Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)
1962-05-12 / 129. szám, szombat
I / Baloqh ebqáR: A kis konyha csaknem szétrobbant, mind a négyen egyszerre beszéltünk. Vacsora közben pattant kl a dolog. Ferko huszonegy éves lesz, s házimulatságot akar, mégpedig valahogy úgy — hivatkozással a diákszokásra —, hogy ml szülök tűntünk el arra az estére a házból. Nem ts bántam volna, ha az egészhez semmi közöm, de mégiscsak udvariatlannak véltem, hogy a fiam vendégeit a salát otthonomban ne én fogadtam... Andris persze bátyjának szekundált, s amilyen csúfondáros, még azt ts rámfogta, hogy kl akarom kérdezni Ferkő barátalt és a lányokat, ki a legkedvesebb költőjük. Végül is az anyjuk győzött. Kijelentette, hogy ő a háziasszony, s akinek ez nem tetszik, fel ts út, le is út. ösz fejjel vártam tehát, hogy hozzám is betörjön a malagambizmus. Mert hát nem volt titok, hogy felfordult a ház, lesz tánclemez, magnetofon, a szőnyeget kirakják, a könyvszekrényt félrenyomják. Elhangzott az az óvatos Indítvány is, hogy a bemutatkozások után nyugodtan feküdjem le a szomszédnál. Az izgalom nőtt, engem is elkapott. Bekövetkezett a születésnap. Az egymásbanyitott két szoba idegen arcokkal telt meg, tán egy-kettőt ha ismertem, de voltak még vagy húszan. Egyik-másik kollégája még meg is ölelte és csókolta Ferkőt. Á fiúk kihúzták magukat előttem, meghajoltak. A lányoknak én mutatkoztam be. Valaki piros szekfűt hozott, vázába dugtam s odaraktam a kisasztalra, Ferkő idegesen követte fárás-kel'se, met, szinte vicsorított róla az aggodalom, hogy eltalálom rontani a muriját, viszont én is némi bizalmatlansággal figyeltem a bandát. Sajgatott a féltékenység is. Ezekkel jár biciklitúrára a vakációban, egymást fényképezték a békási erőműnél, hangversenyre közösen járnak, zsúroznak, legutóbb szilveszterkor is ... Felvillant előttem egy-egy elejtett szó, valahonnan telefirkált képeslapok is érkeztek hébe-hóba, de hogy mindez élő, s hogy az egész társaság kicsoda, annak sohasem volt időm utánanézni. Most itt volt nálunk a fiam másik világa. Már nem ts tudom, hogyan kezdődött az ismerkedés. Talán egynek a sok közül feltűnt a Désl Huber-kép, s valaki felismerte fényképről Móricz Zsigmondot. Mindenesetre eleredt a szó, s amikor közben kisompolyogtam a konyhára, ahonnan a feleségem piros retekkel díszített majonézes tálakat Indított útnak, megjegyeztem, hogy ezek nem ls olyan veszedelmes huligánok. V álaszul bent kitört a tánc. Nem az a rend, amelyhez ifjúkoromban én szoktam hozzá. Sem játékos francia négyes, sem bájosan lejtő Hésmm valcer vagy boszton, sem dévaj polka, s a legkevésbé sem csárdás és méltóságos palotás. Semmi. Inkább valami délszaki orkán. Jó időbe került, míg egy kissé hozzászoktam, s megnéztem persze, őrület, de logika van benne, gondoltam, s a tam-tam őserdei ritmusát lassacskán felismerve, kezdtem magamban ezt a buja folklórt értékelni. A fiúk levetették a zakójukat, fehér ingben voltak már, no, legyen igazuk, így egészségesebb ... Szünet támadt, ítóka, széthordták a tortát, s megint köztük találtam magamat. — Engem inkább az ipari építkezés érdekel, tetszik tudni... — magyarázta Misi, a bányászgyerek. Máig sem tudom, hogyan akadtunk erre a témára, ha csak Andris el nem híresztelte, hogy a tata ellenőrző kérdésekre készül. Ez nem is igaz, de már benne voltunk nyakig. Laci, aki még a középiskolában osztálytársa volt Ferkőnek, bonyolultan fejtegette, hogy ő talán ott marad a műemléképítészetnél, restaurálásoknál is segédkezett már, s megszerette a gótikus problémákat. — Ne te ne, ez engem akar levenni a lábamról, tudja, mi a gyengém. — A tánc újra fellobbant, most csak kislámpát égettek, a fiam a félhomályban táncosnőjével fantasztikus — nem tagadom, akrobatikusan szép mutatványba kezdett. Csak nem ez az a... Inkább kimentem kávét őrölni, közeledett az éjfél. Az egyik táncosnő, szép sudár, mosolygó szemű, belibbent a konyhába egy pohár borvízért. — Sári vagyok — mondotta kecsesen. — Talán bizony maga is építész? t — kérdeztem kissé rosszmájúan. — Hogyne, professzor elvtárs, már a negyedik generációi Dédapám építette a Szuezl-csatornát, nagyapám is építész volt, apám ma ls az. Most aztán szabad a pálya nekünk nőknek is~... Sárit megjegyeztem. Sőt. Feketézéskor meg ts hívtam a szerkesztőségbe, hadd beszélgessünk kéziratról. Itt már áthágtam a saját fogadalmamat. Amikor ugyanis azzal húztak a családban, hogy majd munkatársakat fogok toborozni, odavágtam, hogyne, majd rokendroll-csordát eresztek rá a kultúrára". Most azonban felbátorodtam, s a táncszünetben a legvadabb táncossal ültem szembe. Kistermetű, élénk gyermekember, törökülésben behúzódott a dívány sarkába. Román parasztvidék. A táncról semmi mondanivalója nem volt, de annál szélesebb gesztusokkal magyarázta egy új repülőhangár-típus vaskonstrukcióját. Ez a specialitása. — Na fiam, maga mit akar építeni, — mentem most már biztosra, s a szűk helyen átkaroltam a mellettem ülő legényke vállát. Ez volt vendégeink között a legfiátalabb. — Egy társaságba járok Ferkővel — szabadkozott —, de nem vagyok építész. Keleti nyelveket tanulok. Arabot és kínait. Kiderült, hogy nem jutott még be az egyetemre, most egészségügyi tanfolyamot végez, s angolul már tud. Oroszul is úgy, hogy nemrég kollektivista parasztküldöttséget kísért a Szovjetunióba. — Boldogok maguk fiatalok. Csak úgy utazgatnak. — Hát, igaz. Tessék csak megkérdezni Györgyét, azt a bajszosat a csokornyakkendővel. Ma reggel érkezett haza Zágrábból, ő az xisztáliteniszezők Európa-bajnoka. ÍgyFél kettőkor egy kosár piros alma járt körbe. Még utoljára — kivételesen, a szülők tiszteletére — egy csárdás ts felhangzott, meg kell azonban mondanom, hogy mindenki székelyesen figurázta, még a román fiúk is, és a szász leány. Mert az egyik az volt. Szebeni. H agytuk a fiatalokat magukra, harsogtatták az almát. Kint a konyhában vártuk ki, míg csöndben elindultak a párok. Mert úgy volt, hogy minden fiú a magáét hozta el, s kísérte haza. Andris is eltűnt. Feleségemmel ültünk a kiürült házban. Bort töltöttünk, s koccintottunk a nagyobbik egészségére. S azéra is, akit hazakísért. Eletünkben először túlestünk mi is ilyen házimurin. Andris csak a sarkig ment el az utolsókkal. — Na, anyu — állított be nagy garral —, mind azt mondják, hogy a bulira ezentúl ők is meghívják az öregeiket. IDŐSZERŰ NYELVI KÉRDÉSEK: Megjegyzés egy fordításhoz Az alábbiakban — a rovat keretén belül — egyik olvasónk levelére válaszolva foglalkozunk MARGITA FIGULI: HARűM PEJLÖ című könyvének magyar fordításával. Olvasóközönségünk körében igen népszerű Margita Figuli Három p e j 1 ó c. könyvének magyar fordítása. A fordítás Szabó László munkája, amit a kritika pozitívan értékelt. Nemrégiben Szvidt Mária olvasónk arra hívta fel szerkesztőségünk figyelmét, hogy a fordítás bizony \ nem a legsikerültebb, különösen a szlovakizmusok csúfítják a szöveget. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy Szabó. László fordítása nem rossz munka, sőt a sikerültebbek közé tartozik. Néhány hibájáért valóban nem érdemel elmarasztaló kritikát, lévén a fordítás művészete a lehetőségek közötti választani tudás. Cikkünkben nem akarjuk védeni Szabó Lászlót, azonban szükségesnek látjuk olvasóinkat mérsékletre inteni a fordítások elbírálásával kapcsolatban. Nem egy irodalmárunk Jelentette már ki, hogy fordítani legal&bb olyan nehéz, mint eredeti művet alkotni' Természetesen Szabó László fordításában is — mint mindegyikben — nem egy hibára bukkan a figyelmes olvasó. Nyelvhelyességi hibát éppen keveset találunk, ám ez a kevés sem válik a kötet díszére. Különösen a páros testrészek írásakor vétett a fordító nyelvünk szabályai ellen: lábain gyöngyözik a harmat (43. oldal), úgyszintén kezel, szemei (150—151. oldal stb.) fordulnak elő a helyes lába, keze, szeme helyett. Az ötödik oldal vitathatatlan szlovaklzmusa ( ... vártam, hogy meghasad az ég a csillagoknak) nem a fordító rossz magyarságára utal, hanem egyszerűen munkaközben elkövetett technikai hibáról van szó. A fentleknél sokkal gyakrabban találunk a stílus tisztasága és szabatossága elleni vétségeket, pongyolasá| gokat. Például: „Könyökig meztelen karjai alatt egy-egy vékát tartott. Bájosan hajladozott ide-oda, térdig meztelen lábait váltogatva. (37. oldal.) Először is érthetetlen, mint tarthat valaki karja alatt vékákat! Másodszor ott van ismét a már emlegetett karjai, lábai, harmadszor pei dig egyhangú ismétlődés és nevetsé\ ges a két mondatban azonos szerkezet: a könyökig meztelen kar és a térdig meztelen láb. Idegenszerű pongyolaság ez a mondat is: „A napokra és az évekre gondoltam, ame| lyeket betöltene az életünk". Nem szabatos ez a mondat sem: „A házikóban meg kellett csinálni a padlót, behelyezni az ablakokat..." (107. oldal.) Elsősorban azért tesszük szóvá ezt a mondatot, mert néhány sorral előbb a házikónak még voltak ablakai, csak bedeszkázva. Viszont más az ablakot beüvegezni, mint behelyezni. Akadnak hibák a mondatszerkesztésben ls, meg kell azonban jegyeznünk, hogy csak elvétve. Egy példa: „Rágondoltam és róla az erdei fenyőkre < a napfényre, amelyet a természet ősidőktől fogva árasztott az emberiségre. (63. oldal.) Hasonló tükörforditás-ízt érzünk a következő mondatban is: „Bár tömve volt a kocsma, mégse láttam senkit, és bár a falak remegtek a lármától, halott csendet éreztem magam körül. Egyre gondoltam csak: egy percig sem szabad Itt maradni". (69. oldal.) A halott csönd (helyesen halotti) érzésén és főnévi igenév itt nem szerencsés voltán (Jobb lenne a maradnom) kívül nem szép az egy kétszer egymás utáni használata sem. A fordító nem mindig találja el Jól a szlnonímarendszerek egy-egy tagjának helyes megválasztását. Ilyen eset például a szomorú szó használata. Ebben a mondatban: „Szomorú jelekkel érkezett a tavasz". (107 old.), szerencsésebb lett volna: baljós előjelekkel. Ehhez hasonló okra vezethető vissza a fordító elértésnek látszó megoldása a következő helyen: reméltem, ho^ Magdaléna szíve sohasem nyílik meg Zápotočný szerelmének". (49. oldal). A szövegkörnyezetből nyívánvaló, hogy Zápotočný nem szerelmes Magdalénába, őt nem érzés. hanem pusztán érzéki vágy hajtja a nőhöz. Ezért talán így kifejezőbb lenne a mondat: . . . reméltem, hogy Magdaléna sohasem fogadja szívébe Zápotočný t. Előfordul a fentieken Kívül néhány, figyelmetlenségből eredő, elkerülhe-: tő kötősző- és névelőismétlés is. Figyeljük meg ezt a két mondatot! „A folyó felett felhőc äapatok gomolyogtak és ez ifjúságom egyik képét idézte fel az emlékezetemben. Most nagyon jó volt ez, mert legalább egy pillanatra feledtette gyötrődésemet." A mondatok akkor sem szépek, ha eltekintünk a felhőcsapatok gomolygásának sablonos képétől... Mindezzel közel sem merítettük kl a kötet kifogásolható nyelvi-stilisztikai megoldásait, hibáit, annak ellenére ismét hangsúlyozzuk: nem rossz fordítást vettünk nagyon ls röviden bonckés alál Szabó László megfelelően adja vissza Figuli kedves történetének sajátos szlovák hangulatát, szereplőinek :egyéni kifejezésmódját, egy szóval Szabó munkája gazdagítja a magyar fordításirodalmat. (ki—kml) pelébredt a reggel, mosolyog az ég, tágranyitott szeme csupa-csupa kék, nyújtóznak a bokrok, szélfickó suhan, aranyzápor csurran — napsugárzuhany, pintyőmadár röppen, dalolgat a fán, ébredj te ls, Panni kelj fel szaporán. Q 0zökkenj ki az ágyból, mint a fürge Oz frissen mozdulj s meglásd, csudanagyra nősz, karod lengesd föl-le ... kettö-három-négy ... guggolva fürj körbe, nagyon ügyes légy, főidre pottyanj, htp-hop, nyakad nyújtsd 1. lói, pillants föl a? égre fekvOtámaszból. ** ztán ... kettő-három .., háton feküdfél, sarkaddal verj taktust, gyorsan, mint a szél, székparipán ülve gyi te, lovagolf, szálegyenes háttal előrehafolf, tralla-lalla-lalla lábujjhegyre állf, vegyes-peckes lépttel masírozva járj. N 1' yújtóznak a bokrok, széljickó suhan aranyzápor csurran — napsugárzuhany, perdül-fordul Panni, frissen lépeget, pintyőkékkel dúdol csengő éneket, atmaptros arca csattanó kerek, sehol se lesz nála erősebb gyerek. RMekEIIDAQ NEGYVEN ÉVES A LENINI PIONÍRSZERVEZET A FOGADALOM A zon a napon is rajgyfiléseink kezét és így szólt: Ha megnősz, garakkal árasztott el bennünket, megszokott helyén találkoz tunk, csakhogy Ünneplőben. kommunista lesz belőled ... de mi vigyázzban feszültünk mint . Azon az emlékezetes napon, a cövek és figyeltük Kohn FélikEgyütt mentünk a Vörös térre, május 23-án, tettünk fogadalmat szet, az öreg forradalmárt, aki a Meneteltünk a moszkvai ntcák Lenin szavai iránti hűségre. Va- fogadalom szövegét olvasta fel. Arkövezetén, lépteinket vidám ének, lamennyien izgatottak voltunk, cunk elkomolyodott. Mindannyian harsonaszó és dobpergés kísérte. Hogyisne! Tudtuk, mennyire fon- tudtuk, hogy ezeket az ünnepi Büszkén lépdeltünk Moszkva nt- tos a fogadalom és azt is, hogy pillanatokat, ezt az eskütételt, cáin. Hogyisne! Ezen a napon, a XIII.' pártkongresszus résztve1924. május 23-án a Vörös téren vői jelenlétében fogjuk letenni. volt az első pionír-díszszemle. Azon a helyen, ahol 1917-ben a vörös gárdisták golyószóró tűzzel kergették ki a junkereket a Kreml erődjéből, ahol májHS el 1924 januárjában az szemébe belefagyott a tek. Elmenőben tejemre tette a sohasem felejtjük el A díszemelvényről a bolsevikok, LACI elsőbe jár és ha már nagyjából hozzá ls szokott ahhoz, hogy napról napra kötelességei vannak, bizony előfordul még, hogy elmulaszt valamit. így történt a minap Is. Amint hazaért az iskolából, édesanyjának elmondta, melyek másnapi feladatai: — Anyu, három sor kis „fö"-t, három sor nagy „fö"-t kell írni, azonkívül meg kell tanulni folyékonyan olvasni az ef-betűs oldalt és el kell ültetni egy konzervdobozba egy szem babot... .számtanból semmi nincs. Laci bement a szobába és szorgalmasan dolgozott. Megírta a leckét, folyékonyan olvasott, majd szépen összerakta a táskáját és ebéd után futott játszani. Esze ágában sem. volt a babültetés. Édesanyja nem figyelmeztette, gondolta majd csak eszéba Jut fiának délután a mulasztása. De eljött az este, Laci megvacsorázott, megmosakodott és lefeküdt. El ls aludt néhAny pillanat alatt olyan mélyen, mint akinek teljes rendben van a szénája. Édesanyja a fejét csóválta, aztán VÍG H RÖZSA: Laci meg a babszem A téren nagyon-nagyon sokan az öreg harcosok köszöntöttek voltunk. A Mauzóleum előtt áll bennünket. Ifjú leninistáknak szóa díszemelvény, onnan nézett lítottak. Szavaikban Lenint idézránk sok elvtárs, hazánk minden ték: tannljatok és éljetek figy, részéről érkezett küldöttek... mint Lenin. Beszédjüket a piosején a dicső Vörös Hadsereg Már jönnek . . . mint erdő feletti nlrköszöntéssel fejezték be, és egységei szoktak menetelni, ahol szál, úgy suhant a hang a tömeg mi harsogó, zúgó, mindig emberek felett. A Kreml Spaskl kapujánál készennel válaszoltunk, könny, megjelent egy embercsoport. Ezntán katonai díszszemlére emamelyet Leninért ejtettek, utolsó Minden moszkvai pionír Ismerte lékeztető vezényszavak hangzotútjára kísérve a nép, a fórra- őket. Gyakran jártak az Iskolák- tak. A zenekar friss indulót játdalom nagy fiát. . . Visszagondo- ba a pionírgyűlésekre . .. Dzser- ! Zott. Csapataink egymás után melók V. I. Leninre. 1917 júniusé- zslnszkij, Kalinyin, Jaroszlavszkl), neteltek. A Mauzóleum előtt minban nála jártam Pétervárott. Krupszka, Vorosilov, Bugyonylj... den zászló mélyen meghajolt. A Apámmal a dolgozószobában ül- Vigyázz — harsant a vezényszó, katonák tisztelegtek. Az elvtársak Elhallgattunk. A nap forró sn- integettek nekünk, mintha nagy útra kísértek volna bennünket .. Befejeződött az első ünnepélyes pionírszemle és fogadalomtétel. \ Ifjú leninisták lettünk. Fordította: Petrlk József. VLADIMÍR REISEL: EZÜST MADARAK Szállnak, szállnak a repülők, mint a tükrök fényt tükrözők. Karcsúak mint zsenge nyírfák, gyorsak mint a vilám-szikrák. Merre szálltok fénymadarak? Arra hol a csillag halad. Monoszloy M. Dezső ford. KIK NYERTEK: Múlt heti fejtörőnk helyes megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: 1. Erdélyi László, Ladmovce, 2. Szabó Ferenc, Senec, 3. Urban Gábor, Zempl. Hradište, 4. Slmonutti Mária, Levice, 5. Kacsó Gábor. Novosad. el édesanya kisfia őszinte megbánását látva — ez egyszer még szerencséd van, én nem felejtettem el babot ültetni. íme, nézd, már legalább négy centis, reggelre lesz talán öt is .. . ugyé — mlklment, előkeresett egy kis cse- ezért nem árulta el rögtön, hogy IrVvelheHed' "voľna 8 feilödésTt" repet és telerakta földdel, majd az ő babocskája ls éppen olyan " em a tani ö bácsi beültetett a közepébe egy egész- "épen kikelt és fejlődik mint S a céllaľ ľdta fel léckének séges babszemet. Kicsit meglocsol- a többleké, hanem szomorúan így ta és világos, meleg helyre tette, szólt: a babültetést. Annyit azonban j MŰLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: Emberek legyetek éberek. (Július Fučík). Leveletelket és megfejtéselteEgy hét telt el anélkül, hogy a családban szó esett volna a babocskáról. y mondok, hogy ez volt az utolsóikét az alábbi címre küldjétekr — Semmi, kisfiam! Legjobb gseti hQgy én végeztem el a te • ÜJ Sző, Gyermekvilág, Bratislava, feladatodat... megértetted? Laci egész délután a babocskát j nézte, és meg mert volna esküdni] rá, hogy a kedves kis növény J lesz, ha őszintén megmondod a tanító bácsinak ls, akárcsak nena A Zn^aT nel%r bbflľt n ysTá ľaľ eiôtt kem m0s t' hog y elfelejtetted, és haza 0 naz aisko'á 8bôl. U " ' ' ' kéS Z k l Má r K Ď 1 K h°i n 4K Pr a « 8 ,, M.H k e'* — —< — Mi történt kisfiam, miért ne kl a ba b> hláb a P 6tolnSd m u" szinte szemlátomást nő egyre masírsz? - kérdezte Ijedten édes- í;? zta s? < 3®, t- Mindent a maga Ide- gasabbr a. Most sajnálta csak any) a Jében kell megtenni kisfiam, és lgazán j hogy elmulasztotta az ér- 'Mert a tanító bácsi azt v l87 áznunk kel 1. nehogy elfelejt- deke s látnivalót és egyet gonmőndtaf hogy most már valameny- *« lamlt ls abb6 1 amit reánk dolt> kettö lett belöl e S y két donyiünknek kikeltek otthon a ba- bízna kl „ „ . bozkába földet rakott és elültetett bocskál, és holnap be kell vinni ~ ,?e ha megmondom, ^hogy ú)ab b két egészséges babszemecsaz iskolába megmutatni... én elfelejtettem, megbüntet a tanító ké t. Figyelemmel akarta kísérni meg még el sem ültettem... el- bácsi... és azt nem akarom... a kls nö Vény fejlődésének minden felejtettem, amikor feladták ... s e8 Its valah oSy 8 n/" \ se8Ít s '• • napját. Laci rádöbbent, hogy némost mi lesz? soha többé neu] f e'eltek el sem- mel y mulasztást sosem lehet beÉdesanya meg akarta büntetni ml t- ~ könyörgött Laci. hoz ni többé, és a Jövőben nakicstt fiát a gondatlanságáért, — Na jól van — mosolyodott gyobb gondja lesz feladataira. Gorkého 10. 2. EZT KlVÄNJUK LABDARÚGÓI Függőleges: 1. Eső után van. Ételt Ízesít. 5. Regények szerzője. 9. Észak. 10. Minden sportoló Fehérnemű. 13. Jégen készítik. 16. Férfinév. 17. Lát. 1. írjatok 1-tSl 8-ig terjedő számokat úgy a fenti kockákba, hogy valamennyi vízszintes, függőleges sorba és átlósan is egy-) egy szám Jusson. (Beküldte: Buday József, tanító.) NKNAK: 2. Tűzoltő teszi. 3. Végtag. 4. 6. Szín. 7. Számjegy. 8. Nyílás, célja. 11. Laknak benne. 12. 14. Női név. 15. Szőlő leve. (Beküldte: Motesiky Arpád, katona.) r~ J" rr> ) 10 1t 11 1! 1 f 5ľ™ ti' OJ SZO 8 * 1962. május 12. i
