról házra jártak, hogy az emberek összekaphassák a legszükségesebbeket, mert minden bizonnyal ki kell költözniük otthonukból. Meghúzták a „vészharangot" és az emberek félretettek minden munkát Itt feküdt a Liesková tanya. A szerző felv. hegyoldalon olyan ház is épült, mely akár a mesébe is beillett volna. Ven- delín Vrábel, aki egyébként a ČSAD- nál gépkocsivezető, már tizenkilenc, éves kora óta minden pénzét a házra költötte. Közben megnősült, és feleségével együtt a házat szépítgették, amikor csak tehették. Még az istállóba is bevezették a villanyt és a vizet. A falak csempéi csak úgy csillogtak a tisztáságtól. Most a 103. számú családi ház nincs többé. Megindult a többivel együtt és nyomtalanul elnyelte az iszap. Igy kezdődött... A szerencsétlenség kezdetét Jozef Poništ így vette észre: — Egész májusban esett az eső. Bár így szokott ez lenni más esztendőkben is, az Idén azonban mintha nem tudott volna mértéket tartani. Pénteken, június első napján, azt vettük észre, hogy az udvarban néhány helyen táskásodik vagy repedezik a föld. Az éjszakát azonban még a lakásban töltöttük. Hanem szombaton délelőtt már a falak ls megrepedeztek. Mit volt hát tennünk,, összekapkodtunk mindent, ami csak kezünk ügyébe akadt, kivezettük a marhát és a szekereken lecsúsztunk a völgybe. Azóta ott vagyunk és vissza sem térünk talán soha. az egész vidéken, mentek segíteni Riečnicára. Elsők közt érkeztek a tűzrendészen szervek alakulatai Nová és Stará Bystricáról, Turzovkáról, Cadcáről, sőt egészen Zilináről. Jöttek a katonaság műszaki alakulatai ls. A Vízgazdasági Igazgatóság dolgozói pedig hosszú csöveket szereltek fel azonnal, hogy elvezessék a kártokozó vadvizeket a volt tanya környékéről. A patak partja kb. 600 méterre, a tanya pedig több mint 100Q méterre volt a tengerszint felett. Volt éppen elég esése az iszappá változott földnek. Nyolcvan teherautó hordta a követ, hogy a folyékony földet feltartóztathassák legalább a Bystrica partján. Minden fáradság azonban hiábavalónak bizonyult. A „hideg láva" feltartóztathatatlanul tovább követelte áldozatait. Az erdészeti hivatal épülete úgy összelapult, mint a gyufaskatulya. ' A csörgedező hegyi patak meder nélkül maradt és csakhamar tóvá Szélesült. Amikor pedig a több mint 100 ezer köbméteres tó további településeket veszélyeztetett a falu felső végén, szóhoz jutottak a gépek ls. A buldozérok üj medret ástak száz méterrel odább, hogy a tő vizét mihamarabb levezethessék. Amikor megszűnt az esőzés, megállt a földcsuszamlás is, és a tó vizét visszaterelték a patak medrébe. Mit beszélnek az öregek? Vincent Kurie még egyszer meggyőződött arról, hogy a biztosítása rendben van. — Nyolcvanezerről szól a kötvényem. — S a kárt mennyire becsüli? — Én csak magamról beszélhetek ... nálam, egyre-másra a százezret is meghaladja. A többié? — Nehéz azt még most megmondani, mert ez idő tájt veszik fel a leltárt. Azt tudom, hogy biztosítva csak a Vrábel háza volt, úgy százhúsz ezerre, bár a valóságos értéke jóval nagyobb volt, — aztán még František Štefanov, Jozef Fedor és Kristína Brisudová tudta a minap felmutatni kötvényét. Jómagam ts hallottam már. Az öreg Anna Šte&nové mondogatja, hogy még gyermekkorában — most ugyan már a hetven felé húz — az akkori öregektől hallott valami hasonló történetet. Ezek szerint lehet annak már több mint száz éve ls. Űgy mondja, hogy a szomszédjuk éppen hazafelé ment, amikor valami dalolás ütötte meg a fülét. Lakodalom volt a tanyán, no, nem Liskovén, hanem Horná Tižinán. Egyszerre csak egetverő jajgatás és sikoltozás hallatszott ... aztán minden elcsendesült. — Biztosan így kerültek ők is, szegények az iszapba. Az elemi csapás nem követelt emberéletet Trutšíková elvtársnő, az ügyeletes egészségügyi nővér, az elemi csapás mérlegének egészségügyi részét így foglalta össze: — Emberéletben nem esett kár. Még lényeges sebesülés sem történt. Annál súlyosabb a mérleg másik oldala. A veszélyeztetett területen 35 ház volt, javarésze régi faépítmény. Közvetlen veszély csak 21-et fenyegetett. Hato-t ezekből csak úgy sikerült megmenteni részben, hogy még idejében lebontották. Az elemi csapás további 34 pajtát, 13 Istállót és 12 egyéb épületet semmisített meg. Különbizottság létesült a helyszínen. A károsultak lépten^yomon látják a párt- és állami szervek támogatását. Senki sem maradt hajlék nélkül, és mindenki számára biztosítják a mindennapi kenyeret ls. Hová, merre... Gyerekek is voltak a tanyán? —. kérdezzük újból Vincent Kuricot. — Legtöbb gyermeke Františka Kováčovának van. Az egyik ugyan már húsz éves ls elmúlt, de a többi még iskolába jár. Azt hiszem, Aniöka a hetedik osztályba, a kis Rudo pedig a negyedikbe. Ök sem a sajátjukban laktak, a községében. Most pedig Ismerősökhöz költöztek a faluba. — És a hatóság engedélyezte az építkezést ott a hegytetőn? — Az én házam szintén új volt. A HNB titkára mérte ki a teliket hat évvel ezelőtt. — S nem gondolkodott már azon, hogy jobb lenne mégis lent lakni a faluban? — Túdja, úgy van az, hogy az ember most már másképp gondolkozik. Azelőtt az eszünkbe sem jutott volna. Ott születtünk fent a tanyán, ott éltek az őseink ls. Gyermekéveink legszebb emlékei oda kötöttek — fejezi be szavait Vincent Kurie. Ebbe a mondatba beleöntötte a többiek gondolatát is. Mindenki sajnálja, amit elvesztett, de vissza a tanyára ... már senki sem vágyódik. Csak most ébredtek rá az emberek, hogy a tanyai élet nehéz és mostoha volt. Mégis ml kötötte őket a tanyához? Maguk sem tudják. Az űj életet már nem lehet a hegyoldali magányon kezdeni — hanem valahol máslí^j az emberek Iközött, ahol a föld már nem csúszhat ki ilyen kegyetlenül a talpuk alól. BERKES JÖZSEF Megkegdődött a nyári idény a Magas Tátrában (CTK) — A Magas-Tátrában már teljes mértékben megindult a nyári idény. Az Idén a Magas-Tátrába 1 millió látogatót várnak hazánkból és a külföldről. A Starý Smokovec-1 és Tatranská Lomnica! nemzetközi szállókban szovjet, NDK-beli, magyar, lengyel, nyugatnémet, francia és tengerentúli turistákat szállásolnak el. A szállókban az Idén 350nel emelkedett az ágyak száma. Ezenkívül Tatranská-Lomnicán fabarakk-táborokat készítettek 235 turista részére. A Tátrai Nemzeti Parkban 12 táborhely áll a sátorozok rendelkezésére. Dudakoncert (EGY SOFŐR TISZTELETÉRE) Emerich Zelina A garázs körül nagy a sürgés-forgás. .. Az autók rajvonalba sorakoznak, katonás fegye lemmel. A fekete karosszériák csillognak a delelő nap sugaraiban... í§ A sofőrök fesze- i sen ülnek a volán mögött s szinte :| valamennyien egy pontra összpontosítják figyelmüket: a garázsudvar kapujára. A véletlenül odatoppanó riporter mit sem tud, de az itt-ott elcsípett hangfoszlányokból megsejti, hogy valami különleges eseménynek lehet szemtanúja, ha vár. A múló másod- | percek szaporodnak, de az utolsó, az a kíváncsian várt, mintha kés- § ne. De ami késik. .. Nem késik már, itt van! A garázsudvarra befúj egy hatszázhármas. Űgy látszik, messze útról érkezett, mert a karosszériát vastagon lepi a por. A sofőr kiszáll, becsapja maga mögött az ajtót, csípőre teszi kezét, közben érthetetlenül végighordozza tekintetét a felsorakozott kocsikon. Aztán kérdően int fejével az egyik sofőr felé a sorból, hogyhát mi ez, hová készültök ilyen pompában? Lépést is tesz a felsorakozott autók felé, de hirtelen megtorpan. Mi ez...? Valóban. Ml ez...? A rajvonal sofőrjei eszeveszett dudálásba kezdenek, közben az egyik kuncog, a másik kacag. A garázsból többen előlépnek, körülveszik az elképedt sofőrt s ki hol éri, ott fogja — dobálják a levegőbe. S a dudakoncert szűnni nem akar... De aztán mégiscsak elnémul és a riporter ts szóhoz jut. Igy megtudja, hogy az ünnepelt söfőr nem más, mint Emerich Zelina. Ötvenhárom éves és kezdettől fogva itt sofőrködik a Klement Gottwald Of Kohóban. Pártunknak régi harcosa. Jelenleg ts — már harmadszor — a garázs pártszervezetének elnöke. A többiek azt mondják róla, szigorú ember, szereti a rendet és a fegyelmet s ezért — bizonyára ezért — kedvelik. Lépést tart a korral és másokat is erre ösztönöz. Tudja mi történik az üzemben s nem kerülte el figyelmét az sem, hogy szocialista munkabrigádok alakulnak. S vafon nézheti-e tétlenül a körülötte lezajló eseményeket az olyan ember, aki hódolója az újnak és hasznosnak? Emerich Zelina ez év második napján a garázsban szocialista (jobbról) átveszi a díszoklevelet. (Bartoš — NHKG — felv.) munkabrigádot alakított pártunk XII. kongresszusának tiszteletére. Ma már e címért a sofőrök több mint fele versenyben áll. S mint ahogy a kohászoknál nem öncélú e nemes versengés — úgy a sofőrök sem azért versenyeznek, hogy a versenyzők száma több legyen. S ha az olvasztároknál hasznos a versengés, jó dolog az a sofőröknél is. Íme egy példa az adatokból: az önköltségen közel húszezer koronát takarítottak meg a sofőrök az első negyedévben. Egy év alatt ez is nyom valamit a tarsolyban... Emerich Zelina munkalendületével meghazudtolja korát. Tapasztalt sofőr, s tapasztalatait nem rejtegeti véka alá, hanem megosztja, különösen a fiatalokkal. Kötelességének tartja, hogy az ifjúsági szervezetet segítse — munkaszeretetre, becsületességre tanítsa a fiatalokat. S tanulni tőle igazán lehet... JÓ híre van szervezőképességének ís. Ez pedig nem véletlen. Például még ma is emlegetik, hogy a kilencedik Martin-kemence építésénél jobban ismerte a munka menetét, mint a diszpécser! Ha hiányzott egy tervrajz, autóba ült — s ami másoknak gyakran nem sikerült — beszerezte a rajzokat. S minek tudható be a jelenlegi ünneplés? Emerich Zelina sok sofőrnek példát mutat. Amióta a kohóműnél dolgozik, még nem volt egy balesete sem, sőt még egy karcolás sem érte autófát. Pedig már félmillió kilométert tett meg a volán mögött..t KEREKES ISTVÄN Sajtóirodák fényképkiállítása Ä prágai Reprezentációs Házban a Csehszlovák Sajtóiroda rendezésében fényképkiállítás nyílt, amelyen a szocialista államok tizenegy sajtóirodája és a kubai Prensa Latina sajtóiroda fotoriporterjeinek az utóbbi két évben készített legjobb felvételeit mutatják be. Minden sajtóiroda harminc felvétellel vesz részt a kiállításon, úgyhogy a bemutatott 360 fénykép a kitűnő tartalom és kivitelezés tekintetében művészi színvonalú felvételek válogatott gyűjteménye. A fényképek hűen tükrözik az illető ország életének legjelentősebb és legérdekesebb eseményeit, megörökítik a ma embereit, a gazdasági fejlődést, és ami a hírügynökségi felvételek elsőrendű feladata, — az aktualitásokat, és a napi érdekű dolgokat. A kiállítás célja, hogy áttekintést nyújtson arről, miként dolgoznak a sajtóirodák a tájékoztatás legszemléltetőbb eszközével, a fényképekkel. A kiállítás alkalmából rendezett nemzetközi értekezlet és szeminárium keretében a sajtóirodák vezetői és élvonalbeli fényképészei egymás munkáját kölcsönösen értékelve tapasztalatokat szereznek a ma életének, a szocializmus építésének még tökéletesebb ábrázolására. A kiállításon résztvevő sajtóirodák között igen szoros az együttműködés, a technika legmodernebb eszközeivel, a telefoto, rádiófoto segítségével kiegészítik egymás munkáját, hogy az olvasók nagy tábora azonnal értesüljön az időszerű eseményekről. A bemutatott fényképeket a nemzetközi bíráló bizottság tartalmuk szerint három csoportba osztotta, a legjobbakat díjakkal és díszoklevelek-, kel tüntette ki. A kiállítás ünnepélyes megnyitásári jelen voltak Václav Slávik, a CSKP KB titkára, a kormány és a Nemzeti Front szervezeteinek képviselői, M. J. Zimjanin szovjet nagykövet, a szocia-i lista államok nagykövetségeinek saj-: tőattaséi, csehszlovák és külföldi újságírók. Miroslav Šuleknek, a CTK központi igazgatójának megnyitó szavai után a külföldi hírügynökségek nevében Elena Gavrilovova, a bolgár sajtóiroda vezérigazgatója köszöntötte a megjelenteket. A kiállítás július 8-ig tart, -va. Lesenicei siker A munkafelajánlások értéke, melyeket a Lesenicei Állami Gazdaság dolgozói erre az évre tettek, meghaladja az egymillió koronát. Az első félévre tett felajánlások értéke 96 945 korona volt, ám a lesenicei dolgozók által teljesített munkafelajánlások értéke már most meghaladja a 190 000 koronát. A szép eredményért elsősorban az állattenyésztés dolgozóit illeti dicséret, (n. I.) ÚJ SZÖ 4 * 1962. június 20, I