Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-11 / 128. szám, péntek

^RRMMMMMM.RSZŔSM/RSS/S/S/MRJRSS/R/SSSS/RSSAR^^^ ^ ^ Q ]J T S E ^ | A béke vártáján Képek néphadseregünk május 9 -i prágai díszszemléjéről S PARTUNK ÉS KORMÁNYUNK KÉPVISELŐI A DlSZEMELVÉNYEN § * ^ _ . Nem fenékig tefjel a fiatalok élete sem. Nem ám! — Gyerekek, nem tudom, más fiatalokkal is Így van-e. Közel hét éve vagytok együtt, de jóformán semmit sem szereztetek. Tudjátok, a mi időnkben azért ez másképp volt... A darázscsípés mindig fájdalmas, hát még ha a fullánkot az anyős tölti meg méreggel 1 — Es a bútor, a televíziós készülék, az autó? Ez semmi? Jégszekrény, magnetofon, porszívó ... Elcsuklik a hangom. Még Ilyet I Volt valaha nekik mosógépük, villanyrobotjuk? Soha ! Persze, az ő Idejükben másképp volt... — Ne vegyétek rossz néven — eregeti a fullánkot még mélyebbre. — Hét éve együtt lakunk, de eszetek ágában sincs lakásról gondoskodni. És a koszt. Apátok se fog örökké dolgozni... Hát igen. A fiatalok sohase szoruljanak az öregekre. — A mi időnkben bizony nagyobb áldozatokat kellett hoznunk. Nemegyszer a szánktól vontuk el... Még ilyet 1 A sült galamb talán nekünk a szánkba repül? Mi is meghozzuk a magunk áldozatát. De még mennyire! Az autó sem tartozik egyelőre a 1 létminimumhoz. A feleségem hároméve nem vett magának egyetlen ruhadarabot, egyetlen pár cipőt. Hát ez nem áldozat? Más qsszonyok a divatnak hódolnak. Minden évszakban új ruha, kosztüm, cipő, fürdőruha, kuligán és a feije tudja mi még. Ö nem. • Egyetlen dolog, amiből nem enged: a fodrász. Kétnaponként csináltatja a haját. Azt mondja, a ruha nem hiányzik annyira, az autóban úgy se látják. A frizura az egészen más. De hát még ezt se I A koszt meg a lakás fáj neki? Elvégre a gyerekéről van "szó 1 Csak nem képzeli, hogy az autóban fogunk lakni? Mit is csinálna négyszobás lakásával? Hogy nem tudunk takarékoskodni? Hát próbálnák csak meg ők. A televíziós készülék részlete havi kétszáz. Az autó üzemeltetése négyszáz. Szombat, vasárnap kirándulás: heti kétszáz. Cigarettára elmegy havi kétszáz. Tessék kiszámítani! És elvárná, hogy kosztra és lakásra is adjunk? ZSILKA LÁSZLÓ IKERTESTVEREK DÜBÖRÖGNEK AZ ÚRIASI HARCKOCSIK Automatikus szívókotrógép A prágai Cseh Hajógyár műszaki dolgozói sikeresen teljesítették a XII. kongresszus tiszteletére tett felajánlásukat, amikor a napokban határidő előtt megkezdték egý teljesen automatizált szivattyúbagger próbaüzemeltetését. A gépet „robot"berendezéssel látták el, amely a baggermester szerepét tölti be. Az eddigi kísérletezések igazolják, hogy a „robot" elektromos agya megbízhatóan kezeli a gépet, s pontosan betartja az előre megszabott munkatervet. Keményen dob js^ * i bant ti lépés. Dii * wrtri, börögtek a lánc talpasok. A Béloe i jSHH||Hk őret meneteltek 'MäKr^ ^Ht A béke tankjai dtl Jj|P börögtek... ^^t^P* v jMÉi így volt tizenhét ^Hk . > jflP esztendővel ez • béke katonái vol- [ tak. A harcosok i sapkáján, a lánc- ' J talpakon járó Méry Edit acélkolosszusok tornyán vörös csillag virított. Üldözték,' halálba kergették a közös ellenséget, az emberiség véreskezű , hóhérjait. Am ti, akikről most szólni akarok, erre már nem emlékeztek. Csak hallásból vagy a történelemkönyv lapjairól ismeritek ezeket a napokat... Azt a napot, amikor az élet győzelmet aratott a pusztulás, a halál felett, amikor a világ népe békét kiáltott és gyöngykoszorút font a szabadság hőseinek. Ti már őrájuk sem emlékeztek, pedig ott voltak mind a kettőtök bölcsőjénél. Miért mondom most ezt nektek? Azért, hogy tudjátok és ne felejtsétek, hogy a ti bölcsőtök körül az élet és a halál vívott szörnyű csatát. Tudjátok és ne felejtsétek, hogy egyidőben születtetek a szabadsággal, i Nehéz volt a szülés. Nehéz, de megszületett az új élet, az új korszak, amelyben már ti éltek; Méry Edit és Csicsal Ilona. Lehet, nem is ismeritek egymást. Egészen biztos, hogy nem. Edit, te Blatnán születtél, ott ls dolgozol: az állami gazdaságban. Es te Ilona? Ha jól tudom Nyáradon láttad meg először az áldott májusi napot. Es mégis, még így ismeretlenül is van egy közös vonástok, egy láthatatlan kapocs, amely egymáshoz fűz. Hogy mi ez? Az, hogy mindketten tizenhétévesek vagytok. Tizenhétévesek, akár a szabadság. Testvérek vagytok. A szabadság ikertestvérei. Szépek, fiatalok. Sokat tudtok. Többet, mint születtek tudtak ilyen idős korukban. Egyben azonban mégis mögöttük maradtatok. Nem tudjátok, és nem ts fogjátok soha megtudni, mi a szegénység. Közöttetek az sem tesz különbséget, hogy az élet különböző útjait, Jártátok. Különböző életpályát választottatok, a cél azonban egy marad: a meghatványozottan boldog jövő. Közös vonástok az is, hogy szabad hazában élő, szabad emberekhez méltóan, szabadon választottátok az utat, amelyen jártok. Szabadon határoztátok meg életpályátokat. Téged Edit, annak idején faludban találtak meg. Ugye, jól emlékszel még arra a verőfényes délutánra. Hárman ültünk a hűs szobában. Édesanyád is ott volt. Beszélgettünk. Beszélgettünk és időnként szobátok tágas ablakán az utcára tekintettünk. Édesanyád közben emlékeit formálta szavakba. Azt mondta, hogy ők, vagyis a szüleid még az urat szolgálták. Urat szolgáltak és c;\?lédházban laktak. Tudod-e, milyen volt a cselédház? Persze, hogy tudod. A gazdaságban még láthatsz belőlük egy párat. Ideiglenesen istállóknak használják. Es látod, mi már új, takaros kis házatok ablakán szemléU jük a járókelőket. Miért ts ne lakhatnátok új házban? Szépen kerestek a gazdaságban. Te is, az egész család. Munkátok gyümölcséből senki sem vesz vámot. Szerettem volna tőled ls hallani egi<?t-mást, De te szerény vagyl Szerény, akár a kerteilskben virító ibolya. Ha jól emlékszem, egyebet nem ls mondtál, mint hogy szereted a munkádat, a kenyeret termő földet. Jövődet nem a falu határán túl keresed... Láttam azt is, hogy az első dicsérő szóra, amit Feri bácsi, a titkár mondott, máris pirosabb Hitt az arcod. Es mit mondott? Csupán annyit, hogy derék lány vagy. Derék, szorgalmas lány. Tizenhét esztendőd ellenére máris neved van a gazdaságban. Szép ez a múlt! Szorgalmas munkával telített három esztendő. Büszke lehetsz rá. Ám enc,»3dd meg, hogy most bemutassam neked Ismeretlen rokonodat, aki éppen úgy édestestvére, ikertestvére a szabadságnak, akárcsak te. Ilonkát szintén a falujában keres

j tük. Kerestük, de meddőnek bizonyult a fáradság. Szülei három évvel ezelőtt kisérték először az állomásra. llonkfi hosszú útra tndult. Elete leghosszabb útjára. A Csallóköz rónaságáról a mesés, festői szépségű Gömörbe röpítette a vonat. Rozsnyóra az ápolónőképzőbe. Öt esztendeig 1-esz ott. Öt esztendőig, amelyből már néhány hét híján három mögötte van. Rozsnyón készül az életre. Szerinte övé lesz a legszebb hivatás. Ápolónő lesz, akit majd mindenki tisztel, szeret... Amikor elhatározását közölte édesanyjával, a kedves jó asszony még bíztatta is: — Menj, lányom! Menj! Valamikor én is ápolónő szerettem volna lenni. De csak szerettem volna... Nem mehetitem. Nem volt hozzá „tehetségünk". Ilonkának, módjában állott. Módjában és legyűrte a kezdeti hazavágyást. Két év múlva már betegeket, embereket ápolhat. A béke tankjai mosolygó, vagy feszesen tisztjlgő katonáival már messzi járnak. Ti pedig bocsássátok meg, hogy így beleszóltam az életetekbe. Bocsássátok meg és legyetek hívek tkertest•'"'^a^rj-^l véretekhez: a szaLggfe*^ M többé gránát tépCsicsai Ilona SZARKA ISTVÄN. WWWWWWWWUWWWfftt.^'mVŕm'ffJWhVm'fŕfffŕfffMffJWfmVmV^Vŕff^Vfff.V.-.-MUl „Kaparj kurta, neked is lesz ?" PÁNCÉLOSKOCSIKRA SZERELT LÉGVÉDELMI GÉPAGYÚK M

ire nevelte a kapitalizmus az embereket, mi volt a burzsoá társadalom erkölcse, Íratlan, ám annál Jobban és erősebben ható törvénye? Aki bírja, marja, — ez. volt a kapitalizmus legfőbb törvénye. A nép a maga egyszerű nyelvén így fogalmazta ezt meg: „Kaparj kurta, neked ls lesz". A kapitalista társadalom ezzel a szinte szállóigévé vált. mondással azt akarta kifejezni, azt szerette volna az emberekkel elhitetni, hogy lényegében minden az emberen múlik, boldogulása, gazda-; godási lehetősége csak azon áll vagy bukik, hogy az ember mennyire szorgalmas, milyen szorgalommal „kapar", hogy neki Is legyen. Ám hiába „kapart" sok ember oly szorgalmasan, nem lett semmije, de nem ls lehetett, mert — mint annak idején mondani szokták —, akit az Isten szegénynek teremtett, az szegényen Is halt meg. Mert hiába, a szegénység az olyan valamiféle istenverése volt, hogy attól az ember élete végéig megszabadulni nem tudott. Tisztességes munkával, becsületes módon még soha senki sem gazdagodott meg, a munkájából élő embernél, de csupán egyeseknél csak arról lehetett szó, hogy egy egész élet véres verítékén, saját maga és családja sanyargatása árán építhetett magának egy kis házat, vagy vett 1—2 hold földet, de ennél többre aztán senkinek sem futotta. De miért van az, mivel magyarázható, hogy ma, az egészen más viszonyok közepette is oly sok emberben él még a „szerzési" vágy, hogy a „kaparj kurta, neked is lesz" elve még mindig sok emberben dolgozik? Él és dolgozik az emberekben az az igen téves és rossz vágányra terelő nézet, hogy csak ez boldogít, ami az „enyém". Márpedig ha csak az boldogít, ami az enyém, akkor minél többet kell szerezni, hogy az ember minél boldogabb legyen. S mi ennek a következménye? Csak az, hogy vannak emberek, még hozzá nem is oly kevesen, akik az idők, a körülmények változását szinte észre sem véve — vagy ha igen, akkor legfeljebb annyiban, hogy ma nem gyötrik létfenntartási gondok — a régi világ mentalitásában élnek, s ha csupán rajtuk állna, akkor összehordanák és megszereznék maguknak a fél világot. De téved, aki azt hiszi, hogy csak azokra és az olyan emberekre gondolunk, akik azért akarnak többet, hogy jobban éljenek, — kérdés aztán, hogy ezek az emberek lényegében mit is értenek a „jól élni" fogalma alatt. Gondolunk és beszélünk azokról az emberekről ls — sőt nem utolsósorban éppen róluk van és lesz szó — akik a szerzésnek, a tárgyak birtoklásának, a „van"-nak és a „még több legyen"-nek szinte megszállotjaí. íjármily furcsán hangzik ls, de " vannak olyan emberek, akik, hogy úgy mondjuk, elégedetlenek. Ha valaki sorsával, a körülményekkel elégedetlen, akkor ennek sokféle oka lehet. Most viszont nem ilyen „egyszerű" és „természetes" elégedetlenségről van szó. Azokról az elégedetlenkedőkről szeretnénk szólni, akiknél valami egészen furcsa, társadalmunkkal, annak erkölcsével és általában az emberek életmódjával össze nem egyeztethető elégedetlenségről van szó. Miért „elégedetlenek"? Ta-. lén azért, mert nincs vagy nem tud-i ják előteremteni a tisztességes élet-i re valót? Nem, — szó sincs Ilyesmi-] ről. Jól élnek, sőt, ha úgy vesszük, az átlagosnál talán jobban ls. Hát akkor mi a bajuk? Talán azelőtt, a régi világban jobban ment nekik? Dehogyis, ilyesmit ők maguk sem mondanak, hiszen azelőtt földhözra-: gadt szegény emberek voltak, akik örültek és boldogok voltak, ha tud-, ták, hogy holnap is van mit enniök. Vagy talán más egyéb téren nem tud-, ják elérni célkitűzéseiket? Nincs lakásuk, bútoruk, tehát azok a dolgok, amelyek után az ember vágyódni szokott s amelyek az ember életét szebbé, könnyebbé és boldogabbá teszik? Ezt sem lehet mondani, mivel mind-: ez megvan nekik, sőt, mindenből a lehető legjobb. De hát akkor mi a bajuk, miért „elégedetlenek", ha mindenük megvan? Azért, mert még többre Is telne, mert módjuk és alkalmuk volna a „szerzésre", hogy úgy mondjuk — bár a szó nem fedi éppen a gondolatot — a „meggazdagodásra". Jól k^ső családról van szó — s hányan vannak. Ilyenek —, megszereztek már jóformán mindent, ami az élethez szükséges, de — még bi~: zonyos nélkülözések árán is — haj-: landók volnának további szerzésre, szeretnének még több mindent összegyűjteni, a magukénak vallani és tud-: ni. De mit? Mit tudnának még összehordani és szerezni, mi lehetne még az, amivel ország-világ előtt bizonyíthatnák, hogy íme, nekik is jól ŰJ SZO 4 * 1962. május 11.