Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-12 / 129. szám, szombat

Olvasóinknak beszámoltunk már az idei Lenin-díjasokról. Az !alábbiakban három írót — Petrusz Brovkát, Eduardasz Mezselaj­' tiszt és Kornyej Csukovszkíjt —, a világhírű zongoraművészt, Emil \Gilelszet, továbbá két képzőművészt — Lev Kerbelt és Vlagyimir ; Fauorszkíjt — mutatjuk be. Petrusz Brovka elsősorbari mint iközéleti személyiség, a szovjet írószö­vetség, a kommunista párt és a be-: lorusz szövetséges köztársaság funk­cionáriusa ismert. 1959-ben tagja volt a Belorusz SZSZK ENSZ-delegációjá­nak is. Ekkor szerzett amerikai uti élményei fontos helyet foglalnak el, érdekes színt jelentenek most Lenin­díjjal kitüntetett És a napok múlnak című verses kötetében. Az 57 éves költő a szovjet "költé-: szetnek ahhoz az ágához tartozik, amely a mai élet témáit és érzéseit a népköltés és a XIX. század' nagy klasszikus hagyományaiból örökölt formákban kívánja kifejezni. Költé­szetét forró hazafiság és tiszta né­pi szellem hatja át. Ebben a tekintetben leginkább Tvardovszkijhoz lehetne hasonlítani, azzal a különb­séggel, hogy Tvardovszkíj költészete elsősorban az orosz falu, az orosz folklór hagyományaiba ereszti gyöke­reit, Petrusz Brovkáé viszont az ettől sok nemzeti sajátosságában eltérő be­lorusz folklór és népélet tradícióihoz nyúl vissza. Sajátságos, majdnem egyedülálló je«i lenség a mai szovjet lírában a litván költő, Eduardasz Mezselaj'tisz. A szűkebb hazájában igen népszerű költő az oroszul olvasó közönségnek az 1955-ben oroszul is kiadott Bratsz­ki hősköltemény című, nagyobb epi­kus költeményével mutatkozott be. De az igazi feltűnést és az osztatlan el-: ismerést a tavaly oroszul megjelent Az ember című verses kötete keltette. Ha Brovkát a nagy hagyományok folytatójának nevezik. Mezselajtiszt inkább az intellektuális költészet mű­velői közé kell sorolnunk. Filozófíkus hajlamú költő, aki — többnyire rím­telen — verseiben előszeretettel bon­colgatja az ember és az ember, az ember és a természet viszonyának nagy problémáit. Verseinek visszatérő motívuma, középponti alakja az em­ber, mint a természet része és ura. Gyakran fordul a görög mitológia szimbólumaihoz, de ezek a szimbólu­mok nála mai tartalommal, mai mon­danivalóval telnek meg. Tartalomban és formában is az újat keresők csa­ládjához tartozik, méfy humanizmus­tól áthatott verseiben helyet kap az egyes ember mikno-világa és a mo­dern költészetben immár polgárjogot nyert világmindenség, a Kozmosz ls. Csukovszkijnak adott Lenin-díj hatvan éves, fáradhatatlan és gyü­mölcsöző írói munkát koronáz meg. A szovjet irodalom „nagy örege" ő, aki bámulatos műveltségének, gazdag élettapasztalatainak, finom megfigye­lőképességének kincseit a kortársai és klasszikus orosz irodalomról, vala­mint a világirodalom nagyjairól szó­ló elemző tanulmányaiban, visszaem­lékezéseiben, cikkeiben és előadásai­ban bőkezűen osztja szét a mai és holnapi fiataloknak. Erős érdeklődés vonzza a nyelvművelési problémák felé, a fordítás művészetéről szóló tanulmányát ma ls alapvető műnek tartják e területen. Maradandó és szép gyermekversein, meséin a Szov­jetunióban élő gyermekek több nem- . zedéke nevelkedett. Lenin-díjra közvetlenül javasolt mun­kája: Nyekraszovról szóló nagy ta­nulmánya — élete fő műve. Saját be­vallása szerint negyven esztendőt fordított Nyekraszov költészetének tanulmányozására, eredeti, a cári Cen­zúra nem torzította kéziratok felku­tatására és kritikai kiadására. Nye­kraszov verseinek számtalan kiadását szerkesztette, rendezte sajtó alá. 1920 óta több tanulmánya jelent meg a nagy orosz költőről, melyek igen je­lentős hatást gyakoroltak a ma ben­nünk élő Nyekraszov-kép kialakulá­sára. Emil Gilelsz neve közönségünk előtt nem ismeretlen. Kiváló művésze­tét nemcsak hanglemezekről és a rá­dióból ismerjük, hanem többszöri vendégszerepléseiből is. Zenei pálya­futását 30 évvel ezelőtt kezdte, ami-: kor 16 éves ifjúként bámulatba ej­tette az első össz-szövetségi zenei előadói verseny bíráló bizottságát. Rövidesen ezután nemzetközi fórumon is sikert siker után aratott, világhír­nevet szerezve a szovjet zongoraisko­lának. De művészi erejének teljét az ötvenes években érte el. Lényé­nek optimizmusa, szüntelen vágya a világosság, az öröm után egyik leg­nagyobb zenei szerelmére — Szergej Prokofjevre emlékeztet. Gilelszet Le­nin-díjjal tüntették ki tematikai és történelmi ciklusaiért, főként „A zon­goraszonáták története Scarlattitól Kabalevszkijig" ciklusáért, amely — legalábbis egyelőre — nagy művészei tének csúcspontját jelenti. Lev Kerbelnek, e negyvenöt éves szobrászművésznek nevét a Szovjet-i unióban jól ismerték már azelőtt is, főként a Nagy Honvédő Háború hő­seit ábrázoló számos műve révén. De nagyobb figyelmet személye tavaly ősszel szerzett, amikor a XXII. kong­resszus alkalmából Moszkva közép­pontjában leleplezték alkotását, Marx monumentális emlékművét. Ezért az alkotásért — amely a szobrászművé­szet sajátos eszközeivel fejezi ki a tudományos szocializmus alapítójának lényét, s ugyanakkor tanításának vi­lágtörténelmi lényegét és forradalmi szerepét — kapta Kerbel a Lenin-dí­M Vlagyimir Favorjzkíj monográ­fiája nemrég jelent meg hazánkbari is. Jóllehet a képzőművészet legkü­lönbözőbb szakaszain érvényesítette művészi tehetségét, legfőbb kifejezési formája mégis iüindig a grafika volt. E téren nagy sikereket ért el mint pedagógus, de főként mint alkotó művész. Elsősorban fametszetei érték el a világszínvonalat és szereztek hírnevet. Erről tanúskodik számos pályadíj, amelyeket a különféle nem­zetközi versenyeken kapott. A szov­jet közönség jól ismeri könyvilluszt-: rációit is. Az 1962. évi Lenin-díjak odaítélése természetesen nem fejezi kl a jelen­kori szovjet művészet valamennyi si­kerét. E díjak nemcsak a kitüntetett művészek számára jelentenek meg­tiszteltetést és elismerést, céljuk en­nél több: ösztönzően, buzdítóan hatni a szovjet irodalmi és művészeti dol­gozók népes családjára. (é-rj PRAGAI TAVASZ (Foto: CTK - K. Januš felv.) A csomózóból a reflektorok elé A trenčini egészségügyi iskola Békegalamb nevet viselő tánccsoportja időről időre új műsorszámokkai gazdagítja fellépéseit. Felvételünkön a tánccsoport tagjai bolgár táncokat tanulnak. [CTK — Slosiarikova felv.) Ulőször is: értsünk szót! A Maié Trakany-irifjúmunkások kulturá­lis 'életéről szólnék ... Mindjárt az elején azonban hangsúlyoznom kell, hogy nem a szövetkezeti ifjúság két­három évvel ezelőtt híressé vált klubjáról beszélek ... Bár, ami azt illeti, a klubhelyiség nem változott, az ifjúság se sokat. A kulturális cso­port szervezője is ugyanaz, aki volt és-mégis... Az ifjúság kulturális élete Maié Trakariýban ma már lényegesen más, mint két-három évvel ezelőtt. A pozitív megoldást azonban, az igazat megvallva, negatív jelenségek váltották ki. ' Kezdetben a szövetkezeti kultúrfe­lelősök leváltása következtében az ifjúság kulturális élete hanyatlott. A szövetkezeti klub vezetőjének mindmáig nem ls sikerült az ifjúság kulturális életének irányítását átven­nie. A Maié Trakany-i ifjúság azon­ban saját erejéből is talpra állott, mert a szövetkezet ifjúságának is vannak kulturális igényei, s ezek ki­elégítésének útjába nem is gördülhet akadály, ha a fiatalok is hozzáfognak a munkához. A változás akkor állott be, amikor megváltozott a CSISZ helyi szerveze­tének vezetősége. Ojra gyűjteni kel­lett az erőt, szervezni, bátorítani 'az embereket, csaknem úgy, mint egy­két évvel azelőtt. Mindenki megértette, hogy tenni kell valamit, de aligha tudták, hogy mit... A gyűlés és a személyes agi­táció is kárbaveszett fáradozásnak bizonyult; nem lehetett újra össze­hozni a gárdát. A táncosokat még csak meg lehe­tett győzni, a zenekar ls összeállott, de énekeseket végképp, nem lehetett találni. Nem akadt lfjü -a faluban, aki egyedül ki merészelt volna állni egy nótával a reflektorok elé. — Nekem nincs hangom! — mon­dogatták mindennemű meggyőző érv­re. KULTURÁLIS HÍREK • A' MALÄ MOCA-i színjátszók a napokban sikeresen mutatták be Lovicsek Béla: Baj van a szerelem­mel című színművét. Az együttes a darabbal most vendégszerepelni jár. (k. r.) • ELEKTRONIKUS hangversenyte­rem építését tervezik Stockholmban. Az új terem akusztikai berendezése az elektronikus zene tökéletes hang-, "zását biztosítja majd. • PÁRIZSBAN aratott nagy sikere után Rómában' is bemutatják a Két óra a Szovjetunióban című színes pa­norámafilmet, amelyet egyidőben há­rom filmszalagról vetítenek. • ÜJ MORAVIA-FILM készül Ä megalkuvó címmel. A főszerepet Claudia Cardinale és Deborah Kerr játsza. Már úgy volt, le kell mondani az egészről, mert hát ki látott már eszt­rádműsort énekszámok nélkül... ?! És ekkor történt amire senki sem számított... \ z Időjárás ha nem is, de a nap­tér már telet jelzett. A mezei munkát rég befejezték a Maié Tra­kany-i szövetkezeti tagok, s ez idő­tájban már csak a magtárakban", is­tállókban és hasonló munkahelyeken folyt,a munka. Az EFSZ-ben dojgozó lányok, s asszonyok nagy többsége a dohánycsomózőban végezte megszo­A tánccsoport leánytagjai, kott tevékenységét. Ebben azonban nincsen semmi különös, mert így, megy ez már évek óta. A dolog lé­nyege nem is ebben rejlik, illetve az egésznek csak a helyzet kölcsönzött némi különlegességet. Egyébként minden úgy történt, mint rendesen. Fiatalok, öregek egyaránt serényked­tek, de munka közben beszélgettek is, dúdolgattak vagy meséltek. Az öregebbek általában ilyenkor (no meg a fosztókban, hántókban) mondják el a fiataloknak azt, hogyan volt az, amikor még ök voltak fia­talok, a fiatalok viszont kirándulá­sokon, fellépéseken és hasonló alkal­makkor szerzett élményeikről mesél-! nek. Leginkább azonban nótázni szok-: tak, mert a nóta az olyan, hogy meg-: könnyíti a munkát, a nótába min­denki belekapcsolódhat, ezenkívül pedig szóra, beszédre, emlékezésre is alkalmat ad ... Mert ha mondjuk Magduska rákezdi, hogy Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak, Nincsen párja ' kistárkányi lánynak Julis néni, Mari néni rögtön példá­lózni kezdenek ... „Jaj gyerekem, szakasztott olyan hangod van, mint szegény Eszti nénédnek volt, annak is olyan hangja volt, hogy még a vi-: rág is kinyílott tőle ... Emlékszem, egyszer, még any^d is kislány volt..." Így kerekedik a szó, a beszéd, így dicsérgetik, bátorítgatják az öre­gebbek a fiatalokat... Természetesen az ilyen dicséreteket nem szokták túlzottan értelmezni, ez csupán a fa­lu szokásainak tartozéka, hisz Borcsá nénit is megdicsérte annakidején Ró­za néni, s még sem lett belőle Blaha Lujza. A mi esetünkben azonban valami olyasmi történt, ami eltért a szokás­tól ... Nemcsak az öregebbek, de a fiatalok, a kulturális csoport szerve-, zői is felfigyeltek Tirpák Anna, Pus< kár Magda és Györki Anna hangjára, mert kivált a többi közül. A fiatalok ezután nem is veszteget-? ték az 'raor sokáig," beszervezték őket ís a kulturális csoportba .'.. Igen ám, de a lányok hal«: lani sem akartak arról, hogy a nyil«í vánosság élé léps jenek. Minduntás lan amellett kar-í doskodtak, hogy hangjuk nem al­kalmas nyilvános fellépésre. Petrik Andor bácsi kul­turális szervező és Lázár Ferenc is-: kolaigflzgató ezon«í ban nem tágított tak, s a jég végül mégiscsak meg­tört; a lányok már egymást kezdték bátorítani: — Magda, te Igazán elvállalhatnád! Egyik sem akart azonban hinni a másiknak, azt gondolta, csak azért biztatja ót, hogy ne magának kelljen" énekelnie. A végén az egyik, amikor már kifogyott minden ellenérve, így védekezett: — Ha meghallgathatnám magamat^ akkor elhínném — mondotta. S ekkor történt a fordulat. Vet-: tek egy korszerű magnetofont; s a lányok énekét feljátszották hang­szalagra, majd lejátszották, s így meghallgathatták saját magukat. És ez segített... Ettől a naptól kezdve rendszeresen gyakoroltak, s az eredmény: Tirpák Anna első, Puskár Magda második és Györki Anna harmadik helyezést ért el az ifjúsági alkojóverseny járási szemléjén. Természetesen az egésznek nem­csak ennyi volt a jelentősége. Meg­született a Maié Trakany-i fiatalok esztrádegyüttese, amely csoport-, pá-: ros- és Szólótáncokkal, vidám jelene-: tekkel és énekszámokkal, zeneszá-: mokkái már hat esetben lépett fel á trebišovi járás különböző falvaiban. Meg kell említenem, hogy az ifjú­sági alkotóversenyen az erős konku­rencia ellenére a tánccsoport is aa első helyen végzett. Soha sem voltak még á Malé Tra-: kany-i fiata^k Ilyen erősek, mint ép­pen most — önerejükből állottak talpra és lám az alkotóversenyen is szépen szerepeltek. Reméljük a nép­művészeti együttesek gombaszögi ta­lálkozóján is megállják majd a sa­rat... 1 KOBAK KORNÉL « 1962. május 12.' (jj S ZÖ 7 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents