Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-12 / 129. szám, szombat

ÖTEN AZ EZERKÉTSZÁZBÓL Michal Zahradníček, a Nové Zámky-i Elektrosvlt 712-es műhelyének dolgozója 1950-ben lépett be az üzembe. Fiatal volt még akkor, tizennyolcéves tanonc, akinek csak egy dolga volt a világon: tanulni. Miskát nem kellett félteni. Már akkoriban hajtotta, lelkesítette őt, fűtötte ifjú szívét egy felfoghatatlan valami, amitől sokat várt, sokat remélt. Tanult szorgalmasan, de még álmában sem mert gondolni arra, hogy tizenkét év múlva az üzem egyik legjobb újítója lesz, ráadásul egy öttagú szocialista munkabrigád vezetője is. A tanulás, a szorgalom, a becsületes munka és az akarat mindig meghozza a maga gyümölcsét. — Az igazat megvallva, nagyon keveset tettem eddig — szerénykedett a ma huszonkilenc éves, nős, higgadtságáról és nagy igazságszeretetéről ismert pártonkívüli Zahradníček brigádvezető. Mint már említettem, a ZahradníCek-brigádnak öt tagja van. Munkakörük: a különböző bakelittárgyak sajtolásához szükséges formák készítése, illetve az elhasználtak megjavítása. Ennek a feladatnak példásan tesznek eleget. — Brigádunk — mondotta Ladislav Horňák, a brigád egyedüli párttagja és másik újítója — január elsején, a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére alakult meg. Vállalásainkban a termelési feladatok teljesítésén van a fő súly... — Igaz, csak ketten foglalkozunk újításokkal, de ez nem jelenti azt, hogy nincs része sikereinkben a brigád valamennyi tagjának ... Tehát amolyan közös munka révén nyújtott be az első negyedévben 10 újítást az újltópár. A megtakarított összeg csaknem 30 ezer korona. — Sikereinket az is biztosítja — folytatta az újító —, hogy csak komoly előkészület, a megoldandó probléma alapos Ismerete után fogunk hozzá egy-egy elképzelés megvalósításához ... Vitathatatlan e munkamódszer előnye és helyessége. Nem csoda, hogy az üzem kb. 600 újítója — az első negyedévben 144 újítást nyújtottak be — közül tíz újítási javaslatukkal épp az újítópáré, s ezzel az egész brigádé a pálma. — Szerintem a brigád valamennyi A két újítő — Ladislav Horňák és Michal Zahradníőek munka közben. (L. Andris — felvétele.1 tagját be kell vonni az újítómozgalomba — veti közbe Zahradníőek brigádvezető. Horňák elvtárs nyomban helyeselt is... Az érdekeltek, azaz Haris Zoltán, Július Valasko — a harmadikkal, Horváth Lászlóval távolléte miatt nem beszélhettem — CSISZ-tagok ls bólintottak, de fiatalságukra, szakmabeli jártasságuk hiányosságára hivatkozva úgy vélték, hogy az ő Idejük még nem jött el. KajanovlC elvtárs, az 512-es műhely mestere február elején kifogásolta, hogy a brigád januárban jóval túllépte az önköltség tervét. Mi történt evvel kapcsolatban? — Figyelembe vettük az önköltségcsökkentésre tett Javaslatokat és a következő hónapban, februárban már jelentős megtakarítást értünk el — adta meg a választ Zahradníček elvtárs. Ez a példa nem egyedülálló az üzemben. Mindez az üzem kommunistáinak azt a törekvését mutatja, hogy fontos feladatuknak tekintik a termelést fékező hibák feltárását és kijavítását. A Zahradníček-brlgádról el kell még mondani, hogy akárcsak az üzem többi brigádja — rajtuk kívül 103 kollektíva — értékes kötelezettségvállalásokkal köszönti a CSKP XII. kongresszusát. Felajánlásukban többek között azt is olvashatjuk, hogy a kongresszusig különböző értékű újítási javaslatok benyújtásával 50 ezer koronát takarítanak meg. örvendetes. hogy ennek a felét már teljesítették. A Zahradníček-brlgád jó úton halad. A kollektívában jó a közösségi szellem, nagy az akarat, a munkalendület. De javítaniuk kell még kultúrpolitikai tevékenységükön, amely elválaszthatatlan célkitűzésüktől, attól, hogy művelt, szocialista erkölcsű emberré válhassanak. Igaz, Horňák elvtárs esti ipariskolába, Horváth László képzőművészeti főiskolára készül, de ez csak kettő az ötük közül. Egy szocialista munkabrlgád valamennyi tagjának kötelessége, hogy a kultúra frontján ls helytálljon. Kezes József Kommentárunk A napokban valamennyi újság közölte a köztársasági elnök amnesztiarendeletét. Elgondolkoztató és rendkívüli jelentőségű már az amnesztiáról szóló hír bevezetése is: Az egyre mélyülő szocialista törvényesség, népünk politikai és erkölcsi egysége szocialista rendünk erejét és szilárdságát fejezi kl. Ez teszi lehetővé, hogy azok a személyek, akik államellenes bűncselekményt követtek el és az amnesztia nyomán most visszatérnek az életbe, a társadalomba, a dolgozók nevelő erejének hatására nem térnek le többé az egyenes útról. Köztársaságunk elnöke olyan személyeknek engedte el a börtönbüntetés kitöltését, akiket jogerősen ítéltek el államellenes tevékenység miatt. Politikai amnesztiáról van tehát szó, olyan személyekről, akik a köztársaság, a nép, saját nemzetük ellen vétkeztek. Tavaly Angliában börtönbe vetették Patarrow-Smlthnét. Pedig nem vétett népe allén, ellenkezőleg a nép érdekelt védte. Részt vett ai amerikai támaszpont létesítése elleni tüntetésen. Azok ellen tüntetett, akik az fi hazájában fokozzák a háború, e borzalmas katasztrófa veszélyét. John Osborn, Ismert drámaíró és John Colllns szakszervezeti vezető ls a tüntetésen való részvétel miatt került börtönbe. Az Imperialista világ valamennyi országában egyre több hazafi, békeharcos tölti fogságban napjait. Ezek az emberek nem hoztak szégyent országukra, nem vétkeztek államuk ellen. nem viseltek fegyvert engedély nélkül, nem követtek el bűncselekményt. Egyetlen vétkük gondolkodásuk és érzéseik. Ilyen emberek sínylfidnek az Imperialista börtönökben... Nálunk ugyanakkor elengedjük a büntetést olyan embereknek, akik elkövették az engedély nélküli fegyverviselés bűnét, akik szocialista rendünkre törnek és veszélyeztették népünk érdekelt. Lehet, hogy felmerül valakiben a gondolat, nem túl engedékeny-e társadalmunk azokkal szemben, akik vétkeztek köztársaságunk ellen. Nem. Ez nem túlzott engedékenység, ez a bizalom Jele. Azok között, akik az amnesztia után visszatérnek az üzemekbe, az építkezésekre, a falvakra, nem lesznek terroristák, szabotálók, az imperialista kémszervek közvetlen ügynökei, és olyan személyek, akiket az amnesztiarendelet 4. szakaszában felsorol. A terroristák, kémek és gyilkosok iránti engedékenység valóban könnyelműség lenne. Nem vonatkozik az amnesztlarendelP azokra sem, akik már egyszer, 196C-:rsn amnesz'iában részesültek és Erőnk és humanitásunk bizonyítéka azóta újabb bűncselekményt követtek el. Kivételek az amnesztia rendelet alól továbbá azok a személyek, akik durva módon több ízben megsértik a büntetés előírásait vagy a mntetés ideje alatt aktívan kinyilvánítják szocialista rendszerünk iránti ellenséges magatartásukat. A nép elvesztett bizalmát újból ki kell érdemelni. Ez helyes, és elkerülhetetlen elv, vonatkozik mindazokra, akik most amnesztiában részesültek. A büntetést azzal a feltétellel engedték el nekik, hogy e határozattól számított tíz éven belül rendezett életet élnek és tudatosan nem követnek el semmilyen bűncselekményt. A mi társadalmunkban nem vész el az, aki egyszer félrelép, szocialista rendszerünk neveli az ilyen embert, szilárdítja benne a dolgozó ember erkölcsi vonásait, visszaadja neki elvesztett polgári jogait. Nem akarjuk, hogy egész életükön át viseljék bűnük bélyegét azok, akik • nép. a köztársaság ellen vétkeztek. Ha vétküket jóváteszlk, ha az évek folyamán , bebizonyítják hogy szocialista hazájuk rendes polgárai lettek, szívesen elfelejtjük nekik agykori vétküket. RP A nehezen hozzáférhető hegyi terepen, a Čierny Váh erdőségben Štefan Smoliár elvtárs favágó kollektívája eredményesen telfesíti a fakitermelés tervét. Így biztosítják a szocializmus nagy építkezéseinek fával való ellátását. Képünkön: a favágó kollektíva munka közben. (O. Patočka — felvétele) Egy jogos panasz alapján Érdekes, de egyben sajnálatos tartalmú levél került a kezünkbe a minap. A Nemzeti Bizottságok Ügyelt Intéző Központi Hivatalhoz címezte a levél írója, Ján Gocellak elvtárs, a Nová Polhora-i HNB titkára. Ott tett panaszt még az év elején, onnan kért segítséget, tanácsot. A panaszos ügy a Kelet-Szlovákiai Kerüloti Nemzeti Bizottság ellenőrzési osztályára, onnan pedig a mezőgazdasági osztályra került. Az utóbbi átiratban utasította a Košicei Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztályát, hogy vizsgálja ki az ügyet és mint illetékes szerv teremtsen rendet. AZ UTASÍTÁSNAK ELEGET TEVE ELEGET az ügyet kivizsgálták, de rendet még nem teremtettek. A JNB mezőgazdasági osztálya április első felében Sť/161/1962/F szám alatt írásbeli jelentésben számolt be a felsőbb szervnek, hogy Ján Gocellak titkárnak a levél tartalmát illetően igaza van. Kiegészítve egyéb megállapításokkal, a titkár panaszaival egybehangzóan megírta, hogy Nová Polhorán a HNB tavály 112 vágási engedélyt adott ki, de csupán 41 sertésbőr került a begyűjtőhelyre. A többi sertés bőrét talán le sem nyúzták? Erről az ügyirat nem emlékezik meg. Azt viszont megállapítja, hogy a HNB tanácsa a törvényszegők felelősségre vonását nem szorgalmazta. Az úgynevezett büntető bizottság tagjai, — akik szintén a szalonnán hagyták a bőrt így vélekedtek: „Ha a szomszéd .községben nem nyúzzák le a sertések bőrét és egyetlen hajszála sem görbül meg senkinek, miért lennénk mi kivételek?" A vizsgáló szervek ls megállapították, hogy például a szomszédos három községben ez tényleg így van. Ploskén április elejéig 118 sertés került a sózóteknőbe, de egy kivételével mind bőröstől. És a ploskél HNB — a megállapítás szerint — semmilyen intézkedést sem tett. Legfeljebb onyPÉNZ NÉLKÜL MÁR ŐSIDŐKTŐL FOGVA ELKÉPZELHETETLEN AZ ÉLET. MÉG MA, A SZOCIALIZMUS KORÁBAN IS NÉLKÜLÖZHETETLEN, MINDADDIG, AMLG MAJD A KOMUNIZMUS... A rabszolgatartó társadalomban és a feudalizmusban a kereskedők és az uzsorások Istene — a pénz. A kapitalizmusban a nép éhbérért dolgozott és csak a szocializmusban változott meg a pénz küldetése: nem válik tókévé, nem szolgál a dolgozók kizsákmányolására, hanem a szocializmus és a kommunizmus célszerű építésére, a népgazdaság 'ervszerű irányítására. A város és a falu, a szociaItsta ipar és mezőgazdaság közötti szoros kapcsolat kialakulását, majd elmélyülését szolgálja. Az egyes társadalmi rendszerek közötti különbségek bemutatását célozza az Állami Bank prágai központi épületének előcsarnokában megnyílt ötletes kiállítás, amely történelmi áttekintést nyújt a IX. században használt kelta érméktől kezdve egészen a napjainkig forgalomban levő pénznemekig. Érdemes figyelemmel kísérni a pénz fejlődését, a régi és az újabb, valamint a korszerű pénznemek közti különbséget. A pénzverők eleinte kezdetleges, majd egyre finomabb munkájában az üvegNÉHÁNY SZÓ A PÉNZRŐL Érdeklődök a kiállításon szekrényeken elhelyezett nagyítók segítségével is gyönyörködhetünk. Az ttt kiállított pénzek mind eredeti példányok, melyek valaha forgalomban voltak. A. X. századból kezdve Csehországban a denár volt a fizetési eszköz, 1300-tól pedig a híres „cseh garas", amelyet akkoriban ,egész Európában elismertek. Az aranydukát 1325-ben, Luxemburgi fános uralkodása idején került forgalomba. Főleg a nemesek és egyházi férfiak, lézengő lovagok és üzérkedő kereskedők kezében forgott, akiknek alkalmuk volt a harácsolásra. 1529-ben a jáchymovi bányák ezüstjéből vert tallérral töltötték meg az uralkodók pénzeszsákjalkat. Az első papírpénzt — a bankcédulákat — Mária Terézia vezette be. Ezenkívül persze külön aprópénzre ts szükség volt, azért került forgalomba a krajcár, majd a rézgaras. Érdekes, hogy az 1858-ban ezüstből vert érméket aranypénznek nevezték. Az egyik Körmöcön vert ezüstöt Rákóczi korából feliratáról „libertás"-nak nevezték. A koronát, mint arany pénzegységet 1892 Óta ismerik hazánkban. A polgári Csehszlovák köztársaság megalakulása óta érvényben volt pénzegységek, bankjegyek, 'Allamjegyek, papírpénzek és aprópénzek is felsorakoznak az üvekszekrényekben. Némelyikre még sokan jól emlékeznek. Művészi rajzuk, remek kivitelezésük nem egy művészünknek szerzett dicsőséget. A kiállításon az ünnepi alkalmakkor kiadott ezüst 10, 25, 50 és 100 koronás emlékérmékktel is találkozunk. A felszabadulás óta szilárd pénzegységünk a csehszlovák korona — Kés, amely megbízható alapul szolgál a fejlett szocialista társadalom építéséhez. A pénz a mindennapi életben fontos szerepet tölt be. Becsüljük meg ezért és bánjuk vele csínján. Ne költekezzünk feleslegesen, ne legyünk pazarlók és kíméljük: ne égessük kl cigarettával, ne firkáljunk rá, ne zsírozzuk be és főleg ne adjuk a gyermekek kezébe. Mert a pénz nem játékszer, hanem bizonyos értelemben köztulajdon. Megrongálása jelentős gazdasági kárral jár. Sokan nem gondolnak erre a fontos körülményre. Pontos statisztikai adatok szerint papírpénzünknek körülbelül 25 százaléka idő előtt tönkremegy. A kár havonta mintegy 1000 kg megsemmisített és pótolandó papírpénz. Már pedig a pénz előállítása — elég sok pénzbe kerül. -kmnyit, hogy szintén a szomszédos községekben uralkodó rendelettipró állapotra hivatkozott. A královcel HNB viszont „intézkedett" I Aki vágási engedélyt kapott, attól előre 50 korona bírságot követelt, ahelyett, hogy a 'bőrbeadást szorgalmazta volna, ahogy a rendelet előírja. Vajkovcán 119 engedélyezett sertésvágásból 25 bőr került a gyűjtőbe. A HNB négy esetben 50 és 71 esetben 100 koronás pénzbírságot rótt kl a kihágást elkövetőkre. A vizsgálat folyamán az is kitűnt, hogy nemcsak a sertéstartó gazdák hibásak, hanem elsősorban azok, ajtik az említett kedvezőtlen állapot létrejöttét talán tudatosan, de főleg kötelességük teljesítésének elhanyagolásával támogatták. Ezzel a lakosság részéről megnyilvánuló jogos felháborodásra adnak okot, akik aztán a legközelebbi államhatalmi szervet, a HNB-t és legtöbb esetben annak titkárát hibáztatják. Gocellak elvtárs, a Nová Polhjra-1 HNB titkára Is „beleesett a szórásba". öt szidták. Egyesek azért, mert „csak ő követeli a bőrt". Mások azért, hogy miért kell Rozhanovcéra hordani a sertésbőrt, miért nem Intézi el a titkár, hogy ne kelljen 12 kilométeres utat megtenni egy disznóbőr miatt? Ezért nem adják be. Ezek a szitkolódók, alibikeresők talán nem is tudják, hogy a gyűjtőhelyet a járási nemzeti bizottság és nem a HNB titkára Jelölte kl. AZ IDEVONATKOZÓ RENDELETET becsületesen betartók között akadtak olyanok, akik kétszer vagy talán többször is megtették az említett útszakaszt. Hogy miért? Hát azon egyszerű oknál fogva, hogy a bőrlerakat vezetője Rozhanovcén nem fizetett az átvett bőrért. — Majd ha a Húsipari Üzem átveszi — hangzott a biztatás —, csak aztán fizetjük ki a bőr ellenértékét. De az üzem nem vette át a bőröket, sőt elegnedő sót sem adott a bőrök tartósításéra. És mi történt. Végül is a mér oszlásnak indult bőrökkel jól megrakott két szekeret kihúzták a Torysa folyóhoz, amely akarva nem akarva elnyelte a két szekér tartalmát. Ezek után természetesen sem az üzem, sem a bőrgyüjtő vezetője nem fizetett. Ez tavaly történt, de a kötelességüket teljesítő sertéstartó gazdák mép a mai napig sem kaptak kártérítést. Nem csoda, hogy az idén náluk sem nyúzták le a levágott sertések hátáról a bőrtl Gocellak elvtárs tudta, hogy ez így nincs rendjén. Kellő támogatás hiányában a központi hivatalhoz fordult segítségért. Ezt az ügyet el lehetett volna és végül ls el kell intézni. A kivizsgálási jelentés zárórészében erre ígéretet tesz a koäicel JNB és megjegyzi: „A panaszt tevő titkár nem kér levelére választ, mivel az ügyet közösen rendezzük". TEHÁT MINDENKI ÍGÉRETET TESZ. A JNB arra, hogy Intézkedni fog, a Húsipari Vállalat nagylelkűen sót ajánlott fel stb. Ennek alapján hasonló tartalmú jelentést továbbított a kerületi nemzeti bizottság mezőgazdasági osztálya a központi hivatalba, és az aktacsomóra rákerült az „elintézett" bélyegző. Nem lehetett volna mindezt idejében és rövidebb úton elintézni? KULIK GELLÉRT 1962. május 13. OJ SZÖ 5 *