Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-15 / 132. szám, kedd

KOMMENTÁRUNK A Bratislavai Zenei Tavasz Tevékeny, boldog Öregség megnyitó hangversenye 1 111 filmek Márciusban hagyta Jóvá a kormány az Öregségi járadékra Jogosult sze­mélyek alkalmazásának ú) irányelveit. Tudjuk, bogy a nyugdíjasok alkal­mazásával kapcsolatban sok vita volt, különféle helyes ás helytelen nézetek hangzottak el elsősorban a nyugdíjasok és azon dolgozók körében, akik rövi­desen elérik a nyugdíjazáshoz szükséges korhatárt. Az 1962. március 10.-1 239. sz. kormá nyrendelet megjelentével feleslegessé válnak ezek a viták. A kormányhatározat egyetlen célt követ, éspedig azt, hogy jobb teltételeket biztosítsunk a nyugdíjasok alkalmazására, hogy a tár­sadalom gazdasági szükségleteivel összhangban a helyi Igények alapján mi­nél több nyugdíjast és rövidesen nyűg líjra jogosult dolgozót nyerjünk meg » tartós munkaviszonynak. Es itt nemcsak a termelésben résztvevő dolgo­zókról, hanem könyveifikröl stb. ls szó van. Népgazdaságunk munkaerőforrásai korlátozottak, különösen egyes ága­zatokban kimondottan munkaerő­hiánnyal küzdünk. Ilyen helyzetben könnyelműség lenne, ha nem enged­nénk tovább dolgozni azokat a kép­zett munkásokat, akik öregségi já­radékra jogosultak ugyan, de tovább akarnak dolgozni, képesek is erre, és tudásukat, gazdag tapasztalatai­kat jól felhasználhatják az új ká­derek nevelésében. Az életszínvonal emelkedése, a jobb egészségügyi és szociális gon­doskodás az emberi korhatár kitoló­dását is eredményezi. Amíg hazánkban 1929—1932-ben a közép korhatár férfiaknál 52, a nőknél 53 év volt, 1960 ban az átlagos életkor férfiaknál 68, nőknél 73 évre emelkedett. Az 55 éves nők és 80 éves férfiak fizikai, egészségi állapota össze­hasonlíthatatlanul jobb mint a kapitalizmusban volt, úgyhogy az Idősebb dolgozók még teljes megelegedésre végezhetnek koruknak és egészségi állapotuknak megfelelő munkát. A munkaaktivitás meghoszabbítá­sa — az Idősebb személyek korá­nak és egészségi állapotának meg­felelő társadalmi érvényesülés — kedvezően hat az ember fizikai és szellemi képességeire. A megfelelő munka jó kondícióban tartja a szer­vezetet, és a jól végzett feladat meg­elégedettséget, kellemes hangulatot idéz elő, ami fontos tényező a te­vékeny öregség, az emberi kor meg­hosszabbításában. Sok nyugdíjas szeretne újból állás­ba lépni, akár saját szakmájában, akár másutt, ahol korának és egész­ségi állapotának megfelelő munkát biztosítanak neki. Üzemeinkben pedig van munka elég. Ilyenek például az órabérben végzett munka, ott ahol egyes darabokat készítenek, a javí­tóműhelyekben, a tanoncok nevelésé­nél, újfajta termékek bevezetésénél stb. Egyes nyugdíjasok csak rövidebb munkaidőt akarnak vállalni. Gyak­ran azonban a vezető gazdasági dol­gozók ezt elutasítják, mert a lerövi­dített munkaidő a munkaszervezés­ben, a gépek kihasználáséban stb. több nehézséggel jár. Pedig tíz rövi­debb munkaidőben dolgozó nyugdí­jas pótol 5 teljes munkaidőben dol­gozót. _ , A kormányhatározat ezért a vállalatok, Üzemek és szervezete­tek vezetőinek feladatul adja, te­remtsenek a munkahelyeken olyan munkafeltételeket és körülménye­ket, hogy a nyugdíjra jogosult dolgozók továbbra is megmarad­janak munkahelyükön, sőt eset­leg lépjenek újból munkába a nyugdíjasok is. Az eddiginél sokkal nagyobb gondoskodást kell fordítani a nyug­díjasokra, javítani kell a körükben végzett tömegpolltlkai munkát, hogy minél többen bekapcsolódjanak a közéletbe. Egyes üzemek, elsősorban az FSZM üzemi bizottságai, valamint a járási nemzeti bizottságok teljes egészében megértették ennek szük­ségességét. Az üzemekben beszélge­téseket rendeztek a nyugdíjasokkal, volt alkalmazottaikkal. És az ered­mény? A mosti járásban például 157 dolgozó jelentkezett az észak­csehországi bányák segítségére, 40 nyugdíjas bekapcsolódott az építészetbe, 83 pedig a közszol­gáltatás vállalataiban lépett mun­kába. Sok nyugdíjas lakóhelyén a mezőgazdasági munkából veszi ki részét. Érdemes munkát végeznek azok a nyugdíjasok is, akik a nemzeti bizott­ságok és a tömegszervezetek funk­cionáriusai: aktivistái. A falvakon jól ismerik és nagy­ra becsülik azokat a nyugdijaso­kat, akik aktivan segítettek ez EFSZ-ek megalakításában, később megszilárdításában, vagy Instruk­torokként látogatták a falvakat. Kiváló mezőgazdasági szakembe­rek, agronómusok, zootechniku­suk, felvásárlók találhatók közöt­tük. A nemzeti bizottságok, első­sorban a JNB-k jobban bekapcsol­hatnák e nyugdíjasokat a szövet­kezetek különböző politikai, szer­vezési és termelési feladatainak biztosításába. Egyelőre nagyon kevés szerve­zettséget, viszont jó adag ösztönsze­rűséget tapasztalhatunk a nyugdíja­sok körében végzett tömegpoliikai munka terén. A nyugdíjasok klubjai­ban rendezett beszélgetéseket ls ar­ra kellene irányítani, hogy minél több nyugdíjast nyerjünk meg a he­lyi gazdálkodás vállalatainak, az EFSZ-eknek, a politechnikai nevelés­nek stb. A járási és kerületi pártbi­zottságok segítségével még az idén meg kell javítani a munkát e fontos szakaszon is. (®k) A Szlovák Filharmónia hangversenyter­mében május 10-én és 11-én nagy moz­galmasság uralkodott. Kezdetét vette a Bratislavai Tavasz. A Szlovák Filharmó­nia Idén ttzenharmadszor rendezi meg Szlovákia fővárosában a zene hónapját, amelynek kultúrpolitikai, művészi és em­beri szempontból egyaránt nagy jelen­tősége van, hiszen az Ilyen zenei ta­lálkozók a muzsika nyelvén összekötő hidat alkotnak az ember és ember, nem­zet és nemzet között. A fesztivál első külföldi karmester vendége, Charles Mackerras elő­ször lépett fel nálunk. Életrajzi adatat szerint Amerikában született, Ausztráliá­ban nevelkedett és — ami közönségün­ket érdekeint fogja — Václav T a­11 c h növendéke volt Prágában. Mac­kerras egyik nagy karmestert és egy­ben emberi erénye, hogy simán, könnye­dén kapcsolatot talál hallgatóival, és a jelek szerint a zenekarral is. Ezáltal ha­mar áthidalja az ismerkedés első hűvö­sen figyelő perceit. A közönség feloldó­dik, a játékosok kedvvel követik ... így már kezdetben jó zenei atmoszférát te­remt, ami a siker fontos előfeltétele. Karmesteri gesztusát néha túl szélesek, egy olyan jő zenekar, mint a miénk, ke­vesebből ts megérti a dirigens intencióit. Charles Mackerras rokonszenves, megbízható és élettelles karmesternek bt­zonyult, de egészben véve nem haladja meg a jó értelemben vett átlagot. Az est nagy sikere Benjámin B r 111 e n „Variációk Frank Bridge té­májára" című vonóskari müvének előadá­sa volt. A kltünó angol zeneszerző ezzel a kompozícióval tette világszerte Ismert­té a nevét. Saját kijelentése szerint „nagy vonzóerőt gyakorol rá a vonós­hangzás színeinek, árnyalatainak, hangu­lati értékének sokfélesége". A (íz variá­cióból álló, de amellett velősen rövidre fogott kompozícióban valóban rendkívül szellemes és virtuóz formában, dús fan­táziával aknázza kl és variálja a vonós­zenekar hangzáslehetőségeit. A különle­ges, eredeti műben amellett a zenei gon­dolatok gazdagsága ts megkapja a hall­gatót. John W int er, dán zongoraművész hirtelen megbetegedése folytán műsor­változás történt. Mariella Radulescu Beethoven Es-dür zongoraversenyét adta. elő. A román zongoraművésznő bájos, üde fiatalságával már eleve biztosítja magá­nak a hallgatóság rokonszenvét. Az Es­dúr verseny talán nem volt számára a legsikerültebb választás. Ebben a műben, amely csupa izzás, szín, csupa sugárzó ünnepi fény és pompa, művészt alkata nem találta meg azt az atmoszférát, amelybe hiánytalanul beleillik. A fiatal művésznő nagyon muzikális, kiművelt zongorista, előadásában voltak megka­póan szép pillanatok, kül'önösen a lírai részekben talált nagyon finom, meleg hangokat, de játékából hiányzott a for­málás átfogó koncepciója. A nagy gondo­latokat Inkább csak felidézni tudta, mint Igazi beethoveni szellemben kibontakoz­tatni és előrevlnnt. A tartalmas estet Bartók Béla öt­tételes nagyzenekari „Concertója" fejezte be. A kompozíció 1943-ban szüle­tett Bartók önkéntes emigrációja idején. Zenei nyelvezete sokkal melodikusabb, levegősebb és a hallgató számára köny­nyebben megközelíthető, mint Bartók korábbi stíluskorszakaiban. A Szlovák Filharmónia Charles Mackerras karmes­teri pálcája alatt érzelmi Intenzitással szólaltatta meg a müvet, amelynek elő­adása mind hangszeres teljesítmény, mind összjáték szempontjából nagy követelmé­nyeket állit a játjékosok elé. A közönség melegen ünnepelte a ven­dégművészeket és Filharmóniánkat. Havas Márta W.W.V.V.V.V.V/.WV.W.VJV.V.VAWV ASWWiVAV.'AW.VÄWWAVWW.'.WAVAV Fontos az együttműködés A terv felbontását olykor géplesen végzik. Miután a tervet jóváhagyták, annak felbontása semmi egyéb, mint a terv jóváhagyott mutatószámait kö­zölni az Igazgatókkal, vállalatokkal, vagy intézményekkel. Ez azonban nem helyes eljárás. Mert ha ezeket a mutatószámokat elküldik az igazga­tóknak, az még nem jelenti azt, hogy a tervet teljesíteni is fogják. A terv felbontását a nemzeti bizottságoknak úgy kell tekinteniük, mint az utolsó ) általános felülvizsgálást, hogy meny­nyire készültek fel a vállalatok és intézmények a terv teljesítésére és hogy mit kell tenniük biztosítására. Már a terv felbontásánál fontos a nemzeti bizottságok szerveinek ak­tív szerepe, mégpedig olyan értelem­ben, hogy a vállalat vezetőségének segítenek eltávolítani a nehézségeket, amelyek felmerültek, avagy keletke­zőben vannak. Tehát nincs sző a vál­lalatok Igazgatóival szemben tanúsí­tott bizalmatlanságról, vagy arról, hogy az igazgatót a „kezénél fogva vezessék". Ez a vállalat vezetésének passzivitásához vezetne, amely meg­szokná, hogy mindent a nemzeti bi­zottság Intéz el ós mindenért ő fele­lős. A nemzeti bizottságok szerveinek, s a szakbizottságoknak csaknem na­ponta összeköttetésben kellene állni­uk a hatáskörükbe tartozó vállala­tokkal és szervezetekkel. Olyan elv­társi munkaviszonyt kell kialakíta­niuk, amely biztosítja, hogy a szak­bizottság előtt nem maradnak elrejt­ve a nagyobb problémák. A szakbizottságok ellenőrző tevé­kenységük Idején a vállalatok mű­ködését nemcsak azoknak az adatok­nak alapján ítélik meg, melyeket a helyszínen nyernek, hanem a lakosság köréből érkező bíráló megjegyzések­ből is. Tehát abból ls, hogy a vállalat kielégíti-e vagy nem elégíti kl a la­kosság, valamint a népgazdaság igé­nyeit. A kommunális szolgálatok vállala­tainak Jövedelmezősége fontos, de en­nél még fontosabb, hogy végre meg­szűnjék az őket ért állandó bírálat, és hogy a lakosság elégedettebb le­gyen munkájukkal. A komplex ellenőrzés A nemzeti bizottságok dolgozói ma már tisztában vannak azzal, hogy e nemzeti bizottságok által Irányított szakaszok mindennapi tevékenységé­nek fő súlya a szakbizottságokon és a szakosztályokon nyugszik. Ez azon­ban nem jelenti ezt, mintha a tervfel­adatok teljesítését egyedül csak a szakbizottságoknak kellene ellenőriz­niük. A tervfeladatok ellenőrzését komplexen, azaz együttesen kell al­kalmazni, hogy az kiterjedjen a válla­lat egész tevékenységére. Azért a szakbizottságoknak helyesen kell megállapítaniuk, hogy a konkrét prob­lémák megoldása mely szerveket érinti és a nemzeti bizottságok taná­csai közvetítésével azok együttműkö­dését kell biztosítaniuk. Az ellenőrzés egyetemessége és folyamatossága a legjobb gyógyszer a lokálpatriota meg­nyilvánulások ellen, melyek gyakran jelentkeznek a vállalatokban és za­varólag hatnak a terv teljesítésére. Minderről néhány jő példa tanús­kodik. Így a pelhfimovl JNB-n jó ta­pasztalatokat nyertek a „képviselői napok" bevezetésével, amelyeket a JNB tanácsa rendez a járás valameny­nyi üzemében. A képviselők ilyenkor elmennek a munkahelyikre és a dol­gozókkal megtárgyalják a különféle problémákat, meghallgatják a nemzeti bizottságok munkájára vonatkozó megjegyzéseket. A klatovyl járásban pl. a helyi nemzeti bizottságok elnö­kei és titkárai értekezletén ellenőrzik az állattenyésztés tervének teljesítését. Ilyenkor a járás valamennyi vezető funkcionáriusa elemzi a helyzetet, s a további * feladatokat. Utána a helyi nemzeti bizottságok tagjai kisebb cso­portokban tárgyalják meg minden egyes szövetkezet tervteljesítését. Egyre többször mutatnak rá arra, hogy a nagy terjedelmű és „leíró" Jellegű Jelentések nem sokat ered­ményeznek. Gyakran azt gondolhat­nánk, hogy csak a dátumot javítot­ták ki és csak lemásolták. Az Ilyen jelentéseknek nincs semmi értékük. A gazdaság, melyet ma a nemzeti bizottságok irányítanak, nagy kiter­jedésű és szétágazó. Irányítására ma már nem elegendők a régi módszerek, azonban az Irányítás új módszereire nem adhatunk általános receptet. A CSKP KB álláspontjából kell kiindulni és keresni kell az új módszereket, a gyakorlatban vizsgálni az emberek te­vékenységét. A nemzeti bizottságok­ban, szakbizottságaikban és aktívá­ikban gyakran nagy erő rejlik, mely gazdag tapasztalatokon, magas fokú politikai öntudaton és kezdeményező sen, valamint aktivitáson alapszik. Mi­nél előbb sikerül ezt az erőt ki­használni, annál Jobb és sikeresebb lesz a terv teljesítése. (R. R—G. R.) A fiatalság romantikája * A népek békés találkozójának és ne­mes vetélkedésének feledhetetlen napjai * A hazatérő katona története sikerűit román filmben Filmszínházaink műsorában a hazai alkotásokat két film képviselte. Az egyik Vladimír Cech rendező alkotá­sa: A KAKAS ELRIASZTJA A HALÄLT a bűnügyi filmek sablonjára készült detektívfilm, mely nagy látogatottsá­ga ellenére is sokkal adósa a nézők­nek. Nem a művészi gárdát hibáztat­juk érte; a rendező személye is ga­rancia, hanem minden bizonnyal a forgatókönyvben van a hiba. Nem hiába hangoztatták a közelmúlt alko­tási - értekezletein, mennyire fontos a logika, az eszmei vonalvezetés be­tartása a kalandos detektívfilmek­ben. Cech filmje egyszerű Izgalomkel­tésre épül, a történetben sok a logi­kátlanság és valószínűtlenség. AZ ÖTÖDIK ÜGYOSZTÁLY sikere után közönségünk valóban tartalmasabb műveket igényel. , Hasonló zsánerű film volt Jifí Krej­Cík műve: A SZlV ÚTVESZTŐJE. Tör­ténete sokkal reálisabb az előzőénél: a külföldre szakadt emigránsok sor­sát vázolja egy történetben, egy anya könnyein keresztül. A film erőssége, hogy éppen az anya, aki hiába várja vissza megtévedt és közben meggyil­kolt fiát, mondja kl a megfellebbez­hetetlen erkölcsi ítéletet az emberi mivoltukból kivetkőztetett gonoszte­vők felett. Sajnos, a film nem elég­gé érzékelteti azt a folyamatot, mely­ben az anya elérkezik a felismerésig. Inkább a szerelmespár kerül előtér­be, pedig itt az anya a főhős. Jana Brejchová, Ludék Munzar s más is­mert színészéket láttunk viszont a fő­szerepekben. Kociánné, az anya sze­repébén Marié Vášová neves cseh művésznő remekelt, akit többek kö­zött ezért a szerepéért tüntettek most. ki államdíjjal. A külföldi alkotások közül a DEFA eredetileg 5 részes TV-filmjét kell megemlítenünk. Günther Reisch nem­zeti díjas rendező Hans Joachim Kas­parzikkal együtt Rudolf Petershagen Wehrmacht-ezredes emlékiratai alap­ján írta a LELKIISMERET LÁZADÁSA forgatókönyvét. A film főhőse maga Petershagen (a filmben Joachim Ebershagen), aki a náci hóhérok kö­zött is megőrzi emberi méltóságát és tiszti becsületét, józanul gondolkodik s megmenti Greífswaldot a dúlástói, amikor a hadvezetőség parancsa el­lenére harc nélkül feladja a diadal­masan előrenyomuló szovjet csapatok­nak. A kamera végigkíséri a fogságot önként vállaló Ebershagent a hadifog­ságtól hazatéréséig és aktív bekapcso­lódásáig az NDK közéletébe. Látjuk, mint csalják tőrbe az amerikai kém­szolgálat emberei, tartják őt törvény­ellenesen fogva nyugat-németországi börtönben. Vigasztalan helyzetében egyetlen támasza a felesége, Angelika szerelme, bizakodása barátaiban, né­pében, amely bizalmával tüntette őt ki. A LELKIISMERET LÁZADÁSA be­járta Európát és mindenütt nagy si­kert aratott. Ennek titka egyszerű. A film alkotói erőltetett pátosztól mentesen, természetes egyszerűséggel és élethűséggel ábrázolták egy ízig­vérig katona, de a háború esztelen­ségére rádöbbenő és a nácik aljassá­gával közösséget nem vállaló német tiszt újjászületését. A nálunk is jól Ismert főszereplő Erwin Geschonneck nemzeti díjas művész kitűnően átélt Ebershagen szerepén kívül nagyon jó alakítást nyújtott Inge Keller Angeli­ka és Harry Hlndemith nemzeti dí­jas Hans Stikker adjutáns szerepé­ben. A rövid ideig játszott MORANBONG — francia-koreai közös film egy sze­relem romantikus történetét vázolja a felszabadító harc Idejéből. Történe­tében nincs semmi különös, de Ar­mand Gatti ismert francia rendező munkája megkapó, vonzó hatást köl­csönzött a film meséjének, amilyet már tucatszámra láttunk hasonló fil­mekben. Erwin Geschonneck és Inge Keller A lelkiismeret láza dása főszereplői Jana Brejchová A szív útvesztőjé ben Damiano Damianl olasz rendező A BÉRGYILKOS című társadalombf-. ráló filmjével mutatkozott be közön­ségünknek. A sorsüldözött és a gaz­dagok kezében minden aljasságra esz­közül használt Torelll drámájában a „nagy családokat" leplezi le, amelyek az ország gazdasági életének ütőerén tartják a kezüket, látszólag véd- és dacszövetséget kötöttek, de ez csak a kizsákmányolt munkásokkal szem­ben érvényesül, mert egymás között marakszanak, s ha érdekeik úgy kí­vánják, a gyilkosságtól sem riadnak vissza. A film társadalombíráló hang­ja természetesen óvatos (Zavattlni ír­ta a forgatókönyvet) a cenzúra miatt, de a néző érzi, kit kell valójában a vádlottak padjára ültetni. Mircea Dragan román rendező HÁ­ZATÉRÉS című filmjére a tavalyi II. moszkvai nemzetközi filmfesztiválon figyeltek fel. Az elbeszélés lenyűgöző erejével vázolja benne a háború után hazatérő katona „berendezkedését" falujában, öntudatra eszmélését és harcát a földesúri reakció ellen. Friss forradalmi romantika árad a film va­lamennyi epizódjából a leszerelt kato­na megérkezése után. A múltban ki­semmizett, lenézett paraszt megmoz­dulásában eleinte ösztönös lázadást látunk, cselekvése csak a párt embe­rének feltűnése után, segítsége hatá­sára változik lassan tudatos, megfon-' tolt, határozott forradalmi munkává, mely áldozatok árán elvezet a bárók és földesurak csillagának bukásához, hogy a Mitru Moc-ok földet oszthassa­nak osztálytestvéreiknek. Lebilincselő, érdekes történet, melyben Mitru Moc főszerepét nem hívatásos színész, Ila­rlon Ciobanu alakította. AZ ALJOSA SZERELMÉ-t Tumanov és Scsukln szovjet rendezők alkotását méltán sorolhatjuk az utóbbi idők legjobb szovjet filmjei közé. Hőse ko­runk fiatalja, aki nem vérzivataros időkben, hanem a munka, a hétéves terv frontján avatódlk hőssé. Persze ott, ahol küzdelem folyik, néha meg­lazulnak az erkölcsök. A messzi szi­bériai építkezéseken kevés lélekne­mesítő szórakozási lehetősége van az ifjúságnak. Sokszor a kibontakozó sze­relem is elveszti hamvas varázsát, profánná válik. Aljosa esete kivétel. Aljosa a romlatlan szovjet ifjúság megtestesítője, a romlatlan örök ro­mantika zászlóvivője. A filmben an­nak vagyunk szemtanúi, hogyan fű­zik össze a tiszta szerelem eltéphe­tetlen kötelékei a kezdetben bátorta­lan, társaitól „ugratott" Aljosát Ziná­val, méltó társával az alkotás nagy müvében. Tumanov és Scsukln filmje a szovjet fiatalság erkölcsi tisztasá­gáról ad képet, diadalmaskodik ben­ne a kommunista jövő embere. Sike­rét Leonyid Bikov (Aljosa) és Alek­szandra Zavjalova (Zina) elragadó alakítása alapozza meg. Végül meg kell emlékeznünk Ro­molo Marcellíni olasz rendező össze­íllításáról RÖMAI OLIMPIÁI JÁTÉ­KOK. 1960 feled­hetetlen napjait örökíti meg sok­sok operatőr mun­íájának felhaszná­lásával. A film a népek barátságát és a békés egymás mellett élés és együttműködés gondolatának győ­zelmét hirdeti a nagyszerű színes felvételekben, melyekért tavaly elnyerte a moszk­vai nemzetközi filmfesztivál aranydíjét. L. L. t 1962. május 12.' (jj SZÖ 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents