Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-16 / 133. szám, szerda

A kubrai gépgyár javító-részlege, mely a CSKP XII. kongresszu­sának részlege címért versenyez, elhatározta, hogy a mezőgazdaság számára megrendelésre gépalkatrészeket készít. Ezt a munkát Július Buőka mester komplexbrigádja végzi majd. Felvételünkön: a brigád két tagja. (V. Pftbyl — CTK — íelv.) PÉLDÁS k u 11 ú R A szövetkezeti tagok Antonín Sláviček életműve Községük ás szövetkezetük jó hír­nevét is öregbítik a košicei járásban azok a szövetkezeti tagok, akik ház­táji gazdálkodásukból tojással és tej­jel járulnak hozzá a közellátáshoz. A debradi HNB elnöke, Dunajský elvtárs is ezek közé tartozik, több mint 1400 tojást adott el. Természe­tesen követőkre is talált. Szabó Iza­bella 364, Máthé Anna 370, Dunajský Ferenc 480 tojást adott el az állam­nak. Novočanyban Bačo Ondrej a vál­lalt 300 tojás ás 250 liter tej helyett már 500 tojást és 350 liter tejet jutta­tott piacra. Jó példával jár elő né­hány szövetkezeti tag Péderen is. Kopper János 574, Kiss József 399, Kuis Mária 319 liter tejet adott a köz­ellátásnak. Udvarnokon pedig 28 szövetkezeti tag naponta 60 liter te­jet hord a tejgyüjtőbe. Ezek a szövet­kezeti tagok és még sokan mások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a košicei járás főleg tejből ered­ményesen teljesíti felvásárlási felada­tait. -ik­1870—1910 A GÉPEK SEGÍTSÉGÉVEL BEHOZTÁK A LEMARADÁST Saláti András, a farnál több mint kétezer hektáros szövetkezet deresedő hajú agronómusa ötvenöt virágbontő tavaszt ért meg jó egészségben, de ilyen kikeletre, mint amilyen az idei volt, még nem emlékszik. Hosszúra nyúlt a tél s ennek kö­vetkeztében csaknem egyhónapos ké­séssel foghattak hozzá a talajelőké­szítéshez, az árpa vetéséhez. Minden erejüket latba kellett vetniük, hogy az Idő okozta késedelmet behozzák, jól megművelt talajba vessék el a magot. Amikor a nap első meleg sugarai bearanyozták a fagyott hőiétől ezüs­tösen csillogó határt, többször körül­járta a földeket, vizsgálgatta a talaj felszínét. Már áprilisba hajlott az Idő, a parcellákra azonban sem fogatok­kal, sem gépekkel nem lehetett rá­menni. András bácsit bosszantotta a tét­lenség, melybe a késel kitavaszodás sodorta a szövetkezetet. Egyik alka­lommal így szólt Téglás Jánoshoz, az EFSZ fiatal brigádvezetőjéhez: — Tavaly március derekán már ví­gan vetettünk és így is május ötödi­kéig tartottak a táváéfcl rhunkák. Most meg... — legyintett szomorúan — még zsákban van a termés. Hej, ez a szeszélyes Időjárás I — Semmi baj, András bátyám — vigasztalja nyugodt hangon, magabiz­tosan a brigádvezető — hiszen a köz­mondás is azt tartja, hogy amit az időjárás elrontott, azt az Időjárás helyre is hozhatja. — Azt tudom, csakhogy a tavalyi majdnem hat hétig tartó munkákat most fele idő alatt kell elvégeznünk. Jól felkészültetek, a gépekkel? — Ebben nincs hiba. A múlt évhez viszonyítva több traktorral rendelke­zünk, minden feltétel adva van, hogy behozzuk a lemaradást, elkerüljük a torlódást. A további fejlemények kétségkívül a brigádvezető állítását igazolták, aki nem hiába bízott az emberek, trak­torok erejében. Bámulatos, eddig nem tapasztalt rövid Idő alatt, négy na­pon belül végeztek 280 hektáron az árpa vetésével. Téglás András nem rest felsorolni, milyen munkát és hány hektáron végeztek el a derék traktorosok, akiknek összteljesítmé­nye túlhaladja az 1800 hektárt. Mintha csak fílmszalagről perget­nék, elevenednek fel most előttünk a közelmúlt eseményei. Jó hallgatni a szövetkezet gazdáinak meggyőző, erőteljes érvelését. Saláti András kis­sé restelkedik ls elhamarkodott bi­zalmatlanságáért. Büszke elismerése jeléül táncoltatja meg nehéz tenyerét a brigádvezető izmoktól duzzadó, szé­les vállán. — Derék gyerekek vagytok ... azt mondhatom — nyugtázza örömmel a brigádvezető jó szervezőkészségét, a széltől cserzett arcú traktorosok Igye­kezetét. A tavaszi munkákban elért sikerek titka után nem kellett sokáig kutat­nunk, hamarosan fény derült a té­nyekre. Kora reggeltől késő estig 28 traktor dohogott a határban, simf­tózták, tárcsázták és vetették a szé­les parcellákat. Ha egy munkafolya­mat befejezése olykor-olykor mégis aggodalmat váltott kl a vezetőség körében, akkor Nagy József, Vrábel Ernő, Kurína Lajos, Gubrlcza Gyula és a többlek a nappalt megtoldották traktoruk villanyfényével, éjjel ls se­rényen és kitartóan dolgoztak a ha­tárban. Ha most idegen vetődne a szövet­kezet terjedelmes birodalmába, bez­zeg elcsodálkozna a látottakon. A ha­tár képe teljesen megváltozott. Bok­rosodó őszi gabonák, gyorsan fej­lődő árpavetések üde zöld színén akad meg a látogató szeme. A veté­sek között húzódó sima parcellákon pedig kisorolt a cukorrépa és a ko­rábbi vetésű kukorica zsenge hajtásai törnek egyre erőteljesebben a nap­sugarak felé. Az emberek akaratereje a gépek segítségével legyőzte a természetet, behozta az időokozta lemaradást. Most egy kis időre — míg megkez­dődik a növényápolás — csöndesebb lett a határ. A szövetkezet épületé­ben azonban továbbra ls lázas mun­ka folyik, idejében fel kell készülni a további feladatokra. Az agronómus szűk helyiségében asztal fölé hajolva hangoskodnak, ta­AZ ÁRTERÜLETEN Még embernyi magasságba se emel­kedett a nap, márts erős traktorberre­gés zavarja a határ csendjét. A mo­tor jajgató hangja a nagy terhet pa­naszolja. Valakinek ugyancsak sürgős lehet, korán is kezd, s a gépet sem sajnálja. A faluban csak most kezdenek szál­lingózni az emberek, az egyik ünnep­lőben, a másik meg csak úgy, mint­ha nem is lenne vasárnap. Néhányan a szövetkezet telepe felé tartanak, ru­hájukról Ítélve traktorosok lehetnek. — Macek már készíti a talajt — mondja az egyik, mikor elhaladnak mellettem. — Ogy sem ér utói bennünket — mondja a másik. Csakis a határban dolgozó trakto­rosról beszélhetnek, de vajon mi a jeladatuk, ha a talajelőkészitő Macek előtt dolgoznak? A szóban forgó Macek a folyón túl, a két Nyttra között kultlvátoroz. A Nyttra, akárcsak a legtöbb folyó, szin­tén két ágra szakad. A közben az Ülany nad Zitavou-i szövetkezetnek is jócskán akad földje. „Betyár" munka vár itt a traktorosokra, még csirizzel sem lehetne jobban összeragasztani a talajt, úgy egybetart, pedig a víz gyakran áztatja Máskülönben jól te­rem a föld — állítja a traktoros — — ..., mert tudja, az a helyzet — magyarázza Macek Vojtech —, hogy az áradástól csak a falut védi gát, erre az oldalra viszont gyakran klönt a rakoncátlan folyó. Az áradás miatt késünk most is a kukoricavetéssel. A traktoros mihelyt látja, hogy már a többiek is jönnek, abbahagyja a be­szélgetést, mert nincs vesztegetni va­ló Ideje. Az előtte műtrágyát szóró Gencel Laco és Pečlmúd Valent nagy előnyre tenne szert, ha eldiskurálná az Időt. S a mögötte járó Vítek ján­nak ls ügyesen megy a vetés, kerül­fordul, utoléri, azt pedig nem szeret­né, hogy miatta várjon. A traktor ismét felzúg és vonszolja terhét. A kultivátor tavalyi kukorica­szárat szaggat föl s a vetőgép az idén is kukoricát szór. — Másképpen nem tehettünk, mi­korra a talaj felszikkad, árpát vetni későn van — indokolja az eljárást Ma­lik FrantlSek agronómus. — A kuko­rica vetésével meg azért kell sietni, mert ilyenkor gyorsan kiszárad a ta­laj. A sietésre nincs panasz, a traktoro­sok egymást sürgetik, csakhogy minél előbb vessék be az árterületet, amely­nek hektárjáról 38 mázsa szemes ter­mést akarnak betakarítani. (bj) nakodnak az emberek. Sztreda László könyvelő a munkagépek számát ösz­szegezi, ujjaival mély barázdákat szánt gondosan fésült hajéba. — Kevés a kapálőgép, mindössze hat sarabolóval végezhetjük a sor­közi megművelést — hozza tudomá­sára a jelenlevőknek. — Ilyen szö­vetkezetnek — ahol 500 hektár esik egy-egy traktorvontatású ekekapára — bizony több munkagépre lenne szüksége. A könyvelő bejelentése nem kelt örömet az emberek között, akik úgy vélekednek, hogy a Járási nemzeti bizottság illetékes osztálya nem a szükségleteknek megfelelően osztotta el a gépeket. Ezért a közben belépő Czudor Jánost, a žellezovcel GTÁ ta­nácsadó szolgálat képviselőjét is okol­ják, aki eddig bizony csak a statisz­tikai adatok gyűjtése céljából lá­togatta a szövetkezetet. — Tökéletesíthetjük-e a kibonta­kozóban levő komple^brigád munká­ját — veti feléje kissé felháborodot­tan Téglás János brigádvezető —, ha a munkagépek elosztásánál mellőzték szövetkezetünket? — Am nemcsak ez nyugtalanít berniünkét — szól az kgronőmus. — Oj traktorunk szavatolt javítását sem végezték el, noha fél éve porosodik tétlenül a traktorállomás műhelyében. Nehéz a tanácsadó szolgálat kiküldöttjének helyzete, pillatnyilag azt sem tudja, hogyan s mit válaszol­jon a kérdésekre. Annyi azonban bi­zonyos, hogy őt magát nem terhe­li a felelősség. Mert hát kl Is tudott volna eligazodni eddig a gépek körül­ményes elosztásának kérdésében, ha egyszer az Agrotechna, máskor a JNB és ismét az előző szervet bízták meg e nem könnyű feladat végrehajtásá­val. A traktorállomást viszont, ahol jól Ismerték a szövetkezetek helyze­tét, egyszerűen kihagyták a gépelosz­tás Jogosságának elbírálásából. — En csak annyit mondhatok — fordul a Jelenlevőkhöz mentegetőzve —, hogy ezután minden másképp lesz. Csak a traktorállomást Illeti az el­osztás Joga. Addig is a szomszédos szövetkezetekből átcsoportosítás útján segítek megoldani a sorközi megmun­káló gépek kérdését. Ugyanígy az új traktor javításéról ls érdeklődöm. A kapásnövények sorközi megmű­velése körül egyelőre nincsenek ne­hézségek, mert az első munkafolya­matokat hiányos felszereléssel Is ide­jében elvégezhetik. Később azonban valóban hathatós Intézkedésre lesz szükség, hogy a gyomirtással és a ta­lajlazitással sikeresen megbirkózhas­sanak. Az Idén jelentős mértékben gépe­sítették a szövetkezetben a kapás­növények megművelését. 156 hektár cukorrépából például 80 hektáron egycsírájú vetőmagot alkalmaztak, 666 hektár kukoricánál azonban még némileg szükséges a kézierő, mert aránylag kevés gyomirtó vegyszert biztosítottak. — Gépesítjük a takarmányok be­takarítását is, a gabonabetakarltás­nál pedig a tavalyi 300 hektárral szemben most 780 hektáron érvénye­sítjük a kétmenetes aratást — tájé­koztat Téglás János brigádvezető. A kialakulóban levő két komp­lexbrigádnak, tehát lesz bőven mun­kája. A traktorosoknak a további te­endők során módjukban lesz bebizo­nyítani, hogy a tayaszi munkák első szakaszában elért eredményeik nem a véletlen műve,, hanem az új tech­nológia, a megfontolt munkaszerve­zés és az emberi akarat diadala. SZOMBATH AMBRUS; A századforduló legnagyobb cseh tájképfestője mindössze 40 évig élt, alkotó korszaka két évtizedre terjedt. E szűkre szabott Időszakba zsúfolódik Slavíčeknek, az embernek és művész­nek küzdelmesen nehéz útkeresése, harca a problémákkal és azok megol­dása. — Életművét, mely Szlovákiá­ban először kerül a nyilvánosság elé, Nemzeti Galériánk április-májusi tár­lata élvezetesen szemléltető és mód­szeresen oktató formában mutatja be. Az 1961-ben, a prágai Várban rende­zett, százezres tömegeket vonzó, há­romszázhetven festményt és rajzot fel­ölelő kiállítás anyagának egyharmad részét képezi a Bratlslavába került válogatás. A prágai születésű Slavíčeket már 17 éves korában a XIX. századvégi cseh tájfestés legfőbb képviselőjének, a romantikus Mafáknak az iskolájá­ban találjuk. M áfák az akadémia me­rev szellemét felfrissíti s ktviszt nö­vendékeit Prága környékére, a termé­szetbe. Az a céltudatos törekvés ve­zeti, hogy szemüket és lelküket meg­nyissa a táj szépségének s az élet valóságának. A kilencvenes években a gazdaságilag, polttikatlag, kulturá­lisan előrelépő Csehországban, mikor a művészet is kezd kitörni a vidé­kiesség szűk korlátai közül, Maták egész festőnemzedéket nevel fel. Slá­viček a legfiatalabb közülük. Kezdeti munkát magukon viselik az Iskola ha­tását, a letompult színeket. Motívu­mai, erdőrészletek, patakok — közö­sek társaiéval, talán érzelmi vonások­ban gazdagabb a többieknél. — Színei 1893-ban kezdenek kivirulni, s meleg fény világítja át képeit. Anélkül, hogy kapcsolatba került volna a francia impresszionistákkal, logikus fejlődés következtében magából nőnek ki ezek a törekvések. Három-négy évvel ké­sőbb fokozottan érdekli a fény, s őszi tájainak rozsdaszínét, kékes, lenge ködfátyolát aranyló, táncos fények ra­gyogják be. Hulló lombok alatt, han­gulatos parkokban, — a kor jelképes­ségre hajló ízlése szerint — egy-egy poétikus nőalak jelenik meg. Majd harsány életigenléssel süt ki a nap a tavaszt rét friss zöldié, a tetők vidám pirosa fölött a júniusi regge­len. A XX. század „új céljait, új re­ményeit" idézi megkapó temperája: a dinamikus Szél, s a patak vizében tükröződő Vörös háztetők hatásos színellentéte. — A fény lesz a törté­nés, a tartalom szószólója. A hazai hagyományokban gyökerező, korszak­nyitó szemléletű Sláviček a tájfestők első vonalába lendül. S az elhúnyt Mafák helyét a főiskolában ő tölti be. HostlSovcéban a fény és légkör problémáin túl mélyebben járó kér­dések is foglalkoztatják. A táj külső képe mellett annak szerkezetét, tek­tonikus felépítését, belső lényegét ke­resi. Nem csupán a látvány nagysze­rűségét visszhangzó piktor, de fele­lősségteljes alkotó. A történeti emlé­kekkel terhes hazai földdel, a Cseh­Morva-dombság nincstelen lakosságá­val együtt érez. — Eveken keresztül tölt hosszabb Időt Kamenicén. Az egy-i szerű, szegényes táj viskói, a réteki kis halastavak, gyér fák szegélyez• te országút ragadják meg. A táj lel­két élt. Elgondolkoztatja az embert a talpalatnyi jöld kapcsolata, s érzelmi­leg azonosul vele. A Hegyi motívum, a Nálunk Kamenicén, a Kaszálás, mélyről fakadt táj- és emberjellem­zése, melyek a Falusi temetés hang­talan fájdalmában tragikus életérzés­sé fokozódnak. Közben Járja és sok szeretettel festi a régi Prága Ósdi negyedeit. — Ismét új irányt választ s a természet­ábrázolást a városfestés váltja jel. Äm a múlt levegője, az ódon hangu­lat fölött az élő, fejlődő város él­ményei győzedelmeskednek. A min­dennapok benyomásai, a Vltava part­ja, hidjai, terek, utcák, piacok tarka nyüzsgése színes foltokban, Józan fel­építésben sűrű tartalommal elevened­nek meg. Az esős Letna, EllSka hídja felveszik a versenyt Plssarro és Cl. Monet párizsi városképetvei. — Ép­pen ötven esztendeje, hogy Sláviček eljutott Párizsba. A Louvre kincset, el­sősorban Rembrandt hatnak rá, az újabb művészetben Courbethez, a leg­újabban Degashoz vonzódik. Sláviček kiforrott, határozott művészi szemlé­letét nem befolyásolja lényegesen az átmeneti párizsi tartózkodás. Érdek­lődése talán csak erősödik a nyugta­lan nagyvárost élet lüktetése iránt. 1908 felé kezdődik utolsó nagy, tra­gikusan félbeszakadt korszaka. Ekkor teremti meg mesteri érettségét, fes­tőt szabadságát, összefoglaló koncep­ciófát felző alkotásalt: Prága két nagy panorámáját. Egyik vászna a füstölgő kéményű gyárnegyednek közvetlen él­ményből nőtt, képzőművészeti rögzíté­se. A másikon a XX. századi főváros modern háztengere közül gótikus templomtornyok vertikálisát emelked­nek ki, a tegnap és ma jelképel. — A Szt. Vitus katedrálist, a csúcsíves építészet remekét, a történeti műem­lékét monumentális formában akarta megörökíteni. Elmélyült tanulmányok, vázlatok utálnak törekvésére. Közben éber szemmel fordul Kladno felé, a kohók, a tágas vastraverzes gépcsar­nok, a kék munkazubbony o s figurák drámai erővel éreztetik, a kort for­máló materiális erőket. — Utolsó mü­ve befejezetlenül maradt táj, egymás­ra torlódó felhők alatt néhány zöldellő útmentl fa, — a többi már semmibe vész. Mert élete delelőjén, kegyetle­nül sújtott le rá a szélhűdés, melyből lassan, nehezen épült fel, annyira, hogy keze még elbírta az ecsetet. Cézannel szilárdságú gyümölcscsend­életeken próbálgatja erejét. Tudta, hogy az igazi alkotásnak ideje szá­mára lejárt. Ez a gondolat elviselhe­tetlen volt, s önként vált meg az élet­től 1910. február elsején. A múltból Jelenbe ívelő művészete, a cseh táj­festés feflődésében elért eredményei méltó helyet btztosttottak számára a hazat művészet történetében. Neve a cseh kultúra legtöbb szeretettel és tisztelettel övezett neoei közé íródott be. BARKANy JENÖNg A Hamlet a košicei Állami Színházban Hamlet szerepét eljátszani megtisztelő színészi feladat. Hamlet-előadást ren­dezni még igényesebb rendezői tevé­kenység. A századokat átélt klasszikus dráma színrehozatala komoly művészi feladat. Erre vállalkozott a košicei Ál­lami Színház prózai együttese és elöl­járóban megállapíthatjuk; sikerrel. Hamlet előedásának értékelésénél fog­lalkozzunk először a rendezői koncep­cióval, hiszen ebben a drámában a szí­nészek teljesítménye és a rendezői el­gondolás egyforma értékmérő. Palka lóxsef nagyon helyesen. Hamlet szerepét állította a dráma középpontjába és min­dig ott sűrűsödik a levegő, forr az at­moszféra, ahol Hamlet van. A rendezés csaknem monológdrámal szerkezetre épí­tett, és Hamlet lelkének vívódása marad mindvégig a dráma középpontja, annak ellenére, hogy a néző szeme elótt a tragédiák láncolata játszódik le. Ennek, a lényegében helyes meglátásnak velejá­rója, hogy néhány szerep, kiemelkedő hős, mellérendelt Jelleget kap, mint például Claudius király, akiben a ren­dező mellőzi a gonosz ellenfél, a trón­bitorló testvérgyilkos félelmetességének, kézenfekvőbb kiemelését. Bzdűch Ján nagy tehetsége azonban átlzzlk Claudius király alakján és művészi teljesítményét mércére téve nincs hiányérzetünk. Hamletet Rajniak Ivan alakításában láttuk a bemutatón. Egyszerűen, póznél­kül tette magáéva a nagy kettős sze­repet, Igazi shakespearel Hamlet volt. A szellem sugallatát követő, majd ön­magával küzdő dán királyfi mindvégig hű maradt szerepének helyesen megítélt felfogásához. A hamleti őrület finomra csiszolt alakítását, a belső vívódások­kal küzdő lélek háborgásalt, a vak gyű­löletet, az olthatatlan szerelmet,, a cse­lekvéstelenségbe süllyedést, majd a drá­ma végén" a tevékeny harccá fejlődés sokrétűségét Rajniak Ivan olyan egyön­tetű foglalatba tömörítette, mely ki­zárja a dráma szokásos nagyhatású ki­töréseit, mégis ŰZ egyszerűség megkapó eszközeivel a lélek legmélyébe enged betekintést. ; Dadej Frantiiek udvárl tanácsosa fi­noman Igazodott a rendezés elgondolá­sához. öt ls Hamleten keresztül látjuk torznak, amellett sok egyéni színezés­sel tarkította szerepét és egyike volt a legjobb alakításoknak. Lírai elemek­kel szőtte át szerepét Kotriová Nadja Gertrúda királynő szerepében. Szólnunk kell Oféliáról, akit a be­mutatón Volková Helena alakított. Az egyöntetű felfogáshoz ügyesen alkalmaz­kodva, nemes egyszerűségre tör^jcedett és ezt a felfogást a sok kilengésre csá­bító őrülési jelenetében ls híven meg­tartotta. , Horatiót Macko Peter játszotta, akí jól oldotta meg feladatát, ugyanezt lehet mondani Laertes alakítójáról, Patrik Bohuíról. Nála az volt a benyomásunk, hogy Laertes más eszközökkel tolmá­csolja szerepét, mint Hamlet, bár szin­tén apja halálának megbosszulásáért vív párbajt. Olykor erős deklamásával elüt a dráma hangfogós légkörétől. Zolo La­dislav udvaronca élénk színekkel tölti meg szerepét és mégsem ütközik kl az egyöntetűségből. Nem mondhatjuk ezt Hodorovský sírásójáról, aki karakter­ábrázolásában talán messzire ment és túllépett a shakespearel atmoszféra ha­tárain. Ennek ellenére vitathatatlan kö­zönségsikere volt. A többi, rövidebb vil­lanásnyi szereplő mind méltó keretet nyújtott a hamleti drámaiságnak. Szólnunk kell a Jó szcenikai megol­dásról, mely Brezina Martint dicséri és Jól illeszkednek be a dráma keretébe Bezáková Elena kosztümmegoldásai. Az előadás fő Jellemzője a kultúrált és Jó szövegmondás volt, sajnos — azonban különösen az elején — a drá­mai hatás fokozására olykor talán a tisztán hallható beszéd kárára történt a hangtomnítás. , A košicei színház Hamlet-előadása maradandó élményt nyújt a közönség­nek. Loósz Dezső, Košice 1962. május 18. ÜJ SZÖ 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents